Szeptember 24-én Mihályfi Ákos és én útra keltünk, hogy részt vegyünk az USA-ban azon belül Los Angelesben megrendezésre kerülő Senior és Master Brazil Jiu Jitsu gi és no gi világbajnokságokon.

Előzetesen próbáltuk leegyeztetni a tartózkodási helyszíneinket illetve szállásainkat. 10 nappal a gi verseny előtt indultunk ki, hogy legyen időnk az akklimatizálódásra. Még augusztusban a Szegedi edzőtáborban ismerkedtem meg Sárközi Robi és Laczkó Balázs jóvoltából Pogácsás Imrével és fiaival, akik éppen itthon voltak látogatáson az USA-ból. Mivel ők is a BJJ-t csinálják, ráadásul a Marcelo Garcia-hoz tartoznak (aki szerintem a BJJ súlycsoporttól független, legnagyobb alakja). Sikerült is lebeszélni rögtön,hogy az első hetet náluk töltjük New York-tól nem messze Connecticut állam Shelton városkában.

Az utazás napján reggel minden szépen indult, derű, jókedv rendben volt. Zürich-ben volt az átszállás a tengeren túli járatra. Engem persze rögtön kinéztek maguknak és mehettem a tapizó fülkébe. Átvizsgálták a kézipoggyászomat, ruhámat és a cipőmet is. Ákos nem érdekelte őket (se). Miután rendben találtak mindent, mehettem a járathoz. A gépen minden rendben volt az utazással, csodálatos volt az óceán és a horizont, de jó volt megpillantani a szárazföldet is bő 8 óra után.

Leszálláskor szép idő fogadott minket, de nekem kicsit furcsa előérzetem volt. Éssssssssss: Bejött!!! A vámos miután ujjlenyomatot vett és retinavizsgálatot végzett felszólított, hogy kövessem. Ákos mögöttem állt összenéztünk....... és megfagyott körülöttem minden. Gyorsan nyugalmat próbáltam erőltetni az arcomra, és arra gondoltam nem lehet csak ennyi a történetem, hogy máris hazateleportálnak.

Átadott a vámos egy fegyveres őrnek aki elkísért a csarnok túlsó végében lévő begyűjtő váróba ami tele volt számukra gyanús emberekkel. Néhány perc várakozás után vissza kísértek a kiindulási ponttól 5 méterre lévő helyre ami szintén egy gyűjtő volt. Itt az aktámat betették egy tartóba és kb 2 órát vártam mire sorra kerültem. Az angol tudásomért nem lopnának el, de azért figyeltem, hogy az előttem lévőktől miket kérdezgetnek. Mikor sorra kerültem, kérdezték miért vagyok itt, stb. Sikerült elfogadható válaszokat adnom mert 20 perc után nagy pecsétet nyomott az útlevelembe, és üdvözölt Amerikában.

Húúú... az első megmérettetésen túl voltam.

Mentem a poggyászomért, amit nem találtam. Végre Ákost is bírtam hívni. Ő már kint várt, nála volt a táskám is. Nagyon örültünk egymásnak mikor találkoztunk. Hívtuk Pogácsás Imit telefonon, bő fél óra után meg is érkezett. Nagy üdvözlések közepette autóba pattantunk és Shelton felé vettük az irányt, ami kb. 70 mérföldre található. A lenyugvó napnál láttuk New York különböző városrészeit. Az út többi részét sötétben tettük meg.

Amikor megérkeztünk Imiékhez, felesége Valika és a családja nagy szeretettel és óriási többfogásos lakomával fogadott minket. Jó magyar szokás szerint előkerült a pálinka is. Sokáig beszélgettünk még, az átélt kalandok miatt is nehezen jött álom a szemünkre.

Másnap napközben segítettünk egy kis építkezésben Ákossal, oszlop állítás betonozás majd este mentünk Imi csapatához edzeni. Itt is kedvesen fogadtak minket segítőkészek voltak, nem akartak felfalni minket. Az utazás érezhető volt számunkra mert igen ólmosan mozogtunk, de jól esett izzadni. Ügyes kis csapat volt, sok brazil volt a klubban.

Következő nap ellátogattunk néhány helyre a környéken, többek közt a Yale egyetemi városba is. Ez az egyetem a legmenőbbnek számít az USA-ban, csillagászati összegekbe kerül a tandíj évente. Csodálatos volt számunkra pedig csak egy kis részét láttuk. Este ismét edzés, egy kicsit jobban ment mint előző este de érezhető volt az idő eltolódás. Este finom vacsi majd hosszas beszélgetés.

Következő nap pénteken Ákos és én vonattal mentünk New Yorkba. 2 óra zötyögés után Manhattan-be a Grand Central pályaudvarra érkeztünk. Na ilyet sem láttunk még, óriási gyönyörű építmény volt, és Tiszta! Ákos felhívta barátját TZ Zolit aki kint crossfit versenyző, és kis idő múlva jött is elénk. A továbbiakban ő kalauzolt minket Manhattan-ben.

Fő célunk persze az edzés volt, Marcelo Garcia termébe akartunk eljutni. Mivel gyalogoltunk volt időnk nézelődni és beszélgetni. Sok híres építményt láttunk utunk során, óriási felhőkarcolók szédítő magasságokba nyúltak. Amikor megérkeztünk a teremhez, lift fel a 3. emeletre és szinte az edzőterembe léptünk be. Papír kitöltés után befizettük a díjat és edzhettünk is a világ egyik leghíresebb BJJ versenyző akadémiáján.

Fegyelmezett és ügyes csapat volt. 1 órás tréningek voltak egymás után folyamatosan. Több híresség is itt volt a BJJ világából, a legnagyobb meglepetés számunkra Braulio Estima volt aki ugye a GB csapat egyik élversenyzője, de Marcelo is segítette felkészülését az ADCC 2013 bajnokságra. Jó edzések voltak, este 9-kor lett vége.

Mászkáltunk még Zoli vezetésével mert a vonatunk csak éjfélkor indult vissza. Óriási nyüzsgés volt minden kivilágítva. Imi mondta, hogy hívjuk telefonon ha a vonattal megérkezünk és majd eljön elénk. Hajnal fél háromkor a vonat visszaért velünk, és taxiba ültünk inkább, minthogy felébresszük házigazdánkat. A suttyó taxisofőr lenyúlt minket vagy 10 dolcsival, de ettől nagyobb öröme ne legyen, gondoltuk. Jólesett az alvás.

Szombaton ismét New York, de most Bronx a BJJ Pan Am No Gi Bajnokság volt az úticél. Imi barátunk vitt minket kocsival versenyt nézni, ahol Max és Tereza is indultak. Zoli barátunk is megérkezett, együtt szurkoltunk a mesterünknek és párjának. Tereza 3. lett a súlycsoportjában lila övben, Max szintén 3. lett a súlyban fekete övben. Találkoztunk néhány ismerőssel is az elmúlt versenyekről, jó volt látni egymást. Este kocsikáztunk és ettünk utcai kifőzdében is. Éjfél után sikerült is hazaérni úgy, hogy felváltva vezettünk az álmosság miatt.

Vasárnap délután megint New York nézelődés, majd látogatás Imi barátjánál New Jersey-ben Gyuris Menyhértnél akivel én még fiatal koromban együtt birkóztam itthon. Jó kis 3 órát beszélgettünk nevetgéltünk. Hazafelé még megnéztük a World Trade Center helyét is.

Hétfőn délelőtt is segítettünk kicsit a ház körüli munkában és utána ismét New York autóval. Shoppingolás, nézelődés, étkezés és utána megint Marcelo termében edzés. Nagy élmény volt számomra mikor 1 menetet gurulhattam is Marcelo-val. A kötelező fényképek sem maradtak el. Edzés után igyekeztünk haza, mert reggel utazás következett túránk második helyszínére.

Korán keltünk, hogy le ne késsük a Los Angelesbe tartó belföldi járatot. Imi barátunk kivitt minket a JFK repülőtérre és bizony nehezen váltunk el egymástól. Az egy hét alatt nagyon jól éreztük magunkat, telefonon azóta is tartjuk a kapcsolatot. Köszönjük a Pogácsás család önzetlen szeretetét és segítőkészségét!