- Kezdjük ott veled is, mint a tavalyi főbírói interjúnál; hogyan lettél Te a Global Grappling versenyigazgatója?

- Előzőleg harminc országos ju jitsu versenyt rendeztünk, az elsőt éppen 20 éve, 1995 decemberében. 17 alkalommal ősszel volt Kecskemét Kupa, 13 alkalommal pedig tavasszal Hetény/Hírös Kupa. Ezeknek a versenyeknek voltam főszervezője, innen van a tapasztalat. Eleinte a grappling ezeken a versenyeken volt egy újabb versenyszám, majd önállósodott. 2012 őszén beindult a G4 Grappling Liga első évada. 2013 februárjában pedig a Magyar Ju Jitsu Szövetség közgyűlése úgy döntött, hogy nem támogatja a versenyzést, így azóta ju jitsu versenyeket nem is rendezünk. A grappling versenyek folytatódtak, most a negyedik évadnál tartunk, Magyarország nyolc régiójában nyolc versenyt rendezünk.

- Ha jól értem, akkor a korábbi évi két ju jitsu verseny helyett van évi nyolc grappling verseny. Ez azért elég erős fejlődés!

- Igazából ezek csak a Liga fordulók. Ezen kívül van három Csapatbajnokság, a TEK verseny (idén elmaradt a bevándorlási helyzet miatt), kétévente a Max Expo (2016 májusra van tervezve a következő), úgyhogy tíznél is több versenyünk van. A grappling helyzete speciális, a különböző küzdősportok képviselői itt tudnak találkozni, egymással küzdeni. Máshol nehezen elképzelhető, hogy egy jitsus egy birkózóval küzdjön, vagy egy judos egy karatéssal. Nagyon nagy igény van rá, és próbálunk ennek színvonalasan megfelelni.

- A magas szintű versenyzési lehetőség elengedhetetlen egy sportág fejlesztéséhez...

- Pontosan ez volt a legfőbb szempont a Global Grappling megalapításánál, a versenyrendszer, a szabályok kialakításánál. A következő mondások jól kifejezik ezt: "A gepárdnak antilop kell!", "Csendes tenger nem nevel jó hajósokat!" Csak azok a fogságban tartott gepárdok tudnak olyan gyorsak lenni, mint a vadon élő társaik, amelyek kifutójába rendszeresen antilopokat tesznek, melyeket kergetni tudnak, le tudnak vadászni. Csak azok a versenyzők tudnak igazán fejlődni, akik rendszeres színvonalas versenyzési lehetőséget kapnak, erős ellenfelekkel, professzionális körülmények között. Magyarországon sok a jó oktató, a tehetséges versenyző. Leginkább a háttér hiányzott eddig, a versenylehetőség. Mire egy versenyző nemzetközi szintűvé válik, jó lenne, ha száz hazai verseny tapasztalata ott lenne a tarsolyában. A Global Grappling ez a háttér, ez a lehetőség próbál lenni. Szerencsére a klubok ezt észrevették, hozzák a versenyeinkre a legjobb versenyzőiket, így adva lehetőséget az újabb kluboknak a fejlődésre. Kiváló lehetőséget találnak itt és így válhatnak ők maguk is kiválóvá. A versenyek színvonala, a versenyzők technikai tudása töretlenül fejlődik.

- Kik és mikor alapították meg a Global Grapplinget?

- Hárman a Magyar Ju Jitsu Szövetség mesterei közül: Fekete Sándor, Kovács Gábor és jómagam 2009-ben fogalmaztuk meg a szabályokat. Amikor megismerkedtünk a grapplinggel, láttuk, hogy mennyivel jobb, mint a korábban a ju jitsu versenyen alkalmazott küzdelmi számaink. Megoldotta a versenyküzdelem nagy ellentmondását: teljes erejű küzdelmet enged, miközben minimalizálja a sérülésveszélyt. Hihetetlenül el lehet fáradni a küzdelemben, a technikák nagy tárházát lehet alkalmazni, sérülés pedig nagyon ritkán van. Láttuk ugyanakkor azokat a fejlesztési lehetőségeket is, melyek korosztályossá és átjárhatóvá teszik a grapplinget. Sok helyen módosítottunk a szabályokon. A kijelző használatával - mely mutatja a hátralévő időt és a pillanatnyi állást - pedig izgalmassá, élvezetessé vált a küzdelem a nézők számára is. A versenyrendszerünk arcai lettek, eredményeikkel hirdetik a Global Grapplinget Szűcs Kristóf és Lakatos Sándor Világ- és Európa Bajnokok.

- Tehát a tradicionális ju jitsu képviselői hozták létre az egyik legsikeresebb földharcos szabályrendszert. Nem látsz ebben ellentmondást?

- Nem. Már a tradicionális vs. brazil ju jitsu megkülönböztetést is mesterkéltnek tartom. Ez történelmileg igaz lehet (azaz egyes ágazatok, klubok ebbe vagy abba az irányba fejlődtek), de ha megvizsgáljuk, mindkét iskolában vannak a másikra jellemző motívumok. A brazil ju jitsu iskolákban is foglalkoznak önvédelemmel, ütésekkel, rúgásokkal és a tradicionális iskolákban is természetesen a földharccal. Az viszont igaz, hogy a ju jitsunak nagyon sok területe van, lehetetlen egyszerre mindegyikkel azonosan magas színvonalon foglalkozni. Természetes tehát a specializáció. Most azt látom, hogy arra a vázra, amelyet a Magyar Ju Jitsu Szövetség által képviselt edzéseken felépítettünk, a brazil ju jitsu tette fel az izmokat. Szerencsére ebben kiváló partnerre találtunk a Gracie Barra Hungary szervezetben és Max Carvalho mesterben. A Global Grappling négy versenyszáma az MJJSZ edzésein és a vizsgáin alkalmazott küzdelmi módozatokból alakult ki. Két Gi-s és két NoGi-s, illetve két összekapaszkodós és két ütő-rúgós versenyszámunk van. Könnyű az átjárás közöttük. Birkózók pl. kezdik a NoGi Grapplinggel, majd folytatják a Kesztyűs Küzdelemmel, karatésok jönnek a Combat Grappling irányából, majd folytatják a Gi Grapplinggel.

- Azt véletlennek tartod, hogy a Gracie Barra Hungary mindkét Világbajnoka a Ti iskolátokból jött?

- Kétségtelen, hogy a versenyzőink a Brazil Jiu Jitsuban teljesedtek ki. A hírnevet, a sikert a világversenyeken elért kiváló eredmények hozták meg. Ehhez kellett Max Carvalho mester tudása, oktatói tapasztalata, az hogy a legjobbat hozta ki belőlük. Hogy a sok-sok Gracie Barra tanítvány közül éppen Fekete Sándor és Szűcs Kristóf értek el ilyen kiváló eredményeket, azt viszont nem tartom véletlennek. Hozzátenném még, hogy a Gracie Barra Hungary 2015-ös TOP5 versenyzője közül három kecskeméti, Szűcs Kristóf mellett Lakatos Sándor és Gálik Máté is bekerült a TOP5-be. A Gracie Barra professzionális metodikával és oktatókkal rendelkezik. Ismerik a BJJ-s logikát, gondolkodásmódot és ezt át is tudják adni. Hiszem, hogy a mi versenyzőinkben az így elültetett mag különösen termékeny talajra talál, vagy a korábbi példánál maradva: az erős izom jól felépített vázhoz kapcsolódik. Azt gondolom, hogy a tőlünk származó versenyzőknek más a rálátása és más a hozzáállása. A BJJ-ben megtapasztalt technika végrehajtásoknak több, esetleg más helyzetben kivitelezett módozatát láthatták, tanulták meg. A Gracie Barra klubjaiban kitaposott úton haladnak a tanítványok, míg a mieink esetleg erre az útra nem csak belülről, hanem felülről is rálátnak. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy másképp viszonyulnak az edzésekhez, a munkához, az általuk eddig bejárt és ezután bejárandó úthoz. Hiszem, hogy a kiemelkedő eredményekhez alázatra, komoly hozzáállásra van szükség. Ezt könnyebb elsajátítani egy hierarchikus szervezetben. Azt gondolom, hogy a versenyzőink magukba szívták a fegyelmet, a megfelelő hozzáállást abban a szervezetben, ahol soke Kelemen István tizedik danos mester van az élen, ahol több, mint ötven fekete öves és tíz piros-fehér öves mester van és ahol megkövetelik a következetes munkát. Akik 10-15 éve edzenek barna vagy fekete övvel, azok is látnak maguk előtt több tucatnyi keményen dolgozó magasabb fokozatú mestert, tudják, hogy hol a helyük, elképzelhetetlen, hogy túl sokat gondoljanak magukról.

- Ez a párosítás akkor optimálisnak tűnik...

- Igen, hiszem, hogy kegyelmi helyzetben vagyunk. Azt gondolom, hogy más kluboknak is járható ez az út, így lesz egységes a ju jitsu, a kétféle iskola egymást erősíti. Ehhez járul hozzá a Global Grappling, mely az így kialakult lehetőséget valóra váltja, hiszen a versenyekhez csak a versenyeken lehet hozzászokni. A Global Grappling versenyeken lehet megszerezni azt a rutint, melyre a nemzetközi porondon szükség van. Nálunk az első generációt Fekete Sándor képviseli. 1996 óta tagja a Tatami Centrumnak. Az ő kivételes tehetsége, alázata, a birkózásból és a ju jitsuból származó tapasztalata és tudása kellett az elsőséghez. Többszörös Világ- és kontinensbajnok. A második generáció tagjai Szűcs Kristóf és Lakatos Sándor. 2003 és 2004 óta tagjai a klubunknak. Mindketten grappling világbajnokok és BJJ kontinensbajnokok, Kristóf BJJ-ben is Világbajnok. A harmadik generáció tagjai is komoly országos és nemegyszer nemzetközi eredményekkel büszkélkedhetnek, ők Gálik Máté, Pataki Botond, Szűcs András és Sárkány Balázs. Jól jegyezzük meg a nevüket, fogunk még hallani róluk.

- Magadat hova sorolod a generációkban?

- Így, ebben a felsorolásban legfeljebb a nulladik lehetnék. Legfeljebb katalizátor voltam, az elsőség mindenképpen Sanyi bácsié. A kezdeteknél ott voltam és most is ott vagyok, a szerepemet viszont inkább hasonlítanám a szülőkéhez, mint az oktatókéhoz. A lehetőség biztosítása, a tehetség ápolása, a ’nem ártani’ elv, a hosszútávon gondolkodás jellemez inkább. Hiszem, hogy tőlem is tanulják a már említett hozzáállást és rálátást. Szerencsére tele vagyunk jobbnál jobb oktatókkal, a generációk a következőket oktatják, Sanyi bácsi, Kristóf és Sanyika nem csak kiváló versenyzők, hanem kiemelkedő oktatók is. Sanyi bácsi már tulajdonképpen nem versenyez, hanem ’csak’ oktat (ország minden területén) és az idei év egyik legfontosabb tendenciája az is, hogy Kristóf és Sanyika is egyre többet oktat. A tanuló -> versenyző -> oktató sorozat következő állomása szerintem a szülő, természetesen átvitt értelemben. Ők a gyermekeim és én igyekszem mindent megtenni az optimális körülményekért, a töretlen jövőjükért. Szerencsére a versenyzőink valódi szülői is ugyanígy gondolkoznak, támogatják a gyermekeiket a versenyzésben.

- Te hogyan kerültél kapcsolatba a ju jitsuval?

- Tulajdonképpen nem én találtam meg a ju jitsut, hanem a jitsu talált meg engem. 1979 augusztus 30-án kezdtem edzéseimet a Kecskeméti Sport Club judo szakosztályában. Ide az unokatestvérem csábított el, ő akart judozni és nem akart egyedül kezdeni. A kecskeméti judo ekkor már magas színvonalú és híres volt. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg katonái is jártak edzésre. Itt láttam életemben először és utoljára kapcát. Zokni helyett használták a csizmájukban. A saját katonai szolgálatomat követően Budapestre kerültem egyetemre, itt pedig aikido klubot kerestem, mivel az egyik katonatársam aikidozott és beoltott vele. Nagynénémnél laktam, őt kértem meg, hogy ha lát aikido klubot, szóljon. Budán a Fényes Elek Szakközépiskolában tanított, a közelben volt a Lágymányosi Közösségi Ház, ott látott a plakáton aikido-t. Ott amikor jelentkeztem, azt mondták előbb meg kell tanulnom a ju jitsut. Hát így talált meg a ju jitsu a judon és az aikidon keresztül. Ez volt a Japán Harci Játékok Klubja, Kádár Miklós volt az oktató és Gyebnár Ferenc mester iskolájához, a Mélyépterv SC-hez tartozott. Ide járt Szövetségünk ma is aktív mesterei közül Ónodi István is. Ebben a klubban kezdtem el oktatni is 1984 májusában a közelben a Baranyai utcában.

- Mikor ismerkedtél meg Kelemen Istvánnal és az általa oktatott ju jitsuval?

- 1983-ban szerveztünk egy bemutatót a Lágymányosi Közösségi Házban, itt az aikido bemutatót a Japán Harci Játékok Klubja, a ju jitsu bemutatót pedig Kelemen István és tanítványai tartották. Itt találkoztam velük először. Itt kezdődött az együttműködés Kelemen mesterrel és a legendás Madách téri klubbal. Fontos állomás volt 1984 február, amikor részt vehettünk a Kelemen mester által szervezett hétvégi szemináriumon, melyen Vlado Schmidt és Sieghardt Weiss mesterek oktattak. Itt vizsgázott Kelemen mester 2. dan fokozatra, bár részt nem vehettem a vizsgán, de kívülről beláttam a terembe. A következő állomás 1985 áprilisa, amikor megalakult a Magyar Ju Jitsu Szövetség. Az, hogy mi Ónodi Pistivel zöldfülűként ott lehettünk, az annak köszönhető, hogy Kádár Miklós a Szövetség elnöke akart lenni és magával vitte a segédedzőit, azaz minket is, hogy minél több legyen a rá szavazó alapító tag. Az alakuló ülés is a mi székhelyünkön, a Lágymányosi Közösségi Házban volt. Nem sikerült az akció, a megalakult Szövetség Kelemen Istvánt választotta elnöknek. Kádár Miki utána az aikidoban, kendoban és kyudoban is próbálkozott, nemrég halt meg, nyugodjon békében. A Szövetség alapító tagjai közül Tóth Csaba aktív még, harmadik danos, a Kék Farkas Ju Jitsu Klubot vezeti.

- Hogyan lett Kelemen István a mestered?

- A Szövetség megalakulása után a Mester lehetővé tette, hogy a Szövetséghez csatlakozott, de eddig nem nála edző tagok is elsajátíthassák az általa oktatott ju jitsu-t és nála is vizsgázzanak. Ónodi Pistivel így elkezdtünk járni a Mester edzéseire. Ekkor kék öv fokozattal rendelkeztünk a Japán Harci Játékok Klubjában, így akár erre is felkészülhettünk volna. Aki ismeri a vizsgaanyagot, tudja, hogy ez lehetetlen, ezért egy igen intenzív éves felkészülés után 1986-ban levizsgáztunk zöld öv fokozatra. Természetesen a fehér és a sárga öv anyagát is be kellett mutatni, egyszerre tettük le három fokozat vizsgáját. 1987-ben aztán a kék öv vizsgát is teljesítettem, a kecskeméti dojo-t már kék övesen nyitottam. Az egyetem ugyanis azon a nyáron befejeződött, utána visszaköltöztem Kecskemétre. A kecskeméti dojo nyitása előtt bemutatót tartottunk a Városi Sportcsarnokban 1987 októberben, mely után hatan jelentkeztek edzésre. Így kezdődött Kecskeméten a Ju Jitsu oktatása. Vidéki oktatóként ezután már havonta egy szombaton az instruktori edzésekre jártam a Madách téri dojo-ba.

- Tatami Centrum tehát 1987-ben alakult?

- Igen is meg nem is. Ekkor alakult, de ekkor még nem annak hívták. Kecskeméti Ju Jitsu Klub néven üzemeltünk eleinte. A Zrínyi Ilona Általános Iskolában kezdtem tartani az edzéseket, majd 1988 őszétől a Bányai Júlia Gimnáziumban. Az edzések tartásában Szabó Tibor segített. 1989 októberben egy igazán intenzív instruktori nap végén Kelemen mester minden instruktort előléptetett egy fokozattal, így lettem barna öves. 1992-ben a Nyári Táborban Zsámbékon Kovács Attilával és Ónodi Istvánnal együtt levizsgáztunk 1. dan fokozatra, ekkor pedig fekete öves lettem. Az év végi Közgyűlésen a Szövetség elnökhelyettesévé választottak. 1992 őszétől 1994-ig kilenc ún. Testőr tanfolyamon - melyet a Mester cége a Testőr Kft. szervezett - gyakorlati oktatóként segítettem a képzést. 1995-ben Balatonfenyvesen vizsgáztam le 2. dan fokozatra. Mint már említettem, decemberben megrendeztük az első országos ju jitsu versenyt Kecskeméten. 1996-ban lehetőség lett önálló edzőterem létrehozására, ezt az edzőtermet hívták Tatami Centrumnak, innentől lett ez a nevünk. A nevet megtartottuk azután is, hogy az önálló termet már nem bírtuk fenntartani.

- Gondolom az önálló terem megnyitása nagy lökést adott a klubnak...

- Erre is csak azt tudom mondani, hogy igenis meg nem is. A terem nem volt túl jó helyen, a városközponton kívül, az esti edzések időpontjában már közlekedés is nehézkes volt. Ekkorra már túl voltunk az újdonság varázsán, majdnem 10 éve volt ju jitsu Kecskeméten. A fellendülés időszakában, a kilencvenes évek elején volt olyan szeptember, amikor ötvenen jelentkeztek a kezdő csoportba. Csak úgy tudtunk bemelegítés közben futni a Bányaiban, hogy egymás mellett több körben futottunk, mint a cirkuszban a lovak. Ilyen 1996-ban már elképzelhetetlen volt. Természetesen az állandó terem óriási lehetőség, bármikor bemehettünk edzeni, reggel, napközben, hétvégén is. Nagy segítség volt az 1998-as harmadik danos vizsgámra felkészüléskor. Több csapat is járt ide edzésre, aikido, nanbudo, boksz, tai chi klubok, a bokszra én is jártam. Azt viszont nem mondhatnám, hogy ekkor voltunk a legtöbben, mert előtte és utána is volt olyan időszak, amikor jóval többen voltunk. Volt olyan év, amikor a Szövetségben fizetett éves tagdíjak harmadát a kecskeméti és a Kecskemét környéki jitsukák fizették be. Annyit amennyit a budapestiek összesen, vagy a többi vidéki klub összesen. Az önálló edzőterem 2000 februárig működött, anyagilag végig veszteséges volt, tovább nem lehetett finanszírozni. Szakmai szempontból valóban ideális volt, a Szövetségnek instruktori gyűléseket is rendeztük itt és volt olyan vizsganap, amikor 96 vizsgázónk volt. Ennek azóta a közelében sem jártunk.

- A Szövetségnek elnökhelyettese, majd elnöke is voltál, most pedig ismét elnökhelyettes vagy. Miért alakult ez így?

- 1996-ban volt még egy fontos változás, Kelemen István lemondott az elnöki pozíciójáról és önkéntes száműzetésbe vonult. Innentől a második vonal, Kovács Attila mint elnök, Ónodi Pisti mint gazdasági vezető, én mint elnökhelyettes próbáltuk a Szövetség szekerét tovább tolni. A Mester csak a Nyári Táborokban és a danvizsgákon elnökölt, bár éreztük, hogy a háttérben konzultál Attilával. Három cikluson át ment ez így, amikor Attila kérte, hogy vegyem át az elnökséget, mert neki már sok. 2008-ban a Közgyűlés kis különbséggel engem választott meg elnöknek. Elég határozott elképzeléseim voltak, melyeket nagyrészt sikerült végre is hajtani. Több újítást vezettünk be a Nyári Táborban (főzőverseny, záró bemutató és ceremónia, kyu vizsga stb.), a klubok segítésében (tatami program, félévente öt szakmai szeminárium, eszköz kihelyezés stb.), elkészült az új honlap, megváltoztattuk a belső és a külső kommunikációt, Japánban bejegyzésre került a Kelemen Ryu, új Budo Pass-t és Jubileumi Emlékkönyvet adtunk ki. Véleményem szerint annyi minden fejlődött, amennyi soha korábban. Az viszont igaz, hogy eléggé önjáró voltam és az is kiderült, hogy sok mindent másképp képzelek el, mint ahogy azt mások gondolják, és ez vezetett a leváltásomhoz 2013 februárban a következő Közgyűlésen. Az természetes, hogy a gyerekek igazodnak a szülőkhöz, a tanítványok a Mesterhez, nekem kellett mennem.

- Melyek azok a területek, melyeket másképp gondoltál?

- Amikor leváltottak, a Mester azt mondta: a piramist megint a talpára helyeztük. Ebben tökéletesen igaza volt, ugyanis az előző években megfordítottuk, talpa volt felül, az elnökség, a vezetőség munkáját alárendeltük a nagy többségnek, a tagságnak. Minden tevékenységünket próbáltam aszerint irányítani, hogy mi a jó a tagságnak. A prioirtás listám élén a Szövetség volt, ezt megérezte a családom, a klubom, a munkahelyem. A másik terület a Szövetség kapcsolata más ju jitsu szervezetekkel. Kelemen mester elitista gondolkodású, mi csináljuk a legjobb jitsut, nem érdekes, ki mit gondol rólunk. Az én megfogalmazásomban természetesen igyekezzünk a legjobban jitsuzni, de legyünk jóban a többi szervezettel is. Mivel én is úgy gondoltam, hogy a magyar ju jitsu vezető szerve vagyunk (tulajdonképpen a Szakszövetségi feladatokat ellátó Szövetség), nem csak a Szövetség tagjait, másokat is segítettem. Neuralgikus pont volt, amikor Szövetségen kívüli versenyzőknek segítettem kijutni a JJIF Világbajnokságra 2012-ben. Úgy gondolom, a közvetlen ok azonban a versenyzés volt, a leváltásom indoklásában is szerepelt, hogy intézményesíteni akartam a versenyzést. A gondolatomban a jitsu fejlesztésének négy pillére van, a klubok közvetlen segítése, a szemináriumok és a vizsga lehetőségek bővítése, a Nyári Tábor megreformálása és a versenyzés fejlesztése. Ebből az utóbbi váltott csak ki ellenérzést, de arra került a hangsúly. Gondolom volt, aki az elnökségem négy évében jót is tapasztalt, de a Közgyűlésen ez nem, csak a negatívumok kerültek elő. Komolyan olyan hangulatot éreztem, hogy meg kell védeni tőlem a Szövetséget.

- Említetted a Szakszövetséget. Mit szólsz ahhoz, hogy 2015-ben megalakult a Ju Jitsu Szakszövetség?

- Akik ismernek, tudják, hogy Szakszövetség párti vagyok, sőt ki merem jelenteni, kevesen vannak, akik annyit tettek a Ju Jitsu Szakszövetségért, amennyit én. Csak nem mindegy, hogy milyen módon tesszük ezt. Nézetem szerint ez megint a piramis esete, nem mindegy, hogy szolgálatként, felelősségként tekintünk a Szakszövetségre, vagy a hatalomgyakorlás eszközeként. 2000-ben több Szövetségen kívüli mesterrel együttműködve kialakítottuk a Szakszövetség koncepcióját, gyakorlatilag készen volt, majd az utolsó pillanatban a Magyar Ju Jitsu Szövetséget kihagyva beadták a Bíróságra. Bejegyezték mint szövetséget, de nem mint szakszövetséget. (Úgy látszik akkor még a Bíróság tisztában volt a hazai ju jitsu viszonyaival). Így alakult meg a Magyar Sport-jitsu Szövetség. (Idén ez a szövetség alakult át szakszövetséggé). Hamar kiderült, hogy ez a szövetség nem képes összefogni a hazai szervezeteket, a versenyein nevetséges létszám volt. 2006-ra aztán többen lettek azok, akik nem a kirekesztés, hanem az összefogás hívei voltak. A kedvező hangulatot kihasználva a klubom is elindult a versenyükön, majd a verseny után az UTE irodájában rögtönzött kibővített elnökségi ülés keretén belül megegyeztünk a főbb pontokban, amelyek alapján újraszeveződik, belép a Magyar Ju Jitsu Szövetség, minden adott lesz a Szakszövetségként funkcionáláshoz. Habár a megállapodás hihetetlen kedvező volt a Magyar Ju Jitsu Szövetség részére, Kelemen mester nem adta rá az áldását. Utána éveken keresztül megint nem történt semmi. Megértem azokat, akik úgy gondolják, kell Ju Jitsu Szakszövetség. Én is így gondolom. A hazai ju jitsu szervezeteknek össze kell fogni. Hiszem, hogy együtt erősebbek vagyunk. Tehát nem csodálkozom azon, hogy 2015-ben ismét megpróbálták. Sajnos ismét azok kerültek többségbe, akik kirekesztő jelleggel akarták az átalakulást, és érthetetlen módon a Bíróság be is jegyezte őket, bár ez még nem jogerős. Nevetséges, hogy ideáig juthatott egy hazai ju jitsu szakszövetség soke Kelemen István és a Magyar Ju Jitsu Szövetség nélkül.

- Hova vezethet ez a helyzet?

- Nincs új a nap alatt, erről a szervezetről is ki fog derülni, hogy nem képes összefogni a hazai ju jitsu közösségeket. Ha egyáltalán jogerőre emelkedik. Viszont most sokkal erősebben van a levegőben a szakszövetség szükségessége. Egyre többen ismerik ezt fel, hiszem, hogy előbb vagy utóbb azok lesznek a többségben akik mindenkivel összefogva szolgálatként megélve akarják a szakszövetséget létrehozni és dolgozni is hajlandóak érte. Teljesen más lenne ma a hazai ju jitsu élet, ha 2000-ben vagy 2006-ban sikerül létrehozni a szakszövetséget. Nem küszködnénk azokkal a problémákkal, melyekkel ma kénytelenek vagyunk. Hiszem, ha a megfelelő módon jön létre a szakszövetség, annak mindenki a hasznát látja, a magyar ju jitsu erős lesz és jól tudja ezt az erejét érvényesíteni a nemzetközi szervezetekben is. Akár a Magyar Ju Jitsu Szövetség is kezdeményezhette volna a szakszövetség létrehozását. Évtizedek óta fizetjük a JJIF (Ju-Jitsu International Federation) felé a tagdíjat, mely szervezet tagja a SportAccord-nak, így mi vagyunk jogosultak a szakszövetség létrehozására és egy alkalom kivételével az idei évig nem indítottunk versenyzőket sem. Azt gondolom, hogy abban, hogy ma ilyen erősen érződik a szakszövetség szükségessége, benne van a Global Grappling is, amely egy jó példa a különböző klubok sikeres együttműködésére. Alulról jövő szerveződés, melyben csak azok vannak benne, akik hajlandóak dolgozni is érte. Ráadásul túlmutat a ju jitsun, hiszen több más jellegű klub is benne van.

- Mi a titka szerinted a Global Grappling sikerének?

- Jó időben megfelelő szabályokkal hoztuk létre hiteles szakemberekkel. A földharc versenyek iránt például azért veszett el az érdeklődés, azért nem tudtuk az ötödik után már megszervezni és azért kellett a grapplinggel leváltani a TEK versenyén is, mert nem jutalmazta eléggé az akciókat, nem szankcionálta eléggé a passzívitást és engedett súllyal győzni. Mindez oda vezetett, hogy az a versenyző, aki kisebb súlyúnak gondolta magát, passzív lett és megakadályozta az akciódús küzdelmet. Az utolsó versenyeken már az esetek felében egy unalmas mérkőzés végén a mérleg döntött. Ezeket a buktatókat a grappling esetében elkerültük a megfelelő szabályokkal. Ráadásul a kijelzővel a nézők számára is élvezetesebb a mérkőzés, látszik az állás és a hátralévő idő. A siker nagyon fontos összetevője a már említett alulról jövő építkezés és a kis lépésekben haladás. Mindez lehetővé teszi, hogy felismerjük, mi az, amiben változtatnunk kell és azt a változtatást végre is tudjuk hajtani. Fontos, hogy meghalljuk a jobbító szándékú kritikát, ehhez önálló gondolkodású társakkal vegyük magunkat körbe és olyan légkört vezessünk be és tartsunk fenn, mely nemhogy eltűri, de egyesen támogatja a kritikát. Ahogy mondani szokás, dícsérettel teli a padlás és nem viszi a dolgokat előre. Az adott helyzetet megélve, a valóságot megtapasztalva felismerjük, milyen irányban és mit kell lépni és megtesszük, így jutunk a következő lépcsőfokra.

- Mondanál példát a szabályokra és a lépésekre?

- Az előbbiekből következik az akciók pontozásának a fontossága, a passzivitás szankcionálása. Ez már a kiinduló szabályainkban is így volt, de láttuk, szükség van további lépésekre, a harmadik évadban bevezettük a Rövidítést, mely fontos eszköz a vezetőbíró kezében az akció nélküli helyzet megakadályozására. A FILA grappling versenyeken például az óra előre ment és nem a hátralévő időt mutatta, egyszer csak 4 percnél vége lett a meccsnek, holott mi 5 percre számítottunk. Persze, akkor mi tévedtünk, de azáltal, hogy visszafelé megy az óra, a hátralévő időt mutatja, ilyen hiba elképzelhetetlen a Global Grapplingben. A második kijelző bevezetése, mely a felkészülő versenyzőket mutatja és lehetővé teszi, hogy a következő mérkőzés résztevői már felkészülten ott álljanak a szőnyeg szélén, ne kelljen várni rájuk. A leszorítás (pozíció tartás) bevezetése, mely gyerekeknél 20, felnőtteknél 40 másodperc után véget ér és felállnak, egyrészt pontszerzési lehetőség, másrészt pedig megakadályozza a hosszútávú mozdulatlanságot. A visszamérkőzéses rendszer esélyt ad annak, aki a legjobbaktól, a döntőbe jutottt versenyzőktől kapott ki. Még van esélye a bronzéremre. A legnagyobb BJJ szervezet, az IBJJF versenyein ez nem így van, nincs vigaszág. Lisszabonban az EB-n láttam, hogy bírói hiba folytán elvették az első fordulóban az egyik magyar versenyző meccsét. Kész, itt vége volt, nincs további lehetőség. Persze értem az IBJJF választását, hiszen a vigaszágas rendszer lebonyolítása háromszor olyan bonyolult, mint az általuk alkalmazott egyeneságas rendszeré. A JJIF Világbajnokságon viszont azt láttuk, hogy mindenkinek, aki kikapott, van esélye a bronzéremre. Ez egy még demokratikusabb, még bonyolultabb módszer sokkal több mérkőzéssel. Nagyon sokszor egy lépés időzítése a fontos. Az, hogy időben lépjünk, se túl korán, se túl későn. A NoGi ruházat szabványosítása, a rashguard (passzos NoGi felső) megkövetelése hiba lett volna korábban, amikor még nem tudta mindenki beszerezni. Már az első évadban tudtuk, hogy egy korosztályban a három évjárat sok, gondoljunk a 7-9 évesekre, vagy a 10-12 évesekre. Le kell csökkenteni kettőre. Ugyanígy sok volt a felnőtteknél a 10 kg-os ugrás a súlycsoportok között, főleg, hogy tudjuk, előfordul, hogy valakinek a magasabb súlycsoportban kell versenyeznie, mert a sajátjában egyedül van. Le kellett csökkenteni 5 kg-ra. Ez a két lépés például azt jelenti, hogy a sakktábla, melynek sorai az évjáratok, oszlopai a súlycsoportok, ezentúl nem harminc mezőre, hanem száz mezőre lesz osztva. Nagyon kell érezni a valóság érverését ahhoz, hogy jó időben lépjük meg ezt a lépést. Szét lehet verni az éppen csak kialakult megfelelő létszámot. Az idő minket igazolt. Aztán a sikerhez szerintem fontos, hogy elkerüljük a kommunikáció, a média csapdáját!

- Mit értesz a média csapda alatt?

- Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a munkájukról a véleményt nem a valóság, a történések, hanem a kommunikáció alapján hozzák meg az emberek. Az alapján formálnak véleményt róluk, amit ők maguk közölnek magukról a médiában. Ezt éppen ellenkezőleg gondolom, a lényeg a valóság, nem lehet megvezetni az embereket. Csak akkor jó a kommunikáció, ha tökéletesen egybevág a valósággal. Tudjuk, a kommunikációban a kormány is sokkal szebb képet fest az ország állapotáról, mint amilyen a valóságban. A Global Grappling élete, tevékenysége ezzel szemben egy nyitott könyv, a honlapunkon minden információ fenn van és természetesen tökéletesen egyezik az igazsággal. A Ju Jitsu Szakszövetség is beleesett a média csapdába, igyekeznek a történéseket a médiában másnak feltüntetni, mint amilyen a valóságban. Azt gondolom, az embereket csak rövid ideig lehet megvezetni. Aki ott volt, az tudja, hogy teljesen másképp történt, mint ami a tudósításból kiderül. Tipikus még a más tollával ékeskedés, a mások által elért eredmények sajátként beállítása Ide tartozik még a befolyásolás, a fejlődés meggyorsításának a kísérlete. Amikor rátelefonál valakire, pressziót gyakorol annak érdekében, hogy induljon a versenyen, esetleg kapcsolja ezt valami más előnyhöz, vagy érzékelteti, hogy hátrányára válna, ha nem indulna. Ez is csak egy alkalommal hat és utána erősen visszaüt. A Global Grapplingben ez elképzelhetetlen. Általában megkapjuk, hogy beharangozóink, plakátjaink egyszerűek, visszafogottak, nem hívják fel eléggé a figyelmet. Ez tudatos. Óvakodunk a marketingszerű lózungoktól, csak olyat ígérünk, amit bármikor be tudunk tartani. Csapdának tartom a közösségi médiában megjelenő, a figyelmet felkorbácsoló, sokat ígérő felhívásokat. Sokkal értékesebb szerintem az a gondosan összeállított és karbantartott levelezőlista, mely a szakma fontos résztvevőit eléri. A kommunikáció és a valóság egysége tovább növeli a hitelességet.

- Már korábban is említetted a hitelességet...

- Nagyon fontos, hogy a ju jitsuban és a grapplingben is hiteles szakemberekkel dolgozzunk együtt. A hitelességet hosszútávú kemény, szakmailag magas színvonalú munkával lehet elérni. Ezért is fájó, hogy a Bíróság bejegyezte a Ju Jitsu Szakszövetséget. Nem ott vannak a szakmailag hiteles emberek, tisztelet a kivételnek. Láthatóan ezt nem is vizsgálták, vagy ha igen, akkor nem a valóság, hanem a kommunikáció, a média alapján. Ma már a Global Grapplingnek, mint szervezetnek, mint versenyrendszernek is önálló hitele van. Akik jönnek, tudják, hogy itt kemény ellenfeleket találnak, hogy a megnyitó akkor van, amikorra azt meghirdettük, utána pörgősen, szünet nélkül mennek mindegyik páston a mérkőzések, a győztes kihirdetésénél csak a tatamin elért eredmény számít, a kategória befejezését követően hamarosan jön a díjátadás, a bíráskodás nem részrehajló, stb. A verseny napján a kategóriákat úgy rendezzük meg, ahogy azt az előző napon meghirdettük. Nálunk elképzelhetetlen, hogy egy rossz nevezés, egy nem hozott súly vagy az erős ellenfél miatt más csoportba soroljunk át egy versenyzőt a helyszínen, pedig elhihetitek, sokszor elég erős a nyomás ebbe az irányba. Igen nagynevű és köztiszteletnek örvendő egykori bajnokok akarják a versenyezőjüket átsoroltatni. Elveszítenénk a hitelességünket, ha engednénk. Megtisztelő számunkra, amikor egy versenyző hitelességéhez hozzájárul a Global Grappling versenyeredmény, büszkén hivatkoznak rá. A honlap hivatkozási alap, minden korábbi versenyeredmény ott van. Mi oklevelet is osztunk, amely szintén névre szóló és hitelesíti az eredményt. Meglepődtünk, hogy milyen sok nagy szervezet, így az IBJJF és a JJIF sem ad oklevelet.

- Ki finanszírozza az egészet, rentábilis egyáltalán, van-e szponzorotok?

- Van szponzorunk, az ABURA sportkozmetikumok és a Shogun Fight küzdősport felszerelés. Személyes kapcsolatokon alapul, a versenyzőinket szponzorálják, az Open kategória dobogósai az ő különdíjukat is megkapják. Köszönjük a segítséget Ámán Krisztiánnak és Koczka Bernátnak! Olyan szponzorunk nincs, aki a versenyfelszerelésben, a finanszírozásban segítene, az évek során mi magunk apránként fejlesztettük azzá, ami most van. A rentábilissá válásnak véleményem szerint három szintje van. Az első, amikor az adott projekt (jelen esetben verseny) kiadásait fedezi a bevétele. Ez azt jelenti, hogy már csak a fejlesztéseket kell külső forrásból finanszírozni, az üzemeltetést nem. A második szint, amikor a befektetett pénzedet visszakapod, ki tudod venni. A harmadik szint, amikor megérte, azaz a munkád értékét is megkapod, a befektetés az értékét megőrizte stb. Mondjuk hoz annyit, mintha a pénzedet bankba tetted volna és az idődet kereső munkával töltötted volna. Talán most eljutottunk az első szintre, az üzemeltetésre már nem kell betenni pénzt, csak a fejlesztésre. Szerintem a második szintre egyhamar nem fogunk eljutni, ehhez túl sok tervünk van a fejlesztésre és olyan nagy örömet okoz egy új terv megvalósítása, nem ilyen a szemléletünk. Hosszú sor van a fejlesztésre váró tervekből, ha lesz is többlet, erre fogjuk fordítani. Az viszont igaz, most, hogy megalakult az Egyesület, lehetőségünk lesz a pályázásra, élni fogunk a lehetőséggel. Szerintem a Global Grappling egy támogatható kezdeményezés. Reméljük, a fejlesztésre is találunk szponzort.

- Most is úgy néz ki, hogy jól felszerelt a verseny. Milyen fejlesztési tervetek van még?

- Köszönjük, igyekeztünk eddig is. Szeretnénk egyre professzionálisabb versenyt rendezni. A versenyre szállított tatami az az, amit az edzéseken is használunk, ragasztgatni kell, elmozdulhat, a résekbe becsúszhat a lábujj. A mérete is kompromisszumos, lehetne nagyobb is. Olyan szőnyeg, ami egyben van, nincs rése, nem kell ragasztani, megfelelő méretű, feliratozott kb. ötezer dollár pástonként. Most ugye négy pástot használunk, esetenként hatot, ezt akkor egyedileg oldjuk meg. El kell döntenünk, hogy ha állandó hat tatamira bővülünk, ahhoz a meglévő rendszert bővítsük, vagy a kettő újat már az új professzionális rendszer szerint vegyük meg. Úgy gondolom a nagyobb lelátós csarnokok nyolc pástot bírnak el, ha a fejlődés az eddigiek szerint halad, akkor két-három évad múlva áttérünk a nyolc pástra. Természetesen ezekhez minden kiegészítő felszerelést meg kell venni, a kijelzőktől a notebook-on át a kihúzós bannerekig. Apropó kijelzők. A JJIF Világbajnokságon 55 colos kijelzőket használtak, ezek már a lelátó fenti soraiból is jól látszottak. Nálunk van még 24 colos is a rendszerben. Ráadásul mindkét irányban volt egy, minden pást eredményjelzője mindkét oldali lelátóról látható volt. Fejlesztési terveink természetesen nem állnak meg a tárgyi feltételek biztosításánál, egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a személyi állományra. Egyre több a versenyen kívüli rendezvényünk. Decemberben volt a bíróképzésünk, januárban lesz a Kongresszusunk. A képzésre, a tájékoztatásra is oda kell figyelnünk. Ehhez anyagok, rendezvények szükségesek. A nyolc pást kiszolgálásához előre kell dolgoznunk, a mostani kiképzett bíróink, segítőink, képviseleteink számát meg kell dupláznunk, arról nem is beszélve, hogy a képzés soha nem lehet elég szemléletes, elég magas színvonalú, abban mindig van mit fejleszteni. Azt sem lehet a végtelenségig elvárni, hogy ezekre a rendezvényekre vagy akár a versenyekre a munkatársaink mindig a saját költségükön utazzanak, erre is megoldást kell találnunk. A verseny napján a kiszolgálásuk is esetleges, a helyi büfétől függ, megpróbálunk majd erre is megoldást találni. Szeretnénk felvételen rögzíteni a mérkőzéseket, illetve több képet készíteni és ezeket mindenki számára elérhetővé tenni. Ehhez kamerák kellenek, újabb segítők, akik kezelik, illetve akik feldolgozzák a készített anyagot. És a sort még lehetne hosszasan folytatni.

- Többször is említetted a JJIF Világbajnokságot. Milyen tapasztalatokkal szolgált?

- Novemberben volt Bangkokban a JJIF Világbajnokság. A Magyar Ju Jitsu Szövetség két évtizede tagja a JJIF-nek, a kilencvenes években egyszer voltunk EB-n vagy VB-n, de a tapasztalat alapján nem mentünk többet. Akkoriban is, és egészen az utóbbi évekig két versenyszámuk volt, egy bemutató szám Duo néven és egy küzdelmi szám Fighting néven. Senkinek nem tetszett a szabályrendszer, a Szövetségünk tagjainak különösen nem és nem is voltunk jók benne. Nem éreztük azt, hogy bármelyik versenyszám gyakorlása segítené a jitsunkat. Aztán néhány éve megjelent harmadikként a Newaza, a földharc versenyszám, gyakorlatilag az irányadó IBJJF szabályokkal. Erre már érdemes volt készülni, illetve felkészültek voltunk, hiszen a versenyzőink e szerint a szabály szerint versenyeznek a nemzetközi versenyeken. Mi két versenyzőt, Szűcs Kristófot és Lakatos Sándort indítottuk a Newaza versenyszámban, Kovács Gabi és jómagam voltunk a kisérők. A versenyt az MJJSZ finanszírozta, állta a költségeket. Amikor kiderült, hogy a Világbajnoksággal egyidőben rendkívüli Közgyűlés is lesz, az Elnökség delegálta még Seres Károly Szövetségi Kapitányt is. Nem mi voltunk az egyetlen ország, amely csak Newaza versenyszámban indított versenyzőt, tucatnyi ország látta elérkezettnek az időt most a JJIF versenyzésbe való bekapcsolódásba. 53 országból jöttek versenyzők, soha ennyi ország nem volt még. Érezhetően jót tett a Newaza nem csak a létszámnak, hanem a minőségnek is, a résztvevők kinézetre is élsportolók voltak. Számunkra megdöbbentő az volt, hogy az eddig erősen elkülönült BJJ és ’tradicionális’ világ együttműködni látszik. Az IBJJF után a második legnagyobb, az arab BJJ szervezet, az UAEJJF (United Arab Emirates Jiu-Jitsu Federation, az ADCC, az Abu Dhabi Pro és az Abu Dhabi Grand Slam versenyek rendezője) és a kétségtelenül legnagyobb ’tradicionális’ világszervezet, a JJIF szövetségre lépett, mégpedig a ju jitsu olimpiai sportággá válása céljából. A rendkívüli Közgyűlésnek két napirendi pontja volt: az egyik a ju jitsu Olimpiára juttatása, a másik a JJIF központjának Abu Dhabiba helyezése. Ez az együttműködés nekünk tetszik, régóta hangoztatunk, hogy a két irány együtt jó, megtermékenyítik egymást, így lesz váz is és izom is, tartás és erő is, ez most a legmagasabb szinten is megvalósulni látszik. Ennek az együttműködésnek árnyoldala is volt, a bírók nagy részét az arabok adták és persze súlycsoportonként a lehetséges legtöbb, két versenyzőt indítottak, óhatatlan volt a találkozás arab versenyzővel, a bírók pedig rendkívül részrehajlók voltak. Talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy Kristóf aranya és Sanyika bronz esélye úszott el ezen. Egy bronzéremmel zártuk a Világbajnokságot, a Szövetség elégedett, jelen voltunk, tisztességgel küzdöttünk és eredményt is értünk el, amit legközelebb tudunk javítani. Azt kell, hogy mondjam a Duo és a Fighting is élvezhető volt, lehet, hogy időközben hajtottak végre szabálymódosításokat, vagy a Newaza professzionalizmusa oda is kihatott, a legjobb nyolc között ezek a versenyszámok is meggyőzőek voltak. Most már látom értelmét velük foglalkozni.

- Mit kell tudnunk a Global Grappling Egyesületről?

- Habár az Egyesület már 2013-ban megalakult, a bírósági bejegyzése két évig eltartott, adószáma, bankszámlaszáma csak idén őszre lett. Az Egyesület fogja össze a munkánkat, ad keretet, jogi és gazdasági alapot a tevékenységünknek. Az Egyesület írja ki a versenyeket, szervezi a lebonyolításukat. A Global Grappling Egyesület elnöke Kovács Gábor, helyettesei Lakatos Sándor és Szűcs Kristóf, titkára dr. Boromisza Péter, szakmai vezetője Fekete Sándor, a képzésekért, szervezet-fejlesztésért Merkert Zoltán felel, én pedig gazdasági vezetőként segítem a munkát. Képviseleti, aláírási joga az elnöknek és nekem van. Kovács Gábor az elmúlt időszakban kiváló sportdiplomata lett, nagyon komoly tárgyalásokat folytatott a Minisztérium, a Magyar Birkózó Szövetség, a Ju Jitsu Szakszövetség, a Magyar Ju Jitsu Szövetség képviselőivel a Sporttörvény által ránk kényszerített sajátságos helyzetben. Nagyon sokat tett annak érdekében, hogy megegyeztünk a Magyar Birkózó Szövetséggel. Az Egyesület hosszú távú célja az önálló és egységes Grappling Szakszövetség létrehozása. Amikor a fejlődésben elérünk a megfelelő lépcsőfokra, elkezd szövetségi feladatokat is ellátni. Segíti és képviseli a klubokat, sportolói könyveket ad ki, részt vesz az oktatói, edzői képzésben, szemináriumokat és edzőtáborokat fog szervezni, tevékenysége jóval túl fog mutatni a versenyek szervezésén.

- Hogyan jön a képbe a Magyar Birkózó Szövetség? Miért kellett vele megegyezni?

- A Sporttörvény miatt. A törvény szerint ugyanis mind a ju jitsu, mind a grappling sportágban a sportág hazai irányításának, szervezésének a joga a sportág szakszövetségénél van. Ezért fontos, hogy pl. ju jitsuban kik jegyeztetik be a szakszövetséget. A grappling esetében ez a jog a Magyar Birkózó Szövetségnél van (ugyanez a helyzet az MMA sportággal is). A birkózás világszervezete az UWW (korábban FILA néven) kezdett el először nemzetközi szinten grappling és MMA versenyeket szervezni, felvette a sportágai közé és amikor a magyarországi szervezete is megalakult, a MOB besorolta a nemzetközi példa alapján a Magyar Birkózó Szövetség alá. Ezért kellett megegyezni velük. Persze egy dolog az elvi megállapodás, teljesen más a részletek kidolgozása, a napi együttműködés. Azt kell megértetnünk és megértenünk, hogy a birkózás és a grappling - habár kívülről a külsőségeiben és a technikáiban is hasonlóak - nagyon eltérő szerveződésű. A birkózás az egyik legrégebbi, Magyarországon az egyik legsikeresebb sportág, jól kiépített szövetséggel, szabályozott, zárt közösséggel, melyhez csatlakozásnak megvan a kitaposott útja. Olimpiai sportág komoly állami támogatással. A grappling (és az MMA is) azonban egy szabályrendszer, mely nyílt, melyhez külsős klubok csatlakoznak. Nem olimpiai sportág, a nemzetközi szervezetek grappling szabályai részleteiben eltérhetnek egymástól. A birkózás az utóbbi időben problémákkal küszködik, szóba került az is, hogy leveszik az Olimpia műsoráról. Ugyanakkor a grappling egy feltörekvő sportág, mely előtt nagy jövő áll, hiba lenne nem foglalkozni vele. Szerencsére az MBSZ elnöksége jól látja a helyzetet, érzi a felelősségét és partner az együttműködésben. Közös sportágfejlesztéssel, a szakosztályok közötti átjárhatósággal a birkózás is komolyan profitálhat a közös munkából, mi pedig egyértelműen azt érezzük, hogy sokat nyertünk a megegyezéssel.

- Miért jó a megegyezés az MBSZ-szel a Global Grapplingnek?

- Először is, egységes lett a magyar grappling. Korábban volt a magyar FILA Grappling és a Global Grappling. Ez a kettősség mára megszűnt. Másodszor, a megegyezéssel az MBSZ-en keresztül megkaptuk a jogot a Magyar Bajnokság és a Diákolimpia megszervezésére. Terveink szerint 2016 február 13-án a budapesti forduló lesz a 2016 évi Grappling Magyar Bajnokság, a június 4-i kecskeméti forduló pedig a Grappling Diákolimpia. Sok formai és jogi előírásnak kell megfelelnünk, keményen dolgozunk rajta. Egy vagy két évad múlva pedig szeretnénk a felnőtt Magyar Bajnokságot kétlépcsősre bővíteni. A Liga fordulók egyben kavilifációs versenyek is lennének és a külön Magyar Bajnoki döntőre az így kvalifikált legjobb 16 versenyző (súlycsoportonként 16) jutna be. Harmadszor, bekerültünk az állami vérkeringésbe, így a sportágfejlesztést, a kibővülő szövetségi feladatainkat már felügyelettel szabványos formában tudjuk ellátni, ettől kevesebb konfliktust és több támogatást remélünk. Minderre igen nagy szüksége van a grapplingnek. Hisszük, hogy hosszú távon egy olyan sikeres sportággá fejlődik, melyre nem csak mi leszünk büszkék.

- Mik a hosszú távú terveitek?

- Véleményünk, reményeink szerint a huszas évek a Grappling évtizede lesz. Célunk az, hogy az évtized elejére olyan szintre fejlődjünk, mint ahol most van a birkózás, vagy a judo. 100-120 klub országszerte, jól felkészült, szakképzett edzőkkel, erős szövetségben összefogva. Háttérben egy egyedülállóan magas színvonalú versenyrendszer, melyben megszerezhetik a nemzetközi versenyekre is a versenyrutint. A következő évtized elejére terveink szerint a grappling olyan ismert lesz és szeretnénk olyan képet kialakítani róla, hogy a kisebb településeken is tudják mi az, szívesen választják a gyerekek, a szülők, és a közelben jól felszerelt klubot találnak jól felkészült edzőkkel. Ha ezt sikerül létrehozni, majd az évtizedben végig működteni és tovább fejleszteni, akkor az eredmények sem maradnak el és a huszas évek végére már olyan bajnokaink is lesznek, mint ma a birkózásnak vagy a judo-nak. Azt gondolom, a következő években egyre többen ismerik fel a grappling egyedülálló szerepét, hogy ez kitörési pont a már meglévő küzdősport kluboknak és sorra hozzák létre a grappling szakosztályaikat. Hosszú távon a ju jitsu fejlesztéséből is ki kell vennünk a részünket. Már most is több BJJ klub felismerte, hogy versenyzőik a szükséges rutint a Global Grappling versenyeken tudják megszerezni. Azt gondolom, hogy ezt a ’tradicionális’ klubok is egyre inkább látják, sőt talán a pár év múlva a kívánt módon felálló Ju Jitsu Szakszövetséget is segítenünk kell. Elképzelhető, hogy ők is nálunk fognak versenyeztetni, ezért visszaveszünk egy-kettőt a korábbi bemutató versenyszámok közül is. A JJIF Világbajnokság után azt sem tartom kizártnak, hogy a versenyeink pár év múlva a felkészülést már nem csak a Newaza versenyszámban, hanem a Duo és a Fighting számokban is segítik. Ez azonban már nagyon teoretikus, ehhez előbb létre kell jönnie a megfelelő szemléletű szakszövetségnek és akarnia kell együttműködni velünk.

- Mit értesz a grappling egyedülálló szerepén és hogyan lehet ez kitörési pont a küzdősport kluboknak?

- A grappling, a birkózás ösztönösen benne van az embereknek és az állatokban. A testvérek birkóznak egymással, ez egy természetes képességfejlesztés. Rendkívül sokrétűen megmozgatja a testet, minden izomcsoportot foglalkoztat, erősít. Ugyanakkor nagy mértékben fejleszti az intelligenciát is. A három dimenziós mozgás, a teljes testre figyelés, hogy tudjam, tudatában legyek annak, melyik testrészem éppen mit csinál, olyan mértékben igénybe veszi, dolgoztatja az agyat is, mely kihat az intelligencia fejlődésére is. Kutatók kimutatták, mennyire jobban teljesítenek szellemi téren is azok a tanulók, akik fiatal koruk óta ilyen jellegű mozgásokat is végeznek. Ráadásul a brazil jiu jitsuhoz és a grapplinghez társul egy fifikás szemlélet képe a sakkal való párhuzam lévén, a grappling művelői két lépéssel előre gondolkodva győzik le ellenfeleiket, az eszükkel megtámogatva a testi lehetőségeiket. Egyetemisták például ösztönösen szimpatizálnak a grapplinggel. Ahogy már említettem, a grappling nyílt rendszer, ráadásul úgy van kidolgozva, hogy minden küzdősport klub talál olyan irányt, ahonnan be tud csatlakozni. A Global Grappling versenyek azok a találkozási pontok, ahol a különböző stílusok találkozhatnak. Azok a klubok, melyek nem zárják el tanítványaikat más stílusoktól, azok már tapasztalhatták, hogy a tanítványok találkoznak MMA, BJJ és grappling technikákkal, érdeklődnek iránta. Már most vannak olyan társaik, ismerőseik, akik ezzel foglalkoznak, a média előszeretettel közvetít MMA és BJJ mérkőzéseket, a fiatalok pedig a közösségi oldalakon megosztják, terjesztik ezeket. Benne van a levegőben. Azok a modern tendenciák - az internet, a közösségi média megjelenése -, amelyek elvonják a fiatalokat a sportolástól, azok ismertetik meg paradox módon a grappling, MMA, BJJ sportágakkal őket. Az edzők egyszer csak azt látják, hogy tanítványaik ezeket a technikákat gyakorolják az edzéseken, úgy, hogy nem tőlük tanulták. Tapasztalatból tudom, hogy a középkorú, több évtizede oktató edzők nehezebben veszik fel a fonalat, mint a tanítványaik. Itt jön a grappling szövetség, a megfelelő továbbképzés a képbe. Ráadásul a Global Grappling korosztályos, lehetőséget ad a kluboknak felnőttek után a gyerekekkel foglalkozásra, vagy éppen ellenkezőleg a fiatalokat oktató klubok meg tudják őket tartani folyamatosan, akkor is, amikor már felnőnek. Azok a klubok, melyek grapplinggel is foglalkoznak, grappling szakosztályt is működtetnek, könnyebben tudnak növekedni, könnyebben tudják megtartani a tagságukat.

- Látszik, hogy komoly terveitek vannak. Kívánjuk, hogy váljanak valóra!

- Köszönjük, megteszünk mindent ennek érdekében. Olyan csapat áll az Egyesület mögött, mely képes a terveket valóra váltani.

- Te mit kívánsz az olvasóinknak?

- Karácsony lévén kívánok Kellemes Ünnepeket és azt, hogy az új évben is éljenek békében, harmóniában önmagukkal, családjukkal, környezetükkel! Ne hagyják, hogy mások megbontsák ezt a harmóniát! Köszönöm a lehetőséget!