h_lwww.tatamicentrum.hu
b1b2b3b4b5b6
h_r
Hírös Brazil Ju Jitsu - Kecskemét
Klubunk a Magyar Ju Jitsu Szövetség tagja
Stílusunk a Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu
Szervezzük a Global Grappling versenyeket
Jelenleg 46 látogató
böngészi oldalunkat.

A legkeményebb ember, aki valaha élt
2009-09-21 00:00:00
Kevesen tudják, de a ju jitsu-nak is volt egy olyan legyőzhetetlen harcosa, mint a kyokushin-nak Oyama. Ő volt Mitsuyo Maeda, aki életében kétezernél is több küzdelmet vívott és néhánytól eltekintve mindet győztesen fejezte be. 1878 november 18-án született Aomori prefektúrában Hirosaki városában, kb. 50 km-re Aomori-tól, Kecskemét testvérvárosától és a Hakkoda hegylánctól, amelyről egyik dojo-nk kapta a nevét.

Kortársai úgy nevezték: "A legkeményebb ember, aki valaha élt". ("The toughest man who ever lived")

Ugyanúgy, mint Masutatsu Oyama a kyokushin karate megalapítója, ő is járta a világot (volt az USA-ban, Európában, Kubában, Közép- és Dél-Amerikában), hogy harcművészetét propagálja és ő sem tért ki a kihívások elől. Ami viszont komoly különbség, hogy Maeda mindössze 166 cm magas és kevesebb, mint 70 kg súlyú volt. És ez még nem minden, ennek a különleges embernek köszönhetjük a brazil ju jitsu-t. Élete második felét Brazíliában töltötte, az ő 1917-es bemutatói hatására kezdett el Carlos Gracie és Helio Gracie ju jitsu-t tanulni természetesen magától Meadá-tól.

Gyermekkorában Hirosaki-ban szumót gyakorolt, de ehhez nem volt meg a megfelelő testalkata. 17 éves korában Tokió-ba került a Waseda Egyetemre. 1895-ben beiratkozott a Kodokan-ra judo-t tanulni. Mikor a Kodokan alapítója, Jigoro Kano meglátta, Tsunejiro Tomitá-hoz (4. dan) irányította, a ki a négy vezető tanár közül a legkisebb volt - ezzel is akarta mutatni, hogy a judo-ban a méret nem számít. Tomita akkoriban az első számú Kodokan judoka volt és közeli jóbarátja Jigoro Kano-nak. A küzdelemben nem volt olyan sikeres, mint a többi vezető mester - meglátjuk ez később komoly problémát okoz Maeda életében - viszont jól beszélt angolul, jól tanított és nagy volt a tudása. Mindazonáltal Tomitá-nak is voltak harci sikerei is, képes volt nála jóval nagyobb ju jitsu bajnokot legyőzni.

Maeda a kemény munkájának köszönhetően 1900-ra a Kodokan második generációjának vezetője lett Soishiro Satake-vel együtt. Ebben az időszakban csak kevés tanítvány rendelkezett mester fokozattal, ezek közül kiemelkedtek ők ketten a sandan (3. dan) fokozatukkal, rajtuk kívül egy második és hat első danos volt. Kyuzo Mifune (Jigoro Kano után ő minden idők legnagyobb judo mestere) 1903 júlusában csatlakozott a Kodokan-hoz és rögtön felkeltette Maeda figyelmét és biztatta őt. Mifune később, már mint a legmagasabb fokozatú judoka, úgy nyilatkozott róla, hogy csodálta Maedá-t, és szavai nagymértékben ösztönözték a fejlődésre. Szerinte Maeda volt a judo legerőteljesebb propagálója, képviselője a világban, aki nem a tanításaival, hanem a győzelmeivel bizonyította stílusa erejét. Mifune leírásából tudjuk, hogy Maeda, miután egy tornán nyolc ellenfelét győzte le egymás után, 1904-ben megkapta a 4. dant (yondan).

(Érdekes látni a kezdeti időszakban Maeda rendkívül gyors emelkedését a ranglétrán - kevesebb, mint 10 év alatt negyedik dan - különösen annak tükrében, hogy később ez mennyire megváltozott, ugyanis 25 évvel később kapta meg a hatodik dant, 37 évvel később pedig gyakorlatilag a halála napján /egy nappal előtte/ a hetediket, amelyről a világ másik felén már nem szerezhetett tudomást. A gyors emelkedés a kivételes tulajdonságainak köszönhető, a későbbi változás pedig a Tomitá-val, majd Kano-val való konfliktusának, ugyanis küzdelmeiben használta azokat a technikákat, melyeket Kano direkt kihagyott a judo alapításakor és többször is hangsúlyozta, hogy ő a ju jitsu és nem a judo nagykövete.)

Maeda a gyakorlott és gyakorlatlan tanítványokkal is úgy bánt, úgy dobta meg őket, mintha valódi küzdelemről lenne szó. Saját felfogása szerint ő mindig élesben dolgozott, akár harcról, akár edzésről volt szó. Ezzel egyébként a tanítványokkal szembeni tiszteletét kívánta kifejezni, de ők nem igazán értették ezt meg, nem respektálták, inkább más mestert választottak.

Az 1900-a évek elején Jigoro Kano szétküldte a tanítványait a világba, hogy népszerűsítsék a judo-t. Mint tudjuk, 1906-ban Magyarországra is jött judo mester, Sasaki Kichisaburo. 1903-ban egy tapasztalt Kodokan instruktor, Yoshiaki Yamashita ment az USÁ-ba. Tanítványai között volt Theodore Roosevelt elnök és más prominens személyiségek is. Roosevelt elnök kérésére Yamashita judo-t tanított a Tengerészeti Egyetemen is. A népszerűséget kihasználva, az emigrált japánok közössége újabb oktatókat kért Kano-tól, aki Tomitá-ra, Sataké-re és Meadá-ra gondolt. Tomita vonakodott, de Satake és Maeda kapva kapott az alkalmon.

1904 decemberében érkeztek New York-ba és 1905 elejétől folyamatosan bemutatókat tartottak. 1905 februárban Tomita és Maeda a Princeton Egyetemen tartott bemutatót, ahol mindketten legyőzték egy-egy kihívójukat. Még februárban a West Point-i Katonai Akadémián is tartottak egy bemutatót. Katákat mutattak be, melyben Tomita dobálta Maedá-t. Utána a tömeg kérésére Maeda küzdött az egyik kadéttal és könnyedén megdobta őt. Mivel a bemutatón Tomita volt a dobó és magasabb volt a fokozata is, vele is akartak küzdeni. Tomita az első ellenfelét legyőzte, de utána kétszer is nem bírt a nálánál jóval nagyobb ellenfelével. Habár az erkölcsi győzelem őt illette volna, az amerikaiak kinevették.

1905 márciusban a New York-i Atlétikai Klubban tartottak bemutatót, erről a New York Times is beszámolt. Maeda itt is megküzdött egy közel 100 kilós birkózóval. A mérkőzés negyedóráig tartott és az eredménye nem volt egyértelmű, vita alakult ki róla. Szintén márciusban a Columbia Egyetemen 200 ember előtt tartottak bemutatót. A végén Maeda megküzdött az egyetem birkózó oktatójával és legyőzte. Az egyetemi újság szerint ju jitsu trükköket mutatott be egy japán karddal felfegyverkezett támadó ellen is.

Áprilisban indítottak egy judo klubot a Broadway-en és több további bemutatón vettek részt. Egy katonai iskolában az egyik amerikai futbalista ellen vívott küzdelemben Maeda guard-ba ment le, mikor is a tömeg és az ellenfele úgy gondolta, hogy kikapott, de ő folytatta és karfeszítéssel befejezte. A felháborodott tömeg új küzdelmet követelt az amerikainak, de már a magasabb fokozatú Tomita ellen. Mint írtuk, Tomita inkább professzora volt a judo-nak mintsem harcosa, így sajnos ő kikapott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az év végén Maeda már önállóan is fellépett Tomita nélkül.

Novemberben egy hivatásos birkózóval Akitaro Ono-val küzdött Asheville-ben (Észak-Karolina állam). Decemberben Atlantában (Georgia állam) lépett fel egy másik hivatásos birkózó ellen, három mérkőzést vívtak, melyből kettőt megnyert. Belement "nemhivatalos" küzdelmekbe is, hogy fenntartsa magát. Egyik ellenfele harminc centivel volt magasabb, beceneve a "Mészáros" és Maeda többször is leütötte őt, mielőtt egy karkulccsal végleg feladásra kényszerítette. Három ilyen győzelemmel később kihívta a nehézsúlyú boksz világbajnokot Jack Johnsont. (Ezzel megkezdett egy hagyományt, melyet a Gracie család folytatott, Helio Gracie szintén az akkori nehézsúlyú boksz világbajnokot Joe Louis-t, míg Rickson Gracie Mike Tyson-t hívta ki. A boksz világbajnokok pedig hagyományosan egyszer sem válaszoltak ezekre a kihívásokra.)

Maeda és Satake, valamint Akitaro Ono és a hozzájuk csatlakozott Tokugoro Ito előbb Kubába majd Európába utaztak. Kubában mindannyian küzdöttek, Maeda legyőzte az első számú kubai harcost Abodamond-ot. 1907 februárban Angliába utaztak, Londonba. Itt a hivatásos küzdelmekből tartották fenn magukat. Több tornán is részt vett Maeda, kettőn csak második lett, a többit megnyerte. Az egyik legyőzőjét, Henry Irslinger-t később egy újabb mérkőzésen már megverte, a mérkőzést a Health & Strength magazin teljesen egyértelmű és tiszta győzelemnek nevezte. 1908-ban Skóciában is küzdött Maeda. Ezekben az években tanított is. (Egyik tanítványa W.E.Steers olyan mértékben fellelkesült, hogy komolyan foglalkozott a judo-val és később 1912-ben Japán utazott, ahol levizsgázott 1. dan fokozatra. 1918-ban Steers és mások megalakították a londoni ju jitsu klubot, a Budokwai-t, amely 1920-ban csatlakozott a Kodokan-hoz.)

Maeda 1908 márciusában rövid időre Belgiumba, majd júniusban Spanyolországba utazott. Itteni győzelmei hatására a "Conde Koma" becenevet kapta. Maedá-nak tetszett a név és később így propagálta saját magát és művészetét. Amióta Tomitá-tól különvált, művészetét egyre inkább ju jitsu-nak nevezte, mintsem judo-nak. Ennek oka egyrészt az volt, hogy küzdelmeiben használta a Kano és a judo által tiltott ju jitsu technikákat, másrészt a kihívásai és illegális küzdelmei ellentmondtak a Kodokan szigorú elveinek, így nem használhatta a judo nevet.

1908 novemberében Franciaországba utazott, majd decemberben vissza Kubába, ahol a következő év júliusáig maradt. Rendkívül népszerű lett, naponta legalább két küzdelmet vívott. Egyes források szerint Maedá-nak 400 nemhivatalos utcai küzdelme volt Kubában. A következő állomás Mexico City volt, ahol általános kihívást tett: 100 peso-t (kb. 50$-t) fizet annak, akit nem tud megdobni és ennek ötszörösét annak, aki őt megdobja. Bár a helyi újság a Mexican Herald figyelemmel kisérte, nem tudott senkiről, aki pénzt kapott volna. 1909 szeptemberében egy magát Nobu Taká-nak nevező japán érkezett Mexico City-be, hogy válaszoljon a kihívásra. Az újságok azt írták róla, hogy ő a ju jitsu világbajnok. Miután heteken keresztül hergelték egymást és a közvéleményt végül november 16-án megküzdöttek és Taka győzött. Négy nappal később visszavágót rendeztek, ahol viszont Maeda lett a győztes. Később kiderült, hogy az egész csak cirkusz volt, valójában barátja, Soishiro Satake volt az ellenfél.

Maeda és Satake 1910-ben ismét Kubába mentek, később csatlakozott hozzájuk újra Akitaro Ono és Tokugoro Ito. Ismét együtt voltak tehát Kubában és ha lehet mondani sikereik és hírnevük még nagyobb lett, mint korábban. Úgy hívták őket: Kuba négy királya (Four Kings of Cuba). A japán média felfigyelt sikereikre és nagyon büszke volt rájuk. Erre már a Kodokan is lépett, 1912 elején előléptették Maedá-t ötödik dan fokozatra. Némi hezitálás után hozták meg ezt a döntést, ugyanis többen ellenezték a részvételét a hivatásos küzdelmekben is.

1913-ban és 1914-ben Maeda és Satake bejárta a következő országokat: el Salvador, Costa Rica, Hoduras, Panama, Kolumbia, Equador, Chile, Peru és Argentína. El Slavador-ban pont akkor ölték meg az elnököt, amikor ott voltak, Panamá-ban pedig megpróbálták lefizetni, hogy direkt veszítsen. Peruban csatlakozott hozzájuk Laku egy japán ju jitsuka, aki az ottani hadsereget oktatta, Chilében csatlakozott Okura, Argentínában pedig Shimitsu. Megnőtt tehát a "társulat" létszáma, mire 1914 novemberében Brazíliába érkeztek.

Bejárták Brazíliát, voltak Porto Alegré-ben, Recifé-ben, Manaus-ban, Belém-ben. Az O Tempo nevű újság 1915 decemberében beszámolt Belém-i tevékenységükről és végig jiu jitsu-nak nevezte művészetüket. December 20-án bemutatót tartottak, Maeda önvédelmi technikákat mutatott, Laku és Shimitsu pedig bemutató mérkőzést vívott. A bemutató végén elfogadták a nézők kihívásait. December 22-én Maeda (akit világbajnoknak mutattak be) és Satake (mint New York bajnoka) bemutató mérkőzést vívott, mely után egy török származású birkózó kihívta Maedá-t. December 24-én Maeda másodpercek alatt legyőzte a helyi boxbajnokot, aki ezután a tanítványa lett. Január 3-án küzdött meg a török birkózóval, akit kidobott a ringből és karkulccsal győzött le. Ebben az évben Maeda és Satake ismét Európába jött, voltak Angliában, Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban. Közel másfél évtizedes közös vándorlás után azonban különváltak és 1917 elején Maeda egyedül tért vissza Brazíliába, ahol hamarosan megházasodott.

Egyik 1917-es bemutatóját látta egy befolyásos skót származású brazil, Gastao Gracie és gyermekei, akiknek nagyon megtetszett, ezért kérték, hogy fogadja el őket tanítványuknak és ennek Maeda eleget is tett. A későbbiekben Carlos Gracie és Helio Gracie a brazil ju jitsu megalapítói lettek. Maeda elismert nagy harcos volt Brazíliában, bár a visszatérte után már ritkábban harcolt. 1918-ban elfogadta Pé de Bola egy híres capoeira harcos kihívását. Pé de Bola 190 cm magas volt és 100 kg-ra mérlegelték. Maeda megengedte, hogy a küzdelem közben kést használjon ellenfele, de így is gyorsan legyőzte.

1921-ben alapította meg az első judo akadémiáját. Élete utolsó 20 évében tanított, jobbára japán bevándorlók gyerekeit. 1929-ben a Kodokan hatodik danra, majd 1941 november 27-én hetedik danra léptette elő. Az utóbbiról azonban már nem értesült, mert másnap, 1941 november 28-án Brazíliában, Belém-ben veseelégtelenségben elhunyt. 63 éves volt. 1956 májusában szülővárosában, Hirosaki-ban emléket állítottak neki. A ceremóniát Risei Kano, a Kodokan akkori vezetője, Jigoro Kano fia vezette.


 
Kapcsolódó anyagok:
Sasaki Kichisaburo Magyarországon 1906-ban 2006-01-01

Hozzászólások (0)    - A hozzászóláshoz be kell lépned.


2009 év összes híre itt található...
Azonosító:
Jelszó:
Regisztrálok
2022 Augusztus
HKSzCs PSzV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031    

     

Látogatók száma:
7828151782815178281517828151782815178281517828151


Harcművészek az Egészséges Gyerekekért

Levélküldés