h_lwww.tatamicentrum.hu
b1b2b3b4b5b6
h_r
Hírös Brazil Ju Jitsu - Kecskemét
Klubunk a Magyar Ju Jitsu Szövetség tagja
Stílusunk a Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu
Szervezzük a Global Grappling versenyeket
Jelenleg 64 látogató
böngészi oldalunkat.

Fórum témák

Művészet
Koanok - ugorj be!
beszélgetés koanokról utazóknak ;-)
Nyitotta: fogdoki2007-06-11 09:05:36

Nem írhatsz hozzászólást
fogdoki- - - -2010-06-23 07:58:07    ( 819 )
Csendes éjszaka kőszínház lépcsőjén üldögélek a holdfényben. Egyszer 
csak megjelenik a színen a mester kicsit részegen és sülthústól 
szagló szájjal. Körbenéz, de csak engem lát. Könyvét a magasba 
emelve így szól:

- Ha vegetáriánusságnak nevezed, akkor csak a névhez kötöd magad. Ha 
azt mondod nem vegetáriánusság, akkor a tényt tagadod. Nem 
beszélhetsz, nem hallgathatsz. Gyorsan szólj!

Meghajlok és távozom.
 
Accsibácsi- - - -2010-03-03 21:19:21    ( 818 )
MINDENKINEK, AKI "MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL"

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira.
Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen. 
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre,
hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer
csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.

Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán szarban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan
elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd
igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást,
rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem
elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról,
arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami
védelmet a leopárdtól.
Utána iramodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a
leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom
utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere, majom, ugorj a
hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és
nyugtalankodik: "Na, most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra
leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna
őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon
egy másik leopárdot!" 
Tanulság:
 - Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A
szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
Ha ezt nem adod tovább öt régi iskolatársadnak, öttel kevesebben
fognak nevetni a Földön. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg
vagy, csak mások fiatalabbak.

Észrevetted, milyen kellemes nagy betűkkel írtam, hogy könnyebben tudd
olvasni!!!???? 

Egy barátomtól kaptam, de szerintem ez egy nagyon kellemes koan a
többi vén csontnak tanácsul,...a fiatalok okulására....
 
Accsibácsi- - - -2010-02-09 21:30:47    ( 817 )
Egy földi válasz égi kérdésekre....
Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és
szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled -
feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereket. Néha csak
azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal,
hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem
mondasz igent, amikor mindenki kiabál: "Igen, Igen!" 
Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek
hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és
mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz
nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot
szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne
válogass!
Ennyi az élet értéke!

OKOS VAGY, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. ZSENIÁLIS,
ha tudod, melyik felét.” /Robert Orben/
Előzmény: reppepe ( 813 ) 
jitsulány- - - -2010-01-05 22:28:36    ( 816 )
Nagyon jó a havi mondás!! (ezt lehet nem ide kéne írni)
 
berkes- - - -2009-12-24 06:43:34    ( 815 )
Árvíz fenyegeti a falut és mindenki menekül. A falu templomának a
papja az egyetlen, aki nem csomagol.

A víz már az utcákon hömpölyög, amikor egy teherautó áll a templom
elé: - Jöjjön atyám, elviszem az összes holmijával együtt! - mondja a
sofőr.

- Menj csak fiam, engem megment majd a Jóisten! - mondja a pap.

Már a házakat ellepi a víz, amikor a templom ablakához eveznek egy
csónakkal - Jöjjön atyám, elvisszük! - Menjetek csak, engem megment
majd a Jóisten!

Már csak a templom tornya van kinn a vízből, amikor egy helikopterrel
mennek a papért - Jöjjön atyám! - Menjetek csak, engem megment majd a
Jóisten!

A templomot teljesen ellepi a víz, a pap megfullad és a Jóisten elé
kerül. Kérdezi tőle: - Teremtő Atyám, a szolgádat miért nem mentetted meg?

- Küldtem érted teherautót, küldtem érted csónakot, küldtem érted
helikoptert, de Te egyikbe sem szálltál be! Hogyan tudtalak volna
akkor megmenteni?
Előzmény: csabesz ( 814 ) 
csabesz- - - -2009-12-23 08:47:44    ( 814 )
Itt a Karácsony ünnepe, így  talán aktuális ez a kis 'történet' a
szeretetről:

                              A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a
Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy
napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért
valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül
a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget
elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. 
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. 
A szeretet megszólította:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs
már hely számodra! 
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép
hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - Válaszolt a Büszkeség, - itt
minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül
kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és
boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan
boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet
értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki,
ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az Idő volt- mondta a Tudás.
- Az Idő?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az
életben Szeretet!




 
reppepe- - - -2009-12-16 19:01:03    ( 813 )
Mi ez az élet?Ha jön a halál és csak úgy elveszi akkor mi ez az élet?
Mi értelme van ha az ember ennyire tehetlen a halállal szemben.És ne 
feledd,hogy Te is a halálos ágyadon fekszel,mindenki a halálos ágyán 
fekszik.A születéstől kezdve.Nincs más lehetőség.A születéstől kezdve 
ez az egyetlen biztos dolog,a halál.
Te is haldokolsz,lehet kicsit hátébb állsz a sorban,de ez csak idő 
kérdése.Valaki ma valaki holnap,valaki holnapután.Alapjában véve nincs 
nagy különbség.Az idő csak az élet illúzióját keltheti,de az az élet 
amelyik a halállal végződik,nem élet és nem is lehet valódi élet.Csak 
álom lehet.Ha erre ráébrednél akkor veheti kezdetét a valódi keresés.
Az igazi élet keresése ami nem ismer halált.Az élet csak akkor valódi 
ha nem ismer halált,ha örökkévaló.Máskülönben mi különbség lenne egy 
álom és aközött amit te életnek nevezel.
Éjszaka mély álomba merülve az álom épp oly valóságos mint minden 
más,de reggel eltűnik,nyoma sem marad.Reggel amikor felébredsz,látod 
hogy csak álom volt nem valóság.
Az élet álma kicsit tovább tart,néhány évig.Hirtelen felébredsz és az 
egész életed egy álomnak tűnik majd.
A halál a nagy lelepleződés,a nagy illúzió,ez ad értelmet az 
életnek.Ha nem lenne halál nem lennének vallások sem.A halál az oka 
hogy megszülethetett egy Buddha.Minden Buddha a halál felismerésén 
keresztül születik meg.
Egyszer amikor Buddha kikocsizott,útjába került egy halott 
ember.Megkérdezte a kocsist hogy mi történt azzal az emberrel.
A kocsis hazudni akart,de a történet szerint az istenek felfigyeltek 
az eseményre és megszállták a kocsist,hogy igazat kelljen mondania.Az 
igazat ki kell mondani,különben Gautama Sziddhárta elmúlasztja a 
lehetőséget.
-az az ember halott.Mindenkivel ez fog történni,még veled is uram.
-még velem is-kérdezte Buddha.-akkor vigyél vissza.Akkor nincs hová 
menni,akkor ez az egész élet hamis.Nem szabad elvesztegetnem az 
időmet,az örökkévalót kell keresnem.
 
csabesz- - - -2009-11-23 17:01:44    ( 812 )
                           A két magzat

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis
hívő", a másik egy "kis szkeptikus".
    A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
   Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy
felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk
arra, ami ott kint vár bennünket!
    Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a
kinti, külső élet?
    Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos
sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk
enni és a lábunkkal fogunk menni!
    Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a
lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet,
hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a
táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór
már így is túl rövid!
    Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog
kinézni. - mondja a kis hívő.
    Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki
nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az
élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
    Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, -
mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az
édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
    Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle
nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
    Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs
is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra, s halkan a következőket
mondja: Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel,
vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat. Mindenesetre én
hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik.
A kis szkeptikus nem szól többet. Elgondolkodik és csendben figyelni kezd.
 
fogdoki- - - -2009-11-23 16:53:46    ( 811 )
"Egy házaspár a New York-i Nemzeti Galériában egy művészeti 
kiállítást látogatott, ahol egy képet bámultak, ami teljesen 
összezavarta őket. A kép három fekete, meztelen férfit ábrázolt egy 
padon ülve. Kettőjüknek a farka fekete volt, de a középen ülőnek 
rózsaszín. A galéria őre - aki néger volt - észrevette, hogy nem 
értik a képet, ezért felajánlotta segítségét. Közel fél óráig 
magyarázta, hogy a kép mennyire az afro-amerikai férfiak szexuális 
elnyomását ábrázolja, a fehér patriarchális társadalom által.

- Valójában - mutatott rá a galéria őre - néhány komoly kritikus azt 
hiszi, hogy a rózsaszín pénisz tükrözi a homoszexuális férfiaknak a 
mai társadalomban tapasztalt kulturális és szociális hátrányosságát.

Miután az őr elment, egy láthatóan skót származású férfi lépett a 
párhoz és megkérdezte:

- Szeretnék tudni, valójában mit is ábrázol ez a kép?

- Aztán milyen alapon hiszi, hogy Ön többet tud, mint az őr? - 
kérdezte a házaspár.

- Mert én festettem - felelte a férfi - A helyzet az, hogy azok 
egyáltalán nem afro-amerikai férfiak. A képen három skót bányászt 
látnak. A különbség mindössze annyi, hogy a középső fickó hazament 
ebédre..."
 
fogdoki- - - -2009-10-19 00:37:59    ( 810 )
'A tanítvány megáll a dojo ajtóban.
- Miért nem jössz be? - kérdezi a mester.
- Miért mennék, nem vagyok kint! - feleli a tanítvány.'

:-)
 
berkes- - - -2009-10-14 06:12:52    ( 809 )
Sajnos az ember többet foglalkozik a ju jitsu-val, mint amennyi ideje
van rá. Erről a feleségem is tudna beszélni.
Előzmény: fogdoki ( 807 ) 
berkes- - - -2009-10-14 06:01:49    ( 808 )
Az tetszik, ahogy hajnali negyed egykor adtál nekünk két percet az
elolvasásra és megértésre!
Előzmény: fogdoki ( 807 ) 
fogdoki- - - -2009-10-14 00:16:47    ( 807 )
Értettétek? Nem értettétek? Megvilágíthatom kicsit mélyebben??

Cseréljétek ki a matróz szót Sensei-re!
És cseréljétek ki a rumot Ju-jitsu-ra!

Most már értitek??
Előzmény: fogdoki ( 806 ) 
fogdoki- - - -2009-10-14 00:14:07    ( 806 )
A legszebb koan is neked szól mesterem, az összes közül!

'A matróz egy üres csónakban ringatózott kint a tengeren, nem 
törődve sem térrel, sem idővel. Kedvenc pecabotját elmerengve fogta 
kezében, amikor egyszer csak egy furcsa aranyhal akadt a horgára.

- Kedves matróz, én egy tündér vagyok, kérlek dobj vissza a tengerbe 
és teljesítem három kívánságodat!

Bár a matróz már nem hitt a mesékben és egyébként is inkább szomjas 
volt, mint éhes, így hát bólintott és visszadobta a halat a tengerbe.

- A hal egy gyönyörű szép félmeztelen sellővé változott nyomban és a 
matróz testéhez simulva így szólt:

- Mondd hát az első kívánságodat kérlek!

A matrózt nem hatották meg a gyönyörű meztelen keblek, röviden csak 
ennyit mondott: - Rumot!

És lám, azonnal egy üveg rum ott termett a kezében és Ő már mohón 
vedelte is e testes nedűt.

Ám ekkor a félmeztelen sellő, akinek most már a haja is aranylóan 
fénylett az alkonyati napsütésben, újra hozzásimult még érzékibb 
forró testével, és így szólt:

- Halljam hát a második kívánságodat is!

A matróz már kicsit spiccesen, de azért tudatának felső fokán állva 
körbenézett, majd így szólt:

- Olyan szép ez a tenger körülöttem! Miért ne lehetne ez is rumból?!

És lám a tenger vörösen izzani kezdett és az egész rummá változott. 
A matróz még meg sem lepődött és máris egy fejesugrással a habok 
közé vetette magát.

És a gyönyörű szép félmeztelen sellő immár a testével fonta körbe a 
matrózt óvatosan, majd újra megkocogtatta a vállát.

- Mondd matróz, mi a harmadik kívánságod?

A matróz már teljesen bele volt feledkezve a tengernyi rum 
gyönyörébe, de egy pillanatra még sikerült feleszmélnie. Hálásan a 
sellő szemébe nézett, majd így szólt:

- Még, még több rumot!'

 
berkes- - - -2009-09-22 14:56:05    ( 805 )
Árnyékolt arcod

- a gondolat sejtelmes -

immár felfeded.
Előzmény: fogdoki ( 804 ) 
fogdoki- - - -2009-09-22 14:25:37    ( 804 )
A nap porba hullt, 

morajló dübörgéssel 

hallom mámorát. 

  

Sötét porfelhő 

fújja arcomba porát,

édes mosolyom. 

  

Ki fényt keresett, 

most bukott isteneket 

emel magasba. 

  

Táncom sötét éj, 

hol tűz már nem lobog rég 

abszurd színpadom. 

  

Táncost látni még? 

csak lobogó árnyjáték, 

ennyi a dalom. 
Előzmény: fogdoki ( 803 ) 
fogdoki- - - -2009-09-22 14:23:41    ( 803 )
Köszönöm, most is Laci(Szépség) adta hozzá az inspirációt :-)
De csak a tanítványos koanoknak lett vége, haiku még maradt:-(
Annál is inkább, mert hiába láttam a fényt és formát. Most már el 
kell indulnom megkeresni az árnyékot is...
Előzmény: berkes ( 801 ) 
berkes- - - -2009-09-15 13:16:56    ( 802 )
fogdoki, Te még a sorszámot is megzavarod! 10-esével növekszik!
Előzmény: berkes ( 801 ) 
berkes- - - -2009-09-15 13:15:49    ( 801 )
Ez nagyon ott van! Az Ossz a végén árulkodó. Ezek a Zen mesterek!
Előzmény: fogdoki ( 800 ) 
fogdoki- - - -2009-09-14 00:19:09    ( 800 )
- Mester befejeztem!
- Na de hogy érted ezt kedves tanítványom?
- Megértettem, hogy nincs mester és nincs tanítvány sem. Ez csak egy 
illúzió az elmében!
- És mi lesz a tanításaimmal, amiket át akartam adni neked?
- Nézd mester – ha belelépek a papucsodba, akkor a te utadon járok?
Ugye nem hitted azt, hogy a lábnyomod követése tanítást terem?
- Menj hát új utakra új névvel, lépésnélküli lábnyom! És a 
formanélküliség kísérjen utadon!
- Ossz.
 
fogdoki- - - -2009-09-10 08:13:15    ( 799 )
'Az idő a legjobb tanár - eltekintve attól, hogy az összes 
tanítványát megöli...'

:-((
 
fogdoki- - - -2009-09-09 19:19:29    ( 798 )
"Egy pár épp szerelmeskedés közben hallja, amint a felszarvazott férj
hazaérkezik és a garázsajtót zárja. Kiugranak az ágyból, és a nő a
szeretője kezébe adja a ruhákat:
- Úristen, a férjem mindkettőnket megöl, ha ránk talál. Ugorj ki az
ablakon, itt az összes ruhád!
- De szakad az eső, drágám!!- mire a nő ellentmondást nem tűrve
kituszkolja a férfit a hátsó ablakon, aki egy utcai maratoni
futóverseny kellős közepébe csöppen. A mellette futó férfi megkérdi:
- Máskor is futott már ezen a versenyen?
- Ó, persze, minden évben.
- És mindig meztelenül fut?
- Hogyne, nagyobb a szabadságérzetem és ez erőt ad nekem.
- Ruhával a kézben?
- ... mert a futam végén egyszerűen felöltözöm, beszállok a kocsiba 
és
hazamegyek.
- És mindig óvszerben fut?
- Nem, csak ha esik."
 
fogdoki- - - -2009-09-07 21:39:51    ( 797 )
"És mindig figyelmesen vedd fontolóra, hogy valójában negatív vagy 
pozitív dolog az a valami, amivel problémaként szembesülsz! Ha 
negatív dolog, ne küzdj ellene; egyáltalán ne is törődj vele! Csak 
keresd a pozitív megfelelőjét, és máris a kellő ajtó előtt fogsz 
állni! A világon az emberek zöme azért téveszt célt, mert 
közvetlenül a negatív ajtón kezdenének dörömbölni. Holott ez az ajtó 
nem is létezik; csak a sötétség van és a hiány. És minél hevesebben 
küzdenek, annál erőteljesebben szembesülnek a kudarccal, annál 
csüggedtebbé, borúlátóbbá válnak, míg végül úgy döntenek, hogy az 
életnek nincs semmi értelme, az egész puszta gyötrelem. Pedig csupán 
abban tévedtek, hogy a rossz ajtó felől közelítették meg az 
életet..."
 
fogdoki- - - -2009-09-01 22:11:26    ( 796 )
Szépség koannak...

3… 2… 1… Becsukod a szemed, kifújod a levegőt és lassan mélyebbre 
mész. Hangom ütemes ritmusára lassan visszafelé számolsz. Érezd azt 
a körkörös  mozgást, amit a bokád felett a kezem érintése nyomán 
megfigyelhetsz és érezd ezt a körkörös bizsergést a hasad aljánál 
is. Közben számolsz tovább visszafelé és ha eléred a nullát, akkor 
újra kezded. Menj mélyebbre, egyre mélyebbre és mélyebbre.

Most érezd, ahogy a tested összezsugorodik egyre kisebbre és 
kisebbre. Először csak két centiméterrel leszel rövidebb 
gondolatban, majd tízzel. Nem érzed a lábad, a kezed és lassan 
felsőtestedet sem. Olyan, minta pingponglabda méretűre zsugorodnál. 

És ekkor elkezded könnyebbnek érezni magad a levegőnél és lassan 
felemelkedsz. Látod a testedet, ahogy az ágyon fekszik, majd látod a 
házat is, ahol voltál, az ismerős utcákat majd még tovább emelkedsz. 
Lassan már a föld is csak egy kis golyónak látszik.

És ekkor megállsz. Egy pillanatig erőt gyűjtesz, majd amikor már úgy 
érzed indulnod kell, hirtelen elkezdesz zuhanni. Csak zuhansz, 
zuhansz és zuhansz a föld felé. Tested könnyű, sőt a tested nincs is 
veled, csak a tudatod zuhan egyre közelebb és közelebb.

És amikor becsapódnál hirtelen megállsz. Kinyitod a szemed és 
körbenézel. Elvakít a fény, de szemed lassan hozzászokik, és egyre 
tisztábban látsz…

A tisztás gyönyörű volt. Vakító kék ég, körben hatalmas zöld fák és 
csodálatosan tiszta levegő. Szemem lágyan gyönyörködött a táj 
szépségében és élveztem testem gondolatnélküliségét. Lassan körbe-
körbe forogtam a részegítő látványtól.

És a tisztás közepén lassan kirajzolódott egy hatalmas almafa. Tele 
volt roskadozó gyümölccsel és szinte csak arra várt, hogy valaki 
megrázza. De a fa alatt egyetlen alma sem hevert. Azonban ahogy 
közelebb értem az almákhoz valami nagyon furcsát vettem észre. Az 
összes almáról - mintha csak egy arc lett volna bezárva - különös 
alakok vigyorogtak rám. És mintha – bár ez nagyon furcsának tűnt – 
mintha az összes én lettem volna rajta. Én, az Igazság koan. Ez nem 
lehet igaz - próbáltam gondolni, de még nem gondolni is lehetetlen 
volt.

És lassan a fa alatt egy emberi alakot is észrevettem. Nahát – 
hiszen ez Szépség koan! Ott ül a fa alatt és nem vesz észre? Na de 
mi történt vele? Mintha nem lennének fülei, be van forrva a bőre és 
a szemei mély meditációban becsukva. Az almák a képemmel, meg mintha 
kiabálnának, hogy rázzál le, de nekik meg nincs szájuk. Nincs aki 
kiabáljon és nincs aki meghallja sem!

Ez teljesen abszurd, és közben csak szemlélő lehetek. Mit tegyek? 
Megpróbálok az összes erőmet összeszedve egy almába becsúszni. 
Szerencsére találtam egy teljesen üreset. A többi almába be sem 
engednének, teljesen kisajátították a vigyorgó arcok.

Itt vagyok, én vagyok az alma és csak érzem, ahogy csüngök a fán. És 
ahogy tovább figyelem az érzéseket, mintha a fa alatt Szépség koan 
éppen az almán meditálna. Érzem a finom szálakat, ami összeköt vele. 

Mintha a legmagasabb hegycsúcson szemlélném a tájat, teljesen a 
természet részévé válok. Már nem hallom az ordítozó almákat és 
Szépség koan beforrt fülei sem nyugtalanítanak.

Az idő és a tér mintha végtelen lenne, teljesen elfejtem létezésem. 
Ezt a tökéletes harmóniát, csak egy apró reccsenés szakítja meg egy 
rövid pillanatra – és taszít ki végtelen nyugalmamból. Újra zuhanok. 
Nem tudom hova, de egy hatalmasat koppanok.

Szépség koan egy pillanatra feleszmél, ki is nyitja a szemét, majd 
elmosolyodik. Az alma a feje tetején, mintha csak egy újabb koan 
lenne, tökéletes nyugalomban megpihent…

1…, 2…, 3… lassan kinyitod a szemed és magadhoz térsz. Mire 
feleszmélsz - felfrissülve, újult erővel testedben, befogadod 
mindazt a világot, ami körbevesz. És emlékeidben őrizd meg ezt a 
koant utadon!

:-D
 
Jozsó- - - -2009-09-01 15:26:46    ( 795 )
Az "így éreztem helyesnek" résszel szíven találtál, mert magamra 
ismertem. 
Egyszer egy családi beszélgetés alatt, amikor is 
arról "vitatkoztunk", hogy bele vágjunk-e egy vállakozásba, aminek a 
fedezete a szüleim lakása lett volna, a nagyanyám - Isten 
nyugosztalja! - véleményét tömören megfogalmazta: 
"Nem!". 
Mire én: "És miért nem?"
Válasz: "Csak!"
Erre én csúnyán kiborultam, azaz borzasztóan felhúztam magam a "női" 
érvelésén, pedig szegény csak így érezte helyesnek. Nem tudta, hogy 
miért, de tudta, érezte, hogy igaza van.

A metafora a szív balra tolódásáról érdekes, de a lényeg tényleg az, 
hogy beleértve magamat is, mindennek az értelmét keressük (általában 
inkább a férfiak), ahelyett, hogy a konvencionális dolgok/érvek 
helyett, az érzelmeink irányítanának. Talán nyugodtabb életet 
élhetnénk...
Habár az érzelmek nem mindig pozitívak. Azaz mit tegyek, ha úgy 
szívesen fenékbe rúgnék valakit?! Hagyjam, hogy a "balos" szívem, 
vagy inkább a társadalmi elvárások irányítsanak? (poetic question)
Előzmény: fogdoki ( 791 ) 
fogdoki- - - -2009-08-30 11:08:54    ( 794 )
Napi abszurd :-D

Észrevettétek, hogy a jitsu összes technikája és fokozata 'pusztán' 
arra irányul, hogy technika és fokozat nélkülivé válj?? Ez a 
vezérfonal és milyen szép!

Ne akadjatok le a részleteknél...
 
fogdoki- - - -2009-08-30 10:47:05    ( 793 )
És jöjjön a mátrix :-) Laci baráton az iwiw-en megtalálta a Fekete 
Démont! (létező személy) ...és éppen küldi neki a démonos koant.
Hogy mi lesz ebből..:-D
Előzmény: Laci ( 645 ) 
fogdoki- - - -2009-08-30 10:42:06    ( 792 )
És melyik irányba is tolódott el a szív? Balra! És mit is jellemzel 
úgy, hogy balkézről sikerült? Még az oldalban is utálod a szív 
oldalát. A jobbot a fej irányítja. Ő van legmagasabban és középen. Ő 
a király - ámbár azért kicsit jobboldalas. A szívre nincs is 
szükségünk. A 10-18 év iskolai képzés alatt, csak a fejedet, az 
elmédet képezzük. És a kiképzés általában sikeres is lesz, 
elfelejted teljesen(!) a szív útját. És amit a szívnek kellene 
csinálnia, már azt is fejből oldjuk meg. Mi már csak fejből 
szeretünk. Ez persze nem igazi szeretet lesz, csak a valami pótszer. 
Csak valamit valamiért...

A szív régen ismerte a feltétel nélküli szeretetet. Ha itt vagy 
velem tökéletes, de ha nem vagy itt akkor is tökéletes! Ilyen 
kérdések, hogy miért szeretsz vagy hogy miért jársz edzésre fel sem 
merülhetnének.

Emlékeztek a 10-es koanra? 'Ti nem 
énmiattam vagytok itt, én pedig nem miattatok vagyok itt...'

Lassan ideje, hogy mátrixosítsuk a koanbirodalmat, mert még 
izgalmasabbá is tehetjük...
Előzmény: fogdoki ( 791 ) 
fogdoki- - - -2009-08-30 10:20:14    ( 791 )
és végre a tanmese...

'Mindössze két út létezik: vagy tudatossá válsz, és a szerelem ár-
nyékként követi tudatosságod; vagy oly tiszta szerelemre lobbansz, 
hogy a tudatosság magától kigyúl benned. E két dolog ugyanan-
nak az érmének a két oldala. Nem kell aggódnod a másik oldal 
miatt; csak ragadd meg erősen az egyik oldalt, és a másik sem 
illanhat el, kénytelen megmutatkozni!

És a szerelem ösvénye a simább, rózsásabb, ártatlanabb és egyszerűbb.

A tudatosság ösvénye kissé fáradságos. Azoknak javaslom hát, 
akik képtelenek szeretni. Hiszen akadnak ilyen emberek - az ő szí-
vük kővé vált. A neveltetésük, a kultúrájuk, a társadalmuk kiölte 
belőlük a szeretet puszta képességét is, hiszen e világot nem a
szeretet, hanem az agyafúrtság irányítja. Ha ki akarod vívni a 
sikert e világban, nem szeretetre, hanem kemény szívre és éles észre 
van szükséged. Az igazat megvallva a szív nélkül is boldogulhatsz.

E világban a szív embereit eltiporják, kizsákmányolják, elnyom-
ják. Ezt a világot az agyafúrtak, a ravaszok, a szívtelenek, a 
kegyetlenek irányítják. Vagyis az egész társadalmat úgy vezetik, 
hogy a szív már gyermekkorban háttérbe szoruljon, és a gyermekek 
energiái közvetlenül a fej felé irányuljanak. A szívet semmibe 
veszik.

Hallottam egy ősi tibeti példázatot, mely szerint az idők kezde-
tén a szív pontosan a test közepén helyezkedett el, ám mivel folyton 
félrelökték, félretették az útból, mára elmozdult a test középpont-
jából. Szegény szívünk az út szélén várakozik - „Ha egy nap szük-
séged lesz rám, itt megtalálsz" - ám nem kap táplálékot, nem kap 
biztatást, helyette folyton csak pocskondiázzák.

Ha valamely cselekedetedet úgy indokolod, hogy „azért tettem, 
mert így éreztem helyesnek", mindenki nevetni kezd rajtad: „Így 
érezted? Hát elveszítetted a józan eszed? Add elő az indokaidat, 
tárd fel a tetted logikáját!" Az érzés nem elégséges ok semmiféle 
cselekedetre.'
Előzmény: fogdoki ( 790 ) 
fogdoki- - - -2009-08-28 21:01:24    ( 790 )
Na és most egy nagyon érdekes kérdés, ami nekem eddig soha nem 
jutott az eszembe, de hagyok nektek is egy napot gondolkodni.

Tehát az ember legfontosabb szerve (persze ez lehet vita tárgya), 
tehát az ember legfontosabb szerve, a szív miért nincs a test 
középpontjában? Miért nincs központi helyen??

Egy ősi tibeti péládzatot fogok hozzá linkelni :-) de addig is, 
akiben van egy kis spiritusz mélyedjen el benne, megéri a kérdés!
 
fogdoki- - - -2009-08-28 13:47:23    ( 789 )
Egy hajóban evezünk??

Az a régi történet jutott eszembe, amikor az ifjú szerelmes titán 
elmegy a bölcshöz tanácsot kérni:

- Mester! - bár nagyon szerelmes vagyok, nem tudom megházasodjam-e?
Hogyan fogja ez befolyásolni a szellemi életemet?

A bölcs ránézett, majd így szólt:

- Fiam, nyugodtan házasodj meg! Ha jó feleséget fogsz ki, akkor tiéd 
lesz a mennyország, csodaszép életed lesz. De ha rosszat, akkor még  
hatalmas filozófus is válhat belőled!

:-D
Előzmény: berkes ( 786 ) 
fogdoki- - - -2009-08-28 13:40:30    ( 788 )
Ez nagyon szép volt!
Előzmény: Jozsó ( 787 ) 
Jozsó- - - -2009-08-27 16:51:34    ( 787 )
Legjobbnak lenni relatív fogalom és csak pillanatnyi múló állapot.
Jónak lenni az abszolút. Nem számít, hogy te vagy-e a legjobb, ha 
közben nem vagy elég jó! Törekedj arra, hogy mindig jobb és jobb 
legyél és ne hasonlítsd magad másokhoz, akkor teljesebb és boldogabb 
lesz az életed.
 
berkes- - - -2009-08-27 15:15:35    ( 786 )
Most dicsekedsz, vagy panaszkodsz ? :-)

Üdv újra a fedélzeten! Kissé pangás volt.
Előzmény: fogdoki ( 785 ) 
fogdoki- - - -2009-08-27 13:08:19    ( 785 )
"Hallottam egy történetet. Ez a kis sztori India egyik nagy csá-
szárának, Akbárnak az életéből származik. Akbárt módfelett érde-
kelte a tehetséges emberek minden fajtája, és egész Indiából ösz-
szegyűjtött kilenc személyt, a legtehetségesebb zseniket, akiket 
'Akbár udvarának kilenc ékköveként' emlegettek.

Egy napon a császár a tanácsnokaival tereferélve így szólt:

- Múlt éjjel a feleségemmel beszélgettem, és ő kötötte az ebet a 
karóhoz, hogy minden férj papucs. Akárhogy győzködtem, ő csak azt 
hajtogatta: „Sok családot ismerek, de még sosem találtam olyan fér-
jet, aki ne lett volna papucsférj." Nektek mi a véleményetek? - kér-
dezte tanácsnokaitól.

Az egyikük, Birbál így felelt:
- Talán igaza van, hiszen magad sem bizonyítottad az ellenkezőjét. 
Te is papucsférj vagy, másként alaposan elverted volna, s ezzel azon 
nyomban bebizonyítod, hogy te vagy a férfi és a ház ura.

Akbár erre azt mondta:
- Ezt nem tehetem, hiszen együtt kell élnem vele. Könnyű másnak 
tanácsolni, hogy páholja el a feleségét. Te szoktad verni az 
asszonyt?

- Dehogy szoktam - felelte Birbál. - Egyszerűen elfogadom, 
hogy papucsférj vagyok. A feleségednek pedig igaza van.

Akbár azonban azt mondta: - Így vagy úgy, de bizonyítani kell a 
dolgot. A fővárosban bizonnyal akad legalább egyetlen olyan férj, 
aki nem papucsférj. Nincs a világon olyan szabály, mely alól ne 
volna kivétel, és ez egyáltalán nem is tudományos törvényszerű-
ség. - Majd megparancsolta Birbálnak: - Fogd a két gyönyörű 
arab paripámat - az egyik koromfekete volt, a másik hófehér -, és 
járd körül a fővárost! Ha találsz egyetlen olyan férfit, aki nem pa-
pucsférj, mondd meg neki, hogy válasszon: megajándékozom az-
zal a lóval, amelyik jobban tetszik neki! - Márpedig a lovak értéke-
sek voltak. Azokban az időkben a lovat nagy becsben tartották, e 
két paripa pedig a leggyönyörűbb volt messze földön.

Hasztalan ugyan - felelte Birbál -, de ha úgy kívánod, elmegyek.
Neki is indult, de minden férfiról bebizonyosodott, hogy pa-
pucsférj. Ez a napnál is világosabb volt! Birbál csak kihívta a 
férfit és feleségét az első ajtóhoz, és megkérdezte a férjtől: - 
Papucsférj vagy, avagy sem?

A férfi a feleségére pislogott, és így szólt: - Akkor kellett volna 
kérdezned, amikor egyedül vagyok. Ez így nem helyes, csak feles-
leges bajt kavarsz. Egyetlen lóért nem fogom romba dönteni az 
életemet. Vidd a lovaidat, nekem ugyan egyik se kell!

Ám utóbb Birbál rábukkant egy férfiúra, aki a háza előtt üldö-
gélt, és ketten masszírozták. A férfi birkózóbajnok volt, roppant 
erős ember. 'Talán majd ez a férfi - gondolta magában Birbál. - Ő 
bárkit meg tudna ölni akár fegyvertelenül is. Csak megszorítja a nya-
kad, és már véged is van!'

- Feltehetek neked egy kérdést? - szólította meg Birbál a férfit. 
Az illető felállt és azt mondta: - Kérdést? Miféle kérdést?

- Te papucsférj vagy? - kérdezte tőle Birbál.

- Először üdvözöljük egymást kézfogással! - Présként markolta 
meg Birbál kezét, és így szólt: - Addig nem engedem el a kezed, 
míg a könny csorogni nem kezd a szemedből! Hogy merészelsz 
tőlem ilyet kérdezni?

A férfi jóformán kipréselte Birbálból a szuszt - bár Birbál is majd 
olyan edzett volt, mint az acél, mégis kicsordultak a szeméből a 
könnyek, míg kinyögte: - Dehogy vagy papucsférj, csak engedj el! 
Világos, hogy rossz helyen kopogtattam ezzel a kérdéssel. De hol 
van a feleséged?

A férfi lemutatott és így szólt: - Nézd csak meg, itt van, épp 
a reggelimet főzi. - És valóban, egy icipici asszonyka készítette a 
férfi reggelijét.

Az asszony olyan parányi volt, a férfi pedig olyan hatalmas, 
hogy Birbál úgy gondolta, talán tényleg lehetséges, hogy ez a 
férfi nem papucsférj. Hiszen szétmorzsolhatná ezt az asszonykát! 

Azt mondta tehát neki: - Itt bizony felesleges tovább kutakod-
nom. E két ló közül bármelyiket kiválaszthatod, akár a feketét, 
akár a fehéret, a király jutalmaként annak a férfiúnak, aki nem 
papucsférj.

Ám ebben a pillanatban az aprócska asszony megszólalt:
- Nehogy a feketét válaszd! A fehéret kérd, másként pokollá teszem 
az életedet!

- Ugyan már, amúgy is a fehéret választottam volna. Te csak fogd be 
a szád!

Mire Birbál azt mondta: - Nem kapod meg sem a fehéret, sem a 
feketét! Mindennek vége, elvesztetted a játszmát! Te is csak pa-
pucsférj vagy!"
 
fogdoki- - - -2009-07-24 09:55:40    ( 784 )
Fickó meglát egy kis piros gyerekkocsit lassan haladni az úton. 
Ahogy közeledik, látja, hogy egy tűzoltó-sapkás kiskölyök ül benne, 
és egy nagy labrador kutya húzza. Ahogy még közelebb ér, látja, hogy 
a kutyának a golyóira van kötve a kötél, amit húz. Megszólítja a 
kiskölyköt:

- Hé, kisfiú, fogadok, hogy jobban húzna a kutyusod, ha a nyakára 
kötnéd a kötelet!

- Lehet - jön a válasz, de akkor nem lenne szirénám!

:-D
 
fogdoki- - - -2009-07-22 22:35:42    ( 783 )
Nem onnan idéztem!

:-O
Előzmény: Jozsó ( 782 ) 
Jozsó- - - -2009-07-21 08:44:43    ( 782 )
"Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.   
A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és 
Isten lelke lebegett a vizek fölött.   
Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.   
Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a 
világosságot a sötétségtõl.   
A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig 
éjszakának. Azután este lett és reggel: az elsõ nap."

vicces amit írtál :-), de a Bibliából illik pontosan idézni... 
Előzmény: fogdoki ( 781 ) 
fogdoki- - - -2009-07-21 07:45:52    ( 781 )
Kezdetben vala a semmi. Majd az Úr mondá: "Legyen világosság!" -  és 
továbbra is vala a semmi, de már látni is lehetett azt...

:-D
 
berkes- - - -2009-07-18 08:25:52    ( 780 )
Franciakulcs, svájcisapka, kölnivíz: Te is mindig a külföldi
cuccaiddal vágsz fel! :-)
Előzmény: fogdoki ( 779 ) 
fogdoki- - - -2009-07-18 01:01:38    ( 779 )
Egy japán és egy francia utazik a vonaton. Jön egy alagút, sötétség, 
nagy verekedés hangjai. Amikor kivilágosodik, a francia a földön 
van. A japán megszólal:
-Ez a japán karate.
Következő alagút, sötétség, egy fémes csattanás. Kivilágosodik, a 
japán vérző fejjel a földön, megszólal a francia:
-Ez meg a franciakulcs !

:-)
 
fogdoki- - - -2009-07-16 22:31:14    ( 778 )
:-D

Két orvos beszélget a pszichiátrián. Megszólal az egyik:
- Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy két majom és 
egy sámli
van a fejében és veszekszenek a sámlin. Már minden terápiát 
kipróbáltam, de
nem használt.
- Na és ezek után mit csinálsz? - kérdi a másik.
- Megoperálom és vagy kiveszek egy majmot, vagy beteszek még egy 
sámlit.



Egy nő elmegy a pszichiáterhez. A doktor szó nélkül leteperi, letépi 
a
ruhát róla és jól megdugja. Miután a doki kész, így szól:
- Ez volt az én problémám. És mi az öné?
Előzmény: berkes ( 777 ) 
berkes- - - -2009-07-07 13:28:47    ( 777 )
Hát ez jó! Még ilyeneket, fogdoki!
Előzmény: fogdoki ( 776 ) 
fogdoki- - - -2009-07-06 20:09:28    ( 776 )
Az életed az álmaid irányítják. Úgyhogy ne vesztegesd az idődet, 
menj aludni!

:-D
 
fogdoki- - - -2009-06-25 23:25:45    ( 775 )
A légy alig hallhatóan repült be a nyitott ablakon. Kicsit elidőzött 
az ablakpárkányon, majd a közelben álló lézernyomtató tetején 
megpihent.

- Na mi lesz? – hördült fel Igazság koan és már türelmetlen volt 
hogy barátja, Szépség koan még mindig nem mondott semmit legújabb 
Zen koanjára. Pedig ott ült a számítógépe előtt és már régóta a 
sorokat bámulta.

Szépség sosem szerette, ha siettették – most is úgy érezte, hogy 
kényszerítik a válaszra. Így hát egy kis ideig még a gondolataiba 
temetkezett.

Igazság közben észrevette a nyomtatón pihenő legyet és kezét lassan 
a közelben lévő légycsapóra csúsztatta. Olyan volt, mint egy igazi 
vadász, aki tökéletes elszántsággal cserkészi be áldozatát. 
Nesztelenül emelte fel a légycsapót a mit sem sejtő légy fölé.

- Tökéletes, de halott! – szólalt meg végre Szépség koan. Az aki 
írta nem létezik, de a létezés "vagyok" rabja!

Igazság megremegett. Bár már a légy felé csapott, mégsem tudott 
teljesen az ütésre koncentrálni. Sssshh…

- A fenébe, ez a lapdobás gomb volt! - bosszankodott Igazság és még 
mintha a nyomtató is rajta nevetne villogva zümmögni kezdett.

És közben Szépség tovább folytatta:
- Te vagy a légypiszok a papíron és a papír is. Hogyan dobod hát el 
a légypiszkot?

Igazságba hirtelen csapott be a felismerés. Persze a Zen-botütés, 
elérkezett hát a megfelelő pillanat és légycsapóját újra felemelte, 
hogy most rásózzon barátjára. Nem volt már légy, nem volt már Zen 
koan, csak a  vágy, hogy végre törleszthessen a sok kritikáért.

Ám ekkor Szépség észrevette a nyomtatóból előbukkanó új papírlapot 
és örömmel fordult Igazság felé:

- Látod, ez az ! - Ebben már van élet, nem csak üres betűhalmaz! Ez 
igazi mesterre vall!

Igazság csak bambán bámult a Szépség kezében lévő üres papírlapra és 
már a légycsapót is értelmetlennek találta, hogy kifejezze vele a 
Zen lényegét.

Ekkor Szépség, mintha mi sem történt volna, finoman megveregette 
barátja vállát, majd így szólt:

- Gyere, itt az ideje, hogy elmenjünk végre abba az új teázóba, 
ahova oly régóta meghívtalak!

És a két barát, mit sem törődve  a Zen koanokkal és értelmezésükkel, 
tökéletes egyetértésben elindultak a teázó felé. A monitoron villogó 
Zen koan és az üres papírlap is már szertefoszlott emlékezetükben.

A légy még egy kicsit elidőzött a számítógép körül, majd alig 
hallhatóan kirepült a nyitott ablakon…
Előzmény: fogdoki ( 774 ) 
fogdoki- - - -2009-06-25 00:38:23    ( 774 )
A számítógép már hosszú percek óta csak üresen zümmögött. Még a 
billentyűzet leütésének  ütemes kattogása sem zavarta meg nyugalmát 
a mellette szunyókáló tanítványnak. Mint mindig, most is az 
igazságot kereste és közben elnyomta az álom.

De ebben a csendben, mintha csak betűk áramlanának elő a tanítvány 
testéből egy alak kezdett kiformálódni belőlük. Betűk alkották az 
egész testét és még a betűk is betűkből álltak, rengeteg betűből. És 
ez a plazmaformájú betű-alak lassan önálló életre kelt.

Megszólította hát a mellette alvó tanítványt, akiből származott:

- Vándor, ki az úton jársz mégis leköpi azt, ébredj!

A tanítvány felkapta a fejét és a betűalakra nézett. Nem hitte el, 
hogy létezik csak egy tudatosult álomnak gondolta. De a betűalak 
mégis hozzá beszélt!

- Vándor, mire tanítottalak, ha meglátod a mestert álmodban – mit 
csinálj?

A tanítvány az elképedéstől, hogy hozzá beszélnek, alig hallhatóan 
dadogta a válasz:

- Hogy köpjem le és fordítsak hátat!

- Hát akkor mire vársz? – sürgette a betűalak.

- Te lennél a mester? – tűnődött hangosan a tanítvány – de várj még 
egy pillanatod, mutass magadból egy darabot!

- Látod, betűkből állok – szólt a betűalak. Belőled származom, az 
összes gondolatod, az összes érzésed, mondataid, szavaid itt vannak 
bennem. Bármit meg tudok mutatni belőled és bármit ki tudok rakni a 
gondolataidból! És ha akarom, akkor az egészet szélnek is tudom 
engedni és akkor te semmire sem fogsz emlékezni! – szólt vészjóslóan 
a betűember. Hát mire vársz, köpj már le végre!

De a tanítvány csak felröhögött:

- Te betűember, ha szélnek engeded az összes betűt, akkor velem 
együtt te is örökre eltűnsz - sose tennél ilyet!

A betűember láthatóan ideges lett.

- Rendben van, ha leköpsz és elengedsz akkor egy kérdésedre 
válaszolok, amire annyira vágytál!

- Betűember! – kiáltott a tanítvány és közben már buzgón jegyzetelt 
az előtte lévő számítógépen, hogy ha majd felébred, akkor is 
emlékezzen a válaszra, amire annyira vágyott. - Mondd miért kell 
leköpnöm a mestert és hátat fordítanom, ha álmomban találkozok vele?

- Vándor! – szólt nyomatékosan a betűember és közben minden egyes 
válasszal egyre kisebb és kisebb lett a teste, a betűk mint egy 
foszlány szanaszét áramlottak belőle. - Vándor ki az úton jársz, 
mégis leköpi azt – az út, az út az soha nem köpött vissza!

A tanítvány hirtelen abbahagyta a gépelést. Bár a betűalak már 
eltűnt és ő nem is köpte le, de ez most nem érdekelte. Valami 
furcsát érzett, valami megfoghatatlant. Úgy érezte, mintha csak 
álmodna. De hogyan érezhetné, hogy álmodik, hogyha még nem ébredt 
fel?

A nap már besütött az ablakon és a tanítvány hirtelen kapta fel a 
fejét az asztalról. Milyen furcsa álom volt ez a betűalak – gondolta 
magában és lázasan gondolkodott az álom részletein, de mintha csak 
homokot fogott volna a markában, alig emlékezett valamire. Még jó, 
hogy mindent legépeltem közben a számítógépre gondolta – és egy 
nagyot csapott az előtte lévő billentyűzetre, hogy a számítógépe is 
visszatérjen az alvó módból.

A megdöbbenés azonban szinte sokkolta, mikor az előtte fekvő monitor 
csak egy teljesen fehér képernyőt mutatott számára.

- Betűember! – kiáltotta a tanítvány, de már hiába – szavait már a 
számítógép sem suttogta vissza és így ő soha többé nem lépett az 
útra...
 
jitsulány- - - -2009-06-24 21:07:58    ( 773 )
Becsüld meg a kezdőt - ő semmi, de még minden lehet. (Forbáth Imre)
 
berkes- - - -2009-06-24 18:17:44    ( 772 )
Személyes példa a fontos. Nem feltétlen kell konfrontálódni. Sokszínű
a világ. Sokfélék a tanítványok és sokfélék a mesterek. Igazából az
emberfia örökre tanítvány marad és semmit sem teljesen úgy csinál,
mint az elődei. Pusztán azért mert más személyiség. 
Előzmény: fogdoki ( 770 ) 
berkes- - - -2009-06-24 18:14:57    ( 771 )
Akkor mi nagyon örülünk fogdokinak :-)
Előzmény: fogdoki ( 770 ) 
fogdoki- - - -2009-06-24 08:43:11    ( 770 )
Szóval ha ezek után az ifjú ottmarad a mesterénél, akkor soha nem 
váli belőle semmi. Én úgy mondanám, hogy nem fog rájönni, hogy nincs 
sem nyúl, sem mester.

Ez a mesteresdi igazából csak az apakomplexus kiteljesedése. Viszont 
ebből csak úgy jöhetsz ki, hogy szembemész a mestereddel - ellent 
kell mondani az apádnak. Ez a fejlődés része, az evolúció alapja - 
ha ez nem történik meg, akkor nem lesz minőségi változás.

Tehát kvázi nyugodtan megkérdezhetjük Berkes senseit, hogy mikor 
kezdett szembemenni a saját mesterével?? - Merthogy létrehozott egy 
más minőséget...

Ugye milyen érdekes? Tehát egy mester a szívében örül, amikor egy 
tanítvány ellentmond neki. A többi, aki beáll a sorba csak szunnyadó 
lehetőség.
Előzmény: Jozsó ( 767 ) 
fogdoki- - - -2009-06-24 08:32:34    ( 769 )
Ráadásul vegetáriánus ! - régi indián szó, jelentése béna vadász :-D
Előzmény: fogdoki ( 768 ) 
fogdoki- - - -2009-06-24 08:17:38    ( 768 )
Viszont remek atléta lehet még belőle :-))
Előzmény: Jozsó ( 767 ) 
Jozsó- - - -2009-06-23 16:31:31    ( 767 )
Egy ötlet a következő havi koanra:

Egy harcmûvészetet tanuló ifjú egy kérdéssel fordult tanítójához. 
"Szeretném továbbfejleszteni harci tudásomat. Szeretnék egy másik 
mestertõl tanulni, hogy egy másik fajta stílust sajátíthassak el. 
Mit gondolsz errõl?"
"A vadász, aki két nyulat kerget," válaszolta a mester, "egyiket sem 
fogja meg."

 
Jozsó- - - -2009-06-11 14:53:10    ( 766 )
Mióta velem van az erő, azóta már nem követem el azt a hibát, mint 
Luke Skywalker, és kint hagyom a lézerkardom mielőtt egy sötét 
barlangba lépnék! :-) (csak az van bent, amit magaddal viszel!)
Igen, bent vagyok és dicsekszem vele, mint a kis fiú, hogy nem is 
fájt... és tényleg nem!
Előzmény: fogdoki ( 764 ) 
fogdoki- - - -2009-06-10 23:47:38    ( 765 )
"Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy 
panzióban, a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik 
az eső, ezért elég rosszul megy a bolt.

 ... és persze mindenki marhára el van adósodva.

 Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a 
recepcióhoz megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az 
asztalra, majd elirányítják a szobájába, ami a harmadikon van.

 A hotel tulajdonosa fogja a 100 Euróst, és szalad vele a hús 
beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását.

 A hentes azonnal fogja a 100 Euróst és siet a nagykereskedőjéhez, 
hogy megadja neki a lóvét.

 A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne 
gazdához, hogy kifizesse neki a disznókat, amit még korábban hitelre 
kapott tőle.

 Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malac vágtában viszi 
Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki 
hitelben szolgáltatásokat.

 Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis hotelunkba, 
hogy kifizethesse végre a szobákat, amire felvitte a pasikat az 
elmúlt hetekben. Leteszi a pultra a 100-ast.

 

Ebben a pillanatban lejön a harmadikról a gazdag orosz. Kijelenti, 
hogy ez a szoba neki nem felel meg, és kéri vissza a pénzt. A tulaj 
odaadja, ő pedig fogja a 100-ast és távozik.

 

Nos: VÉGÜL NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL ÉS MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE 
AZ ADÓSSÁGÁT !!! HOGY IS VAN EZ?"
 
fogdoki- - - -2009-06-07 22:36:04    ( 764 )
- Benn vagy a barlangban, hogyan félhetnél hát belépni Jozsó?

Ha kincseid nem leled,
csak dobd el az érmeket,
fakó emlékek.

Félni az bátorság,
barlangod szájánál,
ne rettenj vissza!

Mit vesztesz,csak te lehetsz,
beljebb csak így mehetsz,
barlangod mélyére.

Bár óva nem intelek,
ha lépésed megteszed,
győzelmi mámor.



Előzmény: Jozsó ( 758 ) 
fogdoki- - - -2009-06-07 22:10:56    ( 763 )
- Te mikor lettél vak? - dobta oda csak úgy ezt a kérdést Igazság 
koan Szépségnek.

Szépség koan csak magában lepődött meg, már jól viselte barátja 
folytonos egrecíroztatásait.

- Emlékszel - folytatta Igazság - amikor a medence szélén ültünk és 
elmesélted az autós történetedet? Azt amikor százharminccal 
száguldottál az autóval, majd egy pillantra kinéztél az ablakon. De 
ez egy mélyebb pillanat volt, hiszen rájöttél, hogy bár száguldasz,  
de te mégsem mész sehova.

Egész életedben nem mentél sehova, mindig ugyanott voltál. Lehetsz 
egyhelyben vagy a kocsidban, felmászhatsz a legmagasabb hegyre is 
akár - de te mindig ugyanott vagy. Egy lépést sem teszel sehova.

Mindig csak a körülötted lévő dolgok változnak, te sohasem. És ezt 
tévesen úgy is fel lehet fogni, hogy te változol, mozogsz, mész 
valahova.

És ez a sietség - látod az emberek arcán? El akarnak érni valamit és 
ezért rohannak. De hogy érhetnének el bármit is?

- Papírkutyák - szólalt meg halkan Szépség. Már megint a papírkutyák!

- A szem nem lát - folytatta igazság. Pontosabban a szem lát, de mi 
valami egészen mást látunk. A fény elkápráztat, az annyira 
dicsőített fény. Talán sötétben könnyebb lenne, talán érzékek nélkül 
még meg is lehetene...

- De valamikor kellett hogy lássunk - vágott közbe Szépség. Hogyan 
álmodhatnánk a látásról, ha vakon születtünk volna?

Így hát a kérdésedre a válaszom: - amikor megszülettem. Máskor nem 
történhetett, hiszen én már előtte is ott voltam, már akkor sem 
mentem sehova és amikor távozom, akkor sem tudok menni sehova - 
mindig ugyanaz maradok. Csak ezt mindig elfelejtem.

- Nézz meg itt a tükörben! - emelte fel Szépség újra tükröt és 
megint csak az arcát kereste benne - vajon melyik az igazi?

És hirtelen, minha egy pillanatra eltűnt volna még a tükörképe is - 
barátja szavai hasítottak a fülébe.

- Lám, lám - a tükör belenézett a tükörbe!
Előzmény: Laci ( 760 ) 
fogdoki- - - -2009-06-07 21:31:01    ( 762 )
Vak lettem...

"Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak 
volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. 
Mondta egyszer a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették 
szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját 
is.

A fiú megkérdezte:

- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak 
látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az 
élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, 
hogy visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: 

- Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az 
enyémek voltak."
Előzmény: Laci ( 760 ) 
fogdoki- - - -2009-06-07 08:13:50    ( 761 )
Koanod meglepett,
mit szíved rejteget,
kevés a szó.

Lennél bár fergeteg,
mi a port söpri le
fakó szemeimről.

Medence lábánál,
szebb ez az ábrándnál
olcsó papírkutyák.

Szavaid zengenek,
s elmémet nem leled,
harsogják fülembe.
Előzmény: Laci ( 760 ) 
Laci- - - -2009-06-06 12:46:20    ( 760 )
Szépség koan állt a tükör előtt és az arcát nézte, valamit nem értett.
Teltek a hónapok az évek és sokat találkozott barátjávak Igazságkoannal.
- Már nem is emlékszem arra az időre mikor az arcom idegen volt
számomra- mondta Szépség koan.
- Nekem soha nem volt az-válaszolta ásítozva Igazságkoan.
- De még is milyen voltam azelőtt- kérdezte izgatottan Szépségkoan.
- Pont olyan mint most- jött az egykedvű válasz.
- De én miért nem emlékszem rá- kérdezte mint már oly sokszor Szépségkoan.
Igazságkoan csak hanyagul széttárta karjait és megadóan nézett
barátjára, majd megsajnálta.
- Most viccelsz hát te vagy Szépség koan amióta csak ismerlek- mondta
barátjának és hosszú nevetésben tört ki.
Szépségkoan hírtelen ledermedt, mintha megállt volna körülötte az idő.
Barátja szavait még hallotta, de nevetését már nem.
" amióta csak ismerlek-amióta csak ismerlek" csak ez ismétlődött a
fejében.
És ekkor minden a helyére került a megértés szabadsága öntötte el tudatát.
Minden sokkal fényesebb lett az illatok a hangok az érzékelés sokkal
intenzívebbé vált és mégsem bántó vagy sok.
Érezte ahogy a lágy szellő végigsimítja arcát ahogy a ruha lágyan
hozzáér testéhez.
Mintha egy időnélküli friss eleven világba csöppent volna, noha egy
lépést sem tett lábaival.
Szépségkoan mélyen a barátja szemébe nézett.
- Drága barátom te teremtettél engem, én benned létezem te pedig én
bennem- mondta ragyogva.
- Nem tudok mást tapasztalni csak saját magamat. Minden amit látok,
hallok, tapasztalok az én vagyok. Nincs fönn és lenn, nincs kicsi és
nagy, nincs közel és távol, nincs Te meg Én, és senki sem megy sehová.
Mint ahogy Hermész sírjának felíratán olvasható: " odabenn, mint
idekünn, fölül ugyanúgy , mint alul".
Előzmény: fogdoki ( 747 ) 
fogdoki- - - -2009-05-31 20:51:38    ( 759 )
"A teljes elfogadás a kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit.
Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki. Ez egyszerűen 
olyan kulcs, ami minden zárba beleillik - mert abban a pillanatban, 
hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen 
nincs többé konfliktus. Nem vagy kettő. Az elfogadásban eggyé válsz, 
egységgé válsz. Emlékezz az egységedre, a bonyolultságodra. Olyan 
csodálatos. A vágyak csodálatosak. A szenvedély jó - ha elfogadod, 
részvétté válik. Ha elfogadod a vágyakat, lassan-lassan látni fogod, 
hogy ugyanaz az energia vágytalansággá válik. Ugyanaz az energia, 
amely a vágyakkal volt elfoglalva. Amikor elfogadod a vágyakat, 
lassan-lassan ellazulsz, és az energia sokkal természetesebben kezd 
áramlani. Elkezded olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában. 
Nem foglal le túlságosan ez vagy az a vágy. Elfogadtad, ezért nincs 
probléma.Bármit nevezel vágynak, vágytalansággá válik. Jelen 
pillanatban olyan, mint a szén. Átváltozhat gyémánttá; értékessé 
válhat. Csak gondolj arra a férfira, aki vágytalan - impotens lesz. 
Tulajdonképpen nem lesz eleven, mert hogyan élhet vágyak nélkül? 
Tehát a vágytalanság nem negatív. Az minden vágy legvégső 
pozitivitása. Amikor megismered a vágyakat, megérted, megéled és 
megtapasztalod, akkor túllépsz rajtuk. Nagykorúvá válsz.” 

/ Osho: A tolvajkulcs / 


 
Jozsó- - - -2009-04-29 14:03:22    ( 758 )
Az én havi koanom:

Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére,
akkor találjuk meg az élet kincseit.
Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik,
ahová félsz belépni.
 
fogdoki- - - -2009-04-08 09:06:49    ( 757 )
>az ejtőernyő nélküli halálugrásig, amiből logikusan csak egy 
lehetősége van az embernek...

Kiváló Jozsó! De azt is megsúgom, hogy az a repülőgép így is, úgy is 
le fog zuhanni! Nézz csak ki mit látsz - azok a motorok nem fognak 
örökké tartani!

És így ugrás nélkül azt sem tudom neked megmutatni, hogy tudsz 
repülni! Hiszen se tested, se elméd nincs (ez logikus).

Lezuhansz a géppel vagy ugrasz? Egy könnyítést adok neked - nincs 
aki ugorjon...(?)
Előzmény: Jozsó ( 752 ) 
Jozsó- - - -2009-04-07 10:44:25    ( 756 )
A viccet félretéve, a példabeszéd kettős:
azaz miközben a Magyar nyelv zseniális logikáját példázza, egyben a 
használójának a sivárságát is mutatja. Én magam hallottam egy embert 
kimondani egy hosszú mondatot, amelynek a 90%-a az "izé" megfelelő 
alakja volt.
Azért, hogy most inkább a pozitív oldalát hangsúlyozzam a koannak 
hadd idézzem Bencze Imrétől egy jópofa versét, amely a nyelvünk 
zsenialitásáról, - vagy egy külföldinek, aki meg akarja tanulni a 
nyelvünket - a nyelvünk szörnyű bonyolultságáról, sokszor logikai 
hiányosságáról szól:

Édes, ékes apanyelvünk 

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kõ a kõ, többes számban kövek.
Nõnek nõk a többese, helytelen a növek.

Többesben a tõ nem tök, szabatosan tövek,
Aminthogy a csõ nem csõk, magyarföldön csövek.
Anyós kérdés: van két võm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cõ, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Gyõrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleõszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat mût, otthon ír egy mûvet.
Tût használ a mûtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fûvet.
Vágy fûti a mûtõsnõt. A mûtõt a fûtõ.
Nyáron nyír a tüzelõ, télen nyárral fût õ.

Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Fõmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fõje?
Öt perc múlva jõ a neje, s elájul a nõje.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekbõl, vagy igenekbõl született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kõbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen ,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítõjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának elõbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserû pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,
Minden elõítélettõl mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnõsülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentõ vagyok,
Szõke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.

Szövõgyárban kelmét szõnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörûs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belõle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó gyõzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.

Határidõt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, …
Ne is folytasd barátom!
Elsõ lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
“Kedves egesz seggedre!” köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: “tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: “Kimosta anyukám a kádat!”
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: “Enyém, enyéd, enyé”,
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyõztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.
Előzmény: fogdoki ( 754 ) 
Jozsó- - - -2009-04-07 09:52:23    ( 755 )
Nemhiába! A példában, a hoppon maradt fiúnak is tudnia kellett volna:
A "nyelv" csodákra képes! (különösképpen a Magyar nyelv! :-D ) 
Előzmény: fogdoki ( 754 ) 
fogdoki- - - -2009-04-07 09:41:00    ( 754 )
Koannak is elmegy...

75 éves lett Grétsy László, nyelvünk egyik kimagasló akadémikus 
koponyája. Ennek kapcsán álljon itt talán leghíresebb előadás-
részlete:

http://hell.blog.hu/2007/02/13/alljunk_meg_egy_szora_b_szni_ige

:-D

 
fogdoki- - - -2009-04-06 20:58:24    ( 753 )
>kár reménykedned a képességeimben...

Ember - egy valaki folyamatosan kérdez! Mondthatnám provokál..:-)

Hogy a fenébe ne lenne ott! Az meg hogy nem érted, kifejezetten az 
intelligenciádra utal! Ha értenéd szóba se állnék veled!

Ergo, ha nem érted még 'megértheted'. Viszont, ha érted elvesztél, 
hiszen az intellektuson túli dolgokat nem lehet az intellektussal 
felfogni! Csak utalni, sejteni, megérezni...

Ott állunk, ahol part szakad! Te is, én is. Csak én magyarázok egy 
kicsit, hátha nem egyedül kell ugranom, de ez (is) illúzió.

Ne feledd nem vagyok mester, nem is akarok az lenni, csak egy kicsit 
kibickedem. Annak semmi sem drága... (tudod a szakmájából adódik:)

És egy apró megjegyzés, hogy miért változott meg ennyire a mester-
tanítvány viszony. Régen a mester vagy a tanítvány megkereste a 
másikat és köztük folyt a munka, szépen csendben.

De miért van az manapság, hogy a mesterek válogatás nélkül beszélnek 
az emberekehez? Azokhoz is, akik nincsenek megérve rá?

Nyilván amivel kétezer évvel ezelőtt fel lehetett valakit 
ébreszteni, az ma már nem működik. Talán még a harminc évvel 
ezelőtti technika is csak poros romhalmaz.

De Oshot idézve - és ígérem, hogy be fogom hajítani a szakadékba - 
szóval azt mondta:

- Tízezer emberhez beszélek, száz meghallja, tíz elindul és egy 
célbaér.

Azért az egyért megérte és akkor nagyon jó volt az arány. És én azt 
hiszem kettő meghallotta :-DD
Előzmény: Jozsó ( 752 ) 
Jozsó- - - -2009-04-06 15:03:49    ( 752 )
Egy óvodás korú gyermek általában még nem tud olvasni, azaz, az a 
nem elhanyagolható tény, hogy szövegek villannak fel, őt egyáltalán 
nem zavarja, mert meg sem próbálja elolvasni. Mondhatni, így könnyű 
nem fokuszálni!
Egyébként kár reménykedned a képességeimben, mert most sem értettem, 
hogy hogyan jutottál el a fókuszálatlan feladatmegoldástól az 
ejtőernyő nélküli halálugrásig (amiből logikusan csak egy lehetősége 
van az embernek). :-D
Előzmény: fogdoki ( 751 ) 
fogdoki- - - -2009-04-06 14:43:10    ( 751 )
Szép volt mester! (a logikáé)

Ezért olyan nehéz megmutatni, mert te már erőfeszítéssel is meg 
tudod oldani azt, amit erőfeszítés nélkül is lehet.

Az ovis fiamnak nem kellett egy pontra fókuszálnia a könnyed 
megoldáshoz. Azonban nekem is fókuszálnom kellett, ha felül akartam 
írni az intellektusomat.

Azonban itt az idő, hogy játssz a váltogatással. Csináld fókuszálva 
és fókuszálás nélkül is. Ismerős a villámolvasás tanfolyam? (ha 
akarod erről részletesen is)

Mert ha játszol a váltogatással -folyamatsonan mindennel- el kell 
jutnod odáig, hogy ki hívta meg a gondolatokat? Miért vannak itt? És 
ha eltüntetnéd őket - amit ugye fókuszálva képtelenség - akkor mi 
maradna?

Sejted? Valóban akarod? Roszabb mint ejtőernyő nélkül kiugrani a 
gépből, mert nem lesz rajtad.

Ja, és csak egy lehetőséged van...



Ui.: nem vagy te reménytelen eset Jozsó!
Előzmény: Jozsó ( 750 ) 
Jozsó- - - -2009-04-06 12:59:58    ( 750 )
Nekem simán ment...
Az elején nagyon koncentráltam, pedig akkor még nincs is rá szükség. 
Később - mivel kitaláltam, hogy mi lesz benne a nehezítés - már csak 
az utolsó betűre figyeltem, így nem zavart meg a felirat és 
könnyedén követni tudtam a színek váltakozását. 
Kétségtelen, hogy ha elolvasod mindig a feliratot, akkor nagyon 
nehéz hozzá kimondani a színt is, ha az más, mint a felirat értelme.

Érdekes, hogy te még abban is megtalálod a filozófiát, amiben én 
csak egy koncentrációs játékot látok. Nemhiába, én már csak 
egy "logikai szakbarbár" vagyok erős csőlátással, aki mindig annak 
látja a dolgot, ami, vagy aki mindig azt gondolja naívan, hogy a 
dolgok azok, aminek látszanak, kivéve amikor tudom, hogy csak annak 
akarják látszatni, ami nem is, de ha tudom, hogy nem az, akkor az 
megintcsak nem a filozófikus vénám gyümölcse, hanem újfent a 
logikámé. (Tudsz követni?) Azaz, irigylem a filozófiai 
affinitásodat, de akárhogy erőlködöm, én nem tudlak követni... :-D
Előzmény: fogdoki ( 749 ) 
fogdoki- - - -2009-04-06 09:57:22    ( 749 )
RÉS - intellektus

Mi az az intellektus és hogyan dolgozik a háttérben?

Egy apró játék, élvezni fogod!

RÉS - erőfeszítés

Miért lesz olyan nehéz megcsináldod neked és miért olyan könnyű egy 
óvodásnak?

Figyeld a rést magadban, ez most nem a Holdra mutató ujj lesz!

RÉS - színek

http://www.visionofspirits.hu/nemmegy.pps

RÉS - zuhanás
 
jitsulány- - - -2009-04-05 20:29:06    ( 748 )
Milyen igaz az e havi koan!! Nagyon jó:)
 
fogdoki- - - -2009-04-04 17:47:53    ( 747 )
A Nap ragyogóan sütött, de Szépség mégis szomorú volt. Igazságot ez 
természetesen bántotta.

- Mit is tehetne vajon a barátjáért? – gondolkodott magában és 
eszébe jutott, hogy Szépség hányszor emlegette, hogy a fotelben ülve 
otthon a tv előtt nem lehet megvilágosodni.

- Ez az, megvan a terv! – kiáltott fel Igazság. Ott fogok ütni, ahol 
a legkevésbé számítanak rá!

Igazság szorgalmasan dolgozott a terven, hipnózis mesterekhez járt, 
rejtett tükröket szerelt fel Szépség nappalijában, preparálta a 
kedvenc foteljét és egy stúdióban még a ’Pokoli torony’ című filmet 
is alaposan átalakította. A legújabb hang és stúdió technikát 
szerelte be Szépségnek, természetesen baráti alapon. Egy év múlva 
készen is állt.

Szépség nem is értette, hogy barátja miért beszélte rá ennek a 
filmnek a megnézésére, de azért elment a videotékába kikölcsönözni 
a ’Pokoli torony’ című filmet. Persze tudta hogy Igazság egyik 
barátnője dolgozik ott, ezért nem is lepődött meg, amikor az furcsán 
mosolygott rá.

Mikor hazaért most is egy kicsit szomorú volt, nem is volt biztos 
benne, hogy megnézi a filmet. Ráadásul ma este egyedül volt otthon. 
Persze ilyenkor legjobb lenne csajozni, de ezt családapaként mégsem 
engedheti meg magának. Talán ezért is volt ilyen szomorú. De elő 
hűtőből a sör és a ropi és már le is rogyott a kedvenc foteljébe. 
Még átfutott az agyán, hogy talán a szombati Jitsu szemináriumra is 
elmehetne filmnézés helyett, de ezt a gondolatot sikerült gyorsan 
elhessegetnie.

A film már el is kezdődött. Kicsit furcsának találta, mintha régen 
nem így kezdődött volna, de hát biztosan régen látta. Melege volt és 
izzadt. A százemeletes ház az ötvenedik emeletén gyulladt ki és a 
tűz egyre haladt fölfelé. Meghökkentő érzése támadt. Úgy érezte Ő is 
ott van abban a házban. És ahogy a tűz egyre jobban közelített a 
századik emelet felé egyre biztosabb is volt benne.

- Tökéletes a hang és a filmtechnika! - gondolta magában, annyira 
ott érezte magát a filmben. 

A lángok már majdnem a századik emeletet nyaldosták, mikor egy kép 
mintegy villám becsapott az elméjébe. Ott állt saját maga a századik 
emeleten lángok között csapdában.

A döbbenet és a felismerés szinte halálra rémítették. És még mielőtt 
a távkapcsolóhoz nyúlhatott volna hogy kikapcsolja, hirtelen 
rágyulladt a saját kedvenc fotele. Sőt az egész szobája lángolt már, 
csak az ablak felé menekülhetett. A tizediken lakott, de ez most nem 
jutott el az agyáig, már ugrott is. A testével szakította át a 
nyitott ablakon lévő szúnyoghálót és egy pillanatra még visszanézett 
a szobába. Meglepődve vette észre, hogy még látja magát a szobában a 
fotelben ülni és semmi baja sem neki, sem a szobának.

Hosszú csend következett. Bár ordíthatott volna ahogy repült lefelé, 
de nem tette. Életét, mintegy fényképet látta maga előtt. Ott állt 
kisgyerekként, ott voltak a szülei, a kedvenc kutyája, a családja és 
a kedvenc fotelja is. Most így kívülről nézve egész másképp látta az 
életét, de csak szemlélő volt, érzések nélkül.

Vége – gondolta magában, talán majd egy új életben újra 
megpróbálhatom!

És ekkor valami hirtelen az arcába csapódott. Hatalmas gumihálóban 
fékezett az egész teste. Nem értette mi történt, csak egy röhögést 
hallott. A tekintete ekkor meglátta Igazságot a szemében a szokásos 
kaján vigyorral. Mindent azonnal megértett és csak ennyit mondott 
mosolyogva barátjának:

- De hülye vagy te Fogdoki !!!

:-D
 
Jozsó- - - -2009-04-02 10:19:37    ( 746 )
Doki!
Engedd meg, hogy gratuláljak ennek a topiknak a megnyitásához, amely 
magasan a legnagyobb érdeklődésre tett szert! Igaz a hozzászólások 
több, mint fele a nevedhez kötődik (ha karakterekben mérnénk, akkor 
akár a 80-90%-a is :-D), de még így is működésre bírod az emberek 
agyának azon standby-ban punnyadó részét, amelyet kár 
kihasználatlanul veszni hagyni (kivéve ha ennek leépülését a jó kis 
ivás okozza! :-D)! 
Ennél a topiknál már csak egy politikai témájú pezseghetne jobban, 
de ezt helyesen elkerüljük, mert méltatlan a ju jitsu-hoz (nem is 
beszélve arról, hogy a MJJSZ alapszabályában deklarálta, hogy nem 
politizál).
Úgyhogy most megtöröm a csendet egy viccel:

Brezsnyev beszédet mond a Vörös téren.
Egyszer csak valaki rálő, ám a lövés célt téveszt.
A rendőrség percek alatt elfogja a merénylőt, és megkezdődik a 
vallatás:
- Neve?
- Ivan Ivanovics.
- Foglalkozása?
- Sportlövész.
- Sportlövész? Akkor hogyhogy nem tudta eltalálni Brezsnyev 
elvtársat?
- Hát mégis hogy a francba célozzak úgy, ha állandóan lökdösnek 
közben, hogy: "Lője már le! Lője már le!"
 
Jozsó- - - -2009-04-02 09:26:04    ( 745 )
Volt kitől tanulnom! :-D
Előzmény: fogdoki ( 744 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 18:53:35    ( 744 )
Jozsó ne keverd össze a Holra mutató ujjat a Holddal!
Régi kezdő hiba! Én sosem mondtam, hogy felébredtem, nem is utaltam 
rá, csak magáról a lehetőségről beszélek, beszélek, beszélek...

De a kibic nem maga a játék! 

Alvás? - hiszen Te provokálsz!
Előzmény: Jozsó ( 742 ) 
Jozsó- - - -2009-04-01 14:56:47    ( 743 )
Laci!
Tetszik a havi mondásod:
"Az erő igazság nélkül erőszak, az igazság erő nélkül tehetetlenség."

De mi az igazság? Mindenképpen meg kell, hogy győzzünk másokat az 
igazunkról? Ha nem érezzük ezt a kényszert, akkor nem érezzük 
magunkat tehetetlennek...

Ettől függetlenül azért áll hozzám közel Oyama mondása, mert 
logikus! :-D
 
Jozsó- - - -2009-04-01 14:50:57    ( 742 )
Látom szereted a Matrix-ot!
Az, hogy ki alszik és ki van ébren, talán soha nem derül ki, de sose 
légy benne biztos, hogy te vagy ébren, nehogy később nagyot koppanj, 
amikor tudatodra ébredsz.
Egyébként is imádok aludni, úgyhogy hagyjál békén! :-D
Előzmény: fogdoki ( 741 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 13:58:15    ( 741 )
>boldogtalanul keresni az értelmét?
Ezért kell elindulni Jozsó! És kockáztatni. És elbukni.
Az álmodat minduntalan meg fogjuk zavarni, hiába tervezed hosszúra.
Nincs rá idő, ma még felébredhetsz :-))
Előzmény: Jozsó ( 740 ) 
Jozsó- - - -2009-04-01 11:20:43    ( 740 )
Függöny...függöny, nem szeretem ezt a szót! A proletárdiktatúrára 
emlékeztet, azaz arra, amikor nálad hülyébbek mondják meg neked a 
tutit. 
Kérdés, hogy érdemes-e benézni a függöny mögé!? Még most is vannak 
olyanok, akik szerint a túlzott szabadság miatt süllyedt ilyen 
mélyre a világ. (Én nem tartozom közéjük...) Azt, hogy érdemes-e, 
csak akkor tudod meg, amikor mögé néztél és ez a rákfenéje a 
dolognak! Mert, ha nem volt érdemes, akkor azt gondolod: 'minek 
néztem mögé?'
A tudás vágy és az anyagi vágyak = boldogtalanság.
Kérdés: mi a jobb, boldog tudatlanságban élni, vagy megismerni a 
világot és rádöbbenni mennyire rossz, és boldogtalanul keresni az 
értelmét? Miközben lehet, hogy a saját korlátolt elménk miatt zavar 
minket a világ tökéletlensége, hiszen a világban minden tökéletes, 
kivéve az embert.
Előzmény: fogdoki ( 738 ) 
Jozsó- - - -2009-04-01 10:55:09    ( 739 )
Csak próbaképpen folytattam a sort és a sor a sorban nem követi a +9 
logikát, mert bizonyos számokat átugrik, így maradt az én eredeti 
logikám. (egyébként a sor a sorban így néz ki: 
9,9,18,18,27,27,36,36,54,54,63,63,81,81..., azaz átugrotta a 45-t és 
a 72-t. Ahhoz, hogy rájöjjek, hogy miért, már nem elég magas az IQ-
m! :-D)
Előzmény: Jozsó ( 733 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 10:47:37    ( 738 )
>"ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!"
Végre a közös vonás - valami oka csak van annak, hogy itt küzdünk 
egymással! Valami közös az ellentétek ellenére mégis ott van :-)

>Én szeretem a tiszta egyszerű "képleteket"...
De már most megjósolom neked - és ehhez nem kell tehetség - hogy ha 
egyszer valaki egy pillantást megmutat majd neked a 'fekete függöny 
mögé', te leszel az első, aki felugrik!
Előzmény: Jozsó ( 736 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 10:40:05    ( 737 )
Ezt most csak intellektuálisan tudom megközelíteni - ezért ne is 
várd tőle az áttörést.

:-O! De ha nem akarod, hogy a gondolataid azt csináljanak amit 
akarnak, akkor tudod akarni azt, hogy ne csináljanak semmit? :-O!

Azt értem, hogy tudsz fókuszált lenni, na de fókusz nélküli? (persze 
ez nem azonos a fókuszálatlansággal, mert a kép tiszta, de egyszerre 
mindenről, míg a fókusznál egyszerre csak egyvalamiről)

És ha egy mester még azt is mondaná, hogy azunosultál a 
gondolataiddal? És ha elvesztenéd őket, magadat is elvesztenéd (akit 
eddig annak hittél)?

Miért is érzik olyan jól magukat a logika és a cselekvés lelkes 
alkoholistái? Megvan az illúziód, hogy létezel - és ez finom!

De van egy jó hírem is - csak a kifinomult elmének van esélye (most 
hazudok) eggyel feljebb lépni (nagyon rossz megfogalmazás) - de 
szerencsére ebből itt van rengeteg :-DD

Soha ne add fel! - biztat az optimista hitvallás - na de ha ezt 
Sziddhárta is követte volna, mint egy matematikai mintázatot, akkor 
most egy Buddhával szegényebbek lennénk!

Mintázatnélküliség és tűéles fókuszálatlanság - és te már nem is 
vagy sehol :-D
Előzmény: berkes ( 735 ) 
Jozsó- - - -2009-04-01 10:22:07    ( 736 )
Sajnos én egy korlátolt ember vagyok! Az én művészi vénám a nullához 
konvergál. Hozzám nagyon közel áll "Krokodil Dundee" (azaz Paul 
Hogan) egyik mondása, amikor megkérdezte egy festményről, hogy ki 
festette, majd a válaszra, hogy Pablo Picasso, annyit mondott:
Hááát, én is sem vetem meg az italt, de ennyire még sosem tintáztam 
be!
Amikor egyszer (kb 1986-ban) elvitt az osztályfőnökünk minket a 
Magyar Nemzeti Galériába egy század eleji (talán kubista, vagy 
impresszionista, nem emlékszem) szovjet művészeti kiállításra és 
festmények helyett olyan mázolmányokat láttam, amelyeket egy gyenge 
pillanatomban már óvodás koromban el tudtam volna készíteni, akkor 
nagyon felháborodtam az osztályfőnököm lelkesedésén, mert állszent 
dolognak tartottam. Miután minden képről "elmagyarázta", hogy mit 
ábrázol és kvázi begurultam! Odarohantam a következő képhez, 
letakartam a címét, majd megkértem, hogy: "na most mondja el 
tanárnő, hogy ez mit ábrázol!" Persze köze nem volt hozzá! Itt 
jegyezném meg, hogy nem voltam túl népszerű a középiskolában a 
tanárok között, mert sosem tudtam elviselni, hogy nálam hülyébbek 
(ki)oktassanak. Ez is persze az én korlátoltságomat mutatja. Erre 
mondta mindig az apám: "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!"

Szóval én nem sokat értek az elvont művészetekhez, elvont 
gondolatokhoz, ráadásul állandóan jártatom a számat, ha kell, ha 
nem. Én szeretem a tiszta egyszerű "képleteket", a logikus 
gondolatokat, mert ebben érzem jól magam és nem szeretnék ezen 
változtatni, mert erőltetettnek érzem.
Előzmény: fogdoki ( 732 ) 
berkes- - - -2009-04-01 10:04:20    ( 735 )
Fogdoki! Nem az az igazi szabadság, hogy ha be akarom élni magam Jozsó
gondolataiba, akkor az csinálnak a gondolataim, amit akarnak.
Az igazi szabadság az, hogy ha be akarom élni magam Jozsó
gondolataiba, akkor beleélem magam Jozsó gondolataiba, ha pedig azt
akarom, hogy a gondolataim azt csináljanak, amit akarnak, akkor a
gondolataim azt csinálnak, amit akarnak.
Előzmény: fogdoki ( 730 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 10:03:03    ( 734 )
Honnan jött a 27 Sensei? Bakker én nem voltam kondicionálva a 
9,9,18,18,27 sorra. Nálam ez még illogikus tartományba esett.

Parasztosan a (9x9-9), (9x72-9), (18x639-18), (18x11484-18) sort 
kaptam meg, ahol a szorzó és a kivonandó a szám jegyeinek az összege.

Persze csak miután elfogadtam az első kudarcomat és a tudatot, hogy 
lám Berkes sensei mégis meg tudta csinálni. (gyorsan, ügyesebben, 
szebben...)

De hát ilyen az evolúció - és most jót röhögök magamon :-D
Előzmény: berkes ( 731 ) 
Jozsó- - - -2009-04-01 09:53:26    ( 733 )
Ezért írtam, hogy ha 36-al szoroztad volna meg és persze kivontál 
volna 36-ot az eredményből, akkor is egy jó megoldást kaptál volna 
(7440948), hiszen a számsoron belül vélhettél vona (és véltél is!) 
felfedezni egy újabb számsort a logikában (9,9,18,18...), aminek nem 
csak a 27,27 lehet a folytatása, hanem akár a 36,36 is. Pont ezért 
nem lehetett ez a megoldás, mert nem adott egyértelmű logikai 
definíciót... És itt jött be a szerencse! Pedig igen is van egy 
számsor a számsoron belül (9,9,18,18,27,27,36,36...), de ezt a 
számjegyek összege definiálja. :-D
Előzmény: berkes ( 731 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 09:51:28    ( 732 )
Szia Jozsó!

Persze annyit rojtozom a számat, hogy a végén még tűnhet úgy, hogy a 
logika/elme ellen vagyok.

Nem.

Ha szükséged van rá, használd.

De a világnak van egy másik fele (a fél rossz szó) is. És ennek a 
megismeréséhez túl kell lépned a logikán (túl és nem lerombolni). 
Egész egyszerűen le kell tenned. És akkor meglesz.

Ez a koan lista. Az elme mai eszközeivel is próbáljuk megmutatni (ez 
persze túlzás)a régi tanításokat. (ez csak árnyékboksz)

Ehhez pofán kell vágni a logikát, nincs mese. Ezt teszem én.

Ti meg pofán vágtok a logikával. Ez meg természetes.

:-DD
Előzmény: Jozsó ( 729 ) 
berkes- - - -2009-04-01 09:42:01    ( 731 )
A számjegyek összegét én nem vettem észre. Amit Te mondasz, az az,
hogy ha az utolsó szám n, akkor a következő (n-1)*[n számjegyeinek
összege]. Na ezt nem láttam, csak azt, hogy (n-1) szorozva sorban
9,9,18,18 -cal. Ezt folytattam 27-tel. Azaz az utolsó szám volt
206694, a következőre a 206693*27 volt a tippem.
Előzmény: Jozsó ( 727 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 09:39:01    ( 730 )
Bocs, de most darabokra szedem a gondolataidat, pont azért hogy 
valami másra világítsak rá.

>tudja...
Ez az első akadály, ennek a hite.

>sort többféleképpen lehet folytatni...
Az elme kedvenc játéka. De mi van, ha hozzás se kell nyúlni? Ha kész 
van? Ránézni bármire, anélkül hogy jönne egy gondolat?

>A művészet az...
Az elmebajnokság nem művészet. A művészet valami egészen más.

>Jozsó hogyan folytatná...
Ki kell találnuk, hogy mit várnak el tőlünk. Ebben mesterré is 
váltunk. De figyelem - egy csupa nagybetűs - művész soha nem az 
elvárásoknak felel meg. Nem a sort folytatja.

Ki tud lépni belőle...
Előzmény: berkes ( 726 ) 
Jozsó- - - -2009-04-01 09:36:13    ( 729 )
Laci, érdekes okfejtés, bár egy bizonyos logika szerint felállított 
sor, ha elegendően hosszú, akkor már nem valószínű, hogy több 
megoldást is rejt... Ha persze a 7440948 -at adtad volna meg 
megoldásként, azt is el kellett volna fogadnom, mert az én számsorom 
nem volt elég hosszú így ezt a logikát nem zárta ki, de ha megadok 
pl még 3-at a sorban, akkor már valószínűleg csak egy megoldás marad.

Doki, ha nincs logika, akkor nincsenek logikai áramkörök és akkor mi 
most nem csetelhetnénk itt, a neten. Általában azok tartják 
szükségtelennek a logikát, akiknek nincs. Illetve amit megtanulunk, 
de nem értünk, azt szükségtelennek tartjuk.
Én pl egy mukkot sem értek a Schrödinger egyenletből, pedig 
megtanították nekem. Ha valaki megkérdezné, hogy volt-e értelme 
megtanulnom, akkor azt válaszolnám, hogy semmi, hiszen mire is 
használom? Pedig ez az érv butaság. A kvantumfizika és pl a 
relativitás elmélet az életünk nagy logikáját próbálja megfejteni. 
(Talán meg is fejtette, de mivel én sem értem, ezért bizton nem 
állíthatom.) Csak azért, mert nincs 160-as IQ-nk, mint Einsteinnek 
volt, és nem értjük azt, ami neki világos volt, mint egy pofon, 
attól még az elmélete korszakalkotó és fontos lépés a világunk 
megértéséhez.

Az IQ (intelligence quotiens, azaz intelligenciahányados) egy 
viszonyító szám, amelynek segítségével kimutatható, hogy a vizsgált 
személy pillanatnyi értelmi képessége és az azonos életkorú, átlagos 
értelmi képességekkel rendelkező személy szellemi teljesítménye 
között milyen mértékű pozitív vagy negatív eltérés tapasztalható.

Skót kutatók a svéd hadsereg 1 millió fős, igen csak reprezentatív 
méretű adatbázisát kutatva azt vizsgálták, hogy az IQ és az életkor 
között van-e összefüggés, azaz miből ered a mondás: "aki hülye, 
haljon meg". Az eredmény egyértelmű összefüggést mutatott, azaz a 
magasabb IQ-ju emberek tovább élnek. A tudós csoport ezt úgy 
kommentálta, hogy az egészséges táplálkozásról, az alkoholfogyasztás 
és a dohányzás veszélyeiről szóló társadalmi üzenetek túl 
bonyolultan vannak megfogalmazva, és a kevésbé intelligens emberek 
számára nem egyértelmű, hogy mennyire fontos lenne például 
leszokniuk a dohányzásról.
Szóval, a saját elménk korlátai bizony determinálják az 
életünket...sajnos! De (tudom, így nem kezdünk mondatot!) ebből nem 
lehet "kitörni", csak mert úgy akarod, hisz az értelmi képességed 
születésedtől kezdve adott, amelyet a körülményeid csak kis 
mértékben befolyásolhatnak.
Előzmény: berkes ( 726 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 09:26:17    ( 728 )
Szia Jozsó!

Emlékezetes feladvánnyá vált számomra...

Az akadályaim: 9, 72, 639 olyan szép számok, kiabálnak is, hogy mind 
osztható kilenccel. Ráadásul a többi is. Lám, lám az első nyom 
megvan, meg jó is lenne igyekezni, így hát szépen felírtam az új 
számsort: 1, 8, 71, 1276...

A mintázat így is ugyanaz a mintázat - gondoltam - csak egy kicsit 
hamarabb rájövök a logikájára. Majd két óra kemény erőfeszítés után 
kezdtem aggódni a nyom miatt.

'Alkotói válság, szünetet kell tartanom!' - megnéztem az aznapi 
postámat, amiben persze az egyik haverom már megint meztelen nős 
képeket küldött :-D

Na innen már ment minden, mint a karikacsapás. Újra felírtam az 
eredeti számokat és azonnal ráakadtam a helyes nyomra. Így nyugodtan 
hajthattam álomra a fejem...
Előzmény: Jozsó ( 727 ) 
Jozsó- - - -2009-04-01 08:53:53    ( 727 )
Szép megfejtés!
Ahogy már te is tudod - mindig úgy kapjuk meg a következő számot, 
hogy a számot megszorozzuk a számjegyeinek összegével, majd ugyan 
ezt az összeget kivonjuk az eredményből.
Előzmény: fogdoki ( 723 ) 
berkes- - - -2009-04-01 06:26:56    ( 726 )
Természetesen az emberfia tudja, hogy egy sort többféleképpen lehet
folytatni. A művészet az, hogy kitaláld, Jozsó hogyan folytatná.
Ismert, hogy az 1,2,3 logikus folytatása a Fibonacci sor, azaz
1,2,3,5,8,13,21,34 stb. mindegyik szám az előző kettő összege.
De hogy ne menjünk messzire, maradjunk Jozsó példájánál, a 9,18 sort
hogyan folytatod? Én 27-tel folytattam, de lehetett volna 36-tal is,
sőt akármivel. De gondoltam Jozsó a 27-et várja.
Előzmény: fogdoki ( 725 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 00:45:43    ( 725 )
>ebből hogyan lehet IQ-ra következtetni...

Hát jöjjön a fekete leves a kezdeti önbizalom növekedés után!

Meg vagytok győződve róla, hogy megtaláltátok a helyes számot! 
Micsoda kondicionálás, ahelyett hogy pofánvágtátok volna a mestert 
kiszámoltátok, gyorsan és pontosan!

Kiben merült fel - hogy bakker, akármi következhet utána! Benneteket 
(és engem is) bekorlátoz a saját elmétek!

Kiszámoljátok ami odavaló és a többi mellett elmentek! Átver a saját 
elmétek! Ha nem lenne logika, nem is lenne szükség rá. Ezért persze 
az egész világban logikát fogtok látni, hiszen ha nem így lenne, 
akkor nem lenne szükségetek az elmétekre.

Ezért hát az elmétek mélyen vigyáz rá, hogy lássatok logikát. Sőt 
minél logikusabb vagy, annál nagyobb piedesztára fog emelni! Légy 
büszke magadra, lám megoldottad.

És egyszer ha mégis olyan helyzetbe kerülsz, hogy leáll az elméd - 
akkor majd azt is észreveheted, amit eddig eltakart előled. A 
lényedet.

Ui.: természetesen mi az intelligencia szót rosszul használjuk, mert 
az elmebajnokságot mérjük vele. A legostobább embernek is lehet 
magas IQ-ja, csak kondicionálnunk kell.

Az igazi intelligencia a kikövetkezhetetlen megismerése, egy ugrás, 
egy áramlás, nem a te műved. Ha eltűnsz, ott lesz. De sose fogja 
kiszámolni a következő mintázatot. Ez egy felismerés, maga a 
boldogság :-DD
Előzmény: Jozsó ( 713 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 00:28:54    ( 724 )
Egy hibás, de szép gondolat:

'Mester, ha csak egy kicsit is komolyan vetted volna a 
megvilágosodást, már biztosan elérted volna!'

:-D

ad1. Igen, ha el lehetne érni, akkor max. időbeli különbségek 
lennének.

ad2. Ezt soha nem fogod megtudni senki másról max. saját magadról.

(?)
Előzmény: berkes ( 716 ) 
fogdoki- - - -2009-04-01 00:23:48    ( 723 )
Remek szívatás volt - 2,5 óra - 150679170 :-D

De nem adtam fel, rossz nyomot követtem 2ó 15 percig, utána 
újrakezdtem.

Ha majd felszabadítod a megoldáskulcsot, akkor azt is elmesélem 
milyen hibás nyomot adtam fel oly nehezen...
Előzmény: Jozsó ( 722 ) 
Jozsó- - - -2009-03-31 17:00:50    ( 722 )
Fogdoki, neked már az ezután következő (9 jegyű) számot kell 
megmondanod, bár a lenti megfejtés komoly segítség!
Előzmény: berkes ( 720 ) 
Jozsó- - - -2009-03-31 16:55:19    ( 721 )
Tökéletes!
Előzmény: berkes ( 720 ) 
berkes- - - -2009-03-31 16:49:24    ( 720 )
Tippem negyed óra után 5580711.
Előzmény: Jozsó ( 719 ) 
Jozsó- - - -2009-03-31 15:55:14    ( 719 )
A komondor egy pásztor kutya. Pontosabban arra tenyésztették, hogy 
amíg a pumi vagy a puli kergeti a nyájat a jó irányba, addig a 
komondor szembeszáll a farkasokkal, ha kell. A pásztor kutyák a 
területüket a nyáj szagához ill szokásos útvonalához kötik, azaz 
lehet, hogy az ő szemében a terület, amit védenie kell jóval 
nagyobb, mint a kerítésen belüli rész.

Ha ilyen veszélyes helyeken futsz, tudom ajánlani a vadászkést. Nem 
biztos, hogy mindig te leszel a gyorsabb a kerítésig... :-D

Hadd adjak fel én is egy számsort. Ez talán tovább tart, mint pár 
másodperc.
9, 72, 639, 11484, 206694, X
Mennyi az X?
Előzmény: berkes ( 716 ) 
fogdoki- - - -2009-03-31 15:39:09    ( 718 )
A problémád abból fakad, hogy a te a szerveren akarod beírni a neved 
a 'hall of fame' táblára. Ezt nem tudtam így hirtelen megoldani 
(hátha sensei-nek van ötlete), ezért mentsd le a saját gépedre, ott 
már be tudod írni és akkor csatolt file-ként mehet a barátaidnak.

Nyugi, úgyis addig verik a fejüket a falba, amíg meg nem nézik, hogy 
ott vagy-e?

:-DD
Előzmény: Jozsó ( 715 ) 
fogdoki- - - -2009-03-31 15:31:40    ( 717 )
Szép - meg sem lepődtem!
Előzmény: berkes ( 716 ) 
berkes- - - -2009-03-31 15:18:36    ( 716 )
Nem voltam a területén. Az úton futottam. Az út egyik oldalán a tanya,
másik oldalon az arborétum. A két kerítés egymástól kb. 100 m.

Fogdoki: 5 mp.
Előzmény: Jozsó ( 714 ) 
Jozsó- - - -2009-03-31 14:41:13    ( 715 )
ahhoz viszont nincs elég eszem, hogy rájöjjek, hogy hogyan tudom 
beírni a nevem az eredeti fájlba, ahogy a többiek is tették. Csak a 
mentés másként funkció működik, amivel ezt nem tudtam elérni...
Előzmény: Jozsó ( 713 ) 
Jozsó- - - -2009-03-31 14:25:49    ( 714 )
Szia Laci!
Azt hiszem a te esetedet kihagytam a felsorolásomból, mert ha jól 
értem, akkor te átugrottál egy kerítést, hogy elmenekülj a kutya 
elől. Ebből arra következtetek, hogy a kutya volt a kerítésen belül, 
azaz otthon volt és ez megint csak egy ösztönt indít be a kutyákban, 
nevezetesen a terület védelmet. Ez is egy ősi ösztön. A vadvilágban 
még most is fontos túlélési tényező a területfoglalás és megtartás.
Te veszélyt jelentettél a területére, azaz a táplálékára, ezért igen 
aggresszív lett volna veled az a komondor. A legjobb, amit tehettél, 
hogy átugrod a kerítést. A kerítésen kívül már más az eset. Kellő 
távolságban már megszűnik a területvédő ösztön és ilyenkor már 
működnek a lent leírtak.

U.I.: természetesen, mint minden faj esetén, a kutyák között is 
vannak értelem beli különbségek. Szerencsétlen esetben találkozhatsz 
annyira buta ebbel, amelyből hiányzik az egészséges óvatosság és nem 
mérlegel, amikor neked támad. Ez azért nagyon ritka, mert a 
kontraszelekció ezeket helyre teszi, azaz amikor annyira hülye, hogy 
nekimegy nálánál nagyobb kutyáknak, akkor azok általában végzetesen 
megsebesítik testileg, de minimum lelkileg. Ezekből lesz az ú.n. 
sunyi kutya vagy döglött kutya... :-D
Előzmény: berkes ( 710 ) 
Jozsó- - - -2009-03-31 14:12:22    ( 713 )
nekem is kb 10 másodperc volt...
nem tudom, hogy ebből hogyan lehet IQ-ra következtetni, de szerintem 
se kell hozzá 100-nál nagyobb IQ (ahogy GTJ Dunakesziből is írta a 
fájlba).
Előzmény: fogdoki ( 711 ) 
fogdoki- - - -2009-03-31 13:31:44    ( 712 )
Link ez a webmester, még mindig nem csinálta meg rendesen a 
linkelést. (kifogásra most sem vagyok kíváncsi)

Tehát a megoldás itt van, ha megfejted a rejtvényt:

www.visionofspirits.hu/iq.xls



Előzmény: fogdoki ( 711 ) 
fogdoki- - - -2009-03-31 13:28:01    ( 711 )
Gyors a kezetek? Persze csak betanultátok! Na de egy váratlan 
szellemi probléma? (pl. pucér nő a szaunában)

A következő feladványt csak a 120 vagy a fölötti IQ-val rendelkező 
emberek tudják megoldani(elvileg, valószínűleg ez túlzás).
Melyik a következő számsor 6. számjegye? 

1, 2, 6, 42, 1806, ????

A linken lévő excel file-t csak ezzel a kombinációval tudod
megnyitni.

Ha sikerült, írd be a neved a listába és küldd tovább barátaidnak.
:) az én nevem ott van...ha kész vagy, mentés másként, aztán 
csatolás és küldés!

A haveromnak 12 sec volt, nekem 10 perc munka közben. Na jó, 
elfelejtettem, mint az asszonynak az udvarlást :-D


 
berkes- - - -2009-03-31 12:51:24    ( 710 )
Jozsó! Ez nagyon komoly! Ha ezt én is tudtam volna, azóta is ott
állnék farkasszemet (akarom mondani kutyaszemet) nézve a komondorral :-)
Előzmény: Jozsó ( 707 ) 
Jozsó- - - -2009-03-31 12:43:44    ( 709 )
Milyen igaz!
Egy haverom mindig azt szokta mondni:

Az én koromban már nem megy a szex minden nap...... ugyan azzal a 
nővel! :-D Szegény ha tudná, hogy az már nem ugyan az a nő...
Előzmény: fogdoki ( 708 ) 
fogdoki- - - -2009-03-31 11:55:28    ( 708 )
Szia Jozsó!

Erről az a filozófia megközelítés jutott eszembe, hogy nem haraphat 
meg kétszer ugyanaz a kutya! És ha ezt megfordítanánk még az is jól 
hangzik - nem léphet kétszer ugyanaz az ember a folyóba. De persze a 
plafon az a klubszlogen - nem fekhetsz le kétszer ugyanazzal a 
nővel! :-DD
Előzmény: Jozsó ( 707 ) 
Jozsó- - - -2009-03-30 16:59:23    ( 707 )
Az egész gyerek- és fiatalkoromat szerencsére úgy töltöttem el, hogy 
volt kutyám. Kicsi is nagy is, okos is buta is, szelíd is vad is.
Ennek köszönhetően - mondhatom - kiismertem a kutyákat. 
Ráadásul a környéken, ahol felnőttem, rengeteg kutya kóborolt, 
amelyek közül nem egy támadott meg (engem is...), sőt, még 
uszítottak is rám kutyát! Ezenkívül a "kutyások" rendszeresen 
találkoznak egymással kutyasétáltatás közben, amikor is miről másról 
beszélnének, mint a kutyákról.
Szóval, bizton állíthatom, hogy 2 féle kutya van:
amelyiket kiképezték és amelyiket nem. 
Ha kiképzett kutya támad rád, akkor nincs esélyed ellene, de van 
esélyed a túlélésre, mert szinte biztosan a kezedre támad. Nem 
nagyon tudsz ráijeszteni, mert a kiképzésen gondoskodnak róla, hogy 
mindig sikerélménye legyen ilyen támadáskor és soha ne érje 
bántódás, még ha látszólag vissza is támad az áldozata. Ennek 
köszönhetően óriási magabiztossággal fogja végrehajtani, amit 
megtanítottak neki és a visszatámadás csak tovább hergeli.
Ha nem kiképzett kutya támad rád, akkor csak az ösztönei 
munkálkodnak. Az ember (akarom mondani egy felnőtt férfi) általában 
elég nagy ahhoz, hogy ne legyen 100%-ig biztos a kutya a dolgában, 
ezért az ilyen kutyák előszőr mindig csak rád ijesztenek (még ha 
megkap is, akkor sem számít ez teljes támadásnak), majd a 
reakciódnak megfelelően reagálnak. Innentől kezdve a képlet 
egyszerű: ha futsz, akkor félsz tőle, ráadásul kihozod belőle a 
vadászösztönt. Így prédának tekint és akár meg is ölhet. Ha nem 
futsz, de nagyon félsz, akkor ezt megérzi, de bizonytalanná válik, 
hogy miért maradtál ott. Általában ilyenkor "lőtávolon" kívül 
maradva ugat, vicsorog rád, hátha megtörsz, és futni kezdesz. 
Esetleg támadó mozdulatokat tesz, egyre közelebb jőve, de ügyel, 
hogy ne érjen el, azaz csak blöfföl. Ez a helyzet sokáig húzódhat. 
Aki jobban bírja idegileg, az győz. 
Ha viszont dühödten rátámadsz és a félelem egy szikráját sem érzi 
rajtad, sőt megérzi a gyilkos szándékot, akkor menekülni fog, mert 
az ösztöne szerint most ő a préda. Az ilyen támadásokkor elszántnak 
kell lenni, de mindig hagyni kell esélyt a menekülésre, mert a 
sarokba szorított állat végső kétségbeesésében bármire képes.

Teljesen más a szitu, ha falkában támadnak meg a kutyák. Itt megint 
csak az ösztönükre hallgatnak. A falka viszont bátrabban provokál és 
remekül taktikázik. A blöffölők elölről támadnak, de a veszély 
hátulról érkezik, ráadásul váltják egymást, hogy összezavarjanak. Az 
egyetlen esélyed megint csak a Toldi effektus, azaz olyan szinten 
aggresszívnek kell lenned, hogy elbizonytalanítsd őket és ha kell 
életre halálra küzdj ellenük. Ha ezt érzik, inkább meghátrálnak. Ne 
felejtsd el, hogy általában nem éhező vadállatokról van szó, hanem 
csak összeverődött, unatkozó ebekről, amelyek csak ritkán 
kockáztatnak. A lényeg az elszántság és a magabiztosság.
Persze az embert néha érheti meglepetés.
Egyszer, amikor túlbecsülve képességeimet, meg akartam menteni kis 
kutyám szüzességét, egy óriási kuvasztól és nekifutásból oldalba 
rúgtam, a reakció engem is komolyan elbizonytalanított:
a kutya lábai meg sem mozdultak a rúgástól, mintha egy falra 
erősített pajzsba rúgtam volna, talán ha 10-20 centit benyaklott az 
oldala. A következő pillanatban már tajtékosan habzó pofával 
vicsorítva indult meg felém. Na akkor - hogy Monty Pitontól idézzek -
 majdnem beszartam, de erőt véve magamon, addig kiabáltam vele, amig 
haza nem ódalgott, mert egyébként egy emberhez szokott jószág volt 
szerencsémre. Azaz megúsztam, de végződhetett volna rosszabbul is...
Előzmény: fogdoki ( 704 ) 
fogdoki- - - -2009-03-30 14:51:05    ( 706 )
Akkor húzzunk bele - P.D. Ouspensky, a negyedik út

"V: Nyugodtan. De mert valószínű, hogy nem mindenki hallott az 
azonosulásról (identifikáció), először szeretnék elmagyarázni néhány 
dolgot. Amikor megfigyeljük a funkciókat, különösképpen az 
érzelmeinket, azt tapasztaljuk, hogy az összes funkciónkkal együtt 
jár egyfajta hozzáállás, túlságosan elmerülünk, elveszünk a 
dolgokban, főként akkor, ha a leghalványabb érzelmi elem 
is megjelenik. Ezt nevezik azonosulásnak. Azonosulunk a dolgokkal. 

Nem ez a legmegfelelőbb szó rá, de az angolban nincs jobb. Az 
azonosulás ideája fellelhető indiai írásokban, illetve a buddhisták 
beszélnek ragaszkodásról és nem ragaszkodásról. Ezek a szavak még 
kevésbé tűnnek megfelelőnek - mielőtt találkoztam a szisztémával, 
hiába olvastam őket, nem értettem a jelentésüket, 
pontosabban értettem, csak éppen túlságosan elvontan értelmeztem az 
ideát, amit jelölnek. Igazán csak azután láttam tisztán, miután 
rábukkantam ugyanerre az ideára a korai keresztény orosz és görög 
írásokban. Négy szóval fejezik ki az azonosulás négy fokozatát, de 
ezekre egyelőre nincs szükségünk, mert az azonosulás ideáját 
megfigyeléssel, nem pedig definíciók segítségével próbáljuk 
megérteni. Az azonosulás a ragaszkodás bizonyos minősége - azt 
jelenti, hogy az ember elvész a dolgokban.

K: Elveszíti a megfigyelő képességét?

V: Amikor azonosulnak, képtelenek a megfigyelésre.

K: Rendszerint egy érzelem megjelenésével kezdődik? Belép a 
birtoklási vágy is?

V: Igen. Sok minden. Először felébred az érdeklődésük valami iránt, 
amiben aztán a következő pillanatban már benne is vannak és 
megszűnnek létezni.

K: De ha az ember gondolkodik, és közben tudatában van az erre 
irányuló erőfeszítésének, akkor megmenekül az azonosulástól? Ugye, 
nem teheti a két dolgot egyidejűleg?

V: Igen, ez megmenti egy pillanatra, de a következőben jön egy másik 
gondolat, ami elviszi. Tehát nincs garancia. Mindig készenlétben 
kell állnunk.

K: Mely negatív érzelmeket hajlamos az ember isteníteni?

V: Néhányan nagyon büszkék az ingerlékenységre vagy ingerültségre, 
illetve más, hasonló érzelemre. Szeretik, ha nagyon keménynek 
gondolják őket. Gyakorlatilag nem létezik olyan negatív érzelem, 
amit az ember ne tudna élvezni, és ezt a legnehezebb felismerni. 
Néhányan valójában a negatív érzelmekből nyerik az összes 
élvezetüket.

Az emberekkel kapcsolatos azonosulás speciális alakot ölt, amit ez a 
tanítás igazodásnak (vagy figyelembevételnek) nevez. Az igazodás 
azonban kétféle lehet - az egyik esetben mások érzéseit vesszük 
figyelembe, a másikban pedig a sajátunkat. Többnyire az utóbbi 
fordul elő, és főként abban az értelemben,hogy érzésünk szerint az 
emberek nem értékelnek bennünket eléggé, nem gondolnak ránk eleget, 
vagy nem elég figyelmesek velünk. Sok szó létezik erre. Ez 
egy igen fontos oldala az azonosulásnak, amitől nagyon nehéz 
megszabadulni, néhány embert teljesen a hatalmában tart. 
Mindenesetre fontos, hogy megfigyeljük az igazodást."
 
fogdoki- - - -2009-03-29 23:13:09    ( 705 )
Ouspensky-t nehéz megérteni. A 'Negyedik út' sem lesz könnyű. De nem 
foglak kímélni benneteket, jöjjön hát az első röpke pillantás.

"K: Ha a véletlenek mozgatják a szálakat, akkor mi hozza létre a 
véletleneket? 
V: Más véletlenek. Senki sem gyárt véletleneket; értsük ezt 
egyszerű, hétköznapi módon.

Az emberi életben az alábbi három törvény egyike irányítja a 
dolgokat:

1. A véletlen törvénye. Ez akkor működik, amikor egy esemény anélkül 
következik be, hogy bármiféle kapcsolatban állna az általunk 
megfigyelt események vonalával.

2. A sors törvénye. A sors csak azokra a dolgokra vonatkozik, 
amelyek velünk születnek: szülőkre, testvérekre, fizikai 
képességekre, egészségi állapotra és hasonló dolgokra. Ide tartozik 
még a születés és a halál. Olykor történhetnek 
olyasmik az életünkben, amiket a sors törvénye irányít, és néha ezek 
nagyon fontos dolgok, de ez meglehetősen ritkán fordul elő.

3. Az akarat törvénye. Az akaratnak két jelentése van: saját akarat 
és valaki másnak az akarata. Saját akaratról nem beszélhetünk, mert 
jelen állapotunkban nem rendelkezünk akarattal. Ami más emberek 
akaratát illeti, azért, hogy elvégezhessük a csoportosítást, vegyük 
úgy, hogy a másik ember minden szándékos cselekedete saját 
akaratának a következménye.

Az emberi élet tanulmányozása során világossá válik, hogy ezek a 
definíciók nem elégségesek. A véletlen és a sors közé be kell 
vezetnünk egy újabb törvényt, az ok és okozat törvényét, ami az 
ember életében bekövetkező események egy részét irányítja, mert 
teljesen nyilvánvaló, hogy a szigorú értelemben vett véletlen által 
irányított események és az ok és okozat eredményeként létrejött 
események között lényeges különbség van.

Ebből a szempontból számottevő eltérést látunk a hétköznapi életben 
lévő emberek között. Egyesek életében a fontos események a 
véletlennek köszönhetők. Mások esetében ezek a fontos események 
mindig korábbi cselekedeteik eredményei, vagyis az ok és okozat 
függvényei. A további megfigyelések megmutatják, hogy az emberek 
első típusa, vagyis azok, akik a véletlentől függnek, sohasem 
kerülnek iskolai munka közelébe, vagy ha mégis, akkor na-
gyon hamar felhagynak vele, mert ahogy az egyik véletlen elvezetheti 
őket az iskolához, egy másik véletlen éppen olyan könnyen el is 
térítheti őket onnan. 

Csak azok juthatnak el a munkához, akiknek az életét az ok és okozat 
törvénye irányítja, vagyis azok, akik jelentős mértékben 
felszabadították magukat a véletlen törvénye alól, vagy pedig 
sohasem álltak teljesen az irányítása alatt."
 
fogdoki- - - -2009-03-29 21:13:26    ( 704 )
Akkor folytatom a sort, én is elmesélem a saját kutyás sztorimat.

Már évek óta futottam szokásos edző utamon két falu között, amikor 
az egyik tanyára új kutya költözött. Jó nagy volt és már többször 
megnéztük egymást a kerítésen keresztül. Hatalmas, vidéki kutyát 
képzeljetek, közelharcban esélyem sem lett volna vele.

Ámde egy szép napos délelőtt megtalálta a nyitva felejtett kaput és 
rám startolt - volt kb. 100 métere. Bennem kezdett megállni az ütő, 
a közelben menekülési lehetőség nem kínálkozott, így teljesen 
szembefordultam vele és leblokkoltam. Talán még egy qrva anyád, nem 
mész haza című felkiálltást megcímeztem neki a jólneveltség okán.

Fél méterre előttem hegyesszögben fékezett le, még ma is hallom a 
körmei koppanását. Egymás szemébe néztünk és egymás lehelletét is 
láttuk. Sem félelem, sem semmilyen érzés nem volt bennem, talán csak 
annyi, hogy vége.

És ekkor egy pillanatra félrenézett a kutya. Elveszítette a 
szemdominanciát, abban a pillanatban lelki fölénybe kerültem és 
nagyon lassan elkezdtem kihátrálni a zónájából. Még emlegettem a 
szüleit, de már túl voltunk a nehezén.

Ott és akkor valami történt. Rettenetesen boldog voltam és sikerült 
szembenéznem egy olyan szituációval, amivel azelőtt talán soha 
(korábbi életeket is tekintve). És rettenetesen örültem hogy békésen 
sikerült megoldanunk közösen a helyzetet.

Ha van nálam valami fegyver - kés, bot, spray - biztos használom és 
akkor biztos, hogy valamelyikünk vert félként távozik. Így viszont 
mindketten egy tudatszinttel feljebb léphettünk.

Azóta nem találkoztam ezzel a kutyával, de már valami örökre 
összeköt minket :-D
Előzmény: berkes ( 703 ) 
berkes- - - -2009-03-29 16:52:49    ( 703 )
A dolog nagyon prózai. Egy hatvankilós dög mellmagasságban teljes
sebességgel szembe nagyon meggyőző tud lenni. Szégyen a futás, de
nagyon összekaristolja az ember kezét.
Előzmény: fogdoki ( 702 ) 
fogdoki- - - -2009-03-29 10:42:51    ( 702 )
Mindenki fut, ez tény. De vajon miért ugrott át Berkes sensei a 
szögesdrót kerítésen egy pillanat alatt?

A sajátélményes kutyás történetek bevezetőjeként most megkérem 
senseit, mesélje el nektek is.
 
Accsibácsi- - - -2009-03-12 08:26:35    ( 701 )
A feleségek már csak ilyenek!!!
.... Mi van drágám??...őőőőő, te kivétel vagy..:)
Előzmény: Jozsó ( 700 ) 
Jozsó- - - -2009-02-26 16:08:03    ( 700 )
EGY FELESÉG VALLOMÁSAI:
Az este összeröffentem a barátnőimmel egy kis “megbeszélésre”. 
Megígértem a férjemnek, hogy pontban éjféli 12-kor otthon leszek. 
De a buli túl jól sikerült. Koktél, tánc, még több koktél és az idő 
elszaladt. Végül hajnali  háromra haza is értem, mondanom sem 
kell.....hullarészegen.   
Épp becsuktam magam mögött az ajtót, amikor a szemét “kakukkos óra” 
rákezdte: KAKUKK,...KAKUKK,...KAKUKK.  Mivel tudtam hogy a férjem 
fel fog ébredni a zajra, gyorsan én is rázendítettem..... 
és kakukkoltam...... még kilencszer.
“Megúsztam egy veszekedést” gondoltam  és büszkeséggel eltöltve - 
eme zseniális ötletért - szép nyugodtan lefeküdtem a férjem mellé. 
Az utolsó gondolatom elalvás előtt az volt, hogy mennyire okos és 
fürge eszű vagyok, még a kritikus pillanatokban is feltalálom magam. 
Másnap mikor a férjem reggeli közben megkérdezte hány órakor 
érkeztem haza, lazán válaszoltam hogy pontosan éjféli 12-kor, ahogy 
megígértem. Nem szólt semmit sőt, még  kételkedni sem látszott.
Na, ezt megúsztam....CSODÁS!!!....gondoltam......mikor megszólalt:
Apropó,...ki kéne cserélnünk a kakukkos órát!
Igen,....és miért szerelmem? – kérdeztem remegve.
Mire ő: 
- Hááát.... az éjjel felébredtem amikor hármat kakukkolt és a fene 
tudja hogy miért vagy hogyan, de utána azt kiabálta hogy “BA...A 
MEG!!!”...aztán még négyet kakukkolt és miután végighányta a 
folyosót, másik hármat kakukkolt miközben majd megszakadt a 
röhögéstől. Utána még egy kakukk, majd botladozás közben rálepett a 
macskára és összetörte a telefonasztalt a nappaliban. Az utolsó 
kakukkot már melletem az ágyban adta ki magából, aztán egy fingás 
kíséretében egyszerűen elaludt. Ennyi. Mit szólsz hozzá?   
 
Jozsó- - - -2009-02-26 14:58:02    ( 699 )
Egy nagy amerikai rádió műsorban kitalálták, hogy egy olyan versenyt 
indítanak el a hallgatók között, hogy ki tud értelmes mondatot 
szerkeszteni egy értelmetlen, kreált szóból. A főnyeremény egy 
Barbados szigeteki álomutazás volt, így betelefonáló akadt bőven. 
Élő adásban ötletesebbnél ötletesebb megoldások születtek, amikor 
egyszer csak egy rekedtes hangú texasi hallgató jelentkezett:
- Üdvözlöm a műsorunkban! Mi lenne az az értelmetlen szó? Kérem 
betűzze!
- "goan" G.O.A.N.
- Hát, ilyen szó tényleg nem létezik! És, mi lenne a mondat?
- Goan fuck yourself!
Húúú! Gyorsan kikapcsolták az élő adásból és elnézést kértek a 
hallgatóktól mondván nem tudjuk, hogy ilyen hogy fordulhatott elő!
A következő félórában újabb remek megfejtések érkeztek és már 
kezdték elfelejteni az iménti incidenst, amikor egy ismerős hangú, 
rekedtes texasi telefonált...
- Üdvözlöm a műsorunkban! Mi lenne az az értelmetlen szó? Kérem 
betűzze!
- "smee" S.M.E.E.
- Szuper! Ez teljesen értelmetlen! Halljuk a mondatot!
- Smee again, goan fuck yourself!

(remélem, a fórumot olvasó gyerekek nem beszélnek angolul!)
Előzmény: Szilva ( 696 ) 
Szilva- - - -2009-02-26 09:46:58    ( 698 )
:-D
 
fogdoki- - - -2009-02-25 16:10:25    ( 697 )
:-DDD

Könnyesre röhögtük magunkat, a fiaim pusszantanak (ők is Garfield 
rajongók), nekem meg meg lett tiltva, hogy a mamának is elmeséljem :-
))
Előzmény: Szilva ( 696 ) 
Szilva- - - -2009-02-24 10:54:14    ( 696 )
Az anyós meghívja a vejét ebédre. Eleve gyanús, hogy az asztalon
kétféle kaviár, lazac, mindenféle saláták, húsok, serpenyős krumpli,
pezsgő, whisky, konyak, ami szem-szájnak ingere.
Anyós maga a bűbáj, majd valamiért kiszalad a konyhába.
A vő próbaképpen levág egy szeletke húst és odaadja az anyós macskájának.
Macska megeszi és feldobja a talpát.
Bejön az anyós, mire a vő a krumplis serpenyővel jól arconcsapja.
A macska felpattan és felüvölt:
- Yesssssss!!!!!!
 
fogdoki- - - -2009-02-21 09:51:51    ( 695 )
'Bódhidharma azt mondja: "Égess el minden írást! Mindet! -
Még Buddha írásait is!" Ne csak a Védákat, és a
Dhammapádát - nem. Mindet! Bin-Isinek van egy híres fest-
ménye, amelyen minden írást eléget. És ez nagyon fontos je-
lentéssel bír. Mert miről is van itt szó? Arról, hogy megszaba-
dulsz az elmédtől. Mert hát, hol is tartod tulajdonképpen a 
Védákat? Nem egy könyvben, nem. Hanem az elmédben. Hol 
tartod a Koránt? Az elmédben. Egyfajta mentális magnósza-
lagon őrzöd. Ezt kell elégetni. Éttől kell megszabadulni.

Az intelligencia, az elme a természet része. De csak tükrö-
ződés. Nagyon hasonlít az igazira, de ne feledd, attól, hogy ha-
sonlít is az igazira, még nem az igazi. Mintha egy holdfényes 
éjszakán a Holdat látnád tükröződni egy nyugodt tó vizén. 

Egyetlen hullám sem fodrozódik a felszínen, a tükörkép töké-
letes, minden részlet kivehető, de attól az még tükörkép ma-
rad. És ha a tükörkép ilyen csodás, vajon milyen lehet az 
igazi?... Ne ragadj hát le a tükörképnél!

Amit Buddha mond, az is csak tükörkép. Amit Patandzsali 
leír, az is. És amit én mondok, az sem más, csak tükörkép. Ne 
ragadj le ezeknél! Ha tetszik a tükörkép, akkor próbáld ki a 
valóságot. Fordulj el a tükörképtől. Fordulja Hold felé.

Az ösvény épp a másik irányban van, a tükörképtől távolo-
dik. Ha állandóan csak a tükörképet bámulod, és hagyod, hogy 
az hipnotizáljon, akkor soha nem fogod meglátni az igazi Hol-
dat az égen, mert az pont a másik irányban van. Ha az igazi 
Holdat akarod látni, el kell fordulnod a tükörképtől - el kell 
égetned az írásokat, és meg kell ölnöd a Buddhákat. Homloke-
gyenest az ellenkező irányba kell fordulnod. Akkor majd való-
ban a Hold felé fogsz nézni, és akkor már nem a tükörképet 
fogod látni. A tükörkép végleg eltűnik a szemed elől.

Az írások legjobb esetben is csak fegyelmezni, fejleszteni 
tudják az intelligenciádat. Arra egyetlen írás sem képes, hogy 
elvezessen a valódi, a tiszta purusához - a tudatossághoz; oda, 
ahol már csak szemtanúként szemlélsz mindent...'
 
fogdoki- - - -2009-02-20 19:46:53    ( 694 )
Mit mondott Monet Picassónak, amikor találkoztak a francia Riviérán?

- Elég jól festesz rövidnadrágban.

:-D
 
fogdoki- - - -2009-02-20 15:30:22    ( 693 )
Egy szőke nő bemegy a kaszinóba, leül a rulett asztalhoz.
Az első tét elveszítése után kissé nyugtalan lesz, de azért megteszi 
a
másodikat is, és azt is elveszíti. Mielőtt megtenné a harmadikat is,
hangosan fohászkodni kezd:

- Ó Istenem, tudom, hogy csak akkor van szerencsém, ha meztelen 
vagyok!
Ledobja minden ruháját, és ott áll anyaszült meztelenül az 
asztalnál, a
rulett megáll, a szőke vidáman felkiált:
- Köszönöm Istenem, tudtam, hogy csak meztelenül lesz szerencsém! -
felkapja a ruháit és a pénzt, és sietve távozik a kaszinóból.
Azt kérdi egyik krupié a másiktól:
- Te láttad, hogy melyik szám volt a nyerő?
Mire a másik:
- Én azt hittem, te megnézted!
 
fogdoki- - - -2009-02-11 21:43:05    ( 692 )
Húúúúúúúú.......

Köszi Szilva, ez nagyon bejött!
Előzmény: Szilva ( 691 ) 
Szilva- - - -2009-02-11 09:44:36    ( 691 )
Ki vagyok?
Hiába mondom,nem hiszed.
Hegy lábánál porban játszom,
S a csúcsra mégis jelt teszek.

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a 
törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. 
Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A 
bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve 
meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, 
belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. 
Hamvas Béla
 
Szilva- - - -2009-02-11 09:44:13    ( 690 )
:D
Előzmény: fogdoki ( 688 ) 
fogdoki- - - -2009-02-10 19:04:37    ( 689 )
Töröggg te egy kutya se vagy - mindkettőnket ismered! A nulla pedig 
hatalmas dicséret, ebből egész egyszerűen kiléphetsz.

Tiéd a felszín és a mély!
Előzmény: Török Szultán ( 680 ) 
fogdoki- - - -2009-02-10 18:59:32    ( 688 )
A jitsu-sok állva szülnek?

:-D
Előzmény: Szilva ( 687 ) 
Szilva- - - -2009-02-10 17:19:16    ( 687 )
Pedig mennyi szépség van ezeken a tömegköz eszközökön... Csak tudnám 
nap végén miért ráng egy ideg orcámon:)Kihívás, hogy ne utáljam meg 
az embereket!Olyan empatikusak, hogy még a helyet se adják át a 
pocakomnak... Dehát jitsus vagyok, nem sopánkodok. Ácsorgok és 
inkább olvasok:)
Előzmény: Accsibácsi ( 686 ) 
Accsibácsi- - - -2009-02-10 16:50:52    ( 686 )
Nekem az egészből az Un. "aluljáróirodalom" hiányzik. A frissen sütött
bagett illatával a levegőben válogathattál 100 Ft-os zoknik, meg még
olcsóbb nyakkendők között. A rengeteg könyvről nem is beszélve. Amióta
keresztrejtvényekből szerzem műveltségemet (hogy Nagy Ferót idézzem),
na meg jobb híján a DVD-kből, csoda, hogy ilyen agresszív vagyok???...
Szóval tényleg a Szílvának a legjobb, és rengeteg szépsége van a
BKV-nak,... igaz most egy sem jut eszembe..
Előzmény: Jozsó ( 683 ) 
Szilva- - - -2009-02-10 13:06:26    ( 685 )
És minden nap más sofőr!!!:))
Előzmény: Jozsó ( 683 ) 
Szilva- - - -2009-02-10 13:03:11    ( 684 )
:D
Előzmény: Accsibácsi ( 681 ) 
Jozsó- - - -2009-02-10 10:28:15    ( 683 )
Sebaj! Ezt hívják kontraszelekciónak! 
"A cél szentesíti az eszközt!" :-)

Könnyű a gazdagoknak, mint pl a Szilva, akinek sofőrje van, és 
minden hétköznap utazás közben 2 órát (évi 520 óra!) foglalkozhat 
szellemének művelésével! Mi szegények meg csak ülünk az autónkban és 
butulunk! 
:-)
Előzmény: Accsibácsi ( 681 ) 
Accsibácsi- - - -2009-02-10 10:24:25    ( 682 )
Szia Töröggg!

A szemem majdnem kiesett, de végül ki tudtam silabizálni a
mondandódat, és egyet kell, hogy értsek vele.
Viszont arról, hogy ki miért lett ismert a századok során, szerintem
lehetne egy új topikot nyitni. Ismerek olyan kortárs festőt, akinek
manapság egy ruppót nem adnak a képeiért, de ha az öreg Vinszent
korában és környékén élt volna lehet, hogy most nem ismernénk a
"napraforgót" vagy a "kordé"-t.
Szerintem híressé a tömegek tesznek valakit, a hit, avagy a tévhit,
mindegy csak sokan álljanak mögötte. A tehetség ezek után másodlagos,
bár nem elhanyagolható tényező.

Kíválló 10-telettel.... első Füligg Jimmi, Batávia uralkodója
Előzmény: Török Szultán ( 680 ) 
Accsibácsi- - - -2009-02-10 10:12:57    ( 681 )
Szia Szilva!

Ha ezt tenném, vszínű több gyalogost ütnék el, mint az influenza.

::)))
Előzmény: Szilva ( 678 ) 
Török Szultán- - - -2009-02-09 10:53:58    ( 680 )
Zerénység!
Zerintem,Nemvanngóógpéldájjailligazirásajidhossz,hanemManfredRothpéhé
ldája.

VanGoghnakisbellülrölgyött,mekManfredRothnakizs,agülönbségannyi,hotya
zegyíkteheccccségesvolt,amásiketynullaésakutyasemizsmerte.
Előzmény: fogdoki ( 674 ) 
Jozsó- - - -2009-02-09 10:08:54    ( 679 )
Szia Accsibácsi!
Mélységesen egyetértek veled! Én sem vagyok "elég érett" ahhoz hogy 
Nagyindiánkönyveket olvasgassak abban a pár percben, amit erre tudok 
szánni a napi rohanásban. A hétvége meg az Asszonyé(!), mert jitsu 
ide, jitsu oda, jól fenékbe leszek rúgdosva, ha még a hétvégémet is 
erre áldozom. Apropó, bevehetnél 1-2 technikát a syllabusba fenékbe 
rúgdosás hárítására is? :-)

Egyébként, mit is akartam mondani? Na mindegy. Hogy egy klasszikust 
idézzek:
"Doktor:      - Mióta vannak memória zavarai?
 Pelikán et.: - Mit mióta?
 Doktor:      - Stimmel! Innen átveszem az anyagot elvtársak!"

Manapság már az is nagy dolog, ha legalább anyagnak tekintenek! Ugye 
fogdoki? Ez úgy kb megfelel egy Koannak?
Előzmény: Accsibácsi ( 671 ) 
Szilva- - - -2009-02-09 09:43:55    ( 678 )
Sziasztok!

Munkaidőben nekem is gondot jelent az ilyen hosszú dolgokat 
elolvasni... Ezért inkább kinyomtatom magamnak és útközben ezt 
olvasgatom:) Addig se kell a város zaját befogadnom:) Emiatt nem 
egyszer mentem tovább a metróval, mint kellett volna...
Előzmény: Accsibácsi ( 671 ) 
Szilva- - - -2009-02-09 09:41:39    ( 677 )
"Mi az a boldogság? Aki tudja a választ, nem érti a kérdést"
 
fogdoki- - - -2009-02-08 20:09:58    ( 676 )
Vagy minden változik, csak a Boltzmann-állandó!
 
fogdoki- - - -2009-02-08 20:06:29    ( 675 )
És igen jó hogy emlékeztetsz, néhány szútra után mindig kell egy 
vicc, különben elalszik a hallgatóság. Íme egy matekos!

"A matektanár megy este az úton hazafelé. Egyszer csak eléugrik 3 
sötét alak és a pénzét követelik, ám ekkor megjelenik egy fekete 
köpenyt és fekete álarcot viselő kardos alak és elkergeti a 
rablókat. A tanár hálálkodik:

- Köszönöm a segítséget! Megtudhatnám, hogy hogy hívják?

A megmentő nem válaszol, csak egy nagy Z betűt vés a falba. Erre a 
tanár:

- Köszönöm, hogy megmentett Egész Számok Halmaza... "
Előzmény: Accsibácsi ( 671 ) 
fogdoki- - - -2009-02-08 20:01:30    ( 674 )
Na és ott volt Van Gogh. Festett mert festenie kellett. A végén már 
Ő is annyira unta, hogy kiment a mezőre és oldalba lőtte magát. Majd 
visszaszenvedte magát a házba és még megfestett három képet. 
Festenie kellet, belülről fakadt, egyáltalán nem a többieknek 
festett...
Előzmény: Accsibácsi ( 671 ) 
fogdoki- - - -2009-02-08 19:56:42    ( 673 )
Szia Accsibácsi!

Ez a biztosíték arra, hogy akinek nincs szüksége rá nem is olvassa 
el. Még problémát is okozhat, ha nem vagy rá érett vagy csak 
egyszerűen most nem ez érdekel.

De gondolj bele - Berkes Sensei mindent elolvas! (ez a dolga) Én 
tulajdonképpen őt trenírozom, nem én kezdtem a koanosdit, hanem Ő a 
hirlevelekben. Akkor pedig koanra koant vagy adutot! Ráadásul rajta 
le is tudom mérni a hatást - Ő még bírja, de a környezetemből ez már 
alig mondható el valakire :-))

Még Szépség koannak is full elege van...
Előzmény: Accsibácsi ( 671 ) 
Accsibácsi- - - -2009-02-08 13:53:49    ( 672 )
Doktor úr, olan bizonytalan vagyok,..... vagy nem?
Előzmény: Accsibácsi ( 671 ) 
Accsibácsi- - - -2009-02-08 13:53:14    ( 671 )
Szia fogdoki! Nem tom a többiek hogy vannak ezzel, de hozzám ezek a
baromi hosszú idézetek egyáltalán nem jutnak el, mert általában nincs
ennyi időm a témára (vagy csak nem szakítok rá???...mindegy).
Mellettem elszalad az ilyen idézet mint a gyorsvonat..., mert
egyszerűen nem vagyok hajlandó végigrágni magam rajta..
Szerintem nem vagyok egyedül, de lehet, hogy mégis.... bocs, csak egy
vélemény....
Előzmény: fogdoki ( 670 ) 
fogdoki- - - -2009-02-07 19:57:47    ( 670 )
(A. J. Christian)

Halld meg a Csendet

"A csend állítja a legtöbb misztikus, megvilágosodott 
mester maga a 
Hang, maga a Végső Valóság." Tanaik hatására sokan, sok 
ezer esztendeje 
próbálják megtalálni a Csendet. Egy részük befelé - 
meditációban, lelki 
gyakorlatokban - míg másik részük kifelé - a barlang 
mélyén, vagy egy 
befalazott cella némaságában keresi azt a csendet, 
amely a bölcsek 
szerint magában hordozza a Teljességet. S noha voltak és 
vannak ma is, 
akik megélik a Mindenség Csendjét, ők szinte sosem 
beszélnek róla - mint 
ahogy arról sem, hogy a Csend keresése sosem vezet 
eredményre…
Hogy miért nem? Mielőtt erre rávilágítanék, előbb 
megpróbállak ráéreztetni 
arra, hogy mit is értenek a tanítók a csenden, s hogy 
voltaképp mi is a 
Csend. Nem véletlenül használtam a "ráéreztetni" szót, 
ugyanis a Csend 
valóságát szavak útján átadni, logikus elmével megérteni 
nem lehet. Már 
maga a feltételezés is abszurd: hogyan lehetne a 
beszéddel kifejezni a 
Csendet?!
Természetesen sehogy. Szavakkal a Csend épp úgy 
kifejezhetetlen, mint a 
Valóság. A Valóságot sosem lehet elmondani, sosem lehet 
írott vagy beszélt 
formában átadni. Nem volt még e Földön senki s nem is 
lesz aki képes 
beszédben átadni, nem született még egyetlen írás sem 
nem is fog amely 
képes papíron eléd tárni a Valóságot. S nem azért, mert 
ne lettek volna, 
vagy ne lennének most is, akik megélik a Valóságot, ám 
átadni ők sem 
képesek.
Mert egyszerűen nem lehet.
Hisz mi is történik akkor, ha egy Mester beszél a 
Valóságról? Mi is 
történik akkor, ha egy könyv ír a Valóságról? Beszél 
róla, s ír róla. A 
beszélt és az írott szöveg magyaráz és elemez, tanít és 
értelmez - de a 
kezedbe nem tud adni semmit. Senki és semmi sem tud 
neked Valóságot adni, 
mert a Valóság sokkal több, mint a beszéd, sokkal több, 
mint az írás. A 
szó s a szöveg csak egy eszköz, amellyel megpróbáljuk 
felfoghatóvá tenni a 
felfoghatatlant. Azért van szükség a nyelv s a kéz 
fordítására, mert nem 
éled meg a Valóságot. Keresed, kutatod az igazságot, s 
közben nem veszed 
észre, hogy az igazságot megérteni nem, csak megélni, 
megtapasztalni 
lehet. Segít, ha hallasz olyan szavakat, amelyeket egy, 
a Valóságban élő 
mond, segít, ha olvasol olyan szavakat, amelyeket egy, a 
Valóságban élő 
írt de a tapasztalat akkor is csak a tiéd lehet, mert…
Mert hát helyetted senki sem élheti az Életet. 
S ahogy helyetted senki sem élheti meg a Valóságot, 
senki sem élheti meg a 
Csendet sem. Úgyhogy a következő soraim sem adhatnak, az 
alább leírtak sem 
nyújthatnak bizonyosságot a Csend létezésről. Ám mivel 
én megélem a 
Csendet magam vagyok a Csend az elkövetkező sorok a 
Csendben 
születtek: noha most írok, és a betűkkel egyfajta 
logikai sorrendet 
alkotok, valójában a Csendben vagyok, valójában a Csend 
vagyok. Ha nem 
kezded el értelmezni, ha nem kezded el magyarázni a 
szavaimat, ha hagyod, 
hogy olvasás közben és után egyszerűen csak legyél, 
akkor talán megérzed, 
hogy mi nem a Csend. S ha már érzed-érted, hogy mi nem 
az, akkor a Csend 
egyszer csak megszületik benned, egyszer csak 
megszületsz benne. 
Tehát, az elkövetkezőkben beszélek majd arról, hogy mi a 
csend, s mi is az 
a Csend, majd pedig elmondom, hogy a Csendet miért nem 
lehet megtalálni, 
de azt is, hogy miképp lehet megélni.
A legtöbb mester a Csendet a boldogsággal azonosítja. 
Mivel számodra a 
boldogság megfoghatóbb egy sosem tapasztalt, misztikus 
Csendnél, ezért 
egyfajta örömérzést keresel, amelyet a racionális 
elméddel a csendhez, a 
Csend általad ismert jelentéséhez társítasz. Azt hiszed, 
hogy a Csend 
tökéletességét akkor tapasztalhatod meg, ha megszünteted 
magad körül a 
zavaró zörejeket. Mindez természetes, mert hát mikor a 
szomszéd kutyája 
abbahagyja az ugatást, mikor a hibás vízcsap abbahagyja 
a csöpögést, elönt 
a boldogság. Így hát megpróbálsz elvonulni a világtól, 
vagy ha erre nincs 
lehetőséged, igyekszel minél több olyan alkalmat 
teremteni, amikor egyedül 
ücsöröghetsz a lakásod némaságában. Egy pisszenést sem 
akarsz hallani, 
mikor meditálva keresed a Csendet, mégis, hiába ülöd 
kockásra a feneked, 
mindig találsz valami zajt, ami visszarángat a világba. 
Ha pedig mégis 
csak sikerül eljutnod egy katakomba mélyére, ahol 
vattával betömheted a 
füled, a várva várt jó érzés helyett elkezd zavarni a 
némaság. Hirtelen 
minden halott lesz, a némaságban csak a gondolataid 
zakatolnak 
megállíthatatlanul: hiába nem hallasz egyetlen 
pisszenést sem, a fejedben 
mégis egyre hangosabb lesz a zaj. S egyszer csak észre 
veszed, hogy 
hanyatt-homlok rohansz vissza a civilizált életed jól 
megszokott neszei 
közé, mert minél inkább elmélyül körülötted a némaság, 
annál inkább 
felerősödik a koponyádban a zsongás 
Mert a ricsaj benned van.
A ricsaj a fejedben van.
Tehát az a fogalom, amelyet csendnek nevezel, valójában 
nem más, mint a 
zajtalanság. Épp ezért berzenkedsz tőle mind az elme, 
mind pedig a teremtő 
tudat szintjén, mert hát ez a némaság élettelen: az 
emberi csend olyan, 
mint a csillagok nélküli hideg világűr. Ha sokáig élsz 
egy zajtalan 
környezetben, valószínűleg megőrülsz. Nem csoda, mert 
hát ez a csend nem 
más, mint egy hiány, az élet nyüzsgésének a hiánya. Ám 
ez nem a Csend! Ez 
nem az a Csend, amely a Létezés alapja, amelyről a sok 
misztikus, bölcs és 
mester beszélt. A Csend nem a zajtalanság! A Csend nem 
egy hiány. A Csend 
valójában tartalom, egy végtelenül hatalmas távlat, egy 
emberi ésszel 
felfoghatatlan mélység s magasság. A Csendben minden 
benne van, a Csendben 
létezik a zene, a Csendben lüktet az élet, a Csendben 
összeölelkezve járja 
végtelen táncát az idő és a tér
Úgyhogy a Csend nem egyenlő a némasággal. Ezt a szót 
csak azért használták 
azok, akik a történelem folyamán megélték ezt az 
állapotot, mert az emberi 
elmét leginkább a csend fogalma vezeti a megélés felé. 
Mert a Csendben 
az ego hallgat s ha az ego hallgat, az Élet beszél. A 
Csendben az elme 
hallgat s ha az elme hallgat, az Élet énekel. 
S ha az ego és az elme hallgat, meghallhatod a saját 
hangodat! A Csendben 
ott vagy te is, az elme és az ego korlátai nélkül létező 
Létező. Ha 
hagyod, akkor a Csendben megindul a teremtés: az agyad 
állandó zakatolása, 
őrlődése nélkül szabadon tudsz majd beszélni, írni, 
festeni, alkotni. 
Tehát, a Csendben létezik az Élet, a Csendben létezik a 
Létezés, sőt, a 
Csend maga a Létezés! Most persze mondhatod, hogy ez nem 
igaz, ám ha 
egyszer képes leszel megélni a Világot önnön valójában; 
ha egyszer képes 
leszel ítélkezés, döntés, akarat s magyarázkodás nélkül 
megélni az Életet, 
akkor rá fogsz döbbeni, hogy a Létezés maga a Csend! A 
harsogó élet, az 
örökkön zsibongó, változó természet, a körülötted s 
benned megnyilvánuló, 
minden emberi logika felett álló Élet azért lehet 
ennyire változatos, mert 
egy korlátlan nyugalomban, egy korlátlan harmóniában 
testesül meg: a 
Csendben. 
A Csend a végtelen Élet nevezd Istennek, ha akarod.
A Csend a végtelen Változás nevezd Tao-nak, ha akarod.
A Csend a végtelen Halál nevezd Zen-nek, ha akarod.
A Csend a végtelen Állandóság nevezd Nirvánának, ha 
akarod.
Ha majd egyetlen szívdobbanás erejéig megéled a Csendet, 
érezni-érteni 
fogod mindazt, amit most elmondtam. S akkor érezni-
érteni fogod azt is, 
hogy az elme kerekeivel, az ego eszközeivel miért nem 
lehet megtapasztalni 
a Csendet. S noha a tapasztalat illata átszűrődhet a 
korlátaidon, noha egy 
halovány árnyék formájában az elméddel is ráérezhetsz a 
Csendre, 
megtalálni, megérteni sosem fogod. 
Miért? 
Először is: a Csend a korlátlanság állapotában létezik, 
így hát miképp 
az Élet határtalan. Egy korlátozott kereső 
képességgel, egy korlátozott 
kereső eszközzel sosem lehet meglelni a korlátlanságot. 
Az emberi elme 
azért nem képes felfogni a Csendet, mert egyszerűen nem 
alkalmas rá: sötét 
szemüvegben nem tudod megtalálni a csillagtalan éjben 
elvesztett fekete 
gyöngyszemet. Másodszor: az elme határok közötti 
létezése ellentétes a 
Csend határtalanságával! A víz sosem fog tudni tüzet 
találni, mert ha 
megtalálja, azonnal kioltja: örökkön-örökké keresheti, 
mert amint 
megtalálja, azonnal el is pusztítja. Harmadszor pedig: a 
korlátozott 
emberi ego a Teljesség, az Élet, a Csend része! Az elme 
és az ego is a 
Csendben van, épp csak a nagy keresésben ezt nem veszi 
észre! A Csend 
megismerhetetlen: ha keresed, csak elszalasztod, mert 
nem hallod meg a 
saját rohangászásod zajától. 
Úgyhogy a Csend keresése sosem vezet eredményre. A Csend 
akárcsak az 
Élet, a Létezés vagy a Valóság megismerhetetlen! Csak 
megtapasztalni, 
megélni lehet s noha a Létezés állandóan gondoskodik 
neked 
újabbnál-újabb lehetőségekről, ritkán élsz az 
alkalommal… 
Sokszor láttam már, hogy azok, akik hirtelen 
megtapasztalják a Csendet, 
nem akarnak hinni a szellemfülüknek. Nem merik 
elhinni, hogy nekik 
sikerülhet valami, ami másoknak problémát okoz. A 
legtöbben félnek 
felvállalni, félnek megmutatni önmagukat, mert félnek a 
többi ember 
reakciójától, akárcsak attól, hogy valójában nem 
tapasztaltak meg semmit, 
csak a képzeletük játszott velük… 
Figyelj! Az emberi képzelet valóban hatalmas! Az elme 
mindent el tud 
képzelni, majd azt képes úgy kivetíteni rád és a 
világra, hogy 
kétségbevonhatatlan tényként könyveled el. Elhitethetsz 
magaddal bármit: 
ha akarod, teljesen máshogy emlékezhetsz akár a tegnap 
történtekre is. 
Könnyedén generálhatsz magadnak emlékeket az előző 
életeidről, könnyedén 
teremthetsz tapasztalatokat más világokról, 
angyalokkal zajló 
beszélgetésekről, isteni találkozásokról.
Tehát, a félelmed jogos, mert mindent el tudsz képzelni. 
Ez alól egyetlen 
kivétel van, mégpedig a Csend. Hogy miért? Mert a 
képzeletednek formára 
van szüksége - a Csend viszont formátlan. Hogy a 
képzeleted teremthessen, 
megfogható alkotóelemekre van szüksége - ám a Csend 
megfoghatatlan. A 
képzeleted képeket, hangokat, illatokat, érzéseket és 
gondolatokat alkot 
de a Csend nem kép, nem hang, nem illat, nem érzés és 
gondolat. A Csend 
mindennek az összessége, a Csend mindennek a Teljessége! 
A Csend több 
mindennél, mit a képzeleteddel kifejezhetsz! Ráadásul a 
képzeleted mindig 
hasonul valamilyen tapasztalatodhoz hogy mennyire, az 
a képzeleted 
egyediségén, határtalanságán múlik. Ám a Csendről 
nincs tudatos 
tapasztalatod, ha lenne, akkor a Csenddel kapcsolatban 
nem használnád a 
képzeletedet. 
Tehát, a Csendet nem lehet megtalálni, nem lehet 
megismerni, s a Csend nem 
egyenlő semmivel, amit el tudsz képzelni. Minden hit és 
bizonytalanság, 
minden okoskodás és keresés annak köszönhető, hogy 
szinte sosem 
tapasztalod meg tudatosan a Csendet. S itt is, mint 
mindenhol, a 
Tudatosság a kulcsszó mert ami nem tudatosul benned, 
az a számodra nem 
létezik. Hat rád, de nem tudsz róla. Alapvetően minden 
ember megéli az 
élete folyamán néhány másodpercre a Csendet, csak épp 
nem tudatosul benne 
az élmény, vagy ha mégis, akkor nem tud mit kezdeni 
vele. S ez nem is 
csoda: az ember az egoja korlátainak hála nem tudja 
tisztán megélni a 
számára új eseményeket. Az ismeretlen tapasztalatokat 
mindig a korábbi 
tapasztalatokhoz hasonlítja, majd elhelyezi a 
tekervényei mélyén egy már 
meglévő polcra.
Úgyhogy, ha meg akarod élni a Csendet, akkor nincs más 
dolgod, mint 
megélni a Csendet. Ha a tudatosságod hatására képes 
leszel tisztán 
befogadni az Életet, akkor megélheted azt a határtalan 
Csendet, amelyet 
most Istennek, Tao-nak, Zen-nek vagy Nirvánának nevezel. 
Ha képes vagy a 
gyermek nagyra tágult szemeivel rácsodálkozni az új 
élményekre, ha képes 
vagy a Jelenben megélni a pillanatokat, akkor egyszer 
csak megéled a 
Csendet, megéled a létezés Csendjét. Az első tapasztalat 
benned fog 
megtörténni. Először magadban fogod megtalálni. Ám ahogy 
elmélyülsz a 
Csendben, hamarosan észreveszed, hogy nem benned van a 
Csend, hanem te 
vagy a Csendben. Majd észreveszed, hogy te vagy a 
Csendben, de a Csend 
benned is van, majd azt is észreveszed, hogy nem vagy te 
sem, és nincs a 
Csend sem, majd
Majd a többit meglátod.
Majd a többit megéled.
Fentebb azt írtam, hogy megmondom mi is az emberi csend, 
s mi is a Csend; 
azt ígértem, hogy elmesélem, miért is nem lehet 
megismerni a Csendet, s 
azt is, hogy miképp lehet megélni a Csendet. Hellyel-
közzel szavamnak 
álltam, már csak egyetlen válasszal vagyok adós. 
Hogy miképp lehet megélni a Csendet? Tartsd kezedbe az 
újságot, nézz fel 
az égre. Felejtsd el mindazt, amit írtam, felejts el 
mindent, mi a 
fejedben kering, majd tekints le az ujjaid között lévő 
lapra. Nézz mögé a 
betűknek, nézz mögé a szavaknak, s akkor nem lesz más, 
csak a Csend, csak 
Csak az üres papír."
 
fogdoki- - - -2009-02-07 19:54:20    ( 669 )
Weöres Sándor - 10 lépcső

'Tíz erkély

A teljes lét: élet-nélküli. 

A teljes öröklét: idő-nélküli. 

A teljes működés: változás-nélküli. 

A teljes hatalom: erő-nélküli. 

A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. 

A teljes szeretet: érzés-nélküli. 

A teljes jóság: irány-nélküli. 

A teljes boldogság: öröm-nélküli. 

A teljes zengés: hang-nélküli. '
 
fogdoki- - - -2009-02-07 19:50:45    ( 668 )
"Figyeld meg, hányszor hazudsz egy nap – és minden ok nélkül –, és 
hányszor leszel mérges, minden ok nélkül, és látni fogod, hogy egy 
belső világban élsz, a saját szubjektív világodban. Az értés azt 
jelenti, hogy érted az élet működésének eme sarkalatos pontjait. És 
ha érted ezeket a sarkalatos pontokat, az átalakulás már nem nehéz. 

Sőt, maga a megértés válik átalakulássá.

A zavart elme hogy is érthetné az utat?

Ha elméd nyugtalan és háborgó,sosem telhetsz meg tudással.

És itt tudás alatt nem azt kell érteni, amit te értesz alatta. 
Amikor Buddha a „tudás” szót használja, akkor o bölcsességet ért 
alatta, nem információhalmazt; inkább tudat, mint tudás.
Ha elméd nyugtalan és háborgó... ha küzdesz és káosz van benned, ha 
megosztott vagy, ha egy tömeg van benned... sosem telhetsz meg 
bölcsességgel.

A bölcsességhez egység kell, bölcsességhez teljesség kell, a 
bölcsességhez az kell, hogy tudatosságod, figyelmed 
kikristályosodjon, hogy lásd cselekedeteidet, hangulataidat, 
gondolataidat, érzelmeidet... hogy láss mindent, ami belül történik. 

És pusztán a figyelem által megindul egy csoda. Ha látni kezded, 
hogy minden ok nélkül hazudsz, akkor csak az, hogy ennek tudatában 
vagy, megakadályoz legközelebb. Amikor legközelebb megint épp a 
hazugság peremén állsz, egy hang belül azt mondja, hogy „Figyelj, 
vigyázz – megint beleesel a csapdába.” Amikor legközelebb megint 
szomorú leszel, valami belül figyelmeztetni fog, emlékeztetni fog.

Ez az energiáid átalakításának útja – ész dhammo szanantano. Ész 
maggo viszuddhja – ez a megtisztulás útja, ez az átalakulás örök 
törvénye.

A háborítatlan elme sosem vizsgálja,

Hogy mi helyes és mi helytelen.

Az ítélkezés fölött álló elme

Egyszerűen csak figyel és ért.

Az első követelmény tehát egy szannyászin számára, hogy: A 
háborítatlan elme sosem vizsgálja, hogy mi helyes és mi helytelen...
Ez egy roppant fontos és forradalmi kijelentés. Buddha azt mondja: 
sose vizsgáld, hogy mi helyes és mi helytelen, mert ha azt 
vizsgálod, hogy mi helyes és mi helytelen, akkor megosztott leszel, 
képmutató lesz beloled. Színlelni fogod a jót, miközben a rosszat 
cselekszed. És amint azt vizsgálod, hogy mi helyes és mi helytelen, 
kötődni fogsz, azonosulni fogsz... és persze a „jó”-val fogsz 
azonosulni.

Például meglátsz az utcán egy százrúpiás bankjegyet heverni; 
valószínűleg kiesett valakinek a zsebéből. Felmerül a kérdés: 
eltegyem, vagy ne? Egyik részed azt mondja: „Persze, hogy elteszem. 
Senki nem figyel, senki sem gyanakszik majd. És ez nem lopás – 
hiszen ott fekszik a földön! Ha nem én teszem el, akkor úgyis valaki 
más eltenné. Miért hagynám itt? Ez így teljesen rendben van!”

De a másik oldal benned azt mondja: „Ez nem helyes – ez a pénz nem 
az én tulajdonom, ez nem az enyém. Egy bizonyos szempontból, egy 
indirekt módon ez tulajdonképpen lopás. Inkább szólni kellene egy 
rendőrnek, vagy inkább hagyni az egészet a fenébe, van elég bajom 
amúgy is. Inkább hátra se nézek. Ez kapzsiság, a kapzsiság pedig 
bun!”

És ez a két elme viaskodik benned. Az egyik azt mondja, hogy „ez így 
helyes, tedd csak el”, a másik pedig azt mondja: „ez nem helyes, 
hagyd csak ott”. Melyik elmével fogod azonosítani magad? Egész 
biztos, hogy azzal az elmével azonosulsz majd, amelyik azt mondja, 
hogy ez erkölcstelen, mert az jobban táplálja az egódat. „Én egy 
erkölcsös ember vagyok, nem közönséges; bárki más eltenné azt a 
százast... Ezekben a nehéz időkben az emberek annyira 
elanyagiasodnak, de én...?” Az erkölcsös elmével fogod azonosítani 
magad – de nagy valószínűséggel mégis el fogod tenni azt a pénzt. Az 
erkölcsös elmével fogsz azonosulni, és el fogod határolni magad 
attól az elmétől, amelyik eltette a bankjegyet. Mélyen belül 
elítéled; azt mondod „Ez nem volt helyes – ez csak a bűnös oldalam, 
az alacsonyabb rendű, amelyiket el kell ítélni.” Elhatárolod magad 
tőle. Azt mondod: „Én elleneztem... de az ösztönök, a tudatalatti... 
a test tehet róla, az elmém, igen, engem úgy kényszerítettek, 
egyébként én tudtam, hogy ez helytelen. Én vagyok az, aki tudja, 
hogy ez helytelen volt.”

Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és 
elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől – annak ellenére, hogy 
csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.

Szent Augustine mondta gyónás közben: Istenem bocsáss meg, mert 
folyton olyasmit csinálok, amit nem lenne szabad, azokat pedig nem 
teszem meg, amiket meg kellene.

Ez az ellentét az emberben, így lesz az elménk zavart. Ezért Buddha 
ad neked egy titkos kulcsot. Ez az a kulcs, ami túljuttat minden 
azonosuláson: ne azonosulj az erkölcsös elmével – mert az is csak az 
elme része. Ugyanaz a játék: az egyik rész azt mondja, hogy jó, a 
másik azt mondja, hogy rossz – ugyanaz az elme mind a kettő, és ez 
konfliktust hoz létre benned. Az elme természete mindig kettős. Az 
elme mindig végletekben él és gondolkozik. Szereti és gyűlöli 
ugyanazt a személyt; meg is akar tenni egy bizonyos dolgot, és nem 
is akarja megtenni. Ez egy küzdelem – az elme egy küzdelem, egy 
állandó ellentét. Egyik részével se azonosulj.

Buddha azt javasolja, hogy légy csak egy figyelem, éberség. Lásd 
meg, hogy az egyik fél ezt mondja, a másik pedig azt. „Én egyik sem 
vagyok – neti, neti; sem ez, sem az –, én csak egy szemtanú vagyok.” 
Csak ekkor nyílik lehetőség a megértésre.
A háborítatlan elme sosem vizsgálja, hogy mi helyes és mi helytelen. 
Az ítélkezés fölött álló elme egyszerűen csak figyel és ért.

A jó és a rossz ítélete fölé az éberségen keresztül visz az út. Az 
átalakulás a figyelmen, az éberségen keresztül történik. Ez a 
különbség az erkölcs és a vallás között. Az erkölcs azt 
mondja: „Válaszd a helyest, és utasítsd el a helytelent. Válaszd a 
jót, és tagadd meg a rosszat”. A vallás azt mondja: „Egyszerűen csak 
figyeld mindkettőt. Egyáltalán ne válassz. Maradj egy választás 
nélküli tudat.”

A vallás nagyon nagy mértékben különbözik az erkölcstől. Az erkölcs 
igen közönséges, világi, középszerű; az erkölcs nem juttat téged a 
legvégsőhöz, nem isteni eredetű. Az erkölcs pusztán egy társadalmi 
stratégia. Ezért lehet az, hogy ami jó az egyik társadalomban, az 
rossz a másikban; ugyanaz a dolog, ami Indiában jónak számít, 
Japánban elítélendő. Ugyanaz a dolog, amit ma jónak tartanak, 
holnapra már lehet, hogy rossznak számít. A moralitás egy társadalmi 
melléktermék, egy társadalmi stratégia a te rendszabályozásodhoz. Az 
a te belső rendőröd, egy bíró, aki benned csücsül – ez egy ügyes 
fogás a társadalom részéről, hogy bizonyos eszmék, melyeket rád 
szeretne erőltetni, hipnózisban tartsanak. Például ha te egy 
vegetáriánus családba születtél, akkor számodra a nem vegetáriánusok 
a legnagyobb bűnözők.

Egy dzsaina szerzetes egyszer azt mondta nekem:

– Én nagyon szeretem az ön könyveit, csak egy dologgal nem tudok 
megbékülni: hogyan említheti Jézust, Mohamedet és Rámakrisnát 
egyszerre Mahávirával? Nem kellene őket ugyanabban a mondatban 
említeni. Mahávira az Mahávira – hogy hasonlíthatnánk őt, hogyan 
helyezhetnénk őt egyazon kategóriába Jézussal, Mohameddel és 
Rámakrisnával?

– Miért ne? – kérdeztem.

– De hát Jézus bort ivott, húst evett; lehet ennél nagyobb bunöket 
elkövetni?

Mohamed húst evett, és kilenc feleséget tartott! Az embernek le 
kellene mondania a nőkről, neki meg kilenc is volt belőlük! 
Tökéletes szám. Valójában több szám nincs is; kilenc az utolsó, 
utána kezdődik megint nullától a számlálás...

Mohamednek kilenc felesége volt, húsevő volt; hogy említheti 
Mahávira mellett? És hogy említheti Mahávirát Rámakrisna mellet, 
amikor ő halat evett?

Minden bengáli eszik halat.

Az az egy baja volt a könyveimmel, hogy egy lapon említem ezeket az 
embereket.

És aztán kérdezz meg egy keresztényt... Egyszer megkérdeztem egy 
keresztény hittérítőt, hogy mit gondol erről a dzsaina szerzetesről, 
aki ezt és ezt mondta...

– Egyet ért vele? – kérdeztem.

– Dehogyis! – felelte. – Hogy jut eszébe Mahávirát Jézus mellett 
említeni!? Jézus az emberiségért élt; feláldozta magát az 
emberiségért! És Mahávira mit csinált? Mahávira borzasztó önző, o 
csak a saját felszabadulására gondol. Egyáltalán nem törődik 
másokkal! Egy vakot sem gyógyított meg, senkit sem támasztott fel 
halottaiból. Csak meditált tizenkét éven keresztül a hegyekben, az 
erdőben, egyedül... micsoda önzés ez!? És közben az emberek 
szenvednek, a világ hangos a fájdalomtól, és o ki sem dugja az orrát 
az erdőből, hogy megvigasztalja a rászorulókat. Hát micsoda luxus 
ez! Csak üldögélni a folyóparton a fák között; hát hogy gondolja? 
Mit tett o a szegény emberiségért? Jézus feláldozta magát; o 
másokért élt és másokért halt meg. Egész élete más sem volt csak 
önfeláldozás. Hogy említheti Mahávirát együtt vele?

És az o szempontjából neki is igaza van. Most ki mellett döntesz? 

Buddha sosem gyógyított betegeket, vakokat, süketeket, némákat – 
csak meditált. Önzésnek tűnik! Kórházakat kellett volna nyitnia, 
vagy legalább iskolákat; gyógyszereket kellett volna osztogatnia, az 
árvíz sújtotta területekre kellett volna sietnie a rászorulók 
segítségére... Buddha sosem tett ilyesmit. Hát miféle spiritualitás 
ez? Egy keresztény szerint ez merő önzés.

Most kinek van igaza? És ki dönt? Mi az előítéleteink szerint éljük 
az életünket.

A dzsaina szerzetesnek sincs igaza és a keresztény hittérítőnek 
sincs igaza, mert mindkettő ítélkezik – és maga az ítélkezés 
helytelen. Jézus az Jézus; o a maga útját járja. Buddha az Buddha; o 
a saját életét éli. Egyedülálló személyiségek, Isten egyedi 
kifejezésformái. Egyik sem lenyomata a másiknak, egyiknek sincs 
szüksége arra, hogy bárkinek is a másolata legyen. És csodálatos, 
hogy a világ ilyen változatos. Ha csak Jézusok és Jézusok lennének 
folyton folyvást, akkor az olyan lenne, mint amikor a Ford autók 
futószalagon jönnek sorban, egymásután; minden percben kigördül egy 
Ford autó, és mindegyik szakasztott olyan, mint a másik. Csodálatos, 
hogy Jézusból csak egy van, és megismételhetetlen. És nagyszerű, 
hogy Buddhából is csak egy van, és o is megismételhetetlen.

A valóban vallásos ember megközelítése ítélkezés-mentes. A moralista 
nem tud meglenni ítélkezés nélkül; o kell, hogy legyen a bíró. Ez a 
dzsaina szerzetes, egy közönséges ember, egy ostoba, kész ítéletet 
mondani Jézus, Rámakrisna, Mohamed felett. Semmit sem tud, semmit 
sem ért, sosem meditált – még nem ismerte meg önmagát. ezért jött 
hozzám.

Azért jött, hogy megértse és megtudja, hogy mi az a meditáció. A 
meditáció még nem történt meg, de az ítélkezés már ott van. És kész 
elítélni még egy olyasvalakit is, mint Jézus, még csak nem is 
szégyelli magát azért, amit tesz, a szerénységet nem ismeri, csak az 
arroganciát. És ugyanez a helyzet a keresztény hittérítővel is! 
Semmit sem tud a meditációról, semmit sem tud Buddha vagy Mahávira 
munkájáról. Fogalma sincs azokról a finom ösvényekről, melyeken 
Buddha működik. Pusztán a felébredése a lehető legnagyobb szolgálat 
az emberiség számára – ennél többet nem is lehet tenni. Persze o 
fizikai szemeket nem gyógyított, de o az, aki ezrek lelki szemét 
gyógyította meg – és ez az igazi szolgálat! Ezrek kezdtek hallani, 
látni és érteni általa – ez valódi szolgálat.

De ez a keresztény misszionárius, csak mert egy általános iskolát és 
egy kórházat vezet, feljogosítva érzi magát arra, hogy ítélkezzen. A 
moralista mindig ítélkezik, a vallásos ember sosem ítélkezik. Ő egy 
ítélkezés-mentes tudatban él.

Az ítélkezés fölött álló elme egyszerűen csak figyel és ért. 

Egyszerűen csak figyel és ért. Ha Buddha találkozott volna Jézussal, 
értette volna; ha Jézus találkozott volna Mahávirával, értette 
volna. Elég, hogy figyelsz és látsz, és ott a megértés.

Tudd, hogy a test csak egy törékeny agyagedény,

De legyen elméd erős vár.

„Elme” alatt Buddha itt tudatot ért. Elme alatt Buddha itt Elmét 
ért, nagy E betűvel – nem arra a közönséges elmére gondol, ami neked 
van, hanem arra az Elmére, ami akkor jelenik meg, amikor az elme 
teljesen kiürül a gondolatoktól. Legyen Elméd erős vár, mert ez a 
test meg fog halni – ne függj tőle.

S minden megpróbáltatásban értelmed küzdjön érted,

Hogy megvédje, mit már elnyertél.

És mindig emlékezz, mert a küzdelem hosszú, és az út nehéz. Sokszor 
elbotlasz majd, mert folyton elfelejted; sokszor újra ítélkezni 
fogsz. Sokszor újra azonosítani fogod magad mindenféle dologgal, az 
ego újra és újra követeli magának a trónt. Valahányszor az ego 
előretolakodik, valahányszor azonosulsz, valahányszor megjelenik 
benned egy ítélet, rögtön emlékezz: figyelj, egyszerűen figyelj, és 
ott lesz az értés.

És az átalakulás kulcsa az értés. Ha megérted a haragot, rögtön 
elönt az együttérzés. Ha megérted a nemiséget, egyszerre szamádhiba 
kerülsz. Az „értés” a legfontosabb szó, amire emlékezni kell.

Mert a test hamarosan semmivé lesz;

Mit érez akkor majd?

Mint egy odavetett farönk fekszik majd a földön;

Mi az, amit tud akkor majd?

Ne függj a testtől és ne korlátozd magad a test keretei közé. 
Használd, tiszteld, szeresd, törődj vele, de ne feledd: egy napon 
meg kell válnod tőle. Az csak egy kalitka, amiből egyszer majd 
kirepül a madárka. Mielőtt ez megtörténne, gondozd a madarat is. 

Tisztítsd meg a tudatodat, mert az veled megy. Az értésed megy 
veled, nem a tested.

Ne fecsérelj hát túl sok időt a díszítgetésére, cicomázgatására, 
öltöztetésére – ne pazarolj túl sok időt a testre, mert a test a 
földhöz tartozik, és egyszer vissza is fogja követelni magának. 
Porrá lesz, mi porból vétetett. Te nem a földhöz tartozol, te valami 
túlvilágihoz tartozol, valami ismeretlenhez. A te otthonod az 
ismeretlenben van, itt csak látogatóban vagy. Élvezd a vendéglátást, 
és használd fel amennyire csak lehetséges ahhoz, hogy fejlődhess, 
hogy érts, hogy megérj, hogy magaddal vihesd érettséged, értésed és 
bölcsességed.

Legádázabb ellenséged sem árthat neked annyit,

Mint saját gondolataid, ha zabolátlanok.

Ha gondolataid őrizetlenül és figyelem nélkül hagyod, az elméd lesz 
a legnagyobb ellenséged.

De ha egyszer ura vagy gondolataidnak,

Senki sem segíthet neked jobban,

Még apád sem és anyád sem.

De ugyanaz az elme, ha ura vagy – figyelem által, meditáció által –, 
átalakul. Ő lesz a legjobb barátod. Senki sem lehet akkor annyira 
segítségedre, mint az elméd.

Az elme egy létra: őrizetlenül hagyva lefelé visz, ha odafigyelsz rá 
felfelé visz. Ugyanaz a létra! Az elme egy ajtó: ha nem figyelsz rá 
kifelé visz, ha odafigyelsz rá befelé visz. Ugyanabból az elméből, 
ha zabolátlan harag, gyűlölet, féltékenység lesz; ha ura vagy 
együttérzés, szeretet, fény lesz.

Légy figyelmes, légy éber, légy ébren, és ne ítélkezz. Ne légy 
moralista: teremts magadban egy vallásos tudatot. És „vallásos 
tudat” alatt egy választás nélküli tudatot kell érteni. Itassa át jó 
mélyen ez a kifejezés szívedet: választás nélküli tudat.

Ez Buddha tanításának leglényege – ész dhammo szanantano.

Az igazság olyan tisztán ragyog, hogy ha egyszer megérted, 
átalakítja az egész életedet. Amint meghallod megérted....ha valóban 
meghallod akkor nem kérdezed utána, hogy és most ennek értelmében 
mit kell tennem, hogy átalakuljon az életem? Maga az igazság az ami 
átalakít ami felszabadít..."

Az ártatlanság bölcsessége - Osho
 
fogdoki- - - -2009-02-05 11:21:32    ( 667 )
"A jógában a szívközpontot anahata csakrának hívják. Biztos 
hallottátok már az ezzel kapcsolatos híres zen koant. Amikor 
a tanítvány eljut a mesterhez, a mester pedig valami elképesz-
tő dolgot mond neki, hogy azon meditáljon. Az egyik legis-
mertebb ilyen zen koan, amikor a mester azt mondja a tanít-
ványának: „Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan. De va-
jon miként szól egy tenyér, ha csattan? Menj, és figyeld meg!"

Hát ez tényleg abszurd. Ilyen egyszerűen nincs. Egy kézzel 
nem lehet tapsolni, ezért aztán az egykezes tapsnak nem is le-
het hangja. Ahhoz, hogy a taps hangja létrejöjjön, mind a két 
kézre szükség van. Az ahat azt jelenti, hogy konfliktussal, az 
anahata pedig azt, hogy konfliktus nélkül. Az anahata tehát: 
az egykezes taps hangja.

Ha minden hang eltűnik benned, meghallod azt a hangot, 
folyamatosan jelen van: a természet belső hangját. Ez a létezés 
valódi természete - a csend hangja, a hangtalanság hangja. A 
szív tehát az anahata csakra. Az a hely, ahol folyamatosan lét-
rejön ez a hang - mindenféle konfliktus nélkül -, az örök 
hang. A hinduk ezt a hangot úgy hívták, hogy aumkar - aum. 

Ezt hallani kell. Tehát azok, akik folyton ezt ismételgetik: 
„aum, aum, aum...", teljesen fölöslegesen teszik. Attól, hogy 
ezt ismételgeted, semmivel sem jutsz közelebb az igazi 
aumkarhoz, a valódi hanghoz, mert ez épp olyan, mintha két 
kézzel tapsolnál...

Csendesedj el teljesen, vess el minden gondolatot, légy teljesen 
mozdulatlan, és akkor egyszer csak ott van - mindig is ott volt, 
csak képtelen voltál meghallani. Mert ez nagyon, nagyon halk 
hang. Ha kiszórtad az elmédből az egész világot, és már csak er-
re figyelsz, akkor szép lassan fogékony leszel rá, fokozatosan el-
kezded hallani. És ha már tudod, miként szól egy tenyér, ha csat-
tan, akkor hallottad Istent - akkor már mindent hallottál.

Patandzsali lépésről lépésre vezet téged az ómega ponthoz. Ez 
a három szútra nagyon fontos. Merengj el rajta újra és újra, me-
ditálj rajta. Próbáld megérezni ezeket önmagadban is. Akkor 
kulcs leszel, olyan kulcs, amely feltárja a mindenség kapuit."

Osho
Előzmény: fogdoki ( 666 ) 
fogdoki- - - -2009-02-05 11:20:48    ( 666 )
A tudomány már régóta sejti, hogy a mátrix kicsit többet jelent, 
mint amit el tudunk képzelni róla. Az 'éter' fogalma is visszatérő 
gondolat. És egy alapfrekvencia vagy alaphang is a fizikusok nagy 
álma. De hogyan viszed át ezen saját magad?
 
shihan- - - -2009-02-05 09:46:24    ( 665 )
Példának okáért itt van mindjárt a Faházi Janika úgy erőssen a 
hetven felé menetelve mint ping pong fenomén. Aki eleget jár 
strandra vagy uszodába az láthatta (ja) őt pénzért játszani. Ad a 
faszinak úgy tizenöt pont elönyt és egy szelet kenyérrel vagy a 
papucsával esetleg egy fakanállal tönkreveri. Na ez mester!
 
Jozsó- - - -2009-02-04 14:18:48    ( 664 )
Ráadásul:
"Van, aki már a hettyemből is tudja! Nem is kell neki a pitty!"
(pontatlan idézet Hofi Gézától)

A rutin csodákat tesz! Van, aki a tökéletesen alkalmatlan állapotú 
eszközzel is képes golfozni, fittyet hányva a fizika törvényeinek!
(Öreg barátaim mesélték... :-) )
Előzmény: Accsibácsi ( 663 ) 
Accsibácsi- - - -2009-02-02 19:17:53    ( 663 )
Viszont mellettünk van a rutin,....
Ha pontosan tudod, hogy mikor tedd lyukra, akkor nem annyira
fárasztó,.... izé, a golf..:))
Esetleg gruppen-golfpartit kell látogatni...

"Nem olyan rossz az, ahol többen vannak, lehet lazsálni"
Hofi Géza
Előzmény: fogdoki ( 662 ) 
fogdoki- - - -2009-02-01 10:18:03    ( 662 )
Negyven felett már látjuk a lyukat és a tökéletesen alkalmatlan 
eszközt is :-D

Ahogy egykori tanárom mondogatta: 'Minden romlik, csak az erkölcs 
javul!'
Előzmény: Accsibácsi ( 659 ) 
fogdoki- - - -2009-02-01 10:14:50    ( 661 )
Kölcsönlecsó visszajár, avagy több ház, mint szokás...

Figyú Török! Összefutott a nyál a számban, mikor olvastam legújabb 
gondolataidat. És bíztam benne hogy a Moulen Rouge-i kalandjaidat 
nem fogod leírni :-D

De addig is egy újabb l'ecsó költemény:

A ratatouille (ejtsd: ratatui:) padlizsánból és más zöldségekből 
készülő hagyományos francia egytálétel. Szokás mediterrán lecsónak 
vagy francia lecsónak is hívni. Elsősorban Provence-ban készítik, 
különösen Nizzában. A valódi ratatouille szaftos és olvadósan 
kompótszerű. A domináns a zöldség vagy a padlizsán, vagy a cukkini 
(sohasem a paprika). Ezekhez járul egy ízesítőcsokorral 
(petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, kevés zellerszár, póré) 
készülő „lecsóalap” (paprika, paradicsom, hagyma, fokhagyma). Ez 
azonban sohasem szalonnás. Az alap gyakran készül piros és zöld 
kaliforniai típusú paprikából. Ha nem, akkor csak pirosból. Az egyes 
zöldségeket külön-külön készítik el, a végén egyesítik, s hosszabb-
rövidebb ideig még együtt párolják őket. A hagymát finomra vágják 
vagy vékonyra szelik, az összes többi zöldséget viszont általában 
nagyobb, három centiméteres kockára vágják.

Előzmény: Török Szultán ( 657 ) 
Accsibácsi- - - -2009-01-31 20:26:19    ( 660 )
Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen, vidáman
a perc szemébe! Rajta, egy se vesszen!
Használd javadra, bizakodva, bátran,
munkádban éppúgy, mint a szerelemben!
Légy mindig egész, s légy gyermek szívedben,
így minden leszel, leszel győzhetetlen!


 	Johann Wolfgang von Goethe
 
Accsibácsi- - - -2009-01-31 20:16:54    ( 659 )
A golfozás az a sport, ahol egy igen kicsi labdát egy még kisebb
lyukba továbbítanak a célra tökéletesen alkalmatlan eszközzel....

Sir Winston Churchill
 
Accsibácsi- - - -2009-01-31 20:11:34    ( 658 )
Ez egy kicsit elnagyolt lecsó...... a krumpli meg nekem képzavar...
De ahány ház.....
Előzmény: Török Szultán ( 657 ) 
Török Szultán- - - -2009-01-31 16:50:08    ( 657 )
Béntek,huszonháromödveneggggy...hád,eztragédia

Édesanyám lecsója
15 dkg húsos szalonna, 3 nagy fej hagyma, 1,5 kg zöldpaprika, 30 dkg 
paradicsom, 2 szem krumpli, 2 ek pirospaprika, só. 
A kertben található mindenféle paprikát kicsumázom, karikákra vágom, 
a paradicsomokat nyolcadolom, a krumplit meghámozom és felkarikázom. 
A szeletelt szalonnákat kiolvasztom, az apróra vágott hagymát 
aranysárgára pirítom rajta. Megszórom pirospaprikával, majd ráteszem 
a paprikát és a paradicsomot, illetve a krumplit. Sózom, majd fedő 
alatt puhára párolom. Puha kenyérrel tálalom. 
Előzmény: fogdoki ( 656 ) 
fogdoki- - - -2009-01-30 23:51:02    ( 656 )
"Chamonix az 1700-as évekig nyomorúságos, a szó szoros értelmében 
véve piszkos kis falu volt. Szegény parasztemberek lakták, akik nap 
mint nap nehéz küzdelmet vívtak a megélhetésért. A parasztoknak 
akkor még fogalmuk sem volt arról, hogy a „hegyekből pénzt lehet 
csinálni”.

A hegyek örök veszélyt jelentettek -lavinát, pusztulást-, ezért a 
parasztok nem szerették a hegyeket, sőt gyűlölték őket. Eszükbe sem 
jutott, hogy idejüket azzal töltsék, hogy a hegyekre felmásszanak és 
onnan gyönyörködjenek a természet szépségeiben. S ha akadt is olyan 
vállalkozó, aki ezt mégis megpróbálta, kiközösítették. (Néhány pap 
már próbálkozott ilyesmivel, erről kolostori archív leletek 
tanúskodnak.)

Ahhoz, hogy a Mont Blanc-t felfedezzék, két embernek kellett a 
világra jönni. Az egyik Saussure (Szoszür), a másik Balmat volt. 
Kettejük szobra ált a Balmat téren. A szobor olyan lenyűgöző, hogy 
aki egyszer látta, soha nem felejti el. Balmat mutatja Saussure-nak 
a Mont Blanc csúcsot. S ha tekintetükkel követjük Balmat kinyújtott 
kezének irányát, a Chamonix felett tornyosuló Mont Blanc-csúcsot 
pillantjuk meg...

Horace Benedict Saussure 1740-ben, jómódú családban született (Genf-
ben) és 1799-ben halt meg. A genfi egyetem professzora volt, jeles 
természettudós. Tőle származik a „geológia" szó és ő találta fel a 
hajszál-higrométert is.

Saussure már ifjú korában járta a hegyeket, elmaradhatatlan 
geológuskalapácsával és jegyzetfüzetével. Legszívesebben olyan 
helyeken „kalézolt", ahonnan szép rálátás nyílt a Mont Blanc-ra. S 
mát sétái közben attól ábrándozott, hogy egyszer fel fog jutni a 
Mont Blanc tetejére. (Kiváló érzékkel megsejtette, hogy a Mont Blanc 
Európa legmagasabb hegye; erről akkor még nem volt „dokument”.)

Húszéves korában (1760) utazott először Chamonix-ba. Megnyugtatta őt 
a közvetlen találkozás a Mont Blanc-al, már nem is találta olyan 
félelmetesnek a nagy Fehér Hegyet, mint messziről.

A Mont Blanc olyan, mintha Chamonix-nál a földhól nőtt volna ki, 
hiszen csaknem 4 km magasságban tornyosul a városka felett. 
(Chamonix tengerszint feletti magassága 1050 m, a Mont Blanc-é 4807 
m.)

Saussure nem tudott betelni a Mont Blanc látványával. Évről évre 
elutazott Chamonix-ha, sőt volt olyan év, hogy többször is. 1776-ban 
már nyolcadszor jártaz akkor még kis faluban. Ekkor sikerült neki 
először a Brevent-ra (2525 m) felmásznia. Itt teljesen szemben 
állhatott a 
hegyek királyával, ami légvonalban 10 km-te volt tőle de most már 
szemmagasságban. Ám ez a látvány most elkeserítene: úgy érezte, hogy 
embernek lehetetlen feljutni a hegyre!

Mivel gazdag ember volt, nyilvános pályázatot hirdetett. Most lép be 
történetünkbe a pénz. Nagy összegű pályadíjat tűzött ki annak, aki 
megtalálja a Mont Blanc csúcsára vezető utat. Na és - természetesen -
 ezt az utat neki is megmutatja.

Még ebben az égben napvilágot látott Saussure kétkötetes könyve a 
Mont Blanc-ról. Címe: Voyages sur les Alpes. A könyvet a helybéli 
kántor, Bourrit rajzai díszítik, s belőle még az író a Brevent-on 
fogant gondolatai csengenek ki: a Mont Blanc megmászhatatlani

A könyv óriási hatást váltott ki, hiszen az emberek nem szoktak 
hozzá, hogy hegyekről könyvet írjanak s főként hogy a hegymászást 
dicsőítsék benne. Ám a könyvet - többek között - elolvasta a párizsi 
orvosi karon utolsó évét végző Gabriel Michele Pacrard is, aki 
Chamonix-ban született. Ennek a könyvnek a hatására Paccard Chamonix-
ban telepedett le, s ott folytatta orvosi tevékenységét haláláig. 
Amikor Paccard hazatért, ő is alaposan szemügyre vette a Mont Blanc-
t.

Mát nemcsak saját szemével, hanem Saussure szemével is figyelte a 
Hegyet. Aztán így 
szólt: „A Mont Blanc megmászható!” Ezek a szavak eljutottak a genfi 
professzor fülébe, aki kitörő ötömmel fogadta Paccard ellenkezését. 
Hiszen arra vágyott legjobban a világon!

Paccard először Bourrit kántor társaságában kerülgette a Mont Blanc-
t. Kettesben megmászták a Bossons-gleccsert, s 1500 m magasságig 
jutottak fel. A két derék Chamonix-i polgár létrával és deszkákkal 
vonult fel a gleccserre, hogy áthidalják a szakadékokat, 
gleccserhasadékokat. (Korabeli rajzok a Chamonix-i múzeumban 
láthatók.) Ezen gleccsermászás után találkozott Paccard Balmat-al, 
aki felajánlotta neki szolgálatait.

Balmat szegényparaszti családból született Chamonix-ban, és mint 
nemesember halt meg ugyanott. A nemesi ranggal Savoya akkori királya 
tüntette ki hegymászásban elért eredményeiért (!). - Alacsony 
növésű, izmos, vidám emberke volt, aki nagyon szerette a 
természetet, bár sohasem látott geológuskalapácsot Balmat 
felmerészkedett a hegyek tetejére, s úgy vélte, hogy a magasból 
minden szebb, látványosabb, mint a „földről".

Balmat sokszor elkísérte Paccardot túráin. Amikor azonban tudomást 
szerzem Saussure felhívásáról, egyre inkább magányosan mászta a 
Hegyek Hegyét, s elhatározta, hogy a díj az övé lesz.

1776. július 9-én Balmat egyedül felért 4000 m magasra. A Bosses du 
Dromadaire (Tevehátak) sziklatornyait hódította meg akkor. - Később 
ugyanide elvitte magával a doktort is. Együtt táboroztak a Montagne 
de la Cote oldalában. Másnap folytatták útjukat a Grand Plateau-n. 
Kalapáccsal lépcsőket vágtak a jégbe, s úgy jutottak egyre 
magasabbra. A ritka levegő miatt azonban légzésnehézségekkel 
küzdöttek. 

1786. július 8-án, reggel 6,23-kor minden nehézség ellenére Balmat 
és Paccard fent állt a Mont Glanc csúcsán. Chamonix-ban az emberek 
élénk figyelemmel kísérték a két ember vállalkozását, s a völgyből 
távcsővel figyelték őket. Balmat és Paccard színes kendővel 
integetett a csúcsról, és Chamonix népe tombolt az örömtől. 
(Legalábbis így olvashatjuk hiteles feljegyzésekből a Chamonix-i 
múzeumban.) - Azonnal futárt indítottak Genfbe, Saussure 
professzorhoz, hogy megtörtént a csoda.

Miután Balmat leért, kissé kipihente magát, majd felvette 
ünneplőjét, s indult Genfbe a kitűzött jutalomért. A professzor 
ezekkel a szavakkal fogadta: „Héros de Mont Blanc”-, de az elismerés 
mellől nem maradt el az anyagi jutatom sem.

Saussure pedig hozzákezdett az úti készülődéshez, a Mont Blanc-ra. S 
mert pénze volt elég, mindenekelőtt három menedékkunyhót építtetett, 
az alsót 1000 m-rel a völgy felett, a másodikat a Cote-ra, a 
harmadikat a Grand Plateau-ra.

Amíg a menedékházak épültek, Balmat trenírozott. 1787. július 5-én 
újra megmászta a Mont Blanc-t, most már egyedül. Önbizalma teljesen 
helyreállt: Saussure professzor nyugodtan rábízhatja magát!

1787. augusztus első napján Saussure és Balmat, továbbá 18 segítő, 
akik az élelmet és anyagot szállították, elindultak a Mont Blanc-ra. 
Balmat vezette az expedíciót, s úgy vigyázott a gazdájára, mint-
ahogy azt mondani szokták - a hímes tojásra. Saussure, a genfi 
professzor csak nem tagadhatta meg önmagát; még a hegymászáshoz sem 
vett fel holmi 
„paraszti gúnyát". Fehér harisnyában, vörös frakkban, hajfonatos 
parókában, elegáns nagyszélű kalapban (így ábrázolja a szobor is 
Chamonix-ban!) indult neki a Mont Blanc meghódításának. De még ez a 
korabeli öltözet sem gátolta meg a siker elérésében. 1787. augusztus 
3-án feljutott a csúcsra, hála Balmat segítségének.

Az utókor Saussure-nak tulajdonítja a Mont Blanc első megmászását 
Ehhez tudnunk kell, hogy abban az időkben soha nem az utat kitaposó 
parasztemberé volt a dicsőség, hanem mindig a gazdáé, az úté, aki a 
paraszt után elsőként jutott fel a csúcsra. Akkor ez volt a 
természetes, s így jegyezték fel a nagy könyvekben. Így kiáltották 
ki Saussure-t a kortársak a Mont Blanc alsó meghódítójának.

Ám Saussure nemcsak tudósnak volt jeles, hanem embernek is. 
Könyvében már hangoztatta Balmat és Paccard eredményeit, és később 
is nekik tulajdonította az elsőbbségi jogot. S hogy Balmat nemesi 
rangot kapott, minden bizonnyal nemcsak a felvilágosodás korának, 
hanem Saussure-nak is köszönhette…"


 
fogdoki- - - -2009-01-30 23:50:38    ( 655 )
Ajánlom,
Szilvának a 'kalézolt' szó,
Szépségnek a két barát,
Senseinek az elszántság,
Shihannak az ellenkezésre várás
és mindenki másnak...
 
Szilva- - - -2009-01-30 12:54:54    ( 654 )
"Fijug!

Mosstan nek. Tek ittenn marradni nemre zón. Ha már beszél. Tetek a
Francival. Mittt akkkartog! Hova juttni?! Ha ruglakk is titttteket ne
töröljettek velle. Csak a látszadértt. Van.

Kiváló tiztelettel:
Kvazditssal üszennyeteg."
 
Török Szultán- - - -2009-01-29 09:00:19    ( 653 )
A zéletszéép!KedvesJozsó,örülögghotyszívedbeloptammaggam.

"...Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship."

Mindezalbánoskiejtésselfogazathiányosan. 
Előzmény: Jozsó ( 651 ) 
berkes- - - -2009-01-28 20:46:56    ( 652 )
 2006 februári koan helyettesítőnkben
elolvashatsz egy kicsit hosszabb részletet!
Előzmény: Jozsó ( 651 ) 
Jozsó- - - -2009-01-28 17:54:33    ( 651 )
Kedves Szultán!
Bár Jumurdzsák óta kissé viszolygok a törököktől (nem is beszélve 
egy török kolléganőmről, aki a Sir Lancelotban a nyakába akasztott 
pártedlibe fújta ki az orrát és hagyta, hogy ott lógjón rajta a 
fika, majd midőn épp tele volt a szája egy nagy korty kólával és 
elhangzott egy gyenge poén, a szájának tartalmát az arcomba 
köpte...), de a lenti idézeteddel beloptad magad a szívembe! Nagyon 
jó! Szerintem mindent visz! :-)
Előzmény: Török Szultán ( 650 ) 
Török Szultán- - - -2009-01-26 14:11:37    ( 650 )
AzadisznóKvaszticsisbizonyíthatjajaszthotyénnemiszogszeszet.Csaknéha.
A zálcázásskedvéér.
Etygönyvelőszavábanmárlehetetteztaremeketolvasni,idézzükfelujjjra,meg
érdemli:

"...A maláj megvillogtatta fehér fogait. Ismét mosolygott.
-- Mit ez akar gyenge fehér... Én megenni õt...
-- Hát csak fogj hozzá -- mondta José.
-- Én nem ütni! Hindu önvédelem... Te üss oda teljes erõdbõl.
Én csak kivédeni.
-- Az nem lesz jó... -- szabadkozott José.
-- Te ütni! Fogás biztos, gyors, úgysem találni.
-- Hát jó. Mehet?
-- Mehet.

Fülig Jimmy kíváncsi volt a fogásra. Biztos dzsiu-dzsicu.

-- Na ütni! -- sürgette a maláj. -- Lesz meglepetés!

Csakugyan nagy meglepetést okozott. Mert hogy valaki egyetlen
pofontól valóságos szaltót csináljon, négy utast és több kisasztal
málnaszörpöt felborítson, az igazán meglepõ.
A maláj orrán, száján, fülén dőlt a vér, és a jobb szemétől a szája 
széléig felrepedt a bőre. Így pihegett kissé elterülve, miközben a 
négy utas állandóan sürgette, hogy keljen fel róluk.
Ezalatt José aludt egy keveset. Állva. Mint egy idős paripa.
A maláj ordítva ugrott fel.
- Nem számít! Te lenni balkezes! Én várni ütés jobbról.
José vállat vont.
- Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani..."





Előzmény: fogdoki ( 649 ) 
fogdoki- - - -2009-01-26 10:15:29    ( 649 )
Ide figyelj Török! Legutóbb azt mondtad éjjel zárva vannak a 
kocsmák. Nekem meg meg kell várnom, hogy mindenki elaludjon, 
különben nem tudok csendben dolgozni. De ha megint átversz, akkor 
garantáltan beleverlek a tatamiba :-) Tudod, csak a látszat 
kedvéért...

Tudodki

Ui. ha éjszaka mégegyszer meglátlak a kocsmában lumpolni, akkor...
Előzmény: Török Szultán ( 648 ) 
Török Szultán- - - -2009-01-25 16:05:41    ( 648 )
Nemazalényeghotymit,hanemhotymigorírsz.

Zomorúanládom,hotyhétvégénéjzakaírodaleveled.Cihológustudnaerremidjav
azsolni.Hagydaverbalitást,kabcsoldgiagépedésmenjélni.

Netuddki...
Előzmény: fogdoki ( 647 ) 
fogdoki- - - -2009-01-25 00:08:56    ( 647 )
Mesteremnek...

Szépség koan és Igazság koan az Osho teaházban üldögéltek és a 
teájukat szürcsölték. Már régi törzsvendégek voltak itt, mindenki 
jól ismerte őket. De ma valahogy nem ízlett a tea egyiküknek sem. 
Pedig a hangulat kiváló volt – égő gyertya az asztalon, a vöröses 
drapériák a falon, néhány Osho kép, a keleti zene, furcsa figurák 
egyvelege és a zümmögő teagép zaja mind tökéletes kelléknek 
bizonyult. Az étlap is egy koannal  kezdődött és ha szerencséjük 
volt néha még a Buddha terembe is bejuthattak. De ma valami mégis 
hiányzott és ezt mindketten érezték.

- Emlékszel még a Fekete Démonra? – kérdezte eltűnődve Igazság koan.
- Hát hogyne emlékeznék! – válaszolt mosolyogva Szépség koan.
- Ha akartad volna, csak egy szavadba kerül és a tiéd – jegyezte meg 
Igazság koan.
- Te viszont csak tőle tudhattad volna meg az igazságot – mosolygott 
Szépség koan.
- De amióta Ő nincs itt, a teák csak halvány utánzatok és még a hely 
szelleme sem a régi!
- Túl sokat gondolkozol! – mondta Szépség koan és mintha nyomatékot 
adna szavainak egy mélyet szürcsölt teájából. Mikor letette 
meglepetten látta, hogy a teája teljesen elfogyott és csak a 
teafüveket látja az alján.
- Erről beszéltem – kapott az alkalmon Igazság koan – nincs mire 
várnunk, hiszen a csészénk hamarosan kiürül!
- Mindig bedőlök a hülyeségeidnek - dörmögött Szépség koan, de 
hagyta tovább beszélni Igazság koant.
- El kell mennünk a Mesterhez, meg kell tudnunk létezésünk célját! 
Itt vagyunk ötezer éve és semmi fogalmunk sincs róla!
- Mégis hogyan gondolod? – kérdezte meglepve Szépség koan.
- Emlékszel még a hipnózisra? – minden jó nőnél bevetetted, ha 
szükséged volt rá!
- Na jó, de itt és most?
- Nézz csak bele a csészéd alján maradt teafüvekbe és már utazhatunk 
is!

A  Mester már várta őket. Az igazság szerint már a hideg is kirázta 
arra a gondolatra, hogy eljönnek. Így már felkészülve, mozdulatlanul 
a fehér fal felé fordulva, ülve várta őket. De Szépség koan és 
Igazság koan sem ma jött le a falvédőről, azonnal a Mester mellé 
ültek hangtalanul és ők is a fal felé fordultak. A Mester bár 
türelmes volt, de ötszáz év múlva mégis felállt, levágta az egyik 
karját és a lábuk elé dobta. Ekkor Szépség koan és Igazság koan is 
felugrott, ők is levágták a saját karjukat és a Mester lába elé 
dobták. Ekkor a Mester a maradék kezével előhúzott egy szál virágot 
a zsebéből és a fogai közé tette tüntetőleg. De Szépség koan és 
Igazság koan sem maradt le, jól felkészültek a Mesternek erre a 
húzására is, így Ők is elővették a zsebükből a virágot és a szájukba 
tették. Erre a Mester kifakadt.

- Tudom hogy miért jöttetek, de csak egy kérdésetekre fogok 
válaszolni, ezért jól gondoljátok meg!

A Mester most egy köpenyt terített Igazság koanra, ami az igazság  
betűiből volt kihímezve úgy, hogy a köztes részek mindig a hazugság 
betűit adták vissza. Igazság koannak felrémlettek M. C. Esher képei, 
valamint Newton III törvénye is, így meg sem mert mozdulni.

A Mester ekkor Szépség koanhoz fordult és gyönyörű nőket mutatott 
neki, majd azt is amint meghalnak. Szépség koan nem értette, hogy Ő 
miért van itt. De ekkor a Mester megszólalt:

Szépség koan és Igazság koan! - ha ti nem lennétek, ha ti nem 
tennétek különbséget szép és csúnya, igaz és hazug között, akkor 
vajon léteznének-e ezek a fogalmak? Ti harcoltok a szépségért és az 
igazságért, de vajon nem a harcotok az, ami a csúnyát és a hazugot 
létrehozza? Amíg ti nem voltatok, senki és semmi nem aggódott ezek 
miatt, ez csak veletek együtt született meg! Most várom hát 
kérdéseiteket.

Szépség koan és Igazság koan összenéztek, szemükben félelem 
tükröződött, tudták hogy egy pillanat múlva eltűnnek a közös 
fogalmak formanélküliségében. De hirtelen egyszerre tették fel az 
utolsó kérdésüket:

- Mester mondd, ha mi, a tanítványok nem lennénk, akkor veled mi 
történne?
- Nnneeeee! – kiáltott a Mester  a gyomra mélyéből, de már késő volt.

Szépség koan és Igazság koan egyszerre kapták fel a fejüket  a teafű 
hipnózisból. Mindkettőjüknek a torkában dobogott még a szíve.

- Ezt épp hogy csak megúsztuk! - törölte meg a homlokát Igazság koan.
- Mi lenne, ha néha előre is gondolkodnál? - dőlt hátra kimerülten 
Szépség koan.

És ekkor alig akartak hinni a szemüknek, de az ajtón lassan és 
kecsesen belépett a nő, a Fekete Démon.

Szépség koan tudta, hogy oda fog ülni hozzájuk és majd mélyen a 
szemébe néz. Igazság koan pedig érzete, hogy tőle meg az igazságot 
fogja megkérdezni. De már lendültek is, nem esett nehezükre, hiszen 
szívük még mindig hevesen dobogott, így mire Fekete Démon becsukta 
volna az ajtót, már el is rohantak mellette. Nem álltak meg, hátra 
sem néztek, többet még az Osho teázóba sem tették be a lábukat.

Az emberek azóta nem látták sem Szépség koant, sem Igazság koant. 
Pedig azelőtt ilyen soha nem történhetett meg…
Előzmény: berkes ( 646 ) 
berkes- - - -2009-01-24 15:51:28    ( 646 )
Szia Laci! Ez jó belépő, okos gondolat!

Fogdoki több mindent is ajánlott már Neked: 502, 485, 463, 243, 157, stb.
Előzmény: Laci ( 645 ) 
Laci- - - -2009-01-24 08:42:42    ( 645 )
köszi a személyes ajánlást Fogdoki

Először is köszöntök Mindenkit a fórumon.
Nagy kérdés, megvilágosodás felébredés után megtudod e osztani másokkal 
az élményt tapasztalatot?
Véleményem szerint nem. Mint ahogy egy kutyának is hiába beszélsz a
szerelemről.
Teljesen mindegy mit mondasz a hallgatóságnak a szűrőjükön keresztül 
átíródik minden.
Nem tudod megosztani senkivel sem. Beszélsz az egóhoz a félelmekhez
vágyakhoz elképzelésekhez, reménytelen.
Csak személyes tapasztaláson át vezet az út.

Előzmény: fogdoki ( 634 ) 
fogdoki- - - -2009-01-23 22:37:26    ( 644 )
Szépségnek...

Az ’igazság’ koan határozottan dühöngött. Épp most olvasott ’ki vagy 
te?’ koan megvilágosodásáról és ő még nagyon távolinak érezte 
mindezt. Így hát csak dühöngött tovább, úgyis ezt szokta csinálni 
unalmas óráiban, mert nagyon kevesen voltak kíváncsiak rá. Bezzeg 
barátjáért a ’szépség’ koanért mindenki azonnal lelkesedett. 
Mindenki úgy gondolta, hogy az ’igazság’ ráér viszont a ’szépség’ 
azonnal kell.

Az idő unalmasan haladt, de most végre először ’igazság’ koannak egy 
hatalmas ötlete támadt. Rá fogja írni a koanjait a szép csajok 
fenekére! Micsoda ötlet – bár igaz, hogy csak láthatatlan tintája 
van, de aki lát így is el tudja olvasni. És végre egyszer talán a 
barátja is elolvas majd egy koant a sok közül, amit mindig neki ír.

Így hát ’igazság’ koan gyönyörű nőkkel találkozott munkája során és 
szorgalmasan  írt a szebbnél szebb popsikra a láthatatlan 
tintájával. Már régen megbánta, hogy annak idején nem 
a ’szeretkezés’ koan lett belőle, na de nem választhatja meg minden 
koan a saját küldetését. 

Ráadásul így éjszakánként legalább nyugodtan alszik és a koan 
fórumokon már messze földön híres lett a gyönyörű popsi koanokról. 
Na ja, ’ki vagy te?’ koannak is azt hányták a szemére, hogy nem 
haladt a korral - ’igazság’ koannal ez most nem fordulhat elő.

Egyik este már éppen lefeküdni készült, mikor kopogtattak. Ki az – 
morfondírozott ’igazság’ koan – hiszen nálam már ötezer éve nem járt 
senki! És lám megérkezett a barátja, ’szépség’ koan. Megtörve, 
megfáradtan és mélabús szemekkel nézett barátjára, ’igazságra’. – 
Veled mi történt? – kiáltott fel ’igazság’ látva barátja megtört 
arcát.

- Nem bírom tovább! – fakadt ki barátja. Eddig minden rendben ment, 
mindenki rám, a ’szépség’ koanra hajtott, de amióta elkezdted a 
gyönyörű popsik fenekére írni a koanjaidat, már nem tudok dolgozni. 
Az emberek nem tudják elolvasni őket, én azonban igen. És végre 
megértettem, hogy elhanyagoltalak. Te, az ’igazság’ mindig ráértél, 
nem is foglalkoztam veled!

De tudod ’ki vagy te?’ koan nálam is járt mielőtt meglátogatta a 
mesterét. Igazából én tanácsoltam neki, hogy menjen el hozzá. De 
persze azóta nem tudok aludni, mindig csak az a gondolat jár a 
fejemben, hogy ki vagyok én, hogy ezt tanácsoltam ’ki vagy te?’ 
koannak? Hát nem inkább egy szép nőhöz kellett volna elküldenem? Az 
egész életművem szertefoszlott egy pillanat alatt!

De ’igazság’ koannak újból hatalmas ötlete támadt barátja 
megvigasztalására. Ide figyelj ’szépség’ – te unod a te munkádat és 
én is unom az enyémet – cseréljünk hát egy kicsit egymással!

A gondolatot azonnal tett követte és azóta az emberek bár furcsának 
találják, de a ’szépség’ szemében mindig meglátják az igazságot és 
az ’igazság’ szemében a szépséget. Azelőtt ilyen soha nem 
történhetett meg…
Előzmény: fogdoki ( 643 ) 
fogdoki- - - -2009-01-23 15:55:13    ( 643 )
Jozsónak...

Ez a koan már régóta itt volt a földön, egy zen mester indította 
útjára. A koant úgy hívták ’ki vagy te?’. Bár furcsa neve volt – és 
ez egy koantól nem is szokatlan – a koan nagyon szerette a nevét. Az 
emberek elméjében utazott ötezer éven keresztül és aki észrevette 
azt mindig megtréfálta. Volt közte vándor, koldus sőt még király is. 
Egyszer amikor Sziddhárta palotájában járt egy pillanatra az egész 
létezés feleszmélt. Egyébként csak kis sikerei voltak, de mégis 
valahogy ő volt a legviccesebb és a legnehezebb koan is egyben.

’Ki vagy te?’ szokta néha mondogatni a saját nevét, bár az ötezer év 
alatt lassan már ő is elfelejtette miért is van itt. Ámde egy ködös 
januári reggelen egyszer csak hozzávágták egy vándorhoz. Meg is 
lepődött, ilyen már régen nem történ vele – csak úgy hozzávágni 
valakihez. Végre egy újabb elme! – kiáltott fel ’ki vagy te?’ koan 
és már előre élvezte az újabb utazásokat.

De hirtelen valami teljesen szokatlan történt. A vándor ránézett, 
megismerte és így szólt hozzá: - Nem fogadlak el!

- Ilyen nincs! -  állt ott döbbenten ’ki vagy te?’. Ha nem veszik 
észre az rendben van, ott nem is erőlködik. De hogy valaki 
észrevegye és ne fogadja el – ilyen még soha nem volt!

Na jó, valami más is történik végre az ötezer év alatt gondolta ’ki 
vagy te? és hazament. De akárhogy forgolódott nem tudott elaludni. 
Mindig csak ez a vándor járt a fejében. Mi történt, talán elrontott 
valamit? De hát Ő egy koan és azt nem lehet elrontani, csak 
észrevenni vagy nem észrevenni. A gondolat nem hagyta nyugodni így 
hát elment és az ötezer év alatt először kereste fel a mesterét.

- Mester! – szólt ’ki vagy te?’ koan. – Tudni szeretném mi történt, 
miért háborognak a gondolataim és egyáltalán hogyan lehetséges az, 
hogy egy vándor bár észrevesz, de nem fogad el? Ilyen régen soha nem 
történhetett meg!

- Kedves koanom! – szólt a mester. – Jól végezted a munkádat, 
sokszor figyeltelek. Indiában hatalmas sikereket értél el. De közben 
eltelt ötezer év és neked fejlődnöd kellett volna! De te ugyanaz 
maradtál, ’ki vagy te?’. Nem azért nem érted a problémádat, mert túl 
közel vagy magadhoz, hanem egészen egyszerűen azért, mert már te is 
azonosultál a neveddel. Lépj hát egy lépést hátrébb! – és most 
nagyon szúrós szemekkel nézett a koanra a mester.

A ’ki vagy te?’ koan most megijedt. - Mit csináljak most? – 
gondolkodott. Azt már tudta – hiszen az egyik legjobb koan volt – 
hogy a mester szavát csak a legritkább esetben kell szó szerint 
értelmezni. De most egy épeszű gondolata sem volt…

És ekkor a mester látva a koan tanácstalanságát elmosolyodott:

- Az a lépés koanom, – azt a lépést ha meg tudnád tenni, már abban a 
pillanatban nem lenne szükséged rá!

Ekkor a koan megvilágosodott, megértette és azonnal eltűnt, mint ’ki 
vagy te?’ koan. Már nem ő volt ’ki vagy te?’, csak távolról 
szemlélte. Ha most nevet kellene adnunk neki, akkor talán csak 
a ’lépés nélküli lépés’-nek hívhatnánk.

De a ’lépés nélküli lépés’ már nem az emberek elméjében utazik, 
hanem a szelek szárnyán. Boldogsága most már határtalan, mesterre 
sincs már szüksége. Néha megpihen a fák zöld levelein és ha egy 
vándor a fa alatt ül, hát szép csendben lehullik rá.

És bár már nem igazán koan, unatkozni most sem unatkozik – hiszen 
elveszettnek hitt barátját is azonnal megtalálta, az ’arcnélküli 
arcot’. Azóta ketten együtt járják a vadregényes tájakat és ha egy 
vándort látnak még most is megtréfálják…

:-D
 
Accsibácsi- - - -2009-01-23 14:30:09    ( 642 )
No ez a koan tetszik....
A jó öreg Freddie megérdemli...
Előzmény: fogdoki ( 639 ) 
berkes- - - -2009-01-19 15:34:11    ( 641 )
Írd be a gépházba!
Előzmény: fogdoki ( 640 ) 
fogdoki- - - -2009-01-19 14:22:44    ( 640 )
A link sikerült! Sensei eddig miért hallgattad el a szintaktikát? Ez 
mégsem Jitsu-s technika...
 
fogdoki- - - -2009-01-19 14:20:41    ( 639 )
Szia Szilva!

Linkelek egy zenélő képeslapot neked :-) Remélem tetszeni fog...

Freddie...

"Mama ooo- (any way the wind blows)
I dont want to die,
I sometimes wish Id never been born at all- "

'...Néha azt kívánom bárcsak ne születtem volna meg egyáltalán...'

Miért?

A kerék forog!

Ki marad benne?

És ki szabadul ki!

Ui.: Svájc, Montreux, a Genfi-tó partján...
 
fogdoki- - - -2009-01-19 10:38:14    ( 638 )
Semmi különös, Mester! Amerre járok koant lopok. Azután meg eldobom.
A karma mindenek felett! :-D
Előzmény: berkes ( 637 ) 
berkes- - - -2009-01-19 06:05:19    ( 637 )
Fogdoki! Ez azért nem semmi! Ha egész héten direkt ilyen elmésségeket
gyűjtenék, akkor sem jönne össze ennyi!
Előzmény: fogdoki ( 636 ) 
fogdoki- - - -2009-01-18 22:51:30    ( 636 )
"Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is. 

Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád. 

A biztos megöl, de túléled. 
A kétely éltet, de belehalsz. 

Az igazit elhagyjuk a többiért
A többit az igazi miatt. 

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. 

Hibái miatt nem kell
vagy nem kell s ezért hibás ?

Ha gyűlöljük, jósága is sért. 

Aki szelídít, korcsosít is. 

A legfájóbb kín örömet színlelni. 

Sebzett szív csak sebezhet. 

Eszünk vádolható. A szív törvény feletti. 

Szívünk lebeszélhető. Rá sosem. 

A vágy lehet ál. A csömör valódi. 

Testet lehet venni. Lelket csak eladni. 

A férfi addig él, míg kíván. A nő, amíg kívánják. "

/Márai Sándor/

 
fogdoki- - - -2009-01-18 22:47:59    ( 635 )
„Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit 
minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen 
eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek 
valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? 
Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? 
Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?” 


Stephen King
 
fogdoki- - - -2009-01-18 22:47:04    ( 634 )
Kutszegi Lacinak...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről 
beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve 
összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de 
kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. 

A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a 
lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként 
vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. 

Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló 
tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, 
miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És 
szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, 
hanem  mert nincs, aki megértsen.” 

Stephen King: Állj ki mellettem
 
fogdoki- - - -2009-01-18 22:41:27    ( 633 )
Szabó Lőrinc : Valami örök  

"Valami örök tovasuhogás 
valami csöndbe, puha végtelenbe, 
valami tegnap, mely mintha ma lenne, 
valami vízalatti ragyogás, 
valami messze, panasznéma gyász, 
valami jaj, melynek már nincs keserve, 
valami vágy s a vágy tilalma benne, 
valami könnyű, szellőhalk varázs, 
valami, ami nem is valami, 
valami még kevesebb, az, ami 
valami tűntén kezd csak sejleni, 
valami lassú, árnyhűs rejtelem, 
valami, ami újúl szüntelen, 
valami gyors, lőtt seb a szívemen."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 22:27:57    ( 632 )
Emlék

"A szálló évekkel 
Sok minden megy el, 
De a szív, a koldus, 
Tovább énekel. 

Mi remény volt régen, 
Emlék ma csupán, 
De legalább sírhatsz 
Tűnt szépek után! 

Ami emlék, szebb is, 
Mint az, ami él, 
Romok is ragyognak 
Hűs hold fényinél!"


   Juhász Gyula 
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:43:26    ( 631 )
"Mu-csou azt kérdezte:
- Minden nap fel kell öltöznünk, és ennünk kell. Hogyan 
szabadulhatnánk meg mindettől?
A Mester azt mondta:
- Öltözünk és eszünk.
- Nem értem – válaszolta Mu-csou.
- Ha nem érted, öltözz fel, és egyél."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:42:55    ( 630 )
"A zen egyik alapja a pi-kuan, az úgynevezett fal-meditáció. A 
tanítvány a csupasz fal elé ül, és elmélyed. Az első fokozat, amit 
elér, a mentális pacifikáció. Ha a tudat megnyugvását realizálta, 
eléri, hogy gondolatait a fallal eltakarja. Mozdulatlanul a világ 
bármely pontjára elmehetne, és midnent megismerhetne. Beléphetne az 
istenek közé, elmehetne a túlvilágra. De nem áll meg sehol. Mikor 
ezeket a lehetőségeket kimerítette, a valósághatárt eléri. Most 
szemben áll az ürességgel. Meg kell tudnia, hogy az üresség is üres. 
A nem-létező is üres. De ha itt megállna, elveszett. Még tovább kell 
menni. Egészen addig, amíg eljut a városba és a piacra és a családba 
és a hétköznapba, és teát kell innia, és rizst kell ennie. Csak most 
éri el azt, hogy az ég tetejétől a föld és a túlvilág mélyéig 
nincsen semmi, amit a fal előle eltakarhatna. Évam dzsánato Évam 
passzato – íme, ez az, mit tudok, és ez az, amit látok..."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:42:00    ( 629 )
"A mondo tulajdonképpen rejtvény. A zen úgy mondja: koan. A 
zenmester a belépő tanítványnak ilyen koant ad fel, és csak akkor 
nyilvánítja érettnek, ha azt megfejti. A zen nem előzékeny, sőt 
mindent megtesz, hogy az ember számára a dolgot megnehezítse. Ha az 
észt meghaladó tudást végre megérti, a mester rárivall, hogy a 
legfontosabb teát inni és rizst enni. Az ember nem lehet elég 
triviális."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:40:26    ( 628 )
"A másik mester felriasztó módszere, hogy botját a levegőbe emeli. 
Figyelem, a karmester a zenemű indulását jelzi.  – A harmadik 
egyetlen ujját felemelte, hangtalanul, mint Buddha a virágot. A 
negyedik a dobba vágott. Bumm. A tanítvány meghökkent. Ahhoz, hogy 
valaki felébredjen, néha egyetlen pillanat elég. A szociális 
hétköznapban elszenderült tudat folyamatosságát meg kell szakítani, 
hogy a résen az észt meghaladó tudás betörhessen. Ezt a betörést és 
a betörést kísérő villámszerű fényt hívja a zen szatorinak..."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:39:13    ( 627 )
"Körülbelül kétszáz évre volt szükség, amíg a Bodhidharma által 
tanított dhjána azt az alakot öltötte, amit később csannak, vagyis 
zennek neveztek el. A végleges megfogalmazás Lin-csi nevéhez 
fűződik. Lin-csi (japán nevén: Rindzai) először alkalmazta azt a 
felriasztást, ami később aztán a zen bázisa lett. Nem várta meg, 
amíg valaki a dhjánában (a meditációban) az alvajárást lassan 
eloszlatja, hanem beleavatkozott. Kívülről? Vagyis belülről. Más 
szóval úgy belülről, hogy kívülről, és úgy kívülről, hogy belülről. 
Buddha tanítása szerint senki se csinálhat senki helyett semmit. 
Végül is csak egyetlen beavatkozás lehetséges, ha valaki önmaga 
avatkozik bele önmagába. Az időtlenből az időbe. A túlnanból abba, 
ami itt van. Onnan, ahol idő és időtlen, a túlnan és az „itt van” 
egy. Az éber valóságból az álmos káprázatba. Tudja azt, hogy nincs 
én, és nincs te, és ami az enyém, az a tiéd, és ami a tiéd, az az 
enyém. Az akarat az értelemben és az értelem az akaratban, mert az 
értelem minden mozzanata akaratmozzanat. Torkon kell ragadni, hogy 
érintetlen maradjon. A felriasztás módszerét először tudatosan Lin-
csi alkalmazta, amikor, ha fontoskodó kérdést intéztek hozzá, 
következetesen így válaszolt: kvac! Magyarul: Hé! A szót a 
vámhivatal alkalmazta, mikor valaki a csomagjával a határon ki, vagy 
belépett. Vámvizsgálat! Ki mit csempész? Tessék színt vallani. 
Motozás. Komédia nincs. Mindenki le van leplezve. Szónoki és 
érzelgős szólamok érvénytelenek. Ez most a realitás határa. Ezt 
jelenti a szó: kvac!"
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:37:28    ( 626 )
"A világ alaptörvényét Buddha sem tudja megváltoztatni. A sóvárgás 
teremi az embert. A valóság megkerülhetetlen. Egyet tehet, hogy a 
szomjúság előjelét megváltoztatja. Nem az életre szomjazik, hanem 
arra, hogy ezt a zavaros álmot eloszlassa. Az örökké körbeforgó 
tévelygésből (szamszára) megszabaduljon. Benne is ugyanazok az erők 
dolgoznak, mint az egész világon mindenkiben. De olyan tevékenységbe 
kezd, amely úgy vonz, hogy szétszór, és úgy kapzsi, hogy 
elajándékoz, és úgy kapar, hogy lemond, és úgy fog, hogy elereszt, 
és úgy ragad torkon, hogy elbocsát. Ez az „egyedülvaló út”. Mindez 
csak egy esetben lehetséges, ha az alvajárást önmagában meg tudja 
szüntetni. Ha felébred. Buddha annyit jelent, mint felébredett. 
Abban a pillanatban, amikor az ember fölött az irányítást az éberség 
átvette, minden megy tovább, mintha semmi sem történt volna, de 
fordított eredménnyel. A dolgok nem tömörülnek, hanem elkezdenek 
lazulni. Az ember nem gyűjt többé. A fogalom csak arra jó, hogy ne 
fogjon vele mást, mint a nem-fogást. A szomjúság megmarad, de már 
nem az életgyönyörökre, hanem a megszabadulásra. Ugyanaz, pontosan 
ugyanaz a folyamat, amely a világot éhséggel megteremti, megfordul, 
és a világot felbontja. Az örvény visszafelé forog, és az elemek 
felbomlanak. Az élet sodra nem a középpont felé vonz, hanem taszít. 
A tudat, mint az alvajárás eszköze, gépiesen tovább dolgozik, de az 
éberség fennhatósága alatt erejét veszti. Akinek sikerül az álomkór 
minden homályát, a szomjúság egészét felszámolni úgy, hogy meglássa, 
nincs itt semmi, ami valóság lenne, a megszabadulást eléri..."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:34:47    ( 625 )
"A zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája, sem 
eszkatológiája nincs, és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik. A zen 
nem filozófiai iskola, mert nem teória, sőt a súly éppen az 
életrendre esik. A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás, mert 
amit tanít az éppen a minél tágasabb és minél szabadabb..."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:34:05    ( 624 )
"Az Egységet csak egyetlenegy módon tudom kimondani. Hallgatással. 
Nem negatív és kitérő és nem tétovázó, vagyis logosztalan 
hallgatással, amely megnémul, mert nem tud mit mondani. Régi kínai 
rajz óriás termetű aggastyánt ábrázol, akinek még a ruharáncai is a 
szenvedélyes feszültség legmagasabb fokát fejezik ki. Olyan ez az 
ember ráncos homlokával és lobogó szakállával, mint viharos szélben 
a fekete zivatarfelhő. Címe: a Mennydörgő hallgatás. Ez a kimondás 
egyetlen lehetősége. A logosz hangtalan explóziója. Mint ahogy a 
zene el tud hallgatni. Ahogy a tenger vagy az éjszaka és a halál 
hallgat. Ahogy Buddha a virágot a kezében tartja, a zarándokoknak 
megmutatja, de mozdulatlanul ül, és egyetlen szót sem szól. Súnjata, 
üresség. Ez a Kezdettelen. Ez a végtelen. Ez az Egy..."
Előzmény: fogdoki ( 618 ) 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:33:10    ( 623 )
"Ez minden metafizika – s éppen ezért minden létprobléma – 
matematikai kezdete. Ez az Egy. Nem az az Egy, amely a számsor első 
száma, és maga is szám. Hanem az az Egy, amely a számsort 
ontológiailag megelőzi, amelyben minden szám együtt van, ezért ez az 
Egy hármas alakban nyilatkozik meg, mint Egy, mint nulla és mint 
Végtelen. Aszerint, hogy a metafizika ennek a matematikát megelőző 
ontológiai Egynek melyik alakjából indul ki, nevezi el kezdetét. Ha 
azt mondja, hogy Egy, akkor a kezdet a személyes Isten. Ha azt 
mondja, hogy végtelen, akkor a kezdet a Határtalan a Határtalan idő 
(Zeruana Akharene), vagy a Szellem, vagy az Ősanyag, vagy egyéb. Ha 
azt mondja, hogy a semmi vagy az Üresség, akkor Súnjata, vagy 
Dionüsziosz Areopagita megnevezhetetlen istene, vagy Én-szóf, vagy 
Aditi. Mindenképpen kezdettelen, vagyis Ungrund, más szóval Apeiron, 
Vu-ki, ami ugyanazt jelenti. Vu-ki tai-ki: a Kezdettelen, az első és 
a legfelső kezdet. Egy és a Nulla és a Végtelen együtt. Ebben 
megegyezik a Kabbala, a tao, Zarathustra, az Upanisadok, Orpheus, 
Hérakleitosz, Plótinosz, Buddha, a szúfi, Eckhart és Böhme."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:31:56    ( 622 )
"Gyémántnál keményebbnek nevezik a szútrát, mert a legkeményebbet, a 
nem-létezőt is elvágja. Tudjuk, hogy minden üres. A mindenség 
üresség – szarvam súnjam. Ezek szerint csak egyetlen létező lenne, a 
nem-létező. A Vadzsraccsédiká ezt a lehetőséget is elvágja. A nem-
létező is üres. Mahásúnjata – a nagy üresség, az üresség üressége 
(súnjata-súnjata). A nem-létező nemlétezése. Mindez az elképzelhető 
legelszántabb paradoxonokban, az észt tizenötszörös szalto-
mortáléival kiforgatva, nem törődve, hogy a gondolatokon messze túl 
levő gondolatokat meg tudja e még közelíteni. Aki értelmét a 
Vadzsraccséddiká szavain élesítette, a létezőt éppúgy elvágja, mint 
a nem-létezőt..."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:31:05    ( 621 )
"… Aki a bodhiszattva ösvényére lépett, gondolatát ilyen módon 
képezze: Minden lényt meg kell szabadítanom a nirvánába, a 
tökéletességbe, s miután a lényeket megszabadítottam, senkit sem 
szabadítottam meg. Miért? Azért, Szubhúti, mert ha a bodhiszattva 
azt gondolja, hogy vannak lények, van létezés, van élőlény, van 
személy, nem nevezhető bodhiszattvának. Ha csak egy ilyen gondolata 
van is, nem nevezhető bodhiszattvának. Miért? Azért Szubhúti, mert 
nincs senki olyasvalaki, aki a bodhiszattva ösvényére léphetne.”
Előzmény: fogdoki ( 620 ) 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:30:27    ( 620 )
„Mit gondolsz Szubhúti, van itt valami, amit Tathágata az észt 
meghaladó tudásnak (a legfelsőbb tökéletes tudásnak) nevez?

Szubhúti szólt:

- Egyáltalán nem, Magasztos, nincs, nincs itt semmi, amit Tathágata 
az észt meghaladó tudásnak nevez.

A Magasztos szólt:

- Úgy van, Szubhúti, úgy van. Még a legkisebb dolgot sem fogja fel, 
és nem érti meg senki, azért nevezik ezt az észt meghaladó tudásnak. 
Minden egy itt, Szubhúti, a dolgok között nincs különbség, ezért 
hívják ezt észt meghaladó tudásnak. Megszabadultam önmagamtól, 
megszabadultam a létezéstől, megszabadultam az élettől, 
megszabadultam az éntől, ez az észt meghaladó tudás, mindenkor 
ugyanaz, s ez az, amit a jó dolog tudásának hívnak. Miért? Mert amit 
jó dolognak tanítottam, valóban jónak, Szubhúti, azt Tathágata nem-
létezőnek tanította, s ezért nevezik jó dolognak…"
Előzmény: fogdoki ( 619 ) 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:29:28    ( 619 )
"Ez itt a Tathágata.

A Pradzsnyápárámitá–szútra tanítása, hogy minden üres. Szarvam 
súnjam. Üresek az alakok és üresek az érzések, üresek a nevek, 
üresek a megértések, üresek az ismeretek. Nincsen ismeret, sem 
tudás, sem az ismeret vagy tudás lerombolása, nincsen lehanyatlás, 
nincsen halál. Ha valaki ezt tudja, minden szenvedése megszűnik, és 
megszabadul."
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:28:41    ( 618 )
"Taccsittam jacsittam acsittam

(A gondolat neve gondolat, mert nemgondolat)

 

Buddhát, mint oly sokszor, ezúttal is több száz vándorszerzetes 
kereste fel, körülállta és várta, hogy a Magasztos megszólaljon. 
Buddha most hallgatott. Mindössze néhány szál virágot tartott fel, 
és hangtalanul a zarándokoknak mutatta. Egyetlen embert kivéve senki 
sem értette. Mahákásjapa volt ez az ember, aki bólintott, és 
Buddhára mosolygott. A Mester így szólt: a legdrágább szellemet és 
észt meghaladó kincset adtam át most neked, tiszteletreméltó 
Mahákásjapa.

Ez volt a híres virágbeszéd. A Mester minden tanítványa közül 
egyedül Mahákásjapa volt, aki a beszéd értelmét megőrizte. A sok 
iskola és szekta közül az egyik a csodákat művelte, a másik a 
ceremóniát, a harmadik mitológiát csinált, a negyedik aszkézist 
űzött. Mindez hínajána volt, ahogy azt a hinduk mondják, a kis út. A 
mahájána, a nagy út, a szútrákban merült el, de a legfelsőbb csúcson 
állt a virágbeszéd tanítása, a hangtalan tudás. "
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:26:36    ( 617 )
'Hsziang-jen azt mondta:

- Valaki ezer láb mély szakadék fölött kinyúló faágra kötelet köt, 
és fogával ráakaszkodva lóg. Most valaki arra jön, és azt 
kérdezi: „Mi volt az értelme annak, hogy Bodhidharma Indiából Kínába 
jött?”

- Ha az ember válaszol, száját ki kel nyitnia, a kötelet elereszti, 
és a mélységbe zuhan. Ha nem válaszol, a legfontosabb kérdéssel 
szemben közömbös. Mit tennél a helyében?'
 
fogdoki- - - -2009-01-18 10:08:55    ( 616 )
Accsibácsi, szerintem ez neked tetszeni fog!

"Elmondjak egy viccet? A vonaton egy férfi próbál udvarolni egy 
nőnek, aki hidegen végigméri, és azt mondja:

- Uram, nálam minimum egy orvosnak van esélye, akinek ereiben 
egyszerre csörgedezik a bátor indián és az okos zsidó vére.
- Mire a férfi felpattan:

- Hölgyem, bocsánat, még be sem mutatkoztam, dr. Kohn Winnetou 
vagyok."
Előzmény: Accsibácsi ( 575 ) 
fogdoki- - - -2009-01-16 08:10:07    ( 615 )
Veszélyek, avagy a jitsu 'tudósainak' figyelmébe...

"Gyerekkoromban imádtam híres tudósok életét olvasni, és sokáig azt 
hittem, a tudomány az igazságról szól. Persze már korábban is csírát 
eresztett bennem a kétely, de a tudományos paradigmaváltásért 
folytatott harcról olvasván megvilágosodott elmém: a tudomány egy 
megélhetési forma, és a tudósok csatája olyan, mint az indiánoké, 
nem az igazságért, hanem egymás skalpjáért küzdenek. A múltban 
persze ha nem győz az igazság, mi is lett volna a fejlődéssel? 

Mindig akkor győzött azonban, amikor már kihaltak a maradi nézet 
képviselői. Mert a jelen tudósát nem az igazság, hanem tekintélye és 
megélhetése érdekli. Az a tizennégy év, amit lehúztam egy tudományos 
intézetben, mélységesen meggyőzött erről. Minden kor tudománya 
azokat díjazza, akik beállnak a kórusba. Aki nem, azt koronként 
változó érvekkel, hol egy alája gyújtott máglyával, hol őrületbe 
kergetéssel, hol csak elbocsátással próbálják „ jó útra téríteni". 
Mindezt csak azért bocsátom előre, mert nem mindenki született arra, 
hogy grillcsirkeként hagyja el e világot, mint Giordano Bruno..."

Szendi Gábor - A nő felmelkedése...
 
berkes- - - -2009-01-15 16:15:22    ( 614 )
Olvasva. Tanulság: türelem és bölcsesség.
Előzmény: shihan ( 612 ) 
Szilva- - - -2009-01-15 15:18:14    ( 613 )
OSU! Jelentem elolvasva! Tanulság: aki keres az talál:)(sajna
szaladnom kell)
Előzmény: shihan ( 612 ) 
shihan- - - -2009-01-15 12:29:45    ( 612 )
Hiába a bíztatás fiatal harcosok??? Mindenki mondja a magáét. ( Ez 
nem baj csak nehogy a süketek párbeszédévé alakuljon.)
Szegény Olbrin Joachim meg ott hever széttett lábakkal olvasatlanul?
Hajrá fiatal materialisták! Olvassátok már el....( Szótagolva se 
több egy félóránál.)
 
Szilva- - - -2009-01-14 17:07:00    ( 611 )
Sensei! Te olvasol a gondolataim közt?:) :)
A VÉLETLENEKET már nem hangoztatom, hogy nehogy megunjuk:) És Shihan
se tépi a haját, hogy a csapból is ez folyik:)
De azt látom már mi értelme volt megemlíteni!
Előzmény: berkes ( 610 ) 
berkes- - - -2009-01-14 16:28:34    ( 610 )
Na erre fogja mondani Szilva, hogy nem véletlen az, hogy ő ezt a
könyvet kereste és velünk ez ugyanígy megtörtént, és mindketten most
itt vagyunk.
Előzmény: PestiZ ( 603 ) 
fogdoki- - - -2009-01-14 16:10:28    ( 609 )
Köszönöm! :-D

Ui.: a keszonról a Nagy kékség című film jutott eszembe Jean Reno-
val. Nálatok is kifolyt a kék óceán a film végén a képernyőről?
Előzmény: shihan ( 600 ) 
fogdoki- - - -2009-01-14 16:04:47    ( 608 )
Tudjuk a napot és napszakot is. Mi kell még??
Előzmény: fogdoki ( 607 ) 
fogdoki- - - -2009-01-14 16:04:25    ( 607 )
Túl téren, időn és vágyakon - Jóga /Osho/

"Figyeld csak meg. Ez az égen is így működik, a Hold az 
energiáját a Naptól nyeri. Aztán visszaveri. Neki nincs saját 
energiája, egyszerűen csak visszatükrözi a Nap fényét, de ez-
zel teljesen meg is változtatja a fény minőségét. Ha a Holdat 
nézed, mélységes békét érzel, ha viszont a Napba nézel, abba 
beleőrülsz. Ha a Holdat nézed, érezed, ahogy átölel a nyuga-
lom. Buddha a végső megvilágosodást telihold idején, egy 
gyönyörű holdfényes éjszakán érte el.

Egyébként mindenki más is éjszaka jutott el a megvilágoso-
dáshoz. Senki nem érte még el a megvilágosodást fényes nap-
pal. Mahávira is éjjel jutott el idáig. Akkor éppen újhold volt, 
auravar, teljes sötétség borult a tájra. Buddha pedig telihold-
kor - poornima - világosodott meg. De mindketten éjszaka. 

Olyan még soha nem történt, hogy valaki nappal érte volna el 
a megvilágosodást, és nem is fog soha megtörténni, mert a 
megvilágosodáshoz az energiának a napközpontból a holdköz-
pontba kell átáradnia. A megvilágosodás ugyanis minden iz-
galmat elsimít, minden feszültséget felold. Igazi nagy relaxá-
ció - a végső megnyugvás. Nincs benne egyetlen rezdülésnyi 
mozdulat sem."
Előzmény: fogdoki ( 606 ) 
fogdoki- - - -2009-01-14 16:02:10    ( 606 )
"...A jógagyakorlatok mind arra irányulnak, hogy a nap energi-
áját a hold felé irányítsák, a tao és a tantra gyakorlatai pedig 
arra, hogy a holdat olyan mágnesessé alakítsák, hogy magába 
vonzza és átalakítsa mindazt az energiát, amit a napközpont 
termel.

Ezért van az, hogy Buddha, Mahávira, Patandzsali vagy ép-
pen Lao-ce, amikor elérik a céljukat, amikor teljesen kivirá-
goznak, sokkal nőiesebbnek tűnnek... mintha nem is lenné-
nek férfiak. Elveszítik a férfiakra jellemző sarkosságukat, sok-
kal kerekebbé válnak. A testük kifejezetten feminin lesz. Egy-
fajta nőies báj és kellem jelenik meg bennük. A szemük, az ar-
cuk, a járásuk, ahogy ülnek... minden sokkal nőiesebbé válto-
zik. Nincs már bennük agresszió, az erőszaknak pedig a csírá-
ja is eltűnik belőlük..."
 
shihan- - - -2009-01-14 14:33:31    ( 605 )
Bocsánat! Elfelejtettem köszönni neked. Szia Szilvia.
 
shihan- - - -2009-01-14 14:32:40    ( 604 )
Akkor most itt rondítom el a szép tiszta felületeket mindenféle 
betűkkel.
Persze, hogy nincsenek véletlenek!!!! Mégegyszer: ez evidencia!
( A továbbiak problémásak egy kissé.Pl: túl sokat és sokan 
mondogatják.)Nem sértésnek szánom a zárójelest.
 
PestiZ- - - -2009-01-14 14:12:52    ( 603 )
Hasonló korúként olvastam, hasonló élményt éltem át, és hasonlóan 
Hozzád megjelent a vágy, hogy újraolvassam...újraértelmezzem. 

Előzmény: berkes ( 602 ) 
berkes- - - -2009-01-14 13:44:36    ( 602 )
Szóval Varázshegy. Nagyon fiatal voltam, amikor olvastam, talán 16
éves. Az életfilozófia, a gondolatok fogtak meg benne. A lényege az,
hogy semmi nem történik a szanatóriumban a hegy tetején, ugyanakkor a
könyv letehetetlen, annyira lebilincselő. Addig valószínűleg nem
olvastam ilyen könyvet, sőt elképzelni sem tudtam, hogy ilyet is lehet
írni. Addig csak a cselekmény általi lebilincselődést ismertem, a
gondolatok általit nem. Lehet, hogy újra el kellene olvasnom!
 
shihan- - - -2009-01-14 10:25:11    ( 601 )
Kihagytam egy fontos választ. Azt kérdezed, hogy félek e mélyre 
menni önmagamban?
Nos olyan mélyre mentem már, hogyha utánnam jönnél keszon betegséget 
kapnál.( Ez tréfi lenne...)
 
shihan- - - -2009-01-14 10:21:00    ( 600 )
Te fogorvos! Te hivatásos provokátor vagy! ( Vagy ezt játszod 
inkább.) Tényleg úgy gondolod, hogy itt ezen a fórumon és 
nyíltan "meggyónom" az elmúlt félévszázadot? Na ne máááááááááááá.
Azért egy rövidke rezonálásra még futja. Szóval az életemben történt 
e valami érdekes? Félek e?
Igen félek. Mint mindenki. ( Lévén a félelem-fájdalom "gomb" az amit 
az "égiek" a leggyakrabban és a leghatékonyabban tekergetnek 
rajtunk, hogy értsünk a "szóból".) Aki nem ismeri a félelmet az vagy 
halott jobb esetben hülye esetleg hazug. ( Vagy mindhárom 
kombinációja egyszerre.) Te vagy a néhai Tiranai rádió. Ott 
kérdezték meg: " Van e élet a halál elött?" ( Ez egy suta és szar 
vicc. Amit útálok ugye...)
Az én életemben sok minden történt és semmi sem történt. Attól függ 
kinek kell életrajzot írnom...Az egóm ugy sacperkb jóllakott már. ( 
Már amennyire egy egót jól lehet lakatni. Anakronizmus...)A 
spirituális fejlődésem - mint mindenkié - tart még egy darabig. 
Remélem..... Lévén a halál lenne a végállomás. Ennyit nem túl 
érdekes személyemről.
Reinkarnációról. Hiszem e? Osho ( Aki egy kellemes ember volt de nem 
a "szellemi" vezetőm. Inkább társutazónak nevezném.) irta valogy így:
Aki az mondja hisz az azt sem tudja mit beszél.Valószínűleg még vak 
és alszik. Az esőben nem kell hinned azt tudod. Ugye ilyen 
badarságokat nem mondasz: Hiszek az esőben.
Nagyon ritkán idézek pontosan és könyvből. Vállalva a kockázatot a 
tévedésekért.
Nehezen viselem a dogmákat a kinyilatkoztatásokat. Olyan kérdésekben 
pláne melyek esetében az autentikus forrás is csak hit alapú. 
Meditáció, reinkarnáció, istenek, égiek, angyalok és társaik. Egy 
egész szappanoperára való fő és al van közöttük. Viszályokkal és 
egyebekkel. Óvatosan bánok a hit kizárólagos árúsítóival.
Az idézetek helyett meg jobban szeretem a saját gondolatokat. Idézni 
is jó de úgy, hogy látható-hallható legyen az az eszencia ami az 
idézőben maradt az idézendő gondolatokból.
Kis "privatizálás" jön:
Tegnap este szufi zenét hallgattam. ( Az iszlám hozzám közelálló 
megközelítése.)
A "soknevű" nagyon is létezik a számomra.
A reinkarnáció dettó.
 
fogdoki- - - -2009-01-14 09:28:32    ( 599 )
Azt hiszem, ezt a koant fel sem kell vezetnem...

''A szavak veszélyes dolgok. Könnyű játszani velük. Olyanok, 
mint az örömlányok: használhatod őket, de soha nem bízhatsz 
meg bennük. Folyton változik a jelentésük, minden értelme-
ző egy kicsit másképp érti őket... innen elvesz egy vesszőt, oda 
betesz egyet... A szanszkrit ráadásul rendkívül költői nyelv is; 
minden szónak számtalan jelentése van - így aztán elég köny-
nyű misztifikálni bármit, talán túlzottan is könnyű.

Hallottam egy szúfi viccet.

A mester két tanítványa üldögél a kolostor kertjében. Medi-
tálnak. Egyszer csak megszólal az egyik:

- Te, azért az nem lenne semmi, ha megengednék, hogy ci-
gizzünk, nem?

- Á, felejtsd el! A Mester ezt soha nem engedné - mondja a 
másik.

- Miért nem? Lehet, hogy mégis. Mit veszíthetünk? Holnap 
kérdezzük meg!

Másnap meg is kérdezik a mestert. Ő az elsőnek azt mond-
ja, hogy „szó sem lehet róla", a másiknak viszont azt, hogy 
„persze, minden további nélkül".

Amikor aztán a két tanítvány újra találkozik, döbbenten ta-
pasztalják, hogy a Mestertől nem ugyanazt a választ kapták. 

- Te hogy kérdezted?

- Hát, úgy - mesélte az, aki elutasító választ kapott -, hogy 
„Uram, dohányozhatok meditáció közben?" Ő meg azt mond-
ta, hogy „Nem, szó sem lehet róla." Miért, te hogy kérdezted?

- Ja, hát így már értem. Én úgy kérdeztem, hogy „Uram, 
meditálhatok dohányzás közben?" Mire azt mondata, hogy 
„Persze, minden további nélkül!"

Micsoda különbség! A szavak... igazi szajhák. Az ember 
végtelenül sokáig eljátszhat velük.''
 
fogdoki- - - -2009-01-14 09:22:31    ( 598 )
"Hadd meséljek el egy történetet:

Egy Tamino nevű buddhista szerzetessel esett meg, aki hosz-
szú időn át kitartóan meditált, és el is jutott a szatori -
a szamjáma - állapotába. Ekkor a tudatában már nem volt semmi.

Ha valóban tudatos vagy, a tudatodban tényleg nincs már 
semmi, pusztán a saját tudatosságodnak vagy tudatában. De 
még ez a megfogalmazás sem helyes, mert így olyan, mintha 
maga a tudatosság megint csak valami megfogható tárgy len-
ne. Nem, nem vagy tudatában semminek... egyszerűen csak 
tudatos vagy.

Szóval Tamino nem volt már tudatában semminek, a lelke is 
mintha semmivé lett volna. Ez az állapot minden béke felett 
állt, és nagyon boldog lett volna, ha ez örökre így maradhat. 

Aztán egy szép napon, kiment a kolostor körüli kiserdőbe me-
ditálni. Ahogy ott üldögélt az út mentén, nem messze tőle egy 
vándor jelent meg, akire épp akkor támadtak rá a rablók. Le-
teperték, megsebesítették, elvették a pénzét, majd a sorsára 
hagyták. Utolsó erejével még segítségért kiáltozott, de 
Tamino annyira elmerült a meditációban, hogy nem hallott az 
egészből semmit.

Ott ücsörgött tehát az egyik fa alatt, a szerencsétlen haldok-
ló pedig nem messze tőle segítségért könyörgött, de Tamino 
oly mélyen járt már önmagában, hogy kívülről semmi nem ér-
te eI. Nem hallott semmit, és nem is látott semmit. A szeme 
ugyan nyitva volt, de ő maga nem volt ott a szemei mögött. 
A lénye mélyén, a legalsó alapzatoknál járt már. A teste ugyan 
lélegzett, de ő már a legbensőbb középpontjában volt.

Így hát a szerencsétlen fickó ott feküdt pár méterrel előtte a 
földön vérbe fagyva. Tamino egy idő után persze visszatért a 
testébe, és ráeszmélt a körülötte lévő világra. Teljesen elké-
pedt, és egy ideig nem is értette, hogy mi történhetett, és fo-
galma sem volt róla, hogy ő most akkor mit tegyen. De aztán 
ahogy visszatért az élet a testébe, feltápászkodott, odament a 
sebesülthöz, és amennyire tőle tellett, bekötözte a sebeit. Saj-
nos azonban szegény vándor eddigre már túl sok vért vesztett. 

Egyszer még ránézett a szerzetesre, de aztán pár pillanattal ké-
sőbb meghalt. Ezt a szempárt Tamino nem tudta kiverni a fe-
jéből többé. Teljesen összezavarodott, az a tekintet onnantól 
ott kísértett a fejében, a szatori egyszer és mindenkorra elve-
szett; Tamino elfeledkezett a középpontról, teljesen elveszítet-
te a lába alól a talajt.

A vándor szemében, a halál előtti utolsó pillanatban, 
Tamino ugyanazt látta, amit korábban a csatamezőkön is lá-
tott, és a nagy nehezen elért lelki békéje egy pillanat alatt 
semmivé lett. Visszament hát a kolostorba, felment a legma-
gasabb szintre, és ott leült az egyik Buddha szobor elé. Este-
ledett, a lenyugvó nap fénye pedig oly kísértetiesen világítot-
ta meg a kőből faragott arcot, hogy úgy tűnt, mintha életre 
kelt volna.

Tamino a szobor szemébe nézett, és így szólt: 

- Hatalmas Buddha, igaz volt a tanításod? 
- Igaz és hamis - válaszolt a szobor.
- Mi volt benne igaz? - kérdezte Tamino. 
- Az együttérzés és a szeretet.
- És mi volt benne hamis?
- Az elfordulás az élettől, az elmenekülés. 
- Menjek hát vissza a világi életbe?

De ebben a pillanatban a fény kihunyt, s az arc ismét kőszo-
borrá dermedt..."
 
s.évi- - - -2009-01-13 17:03:26    ( 597 )
Szia Szilva!

Egyet kell hogy értsek veled. 
Fontosnak tartom, hogy MOST éljünk úgy, hogy a jövőbeli énünknek ne
kelljen szégyenkezni miatta.
Előzmény: Szilva ( 594 ) 
fogdoki- - - -2009-01-13 16:17:04    ( 596 )
Shihan te félsz! - túl mélyre menni önnmagadban.

Azt, hogy a reinkarnációs hipnózist ennyi oldalról körbebástyáztad 
csak azt jelenti, hogy komoly rezonanciád van rá. De persze neked 
eszed ágában sincs elmerülni benne, mert veszélyes - és ezt éppen 
azzal palástolod, hogy azt mondod nem.

Igen,igen ott van a kockázat - mi van ha túl jól sikerül? Vagy ha  
rosszul? Mi van ha kiugraszt az eddigi kerékvágásodból? 

A 'Napóleonok' és a tömeggyilkosok félresikerült esetek. Ha meghalsz 
csak az az egyetlen továbblépés. És ki az a marha, aki ezt akarja?
(Ez egy remek kérdés volt tőlem :-D )

Szóval az én kérdésem így hangzik a reinkarnációval kapcsolatban:

- Tényleg szeretnél úgy meghalni, hogy semmi izgalmas nem történt az 
életedben??
Előzmény: shihan ( 591 ) 
fogdoki- - - -2009-01-13 16:09:23    ( 595 )
>A reinkarnációs bejegyzéssel vitakoznék egy sort...
Rendben ;-D
Előzmény: shihan ( 591 ) 
Szilva- - - -2009-01-13 15:51:37    ( 594 )
ÉN és MOST

Szombaton öten csajok szokásos dumapartira gyűltünk össze egy 
kellemes kis vacsora keretében. "Díszvendégünk" volt dr. Konta 
Ildikó (szakpszichológus, zeneterapeuta), mindannyiunk barátja. És 
akár hiszitek, akár nem, nem a műköröm volt a fő téma, hanem érdekes 
beszélgetés kerekedett arról, hogy mindannyian a múltban és jövőben 
élünk, ahelyett, hogy élveznénk a MOSTot. Valamint többen is 
elismertük, hogy mennyire ÉN központúak vagyunk mindannyian, az ego 
hajt minket. Tanulságos és tartalmas este volt.
Valójában azt szerettem volna megosztani veletek, hogy mostanában 
valahogy több helyről is megtalálnak ezek a témák, amikről itt szó 
esik. És itt is csak azt tudom mondani, hogy véletlenek nincsenek!
 
shihan- - - -2009-01-13 12:15:00    ( 593 )
Akkor még írok.( Új tulajdonságot fedezek fel magamban: grafomán 
lettem!)
AZ olvasósarokban található könyvekhez néhány gondolat.
Az Olbrin Joachim csodálatos utazása az valami gyönyörű!!! 
Szépirodalom de Hamvas módra. A Világ Teremtőjét keresi fel Olbrin 
Joachim némi panasszal. Őt ugyanis elbaltázták gyártás közben. ( Ma 
úgy mondanánk, hogy egy lúzer lett belőle.) Megnézi, hogy miként 
készülnek a lelkek...... Nem kihagyni elolvasni! (Garantáltan könnyű 
álmod lesz utánna.)

Dúl Antal:Ő szintén Szentendrei.H.B jegyzeteiből, töménytelen 
papírhegyeiből szerkesztette könyvé mindazokat amiket ma olvasni 
tudunk.( Nagyrészt.)
A fiatal Dúl Antal megkeresni indul a géniusz gondolkodót, hogy 
tanítványa lehessen. Elképzelése szerint Hamvas Béla szálfatermetű, 
szúrós tekintetű öregúr aki a tízezer példányos könyvtárában ül és 
lángokat, füstöt lövel ki a feje a nagy gondolkozásban. Becsönget 
hozzá. A csöngetésre egy kétszámmal nagyobb atlétába és egy majdnem 
felismerhetetlen fürdőköpenyben svájci sapkával a fején szűrőtlen 
cigarettát "melós" módon szívó pasas nyit ajtót. Biztos ez a kertész 
gondolta, mert a "mester" nem nézhet így ki. ( Nekem tetszik ez a 
történet meg a Dúl Antal is. A svájcisapkást meg nagyon szeretem!)
 
shihan- - - -2009-01-13 11:58:40    ( 592 )
Elfelejtettem megkérdezni,hogy mikor jön az öreg székely meg a 
gereble című vicc?
Igen, igen! Gyűlölöm a vicceket. Egy vicc rasszista vagyok.....
 
shihan- - - -2009-01-13 11:56:22    ( 591 )
Ez a Hamvas Béla olvasósarok remek egy ötlet.( Itten 
lehetne /rög/eszmét futtatni fel s alá!) Késöbbi alcím: Tévedéseink 
tárháza.
A reinkarnációs bejegyzéssel vitakoznék egy sort akárkitől is van.
1.Ha elfelejtetted, hogy ki voltál valamikor annak oka van.
2.Visszamenni érdekes de nehezen kontrollálható dolog.( Nem véletlen 
mindenki Napóleon vagy gyengébb esetben Ney marsall. Csak én vagyok 
néha mocskos rablógyilkos..)
3.Nagy divat a múlt építésén fáradozni!!( Remélem érthető vagyok.)
4.Ebben a testben s ebben az ídőben MOST kell megtenni amit meg kell.
5.Jó bújocska az elöző életekkel való takaródzás.
6.Reinkarnációs hipnózis jó üzlet.
7.Az embertársaink (és mi is) annyira nincsenek JELEN, hogy 
merészség még messzebb küldeni őket. (Akár tanúság végett is.)
8. Amúgy nem vagyok hülye értettem amit idéztél.( Csak hát a fránya 
fenntartások. Nem beszélve a kétkedésekről...)
 
csabesz- - - -2009-01-12 21:57:02    ( 590 )
Mivel sok mély gondolaton túl vagyunk az ’én’ eldobásával
kapcsolatosan, lazításként engedjetek meg egy régi viccet a paraszt
bácsiról, aki talán igazán közel került ahhoz, hogy eldobja önmagát.
Gondolom sokan ismeritek, de hátha van, aki még nem:

Egy szép napon - mivel nem sok dolga akadt aznapra - a paraszt bácsi
elhatározta, hogy beutazik a városba eltölteni egy laza napot.
A városban sok szép dolgot látott. Úgy elnézelődött, hogy az utolsó
járatát is lekéste, amivel haza tudott volna utazni. Nem maradt sok
választása, bement egy szállodába és mondta a portásnak, hogy szeretne
egy szobát kivenni. A portás közölte vele, hogy minden szobájuk
foglalt. Felajánlotta neki, hogy az egyik szobában, ahol egy néger
alszik, van egy szabad ágy.
Nem tudott máshova menni, így hát elfogadta ezt a lehetőséget.
Megkérte a portást, hogy reggel 6 – kor feltétlenül ébressze fel. 
Csendben bement az öreg a szobába, lefeküdt és mélyen elaludt. Kis idő
múlva, olyan hangos horkolásba kezdett, hogy felébredt a néger.
Próbálkozott sok mindennel, hogy elhallgattassa, de az öreg csak nem
hagyta abba. Végül mérgében bekente az öreg orrát és az arcát fekete
cipőpasztával. Erre az öreg el is hallgatott, így hát a néger is
tovább alhatott.
Reggel a megbeszéltek szerint jött a portás, és felkeltette az öreget.
Az felöltözött, összepakolt és sietett, hogy elérje a reggeli járatot.
Ahogy megy a városban, az egyik kirakatablak tükrében meglátta saját
magát és meglepődve felkiáltott:

- Na nézd má…! Hát ez a hülye portás a négert ketette fő…!
 
fogdoki- - - -2009-01-12 17:12:20    ( 589 )
Szürke napok, hideg éjszakák, de remek olvasmányok - 'Túl téren, 
időn éa vágyakon' - Osho

"Ha pedig ennyire elcsendesedtél - ez az, amit Patandzsali 
úgy hív, hogy ekagrata parinam, az az áralakulás, amelynek 
eredménye a tudatosság egyetlen pontban való összesűrűsödése-,
ha ezt eléred, belenézhetsz a múltbéli benyomásaidba. El-
indulhatsz visszafelé, és megnézheted a korábbi életeidet. Ez 
pedig nagyon fontos tapasztalás, mert ha egyszer bepillant-
hatsz a korábbi életeidbe, azon nyomban megváltozol. Ugyan-
is csak azért csinálod végig újra és újra ugyanazokat a hülyesé-
geket, mert elfelejtettél mindent, amit korábban már megéltél.

Ha visszanézhetsz, és ha felismered, hogy mindig ugyanaz a 
minta, mindig ugyanúgy.. hogy féltékeny voltál, hogy birto-
kolni akartál másokat, hogy elöntött a düh és a harag, hogy 
kapzsi voltál, hogy világi hatalomra, gazdagságra vágytál, si-
keres akartál lenni, tele voltál ambíciókkal, egoista voltál újra 
és újra, és aztán mindig csak kudarc lett a vége, és a végén 
mindig eljött a halál, s minden, amit addig csináltál, elpor-
ladt, aztán újra és újra és újra kezdted elölről az egészet... Ha 
egyszer visszamész, és látod, hogy millió és millió életed hever 
szanaszét az örökkévalóság porában, hogy lehetnél ezután 
ugyanolyan, mint addig voltál? Gondolod, hogy továbbra is 
képes lennél ugyanolyan kapzsi maradni, miután láttad, hogy 
milyen sorsa jutottál eddig a kapzsiságoddal?

De az ember gyorsan felejt. A múltat elnyeli a tudatlanság, 
a sötét éjszaka. A feledés homálya borul mindenre, lehúzzák a 
függönyt, és nem tudsz visszamenni..."
 
berkes- - - -2009-01-12 16:16:18    ( 588 )
Hamvas Béla olvasósarok
Előzmény: berkes ( 587 ) 
berkes- - - -2009-01-12 15:50:13    ( 587 )
Itt vannak a mestereink, akik segítenek majd az eligazodásban...
Mostmár tényleg felcsigáztátok az érdeklődésemet!
Előzmény: Accsibácsi ( 586 ) 
Accsibácsi- - - -2009-01-12 14:41:06    ( 586 )
Egy H.B. könyvet én is szeretnék ajánlani, bár messze nem vagyok
elmélyülve annyira a témában mint a sensei, de nagyon tanulságos
olvasmány a "száz könyv" című írásocska.
Egyszerűen azért érdekes mert ebben a szerző eljátszik azzal a
gondolattal, ha az emberiség és vele a teljes kultúrája egyszer
elpusztul valamilyen okból, akkor mely az a 100 egyetemes mű amelyből
újra meg lehetne alapozni az emberiség tudásanyagát, amelyből újra
lehetne telepíteni a kultúra partícióját, és "rebootolhatsz", hogy a
szakmádnál maradjak (ez a Lacinak szól)....
Előzmény: shihan ( 585 ) 
shihan- - - -2009-01-12 14:21:12    ( 585 )
Azért érdekes ezekről írni-beszélni és mind ezt védőháló nélkül! ( 
Védőháló: Artistát védi a talajjal való kemény és megrázó 
találkozástól.)
Szeretek veszélyesen élni! Vagyis gondolkodni...
H. Béla akkora léptékű, hogy még kisebbrendűségi komplexusom is 
elfelejt lenni.
Amúgy azt (is) írja: Rólam ne nevezzenek el semmit. Teret, 
utcát,stb. Szobor szóba sem jöhet. Erre mi történik? A "tisztelői" 
és az "értői" Hamvas Béla utcát neveznek el Szentendrén. Jópofa nem?
( Szentendrén volt földműves meg "lakos" és ott temették el.)
 
shihan- - - -2009-01-12 14:13:08    ( 584 )
Ezt nem én írom-mondom...A tradicíó tartja így. Nem arról szól, hogy 
nem tudod letenni, hanem a veszélyről. ( Most nem poénkodok hanem 
nagyon szigorúan irom ide: Tényleg becsavarodhat az emberfia!!!)
Gondolkodni nagyon veszélyes! (Lásd: Világ teremtése.) " Avatatlan 
kezekben "vezető" ( régiesebb nevén mester) nélkül könnyen vékony 
jégre lehet szaladni. Ezt próbáltam volna itt dadogni. ( Megeshet, 
hogy nem érthető amit írok. Bocsánat érte.)
 
berkes- - - -2009-01-12 14:04:45    ( 583 )
aki az "útra" lép ott csak beszállókártya van kiszálló az nincs

ezt a részt legalábbis így értelmeztem...
Előzmény: shihan ( 580 ) 
berkes- - - -2009-01-12 13:57:11    ( 582 )
- Ne kezdd el Hamvas Bélát olvasni, mert NEM fogod tudni abbahagyni!
a lényeg lemaradt.
Előzmény: berkes ( 581 ) 
berkes- - - -2009-01-12 13:56:20    ( 581 )
Mármint, hogy Te mondod nekem, hogy
- Ne kezdd el Hamvas Bélát olvasni, mert fogod tudni abbahagyni!
(bocs, ha félreérthető voltam) 
Előzmény: shihan ( 580 ) 
shihan- - - -2009-01-12 12:58:12    ( 580 )
Ezt a zárójeles mondatot nem értem! ( Ennél rövidebben nem tudtam 
ajánlani. Hiába no! Mindíg tudtam, hogy a képességeimmel baj van. 
Lásd: " Lemondásom" című dolgozatomat.)
Egy ilyen kérdésre, hogy milyen Leonardo nem tudom azt írni, hogy 
szines. ( Azért törekszem majd....)
 
berkes- - - -2009-01-12 11:26:32    ( 579 )
Köszönöm! Ennél jobb ajánlást nem is írhattál volna. (Ne kezdd el,
mert nem tudod abbahagyni!)
Előzmény: shihan ( 578 ) 
shihan- - - -2009-01-12 10:49:22    ( 578 )
Már megint én kotyogok bele. Veszélyes út az amit H.B-vel 
bejárhattok. Van egy könyve a Tibeti misztériumokról. Itt írja ( 
természetesen pontatlanul idézek de a lényeg benne lesz.), hogy aki 
az "útra" lép ott csak beszállókártya van kiszálló az nincs. 
Tibetben ahol a levegőnek is spiritualitása van ezer útra készülőből 
a nyolcvan százalék rejtélyes halált hal vagy megbolondul, Kevesen 
vannak akikből beavatott lesz. Ismétlem ez pedíg Tibet!! Titok meg 
nincs  a könyvekben hiszen csak annyira nyílik meg amennyire készen 
állsz. ( Ettől még a félreértelmezések végett a veszély nagy.) Divat 
is mostanában az ezotéria a spirituális irodalom az archaikus írások 
valamint a misztikusok.( Kihagytam valamit?) Javasolom a "Bor 
filozófiája" című kellemessel kezdeni. ( Bár ebben is találhatók 
kemény igazságok.) Pl: " AZ ateista is teista." ( Mert ha nincs 
valami azt, hogyan tagadhatom! Valamint ahogy van nő és férfi, sőtét 
és világos így van ateista és teista is. Nincsenek meg egymás 
nélkül...)
Fő művei: Sciencia Sacra és a Pathmosz.( Ezektől a század 
géniusza.Mint raktáros és földműves írta szótár, lexikon és más 
egyéb segítség nélkül.Azzal a tudattal, hogy mindez az írósztal 
fiókjának készül. Egy EMBER akinek a személyes élete de inkébb a 
LÉTE a PECSÉT azon amit gondolt és írt. Ez a HITELESSÉG.)
 
berkes- - - -2009-01-12 09:53:11    ( 577 )
Ha valaki meg szeretne ismerkedni Hamvas Béla munkásságával, melyik
legyen az első könyve, amit ajánlotok olvasásra?
Előzmény: shihan ( 576 ) 
shihan- - - -2009-01-12 09:31:24    ( 576 )
Azért bizonyára nem véletlen, hogy évek (évtizedek) óta az Attila 
az "elsőszámú" tanítvány. Maximálisan egy véleményen vagyunk.
Kis kiigazítás: H. Béla raktáros volt és földműves. ( Persze alibi 
alapon.)
Sajnálom de mint a dankollégium elnöke ismerem a dankollégiumok 
működését. ( Fehér övvel nyista bekerülés!!!)
 
Accsibácsi- - - -2009-01-09 22:50:37    ( 575 )
Ja, nekem is meg van a Winettou...
Előzmény: fogdoki ( 573 ) 
Accsibácsi- - - -2009-01-09 22:46:45    ( 574 )
Igazából egy bányásznak (és itt nem akarok senkit megsérteni, mert nem
degradálásnak szánom) is lehetnek oly gondolatai amelyek
rátapinthatnak a lényegi lényegre, és amely gondolatok később - akár
ezer év múlva - szentírássá nőhetnek bizonyos csoportok fejében.
Hamvas "csak" egy könyvtáros volt, mondjuk Hermész T. fáraó, de hogyan
lehetséges öveket osztani ennél az asztalnál.

Kell-e itt bármit osztani? A gondolatok mindenkinek a saját szintjén -
és itt nem feltétlenül az értelmire gondolok, mondjuk még fiatal - 
akadnak meg, és ez így van jól...

De én személyesen szívesen olvasgatom írásaidat, a sajátok is és az
idézettek is elgondolkodtatnak valamiért..... pedig még fiatal
vagyok...(40)...:-D

Előzmény: fogdoki ( 573 ) 
fogdoki- - - -2009-01-09 20:00:16    ( 573 )
Szia Accsibácsi!

Én annyira örültem Shihan kétértelműnek is hallaható 
megfogalmazásán, amiből átlag halandónak nem is derül ki, hogy ki is 
a fehér öves. Sajnáltam is szegény Taikut...

De a te ütéseid nagyon kemények - gondolom az életben is - még Oshot 
is sorrendbe állítod, ráadásul nem is az elejére.

Én azt a megközelítést tartom vonzóbbnak, hogy ki mire rezonál. 
Vagyis kinek mi jön be. Ez az én átjáróm én itt értettem meg valamit 
az ismeretlenből, a misztikusból (a megismerhetetlenből).

És mindjárt nagyobb lenne az az asztal, akár még néhány fehéröves is 
beférne a dankollégiumi tagok közé :-))
Előzmény: Accsibácsi ( 572 ) 
Accsibácsi- - - -2009-01-09 15:36:19    ( 572 )
Nem hinném, hogy ebben az aspektusban a "danosok" elolvasnák a
"fehéröves" műveit, és így ez a színvivős gondolatsor elbukik, inkább
fordítva hinném...
Itt a sensei szerintem arra gondolt, hogy Osho dankollégiumának
asztalánál nem valószínű, hogy Wass Albert helyet kapna, inkább Hamvas
Béla, Hermész Triszmegistosz, Patanjali, vagy a görög Homérosz,
Hérakleitosz és még sorolni lehetne "felejthető", "gyenge képességű"
filozófusokat, tanítókat. Abban sem fagyok biztos, hogy egy ilyen
idősíkon kívül eső felsorolásban Osho lenne a Dankollégium elnöke...:D
Előzmény: M.Évi ( 571 ) 
M.Évi- - - -2009-01-09 14:35:28    ( 571 )
Legalább visz egy kis szint a danosok életébe a fehér öves! :o)
Előzmény: shihan ( 570 ) 
shihan- - - -2009-01-07 13:26:16    ( 570 )
Hát akkor ide is beugrottam. ( Mostanában olyan túlmozgásos 
lettem...)
Sok Oshót találtam.... Vele egy lapon-oldalon Wass Albertet. 
(Danosok között egy fehérövest.)
 
fogdoki- - - -2009-01-05 18:32:59    ( 569 )
"Van egy jó kis tanmese Friedrich Nietzsche A vidám tudomány 
című munkájában. Egy őrült egy lámpással a kezében megje-
lenik a piacon, és azt kiabálja: „Látom az Istent! Látom Istent!" 

Az emberek nem törődnek vele, mindenki megy a maga dolga 
után, legfeljebb csak megmosolyogják, kinevetik. Aztán hirte-
len így kiált fel: „Tudjátok, mi lett Istennel? Majd én megmon-
dom! Megöltük Őt - ti és én együtt. Gyilkosai vagyunk mind-
annyian!" De látván, hogy az emberek oda sem figyelnek a 
nagy bejelentésére, végül dühösen a földhöz vágja a lámpását: 

„Túl korán jöttem. Az én időm még nem jött el. Ez a szörnyű 
esemény még nem ért véget, még most is javában zajlik.""
 
fogdoki- - - -2009-01-05 18:29:12    ( 568 )
"Ha készen állsz rá, meg fog történni. Akár ebben a pillanat-
ban is megtörténhet. Csak azon múlik, hogy készen állsz-e. 
Amikor a gyümölcs megérik, lehull a fáról. Ennyi. Meg kell 
érni hozzá. Úgyhogy ne kreálj problémákat magad körül. Elég 
volt már a problémákból. Ha beteg vagy, az a problémád. Ha 
lekötnek az élvezetek, az a problémád. Ha csak nagyjából ér-
dekel a jóga és a megvilágosodás, az a problémád. Most már 
elég volta problémákból. Arra kérlek, ne keverd bele ebbe az 
egészbe a megvilágosodást. Felejtsd el az egészet, ugyanis 
semmi köze hozzád, a gondolkodásodhoz, az elvárásaidhoz, a 
reményeidhez vagy a vágyaidhoz. Mindehhez a megvilágoso-
dásnak semmi köze. Ha egyszer majd eljutsz a vágynélküliség 
állapotába, akkor készen fogsz állni, akkor a gyümölcs meg-
érett, s akkor magától megtörténik."
 
fogdoki- - - -2009-01-05 17:49:41    ( 567 )
KÉRDÉS:

'Az én testem nagyon beteg - rogi. Tudományosan bizonyított az is, 
hogy az elmém lusta - bhogi. A szívem nagyjából a jóga felé húz. Egy 
gyermek teljességével, politikamentességével, ártatlanságával és 
igazságszeretetével van bármi esélyem arra, hogy még ebben az 
életben elérjem a megvilágosodást. Kérlek vezess, és gyorsítsd meg 
az utam, hogy elérjem isten országát. A legrosszabbra is fel vagyok 
készülve, de a legobbakat remélem.'

"Nem árt, ha a test egészséges, sokat segíthet, de egyáltalán 
nem szükséges feltétel. Segít, de nem feltétlenül szükséges. 
Ha meg tudsz szabadulni attól a gondolattól, hogy azonosítod 
magad a testeddel, akkor egyáltalán nem számít, hogy a tes-
ted beteg vagy egészséges. Ha túllépsz rajta, ha fölé emel-
kedsz, és csak szemtanúként szemléled, akkor még egy beteg 
testben is lehetséges a megvilágosodás.

Ezzel persze egyáltalán nem azt mondom, hogy akkor most 
mind legyetek betegek. Csak annyit mondok, hogy aki beteg, 
az se keseredjen el, ne érezze reménytelennek a helyzetét. Ha 
a test egészséges, az segít. Könnyebb túllépni egy egészséges 
testen, mint egy beteg testen, mert a beteg testre jobban oda 
kell figyelni. Egy beteg testről nehezebb teljesen megfeledkez-
ni, hiszen állandóan emlékeztet a bajára, a fájdalomra, a be-
tegségére. Minduntalan visszarángat magához. Törődésre, fi-
gyelemre van szüksége, ezért nehéz róla megfeledkezni... ha 
pedig nem tudsz megfeledkezni róla, nagyon nehéz túllépni 
rajta. Azt mondom, nehéz, nem azt, hogy lehetetlen.
Emiatt tehát ne aggódj. Ha érzed, hogy a tested beteg, kró-
nikus beteg, és semmi esély rá, hogy meggyógyuljon, akkor ne 
foglalkozz ezzel a kérdéssel. Kicsit nagyobb igyekezetre lesz 
szükséged, kicsit nehezebb lesz elérned azt az állapotot, hogy 
csak szemtanúként figyeld a testedet, de attól még nagyon is 
elérheted.

Mohamed sem csattant ki éppen az egészségtől. Buddhának 
is folyton volt valami baj az egészségével. Mindig volt is vele 
egy orvos. Jeevak, így hívták azt az orvost, aki állandóan ott 
volt Buddha mellett. Shankara harminchárom éves korában 
halt meg. Ez arra enged következtetni, hogy egészségileg ő 
sem volt éppen csúcsformában, hiszen akkor tovább élt volna.
Az emberek többnyire nem harminchárom évesen szoktak 
meghalni. Úgyhogy emiatt ne aggódj, ne kreálj leküzdhetet-
len akadályt az egészségi állapotodból.

A másik, amit említettél... „Tudományosan bizonyított az is, 
hogy az elmém lusta - bhogi." Ha valóban tudományosan lusta 
és rest, akkor semmi gond, ki tudsz belőle keveredni. Csak 
egy, a tudományosságra fittyet hányó elme képes újra és újra 
ugyanazokat a hibákat ismételgetni. Ha egy kicsit is éber 
vagy, ha csak egy kicsit is figyelmessé válsz, akkor előbb-
utóbb ki fogsz keveredni ebből. Hisz, hogyan is folytathatnád?

Vegyük például a szexet. Nincs benne semmi rossz. De ha 
egész életedben csak ezt ismételgeted, az arról árulkodik, 
hogy egy kicsit meghibbantál. Nem azt mondom, hogy a szex 
bűn vagy bármi ilyesmi. Egyáltalán nem az. Csak azt mutat-
ja, hogy kicsit bolond vagy. A vallások mind azt papolják, 
hogy a szex bűn. Én ilyet nem mondok. Szerintem szimplán 
marhaság. Meg van engedve, nincs benne semmi rossz, de ha 
elég intelligens vagy, egy idő után kinövöd - ha nem ma, ak-
kor holnap. Minél intelligensebb valaki, annál előbb jön el az 
a nap, amikor ezt megérti, és azt mondja: „Igen, rendben van. 
A szexnek is meg van a maga ideje, egy bizonyos életszakasz-
ban megvan a jelentősége, de aztán az ember túllép rajta." Ki-
csit gyerekes dolog.

Minél intelligensebb valaki, ez a pillanat annál hamarabb 
jön el. Buddha már egész fiatalon kilépett az élvezetek világá-
ból. Megszületett az első gyermeke, ő pedig a gyermek egyhó-
napos korában lelépett. Talán egy kicsit túl korán jött el neki 
az a pillanat, amikor besokallt. De hát ő egy szokatlanul in-
telligens ember volt. Minél értelmesebb, minél intelligensebb 
valaki, annál hamarabb jut el a transzcendencia pontjához.
Ha tehát úgy gondolod, hogy valóban tudományos vagy, ak-
kor ideje megértened, hogy ami elég, az elég.

Végül pedig azt mondod „a szívem nagyjából a jógához 
húz." Nagyjából? Nem, ez nem a szív beszéde. A „nagyjából" 
az elme szava. A szív csak teljességet ismer - fekete vagy fe-
hér. Mindent vagy semmit. A szív nem ismer olyat, hogy 
„nagyjából". Próbáld csak egyszer azt mondani egy nőnek, 
hogy „nagyjából szeretlek." Akkor majd megtudod, miről be-
szélek.

Hogy lehet nagyjából szeretni? Mit jelent ez valójában? Azt, 
hogy nem szeretsz.

Nem, a szíved úgy tűnik, még mindig nem működik. Hal-
lottál már valamit a szívről, de még nem értetted meg. A szív 
mindig totális. Valami mellett vagy valami ellen, de a szív 
mindig totális. Nem ismer megosztottságot. Megosztottság 
csak az elmében létezik.

A test beteg, rendben, ez nem gond. Egy kicsivel több gya-
korlás, és kész. Az elméd lusta és oda van az élvezetekért, ez 
sem olyan leküzdhetetlenül nagy probléma. Előbb-utóbb 
megérted a dolgot, és egyszerűen túllépsz rajta. Az igazi prob-
léma a harmadik állításodban rejlik: a „nagyjából". Hát, így 
nem fog menni. Nézz csak bele mélyen a szívedbe még egy-
szer. Olyan mélyen, amennyire csak tudsz..."

Osho - Jóga, túl téren, időn és vágyakon.
 
fogdoki- - - -2009-01-04 15:49:04    ( 566 )
Deja-vu-t ha más nem, akkor a filmekből ismerjük. Nem is ezért 
kaptam fel a fejem mikor olvastam, hanem azért mert eddig nem 
gondoltam a másik Deja-vu-re, vagyis az anti-deja-vu-re.

Pedig így minden sokkal tisztább, hiszen az érme mindkét felével 
lett az enyém, amiről ennyit beszéltem Csabesznak. És így már el is 
dobhatom...

Kapjátok hát el! - Jamais-vu


"Jól illusztrálja az élmények színezetének önállósulását a déjá vu 
(„már átéltem") és a jamais vu (idegenség)-élmény. Ki ne tapasztalta 
volna már azt, hogy egy történés kapcsán, amiben részt vesz, egyszer 
csak az az érzése támad, hogy ez már pontosan így megtörtént 
egyszer, úgy érzi, meg is tudná mondani, mi fog következni. De 
persze nem tudja, hiszen csak spontán aktiválódott agyának az a 
területe, amely az ismerősségért felelős. A déjá vu-t sokan kutat-
ták, érdekes mód 20-30 éves kor közt kiugróan gyakori, de onnantól 
egyre ritkább. Temporális epilepsziában azonban igen gyakori, s a 
déjá vu-k valószínű oka a temporális lebeny alatti két mag, az 
emóciókért is felelős amygdala vagy a memóriában központi szerepet 
betöltő hippocampus futó elektromos aktivitása. De ugyanígy 
egy „hozzáragasztott" információ az ismerősség. 
Az úgynevezett Frégoli-szindrómában a beteg úgy gondolja, hogy 
rokonait, ismerőseit kicserélték ugyanolyan kinézetű, de mégis más 
emberekre."

Szendi Gábor - Isten az agyban
 
fogdoki- - - -2008-12-17 16:29:49    ( 565 )
"Ha kívülről szemléljük az emberiséget, nem mondhatjuk, 
hogy ha kihalna, bárkinek is nagyon hiányozna... „Hál' isten-
nek, végre megszabadul tőle a világ. Skinnernek igaza van. A 
földnek jobb lesz így, legalább nem lesz ekkora zaj. A termé-
szet sokkal boldogabb lesz." De ha mélyen belenézel az em-
berbe, annak végtelen mélységébe, akkor rájössz, hogy ugyan 
tényleg igaz, hogy a föld ember nélkül csendesebb lenne, de az 
a csend egyben halott is lenne. Hiányozna belőle a zene. Nem 
lenne benne mélység. Akkor is lennének virágok, csak éppen 
nem lennének gyönyörűek. Hiszen ki érezné a szépségüket? 
Ki tudná, hogy szépek? A madarak is dalolnának, de ki nevez-
né a dalukat költőinek, titokzatosnak. A fák is zöldellnének, 
de ugyanakkor nem is lennének zöldek, mert azt, hogy zöl-
dek, az emberi szív rezonanciájának kell felismernie.

Az emberrel együtt az érzékelés is eltűnne. Az emberrel 
együtt az imádság is eltűnne. Az emberrel együtt Isten is el-
tűnne. A föld itt maradna, de Isten nélkül maradna. Csend 
lenne, az igaz, de az a csend a temető csendje lenne. Az a 
csend nem dobbanna együtt a szívvel. Lehet, hogy az egész vi-
lág mélységes csendbe borulna, de nem lenne benne mély-
ség... a csend mélység nélkül pedig nem is igazi csend. A vi-
lág profánná lenne, nem lenne többé szent hely."

'Jóga - Túl téren, időn és vágyakon'
 
fogdoki- - - -2008-12-14 14:21:24    ( 564 )
„A lelki életben, csakúgy, mint a testi életben, van belégzés, és 
van kilégzés: a léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania 
egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa 
azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a 
szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.” 
/ Balzac /  
 
fogdoki- - - -2008-12-14 14:03:32    ( 563 )
"A minap olvastam egy régi indiai tanmesét egy favágóról. A 
történet így szól: Egy öreg favágó hazafelé tartott az erdő-
ből, a fején hatalmas farakást cipelt. Nagyon öreg volt már, 
belefáradt nem csak a mindennapi kemény munkába, ha-
nem az egész életbe is. Az élet számára nem tartogatott 
mást, csak a fárasztó robotolást. Nap mint nap ugyanaz várt 
rá: korán reggel ki az erdőbe, egész nap favágás, este pedig 
becipelni a fát a városba. Ebből állt az egész élete, soha nem 
csinált mást. Unta is borzasztóan. Számára az élet nem so-
kat jelentett, nem volt semmi értelme. Ezen a napon vi-
szont, ha lehet, még a szokásosnál is fáradtabb volt, csak 
úgy szakadt róla a víz. Zihálva vette a levegőt, alig vonszol-
ta magát a nehéz súly alatt.

Aztán egyszer csak fogta és odavágta a terhét. Mindenki 
életében eljön ez a pillanat, amikor földhöz akarja vágni a ter-
hét. Na, ő most nem csak a rakás fát dobta le magáról, hanem 
szimbolikusan az egész életét is. Térdre rogyott, felnézett az 
égre, és így szólt:

- Ó, Halál! Te mindenkiért eljössz, értem miért nem jössz 
el hát? Mennyi szenvedést kell még látnom? Mennyi terhet 
kell még cipelnem? Nem bűnhődtem még eleget? És egyéb-
ként is, mi rosszat tettem?...

Ekkor az öreg favágó nem akart hinni a szemének, de a Ha-
lál bizony tényleg megjelent előtte. Először fel sem fogta, mi 
történt, csak döbbenten pislogott. Bármit is mondott, nem 
gondolta ő azt komolyan. Egyébként sem hallott még olyat, 
hogy az ember hívja a Halált, az meg fogja magát és megjele-
nik előtte. De neki most megjelent:

- Te hívtál engem?

Az öreg hirtelen megfeledkezett minden gyötrelméről, a fá-
radtságáról, és az egész életén át tartó monoton munkáról. 
Azonnal talpra ugrott.

- Oöö..., hát, igen... szóval, úgy van, én hívtalak. Segítenél 
feltenni a fejemre ezt a rakás fát, hogy tovább vihessem? Úgy 
láttam, nem jár erre senki, ezért hívtalak hát téged...

Vannak pillanatok, amikor belefáradunk az életbe, és van 
úgy, hogy az ember legszívesebben meghalna. De a halál nem 
egyszerű; a halál igazi művészet - meg kell tanulni. Az, hogy 
az élet nehéz, az, hogy belefáradsz, még korántsem jelenti azt, 
hogy nem vágyakozol továbbra is az életre. Lehet, hogy egy bi-
zonyos életből eleged van, de nem az életből magából. Egy 
konkrét életbe, a lélekölő, kegyetlen mókuskerékbe mindenki 
belefárad - újra és újra mindig ugyanaz... De nem magába az 
életbe fáradunk bele. Ha pedig eljön a Halál, te is ugyanúgy 
reagálsz majd, mint a favágó. Az ő viselkedése ugyanis telje-
sen emberi volt ebben a helyzetben. Úgyhogy csak ne nevesd 
ki! Hányszor gondoltad már, hogy véget vetsz ennek az egész 
értelmetlen marhaságnak? Hiszen mi értelme tovább folytat-
ni? De ha megjelenik előtted a Halál? Akkor te is haptákba 
vágod magad, és inkább folytatod."
 
fogdoki- - - -2008-12-14 13:59:10    ( 562 )
EMBERPRÓBÁLÓ TEUESÍTMÉNY ...avagy ki nevet a végén?
(egy futó naplójából)

"Történt egyszer az Óperenciás tengeren innen a Kínai Nagy 
Falon túl, egészen pontosan Magyarországon egy hangula-
tos kis faluban, nevezzük mondjuk Jakabszállásnak, ahon-
nan neki vágott néhány bátor legény a KINIZSI SZÁZAS el-
nevezésű teljesítménytúrának. (Ez egy 100 km hosszú gya-
logtúra, ami Budáról indul a Pilis és Gerecse vonulatait hát-
rahagyva s Tata mellett érnek célba a vállalkozó szellemű-
ek). Volt közöttük egy forrófejű, nagyszájú, aki addig csak a 
futóversenyeken tette próbára magát. Persze csak tréfából, 
de "hősünk" az első néhány tíz kilométeren folyamatosan 
zrikálta a többieket, hogy kocogjanak már egy kicsit vagy 
gyalogoljanak hátrafelé, hogy egy picit nehezítsék a felada-
tot, de ha így folytatják, akkor legalább a célba érkezés 
után ne kelljen beszállnia a hazafelé tartó autóba, hanem 
visszagyalogol még Pest felé...

Ilyen és ehhez hasonló beszólások közepette haladt jó han-
gulatban a csapat, mígnem 40-50 km megtétele után 
drasztikusan lecsökkentek, majd a 60 km felé abba marad-
tak az intrikák. Ezt észrevette persze a rutinos túrázó, -aki 
abban az évben teljesítette 15. alkalommal ezt a távot-, de 
erre ügyet se vetve gyalogoltak tovább. 80 km megtétele 
után már nem bírta szó nélkül újonc barátunk és kipakolt:

- Valóban embert próbáló ez a verseny, igen sajog minden 
porcikám. Alig van már lábujjam, amin nincs vízhólyag, és 
elképzelni sem tudom, hogy fogom kibírni a maradék 20 
kilométert. Csak mondja már azt valaki, hogy ő is fáradt, ő 
sem érzi a lábait, őt is kínozza már a 16 órás gyaloglás min-
den szépsége!

Körülbelül fél perces néma menetelés után - végre - meg-
szólalt közülünk a rutinos, a rá jellemző higgadt magabiz-
tossággal:

- Láttad a Vukot? Na, ettől még jobban kiakadt "hősünk", 
mert hát persze hogy látta, de hogy jön ez most ide? Ő úgy 
érzi képtelen továbbmenni és jönnek itt neki a Vukkal...

- Akkor tudod mit mondott az öreg róka a kis Vuknak?!

- Nem tudom, de most az sokkal jobban érdekelne, hogy 
fogok célba érni.

- TANULJ MEG TŰRNI!

Hosszú-hosszú percekig szótlanul mentek tovább, a fiatal 
nem panaszkodott. Fogcsikorgatva, hajnali fél háromkor 
célba értek és hát a sportteljesítményen túl több szempont-
ból egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak!"
 
fogdoki- - - -2008-12-10 08:33:10    ( 561 )
"A test együttlétre vágyik, a legbenső léleknek azonban egye-
düllétre van szüksége. Itt van a kutya elásva. A legbenső lelked 
nagyon is jól viseli az egyedüllétet - mint a Himalája csúcsa, 
egyes egyedül tör a végtelen ég felé. A lelked akkor fejlődik, ak-
kor növekszik, ha egyedül van, a testednek viszont az kell, hogy 
kapcsolódhasson valakihez. A test a sokaságot szereti, a meleg-
séget, a klubokat, a társaságokat, a szervezeteket... ha sok em-
ber vesz körül, bárhol is vagy, a tested jól érzi magát. A lelked 
ugyan éhezni fog, mert őt az egyedüllét táplálja, de a tested na-
gyon jól elvan. Az egyedüllétben éppen fordított a helyzet, ott a 
lelked érzi jól magát, és a testedet kínozza az éhség.

Ha ezt nem érted meg, akkor nagyon megnehezíted az éle-
tedet, ráadásul teljesen feleslegesen. De ha mindezt sikerül fel-
fognod, akkor képes leszel arra, hogy kialakítsd a megfelelő 
ritmust, hogy kielégítsd a tested szükségleteit, és kielégítsd a 
lelked szükségleteit is. Olykor belépsz egy kapcsolatba, más-
kor pedig kilépsz belőle. Egy ideig együtt élsz valakivel, aztán 
meg egyedül élsz. Időnként magányos hegycsúccsá válsz - 
ilyenkor annyira egyedül vagy, hogy a másiknak még a gondo-
lata sem jelenik meg benned. Ez a ritmus.

Erről szól a jóga: hogyan helyezzük át koncentrációnk kö-
zéppontját, a fókuszt a testről a lélekre, az anyagról az anya-
gon túlira, a láthatóról a láthatatlanra, az ismertről az isme-
retlenre - a világról Istenre. Mindegy, hogyan fogalmazzuk 
meg, a lényeg a fókusz áthelyeződése. S ha ez megtörtént, a jó-
gi már tökéletesen boldog az egyedüllétben, olyannyira eltelik 
boldogsággal, hogy a testnek az a vágya, hogy együtt lehessen 
másokkal, szép lassan örökre eltűnik."
 
fogdoki- - - -2008-12-03 08:55:02    ( 560 )
„Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a 
lelkedet. Semmiért. Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék. 
Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad 
helyett valaki más legyél; ez az, ahol rossz vágányra futottál. 
Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki 
légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki légy... és te 
beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem leszel 
önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad. 

Nem tudsz megérni, felnőni, mert „az a valaki más" nem tud felnőni. 
Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; 
az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc 
soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, 
tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. 
Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad - ha elhatározod, hogy 
csak önmagad leszel, senki más. 

A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt 
beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan 
éjszakái vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat 
elég jól, mint házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem 
tud úgy repülni, mint a sas. Ez történt az emberiséggel. A 
legnagyobb sorscsapás az, ha beleegyezel, hogy valaki más légy; így 
sosem nősz fel. 

Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled. Csak önmagadként 
lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek 
kellene lenned, felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit 
mondanak? Hát kik ők? Te azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem 
pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki 
ezzel próbálkozik. Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még 
mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé. És 
ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így 
tovább... és ez a marhaság így megy már a kezdetek óta. 

Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját 
kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned 
felfelé. Amint elhatározod, hogy „mostantól önmagam leszek, és ebből 
nem engedek, bármibe kerüljön is...", meglátod, azonnal egy nagy 
változáson mész keresztül. Tele leszel energiával; csak úgy lüktet 
majd benned az életenergia. 

Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-
utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy 
éltél volna... és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem 
tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, 
s te napról-napra közeledsz feléje, és még mindig nem éltél. A 
gyötrelem elkerülhetetlen." 

/ Osho: Bármit választhatsz / 
 
fogdoki- - - -2008-12-03 08:53:34    ( 559 )
Szabó Lőrinc : Valami örök  

"Valami örök tovasuhogás 
valami csöndbe, puha végtelenbe, 
valami tegnap, mely mintha ma lenne, 
valami vízalatti ragyogás, 
valami messze, panasznéma gyász, 
valami jaj, melynek már nincs keserve, 
valami vágy s a vágy tilalma benne, 
valami könnyű, szellőhalk varázs, 
valami, ami nem is valami, 
valami még kevesebb, az, ami 
valami tűntén kezd csak sejleni, 
valami lassú, árnyhűs rejtelem, 
valami, ami újúl szüntelen, 
valami gyors, lőtt seb a szívemen."
 
fogdoki- - - -2008-11-30 07:59:14    ( 558 )
Nyuszika megy az erdőben, egyszer csak talál az út mellett 1 méter 
előnyt.

"Milyen jó lesz ez, ha majd kerget a róka." - gondolja. Felveszi, 
hogy hazavigye. Megy tovább, egyszer csak meglát egy fának támasztva 
2 méter előnyt.

"Hát ez király! Ha kerget a róka már 3 méter előnyöm lesz" -gondolja.

Sétál hazafelé, cipeli az előnyöket egyszer csak előtte az úton 
keresztben fekszik 3 méter előny.

"Azta! Már 6 méter előnyöm lesz a rókával szemben." Ezt is felveszi.

Hazaér, és elkezdi becipelni a házába az előnyöket. Beviszi az 1 
méterest, neki támasztja a falnak, majd beviszi a 2 méter előnyt.
Azonban a 3 méteres sehogy sem akar beférni az ajtón, mire felkiált:

- Azta! Behozhatatlan előnyre tettem szert!
 
fogdoki- - - -2008-11-29 19:46:13    ( 557 )
Felirat:

"Ki a dalt, nőt, bort szereti, rossz ember nem lehet."


Két nap múlva valaki a következőt írta alá:
 
 "Innád az én boromat,
  Élnéd nőmmel sorodat,
  Az anyósom tanítana dalra,
  Nem írnád e sorokat a falra,
  Marha!!"
 
Taiku- - - -2008-11-21 18:19:25    ( 556 )
"Korunk paradoxonja, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a
természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. 
Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt
kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a
kényelmünk, de kevesebb az időnk.
 
 Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de
kevesebb belátással rendelkezünk, több a szakértőnk, mégis több a
problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. 
Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul
költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan
dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl
keveset olvasunk, túl sokat tévézünk.
 
Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat
beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk, mi
a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adtunk az élethez, nem
pedig életet az éveknek. 
Eljutottunk a holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út
túloldalára azért, hogy az új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk
a világűrt, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig
jobb dolgokat. 

 Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet. Meghódítottuk
az atomot, de az előítéletet azt nem. Többet írunk, de kevesebbet
tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk. Megtanultunk
rohanni, de várni nem. 

Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több
másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és
kevesebbet kommunikálunk. Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora,
a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és a sekélyes
kapcsolatok időszaka. A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a
tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka. 

 A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos
erkölcsök, az egyéjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez,
és a füvek és tablettáké, melyek mindenre jók: felvidítanak,
lenyugtatnak, és elpusztítanak. Olyan idő ez, amikor sok van a
kirakatban, de kevés a raktárban." 
 
fogdoki- - - -2008-11-05 08:50:14    ( 555 )
Ezt gyorsan nézzétek meg, milyen is egy edzés keleten...

http://www.youtube.com/watch?v=TljszEBv7SM
 
fogdoki- - - -2008-11-01 09:49:34    ( 554 )
Sikerült!! Ezt én is havi koan szépségűnek láttam :-)
Előzmény: berkes ( 545 ) 
fogdoki- - - -2008-11-01 09:47:55    ( 553 )
Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a
falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért.

A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az
erdőbe összefogdosni őket. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, 
mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni 
kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. 

Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak 
fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni. A majmok csakhamar 
még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek.

Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz 
volt majmot fogni. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, 
de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese 
fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.

Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek 
ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom 
nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk 
visszatér,eladhatjátok neki 50$-ért."

A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket,és megvették az
összes majmot. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az 
embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a 
környéken, úgy, mint azelőtt.

Isten hozott a Wall Streeten...
 
Taiku- - - -2008-10-27 19:27:56    ( 552 )
"A zseni

A koplalásban is van isteni,
Akkor tud a zseni - teremteni.
E koplalást úgy szokták menteni:
Zseni, mert koplal; koplal, mert zseni.

Zseni, mert koplal? Böjt még észt nem ád.
Koplal, mert zseni? Büntetés tehát.
Szemes a bölcs s a tál körül tolong.
Bolond, hogy koplal; koplal, mert bolond."
  	
                      /Zemplényi Árpád/
 
fogdoki- - - -2008-10-24 09:09:09    ( 551 )
Belépett a tanítvány a mester szobájába - aki éppen a hirleveleket 
szerkesztette és még nem járt le a tíz év :).

Szóval az első tanítvány belépett a mester szobájába és látta, hogy 
ott ül a mester, ezért illedelmesen meghajolt.

A mester tekert egyet a számlálon.

Majd belépett a második tanítvány is a mester szobájába és az előbbi 
esetet látva tétovázott, de nem hajolt meg.

A mester újra tekert egyet a számlálón.

Ekkor a harmadik tanítvány megállt az ajtóban és a levágott fejét a 
mester lába elé gurította.

És a mester egy pillanatig habozott...
 
fogdoki- - - -2008-10-24 09:04:18    ( 550 )
És bár a gépházban hagyomány lett a számláló nevezetes állásainak 
megünneplése, egy új hagyomány itt is kialakulóban van. A számláló 
ugyanazon állásának ostorozása, persze csak az egyensúly kedvéért - 
meg egy kis vidámságért :-)
 
Taiku- - - -2008-10-22 18:56:16    ( 549 )
"– Mennyien vannak…
– Micsodák, te?
– Csillagok.
– Azok igen.
Egy ideig hallgattak. Aztán a legény szólalt meg:
– Csak ember van kevés.
– Micsoda ember?
– Igazi.
– Az lehet… – felelte a leány halkan."

/Wass Albert: A funtineli boszorkány I./
 
fogdoki- - - -2008-10-21 09:20:18    ( 548 )
- Voltál földharc versenyen?
- Á dehogy, nem is járok edzésre.
- Attól még jöhettél volna, aprófára is szükségünk van!
- De egyébként miért harcoltok, nincs is háború!
- Nem tudom miért harcolunk, harcosok vagyunk.
- Mit szólnátok egy földbéke versenyhez?
- Vicces, mégis hogy gondolod?
- Emlékszel még a John Lennon-os pólomra?
- Make love not War?
- Igen, a lányokkal egy szabadfogású küzdelem.
- De még az is küzdelem, viszont láttam egy teljesen eredeti jitsu-s 
feldolgozást!
- Mi az?
- Pilobulus.
- Micsoda?
- Nézd meg és látni fogod!

www.kabalahu.axelero.net/pilobolus.wmv
 
fogdoki- - - -2008-10-21 09:06:38    ( 547 )
Addig is amíg a gépház rendezi a videók megtekinthetőségét, nézzetek 
meg egy jitsu-s kutyát:

- ügyes
- bátor
- és szabadnak született

www.kabalahu.axelero.net/jailbreak.wmv
 
fogdoki- - - -2008-10-20 18:05:56    ( 546 )
Csak dobd el az ént (nyugi tudok esni) és minden világos lesz!

:-D :-D
Előzmény: berkes ( 545 ) 
berkes- - - -2008-10-20 14:47:14    ( 545 )
Értem én, csak fel nem foghatom.

Értem én a vicczet, csak nem szeretem. :-) :-(
Előzmény: fogdoki ( 543 ) 
fogdoki- - - -2008-10-19 22:27:56    ( 544 )
"Egyszer egy zen mester így szólt a tanítványaihoz a halála 
előtt:

- Mielőtt elmegyek, szeretnék kitalálni valami egyedi 
módot a halálomra. Ismertek, utálom az ismétlést, a máso-
lást, nem akarok olyan úton járni, amin más már járt előt-
tem is. Van valami ötletetek, hogyan lehetne teljesen egyedi 
módon meghalnom?

- Esetleg megpróbálhatnád lótusz-ülésben... - mondta az 
egyik tanítvány.

- Á, marhaság! Azt már sok bölcs megcsinálta, abban 
nincs semmi új! - hurrogták le a többiek.

- Talán, ha állva próbálkoznál - morfondírozott egy 
másik... az egészről úgy beszélgettek, mintha csak valami 
játék lenne, és valóban annak is kell lennie, de valaki azt 
mondta:

- Nem, én hallottam egy bölcsről, aki állva halt, ez sem jó...

- Hát, akkor csak egy lehetőség marad - mondta egy 
harmadik tanítvány. - Fejen állva! Próbálj meg fejen állva 
meghalni, nem hiszem, hogy ezt bárki megcsinálta volna 
eddig.

- Hm, ez valóban megfelelőnek látszik! - mondta a mes-
ter. - Hát, akkor... ég veletek! - Azzal fogta magát, fejre 
állt, és meghalt.

A tanítványok kicsit zavarban voltak. Azt tudták, hogy 
mit kell tenni egy holttesttel, ha az egy ágyban fekszik, de 
fejen álló halottat még egyikük sem látott.

- Most mi a fenét csináljunk vele? Ha ilyen marhára egye-
di volt, legalább megmondhatta volna, hogy utána mihez 
kezdjünk vele!

- A nővére is egy nagy mester, itt él a közeli monostorban. 
Legjobb lesz, ha idehívjuk, nehogy valami hülyeséget csinál-
junk, mégis csak a mesterünk holttestéről van szó...

Valaki elrohant a mester nővéréért, aki nemsokára nagy 
dühösen meg is érkezett:

- Egész életében csak a baj volt vele, képtelen volt normá-
lisan viselkedni! De azt álmomban sem gondoltam volna, 
hogy még a halálával is gondot okoz! Hol van?

A tanítványok odavezették fejen álló holttesthez.

- Bokoju, te vadbarom! Elérted a megvilágosodást, de a 
hülyeséged, az megmaradt! Gyerünk, szedd össze magad, és 
feküdj be szépen az ágyadba!

Bokojunak nem volt más választása, a nővérének muszáj 
volt szót fogadni. A többiek meg csak tátott szájjal bámul-
tak. Százszor is meggyőződtek róla, hogy meghalt: nem lé-
legzett, a szíve is megállt... De most visszajött, lefeküdt az 
ágyra, és azt mondta a nővérének:

- Jól van, most már elmehetsz, megígérem, hogy normáli-
san fogok meghalni.

A nővére elment, ő pedig valóban az ágyban halt meg. 

A tanítványok újra megvizsgálták. Ugyanaz: se légzés, 
se szívverés. Bokuju minden bizonnyal ott várt a közel-
ben, hogy végignézze, mihez kezdenek a holttestével a 
tanítványai. Biztosan nagyon élvezte, ahogy szerencsét-
lenkednek...

Ilyen gyönyörű is tud lenni a halál, mintha csak játék 
volna az egész... akik tökéletes és teljes életet éltek, azok-
nak ilyen egyszerű. Bokoju számára a halál is csodálatos
tapasztalás lett..."
Előzmény: fogdoki ( 543 ) 
fogdoki- - - -2008-10-19 22:23:33    ( 543 )
Az előző koanhoz szerettem volna egy ajánlást írni, ...de bennragadt.

Viszont a következő koan annyira, annyira ismerős :-) Te is 
észrevetted Sensei?
 
fogdoki- - - -2008-10-19 22:14:26    ( 542 )
"Szeresd olyan teljességgel, hogy a barátodnak muszáj le-
gyen embert fölülmúló emberré válnia. Szeresd olyan teljes-
séggel, hogy ne legyen esélye beérni kevesebbel, mint hogy 
embert fölülmúló emberré váljon. Az ő irántad érzett szere-
tete pedig téged is meg fog változtatni. Ez a két folyamat 
együttesen zajlik.

Zarathustrának megint igaza van: né foglalkozz a felebará-
toddal, törődj inkább a barátoddal, és annyi szeretetet adj 
neki, amennyit csak bírsz. Minél több szeretetet adsz, annál 
többet fogsz bírni. Nincs határ, a szeretetet nem lehet túlzás-
ba vinni, végtelenül is szerethetsz. És ha képes vagy arra, 
hogy valakit teljesen elboríts a szereteteddel, az biztosan 
meg fogja őt változtatni... a lelkét, az egész lényét.

Ahogy a hangsúly áttevődik a felebarátról - vagyis a tö-
megről - a barátra, az rendkívüli jelentőséggel bír: a barát 
azt jelenti, hogy a „kiválasztott". A felebarát, a szomszéd 
csak a véletlen műve, a barát viszont az, akit te magad ke-
restél. Az elv pedig legyen a következő: keresd azt az em-
bert, akinek van esélye elérni a távoli célt, vagyis hogy em-
bert fölülmúló emberré váljon.

Annyi ember van a világon... csak még soha senki nem 
szerette őket annyira, hogy kihozzák magukból mindazt, 
ami bennük rejlik. Soha senki nem törődött velük, senki 
nem árasztotta el őket annyi szeretettel, hogy kivirágozza-
nak. Legyen a te szereteted a várva várt tavasz számukra.

A világnak nem felebarátokra van szüksége, hanem bará-
tokra...ennél kevesebb nem fogja megmenteni az emberiséget."
 
Taiku- - - -2008-10-18 19:29:59    ( 541 )
"Mi a fenének lépnénk a ballal, amikor a jobb áll kézre."
:-D

....amikor a jobb (láb) áll kézre... :-D
Előzmény: fogdoki ( 538 ) 
Taiku- - - -2008-10-18 19:27:47    ( 540 )
Nyuszika sétál az erdőben és talál egy pisztolyt. Elmegy a medve
házához, és azt mondja:
- Gyere medve!!!
Puff lő egyet.
- Van egy pisztolyom!!!
Puff lő még egyet
- Rászartam a küszöbödre!!!
Puff lő még egyet.
- Gyere ki, edd meg!!!
Katt, katt.
- Vagy megegyem én???

 
fogdoki- - - -2008-10-18 12:32:05    ( 539 )
"A játék. Az különös. 

Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, 
nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa.

Játszom ennen-életemmel, búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal, a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok, a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz - hirtelen ölembe roskad.

Játszom két színes szememmel, a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal, a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok, látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe, játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak, gyerekek."

Gryllus Dániel - Kosztolányi Dezső: A játék 


Remélem mindenki rájött, hogy ilyen egy jitsu edzés a Tatami 
Centrumban :-)
 
fogdoki- - - -2008-10-18 00:24:05    ( 538 )
Ez Dalton! Így volt az eredetiben is és kipróbáltam, működik!

Hatalmas lyukakat ütöttem erős elméken - régen volt ennyire erős 
beugratóm!

És ehhez kell a Dalton! Ugyanis a viccnek van egy dinamikája, ez egy 
külön előadóművészet. Fel kell vezetni a megfelelő időpontban, 
csúcspont és hatalmas durranás. Élveztem, de én és a vicc ilyenkor 
egyek vagyunk (Dalton kiállt fel, nem én).

Tehát pörög a vicc, emelkedik a dinamika, felkiálltok, fel is emelem 
az egyik kezem és elhangzik Dalton, majd egy pillanatra néma csend 
én is benntartom a levegőt (életbevágó!) és a levezetés mintha mi 
sem történt volna. Hatalmas elkerekedett szemeket és arcokat láttam.

És ezért jó a Dalton - megtéveszt! Nagyon kis időt hagyok és te 
elkezdesz keresgélni. Hova fog passzolni, mi is következik - igen a 
számító matemetikus elme ott áll készenlétben (Sensei nálad 
szorozzuk néggyel) és teljesen váratlan helyről érkezik a támadás.

Nincs rá idő, nincs rá mód kikalkulálni. Mint egy szép jitsu 
technika.

Dante, Robespierre nem fog ugyanúgy működni. De ugyanez lesz egy 
csodaszép jitsu technikával is, ha leírod. A tanítványok majd szépen 
kijavítják a bal lábat jobbra, mert a mester biztos tévedett. Mi a 
fenének lépnénk a ballal, amikor a jobb áll kézre.

Hát ettől lett ez a vicc koan :-))
Előzmény: berkes ( 537 ) 
berkes- - - -2008-10-17 15:25:23    ( 537 )
Biztos Daltonra gondolsz?
Előzmény: fogdoki ( 536 ) 
fogdoki- - - -2008-10-16 19:52:10    ( 536 )
- Halál az árulókra! - kiálltott fel Dalton.

és Párizsban lefejezték az összes kereskedőt...
 
fogdoki- - - -2008-10-15 11:11:40    ( 535 )
És egy kis Ouspensky, aki Gurdjieff tanítvány volt.

A legnagyobb probléma amit meg kell értened, hogy ébren is alszol.
Mert ha evvel nem vagy tisztában, semmilyen erőfeszítést nem fogsz 
tenni azért, hogy felébredj!


"Mit jelent az, hogy az ember gépezet?

Azt jelenti, hogy nincs önálló tette sem kifelé, sem be-
felé. Gépezet, amelyet külső befolyások és hatások len-
dítenek mozgásba. Külső hatások hozzák létre minden 
mozdulatát, tettét, szavát, érzelmét, hangulatát, és gon-
dolatát. Önmagában csak egy automata, előző tapaszta-
latok emlékeinek bizonyos készletével, és bizonyos 
mennyiségű tartalék energiával.

Meg kell értenünk, hogy az ember semmit sem ké-
pes tenni.

De ezt nem fogja fel, és meg van győződve arról, 
hogy képes tenni. Ez az első dolog, melyet tévesen a sa-
játjának tart.

Ezt nagyon világosan kell érteni. Az ember nem ké-
pes tenni. Minden, amiről azt hiszi, hogy teszi, valójá-
ban történik. Minden csak történik vele, pontosan úgy, 
ahogyan az esővel az esés vagy a hóval az olvadás."
 
fogdoki- - - -2008-10-15 08:06:07    ( 534 )
Gurdjieff

"A tudatosságnak több állapota van:

1.) Alvás, amelyikben a gépezetünk továbbra is működik, 
de egy nagyon alacsony fordulatszámon.

2.) Az ébrenléti állapot, melyben most is vagyunk. 
Mindössze ez a kettő az, amit egy átlagember ismer. 

3.> Amit „öntudatnak" hívunk az a pillanat, amikor az em-
ber mind önmagának, mind gépezetének tudatában 
van. Felvillanásaink vannak erről, de csak felvillaná-
saink. Vannak olyan pillanatok, amikor nemcsak arra 
vannak jelen, amit csinálnak, hanem önmagukra is mi-közben 
csinálják. Egyidejűleg látják az „én"-t és az „itt"-
et az „én itt vagyok"-ban - ahogy a haragot és az „én"-t 
is, aki haragszik. Ha úgy tetszik, nevezzék ezt „önmagá-
ra emlékezésnek".

Vagyis amikor teljesen és állandóan tudatában vannak 
az „én"-nek, annak hogy mit csinálnak, és hogy melyik 
„én"-ről van szó - tudatossá válnak önmagukról. A saját 
magáról való tudat a harmadik tudatállapot.

'- Nem könnyebb-e, ha az ember passzív?'

De igen, csak az haszontalan. Akkor kell figyelni a 
gépezetüket, amikor működik. Vannak tudatszintek a 
harmadik fölött is, de most nem szükséges ezekről beszélnünk."
 
fogdoki- - - -2008-10-15 08:02:24    ( 533 )
Gurdjieff

"Hosszú és nehéz utazás vár önökre, egy különös és ismeret-
len földre készülnek. Az út végtelenül hosszú. Nem tudják, 
hogy lesz-e pihenő és hol. Fel kell készülniük a legrosszabbra. 

Vigyenek magukkal mindent, ami az útra szükséges.
Próbáljanak semmit sem elfelejteni, mert utána túl késő lesz 
a hibát helyrehozni; nem lesz idejük visszajönni az elfelejtett 
dolgokért. Mérjék fel az erejüket. Elég lesz-e az útra?
Mikor fognak tudni elindulni?

Gondoljanak arra, hogy minél hosszabb ideig maradnak az 
úton, annál több útravalót kell magukkal vinniük, ami aztán le 
fogja lassítani előrehaladásukat, és még az út előkészítését is. 
Pedig minden perc értékes. Ha egyszer elhatározták, hogy 
elindulnak, akkor nincs értelme időt vesztegetni.

Ne számítsanak a visszajövetel lehetőségére. Ez a kísérlet 
nagyon sokba kerülhet. A vezető csak azt vállalta, hogy odavi-
szi önöket, nem köteles önt visszakísérni. Magára lesz hagyva, 
és jaj önnek, ha gyengül, vagy elveszti az utat, sohasem fog 
tudni visszatérni. Még ha megtalálja is, kérdés marad, vissza-
jut-e ép bőrrel?"
 
fogdoki- - - -2008-10-13 11:27:43    ( 532 )
Kutszegi Laci tegnap esti koanja jutott eszembe:

"Egyikünk ezt gondolja, a másikunk meg azt. De attól még a Nap 
holnap ugyanúgy felkel!"

:-)
Előzmény: berkes ( 531 ) 
berkes- - - -2008-10-12 17:37:00    ( 531 )
Szabad-e olyasmit tanítani, hogy ezzel és ezzel a technikával
megvédheted magad?
Szabad-e olyasmit tanítani, hogy ha így támadnak, akkor védekezz emígy?

Hiszünk-e ebben? Hiszünk benne, mert egy másik ember hisz benne.
Előzmény: Taiku ( 530 ) 
Taiku- - - -2008-10-12 11:44:41    ( 530 )
"És szabad olyasmit tanítani, amit magunk nem hiszünk?
– Nem. Olyasmit még mondani sem szabad." /Wass Albert/

Ezek szerint ha hisszük, akkor szabad, a baj csak akkor kezdődik, ha
magunk sem hisszük, amit mondunk. :-)
Előzmény: fogdoki ( 529 ) 
fogdoki- - - -2008-10-12 08:13:48    ( 529 )
Tegyük föl másképp a kérdést!

'Ha csak hisszük az igazságot, szabad-e énekelni róla?'
Előzmény: Taiku ( 528 ) 
Taiku- - - -2008-10-11 20:53:06    ( 528 )
"– Igen, ezen lehet nevetni, tudom. Mi is éreztük, hogy sok minden
nincs rendben e körül. De… tudod, az ember mégis beletartozik valami
közös… hogy is mondjam, valami olyan közös karámba, aminek a palánkjai
régi szokásokból és törvényekből készültek, s melyek, bár nem
láthatók, erősebbek, mint minden más karám… talán éppen azért, mert
nem láthatók.
– A láda… – bólintott halkan az asszony.
– Miféle láda?
– Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül
meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső.
Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek.
És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni
a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy
ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába.
Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is
csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért
tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni
őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni, jól… Érted?
A pap csodálkozva nézett az asszonyra.
– Hol tanultad ezeket? Úgy beszélsz, mintha…
– Hol tanultam? – nevetett az asszony. – Istenem, hát hol tanul meg az
ember látni és érezni? Hol? Hol tanul meg különbséget tenni aközött,
hogy mi szép, és mi csúnya? Az ember van. És ennyi.
– Látod – mondotta a pap egy idő múlva –, valahogy így volt ez velem
is. Szorított a sok butaság. Ahogy te mondod: a láda. Éreztem, hogy
amiket mi az embereknek ott a templomban tanítunk, az nem jó. Nem jó,
nem lehet jó, mert mi magunk sem hiszünk benne egészen. És szabad
olyasmit tanítani, amit magunk nem hiszünk?
– Nem. Olyasmit még mondani sem szabad."

                                           /Wass Albert/

Kihagyott még egy 'ládát', a szellemet.

Ja, és ha mi sem hisszük az igazságot, akkor még mondanunk sem szabad? ;-)



Előzmény: fogdoki ( 526 ) 
fogdoki- - - -2008-10-11 20:06:00    ( 527 )
>A tény, hogy létezik...
Ez számodra és számomra is csak hiedelem. Be kell látnunk, hogy 
semmit nem tudunk róla, csak egy feltételezéshalmaz.

Akkor viszont túl erős kifejezés a tény. Csak Kolumbus dobogó 
szívével állhatunk az Óceánparton - és erre talán finomabb lenne a 
halvány sejtés (sem).
Előzmény: Taiku ( 524 ) 
fogdoki- - - -2008-10-11 20:01:15    ( 526 )
Tök mindegy hogy repülsz vagy mászol magasabbra (nyílt rendszerben) -
 a forráspont megváltozik. De vajon ez a szellemre is igaz?

Ha pedig urgasz vagy jössz lefelé, akkor meg közeledsz a 
középponthoz.
Vajon a szellemre is igaz?

Bármit tehetsz átalakulhatsz (kvázi minden cselekedet spirituális), 
avagy hiába minden, mert az akadály akkor is ott van? Én.
Előzmény: Taiku ( 525 ) 
Taiku- - - -2008-10-11 19:13:18    ( 525 )
Majd egyszer talán megértem ezt a hozzászólást... :-D
Előzmény: fogdoki ( 521 ) 
Taiku- - - -2008-10-11 19:11:08    ( 524 )
"- Vitatkozzunk az igazságról!"

Teljesen felesleges:
"Az igazság akkor is létezik, ha tagadják."/George Orwell/

A tény, hogy létezik, a fontos; minden más csak másodlagos kérdés...
Előzmény: fogdoki ( 522 ) 
Taiku- - - -2008-10-11 19:08:28    ( 523 )
"Mindenféle filozófia és létfelfogás békésen élt egy-
más mellett; mindegyiket elfogadták, megbeszélték."

Ez nagyon szép és jó...

"A vita pedig nem volt 
más, mint a felfedezés, a belátás eszköze, mindenki nagy 
odaadással és barátsággal vett részt benne. Akit pedig le-
győztek a vitában, az a győztes tanítványa lett."

...Ez pedig nem lehet igaz, vagy a 'mindegyiket elfogadták' nem igaz...
Ha két nézet egyenlő - vagy az elfogadás által azzá lesz - , akkor nem
tudja az egyik a másikat legyőzni... - szerintem :-)

Ui.: Rám gondoltál - megtisztelsz!
Előzmény: fogdoki ( 520 ) 
fogdoki- - - -2008-10-11 18:34:29    ( 522 )
"Egy filozófus, Maulingaputta jobbnak bizonyult már az or-
szág számos más filozófusánál. Minden vágya az volt, hogy le-
győzze Gautama Buddhát is, hiszen akkoriban ő volt a legna-
gyobb sztár. Ötszáz tanítványával érkezett, akik mind olyan
filozófusok voltak, akiket már korábban személyesen legyő-
zött egy vitában. Kihívta hát vitára Gautama Buddhát is:

- Vitatkozzunk az igazságról! 

Gautama Buddha így szólt:

- Rendben, szívesen beszélgetek veled, de néhány dolgot 
előre rögzítenünk kell. Az egyik ilyen, hogy tudod-e, mi az 
igazság, mert ha nem, akkor hogy akarsz róla vitatkozni? 

Maulingaputta őszintén válaszolt:

- Nem tudom, mi az igazság. Éppen azt keresem.

- Valaha én is kerestem az igazságot. Most már nem kere-
sek semmit. Sőt, én már nem is vagyok, csak maga az igaz-
ság van. Tehát ezek után is az igazságról akarsz vitatkozni - 
akár magával az igazsággal is? De mégis hogyan? Tudod, ne-
kem nagyon szimpatikus vagy. Azt javaslom, ülj le ide mel-
lém, és maradj mellettem két évig. Teljes csendben. Csak él-
vezd a jelenlétemet, érzed a jelenlétemet, szívd magadba. 
Két évig egyetlen szót se szólj. Aztán majd két év után el-
kezdhetjük a vitát.

Furcsa egy feltétel volt: két évig ott kellett ülnie egy szó 
nélkül. Viszont ő igazi kereső volt, nem közönséges gondol-
kodó, hanem olyan, aki valóban meg akarta ismerni az igaz-
ságot, nem logikai következtetésekkel, hanem egzisztenciális 
úton akarta felfedezni. Beleegyezett hát.

Abban a pillanatban Gautama Buddha egyik tanítványa, 
Mahakashyapa, aki szintén ott ült egy fa alatt, harsányan fel-
nevetett. De mint valami őrült, nem is bírta abbahagyni. 

Maulingaputta nem tudta mire vélni a dolgot.

- Mi baja annak a fickónak? - kérdezte Gautama Buddhától.
- Egyszer csak minden ok nélkül elkezd röhögni...

- Kérdezd meg tőle! - mondta Buddha. 

Mahakashyapa pedig így szólt Maulingaputtához:

- Ha valóban kérdezni akarsz valamit, hát most kérdezz, 
mert két év múlva már te magad is tudni fogod a választ. 
Akkor pedig ki teszi fel a kérdést? Te magad már nem leszel. 

Ez az ember nagyon veszélyes! Én is vitatkozni akartam ve-
le, és velem is eljátszotta ugyanezt. Két évig ültem mellette, 
és egyszerűen megszűntem létezni. Most már én magam va-
gyok az igazság, de erről vitatkozni teljesen lehetetlen. Azért 
nevettem, mert eszembe jutott, hogy velem is ez történt. Le-
ülsz, két évig csendben maradsz, és azt hiszed, hogy utána 
majd valami igazi jó kegyetlen vitának lehetsz részese... Ezért 
mondom hát, hogy ha kérdezni akarsz, akkor most kérdezz, 
mert később már nem lesznek kérdéseid.

De Maulingaputta Buddhával értett egyet és azt mondta: 

- Amit Gautama Buddha mond, az számít. Valóban nem 
tudok semmit az igazságról, hogyan is vitatkozhatnék róla. 

Hadd üljek itt két évig! Ötven évet elpazaroltam az életem-
ből, csak jártam az országot, több ezer emberrel beszélget-
tem, vitatkoztam, csak vitáztam és vitáztam, és mire men-
tem vele? Üres kézzel állok itt. Elpazaroltam ötven évet, 
még kettő nyugodtan belefér. És Gautama Buddha puszta 
jelenléte, a csendje, a derűs nyugalma, az illata... a már-már 
kézzelfogható aurája... biztos vagyok benne, hogy nem fog 
becsapni - ő senkit nem tudna becsapni.

Két évig várt hát szép csendben. De a két év alatt az énje 
valóban eltűnt. Az elméje annyira elcsendesedett, hogy már 
nem is számolta a hónapokat, a napokat és a heteket. Ami-
kor letelt a két év, nem is tudta, hogy valóban letelt. 

Gautama Buddha kérdezte meg tőle:

- Na, mi van, Maulingaputta, elfelejtetted, hogy miért is 
jöttél? Letelt a két év Napra pontosan két évvel ezelőtt jöt-
tél hozzám. Az egyezségünk értelmében, most kiállok veled 
a vitára. Kérdezhetsz.

De ahelyett, hogy kérdezett volna, boldogságtól könnyes 
szemmel leborult Gautama Buddha lába elé, és így szólt: 

- Kérlek, bocsáss meg! Mahakashyapának igaza volt. 
Olyan mélyen összekapcsolódtam veled, hogy már nincs mit 
kérdeznem, és neked sem kell válaszolnod semmire. Ismerlek 
a legbensőbb lényedig. Láttam a fényedet, láttam a szerete-
tedet, és megtapasztaltam az igazságodat. És a legfurcsább, 
hogy amikor megtapasztaltam mindezt, hirtelen bennem is 
ugyanezek a tapasztalatok borultak virágba.

A te igazságod megmozdított bennem valamit, amitől 
megtapasztaltam a saját igazságomat, és mint kiderült, a 
kettő egy és ugyanaz. Kérlek, bocsáss meg. Tudatlan voltam, 
és egoista, már maga az a gondolatom is nevetségesnek tű-
nik, hogy az igazságról egyáltalán vitatkozni akartam. Az 
igazságról nem lehet vitatkozni, az igazsággal nem lehet 
mást tenni, mint mély csendben megtapasztalni."
 
fogdoki- - - -2008-10-11 18:26:23    ( 521 )
Ma felmentem, igaz csak a levegőbe - de ahogy ott futottam a gép 
mellet és fogtam a szárnyat, hogy ne érjen le amíg el nem kezd 
emelkedni - a Wright fivérek ott voltak bennem igazi 
rácsodálkozással.

És miért pont hegy? A víz ott már kisebb hőfokon is forr. De vajon a 
szellem??
Előzmény: Taiku ( 517 ) 
fogdoki- - - -2008-10-11 18:12:16    ( 520 )
Taiku - rád gondoltam!

"Egyszer egy nagy filozófus kereste fel Gautama Buddhát, 
hogy az igazságról beszélgessen vele. Keleten az ilyesminek 
nagy hagyománya volt: a filozófusok járták a vidéket, és más 
filozófusokkal nyilvános vitákat folytattak. Azok voltak a ré-
gi szép idők, akkoriban még létezett a gondolat valódi sza-
badsága. Mindenféle filozófia és létfelfogás békésen élt egy-
más mellett; mindegyiket elfogadták, megbeszélték. Nem 
volt ebben semmiféle ellentmondás. A vita pedig nem volt 
más, mint a felfedezés, a belátás eszköze, mindenki nagy 
odaadással és barátsággal vett részt benne. Akit pedig le-
győztek a vitában, az a győztes tanítványa lett. Mi sem ter-
mészetesebb ennél..."
 
fogdoki- - - -2008-10-11 18:08:46    ( 519 )
"Emberek millióhoz beszéltem, és szép lassan rájöttem, 
hogy csak a falaknak beszélek: senki nem figyel. A legjobb 
esetben is csak annyit érek el, hogy néhányan hallják, amit 
mondok, de a legtöbb ember feje tele van a saját előítéletei-
vel, olyan gondolatokkal, amelyekre semmi bizonyítékuk 
nincs; megannyi hit, eszme, vallás és filozófia kergetőzik az 
elméjükben. . .

Amikor beszámolnak arról, hogy mit hallottak, valami tel-
jesen más dolgot mondanak. Bármit is mondtál nekik, telje-
sen eltorzult bennük, egy csomó mindent kihagynak, egy 
sor más dolgot pedig hozzátesznek, teljesen más színezete 
lesz az egésznek, egész más jelentés társul az eredeti gondo-
latokhoz, olyasmi, amit eszed ágában sem volt mondani. Te-
hát vagy egyáltalán nem is figyelnek, vagy ha legalább eljut-
nak odáig, hogy meghallják, amit mondasz, félreértik, de 
soha nem értik meg igazán."
 
fogdoki- - - -2008-10-11 18:00:41    ( 518 )
"Egyszer megkérdezték Henry Fordot: „Hogy csinálta, 
hogy mindig egyre gazdagabb és gazdagabb lett, mi mozgat-
ta, hogy nem unt bele?" Ford azt mondta: „Tudják, kíváncsi 
voltam, tudok-e több pénzt keresni, mint amennyit a felesé-
gem el tud költeni. De be kell látnom, vesztettem.""
 
Taiku- - - -2008-10-11 08:38:08    ( 517 )
"Gyere le a hegyről!"


...Csak utánad! ;-)
Előzmény: fogdoki ( 516 ) 
fogdoki- - - -2008-10-11 07:25:55    ( 516 )
>Minél inkább törekszel...

Taiku itt nem elég a kicsit érdekel(60fok). Nem elég a nagyon érdekel
(95 fok). Itt csak az ugrás, a 100fok elég - hogy megtörténjen az 
átalakulás. A többi hiú vágta csupán.

És hogy elérhetetlenné válik? - hahahaa... - akkor már rég elértük 
volna. Ennek eleve az a szépsége, hogy elérhetetlen. Nem elérhető. 
Egy új minőség, ugrás.

Gyere le a hegyről!
Előzmény: Taiku ( 511 ) 
berkes- - - -2008-10-11 06:43:26    ( 515 )
Szilva védelmében: a hiba a honlap oldalán van, bárkivel
megtörténhet... (a kiválasztottakkal :-))
Előzmény: Taiku ( 514 ) 
Taiku- - - -2008-10-10 21:52:46    ( 514 )
Az 1000-hez még gyúrni kell egy kicsit, de gyorsan el lehet azt is érni:

1,Rövidebb, tömörebb szövegek /Már fáj a szemem :-D/
2, Küldjünk el mi is mindent háromszor, ahogyan Szilva :-DD

"...az álmatlanság sok mindent kihoz az emberből" :-)
Előzmény: fogdoki ( 500 ) 
Taiku- - - -2008-10-10 21:47:32    ( 513 )
"Elégedettség. Senki se gondolná, de az elégedettség egyenlő a
boldogsággal. Aki elégedett, az boldog is. Mit jelent elégedettnek
lenni? Azt jelenti, hogy elég az, ami van és amim van. Nem akarok
többet az élettől, csak annyit, amennyit éppen ad vagy netalán elvesz.
Az elégedettség hálát is jelent. Aki nem elégedett, az hálás sem tud
lenni." /Miroslaw Putnek/
Előzmény: fogdoki ( 506 ) 
Taiku- - - -2008-10-10 21:41:03    ( 512 )
Nagyjából végigolvastam, amiről a hét során lemaradtam. Összegezve
számomra a két legszebb gondolat:

„Avagy nem úgy lépdel-e, akár a táncos?"

"a szamár nyakába akasztja a gyémántot"

:-)
 
Taiku- - - -2008-10-10 21:27:29    ( 511 )
Vigyázz, Fogdoki!

Minél inkább törekszel valamire annál inkább elérhetetlenné válik...

...és nem tudhatod, hogy ha el is éred - hogy az álmom megzavarod -,
jobban jársz-e; az álmatlanság sok mindent kihoz az emberből... :-DD
Előzmény: fogdoki ( 504 ) 
Taiku- - - -2008-10-10 21:22:18    ( 510 )
>>"Eljött életed utolsó pillanata és te még mindig másokat kérdezel az 
életedről?"

Leonardo da Vinci:
"Azt hittem, hogy élni tanulok, de halni tanultam meg."

Ismeretlen:
"Az életre még
készülődöm: sietve
halni tanulok." 


Remélem válaszoltam. ;-)
Előzmény: fogdoki ( 503 ) 
berkes- - - -2008-10-10 16:23:29    ( 509 )
Magadat formálod! (Mondom: most erre van szükség!)

---- Na, azért egy kicsit engem is! :-( :-) ----
Előzmény: fogdoki ( 504 ) 
fogdoki- - - -2008-10-10 12:23:53    ( 508 )
"Japánban a kardforgatás és az íjászat a meditáció elsajátí-
tásának formái. A múltban a harcosok csodálatos emberek 
voltak, a testük olyan gyönyörű volt, akár a vadállatoké, te-
le életerővel, igazi műalkotás...

Zarathustra azt mondja, ha már nem tudsz bölcsként 
meghalni, legalább halj meg harcosként. Ez a második leg-
jobb halál..."
 
fogdoki- - - -2008-10-10 12:07:31    ( 507 )
"A harcosok is valami ilyesmik voltak: a testükre jó volt rá-
nézni. Vigyáztak is rá, fegyelmezetten éltek, és ahhoz, hogy 
harcosokká váljanak, egyfajta meditációra is szükségük volt. 

Ébernek kellett lenniük, minden pillanatban tudatosan él-
tek, mert egyetlen hiba elég... és vége. Borotvaélen táncol-
tak, de az egyensúlyérzékük szinte már tapintható volt. Na, 
ilyen harcosok ma már nem léteznek. A háború manapság 
mocskos dolog, ma már nem szól másról, csak a pusztításról. 
Nem hoz értéket az emberiség életébe.

A harcosok viszont évezredeken át méltóságot és becsüle-
tet adtak a testüknek, az elméjüknek, a lényüknek, mert 
teljes tudatossággal kellett élniük. Nem engedhették meg 
maguknak, hogy mindenféle gondolatok megzavarják őket. 

A harcos nem időzhetett a múltban, és nem szaladhatott elő-
re a jövőbe sem. Mindig a jelenben kellett lennie. Ezért ala-
kult ki Japánban a kardforgatás és az íjászat művészetéből 
egyfajta meditációs technika. Nem kell külön meditációt ta-
nulni: elég, ha az ember megtanulja az íjászatot, s idővel au-
tomatikusan meditátorrá válik - alig van különbség."
 
fogdoki- - - -2008-10-10 07:50:15    ( 506 )
Hálával a szívedben...

"Zarathustra úgy tekint a halálra, mint a benned rejlő ösz-
szes lehetőség realizálódására. Ez az a pillanat, amikor már 
semmi szükség arra, hogy a testedben maradj. Boldogan hal-
hatsz meg, mosollyal az arcodon, szemedben megannyi titok 
és rejtély... A te halálod időszerű lesz, míg az emberek 
kilencvenkilenc százalékánál a halál nem akkor jön el, ami-
kor kellene: vagy túl későn, vagy túl korán.

Aznap, amikor Gautama Buddha meghalt, reggel így szólt 
a tanítványaihoz:

- Most már tényleg elég volt. Itt az idő, hogy elmenjek. 

Nem értették, hogy mire gondol, talán máshová szeretne 
menni...

- Nem értitek. . . elhagyom a testemet. Keresek egy másik 
gyönyörű helyet. Csodálatos életet éltem, a hegyek közt, a 
fákkal, a vadállatokkal és sok-sok meditálóval.
Körbenézett, és meglátott két csodaszép égig érő szákfát. 
Úgy álltak ott, mint az ikrek.

- Ez a hely tökéletes lesz. Itt fogok meghalni, e két szákfa 
között.

Ahogy ezt mondta, olyan volt, mintha a halál neki csak el-
határozás kérdése lenne. Nem a halál jött el hozzá, ő maga 
adta át a testét a halálnak.

Az fájdalmas, ha a halál jön el hozzád, és elragadja a teste-
det, közben pedig még nem fejezted be a dolgaidat az élet-
ben. . . a gyermekeid még kicsik, a lányod éppen készült férj-
hez menni, a vállalkozásod mélyponton volt. A halál meg 
bekopog az ajtón, és ilyenkor nem tudod tárt karokkal fo-
gadni. Még a nagy uralkodók sem örülnek a halálnak, mert 
mindig lenne még mit megszállni, meghódítani. A kapzsiság 
nem ismer határokat. Mindig többet és többet akar. Ezért 
tűnik úgy, hogy a halál az ember legádázabb ellensége.

De egy olyan embernek, mint Gautama Buddha, ez csak 
egy egyszerű döntés. Leült a két szákfa közé, és azt mondta 
a tanítványainak:

- Többé soha nem találkozunk. Ez a test kiélte az életét, 
most már pihennie kell, a végső pihenés ideje elérkezett. De 
mielőtt itt hagyom, ha még van kérdésetek, kérdezzetek 
most. Lehet, hogy találkoztok még megvilágosodott ember-
rel... de hogy hol és mikor, azt senki nem tudhatja.

De a tanítványok csak sírtak. Valahogy nem tűnt megfele-
lőnek, hogy most kérdéseket tegyenek fel mesterüknek.

- Negyvenkét éven át mást sem tettél, mint válaszoltál a 
kérdéseinkre - mondták. - Megválaszoltad az összes kérdé-
sünket. Pihenj nyugodtan, miattunk pedig ne aggódj. Meg-
mutattad nekünk az ösvényt, és mi nem fogunk letérni róla.

Csodaszép történet: Buddha becsukta a szemét, és ezt 
mondta:

- Megtettem az első lépést... nem vagyok már test. Meg-
tettem a második lépést... nem vagyok már elme. Megtet-
tem a harmadik lépést... nem vagyok már szív Megettem a 
negyedik lépést... beléptem a tudatosságomba.

Ebben a pillanatban leállt a légzése, és megállt a szíve. Ez 
egészen másfajta halál, mint amit megszoktunk: olyan kön-
nyű, olyan nyugodt és beteljesedett - sugárzik belőle a hála 
a létezés felé.

Ugyanazok a lépések, mint amelyek a meditációhoz is 
kellenek. Ezért mondtam, hogy ha meditálsz, megtapasz-
talhatod a halált, anélkül hogy fizikai értelemben meghal-
nál: vissza tudsz jönni. Az ösvény a testből indul, elvezet az 
elméig, onnan a szívbe, és onnan tovább a valódi lényedbe."
 
fogdoki- - - -2008-10-10 07:02:45    ( 505 )
"Erről egy indiai uralkodó, Akbar jut eszembe. Élete során 
Akbar Namahot nagyon érdekelték a kreatív emberek. Ud-
varába meghívta az ország legnagyobb költőit, a legbölcsebb 
öregeket, a nagy énekeseket, zenészeket és táncosokat. Az 
övé lehetett a leggazdagabb udvar, amellyel valaha uralkodó 
eldicsekedhetett.

Udvari zenésze Tansen volt, akiről úgy gondolták, hogy fe-
lülmúlhatatlan. Zenéje valóságos mágia volt, hipnotikus erő-
vel bírt, Akbar pedig egyszerűen nem bírt betelni vele, hiá-
ba hallgatta nap, mint nap.

Egyik este, amikor éppen hazafelé készülődött, Akbar így 
szólt hozzá:

- Figyelj csak, Tansen! Érről rnég nem beszéltem neked, de 
már többször elgondolkodtam rajta... Egyszerűen képtelen 
vagyok elgondolni is, hogy létezhet nálad jobb zenész a vilá-
gon, számomra ez elképzelhetetlen. De, tudod... szóval arra 
gondoltam, hogy ha a tanárod még él, szívesen megnézném 
magamnak azt az embert, aki téged zenélni tanított, aki vé-
gigvezetett az úton. Ki tudja, lehet, hogy a tanárod még ná-
lad is nagyobb zenész... bár, mondom, nem nagyon tudom 
elképzelni, hogy hogyan lehetne nálad nagyobb valaki a ze-
nében.

- A tanárom bizony él - válaszolta Tansen. - És lehet, 
hogy te el sem tudod képzelni, de hozzá képest... mondjuk 
úgy, hogy én csak piszok vagyok a lába körme alatt. Össze 
sem tudom hasonlítani magamat az ő tudásával. Oly hatal-
mas közöttünk a távolság.

- Hát akkor hívjuk meg az udvarba! - mondta Akbar iz-
gatottan. - Tartsunk egy nagy ünnepséget a tiszteletére!

- Ez kicsit bajos lesz - mondta Tansen -, mert ő egy szan-
nyászin, aki nem messze lakik a palotától a Yamuna folyó 
partján, egy kis kunyhóban. Úgy hívják, hogy Haridas. Csak 
akkor énekel, és csak akkor zenél, amikor a zene spontán fel-
tör belőle, felkérésre nem játszik. Szóval, ha meg is hívod, 
nem biztos, hogy hallhatod a játékát... de ha valóban ennyi-
re érdekel, akkor megpróbálhatjuk, hogy hajnali háromkor 
letelepszünk a kunyhója közelében, mert ilyenkor szokott 
felkelni, fürdik egyet a folyóban és... van neki egy kis arany-
szobra a bölcsesség istenéről... annak szokott játszani. Ilyen-
kor senki más nem hallja. De vigyázni kell, nehogy észre ve-
gyen minket, mert akkor lehet, hogy nem játszik. Őrült egy 
figura!

De hát ki hallott már olyat, hogy a nagy művész nem őrült 
egy kicsit? Mindegyikükben van egy adag őrültség, a világ 
szemében nem számítanak „normálisnak".

- Rendben! - mondta Akbar lelkesen. - Holnap hajnalban 
menjünk el hozzá. Most ne menj haza, addig aludj itt, há-
romkor pedig ott leszünk a folyónál a kunyhó mögött.

A nagy uralkodó, aki egész India felett gyakorolta a hatal-
mát, úgy lopózott oda a kunyhó mögé, mint egy közönséges 
tolvaj! És amikor meghallotta a zenét, Tansen is alig hitt a 
szemének, amikor látta, hogy könnyek folynak Akbar arcán, 
az öröm és az extázis könnyei.

Hazafelé menet Akbar így szólt Tansenhez:

- Ha a te zenéd varázslat, Haridas zenéje maga a csoda. De 
mi a különbség? Eddig azt hittem, képtelenség, hogy bárki 
is nagyobb zenész legyen, mint te. Most pedig úgy érzem, 
hogy ehhez képest bőven van még mit tanulnod. Ebben a 
szegény kis szannyászinban, a mesteredben van valami na-
gyon csalóka... szó szerit megállt az eszem tőle. Elfeledkez-
tem az időről. Megfeledkeztem arról is, hogy uralkodó va-
gyok. Ez a néhány perc volt életem legmagasztosabb 
pillanata. Hogyhogy te nem tudsz erre a szintre eljuttatni?

És most jön a nagyon fontos válasz:

- Nos, ez elég egyszerű. Én azért énekelek, azért zenélek, 
hogy kapjak tőled valamit. Nem vagyok más, csak egy kol-
dus. A kapzsiságom miatt játszom. Eladom a zenémet, azért 
zenélek, mert kapni akarok valamit. Ő viszont azért játszik, 
mert kapott valamit, mert van valamije. Ő az igazi uralko-
dó. A dala a boldogságtól túlcsorduló szívéből árad, nem pe-
dig kapzsiságból. A túláradó szeretete szüli a zenéjét, nincs 
célja vele, csak a puszta boldogság, ahogyan az illat is cél nél-
kül árad a virágokból. Nem eladó... hát ez a különbség. Én
jó zenész vagyok. Mondhatni, kitanultam a zenélés mester-
ségét. Jó a technikám, ügyesen játszom a húrokon. De a szí-
vem üres. Soha nem éreztem azt az extázist, soha nem ta-
pasztaltam meg azt a létet, soha nem érintett meg az isteni. 

Ő viszont teljesen őrült. Belerészegedett az istenibe, számá-
ra a zenélés nem feladat, magától tör elő belőle. Ezért nem 
tud felkérésre játszani."
 
fogdoki- - - -2008-10-10 06:58:23    ( 504 )
Sensei! - remélem hogy legalább néha megzavarom az álmodat :-)?
Taikuét pedig már kifejezetten kötelességem...
 
fogdoki- - - -2008-10-08 21:41:04    ( 503 )
Taiku! - nem volt elég a mestert kicserélni, sokkal többet kellett 
rajta faragni. De a kérésed a koaniskolában már meghallgatásra is 
talált! :-)

"Az utolsó lábnyom…

Egyszer valaki azt álmodta, hogy egy mesterrel együtt menetel az 
úton, miközben életének egyes jelenetei villanak fel előtte az 
égbolton.

Közben maguk mögött két sor lábnyomot látott a homokban, amik egymás
mellett haladtak: a sajátját és a mesterét.

Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra.

Ekkor vette észre, hogy az út folyamán sokszor csak egyetlen sor
lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének
legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, így
megkérdezte a mestert:

- Mester, te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek
téged, te mindig velem jársz életem útjain. De íme a legnyomasztóbb
esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen
akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem volt rád...

A mester így felelt:

- Én nem ígértem neked semmit. Én nem is létezem. Te találtál ki 
engem, a te vágyad vetített ide. Érzékeid sokszor megcsaltak, mint 
most is. Magadhoz beszélsz magaddal. Mestert kerestél, de sohasem 
találtál, de rájöttél-e vajon miért? – Nem léteznek mesterek ez csak 
a vágyad kivetülése, ami néha már annyira erős, hogy látod is. De 
társaid lehettek volna ezren is, de te elmentél mellettük. Úgy 
gondoltad ők nem vihetnek téged magasabbra, minek is foglalkoznál 
velük. Pedig veled voltak és együtt utazni néha sokkal könnyebb.

- Nézz hátra és az illúzióid szertefoszlanak. Még a lábnyomokat is 
csak álmodtad – hát ez a te igazságod?

Eljött életed utolsó pillanata és te még mindig másokat kérdezel az 
életedről?

- Hát bakker, erről lemaradtál!

:-)"
Előzmény: Taiku ( 477 ) 
fogdoki- - - -2008-10-08 18:54:22    ( 502 )
Kutszegi Lacinak

"Az egyik barátom, egy idős fickó, aki nagyon szeretett... 
Csak két embert hívtak „mahatmának" Indiában, ami azt 
jelenti „nagy lélek": az egyik Mahatma Gandhi volt, a má-
sik pedig ez az öregember, Mahatma Bhagwandin. Egyszer 
azt mondta nekem: „Ha az emberek megértik, amit mond-
tál, biztos lehetsz benne, hogy nem az igazságot mondtad. 

Ha félreértenek, akkor van egy kis esély rá, hogy az igazsá-
got fogalmaztad meg." Furcsa, hogy az igazság definícióját 
úgy kell megadnunk, hogy „az, amit az emberek biztosan 
félreértenek". Pedig milyen igaza volt... Az emberek évszá-
zadok óta hazugságok között élnek. Ezért aztán aki rájön az 
igazságra, azt szükségszerűen félreértik."
 
fogdoki- - - -2008-10-08 14:12:47    ( 501 )
"Vannak bizonyos pillanatok, még azoknak az életében is, 
akik a tudattalanság sötétjében tapogatóznak, amikor egy-
szer csak, mint a villám, valami felébreszti őket, és a teve 
nem teve többé: megtörténik a metamorfózis, az átváltozás.

Gautama Buddha huszonkilenc éves korában hagyta el a 
királyságát. Miért? Mert becsapott a villám: a tevéből orosz-
lán lett.

Amikor megszületett, összehívták a királyság legnagyobb 
csillagjósait, mivel ő volt a nagy uralkodó egyetlen fia, és ak-
koriban az uralkodó már nagyon öreg volt. Egész életében 
arra vágyott, hogy legyen egy gyermeke, máskülönben ki 
fogja követni a trónon? Egész életében csak harcolt, meg-
szállt a seregeivel más országokat, és hatalmas birodalmat 
hozott létre. De kinek? Ezért aztán érthető, hogy majd kiug-
rott a bőréből, amikor Gautama Buddha megszületett, és 
természetesen egyből tudni akarta a gyermek jövőjének 
minden részletét. A nagy asztrológusok és csillagjósok mind 
összesereglettek a palotában. Órákig vitatkoztak, a király 
pedig ott türelmetlenkedett az ajtó előtt:

- Na, mire jutottatok? Mi a fene tart ennyi ideig?

Végül a legfiatalabb szólt... az idősebbek nagyon zavarban 
voltak: „Most mit mondjunk?..." - tipródtak magukban. A
helyzet valóban zavarba ejtő volt, ebben mind egyetértettek. 

Mindenesetre a legfiatalabb végül előállt:

- Ezek az öreg jósok nem akarnak olyasmit mondani, ami 
bánatot okoz neked, Felség. De hát valakinek meg kell törni 
a jeget.

A gyermeked nagyon furcsa. A jövőjét nem lehet pontosan 
megmondani, mert két jövője van. Órákig mérlegeltük, 
hogy melyik az erősebb, de az az igazság, hogy egyforma erős 
mindkettő. Még soha nem láttunk ilyen gyermeket.

- Jól van, ne aggódj! - mondta a király. - Csak mondd el 
pontosan, hogy mit láttatok, de az igazat akarom hallani! 

A fiatal csillagjós pedig elmondta, amivel a többiek is 
mind egyetértettek:

- A gyermeked vagy a világ legnagyobb uralkodója lesz, 
vagy pedig lemond a királyságról és koldusként fog élni. 
Ezért tartott ilyen sokáig a tanácskozás, egyszerűen nem 
tudtuk, hogyan mondjuk meg. Mindkét lehetőség egyforma 
valószínűséggel jelenik meg a gyermek jövőjében.

A király ettől szintén zavarba esett.

- Na, és mit tanácsoltok? Van arra mód, hogy valahogy el-
érjem, hogy ne mondjon le a királyságról, és ne legyen kol-
dus?

A jósok mindenféle óvintézkedést javasoltak, de legfőkép-
pen azt, hogy a gyermek soha ne találkozzon betegséggel, 
öregséggel, halállal és szannyászinokkal. Így kell élnie, szin-
te vakon, hogy ne szembesüljön ezekkel a dolgokkal, mert 
bármelyik hatására megmozdulhat benne valami, ami miatt 
lemond mindenről, amit ez a világ csak kínálhat neki.

- Rendben van, elintézem - mondta a király.

Építettek hát három palotát a gyermeknek, hogy az egyes 
évszakokban ne kelljen elviselnie a hőséget, illetve a hideget
és a túl sok esőt. Gondoskodtak minden kényelmi szolgálta-
tásról. A kertészeknek azt mondták: „Soha nem láthat 
egyetlen elszáradt levelet vagy hervadó virágot sem, ezért éj-
szaka a kertet meg kell tisztítani a száraz levelektől, és a her-
vadó virágoktól. Csakis az üde virágok fiatalságával találkoz-
hat." Amikor serdülőkorba ért, a királyság legszebb leányai 
vették körül. Egész életében csak örömmel találkozott, zene 
tánc és csodaszép nők vették körül mindenütt. Soha nem lá-
tott egyetlen beteg embert sem.

Huszonkilenc éves korában aztán... akkoriban évente ren-
deztek egy ünnepséget, amolyan fiatalok fesztiválját, amit a 
hercegnek kellett megnyitnia. Minden évben ő indította út-
jára az ünnepséget. Ilyenkor lezárták az utakat, az öregeknek 
otthon kellett maradniuk. De ebben az évben... Figyeljétek 
csak, milyen gyönyörű történet! Egészen idáig csak tények 
voltak. Ezen a ponton viszont belép a mítosz, és mint tudjuk 
a mítoszok sokkal fontosabbak, mint a történelmi tények.

Az isteneket... Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a 
dzsainák és a buddhisták nem egy istenben hisznek, hanem 
úgy gondolják, hogy minden létező végül istenné válik. Ez-
zel Zarathustra is egyetért: mindenkiben ott szunnyad a le-
hetőség, hogy istenné váljon. Hogy ez meddig tart, csak tő-
le függ, de mindenkinek ez a végzete, és a hosszú idők során 
már milliók és milliók érték el ezt a pontot. Nekik már nincs 
fizikai testük; ők az örökkévalóságban, a halhatatlanságban 
élnek.

Szóval az isteneket már kezdte nagyon zavarni ez az egész, 
hogy eltelt huszonkilenc év, és aki arra született, hogy elérje 
a megvilágosodást, azt az apja mindenféle módszerrel gátol-
ja a fejlődésben. Mert ugyan mit ér, ha valakiből nagy ural-
kodó válik, ahhoz képest, hogy a történelem legnagyobb
megvilágosodott lénye is válhatna belőle, hiszen ezáltal az 
egész emberiség, az egész világmindenség tudatosságát fel-
ébresztheti.

Mondom, ez már nem történelmi tény, hanem mítosz, de a 
mítosz fontosabb, mert jól mutatja, hogy a fejlődésed az 
egész világegyetemnek érdeke, a létezés számára egyáltalán 
nem vagy közömbös. Ha már készen állsz a virágzásra, a lét, 
amint lehet, elhozza számodra a tavaszt. A létezésnek óriási 
érdeke van abban, hogy felébredj, mert az ébredésed máso-
kat is felébreszt majd. Vagyis az egész emberiség tudatossá-
gára hatással leszel. A felébredésed nyomot hagy minden in-
telligens emberi lényben. Lehet, hogy sokakban felkelti 
ugyanazt a vágyat, lehet, hogy a mag elkezd kicsírázni. Le-
het, hogy ami alszik, egyszer csak aktivizálódik, és megmoz-
dul az egész világ.

Ezért mondom, hogy ez a mitológiai rész sokkal fontosabb, 
mint maguk a történelmi tények. Lehet, hogy csak mese az 
egész, de a mögöttes szimbolika rendkívül fontos.

Szóval, most is lezárták az utakat, így aztán az istenek úgy 
döntöttek, hogy az egyikük egy beteg öregember képében 
közvetlenül Gautama Buddha aranyhintója mellett fog tes-
tet ölteni, amelyben az ifjú herceg a megnyitóra vonul. 

Buddha egyszerűen nem értette, hogy mi történhetett ezzel 
az emberrel. Annyira vigyáztak rá, a legjobb orvosok vették 
körül, hogy ő maga soha nem volt még beteg, és soha nem 
is látott maga körül beteg embert.

Ekkor egy másik isten a kocsis testébe költözött, mert 
Buddha őt kérdezte:

- Mi történt ezzel az emberrel?

Az isten pedig a kocsis szájával felelt:

- Mindenkivel ez történik. Előbb-utóbb az ember legyen-
gül, megbetegszik, és megöregszik.

Ekkor megláttak egy másik öreget - egy másik istent - a 
kocsis pedig így folytatta:

- Látod, mindenkivel ez történik. A fiatalság nem tart 
örökké. Egyszer biztosan elmúlik.

Buddhát nagyon megrázta ez az egész. Ebben a pillanat-
ban észrevették, hogy néhány isten egy halottat cipel a te-
mető felé. Buddha megkérdezte:

- És azzal az emberrel mi történt?

- Az öregség után jön a vég. Az az ember meghalt. O 
nincs többé.

Utánuk jött egy piros ruhás szannyászin.

- Ezen az emberen miért van piros ruha, miért van lebo-
rotválva a feje, és miért látszik olyan boldognak, olyan egész-
ségesnek? A szemében valami delejes csillogást látok. Ki ez 
az ember? Vele mi történt? - kérdezte Buddha.

- Ez az ember, miután látta a betegséget, az öregséget, a 
halált, lemondott a világról. Még mielőtt eljön a halál, tud-
ni akarja az igazságot az életről. Vagyis hogy az élet túléli-e 
a halált, vagy a halál valóban a vég, és utána már nincs sem-
mi. Az igazságot keresi. O egy szannyászin.

Ez úgy csapott be, mint a villám. Az apja huszonkilenc 
évig hiába vigyázott rá, ebben a pillanatban minden megvál-
tozott.

- Nem nyitom meg a fiatalok fesztiválját, mert egy olyan 
világban, ahol betegség és halál van, ugyan mit számít, ha az 
ember néhány évig fiatal? Majd megnyitja más... Forduljunk 
vissza!

Még aznap este kiszökött a palotából, és elindult az igaz-
ság keresésére..."
 
fogdoki- - - -2008-10-08 14:11:11    ( 500 )
Akkor hagy ragadjam én is alkalmat és a kerek félezres hozzászólású 
KOAN fórumot egy ünnepi koannal toldjam meg. Bár hiába akár ezer 
koan, ha egy is elég lett volna, de mégis hagy záporozzanak tovább - 
hiszen a rész is az egész része :-)

És persze tekintsük a verem első elemét a nulladik sorszámúnak, így 
az ötszázegyedik lesz az ötszázadik...
 
fogdoki- - - -2008-10-08 08:38:50    ( 499 )
Tényleg röhgnek a főnök viccein?

"Hallottam egy történetet egy főnökről, aki minden reggel 
behívatta az embereit az irodájába. Csak három viccet is-
mert, de mindennap elmondott egyet, és persze mindenki-
nek nevetnie kellett. Kötelességből. Az emberek már nagyon 
unták a főnök vicceit, mert már a könyökükön jött ki mind 
a három, mégis úgy nevettek, mintha most hallották volna 
először a poént.

Egy napon aztán, amikor mindenki kötelességtudóan nevetett,
ahogy kell, a titkárnő unottan nézett maga elé.

- Mi a baj? - kérdezte a főnök. - Nem értetted a poént? 

- Ja? De, csak én már tegnap beadtam a felmondásomat. 
Máshova megyek dolgozni. Nekem már nem kötelességem 
olyan viccen röhögni, amit legalább ezerszer hallottam. A 
többiek csak nevessenek! Ezeknek a szerencsétleneknek to-
vábbra is itt kell dolgozniuk."
 
fogdoki- - - -2008-10-08 08:34:07    ( 498 )
Na jó, lazítsunk...

"Egyszer egy fickó túl sokat ivott a kocsmában. Hangosko-
dott, összevissza hajigált mindent, belekötött az emberekbe, 
üvöltözött, verekedett közben pedig folyamatosan kérte a 
következő pálinkát.

Végül a tulaj azt mondta neki:

- Ami sok, az sok. Most már legyen elég! Ma már nem kap 
semmit!

Aztán megkérte a csapost, hogy dobja ki a rendbontót.

A fickó viszont még tökrészegen is emlékezett arra, hogy a 
kocsmának van egy hátsó ajtaja is. A sötétben tapogatózva 
nagy nehezen meg is találta, bement, és már kérte is követ-
kező adagot.

- Már megint itt van? - kérdezte a tulajdonos. - Meg-
mondtam, hogy ma már nem kaphat semmit!

- A fenébe! - nézett rá döbbenten a részeg. - A város ösz-
szes kocsmája a magáé?"
 
fogdoki- - - -2008-10-08 08:30:27    ( 497 )
Még egy név és Őt még én sem értettem...

"Az egyik barátom találkozott Krishnamurtival, három 
nappal a halála előtt. Azt mondta, Krishnamurti nagyon 
szomorú volt és csak annyit mondott, hogy „Minden erőm-
mel azon voltam, hogy elérjem az embereket, de ahelyett 
hogy megváltoztattam volna őket, csak elpocsékoltam az 
energiáimat, olyan voltam, mint egy folyó, amely eltévedt a 
sivatagban. Akik meghallgattak, azoknak csak kellemes szó-
rakozást jelentettem. Már maga ez a szó is bántó: szórako-
zás. Egész életemet úgy éltem le, hogy csak szórakoztattam 
az embereket."

Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy igaza volt. A halálhíre se-
hol nem kavart nagy port. Egy olyan ember, aki kilencven 
évet élt, és huszonöt éves korától kezdve szolgálta az 
emberiséget... mégis úgy tűnik, mintha már évszázadok óta 
halott lenne. Senkinek még csak eszébe sem jut, senki nem 
gondol rá, hogy valahogyan megemlékezzen róla. Hiába volt 
az évszázad egyik legnagyobb szellemi óriása, a Nobel-díj bi-
zottságban fel sem merült a neve - mert ugye nem volt po-
litikus.

Eleinte ő is el akarta érni az embereket. De aztán szép 
lassan fel kellett adnia az emberiség eszméjét.

Volt néhány embere egy-két városban. Indiában csak Új-
Delhit, Bombayt, Varanasit és a Rishi-völgyet kereste fel. Itt 
volt egy-egy iskolája, mindössze négy helyen, és nagyjából 
ennyi volt még az egész világon. Ezekben az iskolákban har-
minc, negyven, ötven éven át szinte mindig ugyanazok az 
emberek hallgatták... Az viszont mégis szomorú, hogy 
azok, akik ötven éven át hallgatták a szavait, egy kicsit sem
változtak meg. Képtelen volt igazi társakat találni.

Pedig mindent megpróbált. De az emberiség egyre inkább 
megkeményedik, egyre mélyebb álomba zuhan, egyre jobban 
elkábítja magát, egyre halottabb. Ma már nagyon nehéz fel-
ébreszteni az embereket."
 
fogdoki- - - -2008-10-08 08:22:38    ( 496 )
Hopp..!? már nem csak Indiában zakkantak meg az emberek?

"P. D Ouszpenszky, George Gurdjieff legtehetségesebb ta-
nítványa, aki megismertette a világot Gurdjieffel, nélküle 
Gurdjieff örökre az ismeretlenség homályába veszett 
volna... legfeljebb csak néhányan tudtak volna róla. 

Ouszpenszky írt egy könyvet „A Csodálatos keresése" cím-
mel, amit George Gudjieffnek ajánlott. Az ajánlás szövege 
egyszerűen lenyűgöző. Egyébként maga a könyv Gurdjieff 
tanításairól szól, az alcíme így hangzik: „Egy ismeretlen ta-
nítás töredékei". Az ajánlás pedig csak ennyi: „George 
Gurdjieffnek, aki megzavarta az álmomat.""

A tánciskolában pedig már csak ennyit fogok kérdezni a csajoktól:
- Szabad egy álmatlan éjszakára?? :-))
 
fogdoki- - - -2008-10-08 08:17:13    ( 495 )
Ezt csak az 'oroszlánok' fogják érteni...

"Nem csak Zarathustra csalódott az emberekben. Szinte 
mindenki, aki egy kicsit is elmélyült önmagában, aki meg-
ismerte a valóságot, megtapasztalta a tudatosság szépségét, 
csalódott az emberekben.

Az emberek hosszú-hosszú ideje süketek... szinte már ha-
lottak. Még élnek ugyan, de csak azért, mert ahhoz sincs bá-
torságuk, hogy felkössék magukat. Még lélegeznek, de azt is 
csak azért, mert nem képesek maguktól abbahagyni a léleg-
zést. De ettől még az embertömeg nem más, mint élettelen 
súly a bolygón."
 
fogdoki- - - -2008-10-07 13:38:31    ( 494 )
"Tolsztojnak van egy csodálatos története:

Volt egyszer egy szegény szabó, aki minden hónapban lot-
tózott. Már húsz éve játszott, de soha nem nyert semmit. A 
családja és a barátai már nagyon unták:

- Miért pazarolod erre a pénzedet? Hiszen amúgy is sze-
gény vagy, a lottó pedig elég drága játék. Szinte már vallási 
rítus lett számodra, hogy minden héten veszel egy szelvényt!

De aztán egy szép napon megtörtént a csoda. Egy fekete 
autó jelent meg a szabó háza előtt, kiszállt egy ember egy 
hatalmas zsák pénzzel. A szabónak ötöse lett a lottón! Elő-
ször nem is akarta elhinni, de amikor ott látta maga előtt azt 
a halom pénzt...

Nagy volt a boldogság! Bezárta az üzletet, még a kulcsot is 
a kútba dobta, hiszen most már minek dolgozna. Most már 
annyi pénze van, hogy egész életében luxusban élhet, és bár-
mit megkaphat, amit pénzért meg lehet kapni. Arra viszont 
nem gondolt, hogy a pénz nagyon gyorsan elúszik, ha az em-
ber örömlányokkal szórakozik, vedeli az alkoholt, és min-
dennap kártyázik. Olyan dolgokat élt át, amikről korábban 
nem is álmodott. Ráment az egészsége, és röpke két év alatt 
elfogyott az összes pénze.

Visszament az üzletbe. Az emberek pedig kérdezgették: 

- Na, hát mi történt veled? Nagyon megöregedtél!...

- Az az ostoba lottó tönkretette az egészségemet, olyan 
helyeken jártam miatta, ahova soha nem kellett volna 
járnom. De háta pénz már csak ilyen. Folyamatos kísértés. 
Most már minden pénzem elfogyott. Segítsetek megkeres-
ni a kulcsomat.

Egy fiatalember lement hát a kútba, meg is találta a kul-
csot, a szabó pedig kinyitotta a boltját, és újra nekilátott 
dolgozni.

De már csak úgy megszokásból, továbbra is lottózott.

- Mi a fenét művelsz? - kérdezgették az emberek. - Szá-
modra a nyeremény nem áldás volt, hanem átok!

- Tudom, és azt is tudom, hogy még egyszer az életben 
nem fog megtörténni, hogy nyerek.

- Akkor meg minek veszel szelvényt?

- Azért, mert ha nem veszek, akkor egész hónapban úgy 
érzem, hogy hiányzik valami. Egész életemben lottóztam. 
Egyszerűen rászoktam, úgyhogy ne is próbáljatok lebeszél-
ni róla. Húsz évig nem húzták ki a számaimat. Elég való-
színű, hogy nem élek még húsz évet. Az a két év teljesen 
tönkretett.

A csodák viszont általában párban járnak. Eltelt egy év, és 
lám, ismét egy nagy fekete autó érkezett egy halom pénzzel. 

- Úristen! Végem van! - mondta a szabó.

- De hát nem kell ugyanazt művelned a pénzzel, mint a 
múltkor! - mondogatták neki az emberek. Ő mindenesetre 
ismét a kútba dobta a kulcsot, és azt mondta:

- Most már biztosan nem kell kiszedni többet onnan, mert 
nem hiszem, hogy ezt túlélem. Az első nyereményem is 
majdnem teljesen tönkretett. Ami még megmaradt belőlem, 
azt majd tönkreteszi ez a nyeremény."
 
fogdoki- - - -2008-10-07 11:16:19    ( 493 )
Sensei-nek ajánlva...

"Ezópusz egyik tanmeséje így hangzik:

Egy földműves éppen hazafelé tart a szamarával, amikor az 
út mentén meglátja a világ talán legnagyobb gyémántját,
csak persze szerencsétlennek fogalma sincs arról, hogy amit 
talált, az egy gyémánt. Hallotta már ezt a szót, de gyémán-
tot még soha nem látott. Azt viszont látja, hogy szépen csil-
log a napfényben, ezért aztán - mivel még soha semmit nem 
adott a szamarának, és úgy gondolja, hogy biztosan örülne 
neki -, a szamár nyakába akasztja a gyémántot.

Ahogy mennek tovább az úton, szembe jön egy ékszerész. 
Még soha nem látott ekkora gyémántot, és ráadásul egy 
szamár nyakában!... Leszáll hát a lováról, és megkérdi a 
földművest:

- Mennyit kérsz érte?

- Hát,... ez csak egy kő. Egy rúpiát.

De az emberi kapzsiság határtalan. Az ékszerész tudja, 
hogy a kő milliókat ér...

- Túl sok az egy kőért. Adok érte nyolc annát, vagyis fél 
rúpiát.

A földműves kicsit elgondolkodik, majd azt mondja:

- Akkor inkább maradjon a szamár nyakában, hadd örül-
jön neki! Nem adom el.

Aztán úgy hozza a szerencse, hogy később arra jön egy má-
sik ékszerész is egy szekérrel, és majdnem szívrohamot kap, 
amikor meglátja a gyémántot a szamár nyakában.

- Mennyit kérsz érte?

Azért ez már a földművesnek is gyanús: „Ez a kő biztosan 
valami értékes dolog lehet..." - gondolja magában.

- Két rúpiát.

Így gondolkodik egy szegény ember: a két rúpia már meg-
fizethetetlen, annyit biztos nem ad érte senki...

Az első ékszerész viszont lassan haladt, mert abban re-
ménykedett, hogy a földműves majd visszafordul, és mégis-
csak odaadja fél rúpiáért azt a követ. Csak egy kis időt kell
hagyni neki. De amint meglátja, hogy valaki más is megállt 
vele beszélgetni, azonnal odarohan hozzájuk, és így szól:

- Emlékszel még rám? Az előbb én kérdeztem, hogy 
mennyibe kerül a kő! Átgondoltam a dolgot, hajlandó va-
gyok megadni érte az egy rúpiát.

- Én pedig hajlandó vagyok megadni érte a két rúpiát - 
mondja a másik ékszerész.

Megindul a licitálás, és a szerencsétlen földműves egy idő 
után már nem is érti a számokat...
Végül így szól:

- Uraim, ne vesztegessék az idejüket. Már eldöntöttem, 
hogy nem adom el. Nem is értem ezeket a számokat, de egy 
biztos. El kell mennem a piacra, és megkérdezek még né-
hány embert erről a kőről. Mert az már egyszer biztos, hogy 
nem hétköznapi kő. Azért pedig, hogy ezt tudatták velem, 
nagyon hálás vagyok mindkettőjüknek.

- Te bolond! Több százezer rúpiát adunk érte! - mondja az 
első ékszerész.

A földműves csak nevet, és így szól a szamarához:

- Hallod szamár? Én vagyok a bolond! Eladtam volna ezt 
a követ egy rúpiáért, mert nem tudtam, hogy milyen 
értékes. . .

Aztán az első ékszerészhez fordul:

- Én csak egy egyszerű parasztember vagyok, maga vi-
szont ékszerész. Pontosan tudta, hogy milyen értékes ez a 
kő, de nem volt hajlandó megadni érte az egy rúpiát. Hát, 
akkor ki itt a bolond? Nekem fogalmam sem volt róla, hogy 
mennyit ér, de maga tudta jól, és ennek ellenére meg akart 
spórolni egy fél rúpiát...

Amaz mentegetőzni kezd, majd a másikkal karöltve pró-
bálják menteni a helyzetet...

- Jól van, ne vitázzunk! Együtt vesszük meg!

- Már késő, uraim. Most már engem is érdekel a dolog, 
úgyhogy elmegyek a piacra és megkérdezek még néhány ék-
szerészt. Szeretném megtudni, hogy valójában mennyit ér ez 
a kő, aztán majd eldöntöm, hogy eladom-e, vagy hagyom, 
hadd díszelegjen a szamár nyakában."
 
fogdoki- - - -2008-10-07 10:33:44    ( 492 )
A mesterek problémája...

"Erről Bódhidharma jut eszembe, aki a tudatosságnak 
ugyanarra a szintjére jutott el, mint Zarathustra. Egy fal 
előtt üldögélt, arccal a falnak, és kilenc éven át úgy beszélt, 
hogy mindig hátat fordított a közönségnek. Az emberek 
hallgatták, de ő mindig a falnak beszélt, az emberek kérdez-
gették, de ő csak a falnak válaszolt.

A kínai Wu császár döbbenten nézte a furcsa jelenetet. 

Meg is kérdezte tőle egyszer:

- Miért fordulsz folyton a fal felé? Ez hallatlan! Ha az em-
berekhez beszélsz, fordulj feléjük!

Bódhidharma könnyes szemmel válaszolt - persze tovább-
ra is a fal felé fordulva:

- Évekig beszéltem az embereknek úgy, hogy feléjük for-
dultam, de mindig úgy éreztem, hogy csak a falnak beszé-
lek. Hallanak, de nem figyelnek. Úgy tűnik, mintha érte-
nék, amit mondok, de végül mindig félreértik a szavaim."
 
fogdoki- - - -2008-10-06 17:41:42    ( 491 )
Tudom, hogy sok...

"Mikor Zarathustra kijutott az erdőből, és beért a legközeleb-
bi városba, nagy csődületet talált a piactéren. mert híre ment, 
hogy valami kötéltáncost lehet látni. És Zarathustra így szólott 
a sokasághoz:

Az embert fölülmúló embert tanítom néktek. Olyasvalami 
az ember, amin felül kell kerekedni. Mit tettetek ti, hogy fe-
lülkerekedjetek rajta?

Minden eddigi lény alkotott valami önmagán túlmutatót: 
épp ti volnátok hát apálya ennek a nagy dagálynak, és in-
kább visszatérnétek az állathoz, semhogy felülkerekedjetek az 
emberen?

Mi a majom az ember számára? Nevetség csupán, avagy 
fájdalmas szégyen. És ugyanaz lesz majd az embert fölülmú-
ló ember számára az ember is: nevetség, avagy fájdalmas szé-
gyen.

Megtettétek az utat a féregtől az emberig, és sok minden 
megmaradt a féregből bennetek. Valaha majmok voltatok, és 
bizony az ember még ma is majmabb, mint bármelyik majom.

De még aki a legbölcsebb köztetek, az is csupán hasadt 
korcs, növény és kísértet fattya. De vajon arra ösztökéllek-e én 
benneteket, hogy kísértetek avagy növények legyetek?
Íme, én az embert fölülmúló embert tanítom néktek!

Az embert fölülmúló ember a földnek értelme. Mondja 
hát akaratotok: az embert fölülmúló ember legyen értelme a 
földnek!

Kérve kérlek, testvéreim, maradjatok hűek a földhöz, és ne 
higgyetek azoknak, akik földöntúli reménységgel kecsegtetnek 
benneteket. Méregkeverők azok, akár tudják, akár nem. (...)

Valaha az Isten ellen való vétek volt minden vétkek legna-
gyobbika, de Isten meghalt, és vele haltak ezek a vétkesek is. 
Most már a föld ellen való vétek a legiszonyatosabb, és az, ha 
többre tartjátok a kifürkészhetetlennek belsejét, mint értelmét 
a földnek."

- Így szólott Zarathustra.
 
fogdoki- - - -2008-10-06 17:36:44    ( 490 )
"Egyszer, amikor egy szúfi misztikus végképp hátat fordí-
tott a világnak, elhagyta a családját és a barátait, az egész 
család és a barátok kiözönlöttek az utcára, és nézték, ahogy 
eltűnik a távolban. Hosszú útra indult, hogy találjon egy 
mestert. Az emberek pedig könnyes szemmel néztek utána. 

Próbálta őket vigasztalni:

- Menjetek vissza. Itt a városhatár, a folyó. Most már 
eresszetek utamra, ne tartsatok fel!

Eljutott a hegyekbe, aztán amikor belépett a mester kuny-
hójába, a mester ránézett és azt mondta:

- Rendben, bejöhetsz, de csak egyedül!

A vándor körülnézett, de nem látott ott senki mást. 

- Egyedül vagyok.

- Ne oldalra nézz! Belülre! - mondta a mester. - Nézz 
csak magadba! Hatalmas tömeg van benned: a barátaid, a 
rokonaid, a családod, a szomszédok - könnyes szemek min-
denütt. Őket hagyd kint az ajtó előtt. Amíg nem vagy egye-
dül, ne lépj be ide, mert egyszerre csak egy emberrel tudok 
foglalkozni, ekkora tömeggel képtelen vagyok megtalálni a 
közös hangot.

A szúfi lehunyta a szemét, és megdöbbent. Az a sok em-
ber, akiket hátrahagyott a városban, még mindig ott zsi-
bongtak az elméjében... az emlékek, az arcok. Kilépett hát 
az ajtón. Három hónapig ott ücsörgött a kunyhó előtt, ahol 
mások a cipőjüket hagyták, amikor beléptek a mesterhez. 

Mivel más dolga nem akadt, szépen megtisztogatta a cipő-
ket, amíg a vendégek a házban beszélgettek a mesterrel.
De ő is nagyon vágyott már a tanításra. A három hónap 
alatt, amíg nagy serényen pucolta a cipőket, a tömeg lassan 
eltűnt a fejéből. Aztán egy szép napon a mester kilépett a 
kunyhóból, megfogta a kezét és bevezette magához.

- Most már nem kell kint maradnod. Egyedül lépsz be ide, 
megkezdhetjük a munkát."
 
fogdoki- - - -2008-10-06 11:02:47    ( 489 )
"Ha jobban megnézed az embereket, látod, mennyire undo-
rodnak az élettől, és ezért még csak hibáztatni sem lehet 
őket. Hiszen miből is áll az életük? Az egész nem más, mint 
egy jó hosszan elnyújtott tragédia. Egy mindhalálig tartó 
gyötrelem. Lélegeznek, tengetik a mindennapjaikat, remél-
nek. De a remények mindig csak remények maradnak. Az 
álmaik soha nem válnak valóra.

Ahogy aztán öregszenek, azt látják, hogy a csodás remé-
nyeik egymás után porladnak el. Még szép, hogy megundo-
rodnak az egész élettől. Soha nem akartak megszületni, so-
ha nem kérték senkitől, hogy adjon nekik szívet, ami érez, 
aminek melegségre van szüksége, és szeretetre éhes.

Soha nem kérték, hogy legyen lelkük, amely állandóan a 
legmagasabb szintű boldogság és extázis után vágyakozik.

Egyszer csak itt találják magukat az életben, és lám, bármit 
is kapnak a létezéstől, minden vágyuk beteljesületlen ma-
rad. Nem csoda, ha elkeserednek.

Az egyik legnagyobb író, Fjodor Dosztojevszkij a 
Karamazon testvérekben ezt írja: „Csak egyféleképpen tudok 
Istenre gondolni: undorral." Bizony, mindenki nagy várakozá-
sokkal érkezik az életbe, és mindenki csalódottan távozik.

Az aggastyán azt mondja, hogy „nem látok undort, nem 
látok kínt, csak eksztázist - úgy mozog ő, akár egy tán-
cos..." Úgy vonszoltad fel magad a hegyre; épp csak a csont-
vázadat cipelted fel, most pedig...

„Avagy nem úgy lépdel-e, akár a táncos?"

Megtörtént az átalakulás. Zarathustra megtalálta önma-
gát. Belekóstolt az isteni forrásba."
 
fogdoki- - - -2008-10-06 09:51:34    ( 488 )
Zarathustra visszatér, avagy miért is szerette Nietzsche annyira 
Zarthustrát?


'Zarathustra egyedül ereszkedett lefelé a hegyről, és senkivel 
nem találkozott. Ám ahogy az erdőbe ért, egyszerre csak egy 
aggastyán állott előtte, aki elhagyta szent kunyhóját, hogy 
gyökereket gyűjtsön a vadonban. Az aggastyán pedig így szó-
lott Zarathustrához:

„Ismerem ezt a vándort: jó néhány esztendeje járt már ezen 
az úton. Zarathustrának hívták; de megváltozott.
Akkor hamudat vitted föl a hegyre.' csak nem tüzedet akarod 
most a völgyekbe vinni? Nem féled-e a gyújtogató büntetését. 
Igen, felismerem Zarathustrát. Tekintete tiszta, és száját 
nem tölti utálat. Avagy nem úgy lépdel-e, akár a táncos? 
Zarathustra átváltozott, Zarathustra gyermekké lett, 
Zarathustra felébredt: mi dolgod hát az alvók között. 
Magányod olyan volt, akár a tenger - tengerként hordo-
zott. Jaj, miért akarsz partra szállni, Jaj, miért akarod új-
ra magad vonszolni testedet?"

Zarathustra pedig így felelt: „Szeretem az embereket. "

„És én - szólott a szent férfiú -, én vajon miért jöttem a 
vadonba és a pusztaságba? Nem azért-e tán, mert túlságosan 
is szerettem az embereket.
Most Istent szeretem: az embereket nem. Az ember túlontúl 
tökéletlen holmi. Csak vesztemet okozná az emberszeretet. " 

Zarathustra pedig így felelt.' „Szeretet? Mit is beszélek! 
Ajándékot viszek az embereknek!"

„Semmit ne adj nekik - szólott a szent férfiú. - Inkább ve-
gyél le róluk valamit, amit együtt hordozhatsz velük - az 
esik nekik a legjobban: csak aztán jólessen neked is!
Ha pedig mindenáron adni akarsz, csak alamizsnát adj, 
azt is csak akkor, ha eleget koldultak érte!"

„Nem - felelte Zarathustra -, nem adok alamizsnát. Nem 
vagyok hozzá elég szegény"

A szent férfiú nevetett Zarathustrán, és így szólott: „Akkor 
jól ügyeskedj, hogy elfogadják a kincseidet! Nincs bizalmuk 
a remetékben, és nem hiszik el, hogy ajándékozni jöttünk.
Léptünk zaja, ha utcáikat felveri, túl magányos nekik. És 
akár ha éjjel felneszelnek ágyukban, mert jár valaki oda-
kint, jóval napkelte előtt, bizony azt kérdezik magukban: 
ugyan hová tolvajkodik?
Ne menj az emberek közé, maradj az erdőn! Akkor már in-
kább menj az állatok közé! Legyél olyan, mint én - medve a 
medvék, madár a madarak között. "

„És mit csinál egy szent az erdőn?" - kérdezte 
Zarathustra.

A szent férfiú pedig így felelt: „Dalokat szerzek, és elének-
lem őket, és dalolás közben nevetek, sírok, dörmögök is: így 
dicsérem az Istent. Énekszóval, dörmögve, sírva-nevetve dicsérem az 
Istent, az 
én Istenemet. De csak hoztál nekünk ajándékba valamit!" 

E szavak hallatán Zarathustra elköszönt a szent férfiútól, 
és azt mondotta: „ Ugyan mit is adhatnék én nektek? Engedj 
inkább utamra hamar, nehogy még elvegyek tőletek valamit."

Így aztán elváltak egymástól az aggastyán meg a férfi, ne-
vetve gyermeki nevetéssel.

Ám amikor Zarathustra magára maradt, így szólott a szí-
véhez: „Még ilyet. Ez a szent életű aggastyán itt a vadonban 
még nem is hallott róla, hogy Isten halott!"'
 
fogdoki- - - -2008-10-06 09:18:58    ( 487 )
A KÉRDÉS ??

"Zarathustra is huszonöt évszázaddal ezelőtt született, ami 
kor az egész világon valami nagy újjászületés ment végbe: 

Indiában Gautama Buddha, Mahávira, Gosalak, Szandzsáj 
Vilethiputta, Adzsit Keskambal és még jó páran ekkor érték 
el a megvilágosodást, Kínában ott volt Konfucius, Mencius. 
Lao-cu, Csuang-cu, Lí-cu és még sokan mások. Görögor-
szágban ekkor született Szókratész, Püthagorasz, Platón. 
Hérakleitosz, Iránban pedig Zarathustra.

Furcsa egybeesés, hogy egyszer csak az egész világon vé-
gigsöpört a tudatosság hulláma, és ilyen sokan elérték a 
megvilágosodást. Lehet, hogy a megvilágosodás is fertőző: 
ha megjelenik néhány megvilágosodott ember, akkor ugyan-
azt a forradalmat robbantják ki másokban is.

A lehetőség mindenkiben megvan. Csak egy kicsit meg 
kell piszkálni. Ha látod, hogy körülötted oly sokan eljutnak 
azokra a csodálatos csúcsokra, te sem maradhatsz mozdulat-
lan. Egyszer csak benned is megindul valami: „Nekem is lép-
nem kell! Csak nem fogom elpazarolni az egész életemet 
míg mások beteljesítik a sorsukat, megtudnak mindent 
amit csak érdemes megtudni, megtapasztalják a legnagyobb 
boldogságot és beteljesedést... én meg itt bénázok, mint va-
lami hülyegyerek?""
 
fogdoki- - - -2008-10-06 09:14:12    ( 486 )
Prologe

'Harminc esztendős lett Zarathustra, midőn elhagyta szü-
lőföldjét és a szülőföld tavát, és felment a hegyekbe. Saját 
szellemét és magányát élvezte ott, és tíz évig nem telt be vé-
lük. Végül azonban megváltozott szívében, és egy reggel, fel-
serkenvén a vöröslő pirkadattal, kiállt a Nap elé, és így szó-
lott hozzá:

"Hatalmas csillag! Mivé lenne boldogságod, ha nem volna, 
akinek világolj!

Napra nap feljöttél barlangomhoz tíz éven át.' bizony ele-
ged lett volna önnön fényedből és az útból is nélkülem, sasom 
és kígyóm nélkül.

Mi azonban minden reggel vártank reád, elfogadtuk tőled, 
mit bőséged adott és megáldottunk érte.

Íme! Torkig vagyok immár bölcsességemmel, akár a méh, 
mely túl sok mézet gyűjtött, szükségem van a kézre, mely érte 
nyúl.

Ajándékozni és osztani szeretnék belőle, hadd örvendjen 
csak újra balgaságán mind, ki bölcs az emberek között, és a 
szegények is hadd örvendezzenek újra gazdagságukon.

Le kell hát ereszkednem a mélybe: ahogy te is cselekszel es-
ténként, midőn eltűnsz a tenger mögött, hogy bevilágítsd még 
az alvilágot is, gazdagnál is gazdagabb csillag!

Alá kell buknom, akárcsak neked, így mondják az embe-
rek, akikhez le akarok jutni.

Áldj meg tehát, nyugodt szem, akiben túlságos boldogság 
láttán sem árad irigység!

Áldd meg a túlcsorduló kelyhet, hogy aranylón árassza vi-
zét, és mindenüvé elvigye visszfényét a te gyönyörűségednek!
Íme! A kehely ürülni szeretne ismét, és Zarathustra ismét 
ember szeretne lenni."

- Ezzel bukott alá Zarathustra.'
 
fogdoki- - - -2008-10-06 08:02:05    ( 485 )
Kutszegi Lacinak...

"Van egy barátom, aki nagyon szegény sorba született, de 
India egyik leggazdagabb családja fogadta örökbe. Igen 
nagyvonalú ember vált belőle: az összes vérszerinti rokonát
gazdaggá tette. Mindig csak adott: a barátainak, a rokonai-
nak, még idegeneknek is. De egyszer elpanaszolta a bánatát, 
amikor együtt utaztunk a vonaton:

- Már sokszor meg akartam kérdezni tőled valamit, csak 
valahogy soha nem tudtam összeszedni a bátorságomat, 
hogy ezt elmondjam. Egy csomó mindent adtam a szegény 
rokonaimnak, és valóban gazdaggá tettem őket. Sok barát-
nak is adtam, sőt még idegeneknek is, akik kértek... Soha 
nem mondtam nemet senkinek, hiszen annyi mindenem 
van, hogy nyugodtan adhatok bárkinek. De furcsamód min-
denki dühös rám, ellenem fordulnak, rossz híremet keltik...

- Ez érthető. Engedted már valaha is, hogy ők adjanak ne-
ked valamit? - kérdeztem tőle.

- Nekem nem kell semmi.

- Hát látod, itt van a kutya elásva - magyaráztam. - Pedig 
egész kis dolgok is megteszik ám... Például: hívd fel az egyik 
barátodat, akinek pénzt adtál, vagy éppen egy egész gyárat, 
szóval, akit gazdaggá tettél, és mondd neki, hogy „Figyelj, 
öreg, a múltkor felétek jártam, és láttam, milyen szép rózsái-
tok vannak a kertben. Adnál nekem néhány szálat?" Meglá-
tod, hogy megváltozik a viszonyotok... Vagy tegyük fel, hogy 
beteg vagy, nyugodtan felhívhatsz valakit azzal, hogy „itt fek-
szem az ágyban, lázas vagyok, és annyira örülnék, ha átjön-
nél, csak hogy ne legyek egyedül. Ugorj át, kérlek, és legyél 
itt egy kicsit velem!" Ennyi is bőven elég. Vagy például, ne-
ked sok autód van, de bármikor odaszólhatsz valamelyik ro-
konodnak, hogy „Figyelj csak, kéne nekem a kocsid egy nap-
ra!" Nem is kell, hogy használd. Csak tartsd egy napig a 
garázsodban, este meg vidd vissza neki. A rokonod, vagy a 
barátod viszont azt fogja gondolni, hogy, lám, ő is adhat ne-
ked valamit, tehát rá is szükség van.
- Jó, megpróbálom - mondta -, bár nem hiszem, hogy be-
válik. Hiszen én tettem őket azzá, amik. Miért kérnék tőlük
bármit is? Nekem is vannak szép rózsáim a kertben, van 
több kocsim is, sőt, ők is tőlem kapták az autójukat, de még 
a házukat is.

- Hidd el, csak rajtad áll a dolog. Az egód az, ami bántja 
őket. Hogy mindig te vagy az, aki ad, ők pedig mindig csak 
kapnak. Ha meg akarod változtatni a hozzád való viszonyu-
kat, akkor neked is el kell fogadnod tőlük valamit. Hadd él-
vezzék, ha csak néhány pillanatra is, hogy milyen az, amikor 
ők adhatnak neked.
Meg is próbálta, és legközelebb, amikor találkoztunk, bol-
dogan újságolta:

- Képzeld, tényleg bejött! Döbbenetes, de ez a módszer 
csodákat művelt! Még soha nem láttam ilyet . . . egészen 
megváltoztak. Most már mind arról beszélnek, hogy milyen 
nagyvonalú vagyok. Most, hogy elfogadok tőlük néhány ap-
róságot, egyből én lettem a nagyvonalú ismerős. Korábban 
meg mindig csak azt mondták, hogy egoista vagyok, meg 
hogy nem is azért adtam nekik, amit adtam, mert szüksé-
gük volt rá, hanem azért, hogy megalázzam őket."
 
fogdoki- - - -2008-10-05 19:08:03    ( 484 )
Ma egy kicsit megvilágosodtam ebben a témában, 42km sok mindenre 
elég.

De előtte még két példa az elgyötört futó biztatására:
"- Te választottad, te akartad - akkor most csináld!!"
"- Mosolyog a maratonista, hiszen ezért van itt!"

Szóval nem a mobiltelefonodat kell otthon hagyni (kit érdekel), 
hanem az elmédet! Nincs gondolat, én sem vagyok (ha gondolkodnék 
csak akkor lennnék - híres mondás :) és SZABAD vagy!

Nem kell becsukni a szemed, ettő csak hülyébb leszel (mert be fogod 
verni a fejed:) - az elme a lényeg!

Hagyd otthon, ha tudod! - meg fogok lepődni rajta, de majd azonnal 
csapunk egy nirvána bulit!

Előzmény: Taiku ( 481 ) 
Taiku- - - -2008-10-05 00:32:29    ( 483 )
...de meg kell próbálni húnyt szemmel futni, és szabadnak érezni
magunk. S amíg erre törekszünk már rabságba is estünk... a szabadság
rabságába...

Előzmény: Taiku ( 482 ) 
Taiku- - - -2008-10-05 00:27:28    ( 482 )
"Küzdhetsz akárhogy, de mésem fog kielégíteni a szépen festett robot-
élet!"

Vagy mégis:

"Húnyt szemmel...

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.


Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót."

/Babits Mihály/

Nem elég pusztán - mobil nélkül :-) - futnunk, hogy szabadnak érezzük
magunk, be is kell hunynunk ahhoz a szemünk. Ha behunyjuk a szemünk,
hogy szabadnak érezzük magunk, nem tudunk futni, félő, hogy elesünk...
Előzmény: fogdoki ( 480 ) 
Taiku- - - -2008-10-05 00:11:53    ( 481 )
"Szabadnak lenni annyit tesz, hogy elmész futni és otthonhagyod a 
mobiltelefonod."

Te ezt hiszed, mert ezt 'tanultad', csak ezt a példát láttad. A
szabadság az ami, de soha nem szabad.

Ui.: Nem hívnak Taikunak. ;-D
Előzmény: fogdoki ( 480 ) 
fogdoki- - - -2008-10-04 23:09:15    ( 480 )
>Szabadnak lenni annyit tesz, hogy megtanulsz korlátok közt élni...

Szabadnak lenni annyit tesz, hogy elmész futni és otthonhagyod a 
mobiltelefonod :-) És közben még valami nagyon fontos megtörténhet 
egy szép őszi napon - leesik a cselekvő rólad, már nem te futsz, 
csak a futás marad - és egy 'szemtanú'.

És ez a szabadság édes lesz - persze közben még a vágyakon, célokon, 
akaraton túlléptél, úgy mellesleg...

Küzdhetsz akárhogy, de mésem fog kielégíteni a szépen festett robot-
élet! - vagy ne hívjanak Taikunak :-)
Előzmény: Taiku ( 479 ) 
Taiku- - - -2008-10-04 18:44:27    ( 479 )
Ha nincs iskola, akkor vagyok. :-)

A vágy rabság -> Hogy megszabadulj tőle, engedsz neki -> Ha engedtél
neki, megszabadultál tőle. -> Ha megszabadultál tőle, "átcsúszol a
túloldalra" -> Ha átcsúszol a túloldalra, rabságba estél, mert vissza
már nem jöhetsz... -> Ha mégis visszajössz, a rabságba jössz vissza...

Szabadnak lenni annyit tesz, hogy megtanulsz korlátok közt élni úgy,
hogy hiszed, hogy ezt akarod, hogy így a legjobb - mert más példát
eddig nem láttál.
Előzmény: fogdoki ( 478 ) 
fogdoki- - - -2008-10-04 17:42:15    ( 478 )
Szia Taiku! - reméltem, hogy lesz egy kis időd ránk :-)

>a szabadság is rabság...
Nagyon jó gondolat, nézzünk kicsit körbe. Kiderült hogy a francia 
forradalom idején, mikor kiengedték a húsz-harminc éve bent sínylődő 
rabokat - nem akarták elhinni és nem is tudtak hova menni. A világ 
megváltozott, barátaik, ismerőseik már el is felejtették őket, mit 
egyenek, hogyan éljenek meg? Húsz év alatt már elszoktak a munkától 
is.

Nos nagyon sok elengedett rab az éjszaka visszaszökött. Kint nem 
értették mi történik, odabent viszont biztonságos volt, volt fedél a 
fejük felett és kaptak enni is.

Ez hatalmas tanulság volt az emberi elme tanulmányozásában. A 
szabadság félelemetes, ha szabad vagy bármelyik pillanatban 
elpusztulhatsz, ha jön(ne) a pillanat szinte biztos, hogy 
visszakoznál. Röhögve mondanám az arcodba, hogy ugorj csak ki 
ejtőernyő nélkül a gépből és már szabad is vagy! Gondolom nem 
ugranál te sem én sem. De valahol itt kezdődik...


>Miért küldte a mester a tanítványt rabságba?
A mester belelátott a tanítványba és tudta, hogy ott van benne a 
vágy. Ha nem küldi sosem szabadulhatott volna meg ettől. Sziddhárta 
koldus akart lenni a hercegség után, ez volt a vágy benne. Sehova se 
vitte, de amint kiégett belőle ez a vágy is - megtörtént, átcsúszott 
a túloldalra.

Az más kérdés, hogy ott is maradt és az ürességet választotta 
fókusznak. Azóta olyan menő nálam is a 'nihilizmus' :-))

De volt egy mester, aki visszajött - Zarathusztra. Róla bővebben 
fogok írni az elkövetkező hetekben.

És volt egy mester, aki képes volt megkritizálni Buddhát. Na akkor 
kézzel kellett becsuknom a számat :-)
Előzmény: Taiku ( 476 ) 
Taiku- - - -2008-10-04 15:57:19    ( 477 )
"Lábnyomok

Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton,
miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton.
Közben maguk mögött két sor lábnyomot látott a homokban, amik egymás
mellett haladtak: a sajátját és az Úrét...

Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra.
Ekkor vette észre, hogy az út folyamán sokszor csak egyetlen sor
lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének
legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, így
megkérdezte az Urat:
- Uram, Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek
Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. De íme a legnyomasztóbb
esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen
akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem volt Rád...
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. A
megpróbáltatás idején - amikor csak egy sor lábnyomot látsz -, akkor a
karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak."

                                                 /szerző nem volt/

Megjegyzés: Az Úr mesterre is helyettesíthető... és kész is a koan! :-D
 
Taiku- - - -2008-10-04 15:05:29    ( 476 )
Szia Fogdoki!

"A technika rabság és a könyv is rabság."

"A meditáció rabság és a koanok is rabság."

Már csak az hiányzik ebből, hogy a szabadság is rabság. (Ami persze
könnyen elképzelhető.) :-)


Ui.: Miért küldte a mester a tanítványt rabságba?... ;-)

("-Tíz évre küldtelek a hegyekbe meditálni, hogyhogy már itt 
vagy?"
"-A meditáció rabság és a koanok is rabság.")
Előzmény: fogdoki ( 471 ) 
fogdoki- - - -2008-10-04 13:36:31    ( 475 )
Két tanítvány beszélget szőnyegpakolás közben egy szombati 
szeminárium kezdetén:

- A főnök a munka oroszlánrészét elvégezte!
- Hogyan?
- Már üvöltött!

:-))
 
berkes- - - -2008-10-02 06:15:32    ( 474 )
Nagyon ütős, de úgy látom most erre van szükség.

Ha jól értettem öt + három + egy, azaz 9 évet ölel át a koan és a
mester még mindig a hírlevelet szerkeszti. Ezen ne csodálkozz, őt tíz
évre küldték hírlevelet szerkeszteni... :-)
Előzmény: fogdoki ( 471 ) 
Szilva- - - -2008-10-01 17:15:53    ( 473 )
Le a kalappal, nagyon szupi kis koant kreáltál! Tuti ez lesz a Sesnei
kedvence:)!

Kedves kis szerelmes vers:)
Előzmény: fogdoki ( 470 ) 
Szilva- - - -2008-10-01 17:05:16    ( 472 )
Csak egyszer küldtem el, nem tudom miért jelent meg 3X....X-akta.
Előzmény: fogdoki ( 470 ) 
fogdoki- - - -2008-10-01 15:23:50    ( 471 )
Eltelt öt év és a tanítvány halkan belépett a mester szobájába. A 
mester háttal ült, a havi hírleveleket szerkesztette.

-	Elkészültem mester! – szólt a tanítvány. A mester hátra sem 
fordult, csak ennyit kérdezett:
-	Tíz évre küldtelek az edzőterembe, hogy mester lehess, 
hogyhogy már itt vagy?

-	Mester! – szólt a tanítvány – A Tatami Centrumba mentem, a 
legjobb barna és fekete öves oktatók tanítottak! Ráadásul a napokban 
megjelent a teljes jitsu-s vizsgaanyag magyarul, így könnyű dolgom 
volt – minden jitsu-s mozdulatot és technikát pontosan tudok. Ezért 
volt elég az öt év.

A mester továbbra is a gép felé fordulva csak ennyit mondott:

-	A technika rabság és a könyv is rabság – ezek nem változnak, 
de az élet szüntelen mozgásban van. A kölcsönvett tudás mit sem ér. 
Amíg nem benned születik meg a mozdulat, addig nem a tiéd. Neked ez 
kevés, a mesterek mester lehetnél, menj hát újabb tíz évre most a 
hegyekbe és felejtsd el az összes technikát. Utána gyere vissza!

Eltelt három év és a tanítvány most még halkabban lépett a mester 
szobájába. A mester még mindig a havi hírleveleket szerkesztette.

-	Kész vagyok mester! – szólt a tanítvány.

A mester csak ennyit kérdezett ingerülten:

-	Tíz évre küldtelek a hegyekbe meditálni, hogyhogy már itt 
vagy?

- Mester! – szólt a tanítvány – Az első évben a legmagasabb hegyeket 
másztam meg, és a leghosszabb távokat futottam le, a második évben 
fák törzsében éltem, a levelek susogását hallgattam és a felhőkkel 
táncoltam. Azonban a harmadik évben elővettem a Tatami Centrumos 
koanokat és annyiszor olvastam el őket, hogy a végén 
megvilágosodtam. Ezért volt elég három év!

A mester még mindig a gép előtt ülve csak ennyit mondott:

-	A meditáció rabság és a koanok is rabság – ez nem a jitsu 
lényege. Neked ez kevés, a mesterek mestere lehetnél, menj hát tíz 
újabb évre az emberek közé és keresd meg a vágyak forrását!

Eltelt egy év és a tanítvány nesztelenül lépett a mester szobájába. 
A mester még mindig a havi hírleveleket szerkesztette, de azonnal 
megfordult és a tanítványra nézett.

-	Tíz évre küldtelek az emberek közé, hogyhogy már itt vagy? – 
kérdezte dühösen.

-	Mester! Embereket láttam álmomban amint számítógép előtt 
ülnek és mindenki a Tatami Centrumos weboldalt látogatta. És láttam 
az oldal számlálót, ami már nem fért el az alsó sorban, és 
megértettem a vágyak lényegét!

- Ím, nincs kire ráköthetném az övet, mosolyodott el a mester – lépj 
hát beljebb!
 
fogdoki- - - -2008-10-01 10:50:42    ( 470 )
Ezt háromszor mondtad el - ennyire fontos volt? :-))
- de azért neked, mert van amit csak lányoknak lehet címezni...

Rabindranath Tagore: Ne menj el 


"Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem."
Előzmény: Szilva ( 468 ) 
fogdoki- - - -2008-10-01 10:44:30    ( 469 )
Ezt háromszor mondtad el - ennyire fontos volt? :-))
- de azért neked, mert van amit csak lányoknak lehet címezni...

Rabindranath Tagore: Ne menj el 


"Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem."
Előzmény: Szilva ( 468 ) 
Szilva- - - -2008-09-30 12:40:13    ( 468 )
No igen...Tetszik:)

Többek véleményére alapozva személyemmel bizonyíthatom, hogy messze
tőlem ama vénség. S ehhez nem kell más, csak jitsu, egészséges étkek,
nasi és cigaretta mentes élet:)Sportolni, sportolni és az ember sokáig
megtarthatja tündöklését:)!!! Ez egy tuti recept:)
Előzmény: fogdoki ( 464 ) 
Szilva- - - -2008-09-30 12:40:07    ( 467 )
No igen...Tetszik:)

Többek véleményére alapozva személyemmel bizonyíthatom, hogy messze
tőlem ama vénség. S ehhez nem kell más, csak jitsu, egészséges étkek,
nasi és cigaretta mentes élet:)Sportolni, sportolni és az ember sokáig
megtarthatja tündöklését:)!!! Ez egy tuti recept:)
Előzmény: fogdoki ( 464 ) 
Szilva- - - -2008-09-30 12:39:34    ( 466 )
No igen...Tetszik:)

Többek véleményére alapozva személyemmel bizonyíthatom, hogy messze
tőlem ama vénség. S ehhez nem kell más, csak jitsu, egészséges étkek,
nasi és cigaretta mentes élet:)Sportolni, sportolni és az ember sokáig
megtarthatja tündöklését:)!!! Ez egy tuti recept:)
Előzmény: fogdoki ( 464 ) 
Szilva- - - -2008-09-30 12:35:13    ( 465 )
Szia Fogdoki:)

Én itt vagyok minden nap, de csak mint csendes megfigyelő...:)
Telepátia, hogy épp most írtam le pár szót?! :) Ki tudja:)
Jól eltűntél egy kis időre, addig Taiku tartotta a frontot, kedves
tőle! De most teljes létszámmal pörög tovább minden a maga medrében:)
Előzmény: fogdoki ( 461 ) 
fogdoki- - - -2008-09-30 10:25:59    ( 464 )
Az előző Kutszegi Lacinak, de ez most Szilvának ajánlva...

Heltai Jenő: A régi nők

Tudod-e még a régi nőket ? 
Fáj még, hogy el nem érted őket ? 
Üres feju kóc-lelkű bábuk, 
Szájuk piros volt, szép a lábuk.
Jöttek, ragyogtak megigéztek, 
Te meg dadogtál mint a részeg,
Azt hitted akkor túl nem éled, 
Hogy mással hálnak nem tevéled, 
Gőgös királynők, tiszta hattyúk...
Talán még sírtál is miattuk.

Hányszor motyogtad zagyva lázban :
"Nem jól csináltam, elhibáztam.
Tovább kellett vón könyörögni,
S jól járok én is mint a többi. 
Megkóstolom jóízű húsát,
Nem ölne meg a szomorúság." 
És hajtogattad még sokáig :
"Egyik bolond volt, rongy a másik, 
Álmatlan éjjelt, szép szerelmet
Sem ez, sem az nem érdemelt meg."

Gőgös királynők, tiszta hattyúk ? 
Hamar leszállt az alkonyatjuk. 
Egy év... vagy öt-hat... s fényevesztett 
hazug bűbájuk kopni kezdett. 
Jaj, hova lett a sok parázna, 
Friss fiatal test vad varázsa ? 
Izzó nyarukra hűvös ősz ült, 
Sok meghízott... egy meg is őszült, 
Templomba jár ma, vén boszorkány...
Szívedben elcsitult az orkán.

Tudod-e még a régi nőket ? 
Szeretted és gyűlölted őket.
Aztán te is vénülni kezdtél,
Elszáll az élet, ugye tesvér ?
Nem vagy te már a régi éhes. 
Hány éves is vagy ? Hatvan éves ?
Mire reád köszönt a hetven, 
Csak temetőt látsz vén szívedben.
Itt nyugszik egy nő... ott megint egy...
Jó volt-e, rossz-e... végre mindegy !
 
fogdoki- - - -2008-09-30 10:08:22    ( 463 )
„A Sarkcsillag a legállandóbb, legmozdulatlanabb csillag. Minden 
szüntelen mozgásban van, ez az egyetlen csillag, amely nem 'mozog'.

A szeretet a sarkcsillag. Minden mozog, kivéve a szeretetet. Minden 
változik, csak a szeretet marad állandó. Ebben a változó világban a 
szeretet az egyetlen változatlan szubsztancia. Minden más áramlás, 
átmenet. Csupán a szeretet örök. 

Tehát ezt a két dolgot nem szabad elfelejtened. Az egyik a szeretet, 
mert az az egyetlen dolog, ami nem illúzió. Az az egyetlen valóság; 
minden más álom. Vagyis, ha szeretetteljessé tudsz válni, valódivá 
válsz. Ha eléred a totális szeretetet, önmagaddá válsz, az 
igazsággá, mert a szeretet az egyetlen igazság. 

A második dolog, hogy amikor sétálsz, emlékezz arra, hogy valami 
benned sosem sétál. 
Ez a lelked, a sarkcsillagod. Eszel, de valami benned sosem eszik. 
Dühös leszel, de valami benned sosem lesz dühös. Ezer és egy dolgot 
csinálsz, de valami benned tökéletesen túl marad a cselekvésen. Az a 
sarkcsillagod.

Tehát séta közben emlékezz arra, ami sosem sétál. Mozgás közben 
emlékezz a mozdulatlanra. Beszéd közben emlékezz a csendre. 

Cselekvés közben emlékezz a létezésre: 
Mindig emlékezz arra, ami tökéletesen állandó, ami sosem pislákol, 
sosem ingadozik, ami nem ismer változást. Ez a változatlan benned, a 
valódi. És a szeretet az eszköz ahhoz, hogy rátalálj."
 
fogdoki- - - -2008-09-30 09:54:35    ( 462 )
„Figyeld meg az óceán hullámait! Minél magasabbra tör fel egy 
hullám, annál mélyebb lesz az őt követő hullámvölgy. Az egyik 
pillanatban a magasba emelkedő hullám vagy, a másikban pedig a 
mélybe merülő hullámvölgy. Élvezd mindkét állapotot - ne 
ragaszkodj egyikhez sem! Ne mondd, hogy "én mindig a csúcson 
szeretnék maradni'!

Ez lehetetlen. Egyszerűen be kell látnod, hogy ez lehetetlen. Ilyen 
eddig soha senkivel nem történt, és nem is fog. Ez egyszerűen nem 
lehetséges - a dolgok természete már csak ilyen. Akkor mit lehet 
tenni? 

Élvezd, amikor a csúcson vagy, és élvezd azt is, amikor a völgy 
következik. Miért olyan rossz lent lenni? Az egy ellazulás, egy 
pihenés. A csúcs izgalmi állapot, és lehetetlen 
állandóan izgalmi állapotban lenni."
 
fogdoki- - - -2008-09-30 09:53:30    ( 461 )
Szia Szilva!

Éppen rád gondoltam, hogy milyen régen 'láttalak' :-)

Milyen érdekes...
Előzmény: Szilva ( 460 ) 
Szilva- - - -2008-09-30 09:32:53    ( 460 )
Nekem ez nagyon tetszik!!! Jól el is gondolkodtam az életemen ezen
szemszögből nézve....:)
Előzmény: fogdoki ( 459 ) 
fogdoki- - - -2008-09-30 09:03:51    ( 459 )
"A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a 
pont, ahol az emberek mindig eltévednek... 

A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek 
csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít 
megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, 
kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az 
éberséggel? 

Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed 
elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy.., 
annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most 
hirtelen nincs többé veled.

Magányosságod sírásában... ott a lehetőség; ha jól használod, 
tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel.

A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy 
tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik."
 
fogdoki- - - -2008-09-28 08:51:51    ( 458 )
- Teszerinted a hullák élnek nemi életet ?

- Nem tudom, de szaporodnak az biztos !
 
fogdoki- - - -2008-09-28 08:50:24    ( 457 )
Ekkorát azért nem nőttem a nyáron :-)
Már nálam sem volt szerzője.
Előzmény: berkes ( 456 ) 
berkes- - - -2008-09-28 07:17:20    ( 456 )
Mindig mondtam, hogy különleges a gondolkodásod! :-)
EREDMÉNYEK - Nagyon tetszik, ez lesz októberben a hónap koanja!

Nem írtál szerzőt! Csak nem Te találtad ki?
Előzmény: fogdoki ( 454 ) 
Taiku- - - -2008-09-27 19:34:45    ( 455 )
"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
elrévedezni némely szavadon,
mint alkony éj felhőjén, mely ragyog,
és rajta túl derengő csillagok."

/Juhász Gyula/
 
fogdoki- - - -2008-09-27 19:07:57    ( 454 )
Szia Sensei!

Miért van az, hogy az alábbi idézetről azonnal a Tatami Centrum 
jutott eszemebe ?? :-)

"Bennünket az eredmények érdekelnek, fiam. Az E-RED-MÉ-NYEK!!!"
Előzmény: berkes ( 442 ) 
fogdoki- - - -2008-09-27 19:06:28    ( 453 )
"Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol 
vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról 
malomra járnak és csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a 
mezei ösvényekkel, a rétekkel, tisztásokkal, a természettel együtt? 
Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésüket: 
nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az 
nem unatkozik; az boldog. Világunkban a semmittevés tétlenséggé 
változott, ami egészen más: a tétlen ember frusztrálva van, 
unatkozik, s egyfolytában a hiányzó mozgást keresi."

- Milan Kundera, Lassúság
 
Taiku- - - -2008-09-26 23:07:03    ( 452 )
“A túlzott szépítkezés: rútság,
Az erőltetett kedvesség: önzés,
A hetvenkedés: félénk gyermek álruhája,
Az élet habzsolása: halálfélelem,
S a világon a legnehezebb: az egyszerűség.”

/John Heider/

 
Taiku- - - -2008-09-26 22:51:25    ( 451 )
“Egyik fő gondunk, hogy nagyon kevés embernek van saját élete.
Mindenünket másodkézből kapjuk, még az érzelmeinket is. Sok esetben
másodkézből szerzett információ alapján létezünk. Elfogadjuk
bizalommal, amit az orvos, a tudós, a termelő mond. Ez nekem nem
tetszik. Mégis el kell fogadnom, mert tudják azt, amiben én tudatlan
vagyok. Ha más szavait hiszem el vesém állapotáról, a koleszterin
hatásáról vagy a csirkenevelésről, az még csak hagyján. Ám az élet
célja, értelme vagy a halál esetében nem elégszem meg más
véleményével. Használt hittel nem hihetek másodkézből kapott Istenben.
Ha valóban élni akarok, saját, személyes információra van szükségem.”
/Alan Jones/
 
Taiku- - - -2008-09-26 19:00:28    ( 450 )
Oscar Wilde - Mély hódolatom! :-)

  Előszó

  Nem mondhatom el senkinek,
  Elmondom hát mindenkinek.

  Próbáltam súgni szájon és fülön,
  Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

  A titkot, ami úgyis egyremegy
  S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

  A titkot, amiért egykor titokban
  Világrajöttem vérben és mocsokban,

  A szót, a titkot, a piciny csodát,
  Hogy megkeressem azt a másikat
  S fülébe súgjam: add tovább.

  Nem mondhatom el senkinek,
  Elmondom hát mindenkinek.

  Mert félig már ki is bukott, tudom,
  De mindig megrekedt a féluton.

  Az egyik forró és piros lett tôle,
  Ô is sugni akart: csók lett belôle.

  A másik jéggé dermedt, megfagyott,
  Elment a sírba, itthagyott.

  Nem mondhatom el senkinek,
  Elmondom hát mindenkinek.

  A harmadik csak rámnézett hitetlen,
  Nevetni kezdett és én is nevettem.

  Gyermekkoromban elszántam magam,
  Hogy szólok istennek, ha van.

  De nékem ô égô csipkefenyérben
  Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

  Hiába vártam sóvár-irigyen,
  Nem méltatott reá, hogy ôt higyjem.

  Nem mondhatom el senkinek,
  Elmondom hát mindenkinek.

  Hogy fájt, mikor csúfoltak és kinoztak
  És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

  Mert álom a bûn és álom a jóság,
  De minden álomnál több a valóság,

  Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
  S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

  Én isten nem vagyok s nem egy világ,
  Se északfény, se áloévirág.

  Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
  Mégis a legtöbb: ember, aki él.

  Mindenkinek rokona, ismerôse,
  Mindenkinek utódja, ôse.

  Nem mondhatom el senkinek,
  Elmondom hát mindenkinek.

  Elmondom én, elmondanám,
  De béna a kezem s dadog a szám.

  Elmondanám az út hová vezet,
  Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

  Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
  Itt lent a porban nem tudok beszélni.

  A csörgôt eldobtam és nincs harangom,
  Itt lent a porban rossz a hangom.

  Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
  Emeljetek fel a magosba.

  Egy szószéket a sok közül kibérlek,
  Engedjetek fel lépcsôjére, kérlek,

  Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
  De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

  Örömhirt, jó hirt, titkot és szivárványt
  Nektek, kiket szerettem,
  Állván tátott szemmel, csodára várván.

  Amit nem mondhatok el senkinek,
  Amit majd elmondok mindenkinek.

  /Karinthy Frigyes/
Előzmény: fogdoki ( 444 ) 
fogdoki- - - -2008-09-26 10:49:14    ( 449 )
Közmondások a modern kor emberei számára:

- Amit felinstalláltak estig, összeomlott reggelig...
- Egy több ezer oldalas szörfözés is egy egyszerű kattintással 
kezdődik.
- Aki másnak vermet ás, az a Stack Pointer.
- Ép hardverben ép szoftver.
- Krisztus koporsóját se őrizték tűzfalak.
- Bízzál Gatesben, de tartsd készenlétben az install CD-t.
- Nem halat kell adni az eszkimónak, hanem megtanítani, hogyan 
használja a Hálót.
- Játszik vele, mint internetező az egérrel.
- Ember tervez, Windows lefagy. 
 
fogdoki- - - -2008-09-26 10:48:40    ( 448 )
Ne adj tanácsot! A bölcsnek nincs szüksége rá, a bolond pedig úgysem 
fogadja meg. 
 
fogdoki- - - -2008-09-26 09:09:42    ( 447 )
Célok és eredmények

 

Élt egy városban két ember, akiket ugyanúgy, Szekeres Bélának 
hívtak, de az

egyik pap volt, a másik pedig taxis. A sors úgy hozta, hogy egy 
napon haltak

meg.

Feljutnak a Mennyországba, a kapuban Szent Péter várja őket.

- Hogy hívnak? - kérdezi Szt. Péter az elsőt.

- Szekeres Béla.

- Te vagy a pap?

- Nem, a taxisofőr.

Szt. Péter megnézi a névsorát és így szól:

- Jól van, elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez az aranyszálakkal szőtt 
tunika

és ez a rubinberakásos aranybot. Beléphetsz.

- Köszönöm, köszönöm... - mondja a taxis.

Közben sorra kerül két másik ember, utánuk pedig a másik Béla, aki

végignézte honfitársa belépését.

- Hogy hívnak?

- Szekeres Béla.

- Te vagy a pap?

- Igen.

- Nagyon jó, fiam. Elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez a 
poliészterköpeny és

ez a műanyag bot.

Mire a pap:

- Bocsánat, nem dicsekvésképpen mondom, de ... itt valami tévedés 
lesz.

Én, Szekeres Béla áldozópap vagyok!

- Tudom, fiam, elnyerted a paradicsomot, tiéd a poliészter...

- Nem, az nem lehet! Ismerem a másik urat, taxisofőr volt, egy 
városban

éltünk. Borzalmas egy taxis volt! Felhajtott a járdákra, mindennap 
ütközött,

egyszer egy háznak is nekiment. Pocsékul vezetett, lámpaoszlopokat 
döntött

ki stb. Én pedig életemből 50 évig minden vasárnap prédikáltam a 
templomban.

Hogy lehet az, hogy neki aranyszálas tunika és aranybot jut, nekem 
pedig ez?

Itt valami tévedés történt!

- Nem, nincs itt semmi tévedés - mondja Szt. Péter. - A helyzet az, 
hogy a

mennyországot is elérte a globalizáció, a maga értékrendjével. Már 
nem úgy

értékelünk, mint azelőtt.

- Hogyan? Nem értem...

- Ma már célok és eredmények alapján ítélünk. Nézd, elmagyarázom a te

esetedet, és rögtön megérted. Az utóbbi ötven évben valahányszor

prédikáltál, az emberek aludtak. De valahányszor a taxis vezetett, az

emberek imádkoztak és eszükbe jutott Isten. Vagyis ki adta el jobban 
a

szolgáltatásainkat? Bennünket az eredmények érdekelnek, fiam. Az E-

RED-MÉ-NYEK!!!
 
 
fogdoki- - - -2008-09-24 21:00:34    ( 446 )
“A legfontosabb utad az életben: találkozni másokkal félúton.”
/Henry Boye/

“Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik.”
/Lao Tzu/

“A nagy utazókhoz hasonlóan életemben többet láttam, mint amire 
emlékszem és többre emlékszem, mint amit láttam.”
/Benjamin Disraeli/

“Az igazi utazónak nincsenek rögzített tervei, és nem kíván 
megérkezni.”
/Lao Tzu/

“Az elveszettség öröme adja az utazás lényegét”
/Ray Bradbury/

“Az utazás és az új környezet újult erőt adnak az elmének”
/Seneca/

“A világ egy könyv, és akik nem utaznak csak egyetlen lapját 
olvasták csupán.”
/Lao Tzu/

“Nincs rajta egy térképen sem; az igaz helyek ilyenek.”
/Herman Melville/

“Az álmaink múltunk ítélete a jelenünk felett”
/Ismeretlen/

“A utazó at látja, ami előtte áll. A turista azt látja, amiért 
idejött.”
/G.K. Chesterton/

“Azt, hogy a nép fia vagy,
igazolnod, sejh, ma nem azzal
Kellene: honnan jössz, -
azzal, ecsém: hova mész”
/Illyés Gyula/

“Rájöttem, az utazás segít a leghatékonyabban eldönteni, kit 
szeretsz és kit utálsz.”
/Mark Twain/

“Ha visszautasítod az ételt, nem veszed észre a hagyományokat, félsz 
a vallástól és kerülöd az embereket: akár otthon is maradhatnál.”
/James Michener/

“Az igazi veszély az életben, ha nem vállaljuk be a kalandot”
/Hilaire Belloc/


“Utazás közben döbbenünk rá, hogy eddig senki semmit nem tudott más 
országokról”
/Aldous Huxley/
 
fogdoki- - - -2008-09-24 20:58:33    ( 445 )
Sík Sándor: Hegyek

I. Kék hegyek

Mese-tüzében alkonyi sugárnak
Kéklő hegyormok halkan muzsikálnak.

Lelkedbe lopják arcuk hűvösét,
És zsongva hív a kéklő messzeség.

Szívedre hullnak, mint az enyhe harmat,
Hívó, mosolygó messze halk hatalmak.

És lelkedet kitárod csendesen
És elindulsz a kék ösvényeken.

Nézel, komolyan, hittel mosolyogva
A fátylasarcú esti hegyfokokra.

És mégy és mégy. Ki tudja, merre mégy?
Ki tudja, meddig zeng a messzeség?

Minő titkoktól terhesül a távol?
A hegyek arcán hétszeres a fátyol.

De megállanod soha nem lehet,
Mert rádleheltek egyszer a hegyek.
 
fogdoki- - - -2008-09-24 13:02:35    ( 444 )
Taiku - mély hódolatom! a következő sorok mélyen az elmémbe 
gázoltak...

"- Adj egy kivezető fonalat.
- Inkább elvágom a kivezető fonalat. Különben eltévedsz az 
útvesztőben."

 
fogdoki- - - -2008-09-23 19:35:19    ( 443 )
Taiku! - Ha már Wilde, akkor egy részlet 'A halász meg a lelke' -ből

 "A templom előtt eres ónixszal kövezett, tiszta vizű medence volt. 
Leheveredtem a 
szélére, és végigsimítottam fehér ujjammal a széles leveleket. Az 
egyik pap felém jött 
és mögém lépett. A lábán szandál volt, az egyiken fehér kígyóbőrből, 
a másik madár 
tollából. A fején fekete nemez mitra volt, telehintve ezüstös 
félholdakkal. Hétszeres sár-
ga selyem volt a ruhájába szőve, és göndörített haja is meg volt 
festve antimonnal. 
Kisvártatva megszólított, és megkérdezte, mi a kívánságom. 

Azt mondtam neki, hogy az istenséget szeretném látni.

- Az istenség vadászaton van - szólt a pap, és különösmód nézett rám 
keskeny, fer-
de metszésű szemével.

- Mondd meg, melyik erdőben, s én majd vele nyargalok -- feleltem 
én. 

A pap kiegyengette hosszú, hegyes ujjaival tunikájának lágy rojtjait.

- Az istenség alszik - mormolta.

- Mondd meg, hol az ágya, s én majd virrasztok mellette - feleltem 
én. 

- Az istenség ünnepi lakomán van! - kiáltott a pap.

- Ha édes a bora, akkor vele iszom majd, és ha keserű az íze, hát 
akkor is vele iszom - volt a válaszom.A pap álmélkodva lehajtotta a 
fejét, kézen fogott, fölemelt és bevezetett a templomba
És az első teremben bálványképet láttam trónolni jáspis trónuson, 
amely nagy keleti 
gyöngyszemekkel volt szegélyezve. A bálványkép elefántcsontból volt 
faragva, és alak-
a férfi alakjához volt hasonlatos. Homlokán rubintkő tündöklött, és 
hajából sűrű olaj
csöpögött alá a combjára. Lábait frissen vágott bárány vére festette 
pirosra, és ágyékát 
hét berillel kirakott rézöv körítette.

És én szólottam a paphoz: 

- Ez az isten?

És a pap így felelt: 

- Ez az isten.

- Mutasd meg nekem az istent - kiáltottam -, mert különben igazán 
megöllek! - És 
megérintettem a kezét, és a keze elszáradt.

És a pap könyörgött és így szólott:

- Gyógyítsa meg uram az ő szolgáját, és én megmutatom neki az 
istent. 
Ráleheltem a kezére, és az megint erőre kapott; a pap reszketett és 
bevezetett egy má-
sik terembe, ahol nefritből való lótuszkehelyben, amelyről nagy 
smaragdok lógtak alá, 
egy bálványt láttam állni. Elefántcsontból faragták, és nagysága az 
emberi nagyság két-
szerese volt. A homlokán krizolit tündöklött, és a keble mirrhával 
és fahéjjal volt ola-
jozva. Az egyik kezében nefritből való görbe jogart tartott, a 
másikban kerek kristályt. 
A csizmája rézből volt, és vastag nyakát holdkőfüzér körítette.

És én szólottam a paphoz: 

- Ez az isten?

És a pap így felelt: 

- Ez az isten.

- Az isten mutasd meg nekem -- kiáltottam -, mert különben igazán 
meggyilkollak. 

- És megérintettem a szemét, és a szeme megvakult.

És a pap könyörgött és így szólott:

- Gyógyítsa meg uram az ő szolgáját, és én megmutatom az istent 
neki! 

Ráleheltem a leheletemmel a szemére, és újra visszatért beléje a 
fény. És a pap 
megint megremegett és bevezetett a harmadik terembe. És íme! Nem 
volt ott semmifé-
le bálványkép, sem más egyéb szoborkép, hanem csak egy kerek 
érctükör, kőoltáron. 

És szólottam a paphoz:

- Hol az isten? 

És a pap így felelt:

- Nincs minekünk semmiféle istenünk. Csak ez a tükrünk van, amelyet 
látsz. Mert 
ez a bölcsesség tükre, amely tükröztet minden dolgokat, amik égen és 
földön vannak, 
csak annak az ábrázatát nem, aki beléje néz. Azt nem tükrözteti, 
hogy aki beléje néz, 
bölcs légyen. Van sok más tükör is, de azok a vélemények tükrei. 
Csak emez egy a böl-
csesség tükre. És akiké ez a tükör, azok mindent tudnak, és nincs az 
ő számukra sem-
miféle rejtelem. És ha kiknek nincs rneg ez a tükrük, azok 
bölcsesség nélkül szűkölköd-
nek. Azért az isten ez a tükör, és azért imádjuk őt.

És én belepillantottam a tükörbe, és úgy volt, amint mondta.

És különös dolgot műveltem. De cselekedetemnek nincs jelentősége, 
mert egy 
völgyben, amely egy napi járóföldre van csak innen, elrejtettem a 
bölcsesség tükrét..."
 
berkes- - - -2008-09-23 08:33:09    ( 442 )
Szia fogdoki! Ismét köztünk, örülünk! Szegény Taiku olyan egyedül
volt, mi nem tudunk méltó partnere lenni.
Előzmény: fogdoki ( 441 ) 
fogdoki- - - -2008-09-23 07:47:06    ( 441 )
Szia Taiku!

Látom Oscar Wilde-ot is olvasgatsz :-)) ha már visszatértem, akkor 
húzzunk bele...


""1. “Idegen országok nincsenek. Csak maga az utazó az, aki 
idegen.” - Robert Louis Stevenson
Hát persze - minden nézőpont kérdése. Utazóként miért ne “a hely” 
szemszögéből induljunk ki?


2. “Az utazás célja: kordában tartani a képzelődést a valósággal, és 
ahelyett hogy dolgokat olyannak LÁSSUK amilyenek  - és ne azon 
gondolkodjunk, milyenek LEHETNEK.” Samuel Johnson. Kicsit 
bonyolultnak tűnhet elsőre, de gondolkodj el rajta…


3. A legbölcsebb idézet Dagobert D. Runes tollából: “Az emberek 
messze tájakra utaznak, hogy ámélkodva figyeljenek meg olyan 
embereket, akiket otthon észre se vesznek.”


4. Az őszinte férfiaknak ez lesz a kedvencük: “Az utazás olyan, mint 
a házasság. Egy lehetséges tévedés: azt hinni, hogy mi irányítjuk.” -
 John Steinbeck


5. Ezt csak az igazán nagy utazók értik: “Az igazi utazó inkább 
kellemesnek tartja az unalmat, semmint fájdalmasnak. Az unalom 
szabadságának jelképe. Ha ráköszönt, nem csupán filozófiailag 
fogadja el az unalmat, hanem majdnem élvezettel.”


6. “A jó utazónak nincsenek tervei és nem ragaszkodik a 
célbaéréshez.” - Lao Cu. Ezzel nagyon egyetértek magánemberként, de 
túravezetőként kénytelen vagyok elhatárolódni  


7. “Az utazást legjobb barátokban mérni, mintsem mérföldekben.” Tim 
Cahill.


8. “A bolyongó ember nem feltétlen eltévedt ember.” - Tolkien


9. Egy másik mély gondolat: “A bolyongás újraébreszti azt az eredeti 
harmóniát, ami egykor fennállt ember és a világegyetem között.”- 
Anatole France


10. “Ha utazol, feltétlen tartsd észben: egy idegen országnak nem 
célja, hogy neked kényelmes legyen. Arra való, hogy a saját emberei 
kényelmesen legyenek benne” - Clifton Fadiman


11. “A turisták nem tudják, hol voltak - az utazó nem tudja, hova 
megy.” - Paul Theroux


12. És végül: “A kaland egy ösvény. Az igazi kaland - önindíttatású, 
önmotivált, gyakran veszélyes - arra késztet, hogy első kézből 
tapasztald meg a világot. Olyan módon, amilyen valójában a világ - 
nem pedig úgy, amilyennek elképzeled. Tested ütközni fog a földdel 
és tanuja leszel. Arra késztet, hogy viaskodj az emberiség 
határtalan szeretetével és feneketlen kegyetlenségével - és esetleg 
ráébredj, hogy magad is mindkettőre képes vagy. Ez meg fog 
változtatni. Semmi nem lesz fekete-fehér többé.” - Mark Jenkins


Ugye milyen igazak? Vagy mégsem""
Előzmény: Taiku ( 440 ) 
Taiku- - - -2008-09-14 13:48:05    ( 440 )
"- Én hiszek az emberi fajtában - kiáltotta.
- Ami csak azt jelképezi, hogy a törtetőké a világ.
- Övé a fejlődés.
- Engem a visszafejlődés jobban érdekel.
- És mi a művészet?
- Betegség.
- A szerelem?
- Káprázat.
- A vallás?
- Divatos pótszer, a hit helyett.
- Te hitetlen.
- Dehogy. A Hitetlenség a Hit kezdete.
- Mi vagy te tulajdonképpen?
- Meghatározni annyi, mint korlátozni.
- Adj egy kivezető fonalat.
- Inkább elvágom a kivezető fonalat. Különben eltévedsz az útvesztőben."

/Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe, részlet/
 
Taiku- - - -2008-09-14 13:46:25    ( 439 )
:-)

Elkezdődött a suli, így ritkábban vagyok gépközelben. :-)
Előzmény: berkes ( 438 ) 
berkes- - - -2008-09-14 07:18:02    ( 438 )
Szia Taiku! Üdvözlünk ismét a fedélzeten!
Előzmény: Taiku ( 437 ) 
Taiku- - - -2008-09-13 21:39:09    ( 437 )
"Lábnyom

Nyugalmasan, végtelen folytonossággal hullott a hó a fagyos tájra. A
hóval mindig csend is hull, gondolta Boura kinézve a bódé ablakából, s
ünnepélyes, de egyben bánatos hangulat fogta el, mert nagyon egyedül
érezte magát így, beleveszve a végeláthatatlan fehér térbe. A föld
mind egyszerűbbé vált szeme előtt, a formák egybeolvadtak,
kiterjedtek, fehér hullámokká lanyhultak, s a hullámok vonalát többé
nem törték meg az élet zűrzavaros nyomai. A hópelyhek tánca végre
meggyérült, aztán abbamaradt, s ezzel az egyetlen mozgás is megszűnt
az ünnepélyes csendben. Boura tétovázva süppeszti lábát az érintetlen
hóba, és furcsa érzés fogja el, hogy lépései hosszú sorával ő jelöli
meg elsőnek a fehér tájat. De szemben az országúton egy fázósan
összehúzózkodó fekete alak közeledik feléje; hosszú láncként lábnyomok
futnak majd egymás mellett, keresztezik egymást, és ráfröccsentik az
első emberi zűrzavart az érintetlen fehér táblára.

Ám a szembejövő alak megáll, még mindig havas a bajusza, és mereven
néz valamit az országút szélétől nem messze a hóban. Boura meglassítja
lépteit, és ő is az idegen tekintetének irányába néz. A két
lábnyomlánc találkozott egymással és véget ért.

- Látja ott azt a lábnyomot? - szólalt meg a havas idegen, és egy
pontra mutatott, vagy hatméternyire az országút szélétől.

- Látom - felelte Boura. - Egy ember lábnyoma.

- Igen, de hogy került oda?

Valaki járt arra, akarta mondani Boura, de nem mondta ki, mert csak
egyetlen lábnyom volt a behavazott mezőn; sem előtte, sem utána nem
volt semmi; a lábnyom világosan, éles kontúrokkal rajzolódott ki a
hóban, de magányosan; semmi se vezetett hozzá, semmi se vezetett el tőle.

- Hogy kerülhetett oda - csodálkozott Boura, és a lábnyom felé akart
indulni.

- Várjon - szólt az idegen -, fölösleges nyomokat hagyna a hóban, és
mindent összekuszálna. Rá kell jönnünk a nyitjára - tette hozzá
ingerülten -, micsoda dolog az, hogy valahol csak egyetlen lábnyom
legyen. Tegyük föl, hogy valaki innen leugrott a mezőre; akkor nem
kellene másik nyomnak lennie. De ki a csuda ugrana ilyen nagyot, és
hogy tudna egy lábra ugrani? Hiszen elveszítené az egyensúlyát, és le
kellene tennie a másik lábát is; sőt pár lépést még futnia is kellene,
mint amikor az ember mozgó villamosról ugrik le. De itt nincs másik
lábnyom.

- Ostobaság - felelte Boura -, ha innen ugrott volna le, akkor itt
fent is nyomot hagyott volna, de itt csak a mi nyomaink vannak. Senki
se járt itt előttünk.

- Az országút felé a nyom sarka néz; az illetőnek tehát az úttól
elfelé kellett haladnia. Viszont ha a faluba igyekezett volna, akkor
jobbra kellett volna mennie. Előrefelé csak mezők vannak, és mi a
fenét keresett volna ilyenkor a mezőn?

- De engedje meg, annak, aki otthagyta azt a nyomot, el is kellett
mennie valamerre, de nyilván nem ment el, mert ha elment volna, újabb
nyomokat hagyott volna maga után. Ez világos, nem? Senki se ment erre.
Másképp kell a nyomot megmagyarázni. - Boura minden figyelmét
összpontosítva gondolkodott. - Talán valami természetes lábnyom alakú
mélyedés volt a földben, vagy valóban lábnyom, amely megfagyott, aztán
ráesett a hó. Vagy egy eldobott cipő volt ott, amit aztán valami
madár, varjú vagy mi elvitt a csőrében, és a cipő helye behavazatlan
maradt. Természetes feltevést kell keresnünk.

- Ha a havazás előtt cipő lett volna ott, akkor a nyomnak feketének
kellene lennie; de én havat látok benne.

- A madár talán akkor vitte el a cipőt, amikor már havazott; vagy
röptében elejtette, aztán megint felvette. Szóval ez nem lehet igazi
lábnyom.

- De hát cipőt eszik az a maga madara, vagy mi? Vagy fészket rak
magának benne? Egy kis madár nem bírja elvinni a cipőt, a nagy meg nem
fér bele. Ezt a kérdést másképpen kell megoldani. Általánosabban. Én
azt hiszem, hogy az ott igenis lábnyom, és ha nem a földön át került
oda, akkor felülről jött. Maga azt hiszi, hogy madár csinálta, de az
is lehet, hogy valami... léggömbről került oda. Valaki ráakaszkodott
egy léggömbre, és egyik lábával belelépett a hóba, hogy bolondot
csináljon az emberekből. Ne nevessen, nekem is kellemetlen, hogy ilyen
nyakatekert magyarázatokat találok, de... No, jobb szeretném, ha az a
lábnyom nem lenne ott. - És mind a ketten letértek az országúiról,
hogy közelebbről is megnézzék a nyomot.

A körülmények teljesen világosak voltak. Az ároktól az országút
széléig emelkedő enyhe lejtő szántatlan felületének közepén
rajzolódott ki a nyom, mögötte vastag hóréteggel takart fa állott. Az
országút és a lábnyom közötti területet szűzhó takarta, s a fehér sík
egységét sehol sem bontotta meg a külső beavatkozás legkisebb jele
sem. A hó lágy volt, formálható, nem porhanyós, mint a nagy fagyok idején.

A lábnyom valóban lábnyom volt. Nagy, széles talpú, amerikai típusú
cipő lenyomata, öt szögnyommal a sarkában. A hó tisztán és simán
nyomódott le a cipő alatt, s a felületén nem voltak pelyhek, tehát a
nyom a hóesés elállta után keletkezett. A körvonalak mélyek és
határozottak voltak, az amerikai cipő talpára nehezedő súly felülmúlta
a vizsgálódó férfiak bármelyikének súlyát. A madár és a léggömb
feltételezése hallgatólagosan lekerült a színről.

Pontosan a lábnyom fölött terültek szét a fa szélső ágai, néhány
vékonyka hótakarta vessző. A hótakaró mindenütt teljesen sértetlen
volt rajtuk. Amikor a férfiak könnyedén az ágakhoz értek, egész
hódarabok hullottak a földre. A "felülről" keletkezett lábnyom
hipotézise végleg megdőlt. Felülről semmit se lehetett volna tenni
anélkül, hogy az ágakról le ne rázódjék a hó. A lábnyom valódiságának
ténye kemény, meztelen valósággá vált.

A lábnyom mögött csak tiszta fehér hófelület terült el. A két ember
felment az enyhe lejtésű domb tetejére. A másik oldalon ugyanolyan
érintetlenül ereszkedett lefelé a fehér lejtő, s mögötte újabb, még
szélesebb, még fehérebb emelkedő terült szét. A másik láb nyomát sok
kilométernyi fehér területen hiába kereste a két férfi.

Amikor visszafordultak, szemükbe ötlött lépéseik nyomának kettős sora,
amely olyan szép szabályosan húzódott egymás mellett, mintha
szándékosan s vigyázva alakították volna ki. S a két sor között, egy
nyomgyűrű közepén, más, hatalmasabb láb lenyomata nézett feléjük
cinikus egyedülállóságában. A két ember nem is tudta, mi tartotta
vissza őket attól a cselekedettől, hogy csendes egyetértésben
széttapossák és megszabaduljanak tőle.

Felzaklatva és kimerülten ült le Boura az országút szélén egy
kilométerkőre.

- Valaki a bolondját járatja velünk.

- Szégyen, gyalázat - mondta a másik -, szörnyen buta dolog, de... a
fene egye meg, hiszen az ilyesminek fizikai határai is vannak... Ide
figyeljen - horkantotta csaknem ijedten -, nem eredhet az a nyom
valami féllábú embertől? Ne nevessen ki, tudom, hogy butaságot
mondtam, de mégiscsak kell valamilyen magyarázatot találnunk...
Egészen felzaklatott ez a dolog. Vagy mind a ketten bolondok vagyunk,
vagy lázálmaim vannak, vagy van természetes magyarázata a nyomnak.

- Azt hiszem - felelte csendesen Boura -, mind a ketten bolondok
vagyunk. Egyre csak "természetes" magyarázatot keresünk; belefogózunk
a legkomplikáltabb, legértelmetlenebb, legerőszakoltabb okokba, csak
azért, mert "természetesek". De talán sokkal egyszerűbb és sokkal...
természetesebb volna, ha azt mondanánk, hogy egyszerűen csoda történt.
Megcsodálnánk a csodát, és nyugodtan továbbmennénk utunkon... minden
zavar nélkül. Talán még elégedetten is.

- Nem, én nem lennék elégedett. Ha ezzel a lábnyommal összefüggésben
valami nagy dolog történne... ha valakinek valami jó jutna
osztályrészül általa, akkor térdre esnék és elkezdenék kiáltozni:
Csoda! Csoda! De ez csak egy lábnyom... borzasztó; borzasztó és kínos
dolog egyetlen lábnyomot hagyni a hóban a megszokott hosszú nyomsor
helyett!

- Ha valaki itt most feltámasztana egy halott leányt, maga letérdelne
és hódolna előtte; de még mielőtt a hó elolvadna a térdén, már azt a
magyarázatot találná a látottakra, hogy a leány csak tetszhalott volt.
De itt... ebben a lábnyom-esetben nincs semmi olyan látszólagos
jelenség, mint a tetszhalál; itt a csodát hallatlanul leegyszerűsített
feltételek között vitték végbe; körülbelül úgy, mint egy fizikai
kísérletet.

- Lehet, hogy nem hinnék a lány feltámasztásában. De nagyon szeretném,
ha engem is megváltanának... csodára várok... olyan csodára, ami
megváltoztatná az életemet. Ez a lábnyom nem változtatja meg az
életemet, nem vált meg és nem szabadít fel, csak kínoz;
belefészkelődött az agyamba, és nem tudok tőle szabadulni. És nem
hiszek neki; a csoda kielégítene, de ez a nyom a bizonytalanságba
vezető első lépés nyoma. Jobb lenne, ha sohasem láttam volna.

Sokáig hallgattak mind a ketten. Újból elkezdett hullani a hó, és
egyre sűrűbben hullott.

- Emlékszem - kezdte el Boura -, hogy Hume valamelyik írásában
olvastam valamit egy magányos lábnyomról a homokban. Tehát ez itt nem
az első magányos lábnyom. Lehet, hogy ezer meg ezer ilyen nyom van,
végtelenül sok nyom, amit nem tudunk megmagyarázni, mert túlságosan
megszoktunk bizonyos szabályokat. Lehet, hogy mások fel se figyeltek
volna erre itt; nem vették volna észre, hogy egyedül van, lehet, hogy
mi se veszünk észre a világon egyéb dolgokat, amelyeknek semmi, de
semmi közük sincs más dolgokhoz. Nézze, a mi nyomunk egyforma; de az
az egy mélyebb és nagyobb a miénknél. És ha a magam életére gondolok,
akkor el kell ismernem, hogy vannak benne lábnyomok, amelyek sehonnan
sem jönnek és sehova sem vezetnek. Szörnyen komplikált dolog úgy
gondolni az átélt dolgokra, mint valami láncolatra, amely egy bizonyos
rend szerint keletkezik, amelyben minden szem a következő láncszemhez
kapcsolódik. Megtörténik, hogy az ember hirtelen olyasmit tud vagy
érez, ami előtt nincs semmi hozzá hasonló, és amit nem is követhet
soha semmi hasonló. Vannak emberi dolgok, amelyek nincsenek együtt más
dolgokkal, amelyek csak önmaguk egyedül valóságát bizonyítják. Tudok
dolgokat, amelyekből nem következett semmi, amelyek senkit se
váltottak meg, és mégis... Történtek események, amelyek már nem
vezettek tovább, és nem segítettek senkit tovább élni, és talán éppen
ezek voltak az élet legfontosabb dolgai. Nem gondolja, hogy ez a
lábnyom a legszebb valamennyi lábnyom közül, amit eddig életében látott?

- Nekem - szólalt meg a másik - a hétmérföldes csizma jutott az
eszembe. Talán valamikor régen mások is találtak ilyen lábnyomot, és
nem tudták másképpen megmagyarázni. Ki tudja... ennek az embernek az
első lépése talán Pardubicénél vagy Kolínnál hagyott nyomot, a
következő lépése meg Rakovníknál. De azt is elképzelhetőnek tartom,
hogy a következő lépés már nem a hóban hagyott nyomot, hanem valahol
az emberi társadalomban, valamilyen esemény forgatagában, valahol,
ahol valami történt vagy történni fog; lehet, hogy ez a lépés egy
összefüggő lépéssorozat egyik eleme. Kigondolhatunk egy olyan
csodasort, amelyben ennek a lábnyomnak természetes helye van. Ha a
napilapjaink tájékoztató szolgálata tökéletes volna, akkor a "Napi
hírek" rovatban talán megtalálhatnánk a következő lépést, és azok
alapján végigkövethetnénk valakinek az útját. Talán valamely istenség
járja a vidéket; ötletszerűen lépeget, folyamatosan; lehet, hogy az
útja az irány, amelyet követnünk kell. Lépésről lépésre járhatnánk az
istenség nyomdokában. Talán az üdvösség útját járja. Mindez
lehetséges... és a legborzasztóbb az, hogy amit itt látunk, az egész
biztosan annak az útnak egyik lépése, s mi nem tudjuk, tovább követni.

Boura megrázkódott és felállt. Egyre sűrűbben hullottak a pelyhek, és
a letaposott mező a nagy lábnyommal a nyomgyűrű közepén lassan új
hótakarót öltött.

- Nem vesztem el szem elől... - mondta a behavazott férfi.

...a nyomot, amely már nincs, és nem is lesz többé, gondolta magában
Boura, és a két férfi útja egymással ellentétes irányban ismét
szétfutott."

/Karel Capek/
 
Taiku- - - -2008-08-23 01:09:25    ( 436 )
Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

                                         /Weöres Sándor/
 
Taiku- - - -2008-08-12 21:26:44    ( 435 )
"A kimondhatatlan
 
 Teljes bölcsesség a kőé s a meztelen léleké. A
 semmit-nem-tudás azonos a mindent-tudással.
 
 Menj a fényhez, de ne kérdezz tőle semmit. Akinek nincs
 szüksége arra, hogy kérdezzen: közös a felelettel.
 
 Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél.
 Hogy okosabb legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki
 "okosságából" eredő ostobaságával tisztában van s akinek
 részéről a tanítás alázat: a hallgató bölcset alárendeli a
 beszélő bolondnak.
 
 Az igazság mihelyt kimondtad: már nem igazság: legjobb
 esetben is csak gyarló megközelítése az igazságnak. A bölcs
 csak addig bölcs, ameddig hallgat; mihelyt megszólal,
 bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen héját
 adja át. "Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy belefér:
 azt keresd, azt edd" - többet nem tehet.
 
 Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak
 segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod."

                                             /Weöres Sándor/
 
Taiku- - - -2008-08-09 22:03:00    ( 434 )
A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem. 

             /Weöres Sándor/
 
Taiku- - - -2008-08-05 20:38:51    ( 433 )
"Ha úgy is volt, ahogyan mondották, az ember nem tudhatja mégse.
Azt, hogy mi volt igazán, s hogyan volt. Az ember legföljebb láthatja,
hogy ez meg ez történt. Így és így. De hogy mi az, ami történt, s mért
történt, hogyan? Azt csak az tudhatja, akivel történt. Sokszor még az
sem. Sokszor. A világ tele van ilyen dolgokkal. amiket nem érthetünk,
nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez
ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, asszony, ezt
nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az
embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki."

                            /Wass Albert/
 
Taiku- - - -2008-08-03 18:54:00    ( 432 )
"– Na, hát még mindig itt vagy? Vársz tán valakit?
– A kupecet várja – magyarázta az örmény –, aki elvitte a pénzit.
– Aha.
– Aha.
Az emberek megitták a pálinkájukat, s mentek. Az ajtóból
visszaszólott:
– Tán nem is jön ma. Miről gondolod, hogy eljön?
– Mert mondta.
– Mondta? Az más."  /Wass Albert/

Csak azért gondoltam, hogy érdemes elolvasni, mert manapság minden
nekünk tett ígéretet írásba foglalva akarunk látni, mert ma már a
puszta szó szinte semmit sem ér...

(Később megérkezett a kupec is, mert 'mondta').

Ui.: Szívesen. :-)



 
berkes- - - -2008-08-03 15:19:41    ( 431 )
Visszajöttünk az edzőtáborból. Kösz Taiku, hogy addig is gondoskodtál
az olvasnivalóról!
Előzmény: Taiku ( 430 ) 
Taiku- - - -2008-08-02 20:52:02    ( 430 )
"Amint a tudás egyre gazdagabbá, sokoldalúbbá és agyafúrtabbá válik,
egyre jobban zavarja és bántja az embereket. Akkor minden erejükkel
küzdenek, hogy megnevezzék mindazt, amit még nem tudnak, de nem
próbálják meg okosan kihasználni azt, amit már tudnak."
                                        
                                                    /Csuang-ce/ 
 
Taiku- - - -2008-08-01 20:02:34    ( 429 )
"Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat.
Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához
szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen
a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek.
Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával
nehányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az
ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a
fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és
félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az
örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az
ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle,
mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A
különbség csak az, hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az
Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak
kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az
ember. Hogy ennyi jut ebből s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm.
Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár
nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem
egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak
a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát
is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb
fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka…!"

                                                  /Wass Albert/
 
Taiku- - - -2008-07-30 12:57:13    ( 428 )
Amikor egyik estélyen megkérdezték tőle, hogy mit csinált aznap, Wilde
csak szerényen ennyit felelt: „Egyik versem nyomdai levonatát
javítottam. Egész délelőtt töprengtem, végül kihúztam egy vesszőt.
Délután folytattam a munkát, aminek az lett az eredménye, hogy
visszaállítottam azt a bizonyos vesszőt.”

 
Taiku- - - -2008-07-29 15:25:44    ( 427 )
Ismét József Attila:

"Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már."

Főleg az utolsó sor tetszik; mintha valami betegség lenne az élet,
amibe bele lehet halni... nem semmi... :-)

Végülis, ha meggondoljuk, lehet egy halálos betegség az élet, csak ez
olyan betegség, amit ha elkapunk, szerencsésnek mondjuk magunk...
 
Taiku- - - -2008-07-28 20:53:16    ( 426 )
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
                 /József Attila/
 
Taiku- - - -2008-07-28 19:09:15    ( 425 )
- Mielőtt kimondják, mi a szó? – kérdezte egy szerzetes.
- Mielőtt kérdeztél volna, feleltem – mondta Hsziang-jen.
 
Taiku- - - -2008-07-27 17:35:39    ( 424 )
"Ha egy vak azt mondja az acélra, hogy fehér, a sötét hajra pedig,
hogy fekete, akkor ebben a tekintetben a látók sem különböznek tőle.
De, ha egyesítjük a fehéret és a feketét, s felszólítjuk a vakot, hogy
válassza külön őket, nem fogja tudni megtenni. Ezért én azt mondom:
az, hogy egy vak nem ismeri fel a fehéret és feketét, nem attól függ,
hogyan nevezi őket, hanem attól, hogyan tud választani köztük.
Mármost: az égalatti nemes emberei meg tudják nevezni az erényt, de ha
egyesítjük az erényt és a nem-erényt, s felszólítjuk az égalatti nemes
embereit, hogy válasszák külön őket, nem fogják tudni megtenni. Ezért
én azt mondom: annak oka, hogy az égalatti nemes emberei nem tudják,
mi az erény, nem abban van, ahogyan megnevezik, hanem ugyancsak abban,
hogy nem tudnak köztük különbséget tenni." /Mo-ce/
 
Taiku- - - -2008-07-26 17:47:14    ( 423 )
"- Hát ide nézzen, szerkesztő úr - mondta Tomšík úr, és bal lábával
ellökte magát a földtől. Vagy ötméternyi magasságba lendült, miközben
különböző mutatványokat produkált, alacsonyabbra ereszkedett, a kezét
mozgatta, majd újból feljebb lendült, s nyolc másodpercig
mozdulatlanul állt a levegőben. Vojta úr szörnyen elkomolyodott, s
elkezdett vizsgálódni, hogy megállapítsa, milyen módon viszi végbe
produkcióit Tomšík úr. Tomšík úr türelmesen magyarázta: nézze, csak
így, egyszerűen ellökjük magunkat a földtől, és kész; nem, nincs ebben
semmi spiritizmus; és semmiféle magasabb rendű erő sem kell hozzá, még
akaraterő, sőt izommunka sem; elég egy kicsit nekilendülni, és már
repülünk is. Látja? No, próbálja meg, szerkesztő úr - unszolta Tomšík
úr az újságírót, de az csak a fejét csóválta. Nem, nem, ennek valami
különös fortélya van, vélte elgondolkozva. Majd rájövök. És egyelőre,
úgymond, jó lesz titokban tartani a dolgot.

A legközelebbi alkalommal Tomšík úrnak ötkilós súlyzókkal terhelten
kellett repülnie Vojta úr előtt. Így persze rosszabbul ment a
produkció. Tomšík úr csak háromméternyire tudott felemelkedni, de
Vojta úr elégedett volt. A harmadik repülés után így szólt Vojta úr:

- Ide figyeljen, Tomšík úr, én nem szeretném megijeszteni, de ez
nagyon komoly dolog. Az ilyen önerővel való repülésnek igen nagy
jelentősége lehet. Például honvédelmi szempontból, érti? Ezt
szakszerűen kell kézbe venni. Tudja mit, Tomšík úr, legközelebb majd
szakembereknek mutatja be a tudományát. Én mindent elintézek.


Így hát egy szép napon Tomšík úr tornanadrágba öltözött, és az Állami
Testnevelési Intézet udvarán egy négy tagból álló szakbizottság elé
állt. Borzasztóan szégyellte meztelenségét, lámpaláza volt, és
didergett a hidegtől, de Vojta úr könyörtelen maradt. Csak
tornanadrágban lehet, mondta, hogy a bizottság lássa, milyen izmok
működnek a mutatványnál. A bizottság elnöke egy zömök, kopasz
úriember, aki a testnevelés egyetemi tanára volt, elutasító
arckifejezéssel nézett maga elé, és látszott az orrán, hogy az ügyet
tudományos szempontból nonszensznek tartja. Türelmetlenül nézte az
óráját, és maga elé mormogott valamit.

- No, Tomšík úr - szólalt meg végre felindultan Vojta úr -, nézzük
először nekifutásból.

Tomšík úr ijedten futott két lépést, de az elnök megállította:

- Várjon! Egészen rosszul startol. A testsúlyát a bal lábára kell
helyeznie, érti? Még egyszer!

Tomšík úr visszafordult, s megpróbálta testsúlyát a bal lábára helyezni.

- De mi van a kezével? - kérdezte az elnök. - Maga nem tudja, mit
kezdjen a kezével! Úgy kell tartania a karját, hogy a mellkasa
felszabaduljon. És az előbbi nekifutásnál visszatartotta a lélegzetét.
Teljesen helytelen. Szabadon és mélyen kell lélegeznie. No, még egyszer!

Tomšík úr teljesen megzavarodott. Most már igazán nem tudta, mit
kezdjen a kezével, és hogyan lélegezzen. Csak topogott, és az
egyensúlyát kereste.

- No, rajta! - kiáltotta Vojta úr.

Tomšík úr zavartan megingott, s futni kezdett. Éppen fel akart
emelkedni a levegőbe, amikor az elnök megint megszólalt:

- Rossz! Várjon!

Tomšík úr meg akart állni, de már késő volt, gyengén ellökte magát a
bal lábával, és vagy egyméternyire fellendült a levegőbe, de mivel
engedelmeskedni akart a bizottság elnökének, lefékezte a repülést, s
megállt a földön.

- Egészen rossz! - kiabált az elnök. - Behajlított térddel kell
megállnia! Lábujjhegyen kell földet érnie, és térdhajlásban rugóznia!
És a karja előrelendül, érti? A kar átveszi a tehetetlenségi
nyomatékot, uram; ezért természetes az a mozdulat. Várjon - folytatta
az elnök -, megmutatom, hogyan kell ugrani. Jól nézze meg, hogy csinálom!

Ledobta a kabátját, és starthoz állt.

- Figyelje meg, uram, a súlypont a bal lábon nyugszik. A láb behajlik,
a test előredől, a könyökömet hátrafeszítem, hogy a mellkasom
kitáguljon. Tessék utánam csinálni!

Tomšík úr utánacsinálta. Életében nem érezte magát ilyen kényelmetlenül.

- Ezt be kell gyakorolni - vélte a szakember. - És most nézzen ide!
Bal lábával előrelöki magát...

Az elnök előrelökte magát, hat lépést futott, fellendült a levegőbe,
miközben karja gyönyörű kört írt le, aztán elegáns térdhajlítással és
előrelendített karral földet ért.

- Így kell csinálni! - mondta, és megigazította a nadrágját. - No,
most próbálja meg pontosan így!

Tomšík úr boldogtalan, kérdő tekintettel nézett Vojta úrra: "Muszáj?"

- No, még egyszer - szólt Vojta úr, és Tomšík úr az előírásos pózba
ficamította testét. - Rajta!

Tomšík úr összetévesztette a lábát. Bal lábbal lépett ki, de ez talán
mindegy, gondolta, a fő, hogy ne feledkezzem meg a térdhajlításról meg
arról, hogy előre kell lendíteni a karomat. Majdnem elfelejtett
ugrani, de az utolsó pillanatban mégis nekilendült, térdhajlítás,
villant át az agyán. Vagy egy fél méter magasra ugrott, s másfél
méternyi távolságban földet ért. Egy gyors térdhajlítást csinált, és
előrelendítette a karját.

- De, Tomšík úr, hiszen maga nem repült! - kiabálta Vojta úr. - Még
egyszer, kérem!

Tomšík úr még egyszer nekifutott. Egy méter negyvenet ugrott, de
térdhajlítással és karlendítéssel ért földet. Elöntötte az izzadság,
és szívét a torkában érezte. Istenem, hagyjanak már békében, gondolta
megsemmisülten.

Még kétszer ugrott; aztán abba kellett hagyni a dolgot.


Attól a naptól kezdve Tomšík úr nem tudott többé repülni."

/Karel Capek/



Csak hinni kellenne, mindegy miben, nem feltétlen felsőbb erőben vagy
istenekben, elég ha előszőr 'csak' magunkban... - szerintem
 
Taiku- - - -2008-07-26 16:47:55    ( 422 )
"A múlt egyetlen varázsa az, hogy múlt." /Oscar Wilde/
 
Taiku- - - -2008-07-26 00:48:09    ( 421 )
Véssd az eszedbe!
A pillanat semmi sem,
mégis minden ez.

Az élet is csupán sok millió pillanat szerencsés összjátéka...

Ui.:Bocsánat mindenkitől ezekért a sorokért... álmos vagyok. :-)
 
Taiku- - - -2008-07-26 00:24:49    ( 420 )
"Wu-ma-ce mesterünkkel, Mo-ce-val beszélgetve így szólt:

 - Mester, te egyetemes módon szereted az egész égalattit, de még
senki sem mondta, hogy különösebben hasznára lennél. Én pedig nem
szeretem az égalattit, de még senki sem mondta, hogy különösebben
ártottam volna neki. Egyikünk műve sem bontakozott ki még, miért
hiszed tehát, hogy csak neked lehet igazad, s miért ítélsz el engem?

Mesterünk, Mo-ce így szólt:

 - Vegyük példának, hogy valaki tüzet gyújt, s ehhez egy ember vizet
hoz, hogy eloltsa, egy másik ember azonban tüzet hoz, hogy megnövelje.
Egyikük műve sem tud kibontakozni, de mégis, melyiket becsülöd inkább
a két ember közül?

Wu-ma-ce így szólt:

 - Annak az embernek a szándékát helyeslem, aki vizet hoz, azét pedig,
aki tüzet hoz, elítélem.

Mesterünk Mo-ce ekkor azt mondta:

 - Nos, én ugyanígy helyeslem az én szándékomat, s elítélem a te
szándékodat."



 
Taiku- - - -2008-07-25 20:36:52    ( 419 )
A földműves megöregedett, és már nem tudott a mezõn dolgozni többett.
Napjait a verandán üldögélve töltötte. Fia, aki a földön dolgozott,
mindig látta apját, amint üldögél ott. "Õ már nem jó semmire" gondolta
a fiú mgában, "nem csinál soha semmit!". Egy napon a fiú belefáradva
ebbe az állapotba, készített egy fa koporsót, felvitte a verandára, és
mondta az apjának hogy másszon bele. Az apa anélkül, hogy egy szót
szólt volna, belefeküdt a koporsóba. Miután rászögelte a fedelet, a
fiú elindult a birtok szélére, ahol egy magas sziklaszírt magasodott.
Ahogy közeledett a szikla tetejére , halk kopogást hallott a koporsó
belsejébõl. Kinyitotta a fedelét, apja békésen nézett. rá. és így
szólt : "Tudom hogy le akarsz dobni a sziklaszírtrõl, de még mielõtt
megtennéd, javasolhatok valamit ?" "Mi lenne az?" válaszolt a fia.
"Dobj le a szakadékba, ha úgy akarod," mondta az apja, "de tartsd meg
ezt a jó fa koporsót. A fiadnak szüksége lehet még rá."
 
Taiku- - - -2008-07-25 17:26:26    ( 418 )
Ebéd közben:

- Fiam, ne szurcsikolj!
Kis csend, aztán a fiú megint szurcsikol.
- Fiam, megmondtam ne szurcsikolj, különben nyakoncsaplak!
Kis csend, de aztán a fiú megint elkezd szurcsikolni. Fogja magát az
apa és szó nélkül lekeverne egyet a fiúnak, hanem közben a fiú
észreveszi és lehajol. A pofon az asszonyt éri.
- Ne röhögj fiam, anyád is szurcsikolt!
 
Taiku- - - -2008-07-25 17:22:45    ( 417 )
:-D
Előzmény: berkes ( 415 ) 
Taiku- - - -2008-07-25 17:22:31    ( 416 )
:-DD
Előzmény: Szilva ( 413 ) 
berkes- - - -2008-07-25 14:52:06    ( 415 )
- Nem zavarja, ha magamban beszélek?
- Nem!
- Magához meg ki szólt?
 
berkes- - - -2008-07-25 14:51:24    ( 414 )
Ötletes!
Előzmény: Szilva ( 413 ) 
Szilva- - - -2008-07-25 13:45:17    ( 413 )
 A friss házasok első hete:

Férj: Ez volt minden álmom!!
Feleség: Szeretnéd, ha elhagynálak?
Férj: Dehogy. Ezt mégegyszer meg ne halljam!
Feleség: Szeretsz engem?
Férj: Még jó hogy!
Feleség: Képes lennél engem valaha is elhagyni?
Férj: Soha. Képtelen lennék rá!
Feleség: Megcsókolnál szerelmem?
Férj: Igen. Az arcod, a tested; mindenütt...
Feleség: Képes lennél engem valaha megütni?
Férj: Soha!! Én nem olyan férfi vagyok!
Feleség: Bízhatok benned?
Férj: Igen...
Feleség: Oh, Kedvesem!

Hét évvel később: (olvasd alulról felfelé)
 
Taiku- - - -2008-07-25 12:45:45    ( 412 )
Két rózsaszín lóharapás megy a kekszmezőn. Mi ebből a tanulság?
...
Az, hogy ha nem tudsz úszni ne mássz fára, mert elüt a villamos.
 
Taiku- - - -2008-07-25 12:44:10    ( 411 )
Két pogácsa beszélget:
- Képzeld jelentkeztem az egyetemre!
- És felvettek?
- Hülye vagy, egy pogácsát?!?!
 
fogdoki- - - -2008-07-25 11:59:27    ( 410 )
A pszichotikus és a neurotikus közt az a különbség, hogy míg a 
pszichotikus váltig állítja: kétszer kettő az öt, addig a neurotikus 
pontosan tudja, hogy négy. Csak kevesli. 
 
fogdoki- - - -2008-07-25 10:56:04    ( 409 )
Egy partin:

- Ön pszichológus?

- Miért kérdi?

- Ön pszichológus.





Szeresd a feleséged gyermekeit, mert lehet, hogy a sajátod is köztük 
van.







- Nem értettem. Mit mondott doktor úr, elmehetek, vagy elmebeteg?

 
fogdoki- - - -2008-07-25 10:55:36    ( 408 )
Pszichológus a betegnek:

- Nos, van egy rossz és egy jó hírem.

A rossz hír az, hogy a vizsgálatok alapján Ön elfojtott 
homoszexualitásban szenved.

- Úristen! És mi a jó?

- Az, hogy ilyen kis cuki fiú vagy...
 
Taiku- - - -2008-07-24 23:38:49    ( 407 )
"Néha azt szokták mondani, hogy a Szépség csak afféle fölszínes
valami. Lehetséges. De legalább nem olyan fölszínes, mint a Gondolat.
Nekem a Szépség a csodák csodája. Csak sekélyes emberek nem ítélnek
azután, amit látnak. A világ igazi titokzatossága az, ami látható, nem
az, ami láthatatlan." /Oscar Wilde/

                                      

 
Taiku- - - -2008-07-24 13:46:25    ( 406 )
Két milka-tehén ül a fán és vaszoknit kötöget.Elrepül felettük a ló.
Mi ebben a különös???...

Az, hogy a ló nem köszönt... :-D :-DD :-DDD
Előzmény: fogdoki ( 399 ) 
Taiku- - - -2008-07-24 13:27:47    ( 405 )
fogdoki: 2008.01.01.  (167)

"Az egyik legnagyobb orosz regényíró, Turgenyev írt egy re-
gényt, amelynek a története a következő. Egy kis városkában 
egy férfi közismert volt bolondságáról. Az egész város rajta 
nevetett. Roppant bolondos dolgokat csinált egyfolytában, és 
mindig mindenki nagyon jól szórakozott rajta. De belefáradt 
már a bolondságába, így egy napon megkérdezett egy bölcs 
embert, hogy mit tegyen. A bölcs pedig így válaszolt:

- Semmit. Csak valahányszor dicsérnek valakit vagy valamit,
te azonnal kezdd el kritizálni. Ha például valakiről azt
mondják: „Ez az ember egy szent”, te rögtön vágd rá: Dehogyis!
Én biztosan tudom, hogy bűnös”. Vagy ha valaki így 
áradozik: „Ez a könyv nagyszerű”, te csak legyints: „Én is ol-
vastam”.  Ne törődj vele, hogy olvastad-e vagy sem, csak 
mondd azt: „Színtiszta badarság az egész”. Ha pedig azt 
mondják neked: „Ez a festmény minden idők egyik legna-
gyobb művészeti alkotása feleld egyszerűen azt: „De hát 
mi ez valójában” Csak vászon és színek itt-ott. Egy gyerek is 
tudna ilyet festeni!” Kritizálj mindig, mondj nemet, követelj 
bizonyítékokat, és hét nap múlva gyere vissza hozzám.

A hetedik napra a város lakói elkezdtek másképp gondol-
kodni a bolondról. Egyre inkább zseninek látták. Így beszél-
tek egymás körött: „Eddig fogalmunk sem volt, hogy ilyen 
tehetséges, hogy mindenben ilyen zseniális. Mutatsz neki egy 
festményt, és Ő azonnal rámutat a hibáira. Mutatsz neki egy 
nagyszerű könyvet, Ő pedig nyomban felhívja a figyelmedet 
a hiányosságaira. Óriási kritikus elme! Egy igazi analitikus! 
Egy valódi zseni!"

A hetedik nap arán azután a bolond újra meglátogatta a 
bölcs embert, és azt mondta neki:

- Most már soha többé nem kérek tőled semmilyen taná-
csot. Hiszen te egy sültbolond vagy!

Mindaddig az egész város mélyen tisztelte a bölcset, de 
ezek után már mindenki azt mondta: „Ha a mi zsenink azt 
állítja, hogy ez az ember egy sültbolond, akkor egészen biz-
tosan az is”.

Az emberek mindig könnyebben hisznek a negatív dolgok-
ban, mert a nemet cáfolni roppant nehéz - hogyan is cáfol-
hatnád? Ráadásul a negatív dolgokat azért is könnyebb el-
hinni, mert azok segítik az egódat. A pozitív dolgokban 
azonban nem hiszel....”

Ugyanaz a lényeg,csak kicsit részletezve. :-)

Előzmény: Taiku ( 404 ) 
Taiku- - - -2008-07-24 13:18:02    ( 404 )
Mostanában kicsit bizonytalan vagyok... Vagy nem? :-D

"... mindent a kétkedés fölényével nézett, ami nagy erő a gyengék
szemében." /Victor Hugo/
 
Taiku- - - -2008-07-24 13:13:06    ( 403 )
"...de egyik sem vált be"

Biztos??? ;-) 
(Megint kételkedtem, mostmár biztos, hogy vagyok... :-D )
Előzmény: fogdoki ( 402 ) 
fogdoki- - - -2008-07-24 12:37:22    ( 402 )
Kételkedem, tehát vagyok?

Volt már Cogito ergo sum,
Coito ergo sum, de egyik sem vált be :-((
Előzmény: Taiku ( 401 ) 
Taiku- - - -2008-07-24 10:07:17    ( 401 )
"Én olyannyira kételkedem mindenben, hogy azt gondolom, talán a
kételkedés lehet az egyetlen kiindulópont; mert, gondolom, a
kételkedésnek sose leszünk híjával. Mindenben kételkedhetem, bárminek
a valóságában, de kételkedésem valóságában nem." /André Gide/
 
berkes- - - -2008-07-24 09:31:09    ( 400 )
"Tiszteld a formát, és minden titka föltárul előtted."

Ezt mondta Masutatsu Oyama is, csak ő hozzátette, hogy ahhoz, hogy a
forma titkai feltáruljanak, előtte 3000-szer kell gyakorolni, eljárni.
Előzmény: fogdoki ( 396 ) 
fogdoki- - - -2008-07-24 08:03:51    ( 399 )
Egy keskeny kanyargós hegyi úton két autó találkozik.

Az egyikben, ami lefelé megy ül két férfi, a szembejövőben egy nő.

Ahogy a két kocsi elhalad egymás mellett, a nő letekeri az ablakot, 
és 

odakiabál a férfaknak:

-Disznók!

A két férfi szinte egyszerre visszafordulva kikiabál az ablakon:

-Hülye tyúk!

Majd száguldanak lefelé a lejtőn, és belerohannak egy disznócsordába.
 
fogdoki- - - -2008-07-24 08:03:30    ( 398 )
A főnök azt mondja négy dolgozójának:

- Sajnálom, de létszámleépítés van, valakit el kell küldenem.

Megszólal a cigány: - Sajnos, én kisebbségi vagyok, nem küldhet el, 
mert

panaszt teszek.

Mire a másik: - Én pedig nő vagyok, ha elküld, panaszt teszek.

A harmadik: - Én idős vagyok, ha elküld, beperelem hátrányos

megkülönböztetésért.

Mindenki a negyedik, fiatal, fehér férfire néz.

Az megszólal:

- Azt hiszem, akkor én vagyok a meleg...

 
fogdoki- - - -2008-07-24 01:16:30    ( 397 )
" A festőre nézve éppoly végzetes, ha feleségül veszi a modelljét, 
mint ha az ínyenc feleségül veszi a szakácsnőjét.
Utána az egyiknek nincs, aki modellt üljön, a másiknak meg nincs aki 
főzzön rá."

O.W.
 
fogdoki- - - -2008-07-24 01:12:21    ( 396 )
"Az élet minden területén a forma a dolgok kezdete.
A forma a hit tápanyaga. Ezt Newman kiáltotta az
őszinteség egyik nagy pillanatában, emiatt ismerjük és
csodáljuk. Igaza volt, bár nem tudhatta, mennyire.
Az hiszekegyben nem azért hisznek, mert ésszerű, hanem 
mert szakadatlanul ismételgetik. Szent igaz, a forma 
minden. A forma az élet titka. Találj módot bánatod ki-
fejezésére, és megkedveled. Találj módot örömöd kife-
jezésére, és fokozódik az öröm intenzitása. Szerelemre 
vágysz? Mondd el a szerelem litániáját, és a szavakból 
megszületik a sóvárgás, amelyből a világ szerint a sza-
vak fakadnak. Bánat emészti szívedet? Tanulj meg úgy 
beszélni róla, mint Hamlet és meglátod, már maga a 
kifejezés megvigasztal, és a forma, ami a szenvedély 
születése, azonos a fájdalom halálával. De hogy vissza-
térjünk a művészet területére: a forma nemcsak kriti-
kus vérmérsékletet, hanem esztétikai ösztönt is teremt, 
ami mindent föltár az embernek a szépség körülmé-
nyei között. Tiszteld a formát, és minden titka föltárul 
előtted."

Oscar Wilde
 
fogdoki- - - -2008-07-23 22:22:57    ( 395 )
Csodálatosak a kontráid Taiku!
Előzmény: Taiku ( 394 ) 
Taiku- - - -2008-07-23 16:32:45    ( 394 )
Pafff...

"Ha valami nem untat, mindjárt azt hiszed, hogy nem elég mély." /
André Gide /

:-)
Előzmény: berkes ( 393 ) 
berkes- - - -2008-07-23 16:21:52    ( 393 )
Ezzel az utolsó kettő hozzászólással a magasztos szintről elég mélyre
süllyedtetek. Ezt onnan tudom, hogy ezeket értem! :-) //vagy csak úgy
hiszem :-(
Előzmény: fogdoki ( 392 ) 
fogdoki- - - -2008-07-23 16:10:40    ( 392 )
- Ön egy olyan problémától szenved, amit úgy hívunk, hogy Elektra-
komplexus.

- magyarázza a pszichiáter a szőke hölgypáciensnek.

- Ez azt jelenti, hogy az apjába szerelemes.

Erre a nő zokogni kezd.

- Na, na, nyugodjon meg, azért nem olyan súlyos a helyzet! - mondja 
a doki.

- Dehogynem! - feleli hüppögve a szöszi.

- Nincs semmi esélyem, hiszen nős!
 
Taiku- - - -2008-07-23 15:46:30    ( 391 )
Ebéd közben:

-Édesanyám, nem elég savanyú a káposzta! – mondja a fiú
-Ne foglakozz vele, fiam, csak egyél tovább.

Úgy is van, eszik egy darabig csendben a fiú, hanem egyszerre újra
elkezdi:

-Édesanyám, nem elég savanyú a káposzta!
-Édes fiam, mondtam már, hogy csak egyél!
-Értem én, édesanyám, de ez a káposzta akkor sem elég savanyú!
-Egyél tovább, különben is: ez nem káposzta, hanem mákos tészta!
-Ja, akkor elég savanyú.

:-) Minden csak nézőpont kérdése. :-)

 
fogdoki- - - -2008-07-23 15:23:34    ( 390 )
>koanokból és a zen-ből számomra a legfontosabb...

Egy koan sose üzen semmit. Egy koan üres. Ha nem az, akkor dobd el.
Pusztán egy tükör - csak a saját vágyaidat láthatod benne viszont.

De mégis a koanok mindig a tükör ürességét szeretnék megmutatni. 
Persze ez szinte lehetetlen, mert ha egyszer ezt meglátod, már nem 
is leszel ott.

:-)

remélem elég rejtélyes volam...

Két út van, vagyis egy sem. Az egyik a jóga útja, az erőé, a 
tudatosságé és a 100%-é.

A másik a tantra útja, az ellazulásé, a tudatosságé és az áramlásé.
Előzmény: berkes ( 374 ) 
berkes- - - -2008-07-23 13:59:10    ( 389 )
Ráadásul a sorrend is jó! :-D
Előzmény: fogdoki ( 386 ) 
Szilva- - - -2008-07-23 09:59:37    ( 388 )
Mindegyikre:  :D)))
 
berkes- - - -2008-07-23 09:26:26    ( 387 )
:-)) D
Előzmény: Taiku ( 385 ) 
fogdoki- - - -2008-07-23 07:27:25    ( 386 )
Egy egyetemi osztályában pályázatot hirdetnek mi szerint:

írjanak a hallgatók egy rövid értekezést!

Az értekezésnek tartalmaznia kell:

1 vallás, 2 király, 3 szex, 4 rejtély.

A győztes esszé így hangzott:

-Úr Isten!-kiáltott fel a királynő - Terhes vagyok! De vajon kitől?

:-)
Előzmény: Taiku ( 385 ) 
Taiku- - - -2008-07-22 17:38:45    ( 385 )
Akkor ezt sem hagyhatom ki  (bár kevésbé elmés :-) ):

A szőke nők 90%-a megvilágosodott... A maradék 10% eredeti szőke. :-D
:-DD :-DDD

(Én találtam ki, úgyhogy csak az illendőség - és az én kedvemért -
kedvéért egy mosolyt kérek, nem kell leesni a székről a kacagástól...
:-D )
Előzmény: berkes ( 382 ) 
Taiku- - - -2008-07-22 17:29:21    ( 384 )
Ezt tényleg nem lehetett kihagyni! :-D Köszönöm! :-D
Előzmény: berkes ( 382 ) 
Taiku- - - -2008-07-22 17:28:08    ( 383 )
Én nem a koanban gyönyörködöm, hanem a 'magyarázatodban'. Ahhoz, hogy
én ilyen megvilágításban lássam ezt a koant, még el kellett volna egy
párszor olvasnom... Így is fel lehet fogni... :-)
Előzmény: fogdoki ( 381 ) 
berkes- - - -2008-07-22 14:47:38    ( 382 )
Taiku, ezt nem lehet kihagyni :-)

Ki az aki látványosan megvilágosodott: Michael Jackson.
Előzmény: Taiku ( 380 ) 
fogdoki- - - -2008-07-22 14:19:44    ( 381 )
Szia Taiku!

Ez annyira gyönyörű koan volt, hogy le is fékezek érte egy 
pillanatra. Egyébként a mai napnak még nincs vége meglepetésként 
számodra.

Szóva a koan. A fütty. Nem a madár. Inkább a megértés...

Gyönyörködött a madárban - eddig gondolom ok.
Bekötötték a szemét, de még mindig gyönyörködött. Hallotta...
Bedugták a fülét is, de még mindig gyönyörködött. Nem látta, nem 
hallotta.

De a gyönyörködés ott maradt, pedig eltűnt a tárgy! Milyen érdekes, 
a gyönyörködés belülről fakad?

Eltűnt a tárgy, de ha még egy pillanatig tovább vársz, akkor az 
alany is el fog tűnni. Csak hagyd...

És akkor mi marad? Persze, csak az Ige - ami kezdetben vala - vagyis 
ott a forrás. (Te nem vagy a forrásnál, mert alany már nincs)

Most egy kicsit én is gyönyörködöm a koanban :-))

Ui.: az én rabság, az ige szabadság.
Előzmény: Taiku ( 380 ) 
Taiku- - - -2008-07-21 22:02:20    ( 380 )
" A tanítvány elragadtatottan hallgatta a madárdalt.
A Mester azt kérdezte:
- A rigóban gyönyörködsz-e vagy a füttyében?
- A rigóban! - felelte a tanítvány.
Akkor a Mester bekötötte a tanítvány szemét.
- A füttyében! - felelte a tanítvány.
Akkor a Mester gyapotot dugott a tanítvány fülébe.
Ebben a pillanatban a tanítvány megértette, hogy mi az, amit a Mester
nem ért. A Mester megértette a tanítvány megértését, és megvilágosodott.”

Én nem értem, mit értettek meg egymás megértésén... ma sem fogok
megvilágosodni... - ami késik nem múlik! :-D

Ui.: Szia Fogdoki!
 
Szilva- - - -2008-07-21 14:49:50    ( 379 )
jópofa:)
Előzmény: fogdoki ( 378 ) 
fogdoki- - - -2008-07-21 12:21:33    ( 378 )
Egy kos szerette, ha szembe magasztalják.
Ezért a visszhanggal nyalatta a talpát.

- Ki az, aki mindig okos?
- Kos...
- De sohasem tudálékos?
- Kos...
- A gyapja százszázalékos?
- Kos...
- Kurtán felelsz. Ez szándékos?
- Kuss!

 
Taiku- - - -2008-07-20 20:29:22    ( 377 )
Túl a szavakon

Egy szerzetes azt kérdezte Fuketsutól:
- Szavak nélkül és csend nélkül hogyan tudod kifejezni a valóságot? 
- Sohasem felejtem a tavaszt Dél-Kínában. A madarak megszámlálhatatlan
pompázó virág közt énekelnek. 

A valóság túl van a logikán, a szavakon, a csenden. 
Mindenki a saját élményei alapján ismerheti csak meg. 
A víz nem oltja a szomjat, ha csak nézik, vagy gondolnak rá. 
Ivás nélkül marad a szomjúság. 

A valóság világa maga az élet és a halál, az "igen" és a "nem". Ahol
élet van, ott nincs halál. Ahol nincs halál, az az élet. A kettő
kizárja egymást, a valóság sohasem köztes. Amíg élünk, minden
pillanatban szemben állunk a halállal. Ha ráeszmélünk erre, magunkon
keresztül tisztelgünk az élet előtt. A mi életünk megélt pillanatai
adják a lét teljességét és a halál békéjét. 
 
Taiku- - - -2008-07-19 19:36:42    ( 376 )
Két tanítvány beszélgetett a mestereikrõl. Az egyik állította, hogy az
õ tanítója egy csómó mágikus dologra képes, például tud a levegõbe
írni, és papirokra, melyek messzire vannak tõle. "És, a te mestered
mit tud?" kérdezte a másiktól. "Ó, az én mesterem is csodálatos
dolgokra képes!" válaszolta a másik "Például amikor fáradt, alszik,
amikor éhes, eszik."


Előzmény: berkes ( 374 ) 
Taiku- - - -2008-07-17 13:21:32    ( 375 )
"Érdemes elgondolkodni, hogy miből is áll a napunk."

Erről a mondatról jutott eszembe Zorán egyik dala - A szerelemnek
múlnia kell -, amit biztosan mindenki ismer. Abból is az eleje:

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
 Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
 Hogy lásd egy napod mennyit ér,
 Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el."

Az egész szám:
http://www.youtube.com/watch?v=YToK204N4h8&feature=related
Előzmény: Szilva ( 373 ) 
berkes- - - -2008-07-17 12:35:11    ( 374 )
Na igen. Ami a koanokból és a zen-ből számomra a legfontosabb, az az,
hogy amivel foglalkozol, azzal foglalkozz 100%-osan, mindig ott légy
fejben is! Tudatos edzés!

Ehhez még hozzátehetjük (és erre próbáljátok most felhívni a
figyelmet), hogy foglalkozz olyan dolgokkal, amelyekkel teljessé válik
az életed!

Ma az egyik nagy probléma az, hogy nagyon sokan ezt nem tudjuk
megtenni, nem engedhetjük meg magunknak!
Előzmény: Szilva ( 373 ) 
Szilva- - - -2008-07-17 08:47:59    ( 373 )
Tanulságos. Érdemes elgondolkodni, hogy miből is áll a napunk. Majd
azt vesszük észre, hogy az élet elrohant mellettünk, mert mi csak
dolgozunk, gyűjtögetünk és nincs időnk élvezni a begyűjtött dolgokat.
Kész szerencse, hogy a jitsu nem tárgy, valamint nem szalad el
mellettem és megélem és élvezem:)
Előzmény: Taiku ( 372 ) 
Taiku- - - -2008-07-16 19:37:15    ( 372 )
Ismét Wass Albert. Nem lehet megunni - szerintem -, csak vigyázni kell
vele, mert ha sokat olvassa az ember teljesen elmegy a kedve magától
és úgy általábban minden embertől...

"– Méhekkel? Megnézhetném a méheket? Sohasem láttam még.
– Meg hát! Gyere!
Hátramentek a méhszínhez. Ferenc megmutatta a lépeket, a kaptárak
beosztását, elmagyarázta a méhek
életét,szorgalmukat,engedelmességüket,törvényeiket.
– Mint az emberek – csodálkozott az asszony –, éppen, mint az emberek!
Mint a faluban élő emberek.
– Nem – csóválta meg Ferenc a fejét –, az emberek önzők, ezek pedig
nem önzők. Az emberek irigyek, ezek nem irigyek. Az emberek egymás
ellen áskálódnak, ezek pedig segítik egymást a munkában. Ilyenek
kellene legyenek az emberek, ha mind igaz keresztények volnának. De
hol vannak attól!
– Mégis olyanok, mint az emberek, Ferenc bácsi. Dolgoznak, dolgoznak,
amíg belepusztulnak. Mért?
– Hogy gyűjtsenek.
– Másnak?
– Utódaiknak.
– De azok is újra csak gyűjtenek, sokkal többet, mint amennyire
szükségük van, mind csak gyűjtenek, gyűjtenek, s már nem is tudják,
hogy mért. Mint az emberek, éppen.
– Életük értelme a munka. Azért élnek.
– S nem szomorú ez, Ferenc bácsi? Én, ha valamit dolgozom, azért
csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen
dolgozhassanak valamit, aminek
már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak és
dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban
élnek meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják
össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy
örvendeni tudjanak az életnek. Nagyon szomorú lehet úgy élni, Ferenc
bácsi…!
Ferenc sóhajtott, és nem szólt többet a méhekről.
– Gyere – mondotta –, menjünk be!
Lassan a ház elé mentek. Ott az asszony megállt.
– Hát, Isten áldja meg, Ferenc bácsi! És köszönöm a mézet, amit
küldött volt a télen.
– Gyere be, hova sietsz?
– Megyek haza.
– Már ne menj el így! Ülj le egy percre!
Megrázta a fejét:
– Nem megyek be, Ferenc bácsi. Azok a méhek nem szúrtak meg. De itt
megszúrnak. Isten megáldja!"




 
Taiku- - - -2008-07-15 14:05:52    ( 371 )
Ünnepeljük - vagy átkozzuk - a mai 'őszi' napot ezért:

A fejem felett
örökös sötét felhők;
még várom a fényt.
 
Szilva- - - -2008-07-14 13:20:52    ( 370 )
Ez nagyon kedves:) Teljesen végig még nem volt alkalmam meghallgatni,
mert csak itt melóban van netem, de tetszetős dal:) Megnyugtat....
Előzmény: fogdoki ( 355 ) 
Taiku- - - -2008-07-13 15:09:55    ( 369 )
Megint Wass Albert:

"- Na kialudtad magad, disznó?
- Illedelmesen állt föl, és csöndesen felelt:
- Igen, uram.
És becsületes savószínű szemeit egyenesen gazdájára szögezte.
- Kijózanodtál?
- Igen, uram.
Az úr közelebb lépett.
- Aztán mi volt veled, mi?
A szemek megrebbentek. Valami sötét borongás árnyéka hullott reájuk.
- Semmi, uram.
- Mégis, hát mi történt?
- Semmi, uram.
- Semmi, semmi!Csak fogod magadat, megszöksz, állattá részegedel, 
  s napokig randalérozol a korcsmában! Hát mi vagy te? Ember?
- Igen, uram. Ember. Ez a baj."
  
 
Taiku- - - -2008-07-12 19:05:11    ( 368 )
"– Maguk már nagyon öregek? – kérdezte komolyan, és a hangja tele volt
részvéttel.
– Nagyon? – Birtalan meglógatta a fejét. – Nagyon nem. Csak öregek.
– Milyen az, Birtalan bácsi? Mennyi év kell hozzá?
A kis szakállas halember csodálkozva nézett az asszonyra. Megrágta,
megkérődzte a kérdést, csak azután felelt:
– Hogy milyen? Azt nehéz elmondani. Mert kinek-kinek más. Fáradtság
is,pihenés is. Előre is, hátra is. Mint amikor fölértél egy
gerincre,és látod magad körül az erdőt. Azt az oldalt is, ahonnan
jöttél, s azt az oldalt is, amelyiken le kell ereszkedned. Már úgy
értem: látod a fák tetejét. Hogy mi van alattuk, azt csak úgy
elgondolod. Emlékszel arra, ami volt, s ebből próbálod elképzelni azt,
ami lesz.Hát így van ez. 
- Hogy mennyi év kell hozzá? A gerincig? Amíg oda fölérsz? Azt kérded?
– Ühüm – bólintott az asszony komoly szemekkel.
– Hát tudod, ezt nem lehet pontosan megmondani. Vannak alacsony
gerincek,és vannak magosabb gerincek. Vannak rövid, meredek oldalak,
ahol csak mászol és izzadsz, és mászol és izzadsz, és egyszerre fönt
vagy. És vannak megint lassú,menedékes hegyoldalak, sok lankás résszel
és csak kis kapaszkodókkal. Az ilyenhegyoldalakon lassabban, de
kényelmesebben ér föl az ember. Különböző."

                               / Wass Albert/
 
Greg Erwin- - - -2008-07-12 01:58:22    ( 367 )
"A válaszokat
kérdésekre keresem;
így hát kérdezek."

Hmm ez elgondokodtatott! (Életemben először:)
De erről csak ez jut eszembe:


"-Mester, minden kérdésre van válasz?
- Igen.
- Valóban minden kérdésre van válasz?
A mester elszégyellte magát."

:)
 
Taiku- - - -2008-07-12 00:16:06    ( 366 )
Kérdésem tárgya
nem lehet a tál; talán
választ keress mást!
;-)
Előzmény: fogdoki ( 365 ) 
fogdoki- - - -2008-07-11 23:41:21    ( 365 )
Ki kérdez messze jár,
a válaszom ott van előtte,
a tál.
Előzmény: Taiku ( 364 ) 
Taiku- - - -2008-07-11 18:56:28    ( 364 )
Haiku - gyanús dolgot találtam ki:(éppen ettem :-) )

A válaszokat
kérdésekre keresem;
így hát kérdezek.
Előzmény: Taiku ( 342 ) 
fogdoki- - - -2008-07-11 15:08:15    ( 363 )
"Egy filozófiai professzor,úgy kezdte az elöadását,hogy fogott egy 
beföttes üveget és teletöltötte öt centis kövekkel.Rákérdezett,hogy 
ugye tele van az üveg?Igen hangzott a felelet.

Ezután elővett egy doboz kavicsot,és beleszórta az üvegbe.Miután a 
kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres teret,megint 
megállapították,hogy az üveg tele van.A professzor ezután egy doboz 
homokot töltött az üvegbe.A homok minden kis rést kitöltött.

Ez az önök élete-mondta a professzor.A kövek a fontos dolgok: a 
család,a partner,az egészség,a gyerek -ha minden mást 
elveszítenének,az életük akkor is teljes maradna.A kavicsok azok a 
dolgok amelyek még számítanak: a munka ,a lakás az autó.A homok,az 
öszes többi,az apróságok.

Ha a homokot töltik bele elöször,nem marad hely a kavicsoknak,és 
köveknek.Ugyanez történik az életben.Ha minden energiájukat az 
apróságokra fordítják,nem marad hely a fontos dolgoknak.Elöször a 
kövekre figyeljenek,azok amik igazán számítanak,a többi csak homok.

Késöbb azonban az egyik hallgató fogta a beföttes üveget,és 
beleöntött egy üveg sört.A sör kitöltötte a homokszemcsék közötti 
hézagokat,így az üveg tényleg tele lett.

A hallgató így szürte le a tanulságot:-Bármilyen legyen is az 
életed,egy sör mindig belefér! "
 
Taiku- - - -2008-07-10 23:56:09    ( 362 )
"Mulandóság

Minden művünk a semmiségbe téved, 
akár a csónak, hullámtól dobálva. 
Csöndes halálé lesz a hangos élet.
Mi marad itten? Egy árnyéknak álma."
                     
                          /Hitoshi/

Ui.: Remélem most nem kevertem össze semmit sem :-).
 
Taiku- - - -2008-07-10 23:50:52    ( 361 )
A fene! Kicsit összefolyt a szemem :-) Az idézet szerzőjét sajnos nem
tudom - nyilván nem Kakucs József - és a két versszak nem egy verset
alkot... Kicsit folyt csak össze... :-)
Csak gondoltam kijavítom, mert így helyes.

De azért még jó, nem? :-)
Előzmény: fogdoki ( 353 ) 
Taiku- - - -2008-07-10 23:33:40    ( 360 )
"Egy művész sohasem dolgozik a közönségnek." 

Akkor kinek dolgozik?... A művész - mint ahogyan a mester a
tanítványok által lesz mester - a közönség által lesz művész. Aki csak
dolgozik, de nem a közönségnek, csak a saját maga kedvéért,az 'csak'
alkotó.

Kérdeztem egyszer: Hol a függöny?
Úgy látszik megtaláltad,mert megint ezzel jössz. ;-)
Előzmény: fogdoki ( 356 ) 
Taiku- - - -2008-07-10 23:26:09    ( 359 )
"Ki az, aki csak megkülönböztetésekben képes látni a világot?"

Mindenki.

Hiszen ez az egyetlen módja, hogy lássd és érzékeld a világot. Semmi
sem egyforma, így ha tájékozódni és boldogulni akarsz, akkor
egyfolytában hasonlítgatsz, mérlegelsz, megkülönböztetsz (gondolj csak
egyszerűen a boltra, ott is ezt teszed - de mindenre ugyanígy igaz ez).

Semmi sem egyforma,de mégis minden egy... így elég nehéz eljutni
valahova, megállni a helyed... meg kell különböztetned az részeket az
egésztől; nem lesz sokkal könyebb a dolgod, de nehezebb sem.:-)

Te is megkülönböztetésekben látod a világot, csak az a különbség :-),
hogy Te még nem vetted észre/nem ismerted be...

Előzmény: fogdoki ( 356 ) 
Taiku- - - -2008-07-10 23:15:13    ( 358 )
Ez is nagyon itt van. :-)
Előzmény: fogdoki ( 354 ) 
Taiku- - - -2008-07-10 23:13:39    ( 357 )
:-)Nem az én érdemem, én csak megtaláltam...
Nekem is tetszik,leírta azt,amit én nem tudtam... :-)
Előzmény: fogdoki ( 353 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 22:54:46    ( 356 )
>Művésznek érzed magad?

Taiku, te feltettél egy szűrőt az optikád elé. Művész/nem művész - 
ez a te szűrőd miért kérdezel engem?

Az én válaszom az, hogy dobd el a szűrőt és eltűnik a kérdés. Ki az 
aki csak megkülönböztetésekben képes látni a világot? Már megint 
a 'függöny' :-))
Előzmény: Taiku ( 342 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 22:51:37    ( 355 )
Szilva neked küldöm ezt a dalt - meg persze a többieknek is :-))

Sleepsong - altatódal - Secret Garden

http://www.youtube.com/watch?v=sE-pYfPmb7c&feature=related
Előzmény: Szilva ( 322 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 22:48:49    ( 354 )
Akkor én is beszúrok egyet, 10 évvel ezelőtt net-es 
levelezőpartnerem volt, sosem kaptam engedélyt a publikálásra, de ez 
annyira szép. Legfeljebb végelszámolásnál mínuszba megy :-)

"    Nézz rám,
s kerülj, ha várnál.
    Nézz rám,
és repülj velem.
Nagy kincs, ha rosszabb a vártnál
Mégis dalolj, hogy szebb legyen.

Repülj,
ha leszállni vágynál.
Repülj
Te minduntalan.
Kristályvizekben halált 
ha látnál,
tedd azt mi írva van.

Nézlek,
ha kerülsz, s nézlek
ha vársz rám.
S nézlek, ha olykor
repülsz velem.
Kristályvizekben halált 
se vágysz már.
S nincs többé éj,
mert Te vagy nekem."

Bari
Előzmény: Taiku ( 352 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 22:44:39    ( 353 )
Ez szép volt Taiku! - ez nagyon ott van :-)
Előzmény: Taiku ( 352 ) 
Taiku- - - -2008-07-10 14:02:40    ( 352 )
"Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.
Nem tudom eldönteni, szívem,
és nem is érdekel.
És mostmár biztos maradok,
mert tudom, hogy menni kell.

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg."
                    
                      / Kakucs József/
 
Taiku- - - -2008-07-10 13:13:12    ( 351 )
... az én csak illúzió... az illúziók szertefoszlanak...(már tudjuk,
hogy a semmi is szerte tud foszlani :-D )

Különben is; hol a függöny? :-)
Előzmény: Taiku ( 350 ) 
Taiku- - - -2008-07-10 13:04:04    ( 350 )
Semmi...
Előzmény: fogdoki ( 349 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 09:47:04    ( 349 )
Most mondanom kellene, hogy lépj már elő a függöny mögül Taiku! De 
én is ott vagyok.

Ne azonosítsd magad a gondolatokkal és majd lassan rájössz. De akkor 
mi marad??
Előzmény: Taiku ( 348 ) 
Taiku- - - -2008-07-10 09:13:32    ( 348 )
Fogdoki!

Úgy gondolod, hogy ha valamire gonolsz az csak illúzió lehet. Ilyen
logika szerint, ha arra gondolsz, hogy gondolkodsz, akkor nem
gondolkodsz,mert a gondolás csak egy illúzió... de mégis akkor mit
csinálsz?

"Te meg azt álmodod, hogy szabad vagy - de ez csak egy másik illúzió!"

Csak akkor illúzió, ha megmarad az álom szintjén, de nem akkor, ha az
álmodat éled...:-)
Előzmény: fogdoki ( 345 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 08:56:42    ( 347 )
"Egy fiatalember a városba költözik és beáll egy nagyáruházba 
eladónak.
- Van valami tapasztalata ezen a területen?- kérdezi a főnöke.
- Persze, én ne tudnék eladni ...
A manager gondolja, na majd meglátjuk, de tetszik neki a fiatalember
önbizalma.
Az első nap után megkérdezi tőle:
- Na, hány vevője volt ma?
- Csak egy.
- Egy? A többi eladó átlaga napi 20-30! Mennyi volt a bevétele?
- 210 325 65 dollárt.
- Mennyi???? Mit adott el?
- Először eladtam neki 1 pecahorgot. Aztan egy nagyobbat. A végén egy
egész horgászfelszerelést. Aztán kérdeztem hova akar horgászni menni?
Ő fel akart menni az északi partra. Erre azt tanácsoltam, hogy oda 
kell
egy vitorlás is. Erre elmentünk az osztályra és vett egy duplamotoros
Seawind-et. De nem volt biztos benne, hogy a Civic-je el tudja-e
vontatni.
Így lementünk a szalonba es eladtam neki egy Pajero-t 4WD
kerékmeghajtással.
- Maga azt akarja mondani, hogy az az ember akart 1 horgot es maga a
végén eladott neki egy hajót meg egy autót?
- Háááát, nem egészen.... Az Úr egy csomag tamponért jött be.. .
Erre mondtam neki, ha már a hétvégéje í­gy el van b..szva, elmehetne
inkább horgászni..."
Előzmény: Taiku ( 339 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 08:55:57    ( 346 )
azta, levette a relációjelek közötti szöveget...

Szóval az  előző beírás formailag úgy nézett ki:

"de itt a nem 'kisebb relációjel' space 'nagyobb relációjel' van a 
hagsúly."

Nagyon matematikus a szerver :-((
Előzmény: fogdoki ( 345 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 08:52:59    ( 345 )
>ha úgy gondolsz az elmédre

Taiku!

Te meg azt álmodod, hogy szabad vagy - de ez csak egy másik illúzió!

Ott a 'gondolsz', de itt a nem  van a hangsúly!
Előzmény: Taiku ( 344 ) 
Taiku- - - -2008-07-10 08:29:37    ( 344 )
A zárkás dolgon nem kell gondolkodni.
Ha az elmédben bezárva érzed magad, akkor valóban zárkában vagy.
Ellenben, ha úgy gondolsz az elmédre, mint a végeláthatatlan semmire,
akkor már kinn is vagy... :-)

Minden zárka addig zárka, amíg fogságban tart...
Előzmény: fogdoki ( 343 ) 
fogdoki- - - -2008-07-10 07:18:10    ( 343 )
Köszi Taiku!

Ezen a zárkás dolgon azóta is gondolkodom, már másodszor köszön 
vissza :-(

És most egy kis Oscar Wilde, egy híres 'angol' író és életművész, 
aki élete vége felé egy ócska szállodai szobában haldoklott.

Csak néhány barátja volt körülötte és az utolsó pillanatok felé 
közeledve felült az ágyban, körbenézett, majd így szólt:

- Ah, micsoda ócska tapéta! Vagy a tapéta megy, vagy én!
Előzmény: Taiku ( 342 ) 
Taiku- - - -2008-07-09 23:09:44    ( 342 )
"Kedves Taiku - csapdába estél!"

Kedves Fogdoki, mondtam már a zárka csak akkor zárka, ha fogságban
érzed benne magad; a csapda csak akkor csapda, ha úgy érzed beleestél.
Nem estem csapdába, csak esetleg elsiklottam a lényeg felett.
Egyébként tudtam, hogy tudod a helyes sorrendet, de olyan egyszerű, ha
csak a tartalomra figyelsz és a formára nem, és olyan egyszerű, ha
mindenki elsiklik a forma felett és csak a tartalomra figyel... :-)

Csak a kötekedés kedvéért egy kérdés:
Művésznek érzed magad? - Az igazi művészet az, ha a kettő - a
szótagszám és a tartalom - találkozik... ezért olyan nehéz a
haiku...Ha ezt a kettőt összehozod, művész vagy!

"Persze kritizálni könnyű..." :-) még mindig így gondolom, és most én
borulok le előtted, mert én még ilyet sem tudok. :-)

A taikus haiku meg kifejezetten tetszett (biztos jót tett az egomnak) :-D
Előzmény: ( 341 ) 
- - - -2008-07-09 22:49:55    ( 341 )
>helyes sorrendje, 5 7 5.

Kedves Taiku - csapdába estél! Elkezdtél a formára figyelni a 
tartalom helyett.

Természetese tudom a haiku szótagszámát és természetesen eszemben 
sincs megszámolni, amikor írom őket.

Ha annyi, annyi - ha nem, nem. Egy művész sohasem dolgozik a 
közönségnek. Ha találkozik a két dolog az pusztán a véletlen műve!
És egy újabb ;-)


A szótagszám messzeszáll,
Taiku meg-meg áll,
de Haikut nem talál.

:-))
Előzmény: Taiku ( 337 ) 
Taiku- - - -2008-07-09 22:15:26    ( 340 )
a Pista mellett - a vége kicsit lemaradt. :-D
 
Taiku- - - -2008-07-09 22:14:08    ( 339 )
Csak a vicc kedvéért egy viccet:

Egy autógyár magyarországi leányvállalatát hatalmas megtiszteltetés
ér; az amerikai anyacég vezérigazgatója és az egész vezetősége
meglátogatja. A leányvállalatnak nem is kell több, azonnal puccba
vágja az egész gyárat a vezérkarral együtt. A nagy napon díszmagyarban
várja mindenki az amerikai vezetőket és a vezérigazgatót. Aminthogy
megérkeznek, a vezérigazgató rögtön megkérdi:

 - Hol van a Pista? 

Azonnal elkezdi mindenki vakarni a fejét, mert fogalmuk sincs ki az a
Pista. Hosszasan keresik, de végül a legutolsó szalag mellől a
legszürkébb embert előállították; ő volt Pista.
Pista a vezérigazgatót, mint régi jóbarátot üdvözli, hosszasan
elbeszélgetnek, nevetgélnek és elmennek a vezérigazgatóval a limuzinján.
Másnap  Pista késve ér be a munkahelyére. A főnöke rögtön kérdőre is
vonja:

 -Maga meg hol késett?!
 -Hát tudja, főnök, hogy van ez. A vezérigazgató régi jó barátom,
régen nem találkoztunk, hosszasan elbeszélgettünk, volt mit mesélnünk
 egymásnak. Későn feküdtem le és elaludtam, sajnálom.

 A főnök nem tudott mit tenni, mégis csak a vezérigazgató miatt késet
Pista, így elnézte neki a késést.
Hanem nemsokára ismét hatalmas meglepetésben volt részük; az Amerikai
Egyesült Államok elnöke szúrópróbaszerűen az ő gyárukat választotta
ki, hogy meglátogassa. Ha lehetett még nagyobb rend és fegyelem várta
az elnököt, mint a vezérigazgatót. Ahogy megérkezett az elnök rögtön
Pista után érdeklődött. A főnök nem akar hinni a fülének. Most már
rögtön tudták merre lelik Pistát és oda is vezették. Pista az elnököt,
mint régi jóbarátot üdvözli, hosszasan elbeszélgetnek, nevetgélnek és
elmennek az elnök limuzinján.
Másnap Pista ismét késve érkezik a gyárba. A főnöke ismét kérdőre vonja:

 - Maga megint hol késett?!
 - Hát tudja, főnök, hogy van ez. Az elnök régi jó barátom, régen nem
találkoztunk, hosszasan elbeszélgettünk, volt mit mesélnünk egymásnak.
Későn feküdtem le és elaludtam, sajnálom. 

Mit tudott tenni a főnök, megint elnézte Pistának a késést, mégis csak
az amerikai elnök miatt késett, de már nem bírta tovább és rákérdezett:

 -Magát honnan ismerik ezek az emberek?!
 -Nem fogja elhinni, de nekem a Pápa is régi jóbarátom!
 -Hát ahogy mondja, nem hiszem el! Bizonyítsa be!

Nem kellett sok és a főnök meg Pista a Szent Márk téren álltak. A
főnök már nagyon izgatott volt, Pista higgadtan csak ennyit mondott:

 -Várjon öt percet.

És azzal eltűnt. Nem is telt el öt perc, amikor Pista és a Pápa kinn
álltak az erkélyen és integettek a turistáknak. A főnök nem akart
hinni a szemének és elhűlve fordult egy ugyancsak csodálkozó kínai
házaspárhoz, hogy megbizonyosodjon, nem káprázik a szeme:

 -Maguk is látják, amit én?!
 -Ja, elképesztő! Ki az a fehérruhás ember a Pista melle
 
Taiku- - - -2008-07-09 18:08:03    ( 338 )
"...de akkor nem volt nagy mozgás."

Miért, most az van? :-)

Előzmény: fogdoki ( 336 ) 
Taiku- - - -2008-07-09 18:06:56    ( 337 )
Szívesen, Fogdoki! Rajtad tartom a szemem! :-D

Mit fogunk csinálni, ha elfogynak a koanok? Létezik olyan? Ha mégis,
akkor majd kitalálunk néhányat. :-D Egyébként koanok nemcsak keleten
vannak, hanem nyugaton is, csak nehezebb őket felfedezni; majd ezeket
megkeressük...

A kitalálásról jut eszembe; ezt Te találtad ki:

"A tatamit keresem
mely borítja testemet
s kérdésem nem lelem."

Csak, mert ez így nem haiku, csak ahhoz hasonló, mivel a haiku valóban
háromsoros, de a szótagszámok helyes sorrendje, 5 7 5.
Persze kritizálni könnyű... :-)
Előzmény: fogdoki ( 336 ) 
fogdoki- - - -2008-07-09 12:16:59    ( 336 )
Bakker tényleg - köszi Taiku!

Mit fogunk egyébként csinálni, ha elfogynak a koanok??

A Zen 10 bikáját már úgyis régóta fel akartam tenni, de akkor nem 
volt nagy mozgás, a Sensei meg hivatalból olvas mindent és nem 
akartam terhelni. Talán ha közészúrok időnként egy viccet is :-? 
Előzmény: Taiku ( 334 ) 
Taiku- - - -2008-07-08 23:53:51    ( 335 )
"A világról

És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és
a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek,a Golf-áramnak és
a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindenhez közöd volt,
egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad
vissza. Ez egészen biztos." /Márai Sándor/
Előzmény: fogdoki ( 328 ) 
Taiku- - - -2008-07-08 23:47:40    ( 334 )
Ezeket már egyszer írtad - Osho -, de nem baj,minél többször olvasom,
annál többet/kevesebbet mond.

Rajtad múlik, ajtód azért van - e, hogy nyissd, vagy hogy zárd?
Előzmény: fogdoki ( 330 ) 
Taiku- - - -2008-07-08 23:45:06    ( 333 )
"Le a bölcseséggel! Felejtsétek el,amit mondtam. Ne legyünk se
szégyenlősök, se erénycsőszök,se elmehősök.Emelem poharam a vígságra;
legyünk vígak!"/Victor Hugo/   :-D
Előzmény: fogdoki ( 327 ) 
fogdoki- - - -2008-07-08 22:37:32    ( 332 )
"Egy visszhangos hely  

„A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti 
a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi 
lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, 
nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek 
lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen 
önmagáért kell léteznie - nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen 
eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá. 
Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a 
határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta 
ujjongás, kitörő öröm, a szív illata. És abból, hogy nem vágyik 
semmilyen eredményre, egyáltalán nem következik, hogy nem születik 
eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik, mert bármit adjunk 
a világnak, az visszatér, visszaverődik. A világ visszhangos hely. 
Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretetet adunk, 
szeretet jön vissza. De ez egy természetes jelenség; felesleges 
gondolkodnod róla. Elég, ha bízol abban; önmagától történik. Ez a 
karma törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit adsz, azt kapod. 
Tehát felesleges gondolkodnod róla, mert automatikus. Gyűlölj, és 
gyűlölni fognak. Szeress, és szeretni fognak.”"
 
fogdoki- - - -2008-07-08 22:35:56    ( 331 )
"Szerelem  

Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem 
befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes 
elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen 
azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus.
A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a 
mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog 
lesz belőle; akkor már nem folyó többé. Maga a folyó szó is egy 
folyamatot jelöl, a hangzása is a mozgás érzetét nyújtja.
A szerelem egy folyó. Tehát ne legyen hiányérzeted; ez része a 
szerelem folyamatának. És jó, hogy nem befejezett. Amikor valami 
hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és 
magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor 
eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a 
csodálatos, ezáltal marad élő örökké.És mindig azt fogod érezni, 
hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két 
ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy 
tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az 
csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány 
ritka pillanat -, amikor minden összhangban van.
Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az 
összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen. És ne 
nyugtalankodj miatta, különben egyre inkább kiesel a ritmusból. 
Csupán akkor jön el, ha nem nyugtalankodsz miatta. Csupán akkor 
történik meg, ha nem izgulsz miatta, amikor még csak nem is reméled -
 váratlanul toppan eléd."
 
fogdoki- - - -2008-07-08 22:34:53    ( 330 )
"Nyitottság 


Engedd, hogy jöjjön a szél, engedd, hogy jöjjön a nap - mindent 
fogadj szívesen. Amint egyszer ráhangolódtál, hogy nyitott szívvel 
élj, sosem zárulsz be többé. De kell egy kis időt rászánnod. És 
neked kell elérned azt a nyitottságot, máskülönben újra bezárulsz.
A nyitottság sebezhetőség. Amikor nyitott vagy, ugyanakkor azt is 
érzed, hogy beléd hatolhat valami rossz. Ez nem csupán egy érzés; ez 
egy lehetőség. Ezért zárulnak be az emberek. Ha kinyitod az ajtót 
egy barát előtt, az ellenség is beléphet rajta. Az okos emberek 
bezárják az ajtajukat. Hogy elkerüljék az ellenséget, még a 
barátoknak sem nyitnak ajtót. De akkor az egész életük halott lesz.
Pedig semmi sem történhet, mert alapjában véve nincs semmi 
veszítenivalónk - semmi, amit ne veszíthetnénk el. Amit 
elveszíthetünk, azt nem is érdemes megtartani. Amikor ezt megérted, 
akkor már nyitott maradsz.
Én azt látom, hogy még a szerelmesek is védik magukat. Azután sírnak 
és könnyeznek, mert semmi sem történik. Bezárnak minden ablakot, és 
fulladoznak. Semmilyen fény nem jön be, és szinte lehetetlen így 
élni, mégis elevickélnek valahogy. De nem nyílnak meg, mert a friss 
levegő veszélyesnek tűnik.
Ezért, amikor nyitottnak érzed magad, próbáld kiélvezni. Ezek ritka 
pillanatok. Ezekben a pillanatokban mozdulj ki annyira, hogy 
megtapasztalhasd a nyitottságot. Amint egyszer ott a tapasztalat, 
szilárdan a kezedben, akkor megszabadulhatsz a félelemtől. Látni 
fogod, hogy a nyitott lét kincs, amelyet értelmetlenül 
elveszítettél. És az a kincs olyan, hogy senki sem veheti el tőled. 
Minél inkább megosztod másokkal, annál nagyobbra nő. Minél 
nyitottabb vagy, annál inkább vagy. "
 
fogdoki- - - -2008-07-08 22:34:19    ( 329 )
"Ne magyarázkodj!  


Az életben nem minden igényel magyarázatot. Nem a mi feladatunk, 
hogy bármit is elmagyarázzunk másoknak. Minden, ami mély, mindig 
megmagyarázatlan. Az, amit meg tudsz magyarázni, nagyon felszínes. 
Vannak dolgok, amiket nem tudsz megmagyarázni.
Ha szerelmes leszel valakibe, hogyan magyarázod meg, hogy miért 
lettél szerelmes? Minden válaszod ostobán fog hangzani: az orra 
miatt, az arca miatt, a hangja miatt. Ezek a dolgok mind említést 
sem érdemelnek - de valami van abban a személyben. Azok a dolgok 
feltehetően részét képezik annak, amiért szereted őt, de az 
a "valami" mindennél nagyobb. Az a valami több mindennél. "
 
fogdoki- - - -2008-07-08 22:31:37    ( 328 )
„Minden, ami teljes, csodálatos. A részleges csúnya, a teljes 
gyönyörű. Ezért bármi vagy, legyél teljes benne, és teljes létezésed 
átalakítja magát, létezésed minőségét is. Minden egyes nap új, 
minden egyes pillanat új. Minden egyes pillanat után egy másik 
világba lépünk, és felkészültnek kell lenned, hogy semmi se tartson 
a hatalmában. Nem a világ legyőzése a valódi bátorság, hanem 
önmagunk legyőzése. Amit meg akarsz találni, ne keresd, mert 
rendelkezel vele, már ott van. Minden, amit kiagyalnak, hamis. Az 
igazság már itt van, fel kell tárni, fel kell fedezni. Nem tudod, mi 
az igazság; hogyan tudnád kiagyalni? Az életnek felajánlássá kell 
válnia; csak akkor van jelentése. Minden, ami gyönyörű és igaz, 
meglepetésként érkezik. Éppen ezért őrizd meg a meglepődés 
képességét. Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása. Mindent, amit 
szégyellsz, elrejtesz belül, a tudattalanban. Ekkor mélyebbre hatol 
a lényedben, kering a véredben, a színfalak mögül irányít. Egyetlen 
pillanat örökkévalósággá válhat, mert ez nem hosszúság, hanem 
mélység kérdése. Az idő hosszúság, a meditáció mélység. 
Százszázalékos felelősséget kell vállalnod, mert mindahányszor ha 
elfogadod a százszázalékos felelősséget, szabaddá tesz. A 
félelemnélküliség a legvallásosabb minőség. Ha a szeretetben 
gyökerezel, valódi gyökereid vannak. Másképpen nem lehet gyökeret 
verni. A teljes elfogadás minden ajtót kinyit. Az elfogadásban eggyé 
válsz, egységgé válsz. Kívül és belül csupán hamis megosztottságok 
vannak. Minden megosztottság hamis, de hasznos, mert nehéz lenne 
szavak nélkül beszélni. De azután eljutsz annak megértéséhez, hogy 
csupán egy van. Nincs olyan, hogy rajta kívül vagy belül. Egyszerűen 
egy, és te vagy az az egy.” 
 
fogdoki- - - -2008-07-08 22:25:04    ( 327 )
"Hát igazából sehonnan...csak lehet érezni, ha elég nyitott vagy és 
éleslátó és előítélet-prekoncepciómentes, átjön valami a 
vibrációjából, és érzel valamit, ami felkavar és mégis vonz, de nem 
tudod, pontosan mi, csak annyit érzel, hogy megmozgat mélyen valamit 
benned az az ember, mélyebben mint bármi bármikor. És sokszor a 
legjobb fokmérője a félelem, amikor az egó elkezd reszketni, mert 
érzi, hogy ez az ember mögé lát. Na itt már lehet sejteni.:) De 
persze azt, hogy megvilágosodott, nem, mert hisz mi az? Csak az 
tudja, aki már éli, de aki nem, az meg honnan is tudhatná? Mi 
legfeljebb csak annyit érezhetünk, hogy az a másik emberke valamit 
nagyon tud és hogy bölcsebb nálunk és boldogabb. Hogy ez azt is 
jelenti-e hogy megvilágosodott-e vagy sem? Egyéni döntés...De a 
legegyszerűbb hagyni az egészet és elfelejteni azt a címkét, 
hogy 'megvilágosodott'. "
Előzmény: Taiku ( 323 ) 
Taiku- - - -2008-07-08 21:53:19    ( 326 )
:-)
Előzmény: berkes ( 325 ) 
berkes- - - -2008-07-08 16:59:45    ( 325 )
"Hetente két búzatábla, a pszchihológust is távoltartja!"

Ezt én is szoktam mondani, de a heti két (négy) edzésről!
Előzmény: Taiku ( 323 ) 
Taiku- - - -2008-07-08 15:58:01    ( 324 )
Köszi! :-)
Előzmény: Szilva ( 321 ) 
Taiku- - - -2008-07-08 15:57:31    ( 323 )
Fogdoki, honnan tudod, hogy nem a valóságot játszod el, hanem az
álmaid?...

Miközben eljátszod az álmaid - mint valóságot - rosszat álmodsz?...
Nem?... Akkor minek erőlködsz a felébredéssel... 
Lehet, hogy ébren vagy, csak fogalmad sincs róla. Lehet, hogy nem vagy
ébren; és akkor mi van?!
Olvassad el még egy párszor Dsuang Dszi álmát addig, amíg meg nem
érted; aztán még olvassad egészen addig, amíg már nem érted - végül
megérted...

Visszatérve még arra, hogy mind ugyanazt keressük, hogy azt álmodom,
amit Te, hogy mindenki azt álmodja, amit mi - Victor Hugo tud valamit...:

"Az élet legfőbb boldogsága az a meggyőződés, hogy szeret bennünket
valaki, hogy magunkért, jobban mondva magunk ellenére."

... ne vitatkozzunk vele... :-)

Ui.: Mondtam, hogy a kaszálás jót tesz a léleknek. Hetente két
búzatábla, a pszchihológust is távoltartja! :-D
Előzmény: fogdoki ( 317 ) 
Szilva- - - -2008-07-08 10:28:00    ( 322 )
És végül, de semmiképp sem utolsó sorban: Kedves Fogdoki, Neked is
köszönöm szépen:)!
A többire reakcióm röviden: pirulok....:))

Akkor most nem is lesz koanország a táborban:(? Sebaj, majd utána ezen
igényeimet itt bepótolom:) 
Előzmény: fogdoki ( 314 ) 
Szilva- - - -2008-07-08 10:24:48    ( 321 )
Kedves Taiku! Neked is köszönöm szépen!
Ez 2.kyus vizsga volt, ezt követi az 1.kyu és ezután a dan fokozat, de
a címlapon a "Felnőtt klubvizsga" cikkben pontosan le van írva a mi
szövetségünk övfokozati rendszere:)!
Előzmény: Taiku ( 313 ) 
Szilva- - - -2008-07-08 10:21:34    ( 320 )
Kedves Sensei, nagyon szépen köszönöm:) OSU!
Kedves kémeid vannak:)

Részemről pár kép készült az én vizsgámról és pontosan 2 db, amikor a
vizsgák végén sorban állunk. Ezeket e-mailben szívesen átküldöm, de
sajnos nem olyan profi, mint amilyet Ti szoktatok készíteni:) :(
Előzmény: berkes ( 310 ) 
berkes- - - -2008-07-08 07:46:15    ( 319 )
Ez nemhogy misztikus, de még igaz sem. Paródia. Provokáció. 
Előzmény: fogdoki ( 318 ) 
fogdoki- - - -2008-07-08 07:36:55    ( 318 )
Sensei! ez már kezd közelíteni misztikus formához. De még olyan, 
mint a külsőleg tökéletes technika, ami mégsem működik.

Ez még csak fejből jött, a test és a lélek kimaradt. Ha már 
egyszerre test-lélek-elméből érkezik - az egészen más lesz. Akkor 
már nem is technika, mert nincs különbség közted és a technika 
között. Egyek vagytok.

Ebből a szempontból határozottan előnyben van a dojo. Dolgozhat a 
test és elcsendesedhet az elme. Ezért követeltem annyiszor, hogy az 
edzés végén a nyelvemen szeretnék sétálni. De ha már nem tudok 
kikapcsolni és az elkövetkező feladatok ugrálnak a gondolataimban, 
akkor meg kell állni.

Hívjuk alkotói szabadságnak.

Itt a fórumon csak elméből dolgozunk. Ez sokkal nehezebb. Ezért kell 
néha kaszálni is :-))
Előzmény: berkes ( 309 ) 
fogdoki- - - -2008-07-08 07:26:26    ( 317 )
>Fogdoki! Te már felébredtél?! Milyen érzés?

Ha,ha,ha - akkor nem lennék itt Taiku!! Még ha itt lennék sem lennék 
itt. Én csak eljátszom a saját álmaimat, mintha valóság lenne...
Előzmény: Taiku ( 316 ) 
Taiku- - - -2008-07-07 22:26:29    ( 316 )
Az álom tulajdonképpen egy cél. 

"A célt tudom még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél megszünte dicső csatának, 
A cél halál, az élet küzdelem, 
S az ember célja e küzdés maga." /Madách/

Miért kellene felébrednem, ha az élet maga álom?

Ha ügyesen csinálod, akkor nem álmodod az életed, hanem éled az
álmodat... :-) így fel sem kell ébredened...

Fogdoki! Te már felébredtél?! Milyen érzés?

Ui.: Tiszta Mátrix... :-D
Előzmény: fogdoki ( 315 ) 
fogdoki- - - -2008-07-07 22:06:03    ( 315 )
>Ilyen módon keresi mindenki ugyanazt

Én nem hiszem, hogy minden álom boldoggá tenne, ha megvalósul. A 
rémálmoktól is eltekintve az álom boldogságod hamarabb 
szertefoszlik, mint te magad. És mi marad utána - csak egy másik 
álom?

Taiku! Álmokból kártyavárat építeni - mi lenne, ha mégis felébrednél?
Kaszálni maradnak elegen!
Előzmény: Taiku ( 304 ) 
fogdoki- - - -2008-07-07 21:59:50    ( 314 )
Szilva - ezt hogy csinálod? Szikrázó értelem, gyönyörű szemek és egy 
új barna öv? Én is gratulálok és már most sajnálom, hogy nem leszek 
ott a táborban :-(
Előzmény: Szilva ( 308 ) 
Taiku- - - -2008-07-07 17:59:42    ( 313 )
Szilva, én is szeretnék gratulálni a sikeres övvizsgádhoz!
Ez után jön a fekete?
Előzmény: berkes ( 310 ) 
Taiku- - - -2008-07-07 17:58:45    ( 312 )
Nem hiába, én nem vagyok mester... :-) Valóban így kellett volna, de
mit sem számít a forma, ha a mondanivaló nem változott.
Előzmény: berkes ( 309 ) 
Taiku- - - -2008-07-07 17:56:12    ( 311 )
Semmi gond, akárkivel előfordul... Cavintonos.. ez tetszik. :-D
Előzmény: Szilva ( 308 ) 
berkes- - - -2008-07-07 17:38:54    ( 310 )
Szilva! Gratulálok a barna öves vizsgádhoz! Kémeim most jelentették!

Ha volna kép és beszámoló, írnék ide a vizsgáról! Meg kellene oldani a
tudósításokat, hamár itt vagyunk inkább, mint a szövetségi honlapon!
Előzmény: Szilva ( 308 ) 
berkes- - - -2008-07-07 17:18:09    ( 309 )
Stílusosan itt így kellene válaszolni: mivel nincsen elme, nincsen
kérdés, nincsen válasz, nincsen tábor: hogyan mehetnék el a táborba?

Ami engem illet: mivel nincsen elme, nincsen kérdés, nincsen válasz,
nincsen tábor: természetesen ott leszek a táborban.
Előzmény: Taiku ( 307 ) 
Szilva- - - -2008-07-07 16:29:15    ( 308 )
Szia Taiku!

Látod ezt mindig elfeledem...:)Nézd el nekem kérlek, én már Cavintonos
vagyok:)De tudod, még lehetsz jitsus:)
Előzmény: Taiku ( 307 ) 
Taiku- - - -2008-07-07 14:31:58    ( 307 )
Szia Szilva!

A kérdésedre válaszul csak azt tudom mondani, amit már egyszer
mondtam; nem vagyok jitsus. Így nehezen mehetnék jitsus edzőtáborba...
Előzmény: Szilva ( 306 ) 
Szilva- - - -2008-07-07 14:19:08    ( 306 )
ISmét szép napot mindenkinek:)
Milyen pompás 3 nap után visszatérni ide, ahol nem győzöm követni az
eseményeket (és felfogni:-) ).
Kérdésem: Ott lesztek a nemzetközi edzőtáborban? Szeretnék végre
arcokat társítani az itteni nevekhez...:) Persze így arc nélkül is
élvezetes, de nem lenne rossz, ha tábor alatt is jutna egy csipet
koanországból:)
 
Taiku- - - -2008-07-07 13:56:10    ( 305 )
Akkor úgy látszik, analóg vagyok egy digitális világban... Nekem még a
'kaszálós mulatság' bejön... :-)

"Vagy mind-jump, vagy csak felesleges körbenjárás. És ezt te is tudod 
Taiku. Itt vagy koanországban és jól tudod, hogy valamiről mindig 
meséltek a régi mesterek."

Valóban valamiről mindig meséltek a régi mesterek, de meséik mindig
igazak és időtállóak voltak... Ugorjon, aki akar elméstől, vagy
anélkül... én még kaszálok egy kicsit... :-)

Előzmény: fogdoki ( 300 ) 
Taiku- - - -2008-07-07 13:49:03    ( 304 )
Az ámod, ha teljesül boldoggá tesz téged. Az én álmom, ha teljesül
boldoggá tesz engem. Te is keresed, ami boldoggá tesz, én is. Ilyen
módon keressük ugyanazt. 

Ilyen módon keresi mindenki ugyanazt, csak mindenki más néven nevezi...
Előzmény: fogdoki ( 299 ) 
fogdoki- - - -2008-07-07 11:43:15    ( 303 )
Hát persze! :-)) A mestert meg rólad mintáztam :-))

Volt már egy másik is amit én írtam, de keresgéljetek csak 
nyugodtan...
Előzmény: berkes ( 302 ) 
berkes- - - -2008-07-07 09:38:31    ( 302 )
Fogdoki - Ez olyan mintha Te találtad volna ki!
Előzmény: fogdoki ( 301 ) 
fogdoki- - - -2008-07-06 23:49:18    ( 301 )
Egy meleg nyári délután a mester és a tanítványa egy 
könyvtárszobában üldögéltek. Bár kint a nap perzselően sütött és a 
könyvtárban a vastag falaknak köszönhetően kellemes hűvös 
uralkodott, azért a  tanítvány gondolataiba néha bevillant, hogy 
milyen jó lennne odakint a napsütésben.

De nem volt mit tenni, új technikák keresésével töltötték az 
idejüket és ehhez át kellet nézni a külföldi szakirodalmat is. Bár a 
tanítvány utálta a kötöttségeket és a túl szabályos technikákat is, 
azért szívesen segített, hiszen így a mester közelében lehetett. És 
tudta, hogy ez nagyon nagy ajándék.

De hiába koncentrált erősen az olvasásra, hirtelen egy ismeretlen 
szóhoz érkezett, amit mintha már ismert volna régebbről, de most 
hosszú pillanatokig hiába kereste az elméjében, nem találta meg.

Tűnődött vajon ezzel az egyetlen szóval megzavarhata-e mesterét, aki 
szemmel láthatóan sokkal jobban elmélyült a szakirodalom 
tanulmányozásában. De a szó még mindig nem érkezett meg az 
emlékeiből és így teljesen hiábavalónak tűnt a szöveg továbbolvasása.

Döntött, szinte magától és hirtelenül megkérdezte a mestert:

- Mester! Mit jelent az az angol szó, hogy nothing?

A mester felnézett, bár látszott hogy gondolatai máshol járnak - egy 
pillanatig tűnődött, majd elmosolyodva így válaszolt:

- Semmit!
 
fogdoki- - - -2008-07-06 23:31:44    ( 300 )
>Szereted, mert ez a munka megtanított arra, ami az életben csak
>keveseknek adatik meg; te már felismered az élet legapróbb örömeit,
>és nemcsak felismered, hanem mint a legnagyobbaknak örülsz.

Taiku!

Ez nagyon szép volt és kifinomult! De már késő. A kaszálás már nem 
elégíthet ki. Új kor érkezett az emberiség fejlődésében.

A munkát már leteheded. Az ember már annyira hatékony, hogy most a 
legnagyobb idejét az ál-elfoglaltságok keresésével tölti.

A homo-sapiens még nem fejeződött be. Az evolúciójában hiányzik még 
az utolsó lépcsőfok. Most jött el a pillanat - talán az utolsó - 
hogy ugorjon.

Mert ez ugrás lesz, nem lineáris fejlődés. Aki ott van tudja - hiába 
az összes matematika, az excel táblázatok, a tredgörbék - jön a 
kiszámíthatatlan ugrás.

És itt áll az ember. Rá kell ébrednie a saját elméjére és ki kell 
belőle ugrania. Én egyszerűen csak úgy hívom Mind-Jump.

Az Anna Karenina idejében ez a kaszálós mulatság még segíthetett. 
Elmehettél és a munkába temethetted magad. Ma esetleg csinálhatsz 
mást, edzhetsz reggeltől estig - de már ez sem fog segíteni.

Vagy mind-jump, vagy csak felesleges körbenjárás. És ezt te is tudod 
Taiku. Itt vagy koanországban és jól tudod, hogy valamiről mindig 
meséltek a régi mesterek.

És ez nem intellektuális megértésen alapult.

Mind-jump.
Előzmény: Taiku ( 291 ) 
fogdoki- - - -2008-07-06 23:09:18    ( 299 )
>mindenki ugyanazt keresi...
Meg lennék lepődve. Az én álmomat nem álmodhatod. Vagy mégis?
:-))
Előzmény: Taiku ( 298 ) 
Taiku- - - -2008-07-06 19:29:18    ( 298 )
Aki keres semmit sem talál... Ne keress, s minden ott lesz előtted.

Ennek ellenére mindenki ugyanazt keresi... Azt keresem, amit Te is.
Előzmény: fogdoki ( 297 ) 
fogdoki- - - -2008-07-06 17:55:44    ( 297 )
Taiku - mit keresel ??
Előzmény: Taiku ( 295 ) 
fogdoki- - - -2008-07-06 17:54:17    ( 296 )
A vásznat természetesen nem tudod észrevenni egy tökéletes moziban.
Valami másra van szükséged - csak a két kocka közötti szünetet, ha 
elég jól lelassult/felpörgött. Ugyanaz.
Előzmény: Taiku ( 294 ) 
Taiku- - - -2008-07-06 09:01:10    ( 295 )
"Valóságos volt az álmod vagy nem? El tudod hozni nekem?"

Természetesen nem tudom elhozni, ahogyan az elmémet sem... így az
előzőről nem tudhatom, hogy valóságos-e, míg az utóbbit nem tudom
megnyugtatni... :-) 
Előzmény: fogdoki ( 293 ) 
Taiku- - - -2008-07-06 08:56:54    ( 294 )
A vásznat akkor kell észrevenni a 'moziban',ha nem rajta, hanem előtte
vagy...

...figyelek, hogy észrevegyem,ha csak előtte és nem rajta vagyok...
Előzmény: fogdoki ( 293 ) 
fogdoki- - - -2008-07-06 08:06:57    ( 293 )
>hogy nincs én,így már csak egyetlen kérdés maradt: Hogyan foszlik 
szerte, ami nincs?...

Ez nagyon szép kérdés, már maga a kérdés elérte a koan minőséget.

A választ természetesen tudom, de sokkal gyengébb mert pusztán 
intellektuális. De az igazi válasz is ez lenne...

---

Szóval amikor álmodsz és felébredsz, hogyan foszlik szerte az álmod?
Valóságos volt az álmod vagy nem? El tudod hozni nekem?
És el tudom én azt mesélni neked hogy milyen felébredni, ha még 
sosem ébredtél fel?

Esetleg álmodtál már olyat, hogy álmodban álmodtál?

Szóval ilyen egyszerűen foszlik szerte az én, az ego vagy az 
illúzió. Már az egyszerűség az akadály, pontosabban te.

Figyelj mindig a moziban! Vajon észre tudod-e venni a vásznat, amíg 
pörög a film??
Előzmény: Taiku ( 290 ) 
Taiku- - - -2008-07-05 22:39:01    ( 292 )
A gyöngyharmatban
benne az egész világ.
Röpke álomkép.
 
Taiku- - - -2008-07-04 23:49:33    ( 291 )
Kedves Fogdoki!

Ezt kifejezetten neked találtam ki (nem gestalt, csak valami afféle).
Meg persze azoknak is, akik olvassák.

Képzeld el, hogy egy kicsiny kis faluban éldegélsz, mint bérkaszáló.
Imádod a munkád, mindegy kinek a földjén kaszál. Az is mindegy hogy
szénát, búzát, vagy árpát. Szereted, mert ez a munka megtanított arra,
ami az életben csak keveseknek adatik meg; te már felismered az élet
legapróbb örömeit, és nemcsak felismered, hanem mint a legnagyobbaknak
örülsz.

Kora reggel kelsz. Kisétálsz a mezőre válladon a kaszáddal. Érzed,
ahogy a harmat a térdedig átnedvesíti a kopott nadrágod. De nem zavar,
örülsz neki, mert tudod, pár óra múlva már milyen jól fog ez esni a
tikkasztó forróságban, amíg meg nem szárad. Megállsz ott, ahol tegnap
abbahagytad, leteszed a magaddal hozott ebéded – kenyér egy kis
szalonnával.

Legjobban az első csapást élvezed, amikor a fű lágyan a földre hull a
kaszád érintése nyomán és  a friss "mezőillat" megcsapja az orrodat.
De ugyanígy élezed az összes csapást is, mindig másért. Most azért ,
mert épp kel fel a Nap. A "mezőillat" után a bíborszínű hajnalt
szereted a legjobban. Nem hagyod abba a munkát a pompás színek
váltakozása láttán sem, mert örömmel tölt el a tudat, hogy bár sokan
csodálhatják a napfelkeltét, de kevesen élvezhetik úgy, ahogyan te;
kaszálva friss szénaillattól körüllengve.

Dél van. Már a nadrágod rég megszáradt. Te még nem hagyod abba,
dolgozol tovább, feszítettebb tempóban, mert tudod, milyen jól fog
esni, ha abbahagyod és kicsit eszel. Amikor a legmagasabban jár a Nap,
már valóban rekkenő hőség van. Izzadsz bár rendesen, de nem csüggedsz,
mert ilyenkor esik a legjobban a legkisebb fuvallat, egy Napot
eltakaró felhő vagy egy pár korty langyos víz a palackodból.

A bíborszínű hajnal után a rekkenő hőséget szereted a legjobban.

Leteszed a kaszád és megebédelsz. Közben élvezed, hogy nem teszel semmit.

Megebédeltél. Újult erővel kezdesz neki. Sosem unod meg, mert minden
fűszál egy új kihívás. Már egy jó ideje dolgozol; közben figyeled,
ahogy a tarka pillangók ide-oda reppennek, ahogy a lábad nyomán a
riadt tücskök szerteszökkennek. Kezd a Nap lefelé ívelni, hűvösödik a
levegő, már a tücskök is rázendítenek.

A rekkenő hőség után is az enyhet hozó tücsköket szereted a legjobban.

Így estefelé már kezdesz fáradni, kezed már nem hólyagosodik ki –
mióta az eszedet tudod kaszálsz - , de nagyon kikérgesedett. De tudod,
ha valaki ilyen keményen dolgozik, akkor ez elkerülhetetlen, akkor ez
így helyes. S bár nagyon szereted a munkád, sajgó tenyeredre nézve
arra gondolsz, mi lenne ha nem kaszáló, hanem valami más lennél.
Mondjuk masiniszta, kocsmáros, katona. Lehettél volna jogász, könyvelő
vagy fogorvos ( csak a neved miatt :-) ). Bár mint fogorvos puha kezed
lenne és illatos divatos ruhákban járnál, az emberek tiszteletétől
övezve tevékenykednél – nem úgy, mint egy egyszerű kaszáló – mégis
elborzadsz a gondolattól… Akkor soha nem élnéd meg azokat a
boldogságokat, amiket így.

Az enyhet hozó tücskök után a füvet szereted a legjobban, ami soha nem
áll meg nőni. S amíg nő a fű, addig kaszálni is, amíg kaszálni is
kell, addig kaszáló is kell.

Boldogan veszed válladra kaszád és indulsz a faluszéli kis házikódba.
Cipőd orra a harmatos tarló miatt nedves lesz. Nem bánod, mert tudod,
milyen jól fog esni, amikor otthon a melegben leveheted…
 
 
Taiku- - - -2008-07-04 13:21:23    ( 290 )
Szia Fogdoki!

Elképzeltem, de nem volt jó, mert elbizonytalanodtam... 

Erre pont illik a havi koan - az illúzióra -; és Dsuang Dszi álma - az
elbizonytalanodásra.

"Egy villanás, letéped a vásznat és kilépsz mögé a kinti világba.
És abban a pillanatban szertefoszlottál. Az illúzió nincs többé..."

A havi koan szerint az én csupán illúzió. Mivel tudjuk, hogy nincs én,
így már csak egyetlen kérdés maradt: 

Hogyan foszlik szerte, ami nincs?...

Előzmény: fogdoki ( 289 ) 
fogdoki- - - -2008-07-03 22:46:00    ( 289 )
Szia Taiku!

Képzeld el, hogy egy moziban ülsz. Ez csak a te mozid, egyedül vagy 
a teremben és már olyan tökéletes a technika, hogy amit a vásznon 
látsz, már a valósággal azonosítod.

Mivel olyan régóta ülsz ott - elfelejtetted, hogy egy vászonra van 
minden kivetítve. A mozigépész pedig minden kívánságodat hűen 
teljesíti, nehogy kérdőre vond. Bár amikor rossz köztetetk a 
viszony, mert elhanyagolod, akkor néha a saját szakállára is betesz 
egy-két filmet.

Pörög a film és te csak egy folyamatot látsz, mert túl gyorsak a 
kockák. De egyszercsak elkezd valami derengeni és elkezded élesíteni 
a megfigyelésedet. Kezeded figyelni a folyamatot. Vajon tényleg 
összefüggő filmet látsz, vagy csak kockákból áll? A folyamat lehet, 
hogy csak illúzió?

És mivel most úgyis fényképezőgépet játszol, vagyis pusztán csak 
megfigyelő vagy - így bármit látsz nem adsz hozzá semmilyen érzést.

A mozigépész ezt persze nem érti, mert ő azért van ott, hogy téged 
kiszolgáljon és a védett biztonságos mozidban szórakoztasson.

De mivel nem kérsz semmit, így időnként lelassul, sőt kihagy egy 
pillanatra.

És ekkor felkapod a fejed! - mi volt az? valami ott van! Szíved a 
torkodban dobog, de te azonnal ugrasz!

Egy villanás, letéped a vásznat és kilépsz mögé a kinti világaba.

És abban a pillanatban szertefoszlottál. Az illúzió nincs többé...
Előzmény: Taiku ( 285 ) 
fogdoki- - - -2008-07-03 22:29:11    ( 288 )
Bocs fiúk-lányok, de ezt most nem bírom kihagyni - néha kell egy kis 
komolytalanság. (na jó mindig:)

"Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. 
Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanítónéni a legény 
mellé ül a bakra. A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a 
tehénnel. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt 
kérdezi a legénytől: 
- Honnan tudja a bika, hogy ... izé ... szóval, hogy mikor alkalmas 
a pillanat? 
- Elárulja azt a nőstény illata. 
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló 
helyzetben. 
- És a csődör honnan tudja ...? - kérdi a kíváncsi nő. 
- Neki is a nőstény illata árulja el. 
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik: 
- Hát, minden jót! 
- Köszönöm a fuvart - mondja a tanítónő - és látogass meg egyszer, 
ha elmúlt a náthád ...! "

 
Szilva- - - -2008-07-03 16:58:54    ( 287 )
Most én nem leszek 3 napig, mindenkinek mosolygós és vidám hétvégét!:)
 
Szilva- - - -2008-07-03 16:57:46    ( 286 )
Óhhh.....akkor sztorno, mert igen, azt hittem....jáj. No mindegy.
Azért még lehetsz jitsus:)!
Előzmény: Taiku ( 284 ) 
Taiku- - - -2008-07-03 16:06:48    ( 285 )
Érdekes...autóknak képzelték el magukat és ezt játszották el... Én nem
tátottam el a számat - nem mintha olyan túlságosan matematikus lennék
-, de végig lekötött.

Bár meglehet mégiscsak 'túl matematikus' vagyok, mert utána rögtön
arra gondoltam, csak akkor tátanám el a számat, ha eljátszanák
úgyanígy, hogy fényképezőgépek... :-)
Előzmény: fogdoki ( 277 ) 
Taiku- - - -2008-07-03 15:59:24    ( 284 )
Szia Szilva!

Ha arra gondolsz, hogy én lennék a "misztikus-jitsus barát", akkor ki
kell ábrándítsalak - ha az ez a csta :-) kifejezés nem arra a kis
eszmefuttatásra utalt, ami néhány napja zajlott itt, akkor jó, mert
nem szívesen ábrándítanék ki senkit sem -, mivel én sem misztikus, sem
jitsus nem vagyok... és sms-eket sem kaptam... :-)

De a traktorcsapágy tényleg jó. :-D
Előzmény: Szilva ( 281 ) 
Taiku- - - -2008-07-03 15:53:49    ( 283 )
Már itt is vagyok...

A tanítványok a kolostorban teljesen egy idõsebb szerzetes hatása
alatt álltak. Nem azért, mert túl szigorú lett volna, hanem mert úgy
tûnt semmi sem zakltaja fel, vagy zavarja meg. Néha egy kicsit
földöntúlinak és rémisztõnek találták. Egy nap elhatározták, hogy
próbának vetik alá. Néhányuk csendben elbújt folyosó egy sötét
szegletében, és vártak a szerzetes érkezését. Pillanatokon belül
megjelent az öregember, kezében egy csésze forró teával. Ahogy odaért,
a tanulók megrohanták olyan hangosan sikítva, ahogy csak bírtak. De a
szerzetes nem mutatta semmi jelét az ijedtségnek. Békésen tette meg
útját a terem végében álló asztalig, finoman letette a csészét az
asztalra, és a falnak dõlve egy rémisztõt üvöltött.
 
Szilva- - - -2008-07-01 15:49:53    ( 282 )
Addig jó, amíg tudunk lágyak is lenni (ju)...:) De nem akkor, mikor a
jitsuról van szó! 
Érdekes volt, amit belinkeltél,beleéltem egy pillanatra magam...
Mostanában nincs időm semmi érdekeset keresgélni, amit itt
tálalhatnék, de remélem ami késik nem múlik!
Előzmény: fogdoki ( 277 ) 
Szilva- - - -2008-07-01 15:40:56    ( 281 )
Akkor ez a csta komolyabb, mint gondoltam:) Még sms is... Látom, a
tutira mész:)traktorcsapágy:)....
Előzmény: fogdoki ( 278 ) 
Szilva- - - -2008-07-01 15:38:03    ( 280 )
Miért pont nekem??? De persze tetszik:))) Vicci:)
Előzmény: fogdoki ( 279 ) 
fogdoki- - - -2008-07-01 15:01:33    ( 279 )
Szilva!

Nézd meg, szerintem ez is tetszeni fog neked :-))

http://www.youtube.com/watch?v=lOFt9WkPCGk
Előzmény: Szilva ( 276 ) 
fogdoki- - - -2008-06-30 22:31:41    ( 278 )
A mai napi legszebb koan...

Minden koan után írok egy sms-t misztikus-jitsus barátomnak - akinek 
persze ez már a könyökén jön ki - hogy milyen volt a legutóbbi koan??

Mit mondhatna szegény? - örül ha néhány napig békénhagyom :-)

De ma válaszolt és én percekig rázkódtam a röhögéstől. Ez volt a 
vége:

'A koan kiváló a traktorcsapágy is kiváló!'

Köszönöm!
Előzmény: Szilva ( 275 ) 
fogdoki- - - -2008-06-30 22:23:51    ( 277 )
Szia Szilva!

Azért mennyivel lágyabbak a lányok :-)

Nos fokozzuk a hangulatot egy videóval. Gestalt a témakör - de 
figyelem, nem ez a gestalt, hanem ez csak egy utalás a gestaltra.

Ha egy pillanatra tátva marad a szád - ott vagy. Ha nem, akkor túl 
matematikus vagy :-(

http://www.kabalahu.axelero.net/gestalt.wmv
Előzmény: Szilva ( 276 ) 
Szilva- - - -2008-06-30 11:51:29    ( 276 )
:) Keves Sensei,
Ezt a hangulatot egy tükörbeli kép sem múlhatja felül:)
Előzmény: berkes ( 265 ) 
Szilva- - - -2008-06-30 11:47:45    ( 275 )
Nagyon izgi ez a "csata" köztetek:) Többször is "visszajátszom" az
eseményeket, hogy újra és újra átélhessem a küzdelem képeit....:)
 
Szilva- - - -2008-06-30 11:44:47    ( 274 )
Tegnap, családi ebéd közepette elhagyta sógorom száját a negligál
szó... mosolyogtam egyet és ettem tovább a pöcit nokedlivel:)
Előzmény: fogdoki ( 263 ) 
Taiku- - - -2008-06-29 23:06:28    ( 273 )
Apropó... "eltűntem, mint tárgy..." 
Sajnos(vagy nem) egy darabig nem leszek gépközelben - kb. 3 nap -,
addig pihend ki precíz ütéseimet, újult erővel 'támadok'. :-)
 
Taiku- - - -2008-06-29 23:03:09    ( 272 )
"Amikor a tárgy már teljesen eltűnik - eltűnik a jelenléte, 
és a hiánya is eltűnik -, amikor eltűnik a gondolat és a gon-
dolat-nélküliség is eltűnik, amikor eltűnik az elme, és az el-
me-nélküliség ideája is eltűnik, csak akkor jutsz el a Legvég-
sőbe. Ez az a pillanat, amikor az áldás hirtelen leszáll rád. Ez 
az a pillanat, amikor a virágok záporozni kezdenek. Ez az a 
pillanat, amikor kapcsolatba kerülsz az élet és a létezés for-
rásával. Ez az a pillanat, amikor nem vagy többé koldus; csá-
szárrá váltál." - de ezt már Te is leírtad... Záporoztak a virágok? :-D

...tehát eltűntem, mint tárgy... így nem látsz senkit, akinek
mondhatnál valamit... 

Erre két megoldás van:
1, Nyissd ki szemed ( sokat segít)... :-D
2, Webkamera... :-DD

És a tanítvány mélyen, tisztelettel meghajolt(am).
Előzmény: fogdoki ( 270 ) 
Taiku- - - -2008-06-29 22:55:32    ( 271 )
:-) Remélem elég lesz akció gyanánt...
Előzmény: fogdoki ( 269 ) 
fogdoki- - - -2008-06-29 22:00:46    ( 270 )
>Mondd hát honnan jöjjek ki, és már kinnt is vagyok...
Nem látok senkit, akinek mondhatnám - leborulok előtted.
Előzmény: Taiku ( 268 ) 
fogdoki- - - -2008-06-29 21:57:02    ( 269 )
Pontos, gyors, preczíz ütések - Taiku öröm veled kumitézni!

De ez még mind reakció volt - várunk egy akciót is :-)
Előzmény: Taiku ( 268 ) 
Taiku- - - -2008-06-29 21:33:25    ( 268 )
A zárka akkor zárka, ha fogságban érzed benne magad... Mondd hát  
honnan jöjjek ki, és már kinnt is vagyok... :-D
 
Ahogy előttem már elmondták, az életed olyan ahogyan alakítod... Ha
valakinek az elmélkedés az élete, akkor nem lehet számára ostoba ez az
életmód. Ellenben, ha valakinek nem az elmélkedés az élete, annak
ostoba az ilyesféle élet... ilyen módon ostoba annak az
elmélkedémentes élet, akinek az elmélkedés az élet...De ne hegyezzük
ki az elmélkedésre, ez akármire, akármilyen helyzetre igaz. Egy szó,
mint száz; ki mint vet, úgy arat. ;-)

"Az életre még
 készülődöm: sietve
 halni tanulok."

Előzmény: fogdoki ( 267 ) 
fogdoki- - - -2008-06-29 21:04:03    ( 267 )
>Az elme ostoba, nem az élet...

Ugyanarról beszélünk - a kérdés ki tudsz jönni? Mert addig csak 
elmélkedés, a jelzőjét pedig már ismerjük :-)
Előzmény: Taiku ( 266 ) 
Taiku- - - -2008-06-29 15:22:15    ( 266 )
fogdoki: 2007.12.07. (157) - ha jól emlékszem...

"Egyszer egy ember ellátogatott Buddhához, és azt mondta 
- bizonyára valami szociális reformer, forradalmár lehetett -, 
azt mondta Buddhának:

- A világ nyomorúságban van, egyetértek veled.

Buddha sohasem mondott olyat, hogy a világ nyomorúság-
ban van. Ezért aztán azt válaszolta az illetőnek:

- Te vagy nyomorúságban, nem a világ. Az élet nyomorú-
ságos, nem a világ. Az ember nyomorúságos, nem a világ. Az 
elme nyomorúságos, nem a világ."


Az elme ostoba, nem az élet...

Előzmény: fogdoki ( 260 ) 
berkes- - - -2008-06-29 07:01:06    ( 265 )
Nahát! Egy hétig edzőtáborozunk és itt mi minden történik!

Mi lehet ostobább a halálnál? Egy hétig táborozni és innen kimaradni :-)

Egy új szó szintén az asszonyoktól: retikül (fonetikusan leírva) a
nevetséges szóból származik.

Fogdoki: Mindent meg lehet magyarázni. Olyan életet élsz, amilyet
csinálsz magadnak. Mint ahogy én is és mindannyian.

Taiku: Végre valaki a saját terepén veszi fel Fogdokival a 'harcot'.

Szilva: Ha rossz kedved van, mosolyogj és nézz a tükörbe.
 
fogdoki- - - -2008-06-28 19:12:56    ( 264 )
És még egy új szó - erről többször is fogok beszélni még:

Vej-vu-vej - cselekvés a nemcselekvésen keresztül. Rendkívül fontos 
lesz megértenetek ennek az esszenciáját a keleti miszticizmusba 
ágyazva.

Kezdjük: emlékeztek még a patkányos koanra? Melyik macska győzte le? 
Benne már volt valami különleges, már túlt volt az erőn a 
gyorsaságon és a technikán. De még ott volt a küzdelem.

Viszont beszéltek még egy macskáról. Aki küzdelem nélkül "győzte" le 
a patkányokat, illetve már nemis kellett küzdenie, mert sose 
jelentek meg a közelében.

Na ez a vej-vu-vej az erőfeszítés nélküli cselekvés.

Hiába vagy gyorsabb, erősebb, technikásabb ha nem alakul ki benned 
az erőfeszítés nélküliség, még befejezetlen könyv vagy.

Erről majd még többször bővebben is.

Ui.: Dzsuang-Szí álmát is olvassátok el újra!
Előzmény: Szilva ( 261 ) 
fogdoki- - - -2008-06-28 18:37:19    ( 263 )
>És még egy új szót is tanultam:)

folyomány: az asszonyoknak általában van egy ruhadarabjuk, amit úgy 
hívnak, hogy neglizsé - magyar fonetikus írással - ez az 'édes kis 
semmiség'

Ilyenkor érdemes az asszony kedvében járni :-))
Előzmény: Szilva ( 261 ) 
ojeno- - - -2008-06-27 23:26:55    ( 262 )
Ma ünnepeltem; és egy kicsit sokat ittam...
Ennek eredményeképpen rájöttem egy fontos dologra: (Azt nyilván 
tudjátok, hogy minden jelentős felfedezés, és minden értékes 
költemény az alkotó ilyen állapotában született...) A világ atól 
olyan amilyen, hogy minden igazság tele van tévedéssel és 
hazugsággal, és minden hazugság és tévedés tele van (rész)
igazsággal.
Előzmény: Szilva ( 261 ) 
Szilva- - - -2008-06-27 09:05:42    ( 261 )
Úgy gondolom (én) az jó, ha kimondunk dolgokat. Emellett meghallom,
amit más mond. Ennek függvényében írom, hogy vannak itt kedves
emberek. Nevén nem nevezem, mert meghallottam, amit üzent. És még egy
új szót is tanultam:)
Minek az élmények, ha másnapra már el is feledjük? Mert a csak az itt
és a most számít. Ami már el is múlt....jujj:)
Előzmény: fogdoki ( 259 ) 
fogdoki- - - -2008-06-26 23:29:14    ( 260 )
> Mi lehet ostobább, mint a halál?

Természetesen az ostoba élet. Például ülsz a monitor előtt a fejedbe 
zárva. Miért nem jössz ki? Persze mi sem tudunk, és így legalább 
időnként átintegethetünk egymásnak a zárkába...

Mit csinált Sziddhárta herceg mielőtt Buddha lett? Húsz évig csak 
csupa ostobaságot. Persze már előtte is, de az a húsz év fullos volt.

Ebből született a megértés...
Előzmény: Taiku ( 255 ) 
fogdoki- - - -2008-06-26 23:20:52    ( 259 )
Remélem nem rám gondoltál - de ki se mondd! Nem szeretem ha 
dicsérnek és én nem érzem helyénvalónak.

Amikor a hónap embere lettem direkt kihagytam edzéseket meg 
negligáltam (semmibe vesz) a  gyakorlatokat. Majd én megmutatom! Még 
hogy hónap embere!

Az év végi plecsninél meg már kifejezetten dühöngtem. Még jó hogy év 
vége volt.

Ebben az egydologban még egyet is értettem Mócza Sensei-el :-))

- Hogy miket kell megtudni Berkes Lacinak! :-)) -

Az igazi jitsus versenyeket is úgy képzelném el, hogy küzdünk, de 
nem pontozunk senkit. Nem is írjuk, nem is jegyezzük. Pusztán 
élvezzük a technikát. És egy érmet sem kapna senki, mert nagyon 
elrontja az egészet.

A végén egy kis közös ivászat-evészet, másnapra már azt is 
elfelejtenénk, hogy verseny volt. Na ja és ezt még másképp is kéne 
hívni...
Előzmény: Szilva ( 257 ) 
Szilva- - - -2008-06-26 16:47:51    ( 258 )
A tanítvány megkérdezte:
- Mester, Te azt tanítod, hogy az Én csak illúzió. A múltkor mégis
pofon vágtál mozdulataim fegyelmezetlenségéért, amikor kilöttyentettem
a vizet. Engem ütöttél meg vagy egy illúziót?
A Mester így szólt:
- Mutasd meg nekem a szőlőt!
A tanítvány elvezette a Mestert a szőlő-lugashoz.
A Mester megérintette a szőlőtőt:
- Ez a szőlő?
- Nem - felelte a tanítvány -, ez a tőke.
A Mester megérintette a kacsokat.
- Ez a szőlő?
- Nem, ez a szára.
- Ez a szőlő?
- Nem, ez a fürt.
A Mester letépett egy szemet a fürtről.
- Ez a szőlő?
- Nem, ez egy szőlőszem.
A Mester eldobta a szőlőszemet.
A tanítvány sírva fakadt.
 
Szilva- - - -2008-06-26 15:58:31    ( 257 )
Erről beszéltem:) Kicsit szomorú voltam, visszanéztem ide a nyugalom
szigetére és lám! Pár jó szó várt engem egy kedves embertől:):)És a
szomor el is illant:)Mindjárt szebbnek tűnik az világ:)(Miért volt
csúnya is?...)
Előzmény: fogdoki ( 253 ) 
Taiku- - - -2008-06-26 15:38:11    ( 256 )
Itt egy koan is, ha már ez a cím... :-D

Egy fiatal és szorgalmas szerzetes a tanítója elé járult: "Oktass
kérlek a Buddha természetrõl.". A tanítója felállt, és lelökte a
szerzetest a földre. Következõ nap a tanuló visszatért a tanárához, és
ezt mondta: "Bölcsebb vagyok már ma, mint tegnap. Taníts engem a
Buddha természetrõl.". A tanár újból ellátta a szerzetes baját. Ez így
ment még négy napig, míg végül a tanonc már nem bírta tovább. Sírva
elhagyta a kolostort, és elment az otthoni templomába, ahol elmondta a
fõszerzetnek mi történt vele, aki ezt válaszolta az ifjúnak: "Te
tényleg ostoba vagy!. Az a szerzetes finomabban bánt veled, mint a
saját anyád!". A tanonc visszatért a kolostorba, és megkereste
tanítóját. Lelökte a tanítót a földre, aki lassan feltápászkodott, és
így szólt:
"Mostmár tanítani foglak a Buddha természetrõl."


 
Taiku- - - -2008-06-26 15:35:03    ( 255 )
"Nincs víz és nincs gálya sem. Mire vigyázzunk?"

Már megint egy kérdés... költőinek veszem és nem válaszolok... :-)
Egyébként is, aki kérdez, már tudja a választ. Mégis kérdezek, igaz
nem koan, meg egyátalán nincs sok értelme - éjjel egy körül még volt,
amikor ezen gondolkodtam - , mert már magam sem értem... és a választ
is elfelejtettem... :-D

 "De nem hittem, hogy vélem is megeshet,
  ami a halálnál ostobább."

József Attila verséből ezt az egyetlen mondatot kiragadva felmerül pár
egymást követő gondolatsorozat:

 - Mi lehet ostobább, mint a halál? Mióta ostoba a halál? Ha nem
ostoba a halál, úgy minden más ostobább. Ha ostoba a halál, úgy a
halálnál nincs ostobább...
Előzmény: fogdoki ( 250 ) 
fogdoki- - - -2008-06-26 12:43:18    ( 254 )
És egy ajándék koan természetesen neked (loptam, de ezt nézd el:)

"Történt egyszer, hogy egy úr megérkezett a vidéki kisvá-
ros vasútállomására. Mivel három jó nehéz bőröndöt vitt 
magával, első dolga volt hordár után nézni, aki majd se-
gít neki elvinni a csomagját a szállodába, amely három-
saroknyira esett a vasútállomástól.

A sorompóőrnél érdeklődött, akitől azt a választ kap-
ta, hogy keresse Juanchót, az állomással szemközti té-
ren biztosan meg is találja. A férfi elvonszolta a csomag-
ját a térig, és ott megpillantott egy embert, aki a padon 
elnyúlva sütkérezett... szakállas, ápolatlan, helybéli ki-
nézetű férfi volt, emberünk gyanította, hogy ő lehet 
Juancho:

- Juancho?
- Igen... Mi van? (Meg se moccant.) 
- Maga Juancho?
- ...Igen, uram. (Meg se moccant.) 
- Maga a hordár?
- Aha! (Meg se moccant.)
- Magának az állomáson kellene lennie, nem itt a té-
ren!
- Aztán minek...?
- Hogyhogy minek? Ott tízszer annyi utas is megfordul, 
mint itt.
- És minek nekem tízszer annyi utas...? 
- Hogy több pénzt keressen!
- Aztán minek?
- Hogyhogy minek! Hogy vegyen magának... például 
egy motort.
- Aztán minek?
- Hogy a motor oldalkocsijában szállíthassa a csoma-
gokat.
- Aztán minek?
- Hogy gyorsabban megtegye az utat. 
- Aztán minek?
- Hogy több pénzt keressen, és akkor, némi szerencsé-
vel... még közlekedési vállalkozó is lehet magából.
- Aztán minek?
- Hogy rengeteg pénzt keressen! 
- Aztán minek?
- Hát... ha rengeteg pénze lesz, akkor már dolgoznia 
sem kell, nyugodtan pihenhet, amennyit csak akar.
- (Kinyitja a fél szemét.) És maga szerint most mit csi-
nálok...?"
Előzmény: Szilva ( 252 ) 
fogdoki- - - -2008-06-26 12:41:50    ( 253 )
Szia Szilva!

Nagyon örülök, hogy itt vagy - a széplányok mindig feldobják a 
hangulatot. Ilyenkor eszünkbe jut, hogy a harcon kívül más is 
létezik :-)
Előzmény: Szilva ( 252 ) 
Szilva- - - -2008-06-26 10:04:43    ( 252 )
Munkám során dőlnek felém az információk, amit folyamatosan észben
kell tartani. Mikor telitődök és egy kis nyugalomra van szükségem,
csak bekukkantok ide a koan szigetre és máris egy másik világban
vagyok:) Feltöltődöm és mehet tovább a meló!
Szeretem:)
 
fogdoki- - - -2008-06-26 08:55:59    ( 251 )
>az emberek jók vagy gonoszok lesznek

Légy óvatos! Készítettél egy szűrőt magadnak és ezt a tulajdonságot 
a képnek tulajdonítod. Jók/gonoszok ez most a te szűrőd. Ez nem 
lehet az Ő tulajdonságuk!

Ugye milyen jó volt ez a fényképezőgép Gestalt?

Ott ülsz a lencsék és a szűrők sokasága mögött és már sosem látod a 
valóságot olyannak, amilyen. Pedig hogy vágytál erre a 
fényképezőgépre...

Dobd el az erkölcsöt és nem lesz erkölcstelenség!
Dobd el a tulajdont és nem lesznek tolvajok!
Dobd el a fényképezőgépet és valammi hirtelen megváltozik!

kommentár: természetesen nem dobhatod el egyiket sem, különben 
nagyon egyszerű lenne és koanok sem kellenének.

kommentár: amikor azt mondom dobd el, nem az eldobásra gondolok, 
mert az lehetetlen. De másképp kifejezhetetlen.


-----
Ui.: Sensei! - még mindig szeretnénk képeket és linkeket beszúrni a 
hozzászólásokba. Most például néhány képet a Gestalt témakörből...
Előzmény: Taiku ( 249 ) 
fogdoki- - - -2008-06-26 08:42:36    ( 250 )
>vadabb vizekkel meg vigyázzunk

Nincs víz és nincs gálya sem. Mire vigyázzunk?
Előzmény: Taiku ( 248 ) 
Taiku- - - -2008-06-26 00:08:35    ( 249 )
Lazításként pedig: 

„A víz szögletes vagy gömbölyű lesz az őt felfogó edény alakja
szerint. Ugyanígy, az emberek jók vagy gonoszok lesznek attól függően,
milyen barátaik vannak.”
 
Taiku- - - -2008-06-26 00:05:21    ( 248 )
Szia Fogdoki!

Már tényleg vadvizeken evezünk. Az előbbi is kellőképp megfeküdte a
gyomrom, hát még ez... Mivel nekem inkább sötét, mint világos :-), így
utánanéztem egy kicsit a Gestalt - nak. Találtam egy ilyet:

"Én én vagyok. Te pedig te vagy. Nem azért vagyok ezen a világon, hogy
megfeleljek az elvárásaidnak. És te sem azért vagy ezen a világon,
hogy megfelelj az elvárásaimnak. Az én én. A te pedig te. Ámen." –
Fritz Perls: Gestalt – ima

Ha a sötétségben rossz helyen tapogatoztam, akkor kérlek homályosíts
fel! :-)

Az egyre vadabb vizekkel meg vigyázzunk, mert mint tudjuk:
 " Habár fölül a gálya, 
   S alul a víznek árja, 
   Azért a víz az úr!"
Csak óvatosan :-D
Előzmény: fogdoki ( 247 ) 
fogdoki- - - -2008-06-25 22:21:12    ( 247 )
Vadabb vizeken...

"A Gestalt lefordíthatatlan szó.

Németül azt jelenti, alak vagy összkép. Valahogy úgy kell 
elképzelni, mint az alak-háttér kettősét.

Ahogy már akkor is mondtam, amikor fényképezőgép 
voltam: egyszerre csak egy dologgal lehet foglalkozni; 
ez pedig az alak; a többi pedig, a fennmaradó rész, az a 
háttere annak, amivel ebben a pillanatban éppen foglal-
kozom.

Pillanatról pillanatra előtérbe kerül valami, és alak-
ká változik, ahogy amaz szertefoszlik vagy háttérbe 
fordul.

Egyedül ezt a két formát tudjuk használni ahhoz, hogy 
egyik alakról áttérjünk a másikra. Háttérbe fordítom 
vagy szertefoszlatom.

A jelenség legkifejezőbb képi megjelenítése a két arcél 
és a serleg (a rajzot egyébként Dalinak tulajdonítják). 
Mindenki feketében látja a serleget (fehér alapon), a két 
arcélt pedig fehérben (fekete alapon), de a két alakzatot 
egyszerre senki sem láthatja. Világos, nem?
Vagy sötét?"
 
fogdoki- - - -2008-06-25 22:15:37    ( 246 )
Szia Taiku!

Barátok leszünk, az már biztos :-)

Igen, kérdést csak nagyon kevesen kapnak. És a legnagyobb öröm, ha 
nem kapsz rá választ, csak egy másik kérdést :-o

És itt már csak egy haiku segíthet

A tatamit keresem
mely borítja testemet
s kérdésem nem lelem.
Előzmény: Taiku ( 244 ) 
Taiku- - - -2008-06-25 19:33:03    ( 245 )
"Kedves Taiku - evezzünk nehezebb/könnyebb vizekre!"

Most egy kicsit nehezebb vizekre eveztünk... még emésztgetem egy
darabig...

Itt egy kicsit könnyebb ( vagy nehezebb :-) )

 "- Mi az út?
  - Menj!"
Előzmény: fogdoki ( 243 ) 
Taiku- - - -2008-06-25 19:27:49    ( 244 )
Szia Fogdoki!

Akkor lennék mazoista, ha fájdalmat okozott volna, amit tettem (igen,
végigolvastam az egészet...), de nekem felüdülés volt... :-D

"És egy persze egy kérdést is azonnal felteszek neked (csak kevesen 
 kapnak kérdést)- Ki harcol ki ellen a tatamin??"

Csak kevesen kapnak kérdést?!... Akkor ez most büntetés? :-D

 - Ki harcol ki ellen a tatamin?
 - Hol a tatami? - a válaszom :-D

Válaszoltam, bár ez lehet, nem minősül válasznak. Ebben az esetben nem
kell visszamenni a szőnyegre. :-)( Ha mégis annak minősül, akkor meg
kell keresni a szőnyeget :-D )
Előzmény: fogdoki ( 242 ) 
fogdoki- - - -2008-06-25 17:18:11    ( 243 )
Kutszegi Lacinak... és mindenki másnak is!

Kedves Taiku - evezzünk nehezebb/könyebb vizekre!

"Kitaláltam magamnak egy Gestalt-gyakorlatot: 
Elképzelem, hogy fényképezőgép vagyok.

Nehezemre esik leírni magam. Különleges alakú gép va-
gyok; és, persze, egyedi; sok hozzám hasonló akad, de 
velem egyforma csak én vagyok.

Mindennel föl vagyok vértezve ahhoz, hogy elérjem a cé-
lomat: hogy felvételt készítsek erről a pillanatról, amely 
most történik.

Erről a pillanatról.

Az előző pillanat már elmúlt, a következő még nem érke-
zett el; mindkettő kívül esik hatókörömön...

...és én örülök neki, hogy így van.
A jó fényképezőgépnél a legfontosabb, hogy éles ké-
pet adjon a valóságról.

A mechanizmus a következő:
Először is megkeresem azt, ami magára vonja a figyel-
memet.

Magam elé helyezem.
Fölmérem a köztünk lévő távolságot.
Hasznos távolságot választok, nem mindig egyformát, 
bizonyos dolgokat közelebb hozok, másoktól meg min-
dig elég távol tartom magam.

Aztán szép finoman - mert a gépezetem nagyon érzé-
keny - magamba ágyazom a külső képet.
Nagyon érzékeny film van bennem, és számos felvé-
telt tudok készíteni. A tekercs végtelen, a fényképező-
gépként hasznos életem viszont nem az. Eljön a pillanat, 
amikor létem véget ér.

Ha erre gondolok, nem fog el szorongás, ez is része fényké-
pezőgép-létemnek.
...És közben... odafigyelek, hogy minél hívebben bánjak 
azzal, amit látok. Igaz, a külsőről készített képem soha-
sem lesz „tökéletes", de ez valójában nem is fontos. 

Felszerelésemet részben lencsék és szűrők alkotják, me-
lyek növelik a lehetőségeim számát.

Vannak dolgok, amelyek átjutnak a szűrőimen, és olyanok 
is, amelyek nem. Ez nagyon hasznos lehet. Például meg-
gátolják, hogy káros dolgok bejussanak (mint például a 
túl erős inger). Azt is megengedik, hogy benyomásomat 
sajátos színűre fessem (hogy mindent rózsaszínben, kék-
ben, szürkében lássak), a lelkiállapotomtól függően.

Ez nagyon jó!... igaz, veszélyes is, ha véletlenül elfeled-
keznék róla, hogy a szűrő miatt látok valamit ilyennek. 

A lencse arra szolgál, hogy felnagyítsam vagy lekicsi-
nyítsem a látómezőmet. Az egyikkel a dolgok részleteit 
látom; a másikkal átfogó, teljes képet látok a történé-
sekről. Itt is úgy van, hogy amikor szándékomnak meg-
felelő lencsét használok, minden jól sikerül.

Minden ténynek más időre van szüksége a rögzítéshez; 
ezért az egyik szabályozóm az exponálási időt állítja be. 
Minden folyamat időt kíván. Az idő pedig az események 
sebességétől, intenzitásától, érdeklődésemtől függ. 

Amikor valami sok időt kíván, ahhoz az eszközhöz folya-
modok, amelyet mindig magamnál tartok: az állványhoz.
Ez teszi lehetővé számomra, hogy kényelmesen kivárjam 
az eseményt... sietség nélkül... szorongással teli sóvárgás 
nélkül... annak kockázata nélkül, hogy téves tényt örökí-
tek meg, amikor az általam várt esemény bekövetkezik. 

Amikor sétálok, várakozás nélkül, céltalanul, fedetlen 
lencsémmel, az is megeshet, hogy automatára állítom a 
kioldó gombot. Hirtelen érzem, hogy kattan, s csak utá-
najövök rá, hogy mit is vettem magamba.

Ezek a fényképek szoktak a legjobban sikerülni, nincs 
bennük semmi előre programozottság, szándékosság 
vagy akaratlagosság; csak a váratlan és spontán kat-
tanás.

Majdnem kifelejtettem valami fontosat. Van egy sapkám 
is. Amikor fölteszem, a világ eltűnik, és csak önmagam-
mal vagyok kapcsolatban. Ez nagyon hasznos, hogy ki-
csit távolabb kerüljek a külső világtól, meg hogy pihen-
jek is.

Fontos, hogy minden fénykép után gondosan tovább-
tekerjem a filmet. Ezt a korlátozottságomat mindig szá-
mításba kell vennem!

Egyszerre csak egyet fényképezhetek.
Ha két helyzetet egyszerre próbálnék befogadni, akkor 
egymásra fényképezném őket (s vagy zavaros képet kap-
nék, vagy semmilyet).

Szerencsére az utóbbi időben sikerült szert tennem egy 
biztonsági készülékre, melynek segítségével akkor is 
belekezdhetek egy újba, hogyha még nem zárult le telje-
sen az előző folyamat.

Nagy segítség számomra ez a berendezés, bár jobban 
szeretem magam szem előtt tartani a határt:

Egyszerre csak egy dologgal tudok foglalkozni."
Előzmény: Taiku ( 241 ) 
fogdoki- - - -2008-06-25 17:02:24    ( 242 )
Szia Taiku!

>Az összeset végigolvasva láttam...
Nem vagy egy kicsit mazoista? Persze edzésre is jársz, így az alapok 
már megvannak :-))

Na jó ez vicc volt, örülök hogy itt vagy koanországban.

De amint láthatod a koanaok olyanok mint a Jitsu technikák - hiába 
tudsz kétszázat, mégis teljesen hatástalanok. (én is akkor vagyok 
itt, mikor unatkozom - haha)

Ámbár elég egy technika vagy egy koan és megtörténhet a változás! De 
olyankor Te vagy a koan és Te vagy a technika!

És egy persze egy kérdést is azonnal felteszek neked (csak kevesen 
kapnak kérdést)- Ki harcol ki ellen a tatamin??

Ha válaszolsz rá, azonnal visszamegyek a szőnyegre. De addig minek 
erőlködni, amíg senki nem harcol senkivel?
Előzmény: Taiku ( 215 ) 
Taiku- - - -2008-06-22 21:22:46    ( 241 )
Hyakujo mester egy új kolostor élére keresett valakit. Összehívta
tanítványait és egy vízzel teli vödörre mutatva azt kérdezte: 
- Ki tudná megmondani mi ez, anélkül hogy nevén nevezné?
- Farönknek senki sem hívhatja - mondta a szerzetesfőnök. 
Ekkor Isan, a kolostor szakácsa felrúgta a vödröt és távozott. 
- A szerzetesfőnök vesztett - mosolyodott el Hyakujo, és Isan lett az
új kolostor Mestere.
 
Taiku- - - -2008-06-20 16:02:47    ( 240 )
Egy szerzetes megkérdezte Hszüan-sát:
- Amikor a hajdani mesterek felemelték a légycsapót, kinyilatkoztatták
ezzel a zen lényegét?
- Nem?
- Akkor mi értelme volt?
- Hszüan-sa felmutatta a légycsapóját.
 
Taiku- - - -2008-06-17 13:19:56    ( 239 )
Milyen eszmékre tanítod majd az embereket? – kérdezte Ma-cu Paj-csangtól. 
Paj-csang szó nélkül feltartotta a légycsapóját. 
– Ez minden? 
Paj-csang földhöz vágta a légycsapót
 
Taiku- - - -2008-06-15 19:39:40    ( 238 )
Köszönöm, így már esély van arra, hogy nem fordul elő ismétlés...:-)

Egy napon földrengés rázta meg a Zen templomot. Néhány része össze is
dõlt, és néhány szerzetes nagyon megrémült. Amikor véget ért a
földrengés, a tanító a következõket mondta : "Ez kitûnõ alkalom volt,
hogy lássátok hogyan viselkedik egy Zen lelkületû ember válság
helyzetben. Láthattátok, hogy nem vesztettem el a fejem, teljesen
tudatában voltam mi történik, és mit kell tenni. Oda vezettelek
benneteket a konyhához, ami a templom legerõsebb része. Ez jó döntés
volt, mivel láthatjátok, hogy mindenki megmeneküt. Mégis, dacára
önuralmamnak és higgadtságomnak, egy kicsit feszült voltam - amit
kikövetkeztethettetek abból, hogy megittam egy nagy pohár vizet, amit
nem teszek normál körülmények között"
Az egyik szerzetes elmosolyodott, de nem szólt semmit.
"Min nevetsz?" - kérdezte a tanító.
"Az nem víz volt," -  válaszolta a szerzetes - , "hanem egy nagy pohár
szója szósz."
 
berkes- - - -2008-06-15 17:34:54    ( 237 )
2005 október:

Nasrudin délután 2 órára hirdette meg az előadást. Óriási volt az
érdeklődés: az összes jegy elkelt, több mint 600 ember állt kint, hogy
egy hatalmas kivetítőn nézze az előadást. Pontban 2-kor megjelent
Nasrudin egyik segédje, és közölte a jelenlévőkkel, hogy sajnálatos
körülmények folytán az előadás később kezdődik.
Néhányan méltatlankodva felálltak, visszaváltották a jegyüket, és
hazamentek. De még így is rengetegen maradtak bent is, kint is. 4
órától kezdve, amikor még mindig nem érkezett meg a szufi mester, az
emberek elkezdtek kifelé szállingózni, sorban hagyták el a termet,
visszakérték a pénzüket, és hazamentek: elvégre lejárt a munkaidő,
ideje hazamenni. Este 6 órakor az 1700 emberből már csak 100-an
várakoztak.
Ekkor lépett be Nasrudin. Teljesen részeg volt, és elkezdett udvarolni
egy csinos lánynak, aki az első sorban ült. Az emberek először
meglepődtek, aztán fölháborodtak: 4 óráig várakoztatja őket, aztán még
van képe így viselkedni? Méltatlankodó megjegyzések hallatszottak, de
a szufi mester nem zavartatta magát: folytatta az udvarlást, hangosan
ordibálta, milyen szexi az a lány, és elhívta magával Franciaországba.
"Miféle mester" - gondolta Veronika. - "Még jó, hogy sosem hittem az
ilyesmiben." - Nasrudin káromkodott egy sort, és szidta a
méltatlankodókat, megpróbált felállni, de elvágódott a padlón. A
felháborodott közönség elindult hazafelé, mondván, hogy szélhámosság
az egész, és jelenteni fogják a sajtónak, micsoda ocsmány színjátékban
volt részük.
Mindössze 9-en maradtak a teremben. Abban a pillanatban, hogy az
utolsó méltatlankodó is elhagyta a termet, Nasrudin fölkelt. Színjózan
volt, messziről ragyogott a szeme, a méltóság és a bölcsesség aurája
fénylett körülötte. - "Azért maradtatok itt, mert nektek kell
meghallgatnotok a tanításomat" - mondta. - "Kiálltátok a 2 legnehezebb
próbát a lélek útján: a türelem próbáját, mert kivártátok a megfelelő
pillanatot, és a bátorság próbáját, mert nem tántorított el, amit
láttatok. Hallgassátok hát a tanításomat." - És akkor Nasrudin
megtanított nekik néhány szufi technikát.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:34:11    ( 236 )
2005 szeptember:

Mulla Naszruddinnak egyszer adtam egy csoportot. Amikor összegyűltek
az emberek, Mulla így szólt: - Tudjátok, mit fogok nektek tanítani? -
Persze mindenki azt felelte, hogy nem tudja, honnan is tudhatná? Erre
azt mondta: - Hát, ha még azt se tudjátok, hogy mit fogok tanítani,
akkor miért gyűltetek itt össze? Inkább nem is tanítok sem¬mit, nem
vagytok rá méltóak. - És elment.
Másnap rábeszéltem, hogy mégis jöjjön el új¬ra. Megint a csoport elé
állt, és megkérdezte: - Tudjátok, ma mit fogok nektek tanítani? - Most
az emberek, tanulva az előzményekből, azt felelték: - Igen, tudjuk. -
Ha egyszer tudjátok - felelte Mulla -, akkor mi szükség rám? - És elment.
Harmadnap is rábeszéltem, hogy adjon még egy esélyt. Megint odaállt és
megkérdezte: - Na, tudjátok, ma mit fogok nektek tanítani? - Most még
inkább tanulva az előzményekből, azt mondták: - A csoport egyik fele
tudja, a másik fele nem tudja. - Akkor Mulla azt felelte: - Nagyszerű!
Akkor azok, akik tudják, mondják el azok¬nak, akik nem tudják! Rám itt
nincs szükség. - Azzal elment.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:33:15    ( 235 )
2005 június:

Egy ifjú harcos kedvesét elragadta és megölte egy tigris. A harcos
fogta az íját és üldözőbe vette a gyilkos tigrist. Üldözte napokon
keresztül, de csak a nyomait látta, magát a tigrist egyszer sem. Sok
nap után az erdőben távolról megpillantotta a fák között a fekvő,
pihenő állatot. Nyilával gondosan célzott és belelőtte. A tigris meg
sem mozdult. Mikor a közelébe ment, akkor látta, hogy nem a tigris,
hanem egy szikla, amelyet nagyon könnyű volt összetéveszteni vele. A
nyila a sziklába fúródott. Senki sem hitte el neki, hogy bele tudott
lőni a sziklába, ezért utána sokszor próbálkozott vele, de a nyila
mindig lepattant a kőről. Miután már tudta, hogy az egy szikla, nem
pedig a tigris, sosem sikerült belelőnie a nyilát.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:32:45    ( 234 )
2005 május:

Volt egy birkózó, úgy hívták: O-Nami - 'nagy hullámok' -, aki
mérhetetlenül erős volt, és kiválóan értett a birkózás tudományához.
Nézők nélkül még a saját tanárát is legyőzte, de közönség előtt a
saját, fiatal tanítványai is le tudták teríteni. Nehéz helyzetében
elment egy zen-mesterhez, aki épp egy közeli templomnál pihent meg, a
tenger mellett, és tanácsot kért tőle.
- Nagy Hullámok a neved - mondta a mester -, ezért maradj ebben a
templomban ma éjszaka, és hallgasd a tenger hullámait. Képzeld azt,
hogy te vagy a hullám, felejtsd el, hogy birkózó vagy, és válj azokká
a hatalmas hullámokká, amelyek mindent elsöpörnek.
O-Nami maradt. Megpróbált kizárólag a hullámokra gondolni, de
számtalan dolog jutott eszébe. Azután fokozatosan már csak a
hullámokra gondolt. Azok az éjszaka előrehaladtával egyre magasabbra
és magasabbra csaptak. Elsöpörték a virágokat a vá¬zában a Buddha
előtt, elsöpörték a vázákat. Még a bronz Buddhát is elsöpörték.
Hajnalra a templom már csupán hullámzó víz volt, és O-Nami ott ült
halvány mosollyal az arcán.
Aznap kiállt a birkózóversenyen a közönség elé, és megnyert minden
menetet, és attól a naptól kezd¬ve soha senki nem tudta őt leteríteni
Japánban.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:32:00    ( 233 )
2005 április:

Egy öregember beleesett a veszélyes vízeséshez vezető, gyorssodrású
fólyóba. A jelenetet figyelő emberek az életéért kezdtek aggódni.
Csodálatosképpen élve és egy karcolás nélkül élte túl a hatalmas
zuhanást. Az emberek megkérdezték tőle, miként sikerült túlélnie.
"Én idomultam a vízhez, nem a víz énhozzám. Gondolkodás nélkül
hagytam, hogy alakítson. Alámerültem az örvénybe, és felmerültem az
örvényből. Ez az, ahogyan megmenekültem."
 
berkes- - - -2008-06-15 17:31:30    ( 232 )
2005 március:

A középkori Japán polgárháborúk alatt egy támadó hadsereg gyorsan
bejuthatott egy városba, és átvehette a hatalmat. Egy bizonyos 
faluban mindenki elbújt, mielőtt a hadsereg megérkezett volna, kivéve
a Zen mestert.
A támadó sereg tábornoka kíváncsi volt erre az öreg fickóra, és elment
hogy megnézze miféle ember is az az öreg. Amikor megérkezett, a mester
nem fogadta a tábornokoknak kijáró tisztelettel és alázattal, ezért az
iszonyú haragra gerjedt.
- Te ostoba! - ordította a tábornok kardját kirántva - hát nem
döbbentél rá, hogy egy olyan ember előtt állsz, aki szemrebbenés
nélkül keresztül szúrhat!?
- És te nem döbbentél rá - felelte nyugodtan a mester - hogy egy olyan
ember előtt állsz, akit szemrebbenés nélkül keresztülszúrhatnak?
 
berkes- - - -2008-06-15 17:30:43    ( 231 )
2005 február:

Egy fontos csata alatt, a japán tábornok elhatározta hogy támad, mivel
nagy túlerőben voltak seregei. Biztos volt a győzelemben, de emberei
tele voltak félelmekkel. Útban a csatatérre egy szentélyhez értek.
Miután imádkozott a katonáival együtt, elővett egy érmét és azt mondta:
- Fel fogom dobni ezt az érmét. Ha fej, nyerni fogunk. Ha írás,
elveszítjük a csatát. A sors most felfedi magát!
Feldobta az érmét a levegőbe, és szorongva figyelte amint leesik. Fej
volt.  A katonák megörültek és biztosak lettek az ellenség feletti
győzelemben. A csata után egy hadnagy megjegyezte a tábornoknak:
 - Hát igen, senki sem változtathatja meg a végzetet!
 - Pontosan! Senki sem változtathatja meg a végzetet! – válaszolta a
tábornok, és megmutatta a hadnagynak az érmét, melynek mindkét oldalán
fej volt.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:29:31    ( 230 )
2005 január:

Egy leendő tanítvány felkeresi az egyik mestert: - Mester, én teljes
odaadással szeretném tanulni a te harcművészetedet. Mennyi idő alatt
tudnám elsajátítani?
A mester szemrevételezte a tanítványt tetőtől talpig, majd így szólt
tárgyilagosan: - Úgy tizenöt év alatt.
- Tizenöt év?! – tiltakozott a tanítvány.
- Bocsánat, tévedtem. Húsz év kell hozzá – válaszolt a mester.
- Húsz év? Az lehetetlen! – tiltakozott ismét a tanítvány.
- Ó, igazad van, nem húsz, hanem harminc év kell hozzá – mondta a mester.
- Harminc? – kiáltott fel rémülten a tanítvány.
- Ismét tévedtem. Valószínűleg ötven évre lesz szükség.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:28:47    ( 229 )
2004 december:

Miután megnyert sok íjászversenyt, a kérkedő ifjú bajnok kihívott egy
mestert, aki az íjászat terén szerzett tudásáról volt híres. A
fiatalember bemutatta figyelemre méltó technikáját, amikor egy messzi
céltábla közepét elsőre telibe találta, és második lövésével
kettéhasította az első nyílvesszőt. "Nos, megnézem azt, hogy ezt
utánam tudod-e csinálni!" mondta az öreg mesternek. A mester nem
ajzotta fel az íjat, hanem megkérte a fiatal íjászt, menjen el vele a
hegyekbe. Kíváncsi volt a bajnok, követte hát a mestert a hegyekbe,
mígnem egy tátongó szakadékhoz értek, melyet egy vékony és
meglehetősen rozoga függőhíd ívelt át. A mester nyugodtan rálépett az
ingatag, veszélyes hídra, és bement egyenesen a közepére. Felajzotta
az íját, célba vett egy távoli fát, és elsőre eltalálta. "Te
következel!" mondta, és elegánsan visszasétált a biztonságos földre. A
fiatalember lebámult a mélységbe, és nem tudta rávenni magát hogy
rálépjen a hídra, így nem tudta célba venni a fát. "Neked nagy
tapasztalatod van az íjászatban," mondta a mester érzékelve kihívója
kínos helyzetét, "de kicsi a tapasztalatod saját elmédben!"
 
berkes- - - -2008-06-15 17:27:55    ( 228 )
2004 november:

Négy szerzetes elhatározta, hogy két hétig csendben meditálnak, nem
szólalnak meg. Az első este leszálltával a gyertya lángja elkezdett
pislákolni, majd kialudt. Az első szerzetes megszólalt: ”Ó nem!
Kialudt a gyertya!” A második szerzetes ezt mondta: ”Hát nem abban
állapodtunk meg, hogy nem beszélünk?" A harmadik is megszólalt: ”Ti
ketten, miért töritek meg a csendet?” A negyedik szerzetes
elmosolyodott, és megszólalt: ”Ah! Én vagyok az egyetlen, aki nem
szólalt meg!”
 
berkes- - - -2008-06-15 17:27:18    ( 227 )
2004 október:

A tanuló elment a mesterhez tanácsot kérni. – A meditáció közben olyan
szörnyen érzem magam! Teljesen zavarodott vagyok, mindenem fáj, és
állandóan elalszom. Ez szörnyű! – El fog múlni. – felelte a mester.
Egy hét múlva, a tanítvány újból visszajött. – Olyan csodálatosan
érzem magam meditáció közben! Teljesen éber vagyok, nyugodt. Ez
csodálatos! – El fog múlni. – felelte a mester.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:26:47    ( 226 )
2004 szeptember:

– Mit értek el az öreg mesterek, mikor eljutottak a végső állapotba? –
kérdezte egy tanítvány a mesterétől. – Betörőkhöz voltak hasonlatosak,
kik egy üres házba surrantak be! – válaszolta a tanító.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:26:04    ( 225 )
2004 július:

Volt egyszer egy kőbányász kőfaragó, aki elégedetlen volt magával és
helyzetével. Egy napon egy vagyonos kereskedő háza mellett haladt el.
A nyitott ajtón keresztül benézve számtalan értékes dolgot és fontos
látogatókat látott. "Milyen hatalmas is a kereskedő!" gondolta magában
a kőfaragó. Irigy lett és azt kívánta hogy ő is kereskedő lehessen.
Nagy meglepetésére, hamarosan kereskedő lett belőle, és több luxust és
kényelmet élvezett, mint addigi egész életében, de mindenki
irigykedett rá, akinek kevesebb vagyona volt. Hamarosan egy magasrangú
hivatalnok haladt el háza elõtt, akit szolgái gyaloghintóban vittek.
Kísérők serege haladt mögötte, és katonák sokasága előtte, akik
gongokat vertek, mivel mindenkinek meg kellett hajolnia a hivatalnok
előtt, legyen az bármily vagyonos is. "Micsoda hatalmas is ez a
tisztviselő!" - gondolta -  "Bárcsak magasrangú tisztviselő lehetnék!"
És magasrangú tisztviselő lett, akit mindenhova gyaloghintóban
hordoztak, és akit mindenki félt és gyűlölt. Forró nyári nap volt, és
kellemetlenül érezte magát a nyitott gyaloghintóban. Feltekintett a
napra. A Nap büszkén trónolt az égen, nem zavartatva magát senkitől és
semmitől. "Micsoda hatalma is van a Napnak!", gondolta, "Bárcsak a Nap
lehetnék!"
És a Nappá lett. Könyörtelenül bocsátotta sugarait a földön mindenre,
perzselve a mezőket, átkozva a parasztok és munkások szavától. De egy
hatalmas, fekete felhő került elé, és sugarai nem jutottak el többé az
alant levőkre. "Míly hatalmas is a viharfelhő!", gondolta, "Bárcsak
viharfelhő lehetnék!"
És viharfelhő lett. Eláztatta esőjével a földeket és a falvakat,
mindenki reá kiáltozott. De hamarosan észrevette, hogy valami hatalmas
erő eltolja helyébõl, és rádöbbent, hogy a szél az. "Micsoda hatalma
van!", gondolta, "Bárcsak szél lehetnék!"
És széllé vált. Lefújta a házak tetejét, kicsavarta a fákat, mindenki
rettegett és félt tőle. De egy kis idő után nekiszaladt valaminek, ami
meg sem mozdult bármily erősen is próbálta ellökni - egy magas kőszirt
volt. "Milyen hatalmas is a szikla!", gondolta, "Bárcsak sziklává
lehetnék!"
És szikla lett, mindennél erősebb ami csak a földön létezik. De ahogy
állt ott, egy furcsa, fémes hangot hallott, és érezte hogy teste
megváltozott. A távolban egy kőfaragó alakja bontakozott ki...
 
berkes- - - -2008-06-15 17:25:26    ( 224 )
2004 június:

Egy tanítvány megkérdezte tanítóját: "Mi az Igaz Út?"  
"Minden út Igaz Út." Válaszolta a tanító.  
"Tudok tanulni róla?"  
"Minél többet tanulsz róla, annál messzebbre kerülsz tőle."
"Ha nem tudok tanulni róla, hogyan ismerhetem meg?"  
"Az út nem tartozik a látható dolgokhoz, sem a nem látható dolgokhoz.
Nem tartozik az ismert dolgokhoz, sem a nem-ismert dolgokoz. Ne kutass
utána, ne tanulmányozd, és ne nevezd meg. Hogy rajta találd magad,
nyisd magad szélesre, mint az ég"
 
berkes- - - -2008-06-15 17:24:24    ( 223 )
2004 májusi koan helyett:

„Homokba írtuk azt a szót, és hittük mindörökké tart…”

A koan egy rövid gondolat, eszmefuttatás, amelyen el kell
gondolkodnunk, segít kizökkenni a megszokott, hagyományos
gondolkodásunkból.
Ez egy tökéletes koan, egy mai táncdal részlete. Manapság minden nap
lehet halllani a rádiócsatornákon. Kérdés, hogy ráérzünk-e arra, hogy
velünk is sokszor előfordul, hogy amiről azt hittük mindörökké tart,
később kiderül, hogy nem gránitba véstük, hanem homokba írtuk és nem
tartott túl sokáig.
Akik ott voltak azon a farsangi mulatságon, ahol egyik tanítványunk
kijelentette, hogy ő sosem hagyja abba a ju-jitsu gyakorlását, azok
nyilván emékeznek erre, és arra is, hogy egy évvel később már nem
gyakorolt ez a fiatalember. Ő is azt hitte, hogy gránitba véste és
mindörökké tart, de később kiderült, hogy csak homokba írta és a víz
gyorsan elmosta, a szél gyorsan elfújta.
Most elsősorban itt azokra a fogadkozásokra gondolok, amelyek csak
rajtunk múlnak (a dalban a szerelemről van szó, ami más részéről is
elmúlhat). Természetesen nem lehet mindenkinek mindennel, így a
ju-jitsu-val sem hosszú időn keresztül foglalkozni, és van akinek nem
is való ez a harcművészet, ők megtalálják maguknak az a szenvedélyt,
elfoglaltságot, hobbit, amely illik hozzájuk. De aki érdemesnek
találja hosszú távon gyakorolni a ju-jitsut (én és általában az
oktatók ezeket a tanítványokat keresik, inkább egy ilyen, mint tíz
másik), ne hagyja abba, akkor sem, ha nehézségeket tapasztal a
tanulmányai során.
Pontosan erről van szó, az élet nehézségeket állít elénk, problémákba
ütközünk, amelyeket meg kell oldani, akadályokba, amelyeket le kell
győzni, konfliktusokba, amelyeket fel kell oldani. A ju-jitsu az
életet modellezi, nehézségeket állít elénk, amelyeket le kell
győznünk. De mennyivel könnyebb tisztességesen felkészülni egy
erőnléti felmérőre, vagy egy önvédelmi bemutatóra, mint szembenézni a
munkanélküliséggel! Aki éveket, évtizedeket töltött a ju-jitsu
gyakorlásával, az az élet problémáival való szembesüléskor is hasznát
látja ennek. Egészen más a hozzáállása. Kialakul benne a hit abban,
hogy alakítója saját sorsának. Hisz abban, hogy rajta is múlik a
problémák megoldása. Sőt elsősorban rajta múlik! Ehhez kitartásra van
szükség, lehet hogy éveken keresztül kell dolgozni egy cél érdekében,
ahhoz hogy ezt a célt elérjük.
A mai világban szinte minden a gyors sikerről szól. Ezt látjuk a
televízióban, az újságokban stb. Pedig a gyors siker nem általános,
nem természetes! Vagy hazugság, vagy tisztességtelenség, vagy
szerencse, de akit felkészületlenül ér, annak is inkább kárt okoz.
Alig van olyan lehetőség, elfoglaltság, amely a hosszú, kemény, minden
nehézséget legyőző munkára nevel. Ezek egyike a ju-jitsu. Szeretném,
ha mindenki megértené, hogy nem csak az a munkánk eredménye, hogy
egyszer majd meg tudjuk védeni magunkat és családunkat egy
krízishelyzetben. A mindennapokban áttételesen sokkal több hasznát
vesszük a ju-jitsu gyakorlásának azáltal, hogy megváltozik a
szemléletünk, hozzáállásunk a nehézségekhez, problémákhoz,
konfliktusokhoz. 
 
berkes- - - -2008-06-15 17:23:07    ( 222 )
2004 április:

Egy japán harcost elfogta az ellenség, és börtönbe vetették. Azon az
éjszakán nem tudott aludni, mert arra gondolt hogy holnap majd
kihallgatják, megkínozzák, és végül kivégzik. Aztán eszébe jutottak
Zen mestere szavai, amit egyszer mondott neki: "A holnap nem valóság.
A holnap illúzió. Az egyetlen valóság a most." Emlékezve e szavakra
békesség töltötte el és elaludt… 
 
berkes- - - -2008-06-15 17:22:32    ( 221 )
2004 március:

Egy harcművészetet tanuló ifjú egy kérdéssel fordult tanítójához.
- Szeretném továbbfejleszteni harci tudásomat. Szeretnék egy másik
mestertől tanulni, hogy egy másik fajta stílust sajátíthassak el. Mit
gondolsz erről?
- A vadász, aki két nyulat kerget, -válaszolta a mester- egyiket sem
fogja meg.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:21:55    ( 220 )
2004 február:

Egy taoista mester egyszer azt álmodta, hogy egy lepke, aki ide-oda
szálldos. Álmában nem tudatosult emberi személyisége, ő csak egy lepke
volt. Amikor felébredt, újból érzékelte a személyiségét. De ezt
gondolta magában:
- Ember vagyok, aki azt álmodta, hogy ő egy lepke, vagy lepke vagyok,
aki most azt álmodja, hogy ő ember?
 
berkes- - - -2008-06-15 17:20:52    ( 219 )
2004 január:

Két ember áll a halastó partján. Megszólal az egyik:
- De jó a halaknak! – mire a másik:
- Te, aki nem vagy hal, nem tudhatod, hogy milyen jó a halaknak!
- Te, aki nem vagy én, honnan tudod, hogy nem tudhatom, milyen jó a
halaknak?
 
berkes- - - -2008-06-15 17:19:33    ( 218 )
2003 december:

- Ha felkészült a mester, hamarosan talál tanítványt. Ha felkészült a
tanítvány, hamarosan talál mestert.


- Minek a múltom töprengeni ó, Ká? Csak a múlton érdemes töprengeni!
(Geszti Péter - Dzsungel könyve)
 
berkes- - - -2008-06-15 17:18:40    ( 217 )
2003 november:

Elmegy a tanítvány a mesterhez. A mester mondja neki:
– Tedd le fiam, amit hoztál.
– Dehát mester, üres kézzel jöttem! – válaszol a tanítvány.
– Akkor cipeld tovább!


Két szerzetes útja során egy folyóhoz ér, ahol látják, hogy egy nő nem
bír átkelni. Az egyik megfogja és átviszi a folyón. Utána mennek
tovább szótlanul, majd hosszú idő után a másik megszólal:
– Te, mi fogadalmat tettünk, hogy egész életünkben nem érintünk nőt!
– Hát te még cipeled? Én már rég leraktam! – válaszol az első.
 
berkes- - - -2008-06-15 17:17:29    ( 216 )
Taiku - jó ötletet adtál, beírom a korábbi hírlevelek koanjait:

2003 október:

Van egy taoista történet egy öreg parasztemberről aki évekig dolgozott
búzaföldjén. Egy napon elszökött a lova. Meghallva ezt, eljöttek a
szomszédai meglátogatni. "Micsoda balszerencse!" mondták
rokonszenvesen. "Bizonyára..." válaszolt a fölműves. Másnap reggel a
lova visszatért, és magával hozott három vadlovat. "Milyen
csodálatos!" kiáltottak fel a szomszédok. "Bizonyára... " felelte az
öregember. A következő napon a fia megpróbálta megülni az egyik
betöretlen lovat, de az levetette magáról, és a fiú kitörte a lábát. A
szomszédok újból eljöttek hogy együttérzésüket fejezzék ki
balszerencséje miatt. "Bizonyára... " felelte a paraszt. A rá
következő napon katonai tisztviselők érkeztek a faluba újoncokat
toborozni. Látván hogy a fiú lába el van törve, nem sorozták be. A
szomszédok újból gratuláltak a földművesnek, hogy jóra fordultak a
dolgok. "Bizonyára... " mondta a paraszt.
Előzmény: Taiku ( 215 ) 
Taiku- - - -2008-06-14 16:42:35    ( 215 )
Az összeset végigolvasva láttam, hogy ilyenek még nem voltak...
hírlevelet meg én nem kaptam... :-) Sebaj, baj nem származik abból, ha
kétszer olvassuk őket:-) Azért remélem ez még nem volt:

Amikor a szellemi tanító és tanítványai megkezdték szokásos esti
meditációjukat, a macska ami a kolostorban élt olyan zajt csapott,
hogy képtelenek voltak folytatni a gyakorlatot. Elrendelte hát, hogy
kössék meg a macskát az esti meditációk alatt. Évekkel késõbb, amikor
a tanító meghalt, a macskát továbbra is megkötötték az esti
gyakorlatok idejére. Amikor az öreg macska is eltávozott, egy másik
macskát hoztak a kolostorba, amit ugyancsak megkötöttek. Évszázadokkal
késõbb, a szellemi tanító leszármazottai tanulságos, és igen értékes
tudományos tanulmányokat írtak a macskák megkötésének rituális és
vallási jelentõségérõl.
 
berkes- - - -2008-06-14 06:32:52    ( 214 )
Írtam én már korábban, hogy nagyon megkönnyíted a dolgomat a jobbnál
jobb koanok szállításával. Ezek fontos gondolatok, szerintem nők és
gyerekek is megértik.

Mostanában Taiku szállítja (köszönet Neki!), bár a kőfaragós és a
panaszkodós szerzeteses már volt a hírlevélben még a honlap előtti
időkben.

Szóval még egyszer köszönet igy ilyen jó topik létrehozásáért! Aztán
ki tudja, lehet hogy egyszer újra személyesen is találkozunk :-)))
Előzmény: fogdoki ( 213 ) 
fogdoki- - - -2008-06-13 18:39:59    ( 213 )
Sensei - megleptél a havi koannal! Álmodni se mertem volna hogy ez 
lesz, mert ugye azt nők és gyerekek is olvassák - itt meg csak a 
legelvetemültebbek vannak o-)

Csak egy olyan szót mondhatnék, aminek nincs neve, de azt meg nem 
tudom leírni :-)))
 
Taiku- - - -2008-06-12 17:37:45    ( 212 )
Volt egyszer egy kolostor, melynek kivételesen szigorú szabályai
voltak. A hallgatási fogadalmat követve, senkinek sem volt szabad
beszélni. Volt azonban egy kivétel e szabály alól. Minden tíz évben
egyszer a szerzeteseknek szabad volt két szót mondaniuk. Eltöltve az
elsõ tíz évét, az egyik szerzetes a kolostor vezetõ szerzetese elé
járult. "Eltelt tíz év, nos, mi lenne az a két szó, amit mondani
akarsz?" kérdezte a fõszerzetes.

"Ágy... kemény... "  - mondta a szerzetes.

"Utánanézek" -  válaszolt a fõszerzetes.

Tíz év múlva a szerzetes visszatért a vezetõ szobájába. "Eltelt újabb
tíz év, mi volna az a két szó, amit mondani szeretnél ?" mondta a
fõszerzetes.
"Étel... büdös..." -  mondta a szerzetes.
"Utánanézek" - válaszolt a fõszerzetes.

Újabb tíz év eltelt, és a szerzetes újból találkozott a rendfõnökkel.
"Nos, mi lenne a két szó e tíz év után?"

"Én... elmegyek!"

"Nos, látom miért" -  válaszolt a fõszerzetes -  "Amit csak valaha
tettél az panaszkodás."
 
Taiku- - - -2008-06-07 20:46:38    ( 211 )
"Kérlek, játssz valamit a húrtalan hárfán." mondta a tanítvány. A
mester néhány percig mozdulatlanul ült, azután azt kérdezte:
"Hallod?""Nem hallom." válaszolta a tanítvány. Mire a mester :
"Miért nem szóltál, hogy hangosabban játszak?"
 
Taiku- - - -2008-06-01 12:36:47    ( 210 )
Volt egyszer egy kõbányász kõfaragó, aki elégedetlen volt magával és
helyzetével. Egy napon egy vagyonos kereskedõ háza mellett haladt el.
A nyitott ajtón keresztül benézve számtalan értékes dolgot és fontos
látogatókat látott. "Milyen hatalmas is a kereskedõ!" gondolta magában
a kõfaragó. Irigy lett és azt kívánta hogy õ is kereskedõ lehessen.
Nagy meglepetésére, hamarosan kereskedõ lett belõle, és több luxust és
kényelmet élvezett, mint addigi egész életében, de mindenki
irigykedett rá, akinek kevesebb vagyona volt. Hamarosan egy magasrangú
hivatalnok haladt el háza elõtt, akit szolgái gyaloghintóban vittek.
Kísérõk serege haladt mögötte, és katonák sokasága elõtte, akik
gongokat vertek, mivel mindenkinek meg kellett hajolnia a hivatalnok
elõtt, legyen az bármíly vagyonos is. "Micsoda hatalmas is ez a
tisztviselõ!" gondolta, "Bárcsak magasrangú tisztviselõ lehetnék!"
És magasrangú tisztviselõ lett, akit mindenhova gyaloghintóban
hordoztak, és akit mindenki félt és gyûlölt. Forró nyári nap volt, és
kellemetlenül érezte magát a nyitott gyaloghintóban. Feltekintett a
napra. A nap büszkén trónolt az égen, nem zavartatva magát senkitõl és
semmitõl. "Micsoda hatalma is van a napnak!", gondolta, "Bárcsak a nap
lehetnék!"
És a nappá lett. Könyörtelenül bocsátotta sugarait a földön mindenre,
perzselve a mezõket, átkozva a parasztok és munkások szavától. De egy
hatalmas, fekete felhõ került elé, és sugarai nem jutottak el többé az
alant levõkre. "Míly hatalmas is a viharfelhõ!", gondolta, "Bárcsak
viharfelhõ lehetnék!"
És viharfelhõ lett. Eláztatta esõjével a foldeket és a falvakat,
mindenki reá kiáltozott. De hamarosan észrevette, hogy valami hatalmas
erõ eltolja helyébõl, és rádöbbent, hogy a szél az. "Micsoda hatalma
van!", gondolta, "Bárcsak szél lehetnék!"
És széllé vált. Lefújta a házak tetejét, kicsavarta a fákat, mindenki
rettegett és félt tõle. De egy kis idõ után nekiszaladt valaminek, ami
meg sem mozdult bármíly erõsen is próbálta ellökni - egy magas kõszírt
volt. "Milyen hatalmas is a szikla!", gondolta, "Bárcsak sziklává
lehetnék!"
És szikla lett, mindennél erõsebb ami csak a földön létezik. De ahogy
állt ott, egy furcsa, fémes hangot hallott, és érezte hogy teste
megváltozott. A távolban egy kõfaragó alakja bontakozott ki...
 
fogdoki- - - -2008-05-28 22:25:27    ( 209 )
"Nehéz ezt megértened, hiszen úgy nőttél fel, azt tanították neked, 
hogy cselekedned kell, hogy állandóan aktív, mozgó, küzdő és 
cselekvő legyél. Olyan miliőben nevelkedtél, ami szerint harcolnod 
kell a túlélésért, különben elveszel, semmit nem érsz el az 
életedben. Az ambíció mérgét nevelték beléd. Főleg Nyugaton létezik 
egy rendkívül képtelen kifejezés: az „akaraterő”. Ez abszurd. Olyan, 
hogy akaraterő, nem létezik – ez álom és képzelődés. Az akaratra 
nincs is szükség. A dolgok maguktól történnek, hiszen ez a 
természetük.
 
Történt egyszer, hogy Lin Csi mestere meghalt. A mestert sokan 
ismerték, de Lin Csi még nála is ismertebb lett. A mester csöndes 
ember volt, így sokan csak Lin Csi – akiről szintén azt állították, 
hogy megvilágosodott – által ismerték őt meg. Amikor a mester 
meghalt, több ezres tömeg gyűlt össze, hogy leróják tiszteletüket, 
és végső búcsút vegyenek tőle. Az emberek egyszer csak észrevették, 
hogy Lin Csi sír és zokog; úgy gördültek le a könnyek az arcán, 
mintha kisgyerekként az édesanyja halt volna meg. Az emberek nem 
hittek a szemüknek, hiszen azt hitték róla, hogy ő már 
megvilágosodott. Most meg úgy sírt, mint egy kisgyerek. Persze nincs 
ezzel semmi baj, amikor valaki tudatlan – de ha már felébredt, és ő 
maga is azt tanítja, hogy a legbelső lényünk halhatatlan, örökké él, 
soha nem hal meg… mi történt most vele?
Néhányan, akik bensőséges viszonyban voltak vele, odamentek hozzá, 
és azt mondták neki:

– Nincs ez így jól Lin Csi. Mit fognak gondolni az emberek? Már most 
is azt suttogják, hogy tévedtek, amikor azt hitték, hogy te már 
megérkeztél. A tekintélyed forog kockán. Hagyd abba a sírást! Egy 
olyan embernek, mint te, nincs szüksége a sírásra.
Lin Csi így válaszolt:

– Mit tehetnék? A könnyek csak jönnek! Ez az ő dharmatájuk. Ki 
vagyok én, hogy megállítsam őket? Nem taszítom el magamtól, de a 
magamévá sem teszem őket: én itt maradok belül, a lényem legmélyén. 
A könnyek meg csak folynak le az arcomon, én nem tehetek ez ellen 
semmit. Ha a tekintélyem forog kockán, hát legyen. Ha az emberek úgy 
gondolják, hogy mégsem világosodtam meg, az az ő dolguk. Én mit 
tehetnék? Már réges-rég magam mögött hagytam a cselekvőt, bennem 
nincs többé senki, aki bármit is tenne. Ez az egész egyszerűen csak 
történik. Ezek a szemek maguktól sírnak, mert többé nem láthatják a 
mestert. A szemeimnek az ő látása volt a táplálék, ez éltette őket. 

Én pontosan tudom, hogy a lélek örökké él, és hogy soha senki nem 
hal meg, de hogyan magyarázzam ezt meg ezeknek a szemeknek? Mit 
mondhatnék nekik? Ők nem hallanak – nincs fülük. Hogyan tanítsam meg 
ezeknek a szemeknek, hogy ne sírjanak, ne könnyezzenek, hogyan 
tanítsam meg nekik, hogy az élet örök? És hogy jövök én ahhoz, hogy 
ezt tegyem? Az ő dolguk, hogy mit csinálnak. Ha úgy érzik sírniuk 
kell, hát sírjanak.
 
A természetesség és ellazultság azt jelenti, hogy a dolgok anélkül 
történnek meg, hogy te közbeavatkoznál. Nem kell sem elfogadni, sem 
eltutasítani magadtól azt, ami történik, így az akaraterő magától a 
semmibe vész. Maga a fogalom ürül ki, és válik erőtlenné. Egyszerűen 
kiszárad, és a büszkeség nyomtalanul szétoszlik a semmiben.

Nehéz egy megvilágosodott embert megérteni. Egyik idea sem tud helyt 
állni. Hogyan fogsz Lin Csiről vélekedni? Ő azt mondja: „Tudom, 
tudom. De ezek a szemek csak sírnak… hát hadd sírjanak, ettől majd 
megnyugszanak. Nem láthatják többé ezt az embert, a testét hamarosan 
elégetik, nekik pedig ez volt a legalapvetőbb táplálék. Nem ismertek 
a mesterénél hatalmasabb szépséget, csodásabb bájt. Túl sokáig 
nevelkedtek ennek az embernek a látásán, az arcán. Most pedig 
természetes, hogy szomjaznak és éheznek utána. Persze hogy most úgy 
érzik, kirántották a talajt alóluk – hát sírnak!”

A természetes ember csak ül, és hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek 
körülötte. Ő semmit sem tesz. Tilopa pedig azt mondja: csakis ekkor 
jelenik meg a mahámudrá, az egész létezéssel átélt legvégső, 
legeslegvégső orgazmus. Ekkor megszűnik a belső megosztottságod. A 
belső eged eggyé vált a külső éggel. Nincs többé két ég – csak egy 
van."
 
fogdoki- - - -2008-04-09 23:14:24    ( 208 )
Az úr és a szolga

"Hallottam egy régi történetet:

Egy király nagyon elégedett volt az egyik szolgájával. Nagyon 
elhivatott volt, abszolút elkötelezettje a királynak; bármikor 
készen állt feláldozni érte az életét. A király rendkívül boldog 
volt, az alattvaló sokszor megmentette a saját élete 
kockáztatásával. Ő volt a testőre.

Egy nap annyira boldoggá tette a királyt, hogy az így szólt:

- Ha van valami kívánságod, ha bármit kívánsz, csak mondd meg, és 
én teljesítem. Annyi mindent tettél értem, hogy sosem hálálhatom 
meg, sosem fogom tudni visszafizetni, de ma szeretném teljesíteni 
bármelyik kívánságodat, akármi legyen is.

A szolga így felelt:

- Már így is túl sokat adtál nekem. Hatalmas áldás számomra, hogy 
mindig veled lehetek, nincs szükségem semmire.

De a király ragaszkodott a dologhoz. Minél jobban hangsúlyozta a 
szolga: „Nincs szükségem semmire", annál jobban erősködött a király. 

Végül azt mondta az alattvaló:

- Hát, rendben van. Tegyél engem királlyá huszonnégy órára, és légy 
te a testőröm.

A király kissé félt, tartott a dologtól, de szavatartó ember volt, 
teljesítenie kellett a kívánságot. Így hát huszonnégy órára őr lett, 
az őr pedig király.

És tudod, mit tett az őr? Első cselekedete az volt, hogy megparan-
csolta, öljék meg a királyt. Halálra ítélte!

A király nem értette: 

- Mit művelsz? 

Azt felelte:

- Maradj csendben! Te mindössze egy őr vagy, semmi több. Ez a kí-
vánságom, és én vagyok a király!

A királyt megölték, és örökre az őr lett a király."
 
fogdoki- - - -2008-04-09 23:12:54    ( 207 )
Valljátok be többször reménykedtetek, megígérte, hátha elfogyott, 
megunta, nincs több...

és minden hiába, jöjjön a következő koan :-)
 
fogdoki- - - -2008-04-09 00:53:46    ( 206 )
Egy kérdés:

Nézz körbe - szépnek látod a világot? A szépség a te szemedben van!

Ha nem látod szépnek, akkor először a saját szemedet tisztítsd meg...
 
fogdoki- - - -2008-04-06 21:28:44    ( 205 )
Már mindent tudtok - innen már minden koan csak ismétlés lenne!
 
fogdoki- - - -2008-04-06 21:27:19    ( 204 )
"Minden keresés haszontalan; a kutatás önmagában ostobaság. Keress, 
és veszíteni fogsz. Ne keress, és ott van. Rohanj, és elszalasztod. 

Állj meg - mindig ott volt.

És ne próbáld megérteni..."
 
fogdoki- - - -2008-04-06 21:25:13    ( 203 )
"Elmondok neked egy esetet. Történt egyszer, hogy egy úgynevezett 
mester utazgatott. Betért minden faluba, és kijelentette:

- Elértem, megismertem az istenit. Ha akartok, gyertek, és kö-
vessetek!

Azt mondták az emberek:

- Sok kötelezettségünk van. Egy nap, reméljük, követhetünk 
majd.

Megérintették a lábát, tisztelték, szolgálták, de senki nem követ-
te, mert számtalan dolgot kellett elvégezni azelőtt, hogy elmehettek 
volna az istenit keresni. Mindent a maga idejében. Az isteni mindig 
az utolsó, és az utolsó dolog sosem következik el, mert az elsők 
végtelenek; sosem érnek véget. De az egyik faluban egy őrült - őrült 
volt, máskülönben ki követte volna ezt a mestert - azt felelte:

- Rendben. Megtaláltad Istent?

A mester tűnődött egy keveset az őrültet nézve - mert veszélyes-
nek látszott, talán követi, és bajt csinál -, de az egész falu előtt 
nem tagadhatta le, ezért azt válaszolta:

- Igen.

Az őrült azt mondta:

- Akkor avass be engem is. Követni foglak a végsőkig. Én magam 
is fel akarom ismerni Istent.

Az úgynevezett mester aggódott, de mit tehetett? Az őrült kö-
vetni kezdte, olyan lett, mint az árnyéka. Eltelt egy év. Az őrült 
megkérdezte:

- Milyen messze, milyen messze van a templom? - Így folytatta: 

- Nem sietek, de mennyi időbe telik?

Ekkorra a mestert már nagyon zavarta és feszélyezte a tanítványa. 
Mellette aludt, együtt mozgott vele; az árnyékává vált. És miatta az 
ő bizonyossága is foszladozóban volt. Bármelyik faluban jelentette 
ki: „Kövessetek! ", félni kezdett, mert az őrült ránézett, és azt 
felelte:

- Én követlek téged, mester, és még nem értem el.

Eltelt a második év, a harmadik - a hatodik év, és az őrült azt 
mondta:

- Nem értünk el sehová. Csak utazgatunk különböző falvakba, 
ahol te felszólítod az embereket: „Kövessetek!" Én követlek, bármit 
mondasz, megteszem, úgyhogy nem mondhatod, hogy nem követem 
a tanítást.

Az őrült igazán őrült volt - bármit mondott neki, megtette. En-
nélfogva nem verhette át a mester azzal, hogy nem próbálkozott elég 
keményen. Végül egy este azt mondta neki:

- Miattad elveszítettem a saját utamat. Mielőtt veled találkoz-
tam, bizonyosság volt bennem; most már nincsen. Kérlek, hagyj ma-
gamra."
 
fogdoki- - - -2008-04-06 21:21:02    ( 202 )
"Ezért mondja a mester: „Magam sem értem:' Nehéz olyan mestert 
találni, aki azt mondja: „Magam sem értem:' Egy mesternek azt kell 
állítania, hogy mindent tud, csak akkor fogod követni. Egy mesternek 
nem csupán azt kell állítania, hogy mindent tud, hanem azt is, hogy 
csak ő tudja, senki más: „Minden más mester téved, egyedül én 
tudom:' Akkor fogod követni. Tökéletesen biztosnak kell lenned, 
akkor válsz követővé. 

A bizonyosság adja meg az érzést, hogy itt a megfelelő ember, ha 
követed, eléred."
 
fogdoki- - - -2008-04-06 21:19:05    ( 201 )
„Nem tudlak követni, nem értem:' És végső ütésként a 
mester azt mondja: „Magam sem értem."

Én folytatom a tanítást, miközben tudom, hogy nincs mit tanítani. 
Ezért folytathatom a végtelenségig. Ha lenne valami megtanítandó, 
már végeztem volna. Egyre csak mondják és mondják a buddhák, mert 
nincs mit tanítani. Végtelen történet, sosem jut 
végkövetkeztetésekhez, ezért folytathatom tovább. Soha nem végzek 
vele; te talán végzel, mielőtt az én történetem véget ér, mert annak 
nincs vége.

Valaki megkérdezte tőlem: „Hogyan tudsz egyre csak beszélni min-
dennap?" Azt feleltem: „Mert nincs mit tanítani:' Egy nap hirtelen 
megérzed - hogy nem beszélek, nem tanítok. Felismered, hogy nincs 
mit megtanítani, mert nincs igazság.

Milyen fegyelemre tanítalak? Semmilyenre. A fegyelmezett elme is 
elme, sőt még makacsabb, még hajthatatlanabb; a fegyelmezett elme 
még hülyébb. Menj, és nézd meg a fegyelmezett szerzeteseket szerte a 
világon
- keresztényeket, hindukat, dzsainákat. Mindannyiszor, ha 
tökéletesen fegyelmezett embert látsz, ostoba elmét találsz mögötte. 

Megszűnt az áramlás. Annyira lefoglalja, hogy találjon valamit, hogy 
készen áll megtenni bármit, amit mondasz. Ha azt parancsolod: „állj 
fejen egy órán át", hajlandó fejen állni. A vágy miatt van. Ha csak 
úgy lehet elérni Istent, hogy fejen áll egy órán át, hajlandó rá, de 
el kell érnie.

Én nem adok neked semmi elérendőt, semmi vágyat; nincs hová el-
jutni, és nincs mit elérni. Ha ezt felismered, elérted ezt a jelen 
pillanatot. 

Tökéletes vagy ebben a jelen pillanatban; semmit sem kell tenned, 
semmit sem kell megváltoztatnod."
 
fogdoki- - - -2008-04-06 21:15:13    ( 200 )
"Életek millióin át kereső voltál, ezt vagy azt kutattad, ezt a 
tárgyat, azt a tárgyat, ezt a világot vagy azt a világot, de 
kerestél. Most az igazságot keresed, de a mester azt mondja, hogy 
nincs igazság.

Magát a keresés talaját vágja el, kihúzza alólad a talajt, amin 
állsz, amin az elméd áll. Egyszerűen belelök a szakadékba.

Azt mondja a kérdező: „Akkor miért van körülötted ez a sok kereső? 
Ha nincs mit kutatni, és nincs igazság, akkor miért ez a tömeg?" A 
kérdező továbbra is elszalasztja a lényeget. A mester körülnéz, és 
így felel: 

„Én nem látok senkit, nincs itt senki:' A kérdező továbbra is 
elszalasztja a lényeget, mert az intellektus folyton elszalaszt. 
Figyelhetett volna. Ez volt a tény: nem volt ott senki.

Ha nem keresel, nem vagy, mert a kereséstől kapsz egót. Ebben a pil-
lanatban, ha nem keresel senkit, semmit, akkor nem vagy itt - nincs 
tömeg. Ha én nem tanítok semmit - mert nincs mit tanítani, nincs meg-
tanítandó igazság -, ha én nem tanítok senkit, és te nem tanulsz 
semmit, akkor ki van itt? Csak az üresség létezik, és a tiszta 
üresség üdvössége. 

Eltűnnek az egyének, óceáni tudatossággá válnak."
 
fogdoki- - - -2008-04-06 21:10:43    ( 199 )
Egy történet:

A diák, Doko, eljött a mesterhez, és megkér-
dezte tőle:
- Milyen elmeállapotban keressem az 
igazságot?

A mester azt felelte:
- Nincs elme, tehát semmilyen állapotba 
nem tudod tenni, és nincs igazság, tehát nem 
tudod keresni.

Doko nem hagyta magát:
- Ha nincs elme és nincs igazság, miért 
gyűlik össze előtted tanulni mindennap ez a 
sok diák?

A mester körülnézett, és azt mondta: 
- Én senkit sem Iátok.
- Akkor kit tanítasz?
- Nincs nyelvem, hogyan taníthatnék? - hangzott a felelet. 

Akkor Doko szomorúan így szólt:
- Nem tudlak követni; nem értem. 

A mester bólintott:
- Magam sem értem.
 
fogdoki- - - -2008-04-06 21:09:02    ( 198 )
Légy figyelmes, most akár megértheted!
 
fogdoki- - - -2008-04-03 14:36:26    ( 197 )
Egy visszhangos hely  

„A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti 
a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi 
lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, 
nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek 
lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen 
önmagáért kell léteznie - nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen 
eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá. 
Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a 
határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta 
ujjongás, kitörő öröm, a szív illata. És abból, hogy nem vágyik 
semmilyen eredményre, egyáltalán nem következik, hogy nem születik 
eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik, mert bármit adjunk 
a világnak, az visszatér, visszaverődik. A világ visszhangos hely. 
Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretetet adunk, 
szeretet jön vissza. De ez egy természetes jelenség; felesleges 
gondolkodnod róla. Elég, ha bízol abban; önmagától történik. Ez a 
karma törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit adsz, azt kapod. 
Tehát felesleges gondolkodnod róla, mert automatikus. Gyűlölj, és 
gyűlölni fognak. Szeress, és szeretni fognak.” 
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:30:45    ( 196 )
"Nyitottság 


Engedd, hogy jöjjön a szél, engedd, hogy jöjjön a nap - mindent 
fogadj szívesen. Amint egyszer ráhangolódtál, hogy nyitott szívvel 
élj, sosem zárulsz be többé. De kell egy kis időt rászánnod. És 
neked kell elérned azt a nyitottságot, máskülönben újra bezárulsz.
A nyitottság sebezhetőség. Amikor nyitott vagy, ugyanakkor azt is 
érzed, hogy beléd hatolhat valami rossz. Ez nem csupán egy érzés; ez 
egy lehetőség. Ezért zárulnak be az emberek. Ha kinyitod az ajtót 
egy barát előtt, az ellenség is beléphet rajta. Az okos emberek 
bezárják az ajtajukat. Hogy elkerüljék az ellenséget, még a 
barátoknak sem nyitnak ajtót. De akkor az egész életük halott lesz.
Pedig semmi sem történhet, mert alapjában véve nincs semmi 
veszítenivalónk - semmi, amit ne veszíthetnénk el. Amit 
elveszíthetünk, azt nem is érdemes megtartani. Amikor ezt megérted, 
akkor már nyitott maradsz.
Én azt látom, hogy még a szerelmesek is védik magukat. Azután sírnak 
és könnyeznek, mert semmi sem történik. Bezárnak minden ablakot, és 
fulladoznak. Semmilyen fény nem jön be, és szinte lehetetlen így 
élni, mégis elevickélnek valahogy. De nem nyílnak meg, mert a friss 
levegő veszélyesnek tűnik.
Ezért, amikor nyitottnak érzed magad, próbáld kiélvezni. Ezek ritka 
pillanatok. Ezekben a pillanatokban mozdulj ki annyira, hogy 
megtapasztalhasd a nyitottságot. Amint egyszer ott a tapasztalat, 
szilárdan a kezedben, akkor megszabadulhatsz a félelemtől. Látni 
fogod, hogy a nyitott lét kincs, amelyet értelmetlenül 
elveszítettél. És az a kincs olyan, hogy senki sem veheti el tőled. 
Minél inkább megosztod másokkal, annál nagyobbra nő. Minél 
nyitottabb vagy, annál inkább vagy. "
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:28:55    ( 195 )
"Feltétel nélkül  

Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; 
minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol 
el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben. 
A szeretet nem sokat törődik azzal, hogy a másik érdemes-e arra, 
hogy kapjon. Ez fukar hozzáállás, a szeretet pedig sosem fukarkodik. 
A felhő sosem törődik azzal, hogy az égbolt megérdemli-e. Esőt 
hullat a hegyekre, a sziklákra; mindenre, mindenhol. Feltétel nélkül 
ad, kikötések nélkül.
Ilyen a szeretet is: egyszerűen ad, élvezi, hogy adhat. Bárki, aki 
hajlandó elfogadni, kaphat belőle. Nem kell megérdemelnie, nem kell 
beleillenie semmilyen speciális kategóriába, nem kell megfelelnie 
semmilyen minősítésnek. Ha szükség van ezekre a megfelelésekre, 
akkor az, amit adsz, az nem szeretet, hanem valami más. Amint 
egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél 
többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el 
másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.
A közönséges gazdaságtan egészen más: ha odaadsz valamit, azt 
elveszíted. Ha meg akarsz tartani valamit, nem szabad odaadnod. 
Gyűjtögess, légy fukar. Ennek épp az ellenkezője igaz a szeretetre: 
ha szeretnél belőle, ne légy fukar; máskülönben meg fog halni, 
áporodottá válik. Egyre csak adj, és friss források támadnak. Friss 
folyók áramlanak lényedbe. A létezés egésze beléd áramlik, ha 
feltétel nélkül adsz; ha adásod teljes. "
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:27:57    ( 194 )
"Kapcsolódás  

Minél összpontosultabb vagy, annál ellazultabb leszel, annál nagyobb 
az esélye annak, hogy mélyen belemész egy kapcsolatba. 
Te vagy az, aki belemegy egy kapcsolatba. Ha te nem vagy ott - ha 
feszült vagy, ha béna, nyugtalan és széttöredezett vagy -, ki fog 
mélyen belemenni egy kapcsolatba?
Széttöredezettséged miatt nagyon félsz eljutni egy kapcsolat mélyebb 
rétegeihez, mert ott felszínre bukkanhat a valóságod. Fel kell 
tárnod a szívedet, és szíved csupa töredék. Nem egyetlen személy van 
benned, hanem egy egész tömeg. Ha igazán szeretsz valakit, és 
feltárod a szívedet, a másik azt fogja hinni, hogy egy tömeg vagy, 
nem egy személy - ez a félelem oka.
Ezért létesítenek az emberek alkalmi viszonyokat. Nem akarnak mélyre 
menni; csak összeütköznek, aztán továbbállnak, csak a felszínt 
érintik, és máris menekülnek, mielőtt bármilyen kötelezettségük 
támadna. Csak egy kis szex, ami szintén elszegényedett, felszínes. 
Csupán a határok találkoznak, ami egyáltalán nem szerelem; testileg 
talán megkönnyebbülést nyújt, katarzist, de annál nem több.
Ha a kapcsolat nem túl intim, megtarthatjuk maszkjainkat. Ha 
mosolyogsz, neked nem kell mosolyognod, csupán a maszk mosolyog. Ha 
igazán mélyre akarsz menni, tartasz attól, hogy veszély leselkedik 
rád. Meztelenül kell menned - és a meztelenség azt jelenti, hogy a 
bensődben rejtőző minden probléma ismertté válik a másik előtt. "
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:26:46    ( 193 )
"Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az 
élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned. 
  
Minden egyénnek tudatosnak, ébernek és figyelmesnek kell lennie, 
kísérleteznie kell az élettel, hogy rájöjjön, mi a jó neki. Minden, 
ami békét, nyugalmat, üdvöt ad, közelebb visz a létezéshez és annak 
végtelen harmóniájához - az jó. És minden, ami konfliktust, 
boldogtalanságot, fájdalmat okoz - az rossz. Ebben senki sem dönthet 
helyetted, mert minden egyénnek megvan a saját világa, a saját 
érzékenysége. Egyediek vagyunk. Ezért a formulák nem fognak működni. 
Az egész világ ezt bizonyítja.
Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az 
élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a 
helytelen. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a 
tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, 
hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait. A 
jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban 
vár. Hanem itt és most.
Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj. Az 
érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi 
helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. És azáltal, hogy ezt 
felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek 
szert. Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös. 
Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég."
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:25:49    ( 192 )
„Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol. Az 
egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. 
És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi 
erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, 
gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás 
várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt 
csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, 
főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán 
megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett 
volna.” 
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:18:12    ( 191 )
"Hosszú korszakokon át, újra és újra elmondták már ezt... az összes 
vallásos ember ezt mondogatta: "Egyedül érkezünk ebbe a világba, és 
egyedül is távozunk." Minden összetartozás illúzió. Az összetartozás 
ideája azért jelenik meg bennünk, mert egyedül vagyunk, és ez fáj. 
Mi az egyedüllétünket együttlétbe akarjuk fojtani... Ezért olyan 
fontos nekünk a szerelem. Próbáld megérteni a dolog lényegét. 
Általában azt gondolod, azért szerettél bele valakibe, mert az 
illető gyönyörű. De ez nem így van. Az igazság az, hogy azért leszel 
szerelmes, mert képtelen vagy egyedül maradni. Ezért menekülsz, 
ezért próbálsz valahogy kitérni önmagad elől. Vannak, akik nem 
emberekbe, hanem a pénzbe szeretnek bele. Ők a pénzt és a hatalmat 
kezdik hajkurászni, aztán politikus lesz belőlük. Ez is csak 
egyedülléted elkerülését szolgálja. Ha megfigyeled az embert, ha 
alaposan megfigyeled önmagad, meg fogsz lepődni - az ember minden 
tevékenységét visszavezetheted egyetlen egy kiindulóponthoz. Ez 
pedig nem más, mint az egyedülléttől való félelem. Minden más csupán 
kifogás. Az igazi ok, hogy nagyon egyedül érzed magad."
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:15:34    ( 190 )
"Elkötelezettség 


Az elkötelezettséget nem lehet erőltetni. Tedd olyan boldoggá a 
társadat, hogy úgy érezze, nincs szüksége semmilyen más kapcsolatra. 
De épp ellenkezőleg, a legtöbb ember annyi problémát gyárt, hogy még 
ha a társa nem is gondolt másik kapcsolatra, elkerülhetetlenül 
gondolni fog rá, hogy elmeneküljön.Ez az egyik legmélyebben 
gyökerező probléma minden férfi-nő kapcsolatban. A férfinak nagyobb 
igénye van szabadságra, mint szeretetre, a nőnek pedig nagyobb 
igénye van szeretetre, mint szabadságra. Ez a probléma mindenütt a 
világon, minden pár esetében. A nő egyáltalán nem nyugtalankodik a 
szabadság miatt. Hajlandó rabszolgává válni, feltéve, hogy a másikat 
is rabszolgává teheti. Hajlandó belemenni bármilyen 
elkötelezettségbe, ha a másikat is beleerőltetheti egy 
elkötelezettségbe. Hajlandó börtönben élni, ha a másik is hajlandó 
egy sötét cellában élni.A férfi pedig hajlandó még a szeretetet is 
feláldozni, ha túl nagy veszélybe kerül a szabadsága. A nyitott 
égbolton szeretne élni, akár egyedül is. Vágyik a szerető 
kapcsolatra, de az sötétté és rabsággá válik. Tehát ez a 
probléma.Tudatosulnia kell benned, hogy a túl nagy elkötelezettség 
és a túl nagy szabadság iránti vágy egyaránt éretlenség. Valahol 
egyezségre kell jutnod a másikkal. Amint egyszer megérted, hogy a 
férfinak nagyobb szabadságra van szüksége, félreteszed az 
elkötelezettség iránti igényedet. Amint a férfi megérti, hogy a 
nőnek elkötelezettségre van szüksége, félreteszi a szabadság iránti 
igényét, ennyi az egész. Ha szeretsz, hajlandó vagy egy kis 
áldozatot hozni. Ha nem szeretsz, jobb, ha különváltok.
"
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:13:17    ( 189 )
"A kapcsolatokról 

Amit mi érzünk, az közöny és megszokás; magától értetődőnek vesszük 
a másikat, és ezzel a kapcsolat lényege meghal. Ő a te férjed, ő a 
te feleséged... és ezzel meghalt az érzelem. Ebben a viszonyban már 
nincs izgalom, nincs kaland, nincs vágy. A másikból tárgy lett, egy 
eszköz, egy bútordarab. A másik már nem rejtély nem misztérium. Nem 
új csak megszokás.
És ne feledd, idővel minden meghal. A felszín hamar megszokott és 
unalmas lesz - de a középpont mindig új marad. A felszín nem 
maradhat új, mert megöregszik, beporosodik, megrepedezik. De a 
középpont mindig új és fiatal. A lelked... az se gyerek, se fiatal, 
se öreg... A lelked mindörökké üde és friss. A léleknek nincs kora. 
Tégy egy kísérletet. Lehetsz fiatal, lehetsz öreg... csukd be a 
szemed és indulj felfedező útra. Próbáld érezni a lelked 
életkorát... felbecsülni a korát... öreg az? vagy fiatal? Érezni 
fogod, hogy egyik sem - a lélek mindig új.
Nem öregszik. Miért? Mert a léleknek nincs kora. Az nem tartozik az 
időhöz.
Az idő folyamán minden lefelé csorog, öregszik. Az ember világra jön 
és a test azonnal öregedni kezd! Amikor a csecsemő egy hetes, hét 
nappal máris közelebb került a halálhoz. Ennyivel kevesebb van neki 
hátra. Elköltött az életéből egy hetet. Közeledik a halál felé, már 
csak idő kérdése...
Minden, ami az időben mozog, öregszik és elmúlik. Ha belépett az 
időbe, már öregszik, már haldoklik. A test öregszik, a felszín 
öregszik. Abba nem lehetsz örökké szerelmes. Ébredj fel! Meddig 
fogod még a testet bálványozni?
A lélek, a középpont azonban mindig fiatal. És ha megtaláltad a 
kapcsolatot a középponttal, akkor a szerelem minden pillanatban egy 
új felfedezést tartogat számodra. Akkor a mézesheteknek soha nincs 
vége. Ha a mézesheteknek vége szakad, akkor az nem is volt szerelem -
 csak ismeretség.
És még egy dologra emlékezz: ha valami nem tetszik, te mindig a 
másikat okolod. Ha valami nem úgy történik, ahogy szerinted kellene, 
akkor azért mindig a másik a felelős. Ám ez a hozzáállás megöli a 
fejlődés minden lehetőségét. Ne feledd: mindig te vagy a felelős, 
neked kell változnod. Dobd el azokat a tulajdonságaidat, amik a 
problémát okozzák. Legyen a szerelem a lélek evolúciója.
Mint ahogy az eladói tanfolyamokon tanítják: "A vevőnek mindig igaza 
van". Én is ezt szeretném veletek megértetni, hogy a szerelemben is, 
a kapcsolatok világában is ugyanez a helyzet: a másiknak mindig 
igaza van, a hibás mindig te vagy.
Ha valóban ott a szerelem, az ember ezt így érzi: „...valami nincs 
rendben velem; az én hibám, hogy a kapcsolatunk nem tökéletes." És 
ezt mindkét partner egyformán így érzi! És akkor a szerelem egyre 
nagyobb, egyre erősebb lesz, és a középpontok kinyílnak, a gátak 
leomlanak.    De ha azt hiszed, hogy a másik a hibás, akkor elzárod 
magad, és ezzel együtt partneredet is. Mert akkor ő is azt fogja 
hinni, hogy te vagy a hibás. A gondolatok ragályosak - még akkor is, 
ha nem mondtál semmit, ha csak gondoltad... és közben bájosan 
mosolyogtál; úgy viselkedtél, mintha minden rendben lenne, mintha a 
feleséged nagyszerű ember lenne, tökéletes, tervezni se lehetne 
jobbat... de a feleségedet nem csaptad be. Még akkor sem, ha kiváló 
színész vagy; valami volt a szemedben, a mozdulataidban, az arcod 
barázdáiban. Hiába próbáltad azokat kiigazítani, hiába simogattad a 
kezét... Tudat alatt jelezted, hogy nincs igaza. És ha azt mondod 
vagy azt érzed, hogy a másiknak nincs igaza, akkor a másik is azt 
gondolja és azt érzi, hogy neked nincs igazad.
 A kapcsolat zátonyra futott. Mindketten elzárjátok magatokat. Te 
azt mondod, ő a hibás, és a másik azonnal védekezni kezd... és a 
kerítés ott van megint, be vagy zárva mögé.
Ne feledd: a szerelemben mindig te vagy a hibás. És ezzel a 
felismeréssel megnyílik egy új lehetőség, és a partnered is érzi 
ezt. A partner érzése belőled ered. Ha közel vagytok egymáshoz 
lélekben, az érzés és a gondolat átugrik, mint a szikra, és attól a 
másik lángra kap. Még akkor is, ha egy szót sem szóltok, csak 
csendben ültök, az összeköttetés ott van: a szerelem.
A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmes párnak a csend a 
tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól értik egymást. Ha 
számodra a szerelem egy szádhava, akkor eszedbe sem jut, hogy a 
másik a hibás. Akkor önmagadban próbálod a hiba okát feltárni és 
megszabadulni tőle.
Ám ez nem lesz könnyű, mert ez az egód ellen irányul. Nem lesz 
könnyű, mert ez sérti a büszkeségedet. Nem lesz könnyű, mert ezzel 
megszűnik a dominanciád, megszűnik a birtoklás. Nem nyersz többé 
erőt abból, hogy birtoklod a másikat. Ez megöli az egót - ezért nem 
könnyű.
De épp ez a cél: elpusztítani az egót. Mindegy, milyen irányból 
közelíted meg belső világodat - szerelem, meditáció, jóga, ima -, 
mindegy melyik úton közeledsz a Tudat felé, a cél egy: az ego 
halála. Levetni lényedről mindazt, ami hamis, elhajítani az egót.

És a legkönnyebb út ehhez a szerelem, hiszen ez olyan természetes! A 
szerelem a legtermészetesebb vallás. 
"
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:11:06    ( 188 )
"Eltévedés:

Ahhoz, hogy megismerjünk valamit, el kell veszítenünk.
Mindenki letér a belső világába, belső terébe vezető útról, és 
lassanként éhezni, sóvárogni kezd utána.
Éhség támad benne, szomjúságot érez. Hívás érkezik legbensőbb 
énjétől, hogy térjen haza, és az egyén utazni kezd. Ezt jelenti 
keresőnek lenni. Visszatérés abba a meleg, belső térbe, amelyet egy 
napon elhagytunk. Nem szerzel vele semmi újat. Olyasmit szerzel 
vele, ami mindig is ott volt, most mégis nagy nyereség lesz, mert 
végre először látni fogod, mi is az. Amikor utoljára abban a térben 
voltál, magától értetődőnek tekintetted.
Képtelenek vagyunk tudatosítani magunkban valamit mindaddig, amíg el 
nem hagytuk. Ezért minden jó. Az eltévedés is jó. A bűnbeesés is jó, 
mert ez a szentté válás egyetlen módja. 
"
 
fogdoki- - - -2008-04-03 00:09:07    ( 187 )
Ne magyarázkodj!  


Az életben nem minden igényel magyarázatot. Nem a mi feladatunk, 
hogy bármit is elmagyarázzunk másoknak. Minden, ami mély, mindig 
megmagyarázatlan. Az, amit meg tudsz magyarázni, nagyon felszínes. 
Vannak dolgok, amiket nem tudsz megmagyarázni.
Ha szerelmes leszel valakibe, hogyan magyarázod meg, hogy miért 
lettél szerelmes? Minden válaszod ostobán fog hangzani: az orra 
miatt, az arca miatt, a hangja miatt. Ezek a dolgok mind említést 
sem érdemelnek - de valami van abban a személyben. Azok a dolgok 
feltehetően részét képezik annak, amiért szereted őt, de az 
a "valami" mindennél nagyobb. Az a valami több mindennél. 

/ Osho / 
 
fogdoki- - - -2008-03-29 19:30:58    ( 186 )
Az olyan egyoldalú és szabályos lenne. És az Univerzum 
szabálytalan...
Máshol meg nem tudok lenni :-)
Előzmény: berkes ( 185 ) 
berkes- - - -2008-03-29 14:56:16    ( 185 )
Akarunk koanokat olvasni, ha
- helyesen gondolkodsz,
- helyesen írsz,
- ott vagy ahol lenned kell és nem máshol.
Előzmény: fogdoki ( 184 ) 
fogdoki- - - -2008-03-29 09:29:43    ( 184 )
a koanok kritikája...

Vedd észre, hogy a koan szempontjából teljesen mindegy, hogy 
csavarosak volak-e a fa ágai.

Vedd észre, hogy a koan szempontjából teljesen mindegy, hogy 
szétágózaóak volak-e a fa gyökerei.

Vedd észre, hogy a koan szempontjából teljesen mindegy, hogy 
csípősek volak-e a fa levelei.

Vedd észre, hogy a koan szempontjából teljesen mindegy, hogy kábító 
volt-e a fa illata.

A koan szempontjából csak egy dolog lényeges, Nan Ti nem mondott 
semmit.

Akartok még koanokat olvasni - minek?
Előzmény: fogdoki ( 183 ) 
fogdoki- - - -2008-03-27 11:38:25    ( 183 )
A HASZONTALANSÁG HASZNA 

Nan Pei Ce Ki a Sang-i dom-bok között barangolván, megpillantott egy 
óriási nagy fát. Akár ezer fogat is elfért volna árnyékában. Ce Ki 
így szólt:

“Micsoda fa is ez! Mily roppant faanyag lehet benne!”

Am mikor föltekintett a magasba, észrevette, hogy a fa ágai oly 
csomósak és csavarosak voltak, hogy egyáltalában nem lehetett volni 
akár csak egy gerendát is faragni be1ő1ük; mikor pedig lenézett a 
gyökerére, látta, hogy az annyi felé ágazott el, hogy sem koporsót, 
sem másféle ládát nem lehetett volna készíteni fájából. Amikor 
megnyalta egy levelét, csípős íz marta ki a száját; szagától meg 
három napra is kábulatba esett volna az ember.

“Ez aztán valóban egy semmirevaló fa - mondta a bölcs -, s épp ezért 
tudott ilyen hatalmasra nőni. Ah, ezért kell haszon nélkülien élnie 
a szellem emberének is!”

[« tartalom ]
 
fogdoki- - - -2008-03-27 11:38:05    ( 182 )
A BÖLCS ÉS AZ URALKODÓ

Nyü Sang miniszter közbenjárására Szü Vu Kui kihallgatást nyert Vu-
nál Vei hercegénél. Vu herceg sajnálta őt és így szólt:

“Beteg vagy tán, uram? Az élet a hegyekben és erdőkben kimerített, 
ezért határoztad el, hogy fölkeresel?”

Szü Vu Kui így szólt:

“Azért jövök, hogy Fenséged iránti részvétemet kifejezzem: mi címen 
sajnál engem Fenséged? Ha Fenséged szabadjára engedi vágyait és 
kívánságait, minden hajlamát és ellenszenvét, életereje meg fogja 
sínyleni; ha azonban vágyait és élvezeteit elnyomja, hajlandóságait 
és ellenszenveit gátolni igyekszik, ettől nagyon fog szenvedni. 
Ezért sajnálom én Fenségedet - mi oka volna Fenségednek engem 
sajnálni?

Vu herceg találva érezte magát és nem válaszolt.

Rövid hallgatás után Szü Vu Kui újra beszélni kezdett:

“El szeretném mondani Fenségednek, hogy ítélem meg a kutyákat. A 
legközönségesebb fajta csak telezabálja magát és egyébbel nem 
törődik ezenkívül, akárcsak a vadállatok. Középső fajta az, amely, 
mintha mindig a napba tekintene. De a legmagasabbrendű fajta az, 
amely a vadászatban teljesen megfeledkezik magáról. Még jobban értek 
a lovakhoz. Ha olyan lovat látok, amely nyílegyenesen fut, olyan 
fordulatra képes, mint amilyet szögmérővel mérnek, pontosan 
derékszöget ír le s olyan kört, mintha körzővel rajzolták volna - az 
ilyen lovat méltónak tartom egy állam uralkodójához. De hol van ez 
még a világbirodalom uralkodójához méltó lótól? Ennek a vérében van 
a tudása: szinte mindenről megfeledkezve, elveszetten száguld, háta 
mögött hagyja a port s eltűnik az emberek szeme elől.”

Vu herceg örvendezett és nagyot kacagott.

Szü Vu Kui ekkor eltávozott. Nyü Sang, a miniszter megkérdezte:

“Uram, hogyan csinálod, hogy hercegünknek tanácsot tudsz adni? Én 
csak a dalok, a történelmi írások, a ceremóniák és a zene könyveivel 
tudom őt foglalkoztatni s azokkal a harcászati írásokkal, amelyek 
behatóan tárgyalnak minden lehető körülményt. De hiába teszem, 
hercegünk még soha sem derült föl. Ugyan mit tudtál neki mondani, 
hogy ily vidám lett tőle?”

Szü Vu Kui így szólt:

“Elmeséltem neki, hogyan ítélem meg a kutyákat és lovakat.

“Vagy úgy” - hümmögött Nyü Sang.

“Nem tudod te - szólt Szü Vu Kui – milyen az, amikor valakit messze 
távol űznek hazájától? Ha néhány napi távollét után találkozik egy 
régi ismerősével, nagyon örül neki; ha hetekig és hónapokig távol 
van hazájától s akár olyan valakivel is találkozik, akit otthon csak 
egyszer látott, már ennek is nagyon örül; ha pedig évekig van távol, 
már akkor is boldog, ha valakit olyant lát, aki hasonlít a 
hazájabeliekhez. Nem igy van ez mindenkivel? Minél tovább van valaki 
távol az emberektől, annál hevesebben vágyódik utánuk Ha valaki a 
pusztába vonul, ahol tüskés cserje szegélyezi a menyétek útját, ahol 
lépésről-lépésre lehet csak óvatosan előrehaladni, mily öröm neki, 
ha egyszerre emberi léptek zaját hallja meg! S még mennyivel nagyobb 
öröm, ha hirtelen testvérének, vagy rokonána hangjára figyel föl! 
Valóban, hercegünk mellett már nagyon rég hangzott el igazi emberi 
szó!”
 
fogdoki- - - -2008-03-27 11:34:07    ( 181 )
"Fölösleges dolgokról beszélsz” - szólt Hui Ce Csuang Ce-hez.

“Kell ismernünk a fölöslegest, mielőtt a szükségesről szólhatunk. A 
föld nagy és széles, de az embernek ahhoz hogy megálljon rajta, épp 
elegendó akkora hely, amekkorán a lába elfér. Ha azonban közvetlen a 
lába mellett az alvilágig tátongó hasadék nyílna meg, lenne még 
valami haszna az embernek abból a helyből, amelyen áll?”

“Semrni haszna sem lenne” - felelt Hui Ce.

“Világos tehát - szólt Csuang Ce - hogy a fölösleges is szükséges."
 
dit- - - -2008-03-21 11:21:57    ( 180 )
„Csuang-ce mester sétálgatott egyszer tudós barátjával a Hao partján,
s hirtelen így kiáltott fel:
-Milyen vidáman ugrándozik ki a vízből ez a pisztráng! Ez a halak
boldogsága!
-Te nem vagy hal – szólt a tudós -, honnan tudod tehát, mi a halak
boldogsága?
-Te nem vagy én! – felelte derűsen  Csuang-ce. – Honnan tudod tehát,
hogy én nem tudom, mi a halak boldogsága?!
-Én valóban nem vagyok te – vágta rá szigorú logikával a tudós - , s
ezért nem tudhatok rólad mindent. De te sem vagy hal, tehát bizonyos,
hogy te sem tudhatod, mi a halak boldogsága!
Csuang-ce erre ezt felelte:
-Kérlek térjünk vissza az alaphoz. Azt kérdezted, honnan tudom, mi a
halak boldogsága. Tehát már tudtad, hogy én tudom!... Nos hát, itt
tudtam meg a Hao partján.”
 
Szilva- - - -2008-03-17 09:13:42    ( 179 )
"A mester úgy érezte, szüksége van egy kutyára. De rájött, hogy egy 
kutyának nincs szüksége mesterre. Ezért vett egy kutyát."

"Mester, hogyan érhetem el a megvilágosodást?

- Nem így.

- Akkor hát hogyan?

- Így sem.

A tanítvány ekkor megvilágosodott."


 
berkes- - - -2008-03-09 07:32:59    ( 178 )
Újabb részlet Masutatsu Oyama könyvéből (a mostani hírlevélben
olvashatod):

Van egy barátom, aki egy kereskedelmi vállalatnál dolgozik, éles eszű
és azonnal megnyeri azoknak a bizalmát, akikkel kapcsolatba kerül. Azt
mondják, hogy a társaság sikere az ő talentumától függ, bár soha nem
fejezte be tanulmányait. Amikor e barátom 1947-48-ban gyökértelenül
csapódott ide-oda, a társaság elnöke felkarolta, munkát adott neki és
segített felszínre hozni képességeit.

Egy napon tanácsért fordult hozzám. Úgy tűnt, hogy cégének gyors
növekedése igen súlyosan érintett egy másik nagy társaságot ugyanebben
az üzletágban. A rivális társaság megpróbálta elcsábítani barátomat, s
ily módon letörni a konkurenciát. Kémkedtek utána, majd egy tízmillió
yen-re szóló csekket küldtek a lakására. ” Mit tegyek Oyama? -
kérdezte. Ahogy most a dolgok állnak nem engedhetem meg magamnak, hogy
saját házat vegyek. Ám ha céget cserélek, kétszer annyit keresek majd,
és ebből a tízmillióból a házra is telik. Mégis aggályaim vannak, mert
nem szeretném hátba támadni Mr. A-t.” / a társaság elnökét ahol
dolgozott. / Elmondtam neki, hogy a változtatás lehet hogy élete nagy
lehetősége, ha azt a több pénz szempontjából nézzük, de ha megteszi,
számos ember, aki bízott benne, megszakítja vele kapcsolatát, mert
elárulta Mr. A-t. Hozzátettem még, hogy én leszek az első aki szóba
sem áll vele. Barátom lehorgasztotta a fejét, megfogadta a tanácsot és
megköszönte azt.

Néhány ével később Mr. A. véleményemet kérte azzal kapcsolatban, hogy
eme barátomat nevezné ki a cég elnökévé, lévén ő maga nyugdíjkorú. Még
saját fia ellenében is barátomat tartotta alkalmasnak eme vezetői
posztra. Azt mondtam, kitűnő elgondolás. Majd könnyeket csaltam a
szemébe, amikor elmeséltem, hogy barátom a roppant kísértés ellenére
milyen hűséges maradt, amiről Mr. A. eddig még semmit sem hallott.
Később, mint elnök, barátom tovább növelte cége befolyását mind
otthon, mind pedig a tengerentúlon.
 
jitsulány- - - -2008-03-03 22:12:19    ( 177 )
Egy francia harcművészeti magazinban(Bushido) a hónap mondása: 
>>La cimetiére est pleine de personnes qui se croyaient 
indispensables.<< 
="A temető tele van olyan emberekkel, akik nélkülözhetetlennek 
hitték magukat."
 
fogdoki- - - -2008-02-09 19:26:56    ( 176 )
Ez még belefér a koanba :-??

„Egy ember nagyon beteg volt, és minden elképzelhető módszert 
kipróbált, hogy meggyógyuljon. De semmi nem használt. Végül elment 
egy hipnotizőrhöz. A hipnotizőr azt javasolta neki, hogy ismételje 
állandóan azt, hogy `Nem vagyok beteg, nem vagyok beteg, nem vagyok 
beteg...' legalább tizenöt percig minden reggel, és tizenöt percig 
minden este, ez a minimum...

-Vagy inkább egész nap, amikor csak eszébe jut - mondta ismételje: 
nem vagyok beteg...

Pár nap múlva már valóban jobban érezte magát, és néhány hét múlva 
teljesen meggyógyult. Elmondta feleségének, hogy történt:

-Nagy csoda ez, asszony! Talán vissza kellene menni a hipnotizőrhöz 
egy másik csodáért... - mondta - Kevés bennem a nemi vágy, nem igaz? 
Nem csináljuk elég gyakran. Tudod, valahogy nem kívánom... - A 
feleség nagyon örült:

-Igazad van, menj el hozzá még ma - mondta... mert már régen 
hiányolta férje vágyát.

A férj visszament a hipnotizőrhöz, és amikor este hazatért a feleség 
megkérdezte:

-Na mit javasolt... mit mondott, most mit kell ismételgetned?
De a férj nem mondta meg. És csakugyan, néhány hét múlva megjött az 
étvágya. A feleség nagyon kíváncsi volt, nem hagyta annyiban: 
-Mondd már meg, mit mondott neked az a hipnotizőr ? De a férj csak 
nevetett, és nem mondott semmit.

Egy reggel, a feleség csendben felkelt, és a fürdőszobaajtóhoz 
tapasztotta a fülét. A férj halkan ezt ismételgette: `Nem ő a 
feleségem, nem ő a feleségem, nem ő a feleségem...' „
 
fogdoki- - - -2008-02-09 19:24:14    ( 175 )
„Van egy híres tibeti parabola:

Egy ember éveken keresztül szolgált egy mesternél. De ez a szolgálat 
nem volt mentes minden ambíciótól. A tanítvány meg akart szerezni 
egy bizonyos titkot a mesternél. Azt hallotta, hogy a mesternek 
csodálatos képességei vannak, csodákat tud tenni. Ezzel a titkolt 
vággyal a fejében szolgált a mesternél nap nap után, de sosem merte 
szóvá tenni. Ám a mester tudatos volt, és látta a tanítvány 
motivációit. Egy napon aztán így szólt:

- Jobb lenne, ha elmondanád, mi jár a fejedben, mert én úgy látom, 
hogy a szolgálatod mögött állandóan ott lebeg egy motiváció. Nem 
szeretetből cselekszel, egészen biztosan nem. Nincs benned alázat és 
szeretet; érdekből cselekszel. Mondd el tehát kérlek, mi az, amit 
akarsz?

Az ember már nagyon várta ezt az alkalmat. Azt felelte: - A titkodat 
szeretném, a csodatevő titkot.

- Hát miért nem ezzel kezdted már az elején? - kérdezte a mester. - 
Miért pazaroltad ilyen sokáig az idődet? Már az első napon 
megkérdezhetted volna ezt tőlem, amikor idejöttél. Csak kínoztad 
önmagadat is, meg engem is... mert én nem szeretem, amikor az 
emberek érdekből cselekszenek körülöttem. Rossz rájuk nézni. 
Alapvetően kapzsik, mohók, és a mohóság csúnyává teszi az embert. A 
titok egyszerű... miért nem kérdezted már az első napon? Íme...

Leírt egy darab papírra egy rövid mantrát, csak három sort: Buddham 
saranam gaccshámi, szangham saranam gaccshámi dhammam saranam 
gaccshámi - Buddha lábai elé járulok; Buddha közösségének lábai elé 
járulok; a dhamma, a végső törvény lábai elé járulok.

És a mester azt mondta az embernek:

- Vidd ezt a mantrát magaddal, ismételd el ötször, csak ötször. 
Nagyon egyszerű. De van egy feltétel, amit nehogy elfelejts: 
miközben a mantrát ismétled, végy egy fürdőt, zárd be az ajtót, ülj 
csendben.., és mantrázás közben még véletlenül se gondolj majmokra.

- Ugyan már mester, miféle butaság ez? - felelte. - Miért gondolnék 
közben majmokra? Egész életemben szinte sosem gondoltam majmokra!

- Az a te dolgod, - felelte a mester -, de nekem el kellett mondanom 
a feltételt is. Így kaptam én is ezt a mantrát, ezzel a feltétellel. 
Ha eddig sosem gondoltál majmokra, akkor az nagyszerű. Most menj 
haza, és ne is gyere hozzám vissza többé. Most már tudod mi a titok, 
ismered a feltételt. Teljesítsd a feltételt, és csodatévő hatalmad 
lesz, mindent megtehetsz, amit csak akarsz: repülhetsz fent a 
magasban, olvashatsz az emberek gondolataiban, bármit materializálni 
tudsz, meg minden ilyesmi.

Az ember hazarohant, még megköszönni is elfelejtette a mesternek. 
Ilyen a mohóság: nem ismeri a köszönetet, nem ismeri a hálát. A 
kapzsiságnak fogalma sincs a háláról, sosem találkozik vele. A 
mohóság egy tolvaj, és a tolvajok sosem mondanak köszönetet.

Az ember rohant hazafelé, de nagyon meghökkent, mert még haza se 
ért, de már megjelentek a majmok a fejében. Sok különböző fajta 
majom bukkant elő: kicsi, nagy, piros szájú, fekete szájú, és ettől 
nagyon zavarba jött - „Mi történik?" Valójában semmi más gondolata 
nem volt, csak a majmok. Azok meg csak egyre nőttek és sokasodtak 
benne.

Hazaért, fürdőt vett, de a majmok nem tágítottak. Most már kezdte 
sejteni, hogy ezek a majmok mantrázás közben sem fogják békén 
hagyni... Még hozzá sem fogott a mantrához, csak készülődött; 
bezárta az ajtót, és a szoba telis-tele volt majommal. Annyira tele 
volt a szoba, hogy már ő is alig fért el benne! Becsukta a szemét, 
és ott is csak majmokat talált; kinyitotta a szemét, és most is csak 
majmokat látott. El sem tudta hinni, mi történik! Egész éjjel 
próbálkozott Újra és újra fürdőt vett, újra és újra megpróbálta, de 
nem sikerült, minden próbálkozása kudarcba fulladt.

Reggel elment a mesterhez, visszaadta neki a mantrát, és azt mondta:

- Inkább visszaadom ezt a mantrát, tartsd meg. Engem teljesen 
megőrjít! Már nem akarok semmilyen csodát, csak kérlek, segíts 
megszabadulni ezektől a majmoktól!”
 
jedike- - - -2008-01-22 17:21:11    ( 174 )
A híres taoista mester, Chuang Tzu egyszer azt álmodta, hogy egy
lepke, aki ide-oda szálldos. Álmában nem tudatosult emberi
személyisége, õ csak egy lepke volt. Hírtelen, amikor felébredt, újbol
érzékelte személyiségét. De ezt gondolta magában : "Egy ember voltam,
aki azt álmodta hogy lepke, vagy egy lepke vagyok, aki azt álmodja,
hogy ember?"
 
jedike- - - -2008-01-22 17:19:57    ( 173 )
Egy harcmûvészetet tanuló ifjú egy kérdéssel fordult tanítójához. "
Szeretném továbbfejleszteni harci tudásomat. Szeretnék egy másik
mestertõl tanulni, hogy egy másik fajta stílust sajátíthassak el. Mit
gondolsz errõl?"
"A vadász, aki két nyulat kerget," válaszolta a mester, "egyiket sem
fogja meg."
 
fogdoki- - - -2008-01-11 00:24:50    ( 172 )
Bár már úgy tűnik, hogy angol nyelven is olvashatom kedvenc 
misztikusaimat, remélem ezek a kis történetek továbbra is lelkes 
olvasóközönségre találnak :-)


"Egyszer egy tolvaj meglátogatta Nágárdzsunát, az egyik 
nagy buddhista misztikust. Azt mondta neki:

- Idefigyelj, én már rengeteg tanítónál és mesternél jártam. 

Mind ismer engem, mert én egy nagyon híres tolvaj vagyok, 
valójában ebben az országban én vagyok a tolvajok mestere, 
tehát mindenfelé ismernek. Abban a pillanatban, amint oda-
értem hozzájuk, az összes tanító azzal kezdte: „Először is fel 
kell hagynod az emberek meglopásával, kirablásával. Dobd el 
az életmódodat, aztán majd beszélhetünk." Csakhogy én ezt 
nem tudom megtenni. Így a dolog ott és akkor mindig abba 
is maradt. Most hozzád jöttem. Te mit mondasz?

Nágárdzsuna így felelt:

- Te minden bizonnyal tolvajokat látogattál meg eddig, 
nem pedig mestereket. Miért kellene egy mesternek foglal-
koznia azzal, hogy te lopsz vagy sem? Engem csöppet sem 
érdekel. Tégy, amit akarsz, lopj csak tovább, rabold csak ki 
az embereket nyugodtan - de rabold ki őket tudatossággal!

- Rendben van, ezt meg tudom tenni - válaszolta a tolvaj, 
és ezzel csapdába is esett.

Két hét elteltével újra megjelent Nágárdzsunánál.

- Te egy csaló vagy, becsaptál engem! - esett neki felhábo-
rodva. - Múlt éjjel sikerült végre betörnöm a király palotá-
jába, de temiattad megpróbáltam közben éber lenni. Kinyi-
tottam a kincses ládát. Értékes gyémántok ezrei sorakoztak 
benne, de temiattad üres kézzel kellett távoznom.

- Mondd el, mi történt - felelte nyugodtan Nágárdzsuna. 

- Valahányszor éber voltam, hiába próbáltam elvenni a 
gyémántokat, a kezem egyszerűen nem mozdult - háborgott 
a tolvaj. - Ha a kezem mozdult, akkor viszont nem voltam 
éber. Két vagy három órán keresztül kínlódtam így. Megpró-
báltam éber lenni, és ellopni a gyémántokat, de ez teljesen
lehetetlen volt. Sokszor magamhoz vettem ugyan őket, de 
akkor észrevettem, hogy nem vagyok éber, így hát vissza kel-
lett őket tennem a helyükre. Valahányszor viszont éber vol-
tam, a kezeim nem mozdultak.

Nágárdzsuna így felelt:

- Erről szól az egész. Megértetted a lényeget.

Éberség nélkül lehetsz mérges, agresszív, birtokolni vágyó, 
irigy, ám ezek mind csak sarjadások, nem pedig a gyökerek. 
Éberséggel nem lehetsz mérges, nem lehetsz irigy, nem lehetsz 
agresszív, erőszakos vagy kapzsi. A hétköznapi erkölcs arra ta-
nít, hogy ne légy kapzsi, ne légy dühös. A hétköznapi erkölcs 
azonban nem sokat segít. Legfeljebb egy elfojtott személyisé-
get alkot belőled. A kapzsiság megmarad, a düh megmarad, 
de lesz egy kis erkölcsöd, amivel elnyomod magadban. Lehet, 
hogy ez egyfajta kenőanyagként megolajozza a társadalmat, 
valójában azonban benned nem sok minden történik.

Patandzsali nem hétköznapi erkölcsöt tanít. Ő minden 
vallásnak magát a gyökerét, magát a legbelső tudományát 
tanítja. Azt mondja: „vezess vissza minden hatást az okhoz". 
És az ok mindig az éberség, a tudatosság hiánya, az avidya 
lesz. Légy tudatos, és minden eltűnik."
 
fogdoki- - - -2008-01-01 22:39:29    ( 171 )
És már most tudom a következő koanról, hogy a 2008-as év legszebb 
koanja :-))

"Ez az, amiről Szubhuti híres története is szól. Amikor egy 
fa alatt üldögélt gondolatok nélkül - még a gondolat-nélkü-
liség gondolata nélkül is -, egyszer csak virágzápor kezdett 
hullani rá. Szubhuti megdöbbent. „Mi történik?" - ámuldo-
zott magában. Körülnézett. Mindenfelé virágok hullottak az 
égből. Döbbenetét látva az istenek így szóltak hozzá:

- Ne csodálkozz. Ma hallottuk a legnagyszerűbb misét az 
ürességről. Te tartottad. Ezt ünnepeljük, és jelképként hul-
latjuk rád ezeket a virágokat, elismerve és ünnepelve az üres-
ségről szóló beszédedet.

- De hiszen én nem is beszéltem - felelte Szubhuti csodál-
kozva.

- Ez igaz, te nem beszéltél, mi pedig nem hallottuk - fe-
lelték az istenek -, ez a legnagyszerűbb mise az ürességről."

 
fogdoki- - - -2008-01-01 22:34:43    ( 170 )
"Sokszor elmeséltem már nektek a következő történetet: 
Buddha ballagott az úton, dél volt, rekkenő hőség, és ő na-
gyon megszomjazott. Így szólt tanítványához, Anandához: 

- Kérlek, fordulj vissza. Két-három mérfölddel ezelőtt át-
keltünk egy kis patakon. Hozz nekem egy kis vizet abból a 
patakból.

Azzal leült egy fa alá.

Ananda elindult visszafelé a patakhoz. Ám épp, mielőtt 
odaért volna, néhány szekér vágott át a vízen. A patak na-
gyon keskeny és sekély volt. Így, miután a szekerek áthalad-
tak rajta, szörnyen felkavarodott, és zavarossá vált. Minden 
piszok, ami a meder alján volt, most a felszínre került; régi 
lehullott falevelek és mindenféle szemét. A víz így ihatatlan-
ná vált. Ananda ugyanazt tette, amit te is tettél volna az ő 
helyében: bement a patakba, és megpróbálta leülepíteni a 
dolgokat, hogy a víz ismét tiszta legyen. Igen ám, de ezzel 
csak még jobban felkavarta a piszkot. Mit tegyen most? 

Visszament hát Buddhához, és azt mondta neki:

- Az a víz már nem iható. De ismerek egy folyót arrafelé, 
amerre megyünk. Előremegyek, és hozok neked vizet onnan. 

Buddha azonban így felelt:

- Menj csak vissza a patakhoz. Én abból szeretnék inni. 

Nos, ha Buddha ennyire ragaszkodott ahhoz a patakhoz, 
mit tehetett Ananda? Vonakodva ugyan, de újra visszament. 

És hirtelen megértette a lényeget, mert mire odaért, a sze-
mét fele már le is ülepedett. Anélkül, hogy bárki is megpró-
bálta volna leülepíteni, magától leülepedett. Ananda megér-
tette a lényeget.

Leült egy fa alá, és csak figyelte a patakot, mert a piszok és 
szemét másik fele még mindig ott kavargott benne, néhány 
levél még mindig a felszínen úszkált. Ananda várt. Várt és 
figyelt, semmit sem tett, és a víz csakhamar kristálytiszta 
lett. A lehullott falevelek eltűntek, és az összes piszok leüle-
pedett a meder aljára. Örömében táncolva szaladt vissza 
Buddhához. Mestere lába elé borult, és azt mondta neki:

- Most már értem. Tudom, hogy az elmémmel is ugyanezt 
tettem egész életemben. De ezután már csak leülök egy fa alá, 
és hagyom, hogy az elme patakja csak folyjon, és ülepedjen le
magától. Most már nem fogok beleugrani, és nem fogom 
megpróbálni én magam leülepíteni, rendbe rakni a dolgokat. 

...

Az elmében senki sem teremthet rendet. A káoszt éppen 
maga a rendteremtés okozza. Ha képes vagy várni, és kö-
zömbösen nézni, akkor a dolgok maguktól is leülepszenek.
A természet irtózik a káosztól; a rendet szereti. A természet 
mindig a rendre törekszik, tehát a káosz csak átmeneti állapot 
lehet. Értsd meg ezt, és ne tégy semmit az elméddel. Hagyd 
ezt az őrült elmét magára. Csak nézd, de ne fordíts rá túl nagy 
figyelmet. Amikor figyelmet fordítasz valamire, akkor az a va-
lami, amit figyelsz túlságosan is érdekel téged. Amikor azon-
ban egyszerűen csak nézed, akkor közömbös vagy.

Buddha ezt úgy nevezi: upeksa közömbösség - abszolút, tel-
jes közömbösség. Csak ülsz a parton, a folyó folyik, a dolgok 
leülepszenek, a piszok visszatér a meder aljára, és az elszáradt 
levelek elúsznak. A patak egyszer csak kristálytiszta lesz..."
 
fogdoki- - - -2008-01-01 22:26:58    ( 169 )
A következő részletet, akár úgy is felvezethetném, hogy 
agykontrollosoknak ;-)


"Kérdés:
Azt mondtad, hogy a negatív gondolatok veszélyesek, mert valódi 
történésekké manifesztálódhatnak. A pozitív gondolatok is megva-
lósulhatnak? Ha például valaki vágyik a megvilágosodásra, akkor 
az attól be is következhet?

Válasz:
Ez túl nagy kérés lenne a pozitív gondolatoktól, mert a 
megvilágosodás fölötte áll a dualitásnak. Az se nem negatív, 
se nem pozitív. Amikor már mindkét pólust elvetetted, ak-
kor történik meg. Pozitív gondolatokkal sok minden lehet-
séges - de a megvilágosodás nem..."
 
fogdoki- - - -2008-01-01 22:23:20    ( 168 )
"Egyszer a következő eset történt: Vivekananda, még mie-
lőtt Amerikába ment volna, és világhírűvé vált volna, egy
ideig Dzsaipur maharadzsa palotájában lakott. A mahara-
dzsa nagy rajongója volt Vivekanandának és 
Rámakrisnának, és ahogy ez a maharadzsáknál szokás, ami-
kor Vivekananda megérkezett hozzá, hatalmas ünneplést 
szervezett, kurtizánokat hívott, hogy táncoljanak és énekel-
jenek az üdvözletére... ahogy ez a maharadzsáknál lenni szo-
kott: nekik igen sajátos észjárásuk van. Dzsaipur teljesen 
megfeledkezett arról, hogy egy szannyászin fogadásához 
csöppet sem illik a kéjnők tánca és éneke. De ő másféle ün-
neplést nem ismert. Csak azt tudta, hogy ha érkezik valaki, 
akkor üdvözlésképpen inni kell és táncolni.

Vivekananda még éretlen volt; még nem volt tökéletes szan-
nyászin. Ha tökéletes szannyászin lett volna, ha közömbös lett 
volna, akkor nem lett volna semmi gond. De még nem volt 
közömbös. Annyira még nem mélyedt el Patandzsaliban. Fia-
tal férfi volt, tele elfojtással - elfojtotta a szexualitását és min-
den egyebet. Így aztán amikor meglátta a kéjnőket, egyszerű-
en bezárkózott a szobájába, és semmi kincsért ki nem moz-
dult volna onnan. Mikor a maharadzsa ráébredt, hogy micso-
da tapintatlanságot követett el, azonnal bement hozzá, és a 
bocsánatáért esedezett. Így mentegetőzött:

- Nem tudtam, hogy ez lesz. Még sohasem üdvözölhettem 
a házamban egyetlen szannyászint sem. Mindeddig csak ki-
rályokat láttunk vendégül, és az ünneplésnek csak ezt a 
módját ismerjük. Bocsáss meg hát, de most már nincs mit 
tenni, az ország leghíresebb kéjhölgye is eljött... Nem sért-
hetjük meg, és különben is nagyon sokba került. Egy egész 
vagyont kifizettünk érte, és ha most elküldenénk, még vérig 
is sértenénk. De már attól is megbántódna, ha nem jönnél 
ki a szobádból. Jöjj ki hát, kérlek.

Vivekananda azonban félt kimenni - ezért mondom, hogy 
éretlen volt még, nem egy kiforrott szannyászin. Még nem 
volt meg benne a közömbösség - csak az ítélkezés.

- Egy kéjnőhöz?! - kérdezett vissza roppant dühösen. - 
Nem! Nem megyek ki, és kész!

Ekkor meghallotta, hogy a kéjnő egy szentről szóló 
dalt kezdett énekelni. A dal gyönyörű volt. Így szólt: 
„Tudom, nem vagyok hozzád méltó, de lehetnél egy 
kicsit együttértőbb. Por vagyok az úton, jól tudom. 
De azért mégsem kellene ilyen ellenségesnek lenned 
velem. Én egy senki vagyok, tudatlan és bűnös. De te 
szent vagy, akkor pedig miért félsz tőlem?"

Vivekananda meghallotta a dalt a szobájában. A kéjnő 
zokogva énekelt, Vivekanda pedig megértette - megértet-
te az egész helyzetet, megértette, hogy mit tesz. Megértet-
te, hogy éretlenül, gyerekesen viselkedik. Mitől kellene fél-
nie? A félelem csak ott létezik, ahol vonzódás is van. Csak 
akkor félsz a nőktől, ha vonzódsz hozzájuk. Ha nem von-
zódsz hozzájuk, a félelem azonnal elillan. A közömbösséget 
nem kíséri ellenérzés.

Kinyitotta az ajtót; nem tudta tovább türtőztetni magát, a 
nő teljesen lefegyverezte. A kéjnő győzedelmeskedett. 

Vivekanda kijött a szobájából, és leült. Később azt írta a 
naplójába: „Az égiek ma egy új dologra nyitották rá a sze-
mem. Féltem, tehát kellett, hogy legyen bennem valamiféle 
vágy. Ezért féltem. De ez a nő teljesen lefegyverzett, még so-
hasem láttam ilyen tiszta lelket. A könnyei oly őszinték vol-
tak, az éneke és a tánca pedig oly szent, hogy kár lett volna 
elmulasztanom. Ez az élmény életemben először ráébresz-
tett, hogy nem az a lényeg, ki van kívül. Az a lényeg, ki van
belül." Sőt, még ezt is hozzátette: „Most már akár alhatnék 
is egy ágyban ezzel a nővel, akkor sem félnék többé..."
 
fogdoki- - - -2008-01-01 20:59:25    ( 167 )
„Az egyik legnagyobb orosz regényíró, Turgenyev írt egy re-
gényt, amelynek a története a következő. Egy kis városkában 
egy férfi közismert volt bolondságáról. Az egész város rajta 
nevetett. Roppant bolondos dolgokat csinált egyfolytában, és 
mindig mindenki nagyon jól szórakozott rajta. De belefáradt 
már a bolondságába, így egy napon megkérdezett egy bölcs 
embert, hogy mit tegyen. A bölcs pedig így válaszolt:

- Semmit. Csak valahányszor dicsérnek valakit vagy valamit,
te azonnal kezdd el kritizálni. Ha például valakiről azt
mondják: „Ez az ember egy szent”, te rögtön vágd rá: Dehogyis!
Én biztosan tudom, hogy bűnös”. Vagy ha valaki így 
áradozik: „Ez a könyv nagyszerű”, te csak legyints: „Én is ol-
vastam”.  Ne törődj vele, hogy olvastad-e vagy sem, csak 
mondd azt: „Színtiszta badarság az egész”. Ha pedig azt 
mondják neked: „Ez a festmény minden idők egyik legna-
gyobb művészeti alkotása feleld egyszerűen azt: „De hát 
mi ez valójában” Csak vászon és színek itt-ott. Egy gyerek is 
tudna ilyet festeni!” Kritizálj mindig, mondj nemet, követelj 
bizonyítékokat, és hét nap múlva gyere vissza hozzám.

A hetedik napra a város lakói elkezdtek másképp gondol-
kodni a bolondról. Egyre inkább zseninek látták. Így beszél-
tek egymás körött: „Eddig fogalmunk sem volt, hogy ilyen 
tehetséges, hogy mindenben ilyen zseniális. Mutatsz neki egy 
festményt, és Ő azonnal rámutat a hibáira. Mutatsz neki egy 
nagyszerű könyvet, Ő pedig nyomban felhívja a figyelmedet 
a hiányosságaira. Óriási kritikus elme! Egy igazi analitikus! 
Egy valódi zseni!"

A hetedik nap arán azután a bolond újra meglátogatta a 
bölcs embert, és azt mondta neki:

- Most már soha többé nem kérek tőled semmilyen taná-
csot. Hiszen te egy sültbolond vagy!

Mindaddig az egész város mélyen tisztelte a bölcset, de 
ezek után már mindenki azt mondta: „Ha a mi zsenink azt 
állítja, hogy ez az ember egy sültbolond, akkor egészen biz-
tosan az is”.

Az emberek mindig könnyebben hisznek a negatív dolgok-
ban, mert a nemet cáfolni roppant nehéz - hogyan is cáfol-
hatnád? Ráadásul a negatív dolgokat azért is könnyebb el-
hinni, mert azok segítik az egódat. A pozitív dolgokban 
azonban nem hiszel....”
 
fogdoki- - - -2008-01-01 14:06:58    ( 166 )
És kezdődjön az Új év is koanokkal - és csak azzal biztathatlak 
benneteket, hogy a csendhez meg kell várnotok, hogy megunjam :-))


"Khalil Gibran írt egy rövid példázatot. Egy városban, egy 
nagyvárosban élt egy kutya, aki prédikátor és misszionárius 
volt, és a következőképpen hirdette az igét a többi kutyának: 

- Hagyjátok abba az ugatást. Energiánk közel kilencven-
kilenc százalékát ugatásra vesztegetjük, teljesen fölöslegesen. 
Ezért nem fejlődünk. Hagyjátok abba azt a sok fölösleges 
ugatást!

Ám a kutyáknak nehéz abbahagyni az ugatást. Ez náluk 
egy beépített folyamat. Valójában csak akkor boldogok, ha 
ugatnak. Az ugatás számukra katarzis. Megnyugtatja őket. 
Meghallgatták tehát a vezetőjüket - a forradalmárt, az utó-
pistát, aki Isten országáról, a kutyák királyságáról beszélt 
nekik, amely nemsokára eljő, és amelyben minden kutya 
megtér és vallásos lesz - és amelyben nem lesz ugatás, nem 
lesz harc, és minden csendes lesz.

De a kutyák mégiscsak kutyák. Meghallgatták a prédiká-
ciót, majd azt mondták:

- Te nagyszerű vezér vagy, és minden, amit mondasz, igaz. 
De mi, szegény kutyák, tehetetlenek vagyunk. Ilyen nagy 
dolgokat mi meg sem értünk.

És mindannyiuknak szörnyű bűntudatuk volt, mert nem 
tudták abbahagyni az ugatást. Hittek ugyan a vezér üzene-
tében, tudták, hogy igaza van: racionálisan követhették vol-
na is. De mit tegyenek a testükkel? A test irracionális. Vala-
hányszor okuk lenne rá - egy arra sétáló szannyászin, egy
rendőr vagy egy postás -, ők ugatnának, mert nem bírják az 
egyenruhát. Felhagyni az ugatással számukra szinte lehetet-
len volt.

- Ez a kutya nagyszerű személyiség, de mi nem tudjuk kö-
vetni - mondták egymás között. - Olyan, mint egy istenség 
földi megtestesítője; egy beavatott, valahonnan a túlsó part-
ról. Bálványozni fogjuk hát, de követni hogyan is tudhat-
nánk?...

A vezető azonban mindig szavához hűen viselkedett: soha-
sem ugatott. Ám egy nap minden elromlott. Egy sötét éjsza-
ka a kutyák nagy elhatározásra jutottak: „Ez a nagyszerű ve-
zér fáradhatatlanul próbál minket megtéríteni, de mi soha-
sem hallgatunk rá. Legalább egyszer egy évben, a születés-
napján próbáljunk meg teljes böjtöt tartani: semmi ugatás, 
abszolút csend - nem számít, milyen nehéz. Egyszer egy év-
ben kibírjuk."

Azon az éjszakán bizony egyetlen kutya sem ugatott. Á ve-
zér csak járkált egyik sarokról a másikra, egyik utcából a 
másikba, és fülelt, mert azelőtt valahányszor felugatott egy 
kutya, ő azon nyomban ott termett, és prédikálni kezdett. 
Ezen az éjszakán azonban egyre rosszabbul kezdte érezni 
magát, mert egyetlen kutya sem ugatott. Egész éjjel csend-
ben voltak, teljes csendben; mintha nem is éltek volna ku-
tyák a városban. Á vezér rengeteg helyre elment, és egyre 
csak fülelt, de éjfélre már annyira elviselhetetlen lett számá-
ra ez az egész helyzet, hogy elvonult egy csöndes, sötét sa-
rokba - és ugatni kezdett!

Abban a pillanatban, amint a többi kutya meghallotta, 
hogy valamelyikük megszegte az esküt, mindegyik meg-
könnyebbülten sóhajtott fel: „Most már úgyis mindegy." Fo-
galmuk sem volt arról, hogy éppen a vezérük ugatott. Azt
hitték, valamelyik közönséges kutya nem bírta tovább. Attól 
kezdve pedig lehetetlenné vált számukra, hogy visszafogják 
magukat. A város összes kutyája egyszerre kezdett ugatni. 

Erre a vezér előjött, és prédikálni kezdett!"
 
fogdoki- - - -2007-12-26 12:00:10    ( 165 )
És akár a hónap mondás is lehetne: 'Nem kocogok!
Nem akarok egészségesen maghalni!!' :-))
 
fogdoki- - - -2007-12-26 11:41:54    ( 164 )
"A keresőknek három fajtája van. Az első fajta kíváncsiságból 
lép az útra. Nem igazán érdekli a dolog, ő tulajdonképpen 
véletlenül keveredett bele. Talán olvasott valamit. Vagy hal-
lott valakit Istenről, az igazságról vagy a végső felszabadu-
lásról beszélni, és ez felkeltette a kíváncsiságát. Ez a kíván-
csiság azonban csak intellektuális kíváncsiság, épp olyan, 
mint egy gyereké, aki az égvilágon mindenre kíváncsi, de az-
tán egy idő után továbbáll, mert kíváncsisága folyton új ka-
pukat nyitogat.

Az ilyen ember sohasem jut el az igazsághoz. Kíváncsiság-
ból nem juthatsz el az igazsághoz, mert az igazságnak kitar-
tó erőfeszítésre, folyamatosságra, állhatatosságra van szüksé-
ge, ami a kíváncsi embernek nincs. A kíváncsi ember képes 
ugyan arra, hogy foglalkozzon egy bizonyos dologgal egy bi-
zonyos ideig, ameddig úgy tartja kedve, de aztán jön egy sza-
kadék, és ebben a szakadékban minden, amit addig tett, el-
tűnik, megsemmisül. Aztán újra kezdi az egészet a legelejé-
ről csak azért, hogy megint minden ugyanúgy történjen.

A kíváncsi ember sohasem arathatja le erőfeszítései gyü-
mölcsét. Elveti ugyan a magvakat; de várni nem tud, mert 
kíváncsisága szüntelenül másfelé csalogatja. Elmegy délre, 
aztán nyugatra, majd északra. Olyan, mint egy tengerben 
sodródó fadarab. Nem jut el sehová; energiája nem egy bizo-
nyos cél felé mozdítja. Bármilyen új körülmény másfelé so-
dorja... Ő a véletlenek embere, és az ilyen ember nem érhe-
ti el az Isteni minőséget. Lehet, hogy rengeteg mindent csi-
nál, de az mind hiábavaló, hiszen amit nappal megtesz, éjjel 
megsemmisíti. Kitartásra volna szüksége.

A benső keresésre érkezők második fajtája az érdeklődő 
ember. Őt már nem kíváncsisága, hanem intenzív érdeklő-
dése hozta ide. Ő már komolyan gondolja, de még ő is kevés,
mert célja alapjában véve még mindig intellektuális. Válhat 
belőle filozófus, de nem válhat belőle vallásos ember. Mélyen 
érdeklődik, de érdeklődése még neki is csupán intellektuális. 
Fej-orientált marad; ez az egész a számára nem egyéb, mint 
egy probléma, ami megoldásra vár. A keresés számára sem 
élet-halál kérdése. Csak egy rejtvény, egy puzzle. Élvezi meg-
fejteni, éppúgy, ahogyan te is élvezel megfejteni egy kereszt-
rejtvényt, mert kihívást jelent a számára. Meg kell oldania, 
és nagyon jól fogja érezni magát, ha meg tudja oldani. De ez 
intellektuális dolog, és valahol mélyen az ego is benne van. 

Az ilyen ember filozófus lesz. Keményen fog próbálkozni. 
Rengeteget fog gondolkozni, töprengeni, de sohasem fog 
meditálni. Logikusan, racionálisan fog rámutatni a dolgokra; 
rengeteg érvet, bizonyítékot fog találni. Teremt majd egy 
rendszert, de az egész az ő saját kivetítése lesz.
Az igazságnak teljesen van rád szüksége. Még kilencvenki-
lenc százalék sem elég: pontosan a száz százalékod kell - a 
fej pedig csupán egyetlenegy százalék.

A harmadik típusú keresőt Patandzsali a mumuksha embe-
rének nevezi. A mumuksha szót nem könnyű lefordítani, ezért 
inkább elmagyarázom. Mumuksha a vágyat jelenti a vágynél-
küliség iránt, a teljes felszabadulás iránt, a létezés körforgá-
sából való kiszabadulás iránt; aziránt, hogy ne szülessünk új-
ra többé, és ne haljunk meg többé. Azt az érzést jelenti, hogy 
elég volt milliószor megszületni, újra és újra meghalni, és 
ugyanabban az ördögi körben forogni. A mumuksha embere 
arra vágyik, hogy végleg kiugorjon a létezés mókuskereké-
ből. Elege lett, szenved tőle, egyszer és mindenkorra ki akar 
belőle kerülni. A keresés az ő számára immár élet-halál kér-
désévé vált. Neki már egész lénye forog kockán."

részlet Yoga: Az egyén születése... című könyvből.
Előzmény: Laci ( 163 ) 
Laci- - - -2007-12-25 17:25:20    ( 163 )
kedves Laci.
Ne tisztálkodj, csak maradj az időtlenség állapotában.
Előzmény: fogdoki ( 162 ) 
fogdoki- - - -2007-12-25 14:15:51    ( 162 )
"Nan-In, amikor kereső volt, hosszú éveken át élt egy Zen 
mester mellett. Egy napon aztán a mester azt mondta neki:

- Minden rendben van. Már majdnem elérted.

De így mondta: „majdnem".

- Hogy érted ezt? - kérdezte erre Nan-In.

A mester így válaszolt:

- Él kell, hogy küldjelek egy másik mesterhez néhány nap-
ra. Ő majd elvégzi rajtad az utolsó simításokat.

Nan-Innak felcsillant a szeme. 

- Küldj azonnal! - kérte.

A mester egy levelet adott a kezébe. Nan-In roppant izga-
tott volt, azt hitte, olyasvalakihez küldik, aki az övénél is na-
gyobb mester. De amikor odaért, döbbenten látta, hogy új 
mestere egy senki - csak egy fogadós, egy közönséges foga-
dó tulajdonosa.

Nan-In óriásit csalódott. Így morfondírozott magában: „Ez 
biztos valami tréfa. Ez az ember lenne az én utolsó mesterem? 
Ő végzi majd el rajtam az utolsó simításokat?" De mivel már 
itt volt, úgy gondolta: „Most már itt maradok egy pár napig, 
legalább kipihenem magam, aztán majd hazamegyek. Hosz-
szú volt ez az út." Ezért aztán így szólt a fogadóshoz:

- A mesterem küldte ezt a levelet. 

Mire a fogadós így felelt:

- De hát én nem tudok olvasni, úgyhogy megtarthatod a 
levelet, nincs rá semmi szükség. Nyugodtan megszállhatsz 
itt nálam.

- De engem azért küldtek, hogy tanuljak tőled - mondta 
Nan-In.

Mire a fogadós nyugodtan azt válaszolta:

- Én csak egy fogadós vagyok. Nem vagyok mester, nem 
vagyok tanító. Bizonyára valami félreértés történt. Rossz 
helyre jöttél. Én csak egy fogadós vagyok. Nem tudok taní-
tani, nem is tudok semmit. De ha már itt vagy, nézhetsz en-
gem. Lehet, hogy ez segít neked. Csak pihenj és figyelj.

De nem sok minden volt, amit Nan-In figyelhetett volna. 
Reggel a fogadós kinyitotta a vendéglő ajtaját. Azután ven-
dégek jöttek, a fogadós pedig mosogatni kezdte a tányéro-
kat, evőeszközöket, poharakat és egyebeket, miközben idő-
ről időre kiszolgálta a vendégeket. Este pedig, amikor az 
utolsó vendég is felment a szobájába, ismét mosogatni kezd-
te a tányérokat, evőeszközöket, poharakat és egyebeket. 
Másnap reggel aztán kezdődött minden elölről.

A harmadik napra Nan-In már nagyon unta az egészet. 
Így szólt a fogadóshoz:

- Nincs itt mit figyelnem. Folyton csak mosogatsz, min-
denféle hétköznapi munkát végzel, úgyhogy én most elme-
gyek.

A fogadós nevetett, de nem szólt semmit.
Nan-In hazament. Roppant dühös volt a mesterére. Neki 
is esett rögtön:

- Miért? - kérdezte tőle. - Miért küldtél el engem egy 
ilyen hosszú útra? Rém unalmas volt, az az ember csak egy 
közönséges fogadós. És az égvilágon semmire sem tanított 
meg, csak annyit mondott: „figyelj". De nem volt ott mit fi-
gyelni.

A mester azonban így felelt:

- Mégis ott voltál három vagy négy napot. Még ha nem is 
volt mit figyelni, valamit csak láttál? Mit csináltál ott?

- Figyeltem a fogadóst! - válaszolta Nan-In bosszúsan. - 
Este elmosogatta a tányérokat, evőeszközöket, poharakat, 
mindent elpakolt, aztán reggel megint elmosogatta őket.

- Ez az! - szólt közbe a mester. - Ez a tanítás! Ez az, ami-
ért odaküldtelek! Este elmosogatta a bögréket, de reggel 
megint csak elmosta ugyanazokat a tiszta bögréket. Mit je-
lent ez? Még éjjel is, amikor semmi nem történik, akkor is 
bepiszkolódnak, valamennyi por akkor is megtapad rajtuk. 

Lehet, hogy te is tiszta vagy - most az vagy -, lehet, hogy
ártatlan vagy, de egyetlen pillanatra sem szabad abbahagy-
nod az öntisztítást. Lehet, hogy nem teszel semmit, mégis 
tisztátalanná válsz, pusztán az idő múlásától. Pillanatról pil-
lanatra, pusztán az idő múlásával... miközben semmit sem 
teszel, csak ülsz egy fa alatt, akkor is bepiszkolódsz. És ez a 
tisztátalanság nem amiatt van, hogy valami rosszat vagy 
helytelent teszel; pusztán az idő múlásával történik. A por 
összegyűlik rajtad, ezért folyton tisztogatnod kell magad... 

Ez volt az utolsó simítás. Mert úgy éreztem, büszke lettél ar-
ra, hogy tiszta vagy, és nem voltál tudatában a szüntelen ön-
tisztítás szükségességének.

Az embernek minden egyes pillanatban újra és újra meg 
kell halnia, és újjá kell születnie. Csak akkor szabadulhatsz 
fel a helytelen tudás rabsága alól."
 
fogdoki- - - -2007-12-25 14:01:21    ( 161 )
A három Lacinak :-))

"Nemcsak másokat csapunk be, hanem önmagunkat is. Va-
lójában addig nem is tudunk becsapni másokat, amíg önma-
gunkat be nem csaptuk. Hinnünk kell tehát a saját hazug-
ságainkban, csak akkor tudjuk másokkal is elhitetni azokat. 
Ha nem hiszel a saját hazugságaidban, senki más sem fog 
hinni bennük.

Ez az egész nyűg, amit az életednek nevezel, sehová sem 
vezet. Csupa téboly az egész, semmi más. Túl sokat dolgo-
zol. Túlhajtod magad; állandóan jössz-mész, rohansz. Egész 
életedben küzdesz, mégsem jutsz semmire. Fogalmad sincs, 
honnan jöttél, és fogalmad sincs, merre tartasz. Képzeld el, 
hogy találkozol valakivel az úton, és megkérdezed tőle: 
„Uram, ön honnan jön?", mire ő azt válaszolja: „Nem tu-
dom". Erre megkérdezed tőle: „És hová megy?" Ő megint 
csak azt feleli: „Nem tudom." És mégis ingerülten félrelök az 
útjából, mondván: „Hagyjon már békén, ne tartson fel, sie-
tek!" Nos, mit gondolnál erről az emberről? Nyilván azt 
gondolnád, hogy bolond.

Ha nem tudod, honnan jöttél és hová mész, akkor minek 
sietsz annyira? Mindenki úton van. Az út az élet, és te min-
dig a kellős közepén vagy. Nem tudod, honnan jössz, és nem 
tudod, hová tartasz. Nem ismered a forrást, és nem ismered 
a célt, mégis nagy sietséggel, hatalmas erőfeszítésekkel 
igyekszel sehová se jutni."
 
Szilva- - - -2007-12-21 10:13:18    ( 160 )
Minden kedves jitsukának ezúzon szeretnék szeretetben gazdag,szép és 
boldog Karácsonyt kívánni!

U.I.: Tudom, hogy ez itt a koanok helye, de talán ez is elfér itt a 
sok szép gondolat között:)
 
fogdoki- - - -2007-12-20 09:12:13    ( 159 )
Boldog Karácsonyt mindenkinek! ...és hozzá egy jól ismert új évi koan
(by John Lennon)

"Imagine there's no heaven
It's easy if you try
No hell below us
Above us only sky
Imagine all the people
Living for today...

Imagine there's no countries
It isn't hard to do
Nothing to kill or die for
And no religion too
Imagine all the people
Living life in peace...

You may say I'm a dreamer
But I'm not the only one
I hope someday you'll join us
And the world will be as one

Imagine no possessions
I wonder if you can
No need for greed or hunger
A brotherhood of man
Imagine all the people
Sharing all the world...

You may say I'm a dreamer
But I'm not the only one
I hope someday you'll join us
And the world will live as one"

fordításban...

'Képzeld el, hogy nincs menyország
Könnyű, ha megpróbálod
Alattunk nincs pokol
Felettünk csak az ég
Képzeld el az embereket
Akik a máért élnek...

Képzeld el, hogy nincsenek országok
Nem nehéz (elképzelni)
Nincs miért ölni, vagy meghalni
És nincsen vallás sem
Képzeld el az embereket
Hogy békében élnek...

Képzeld el, hogy nincs tulajdon
Nem tudom, el tudod képzelni?
Nincs szükség kapzsiságra vagy éhségre
Az emberek testvériségét
Képzeld el az embereket
Hogy megosztják az egész világot

Mondhatod, hogy álmodozó vagyok
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem egy napon csatlakozol hozzánk
És a világ egységes lesz '

:-))

Ui.: és a dallam  http://kids.niehs.nih.gov/lyrics/imagine.htm
 
fogdoki- - - -2007-12-18 09:09:13    ( 158 )
"Egyszer Bódhidharma Kínába ment, ahol a kínai császár 
meglátogatta őt. Azt mondta neki:

- Az elmém olyan nyugtalan, olyan zavart. Te kivételesen 
bölcs vagy, és én hosszú ideje vártam már rád. Mondd meg, 
kérlek, mit kell tennem, hogy megnyugtassam az elmémet. 

Bódhidharma így felelt:
- Ne tégy semmit. Először is hozd el hozzám az elmédet. 

A császár döbbenten kérdezett vissza:
- Hát ezt meg hogy érted?

Mire Bódhidharma azt válaszolta:
- Gyere el hozzám holnap hajnali négy órakor, amikor sen-
ki sincs itt. Egyedül gyere, de ne felejtsd el magaddal hozni 
az elmédet.

A császár egész éjjel nem tudott elaludni. Számtalanszor 
elvetette a másnapi látogatás ötletét. Így morfondírozott 
magában: „Ez az ember teljesen őrült. Miket beszél?! Hogy-
hogy ne felejtsem el magammal vinni az elmémet?" De 
Bódhidharma olyan varázslatos, olyan karizmatikus volt, 
hogy egyszerűen nem bírta lemondani a találkozót. A Mester
szinte mágnesként vonzotta, így hajnali négy órakor ki-
ugrott az ágyból, mondván: „Történjék bármi, muszáj el-
mennem! Ez az ember tudhat valamit; a szeméből látszik, 
hogy tud valamit. Kicsit őrültnek tűnik ugyan, de akkor is 
el kell mennem, hogy lássam, mi történik."

Odament tehát a megbeszélt helyre, ahol Bódhidharma 
nagyszámú személyzetével üldögélve már várta.
- Hát eljöttél? - kérdezte tőle üdvözlésképpen. - És hol 
van az elméd? Elhoztad vagy nem?

Mire a császár így válaszolt:
- Képtelenséget beszélsz. Ha én itt vagyok, akkor az el-
mém is itt van, ez nem olyasvalami, amit otthon felejthet-
nék. Itt van bennem.

Bódhidharma így felelt:
- Rendben van. Az első dolgot tehát megbeszéltük: az el-
me benned van.

- Az elme bennem van - ismételte a császár.

- Most pedig hunyd le a szemed, és keresd meg, hol van. 
Ha sikerül megtalálnod, azonnal jelezd nekem. Én pedig 
majd megnyugtatom.

A császár becsukta a szemét, és megpróbálta megkeresni 
az elméjét. Kereste, kereste. És minél jobban kereste, annál 
világosabbá vált a számára, hogy az elme nem létezik, hogy 
az elme csupán tevékenység. Nem olyasvalami, amire rámu-
tathatnál. De abban a pillanatban, amint ráébredt, hogy az 
elme nem valamiféle anyagi dolog, megértette a kérése kép-
telenségét is. Ha az elme nem egy anyagi dolog, akkor nem 
is lehet vele semmit sem tenni. Ha ez egy tevékenység, ak-
kor egyszerűen nem kell végezni ezt a tevékenységet, és 
kész. Ha ez olyan, mint a sétálás, akkor nem kell sétálni - 
ennyi az egész.

Kinyitotta a szemét. Mélyen meghajolt Bódhidharma 
előtt, és azt mondta:
- Nincs semmiféle elme, amit megtalálhatnék. 

Mire Bódhidharma így felelt:
- Akkor hát megnyugtattam. Valahányszor úgy érzed 
majd, hogy nyugtalan vagy, csak nézz befelé, és keresd, hol 
van a nyugtalanság. Maga a keresés is az elme ellen hat, mert 
a keresés nem gondolkodás. Ha intenzíven keresel, akkor 
összes energiád - ugyanaz, amellyel addig mozogtál vagy 
gondolkodtál - kereséssé válik."
 
fogdoki- - - -2007-12-17 07:55:41    ( 157 )
Kutszegi Lacinak...

"Egyszer egy ember ellátogatott Buddhához, és azt mondta 
- bizonyára valami szociális reformer, forradalmár lehetett -, 
azt mondta Buddhának:

- A világ nyomorúságban van, egyetértek veled.

Buddha sohasem mondott olyat, hogy a világ nyomorúság-
ban van. Ezért aztán azt válaszolta az illetőnek:

- Te vagy nyomorúságban, nem a világ. Az élet nyomorú-
ságos, nem a világ. Az ember nyomorúságos, nem a világ. Az 
elme nyomorúságos, nem a világ.

De a forradalmár csak folytatta tovább:

- A világ nyomorúságban van. Egyetértek veled. Mondd 
meg, mit tehetek? Mélyen együttérzek az emberiséggel, 
szolgálni akarom az emberiséget.

Minden bizonnyal a szolgálat volt a rögeszméje. Buddha 
ránézett, és hallgatott. Tanítványa, Ananda így szólt hozzá: 

- Ez az ember őszintének tűnik. Vezesd őt. Miért hall-
gatsz?

Mire Buddha odafordult a forradalmárhoz:

- Szolgálni akarod a világot? - kérdezte tőle. - De hol vagy 
te? Senkit sem látok belül. Belenézek a bensődbe, de nem látok ott 
senkit."
 
fogdoki- - - -2007-12-16 12:00:30    ( 156 )
"Hallottam egy régi jiddis viccet. Volt egy szabó, akit úgy 
hívtak, hogy Zumbach. Egyszer elment hozzá egy ember, 
hogy elvigye az elkészült öltönyét. Döbbenten látta azon-
ban, hogy a zakó egyik ujja hosszabb volt, mint a másik. 
Nem is hagyta szó nélkül. Zumbach, a szabó erre megvonta 
a vállát, és azt mondta:

- Na és? Miért kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni? Néz-
ze, ez egy művészeti alkotás, maga meg egy ilyen kis hibán 
lovagol. Egy kicsit behúzza az egyik karját, és a zakó ujja 
pont jó lesz.

A férfi így is tett, de amikor behúzta az egyik karját, ak-
kor meg azt érezte, hogy az anyag felgyűrődött a hátán.

- Most meg felgyűrődött az anyag a hátamon - jegyezte 
meg elégedetlenkedve a szabónak.

- Na és? - kérdezte a szabó. - Kicsit meg kell görnyednie, 
és kész. Ez egy művészeti alkotás, és én nem vagyok hajlan-
dó változtatni rajta. Hiszen olyan gyönyörű.

A férfi tehát meggörnyedt, és elment. Kint az utcán, 
ahogy ment hazafelé (elég nehéz volt járnia, mert az egyik 
karját be kellett húznia, a hátát pedig görnyedten kell tarta-
nia - az ember teljesen elfelejtődött; a zakó fontosabb lett, 
mint a viselője), szembejött vele egy másik ember, és felkiál-
tott:

- Micsoda gyönyörű öltöny! Fogadni mernék, hogy Zumbach szabó 
készítette.

A férfi meglepődött.
- Honnan tudja? - kérdezte csodálkozva.

- Honnan tudom? - kérdezett vissza a másik. - Hát on-
nan, hogy csakis egy ilyen kiváló szabó varrhatott ilyen gyö-
nyörű öltönyt egy ilyen nyomorékra, mint maga! "
 
Szilva- - - -2007-12-05 12:49:43    ( 155 )
Igen, olvastam a hírekben:) Persze teljesen nem voltam benne biztos, 
de a csoport elmondása szerint ők az egyedüliek hazánkban, akik ezt 
a stílust képviselik:)
Tényleg nagyon jók szerintem. Itt meg lehet kukkantani őket:
http://www.taiko.hu/

Szép napot mindenkinek!:)
Előzmény: berkes ( 154 ) 
berkes- - - -2007-12-05 10:18:15    ( 154 )
A Kiyo-Kito Taiko csoport december 1-én itt volt a Japán Napon is. Én
sajnos csak délután a bemutató előtt mentem el, így nem láttam.
Legközelebb megnézem őket.
Előzmény: Szilva ( 152 ) 
Szilva- - - -2007-12-03 17:12:16    ( 153 )
Dereng:)
Ezen a fesztiválon kaptam magam és beültem PAULINYI TAMÁS A 
legnagyobb bűn:a boldogtalanság című előadására, ahol erről volt szó:
"Az emberi lét minőségét alapvetően lelkiállapotunk, boldogságunk
és boldogtalanságunk váltakozása határozza meg. Miért szenvedünk,
miért boldogtalan oly sokszor az érző lények lelkivilága?
Ezt a kérdést, vagyis a boldogtalanság okait számba véve – emberi 
esendőségünket elfogadva, megszeretve és megértve – keresi a
választ és a boldogság örökkön nyitott kapuját ez az előadás is."
Ahol nem egyszer került szóba a buddhizmus...Asszem én ezt jelnek 
veszem:)
Előzmény: fogdoki ( 151 ) 
Szilva- - - -2007-12-03 17:06:34    ( 152 )
Szeretném megosztani Veletek tegnapi élményemet. Volt 
szerencsém "mandalás párna-árusként" részt vennem a XI. Ezoterikus 
Karácsonyi Fesztiválon, amikor is életemben először élvezhettem 
személyesen egy japándob-csoport előadását. A Kyo-Kito Taiko nevű 
csoport felejthetetlen műsorral állt színpadra. Annyira energikus 
volt ez a zene számomra, hogy majdnem elkapott a harciláz:) 
Szerintem versenyen bevonuló zenének ez tökéletes lenne!!! Szupi 
volt!:)
 
fogdoki- - - -2007-12-03 01:48:45    ( 151 )
>zazen művelése és a megvilágosodás, valamint a 
>hétköznapi élet között

Először dobd tűzbe mindhármat! Azután majd a tűz mellet iszunk egy 
csésze teát :-)
Előzmény: Szilva ( 144 ) 
fogdoki- - - -2007-12-03 01:44:58    ( 150 )
"Gurdjieff mesélte gyakran, hogy egész élete megváltozott 
kilencéves korában, amikor a nagyapja magához hívatta a 
halálos ágyához, és azt mondta neki:

- Én szegény ember vagyok, fiam, semmi vagyont nem tu-
dok rád hagyni, mégis szeretnék adni neked valamit. Ez az 
egyetlen dolog, amit kincsként hordoztam mindig magam-
mal. Az apám adta nekem.... Nagyon fiatal vagy még, de ne 
felejtsd el. Egy napon majd megérted - csak emlékezz rá. 
Egy napon majd megérted. Most nem is remélem, hogy 
megérted, de ha nem felejted el, egy napon megérted.

És a következőt mondta Gurdjieffnek:
- Ha valaki megsért, csak huszonnégy óra elteltével vála-
szolj neki!

Gurdjieff valóban nem értette. Hogyan reagálhatnál hu-
szonnégy órával később? A reakció azonnal szükséges. Azt 
gondolta magában: „A jövőben, ha valaki megsért, vagy va-
lami rosszat mond rám, azt kell mondanom neki: 'Majd hol-
nap visszajövök. Csak huszonnégy óra elteltével szabad vá-
laszolnom - megígértem a nagyapámnak, aki már halott, 
így az ígéretemet nem vonhatom vissza. De holnap visszajö-
vök.' Az az ember biztosan bolondnak néz majd. Azt hiszi, 
elment az eszem."

Gurdjieffnek gyakran eszébe jutottak nagyapja szavai, s új-
ra és újra elgondolkodott rajta. És minél többet gondolko-
zott rajta, a harag annál értelmetlenebbnek tűnt a szemé-
ben. Ha valaki megsértette, időnként előfordult, hogy úgy 
érezte, igaza volt annak az embernek; amit mondott, az úgy 
is volt. Ilyenkor másnap visszament hozzá, és megköszönte 
neki. Azt mondta: „Rávilágítottál valamire, aminek eddig 
nem voltam tudatában." Máskor pedig arra jött rá, hogy aki 
megsértette, tévedett. Ha pedig tévedett, akkor miért kelle-
ne foglalkozni azzal, amit mondott? Senki sem törődik ha-
zugságokkal. Ha megsértődsz, akkor kell, hogy legyen vala-
mi igazság a sértésben; máskülönben nem is sértődnél meg. 
De ha az a másik ember tévedett, akkor nincs semmi értel-
me visszamenni hozzá másnap.

Gurdjieff azt mondta: „Sokszor kipróbáltam a nagyapám 
módszerét, és lassanként eltűnt belőlem a harag" - és nem 
csak a harag - lassanként tudatára ébredt, hogy ugyanez a 
technika használható más érzelmekre is: és előbb-utóbb 
minden eltűnik. Gurdjieff volt az egyik legmagasabb csúcs, 
amire ebben a korban ember feljutott; ő egy Buddha volt. És 
egész útja egy apró kis lépéssel kezdődött, egy haldokló 
öregnek tett ígérettel. Ez változtatta meg az egész életét..."
 
fogdoki- - - -2007-12-01 00:39:39    ( 149 )
"Naropa nagy tudós, nagy pándit volt. Állítólag ő volt egy 
nagyhírű egyetem nagyhírű rektorhelyettese - tízezer tanít-
vánnyal. Egy napon a tanítványai körében ült. Körülötte 
mindenfelé szentiratok ezrei hevertek szanaszét - nagyon ré-
gi, ősi, ritka írások. Naropa egyszer csak álomba merült - 
roppant kimerült lehetett -, és volt egy látomása. Én láto-
másnak nevezem, nem álomnak, mert ez nem egy közönsé-
ges álom volt. Olyan nagy jelentőségű, hogy álomnak nevez-
ni nem volna elég; ez látomás volt.

Látott egy nagyon-nagyon öreg, roppant csúf, szörnyű vén-
asszonyt - egy igazi boszorkányt. Olyan csúf volt, hogy 
Naropa remegni kezdett álmában. Olyan émelyítő látvány 
volt, hogy azonnal el akart menekülni - de hová menekülhe-
tett volna, hová mehetett volna? A vén boszorkány egyszerű-
en fogva tartotta, mintha hipnotizálta volna. A teste undorí-
tóan csúf volt, a szeme azonban vonzott, mint a mágnes. 

Azt kérdezte:
- Mondd, Naropa, te mivel foglalkozol? 

Mire Naropa így felelt:
- Tanulok.
- És mit tanulsz? - kérdezte a boszorkány.
- Filozófiát, vallást, ismeretelméletet, nyelvet, nyelvésze-
tet, logikát - hangzott a válasz.
- És érted is ezeket? - kérdezte most az öregasszony. 
- Hát per... igen, értem - felelt Naropa.
- A szavakat érted vagy a jelentésüket? - kérdezte a banya. 

Ezt most először kérdezték Naropától. Ebben az életében 
kérdések ezreit intézték már hozzá. Nagyszerű tanár volt - 
több ezer diák tett fel neki kérdéseket folyamatosan -, ezt 
azonban még soha senki sem kérdezte. Hogy vajon a szava-
kat érti-e vagy a jelentésüket. Az asszony tekintete olyan át-
ható volt, hogy nem lehetett neki hazudni, mert rögtön ész-
revette volna. A banya szemei előtt Naropa teljesen mezte-
lennek, pucérnak, átlátszónak érezte magát. Azok a szemek 
lénye legmélyére hatoltak, hazudni nekik lehetetlen volt. 
Mindenki másnak azt felelte volna: „hát persze, hogy értem 
a jelentésüket", de ennek az öregasszonynak, ennek a ször-
nyen csúf banyának nem hazudhatott; meg kellett mondania 
az igazságot.

Így hát azt mondta: 
- A szavakat értem. 

A banya erre hirtelen táncolni és nevetni kezdett.
Naropa látta, hogy az asszony milyen boldog lett.... és a 
boldogság átalakította; nem volt többé olyan csúf; egyfajta 
rejtett szépség tört elő a lényéből. Naropa erre azt gondolta
magában: „Én tettem ilyen boldoggá. Miért ne tenném ak-
kor még boldogabbá?"

Ezért hozzátette:
- És a jelentésüket is értem.

Az öregasszony azon nyomban abbahagyta a nevetést és a 
táncolást. Sírni, zokogni kezdett, és régi csúfsága visszatért - 
sőt, még ezerszer rondább lett, mint azelőtt.

Naropa döbbenten kérdezte:
- Miért? Miért sírsz, miért zokogsz? És miért nevettél és 
táncoltál az előbb?
- Azért nevettem és táncoltam - válaszolta a vénasszony 
-, mert boldog voltam, hogy egy olyan nagy tudós, mint te, 
nem hazudik. És most azért sírok és zokogok, mert mégis 
hazudtál nekem. Tudom - és te is tudod -, hogy nem érted 
a szavak jelentését.

Ekkor a látomás eltűnt, de Naropa egyszer és mindenkor-
ra megváltozott. Azonnal elhagyta az egyetemet. Soha töb-
bé nem érintett meg egyetlen szentiratot sem. Teljesen kö-
zömbössé vált irántuk: megértette, hogy csupán a szavak 
megértésével csak másokat csaphatsz be; és hogy csupán a 
szavak megértésével csúnya, vén boszorkánnyá változol..."
 
fogdoki- - - -2007-12-01 00:28:36    ( 148 )
"A következő eset valóban megtörtént. Egy nagy egoista, 
egy roppant gazdag ember, egy politikus elment Szókratész-
hez. Övé volt a legnagyobb, leggyönyörűbb palota egész 
Athénban, sőt, valójában egész Görögországban. Amikor 
egy egoista jár vagy beszél, láthatod, hogy az ego mindig ott 
van, mindenbe belekeveredik. Ez az ember is roppant döly-
fösen járt, és amikor Szókratészhez szólt, beszédmodora is 
szörnyen fennhéjázó volt.

Szókratész ezért néhány percnyi beszélgetés után hirtelen 
azt mondta neki:
- Várj! Van valami, amit sürgősen meg kell oldanunk, azu-
tán majd beszélgetünk tovább.

Azzal megkérte egyik tanítványát, hogy hozzon oda egy 
világtérképet. A gazdag politikus sehogy sem értette, mi le-
het hirtelen ilyen sürgős, és azt sem, hogy vajon miért kell 
most a világtérkép. De nemsokára mindent megértett. 

Szókratész ugyanis azt mondta:
- Hol van Görögország ezen a térképen? Látod? Ott. Csu-
pán egy apró terület. És hol van Athén? Az egy parányi pont. 

Majd így folytatta:
- És hol van a te palotád? Ha Athén is csak egy parányi 
pont, akkor hol van a palotád? És hol vagy te?
Ráadásul az a térkép csak a Földet mutatta, és a Föld sem-
mi. A Nap hatvanezerszer nagyobb, és a mi Napunk csupán 
egy közepes méretű csillag. Az univerzumban milliószor na-
gyobb Napok is léteznek. Hol lenne a mi Földünk, ha a 
Naprendszer térképén néznénk? És a mi Naprendszerünk 
csupán egy közepes méretű galaxis. Naprendszerek milliói 
vannak az univerzumban mindenfelé. Egy galaxisban több 
millió nap és több millió naprendszer létezik. Hol lenne a mi 
Földünk, ha készítenénk egy térképet arról a galaxisról, ami-
hez tartozunk? És galaxisok milliói léteznek. Hol lenne azon 
a térképen a mi Tejút rendszerünk? És hol lenne a mi 
Napunk?...

A tudósok azt mondják, ennek soha nincs vége - egyik ga-
laxis után jön egy másik. Bármerre megyünk, úgy tűnik, se-
hol sincs vége. Ekkora mérhetetlen hatalmasságban hogy ra-
gaszkodhatsz az egódhoz? Úgy eltűnik, mint a harmatcsepp 
reggel, amikor felkel a nap. Amikor a hatalmasság előbukkan, 
és a látóhatár kiteljesedik, az egód egyszerűen elillan, mint a 
harmatcsepp. Még akkora sincs, mint az. Ez egy félreértés, 
amit az ostoba közvetítők tolmácsolnak helytelenül. Csak az 
érzékeid apró kulcslyuka miatt látszol viszonylagosan nagy-
nak. Amikor azonban kilépsz a szabad ég alá, az egód azon 
nyomban szertefoszlik. Hiszen csupán a kulcslyuk teremtette, 
mert a kulcslyuk oly kicsi volt, és rajta keresztül az egész vi-
lág is oly kicsi volt, te pedig oly nagynak tűntél mögötte. A 
szabad ég alatt azonban az egód egyszerűen semmivé válik.

Szókratész tehát azt kérdezte a gazdag embertől:
- Hol van a te palotád ezen a térképen? És hol vagy te? 
A gazdag ember megértette a lényeget, így csak azt kér-
dezte:
- Mi volt ebben olyan sürgős? 

Szókratész így felelt:
- Az, hogy ennek megértése nélkül semmiféle párbeszéd 
nem lehetséges. Csak vesztegetnéd az időmet és a sajátodat 
is. De most, hogy megértetted a lényeget, már beszélgethe-
tünk. Most már félre tudod tenni az egódat; az úgysem szá-
mít semmit.

A hatalmas ég alatt az egód egyszerűen értelmetlenné vá-
lik. Magától lehull. Még eldobni is ostobaságnak tűnik; még 
annyit sem ér. Amikor a látóhatár kiteljesedik, te eltűnsz: ez 
az, amit meg kell értened. Te azért vagy, mert a látóhatárod 
szűk. Minél szűkebb a látóhatárod, annál nagyobb az egód; 
minél vakabb az ember, annál nagyobb az egója... Ahol sem-
mi látóhatár nincs, ott létezik a tökéletes ego. Ahogy nő a lá-
tóhatár, úgy válik az ego egyre kisebbé. És amikor a látóha-
tár tökéletes, az ego egyszerűen semmivé foszlik.

Ebben áll az én egész törekvésem is - olyan teljessé tenni a 
látóhatárodat, hogy az egód eltűnjön. Ezért döngetem anny-
ifelől az elméd falait, hogy először legalább üssek rajta né-
hány új kulcslyukat. Buddhán keresztül is nyílik egy új 
kulcslyuk, Patandzsalin keresztül egy másik, Tilopán keresz-
tül pedig megint egy másik. Ez az, amit én teszek. Nem azt 
akarom, hogy Buddha, Tilopa vagy Patandzsali követője 
légy. Nem. Egy követőnek sohasem lehet nagyobb a látóte-
re. Azzal, hogy ennyi sok szemszögből beszélek valamiről, 
csupán azt próbálom elérni, hogy szélesebb látókört kaphass. 
Sok-sok kulcslyuk van a falon, és te nézhetsz keletre, néz-
hetsz nyugatra, nézhetsz délre és nézhetsz északra. Keletre 
nézve nem azt mondod: „ez az egyetlen irány", hanem tudod 
nagyon jól, hogy vannak még más irányok is. Keletre nézve 
nem azt mondod: „ez az egyetlen igaz tan", mert akkor a 
látóköröd teljesen beszűkül. Én azért beszélek neked olyan sok 
tanról, hogy felszabadulhass minden irányzat rabsága alól..."
 
fogdoki- - - -2007-11-30 08:01:40    ( 147 )
'Sohasem felejtem el Friedrich Nietzsche „Így szólt Zara-
thusztra" című könyvét. Mielőtt Zarathusztra útjukra bo-
csátotta a tanítványait, egy igazán gyönyörű dolgot mondott 
nekik. Ez volt az utolsó üzenete, mert addigra már minden 
mást elmondott. Egész szívét odaadta már nekik, az utolsó 
dolog pedig, amit búcsúzóul mondott, így hangzott: „Most 
figyeljetek rám, figyeljetek olyan mélyen, ahogyan eddig 
még sohasem. Utolsó üzenetem ez: óvakodjatok Zarathuszt-
rától! Óvakodjatok tőlem!"
'
 
fogdoki- - - -2007-11-29 22:20:07    ( 146 )
És most a két Lacinak, akik meg vannak győződve róla, hogy a 
karosszékben üldögélve nem történik semmi. Igazuk van :-)

"Földereng a spirituális fény...

Mindig is sötétség vett körül. De azzal, hogy a tudatossá-
god befelé fordul, földereng a fény, és ebben a fényben ráéb-
redsz, hogy a sötétség valójában nem is létezett. Csak nem 
voltál összhangban önmagaddal; ez volt az egyetlen sötétség.

Ha ezt megérted, akkor pusztán azzal, hogy csöndben ül-
dögélsz, minden lehetségessé válik. Nem utazol sehová, 
mégis célba érsz. Nem teszel semmit, mégis minden meg-
történik. Nehéz ezt megérteni, mert az elme kételkedik: 
„Hogyan lehetséges ez? Hiszen még akkor sem lettem bol-
dog, amikor annyi mindent megtettem érte. Hogyan történ-
hetne hát ez meg anélkül, hogy bármit is tennék?" Minden-
ki a boldogságot keresi, és mindenki elszalasztja.

Az elme azt mondja, persze tökéletesen logikusan, hogy ha oly
sok kereséssel sem történik meg, akkor hogyan történhetne meg 
mindenféle keresés nélkül? Azok az emberek, akik efféle dol-
gokról beszélnek, minden bizonnyal megbolondultak. Az el-
me egyre csak azt hajtogatja: „A boldogságért az embernek 
keményen kell dolgoznia, csakis akkor lehetséges. Keresd hát 
keményen, tégy érte még több erőfeszítést, siess, fokozd a se-
bességet, hiszen a cél még nagyon messze van."

A cél benned van. Semmi szükség nincs semmiféle sebes-
ségre, és semmi szükség rá, hogy bárhová is menj. Semmi
szükség nincs rá, hogy bármit is tégy. Az egyetlen dolog, 
amire szükség van az, hogy üldögélj csöndesen, egy nem-
cselekvő állapotban, mindenféle tárgy nélkül, csak légy ön-
magad, kerülj oly teljesen a középpontodba, hogy felszínedet 
egyetlen fodrozódás se törje meg. Akkor majd megszületik a 
praszada; záporozik rád az áldás, egész lényed megtelik egy 
mindaddig ismeretlen kegyelemmel, és ez az egész világ 
mennyországgá válik. Egész életed istenivé lesz. Semmi sem 
lesz rossz többé, mert minden olyan, amilyennek lennie kell. 

Benső boldogságodnak köszönhetően mindenfelé boldogsá-
got érzel. Ezzel az új érzékeléseddel, újfajta tisztaságoddal 
nézve nincs másik világ, nincs másik élet, nincs másik idő, 
csak ez a pillanat, csak ez a létezés van. Ám amíg nem érzed 
önmagad, addig elszalasztod az összes áldást, amit a lét aján-
dékoz neked. Nem szolgáltál rá, így nem is követelheted. 

Amint a követelő eltűnik, az áldás azonnal ott lesz.
A tudatosság fény; a tudatosság az egyetlen fény. Te azon-
ban öntudatlanul létezel: teszel bizonyos dolgokat, de nem 
tudod, miért. Vágysz bizonyos dolgokra, de nem igazán tu-
dod, miért. Elvársz bizonyos dolgokat, de nem tudod, miért. 
Valójában egy teljesen öntudatlan álomba merülve élsz. 

Mindannyian alvajárók vagytok. A holdkórosság a szellem 
egyetlen betegsége - alva jársz és alva élsz..."

Részlet: 'Jóga - Az egyéniség születése' című könyvből.
 
fogdoki- - - -2007-11-29 07:48:40    ( 145 )
"Amikor Buddha haldoklott, Ananda sírva, zokogva kérdez-
te tőle:

- Mi lesz most velünk? Amíg itt voltál, addig sem tudtuk 
elérni. Most már nem is leszel itt velünk... Mit tegyünk? 

Buddha állítólag azt felelte:
- Ezután a hiányomat szeressétek, arra figyeljetek.

Halála után ötszáz éven keresztül egyetlen szobrot sem ál-
lítottak neki, hogy érezhető legyen a hiánya. Buddha-szob-
rok helyett csak a bódhi-fát ábrázolták. Templomok léteztek 
ugyan, de egyikben sem volt Buddha-szobor; csak egy 
bódhi-fa, egy kő bódhi-fa, a hiányzó Buddhával alatta, az 
emberek pedig gyakran mentek el oda, leültek, nézték a fát 
és Buddha hiányát a fa alatt. Sokan eljutottak ezzel egy na-
gyon mély csöndbe és meditációba.

Aztán lassan-lassan az 
elvont tárgy elveszett, és az emberek kérdezgetni kezdték: 
„Mi van ott, amin meditálhatnánk? Csak egy fa, de hol van 
Buddha?" Mert ahhoz, hogy hiányában érezhesd Buddhát, 
nagyon-nagyon mély tisztaság és figyelmességre van szüksé-
ged. Így hát később - mivel látták, hogy az emberek nem
képesek az elvont hiány fölött meditálni - egyre-másra 
kezdték felállítani a Buddha-szobrokat.

Amikor a tárgy már teljesen eltűnik - eltűnik a jelenléte, 
és a hiánya is eltűnik -, amikor eltűnik a gondolat és a gon-
dolat-nélküliség is eltűnik, amikor eltűnik az elme, és az el-
me-nélküliség ideája is eltűnik, csak akkor jutsz el a Legvég-
sőbe. Ez az a pillanat, amikor az áldás hirtelen leszáll rád. Ez 
az a pillanat, amikor a virágok záporozni kezdenek. Ez az a 
pillanat, amikor kapcsolatba kerülsz az élet és a létezés for-
rásával. Ez az a pillanat, amikor nem vagy többé koldus; csá-
szárrá váltál."
 
Szilva- - - -2007-11-17 12:57:45    ( 144 )
Áhá, megvan:
" Az Út őszinte gyakorlása önmagában véve a megvilágosodás. Nincs 
különbség a zazen művelése és a megvilágosodás, valamint a 
hétköznapi élet között."
 Eihei Dógen
 
Szilva- - - -2007-11-16 10:41:24    ( 143 )
Én nem tudok ilyen szépeket írni...Viszont szeretném érteni a 
dolgokat, mert azt hiszem eléggé földhöz ragadtan látok dolgokat.  
Buddha = megvilágosodás? Igen. Akkor most egy személy megtalálása a 
cél vagy a megvilágosodás, amit a személy jelképez?

Az út a gyakorlásban van. Nem ilyen vagy olyan fokozatokat elérni, 
hanem ezen az úton haladni. Az övek apró állomások a lilafoltok útján
 Ami cél lehet, az önmagad legyőzése, és törekedni  arra, hogy jobb 
legyél… Mind a harcművészetben, mind az életben. Én így gondolom. Az 
életben is az út a fontos, nem az állomások, hiszen ott csak egy 
pillanatig vagyunk, a pillanatok pedig hamar tovaszállnak.Bár a 
kitűzött célok elérése is fontos az előre jutáshoz. 

De ezt a kör dolgot nem értem… :)..hm..
 
fogdoki- - - -2007-11-15 21:42:09    ( 142 )
Szia Jano!

Persze ebből vita lesz...

>vagyis Szidhárta utját kell bejárni hogy Buddhára rátalálj
Nem, Nem és Nem.

>az út valójában egy kör.
Igen, és Te már most is ott vagy, ahol lenned kell. Csak egy kérdés 
maradt, hol van a középpontja? Ha megtaláltad, nekem is szólj :-)


>eldobni, hogy feljebb lépjünk????
Erre már csak koan formájában válaszolnék - Nincs aki lép és nincs 
lépcső sem - hogyan léphetnél feljebb?? Ha még ott az eldobni, akkor 
ott a cselekvő és elvétetted. Legyél csak ige és ne legyél alany. 
Kezdj egy forogni, add át magad és nem marad más csak a forgás. 
Kezdj el táncolni, add át magad és nem marad más csak a tánc. Kezdj 
el szeretni, add át magad és nem marad más csak a szeretet. És ez a 
művészet, az igazi művészet. Nem te csinálod, csak rajtad keresztül 
áramlik. Te vagy az egyetlen akadály.

"Ekkor a mester kétségbeesésében égnek emelte kezeit."
Előzmény: jano ( 141 ) 
jano- - - -2007-11-15 13:41:27    ( 141 )
Sziasztok!
Bocsánat hogy belekontárkodom, számomra kicsit nehezen követhetőek 
ezek a gondolatok.:-) De most valamit mégis szeretnék leírni ide, 
kapcsolódva a témához: Tulajdonképpen a megfogalamazás nem pontos, 
vagyis Szidhárta utját kell bejárni hogy Buddhára rátalálj és nem 
Buddha útját követni. Nagyon rossz felé kapirgálok? :-)
Egyébkénrt sztem az útnak nagyon fontos szerepe van, vagyis a dojonak 
is. Az út során szerzett tapasztalatok, hatások tudnak eljutattni 
mindahoz a végső stádiumhoz amiről eddig is írtatok. De az is lehet 
hogy az út valójában egy kör. Vagyis a kiindulóponthoz térünk vissza, 
de már teli az út során megszerzett tudással, tapasztalással. És 
talán ezeket kellene átértékelni, eldobni, hogy feljebb lépjünk????
Előzmény: fogdoki ( 139 ) 
Szilva- - - -2007-11-14 09:05:09    ( 140 )
Sajnos fél szavakból még nem értem a világot, az pedig, hogy nekem 
mi jön át...ismét egy másik dolog. Ez az a hely és téma, ahol inkább 
kérdezek és érdeklődök, mintsem félreértsek. És 
lám....megérte.Megértem:)Már a válaszodból is kiszűrtem számomra 
fontos dolgokat:) 
Arigato gozaimasta:)
Előzmény: fogdoki ( 139 ) 
fogdoki- - - -2007-11-13 23:09:20    ( 139 )
Ha érted, akkor mit is kérdezel? Válaszom csak tökéletlen lehet, a 
teljes hiábavalóság erejével megpróbálom megközelíteni.

Tehát kezdetben vala Szidhárta hergceg, ki meg volt áldva minden 
földi jóval - gazdagság, hírnév, család, földi örörmök. Mégis egy 
éjszaka titokban elszökött a palotából és koldusnak állt. Valamit 
keresett, ami még hiányzott neki.

Innen azután tűnhet úgy, hogy erőfeszítéseit siker koronázta. 
Azonban ez nem igaz. Csak kudarc, kudarc és kudarc következett. És 
amikor mindent feladott, amikor teljesen hiábavalóvá vált minden 
törekvése, csak akkor történt meg.

Ő eltűnt és valami más jött létre. Ami persze mindig is ott volt, 
csak neki félre kellet állnia.

Az út hajszolása volt Szidhárta és az út eltűnése lett Buddha. 
Buddha útját nem követheted, mert útnélküliséget jelent.

Minden út hiábavaló és hibás - de persze ehhez először hibázni kell.

DoJo, a hely ahol az utat járják - minden erőfeszítés hiábavaló. De 
mégis az erőfeszítés az egyetlen út merre indulhatsz. Csak légy 
totális!

Ha az életet egy vonathoz hasonlítjuk, akkor egyre közelebb a 
végállomás. A kérdés az, hogy még előtte rájössz-e, hogy hova szól a 
jegyed, vagy pusztán bedöcögsz a végállomásra, mint már annyiszor...

Remélem félreérthető voltam :-))
Előzmény: Szilva ( 138 ) 
Szilva- - - -2007-11-10 14:57:04    ( 138 )
Csak nyugodtan kekeckedj:)
Valóban, a belső kétségekkel nem harcolni kell, hanem megérteni, 
elfogadni, ezzel már le is vagyon győzve.
Buddha-a mondatot értem, de mit szeretnél ezzel mondani? Mi a nem jó?
Lehet én vagyok tompa.....
Előzmény: fogdoki ( 137 ) 
fogdoki- - - -2007-11-10 01:10:00    ( 137 )
Csak a kekeckedés kedvéért, de nézd el nekem :-)

>az emberi lény állandóan csatázott saját belső kétségeivel, és 
ösztönös fájdamával.
Egy gondolat jutott eszembe az Operaház Fantomjából - "Nem küzdhetsz 
ellenem, egy vagy velem..." A kudarc biztosított...

>Buddha útjának követése volt...
A legnagyobb hiba - Buddha sem Buddha útját követte!
Előzmény: Szilva ( 134 ) 
fogdoki- - - -2007-11-10 00:58:56    ( 136 )
Mester - szólt a tanítvány - van egy visszatérő álmom! Álmomban 
mindig kapok egy márványtáblát, amire az van ráírva, hogy "Kár volt 
elkezdened!" - vajon mit jelent ez?

Mire a mester így válaszolt: - Jól ismerem azt a táblát, egy 
teljesen üres tábla, csak a saját gondolataidat olvashatod benne!

És a mester meghajolt...
 
fogdoki- - - -2007-11-10 00:55:01    ( 135 )
Két tanítvány beszélget a vacsoránál. Az egyik így szól:
- Amióta kitettem a mesterem fényképét a szobám falára nem tudok 
vele mit kezdeni, olyan nehéz lett.

Mire a másik tanítvány ezt mondja:
- Próbáld ki, fordítsd meg, most a fehér fele nézzen rád!

És az első tanítvány meghajolt...
 
Szilva- - - -2007-11-09 16:20:21    ( 134 )
Újabb részlet Masutatsu Oyama könyvéből:
"Bár nagy szerelemben voltam egy asszonnyal, abban a pillanatban, 
amikor kiszabadultam, azonnal elvonultam egy elhagyott hegyvidékre,
ahol elkezdtem másfél éves igen szigorú karate edzéseimet. Ez volt 
az az idő, amikor megtettem a kezdő lépéseket a karate útján, 
apránként de teljes határozottsággal. A filmeken és a televízióban 
gyakran láthatjuk, hogy a háborús hősök a döntő pillanatban legyőzik 
náluk erősebb ellenfeleiket. Ámbár az a pillanat egy hosszú 
eseménytelen,látványosságoktól mentes edzés sorozat eredménye. Az 
edzés azonban több mint a mindennapok több órás robotja. Egyesek 
annyira átélik, hogy az idő repül az edzések alatt, s alig hogy 
elkezdődött a reggeli adag, egyszerre este lesz. Aki ilyen módon edz,
annak fel kell adni a közönséges szórakozásait és felüdüléseit. Erős 
akarattal és eltökélt céllal kell rendelkeznie, mely képessé teszi, 
hogy ellenálljon a csábító kísértéseknek. Eiji Yoshikawa, Miyamoto 
Musashi életéről szóló regényének előszavában azt írja, hogy 
Miyamoto az emberi lény állandóan csatázott saját belső
kétségeivel, és ösztönös fájdalmaival. A világegyetem, amelyben 
élünk, végtelen és a sors által törékeny kardpengéhez 
hasonlíthatjuk. A bölcsesség melyet csatáiból merített, Buddha
útjának követése volt. Az ösztönös szenvedések alatt Yoshikawa 
azokat a testi vágyakat érti, melyeket minden ember születésétől 
kezdve magában hordoz. Nem számít, hogy egy ember mennyire 
elkötelezett egy cél iránt, a belső szenvedések
nagyon erősek és hatékonyak. Ha valaki távol a világtól él egy 
elhagyott helyen, szíve társaságra vágyik. Egy beszélgető partner 
hiánya a legfájdalmasabb érzés lehet, amit az ember valaha is 
érezhet. Mégis ily körülmények között edzeni és küzdeni, az ilyen
kísértésekkel kétségtelenül jelentős eredményeket produkál. Mégsem 
ajánlom, hogy a fiatalok elvonuljanak elhagyott vidékekre csak 
kizárólag a karate edzések miatti elkötelezettségből. A test ilyen 
túlterhelése kísértésbe ejti az embert, hogy mindent feladjon. Nem 
tudom a magányos félrevonulás értékét mindenki esetében
meghatározni. Mindazonáltal ha az elszigetelt életmódban 
végrehajtott edzéseket valaki véghezviszi, úgy számára az 
biztosítékot nyújt a mindent felülmúló erősség birtoklása felől. A 
tréningeket el lehet a hegyekben végezni, de ugyanúgy egy
nagyváros szívében is. Ha valaki szívében az iránt ég, hogy mindent 
megtanuljon arról a módszerről és útról, amit választott, úgy akkor 
élete minden percét az edzésnek próbálja szentelni. Ám néha az ilyen 
teljes elkötelezettség különös hírnevet szerez az ember számára.
Newtont bolondnak tartották, mert bezárkózva dolgozószobájába 
elfelejtett enni és aludni is, óráját az orvosságos edényeiben 
tartotta, egyszer pedig meg akarta enni azt a tojást amiről azt 
hitte, hogy már megfőzte, de valójában csak a kezében tartogatta.
Hideyo Noguchi éjjeleit és nappalait a laboratóriumában töltötte, 
egereket tartott a zsebében melyekkel gyakran beszélgetett. Mint 
számos feltalálót és tudóst, őt is őrültnek tartották. Engem szintén 
a dilisek közzé soroltak, amikor lejöttem a hegyekből. A gyerekek 
ujjal mutogattak rám és nyíltan hülyének neveztek. Jónéhány
barátom elfordult tőlem. Azt mondták: ” Micsoda őrült ötlet, hogy 
ott fent napkeltétől napnyugtáig csak tréningezik? ” Megértettem 
volna őket, ha önálló edzőtermet alakítanak és ott tanulókkal 
foglalkoznak. De mi célja lett volna, hogy ezt tegyék? Ez nem hoz 
számukra egy fillér hasznot sem."
 
fogdoki- - - -2007-11-05 21:35:16    ( 133 )
Emlékeztek még, hogy mit mondott Yoda, amikor Luke a nagy harcost 
kereste?

- Nagy harcos? A harc még senkit sem tett naggyá!
 
fogdoki- - - -2007-10-29 15:21:22    ( 132 )
Jedi és a részeg falusi a kocsma előtt beszélgetnek. Így szól a Jedi 
lovag: - Velem van az Erő!

Mire a részeg falusi: - Velem meg a fél falu!
 
fogdoki- - - -2007-10-29 15:19:13    ( 131 )
Sétál egy Kenobi az utcán. Találkozik egy városlakóval. Megkérdezi 
tőle: - Merre van a legközelebbi Baumax ?

Mire a városlakó így felel:

- Csak Obi Van Kenobi!

:-)
 
Szilva- - - -2007-10-29 10:56:26    ( 130 )
De csak mintha...:)
Előzmény: fogdoki ( 128 ) 
fogdoki- - - -2007-10-29 10:03:30    ( 129 )
"A tanítvány hűségesen küldte havonta lelki fejlődéséről 
beszámolóját a mesternek. 
Először ezt írta:
- Érzem, hogy kitágult a tudatom, és megtapasztaltam a 
világegyetemmel való egységemet. A mester ránézett a papírra, és 
eldobta.

A következő hónapban ezt írta:
- Végre felfedeztem, hogy az isteni ott van minden dologban.
A mester elégedetlennek tűnt.

Harmadik levelében a tanítvány lelkesen magyarázta:
- Az Egy és a sok misztériuma megnyílt csodálkozó tekintetem előtt.
A mester ásított.

A következő levél ezt mondta:
- Senki sem születik, senki sem él, és senki sem hal meg, mert 
az „én" nem létezik.
A mester kétségbeesésében égnek emelte kezeit.

Azután elmúlt egy hónap, el kettő, majd öt, végül egy egész év. A 
mester ekkor úgy vélte, itt az ideje, hogy emlékeztesse tanítványát 
kötelességére, hogy lelki fejlődéséről beszámolót írjon. A tanítvány 
azonban csak ennyit írt vissza:

- Kit érdekel?

Mikor a mester elolvasta ezeket a szavakat, csak csendesen 
elmosolyodott."
 
fogdoki- - - -2007-10-29 10:03:18    ( 128 )
Kicsit mintha elfáradt volna a végére :-))
Előzmény: Szilva ( 127 ) 
Szilva- - - -2007-10-25 16:30:55    ( 127 )
És ami még érdekessége ezeknek a küzdelmeknek, hogy nem ám csak ott 
kell lenni és végig küzdeni a 100 "menetet", hanem le is kell győzni 
az ellenfelet. Ha jól emlékszem meg is van szabva, hogy minimum hány 
ellenféllel szemben kell győztesen kikerülnie. Hát nem egyszerű...És 
mindeközben még Sosai is figyelte Őt:)
Előzmény: jano ( 126 ) 
jano- - - -2007-10-25 13:05:22    ( 126 )
Nem smmi mester, tud küzdeni, van kitartása.
 
Szilva- - - -2007-10-25 09:06:37    ( 125 )
Még annyit a látottakhoz, mindeközben Matsui mesternek 1-1 apró 
botocska van a markában, amit nem ejthet el a küzdelmek közben....Ám 
megesik, hogy leesik:)
 
Szilva- - - -2007-10-25 09:04:29    ( 124 )
Rendicsek Fogdoki:) 

Íme, itt találod:
http://www.youtube.com/watch?v=hopqMm14XMw
Előzmény: fogdoki ( 123 ) 
fogdoki- - - -2007-10-24 23:28:47    ( 123 )
Szilva!

>youtube-on rákeresni...

Légyszi a linket másold be - hálás lennék, ha nem kellene keresgélni!
Köszi!
Előzmény: Szilva ( 119 ) 
fogdoki- - - -2007-10-24 23:27:08    ( 122 )
"Naszruddin egyszer egy kínai faluban tartózkodott, mely jó ideje 
szenvedett a hosszantartó aszálytól. Mindenféle imát felajánlottak 
már, hogy véget vessenek a szárazságnak, de semmi sem használt, és 
az emberek rettentően elcsüggedtek. Egyetlen lehetőség maradt: 
elküldtek egy távoli faluba egy híres eső-csinálóért. Ez a fordulat 
teljesen elbűvölte Naszruddint, és ott sürgött-forgott, amikor az 
esőcsináló, egy aszott öregember fedett szekerén megérkezett a 
faluba.

Leszállt, undorral szagolt bele a levegőbe, majd egy kunyhót kért a 
falu szélén. Ragaszkodott hozzá, hogy senki se zavarja, és az ételét 
hagyják az ajtaja előtt. Senki sem hallott felőle három napig, majd 
a falu olyan hóval vegyes felhőszakadásra ébredt, ami az évnek abban 
a szakában hallatlannak számított.

Naszruddin teljesen el volt ragadtatva a történtektől, és odament az 
öregemberhez, aki most már előbújt elvonultságából.

- Tehát valóban képes esőt csinálni? - érdeklődött.

- Dehogy tudok, hogy tudnék már! - felelte gúnyosan az öreg.

- De hiszen a legkitartóbb aszály sújtotta a környéket, mielőtt 
megérkezett - ellenkezett Naszruddin -, aztán meg három napon belül 
eső zuhog?

- Ó, az valami másnak volt a következménye - válaszolt az öreg. - 
Tudja, én olyan helyről jövök, ahol minden harmóniában van, akkor 
esik, amikor kell, és kellemes az idő, amikor arra van szükség, és 
az emberek szintén harmóniában vannak, és harmóniában élnek 
önmagukkal. Ám nem ez volt a helyzet az itteni emberekkel, ők 
valamennyien kiestek a Taóból, nem voltak harmóniában önmagukkal. 
Azon nyomban megfertőződtem, amint megérkeztem, ezért egyedül 
kellett maradnom, amíg újra harmóniába nem kerültem a Taóval, és 
akkor természetes módon hullani kezdett az eső az égből!"
 
Szilva- - - -2007-10-24 16:48:25    ( 121 )
Nos akkor gyorsan meg is ragadom az alkalmat:) Íme:

"Dogen a Zen híres papja / 1200 - 1253/ a meditáció komolyságát 
hangsúlyozta és javasolta. Számomra a komolyság volt a kulcsszó az 
aktív edzések során. Pihenés nélkül minden pillanatban mozgásban 
voltam, és általában extázisba estem attól amit csináltam. Az 
emberek azt gondolják háborodott vagyok. Néha valóban tébolyultan 
edzettem egész nap, csupán abból a pénzből élve, amit kedvesem 
keresett meg otthon,és azzal a tudattal juttatott, hogy bármikor 
eltűnhetek évekre anélkül, hogy egy képeslapot küldenék neki. 
Tizenkét jelmondatot állítottam össze, amelyeket még tanítványaimnak 
sem meséltem el abban az időben. Íme a második a sorban: A harci 
művészet útjára lépni, és azt megtanulni olyan, mint a sziklamászás 
mindig előre kell haladni pihenés nélkül. 
A pihenés nem engedélyezhető, mert visszaesést okoz a kivívott 
eredmények terén. Napról napra meg kell őrizni és csiszolni kell a 
technikát,de csupán egy nap henyélés az összeomlást kozhatja. Ezt 
mindenáron meg kell akadályozni.
Nap mint nap meg kell próbálni kitágítani fizikai korlátainkat. 
Csinálj naponta több fekvőtámaszt, mint amennyit tegnap tudtál! 
Döntsd meg a rekordot! Ha a rekordok megdönthetetlennek tűnnek, 
teljes erőddel és szellemeddel túlszárnyalni igyekezz azokat! 
Ez a tréning jelentése és értelme. Amikor ezeket a korlátokat valaki 
ledönti, friss erő - mind szellemi, mind fizikai - birtokába jut. 
Teljesen új és más ember lesz. Mindig emlékezni kell arra, hogy a 
korlátok ledöntésének szenvedései új erőt adnak. Az edzés azt is 
jelenti, hogy ezt mindig észben kell tartani a napi erőfeszítések 
során, száz és ezer napon át. Az ősi módon való és ennyire kiterjedt 
edzések folytatása tartalmas célok és kihívások nélkül csak pusztán 
szabadgyakorlatnak minősül. A harci művészet értelmének végső 
jelentését nem a szóbeli magyarázatok állóvizében lehet. A 
legfontosabb, hogy apránként mindig előre haladjunk. Az aki követi 
ezt az utat, egy napon ráébred, hogy sokkal 
erősebb,gyorsabb,erőteljesebb és jobban képzett az összes 
technikában, mint ahogy azt gondolta. Ellenfelei akik erősebbnek, 
nagyobbnak tűntek, most kicsik és gyengék. 
Ám még az olyan emberek, akik megszállottaknak tűnnek a gyakorlásban 
is,lehetnek lusták, de akik ötször olyan hosszú ideig és tízszer 
olyan jól dolgoznak, mint az átlag azok néhány év alatt egyedül 
állóvá válnak.Meg kell azonban mondani, hogy az önelégültség még 
jelentős fejlődés esetén is a kisszerű célok kitűzését bizonyítja. 
Az igazi jó eredmények csak a csúcsok.
Minden diadal mögött egy meghódított csúcs húzódik. A végső cél a 
lelki egyensúly elnyerése. Hírnév és győzelem képzett ellenfelek 
fölött csak mérföld kövek az idevezető út mentén." 
/Masutatsu Oyama/

Akárhányszor olvasom is el ezt a könyvet, mindig erőt ad, vagy csak 
elgondolkodtat, esetleg ötleteket merítek belőle, avagy átértelmezek 
dolgokat az életemben. Úgy érzem ezzel nem vagyok egyedül.....
Előzmény: berkes ( 120 ) 
berkes- - - -2007-10-24 12:13:58    ( 120 )
Szilva! Nyugodtan idézz a Sosai könyvéből!! Legalább felhívod a
figyelmet a legfontosabb részekre! Én úgyis több oldalas részekben
fogom közölni a hírlevélben, így lehet, hogy átsiklik az olvasó, vagy
nem is olvassa el. 
Előzmény: Szilva ( 119 ) 
Szilva- - - -2007-10-24 11:35:41    ( 119 )
Szia Sensei! A tudatalattim:) Így akkor nem idézgetek többet belőle, 
nem szeretném ellőni a "poént"! Rám nagy hatással van ez a könyv, 
vagyis Sosai élete, ahogyan élt, ahogyan edzett és ahogy 
gondolkodott, amilyen úton haladt. Példaértékű, ahogyan egész életét 
a kyonak szentelte, alkotott és tanított. És itt említeném meg 
tanítványát, Akyoshi Matsuit. Érdemes a youtube-on rákeresni 100 
ellenfeles küzdelmére. Egy élmény:)!
További szép napot mindenkinek!:)
Előzmény: berkes ( 116 ) 
fogdoki- - - -2007-10-24 10:39:20    ( 118 )
"Történt egyszer, hogy eljött a falumba Mulla Naszruddin, hogy 
meglátogasson. Ő azokban az időkben ÚjDelhiben, a fővárosban lakott, 
és ez annyira betöltötte személyiségét, hogy szinte semmit nem 
látott azon kívül. Elvittem őt a falu kis erődjéhez, mire azt mondta:

- Micsoda?! Ezt hívod te erődnek? El kéne jönnöd ÚjDelhibe, hogy 
megnézd a Vörös Erődöt. Ez ahhoz képest semmi!

Elvittem a folyóhoz, mire ő így szólt:

- Micsoda?! Ez neked folyó? Soha életemben nem láttam még ilyen 
beteges és vékonyka folyót!

Ez történt mindenütt. Aztán elérkezett a teliholdas éjszaka, én 
pedig azt gondoltam, hogy legalább a teliholdnak biztosan örülni 
fog, és nem hozza szóba, hogy milyen kicsi a falu. Tévedtem. 

Elvittem a folyóhoz. Gyönyörű, csendes este volt, majd a Hold is 
felkelt - hatalmas és csodálatos volt. Ránéztem Naszruddinra és azt 
mondtam:

- Nézd! Milyen hatalmas a Hold!

Rápillantott a Holdra, megvonta a vállát, majd így szólt:

- Nem rossz... egy ilyen kis faluhoz, mint ez."
 
fogdoki- - - -2007-10-24 10:37:30    ( 117 )
Egy új páciens érkezik a pszichoanalitikus rendelőjébe. Egy 
teológus, nagy tudós és filozófus professzor. Azt mondja:

- Doktor úr, azért jöttem önhöz, mert mindenki azt mondta, hogy túl 
sokat képzelek magamról.

- Nézzük csak - mondja a doktor. - Ahhoz, hogy analizálhassuk a 
problémáját, el kell mesélnie a történetét egészen a legelejétől.

- Rendben van - feleli a professzor, majd leül és belevág:
- Kezdetben volt a sötétség...
 
berkes- - - -2007-10-23 16:38:22    ( 116 )
Szia Szilva! Nagyon jó az időzítésed, a következő hírlevelekben
részleteket találhattok Masutatsu Oyama általad említett könyvéből!
Előzmény: Szilva ( 110 ) 
fogdoki- - - -2007-10-23 11:22:13    ( 115 )
"Volt egy zen mester, aki gyakran mesélgette tanítványainak a 
hírhedt tolvaj történetét. A történet főszereplője a tolvajok 
mestere volt - nem holmi közönséges tolvaj. Még a király is 
tisztelte, mert soha életében egyszer sem kapták el. Mindenki 
elismerte, hogy ő volt a legkiválóbb tolvaj az egész országban. Sőt, 
olyannyira híres volt, hogy az emberek már szinte dicsekedtek azzal, 
hogy a „Múlt éjjel a tolvajok mestere az én házamba tört be!", vagy 
hogy „A kincseinket nem akárki, hanem a tolvajok mestere lopta el!" 
Kiváltság volt ez a javából, hiszen akihez a tolvajok mestere tört 
be, az csakis roppant gazdag lehetett, a tolvajok mestere nem
rabolt ki holmi közönséges embereket. Az ő látogatását kizárólag a 
királyok és a dúsgazdagok „érdemelték ki". Amikor a tolvaj 
megöregedett, a fia egy napon így szólt hozzá:

- Most, hogy nemsokára meghalsz, itt az ideje, hogy megtaníts a 
művészetedre!

A tolvaj így felelt:
- Én is gondoltam már erre. De ez nem művészet, sokkal inkább 
egyfajta fortély. Nem tudlak rá megtanítani, ez nem tanítható, 
azonban elleshető. Ez egyfajta fortély; ha el tudod lesni, akkor 
rendben van, abban szívesen segítek, biztosítok neked alkalmat 
hozzá. Magam is sokat töprengtem már a titkomon, de ez egy nagyszerű 
adottság - ugyanúgy, mint költőnek, igazi tolvajnak is születni 
kell. De az ember sohasem tudhatja, hacsak meg nem próbálja. Ma 
éjjel velem jössz.

A fiú tehát aznap éjszaka követte az apját. Fiatal volt, egészséges 
és roppant erős, apja viszont nagyon öreg, több mint nyolcvan éves. 

Amikor egy gazdag házhoz értek, az öreg betörte a falat, kiemelt 
néhány téglát - de ahogy csinálta! A fia csak figyelte remegve. 

Hideg éjszaka volt, az ifjú egyszerre reszketett és verejtékezett. 
Rettenetesen félt: szüntelenül forgatta a fejét - nézte, hogy
nem jár-e arra valaki. Közben pedig azt gondolta: „Micsoda ember az 
apám! Mindent olyan csendes méltósággal tesz, mintha legalábbis a 
saját házában lenne! Semmi kapkodás, semmi aggodalom."

Az öreg még csak nem is nézett körül egyetlenegyszer sem. Belépett a 
házba, és intett a fiának, hogy kövesse. Az pedig remegve, 
verejtékezve ment utána, egész teste úszott az izzadságban, 
valósággal ömlött róla a víz. Így még a legforróbb nyári napokon sem 
verejtékezett - most pedig fagyos téli éjszaka volt! Az öreg úgy 
járt-kelt a házban a vaksötétben, mintha mindig is ott lakott volna. 
Nem botlott bele semmibe.

Amikor a ház legbelső szobájába ért, kinyitotta a ruhásszekrény 
ajtaját, és utasította a fiát, hogy lépjen be. Az ifjú bemászott a 
szekrénybe... és amit ekkor az apja tett, az teljesen felfoghatatlan 
volt a számára. Rázárta a fiára a szekrényajtót, és jó hangosan 
kiabálni kezdett: „Tolvaj! Tolvaj!", majd elinalt.

Az egész ház, sőt az egész szomszédság azonnal felébredt. Az emberek 
ide-oda rohangáltak; mindenfelé keresték a házban a betörőt. 
Képzelhetitek a szegény fiú helyzetét! Azt gondolta magában: „Kész. 
Ez itt a vég! Az apám megőrült! Nem kellett volna arra kérnem, hogy
tanítson meg a mesterségére - ez a szakma egyáltalán nem nekem való. 
Igaza volt, hogy tolvajnak születni kell. De hát így kell ezt 
megértetni velem?! Ha túlélem, megölöm! Hazamegyek és levágom a 
fejét!"

Szörnyen dühös volt - mindenki az lett volna az ő helyében -, ám nem 
volt értelme tovább dühöngeni. Először tennie kellett valamit. Igen 
ám, de semmi sem jutott az eszébe. Elméje egyszerűen leállt.

És ez a meditáció: amikor az elme leáll. Amikor nem érti, mi folyik 
körülötte, fogalma sincs, mit kellene tennie, mert ilyenkor az 
összes tudása hasztalan; ilyen helyzetben még sosem volt. Márpedig 
az elme csak az általa jól ismert világban mozog otthonosan. 

Valahányszor új helyzettel találja szemben magát, leblokkol. Olyan, 
mint egy gép. Ha nem táplálod bele előzetesen a szükséges 
információkat, nem működik.

És ez valóban egy merőben új helyzet volt; a fiú elképzelni sem 
tudta, mitévő legyen. Nem lehetett itt semmit sem tenni. Ekkor egy 
cselédlány lépett a szobába, kezében gyertyával, a betörőt keresve. 
Hiszen bizonyosan a házban kell lennie valahol: a falat betörték, az 
ajtó nyitva volt - minden ajtó nyitva volt. A tolvaj tehát a 
legbelső szobába is bement, itt kell hát rejtőzködnie.

A lány kinyitotta a szekrényajtót, hogy oda is benézzen. Nem jutott 
volna az eszébe, hogy ott is keresse a betörőt, ha nem hallott volna 
a szekrény belsejéből valami neszt. De hallott valamiféle 
kaparászást, sercegést, mintha egy patkány rágcsálta volna a 
ruhákat. Igazából azért nyitot-  ta ki a szekrényajtót, hogy a 
patkány után nézzen. A neszt azonban a tolvaj okozta. Az ötlet 
spontán jött, nem az elméjéből pattant ki. Amikor észrevette, hogy 
valaki bejött a szobába valamiféle fényt hozva magával... látta, 
hogy valaki a szobában van, hiszen hirtelen világosabb lett, és a 
lépteit is tisztán hallotta. Tudta ahhoz, hogy kinyissák a 
szekrényajtót, valamit tennie kell. De mit? És ekkor valamiféle 
hirtelen intuíciótól vezérelve - nem az intellektusa, hanem az 
intuíciója irányította - kaparászni kezdett, mint egy patkány, és az 
ajtó egyszer csak nyitva állt. A cseléd benyújtotta gyertyáját a 
szekrénybe. Ekkor az ifjú tolvaj ismét egy intuitív, pillanatnyi 
ötlettel hirtelen elfújta a gyertyát, félrelökte a lányt, és 
kiszaladt a szobából.

Az emberek követték - majdnem egy tucatnyian üldözték fáklyákkal és 
lámpásokkal a kezükben -, nem volt kétséges, hogy el is kapják. 
Ekkor egy kúthoz ért. Gyorsan felkapott egy nagy követ, beledobta a 
kútba, aztán elbújt egy fa mögé, és onnan figyelte tovább, mi 
történik. Hiszen minden csak történt vele, nem ő cselekedett. Az 
üldözők körülállták a kutat - azt hitték, a tolvaj beleugrott.

- Nincs értelme most tovább foglakoznunk vele ezen a hideg éjszakán -
 mondták egymásnak. - Majd reggel megnézzük. Ha életben lesz még, 
börtönbe zárjuk; ha pedig belefulladt, akkor elérte a büntetése.
Azzal mindenki elment.

Amikor a fiú hazaért, apja mélyen, hangosan horkolva aludt. A dühös 
fiú lerántotta róla a takarót, és rárivallt: - Te teljesen 
megőrültél?!

Az öreg ránézett, elmosolyodott, és azt mondta:
- Szóval itt vagy? Ennyi elég is! Nem kell, hogy elmeséld az egész 
történetet. Született tolvaj vagy! Holnaptól kezdve együtt 
dolgozunk. Ellested a lényeget. Nem őrültem meg, csak kockáztattam: 
vagy meghalsz, vagy túléled, és azzal bebizonyítod, hogy megvan 
benned a szükséges intuíció - és te túlélted. Nem kell tovább 
zavarnod az éjszaka kellős közepén. Menj aludni. Majd reggel, ha 
akarod, elmesélheted, mi történt pontosan. Bár én jól tudom... ha 
nem is részleteiben, de lényegében, és ez nekem elég is.

Hát ez az én művészetem, fiam; megtanultad. Most már nyugodtan 
meghalhatok akár holnap is, mert tudom, hogy van, aki folytassa a 
művészetemet. Engem is így tanított meg az apám; ez az egyetlen mód. 

Az embernek kockáztatnia kell."
 
fogdoki- - - -2007-10-23 11:17:40    ( 114 )
Egy amerikai tanár megelégeli, hogy fehér diákjai folyton marakodnak 
a feketékkel, akik nem használhatják az iskolabuszt. Ezért egy nap 
összehívja őket, és azt mondja nekik:

- Srácok, mire jó ez az egész diszkrimináció? Nem vagyok hajlandó 
ezt tovább tűrni! Jegyezzétek meg, hogy mindannyian egyenlők 
vagyunk. Fekete vagy fehér, egyre megy! 

Tehát mától fogva mindnyájan képzeljük magunkat kéknek! 
Megértettétek? Mindnyájan kékek vagyunk!

Most pedig, a világoskékek felszállnak a buszra, a sötétkékek pedig 
hazagyalogolnak!
 
fogdoki- - - -2007-10-22 12:52:27    ( 113 )
Egy nő népszámláláshoz készít felmérést egy olasz középosztály-lakta 
környéken. Becsönget egy házba, és legnagyobb meglepetésére egy 
anyaszült meztelen férfi nyit ajtót. A nő igazi profi lévén úgy 
tesz, mintha semmi furcsaság nem lenne a dologban. A férfi azonban 
magyarázkodni kezd:
- Remélem, megérti asszonyom... én egy nudista klub tagja vagyok.
- Semmi probléma, uram - válaszolja a nő -, csak felteszek néhány 
kérdést, és már itt sem vagyok. Ön nős?
- Igen, immár harmadszor. - Vannak gyermekei?
- Igen, hét az első feleségemtől, tizenkettő a másodiktól, és 
tizenöt a harmadiktól.
- Értem már - mondja a nő -, ön valójában nem is nudista, hanem 
egyszerűen csak nincs ideje felöltözni!
 
fogdoki- - - -2007-10-20 19:43:19    ( 112 )
Egy szóbeli biológia vizsgán a tanár megkérdezi a diáklányt:

- Melyik az a testrészünk, amely inger hatására akár a 
háromszázszorosára is megnőhet?

A lány így felel:

- Ilyen kérdésekre én nem vagyok hajlandó válaszolni! - azzal 
sértődötten kivonul a teremből.

A tanár felteszi ugyanezt a kérdést a következő vizsgázónak is, aki 
azt válaszolja:

- A pupilla.

- Helyes! - mondja a tanár. - Most pedig menjen, és mondja meg a 
barátnőjének, hogy nagyot fog csalódni!
:-o
 
fogdoki- - - -2007-10-20 19:33:29    ( 111 )
Zene füleimnek! Egy udvari mókamesternek (én:-) legnagyobb dícséret, 
ha van közönsége :-)


Íme a következő...


"Hallottam egy pszichoanalitikusról, aki azt mondta a betegének:
- Ma, amikor hazamegy... - kezdte, mert a beteg állandóan 
panaszkodott.

- Félek hazamenni - vágott közbe a páciens. - A feleségem olyan 
szerencsétlenül néz ki, mindig olyan szomorú, olyan kétségbeesett, 
hogy összeszorul tőle a szívem. Legszívesebben elszöknék otthonról.

A pszichológus azt felelte:
- Talán maga az oka. Tegyen valamit, vigyen haza virágot, meg 
fagylaltot és édességet az asszonynak, s amikor ajtót nyit, ölelje 
át és csókolja meg. Aztán rögtön segítsen neki: takarítsa le az 
asztalt, mossa el az edényeket és mossa fel a padlót. Tegyen valami 
egészen mást, amit azelőtt sosem!

Az ötlet vonzónak tűnt, és a férfi kipróbálta. Hazament. Mihelyt a 
felesége ajtót nyitott, és meglátta a virágot, a fagylaltot és az 
édességet, és azt a sugárzó férfit, aki addig soha nem nevetett, 
most viszont a nyakába ugrott, egyszerűen nem hitte el, mi történik! 
Mélyen megdöbbent, nem hitt a szemének: talán valaki más áll ott! 
Újra meg kellett néznie.

Aztán a férje megcsókolta, és segített leszedni az
asztalt, és amikor a mosogatóhoz lépett, és megragadta az edényeket, 
az asszony elsírta magát. A férje kijött a konyhából és megkérdezte:

- Miért sírsz?

- Hát megbolondultál? - felelte a nő. - Mindig gyanítottam, hogy egy 
nap majd megbolondulsz. Most meg is történt. Miért nem mész el egy 
pszichiáterhez?"
Előzmény: berkes ( 108 ) 
Szilva- - - -2007-10-20 09:37:32    ( 110 )
Nem találtam ennek a kis idézetnek megfelelő fórum címet, ezért 
bátorkodom ide beilleszteni. Sosai Oyama: The kyokushin way című 
könyvéből. Tudom nem jitsu, de rengeteg érdekes és hasznos dologról 
ír ebben a könyvben. Íme egy aprócska részlet:

"Az emberi élet akkor lesz erős és ragyogó, ha edzik és csiszolják. 
Az ember ösztönös életerejéből jut el a felnőtt korig. Néha - 
rendszerint a serdülőkorban, a pubertálás elején - a félelem és a 
tapasztalat hiánya ellenére az egyén ráébred saját jellegzetes 
egyéniségére. Rádöbben, hogy önálló eszméi vannak, és valószínűleg
választ magának egy személyt, aki megtestesíti az ideáit. Majd 
jóformán e személy tulajdonává válik, és minden lehetséges módón 
utánozni igyekszik. Tudatos ráébredés a célirányos erőkifejtések 
szükségességére, a cél iránti teljes odaadás, valamint a saját
életvitellel kapcsolatos eljárások, ezek azok, amiket én vágyak és 
törekvések alatt értek. Észben kell azonban tartani azt, hogy amit 
ezekkel a szavakkal megpróbáltam kifejezni - közönséges és 
pszichológiai értelmezését az eszmék és törekvések -
egyáltalában nem azonosítható egyfajta hős imádattal, amelyet néhány 
serdülőkorú gyakorol.
Néhány szót kell szólnom a helyes viselkedés képességéről, valamint a
szégyenérzetről, mely mindkettő óriási jelentőségű a serdülőkorban. 
Ezzel kapcsolatban egy történetet mesélek el, mely velem esett meg 
kora ifjúságom idején.
Kilenc éves koromtól kezdtem el a Tizennyolc Technika tanulását egy 
bizonyos Yi úr felügyelete mellett. Az osztályunkban olyannyira 
fizikai erőfölényben voltam a többiekkel szemben, hogy még az öt - 
hat évvel idősebbek is tartottak tőlem. Körülbelül két év múlva Yi 
úr elhagyta a nővérem farmját, ahol mindeddig alkalmazásban volt.
Kiábrándultságomban és mintegy távozása elleni tiltakozásul, 
kötözködni és verekedni kezdtem más fiúkkal, és kezdtem büszkévé és 
beképzelté válni. Egy napon,lehettem tíz vagy tizenkét éves, 
háborúsdit játszottunk néhány környékbeli fiúval. Egy
általam elhajított kő súrolta egy arra haladó kislány lábát. S 
miközben szidott - " Nem kellene kövekkel dobálóznod, még megsebzel 
valakit! " - rossz szellem uralkodott el rajtam. Túl fiatal voltam 
még, hogy fizikai vágyat érezzek a kislány iránt, aki nagyon
csinos volt. Testvéreim és a többi fiú az ujjukkal mutogattak és 
suttogtak valamivel távolabb. Ahogy a kislány folytatta az útját, 
követni kezdtem bohóckodó módon, majd hirtelen hátulról átöleltem és 
felemeltem. Rémülten kiáltozni kezdett barátaim kitörő
lelkesedése közepette.
A viharos ünneplés ellenére, lévén még gyermek elvörösödtem és 
elrohantam,mint egy megrémített nyúl.
Később, sokkal keményebb büntetéssel kellett szembenéznem, mint 
ahogy azt elsőre elképzeltem. Apám a kislány édesanyjától tudomást 
szerzett az ügyről, még aznap este vacsora után keményen fejbe 
koppintott réz pipaszárával, hátrakötötte kezeimet, számtalanszor a 
hátsó felembe rúgott, majd bezárt egy fészerbe. Hirtelen rájöttem, 
hogy bár semmit sem tudok a szexualitásról, mégis komoly kapcsolat 
van vétkem nagysága és a büntetés szigorúsága között. Apám így 
kiabált: " A te korodban hogy mer valaki így szórakozni a lányokkal? 
Az ilyen kölyök, mint te végül csúnyán ráfázik."
Ahogy szótlanul feküdtem a fészerben, apám szavai vízhangzottak 
fülemben.
Bár nem sírtam miközben ütött és vert, most egyedül a sötétben 
keserű könnyeket hullattam. Elhatároztam, hogy oly derék leszek, 
hogy apámnak soha se legyen oka panaszra rám ismét. Ami igazán fájt 
az nem a pipaszár csapása, vagy egyéb fizikai fájdalom, hanem a 
szidalmak melyeket apám a fejemhez vágott. Amire elhatároztam,
hogy olyan emberré válok, akinek sohasem kell szégyenkeznie, 
könnyeim is felszáradtak. De aztán ismét sírva fakadtam, amikor 
anyám jött és kioldozott. Azt mondta, túl nagy vagyok már az ilyen 
ostoba csínyekhez, és további szégyent hozok magamra, ha nem 
erőltetem meg magam a tanulásban. Kedves meleg szavai meleg
benyomást tettek rám, és ha nem is lettem eminens ezután, de sokkal 
nagyobb érdeklődéssel fordultam az olvasás felé. Későbbi életem 
folyamán, amikor már elköteleztem magam a karate mellett, a könyvek 
jelentős támogatóvá és a segítség kiapadhatatlan forrásává váltak 
számomra. A jó könyvek olvasása jó eszméket plántál
az ember agyába, hasznos vágyakat fejleszt ki, és elvezet a jó 
barátok helyes megválasztásához. Természetesen a könyvek nem 
jelentenek mindent az ember életében, de számtalan dolgot nyújtanak 
különösen az olyan ember számára, mint én, aki aktív és tartalmas 
életet akar élni."
 
balogh0924- - - -2007-10-19 14:08:41    ( 109 )
Valóban, és milyen igaz. Jó volt
 
berkes- - - -2007-10-18 13:54:56    ( 108 )
Ez eddig talán a legjobb!
Előzmény: fogdoki ( 107 ) 
fogdoki- - - -2007-10-18 11:39:47    ( 107 )
'Papa - kérdezte egy tízéves kisfiú -, hogyan kezdődnek a háborúk?

- Nos, fiam - kezdett bele az apa -, mondjuk Amerika összevitatkozik 
Angliával...

- Amerika most nem vitázik Angliával - vágott közbe az anya.
- Ki mondta, hogy vitázik? - válaszolt az apa láthatóan bosszúsan. - 
Csak egy elméleti példát mondtam a fiúnak. - Nevetséges - horkant 
fel az anya. - Ilyen hülyeségekkel traktálod azt a gyereket...

- Nem nevetséges! - ellenkezett az apa. - Ha rád hallgat, soha nem 
tanul meg gondolkozni.

Amikor már épp az edénydobálós szakasz következett volna, a kisfiú 
megint megszólalt:

- Kösz, anyu, kösz, apu! Most már értem, hogyan kezdődnek a háborúk.'
 
fogdoki- - - -2007-10-16 09:57:31    ( 106 )
A kérdés az, hogy létrejött-e az a rövid pillanat - ahol hirtelen 
leáll az elme? A vicc, a koan és ezek keveréke is ezt szolgálja, 
bemutatni egy pillnatra az elmenélküliséget (nincs gondolat). 
Ilyenkor csak a tudat marad és meg lehet érezni, hogy valami más 
volt.

Na ezt a pillanatot kell elkapni - pusztán hagyni megtörténni - és 
nem visszajönni, csak ha kedved van. Az elmenélküliség az 
összes 'keleti' tanítás lényege.

De a harcosokkal nehéz. Nemcsak a test védelme fejlődött magas 
fokra, hanem az elme is. Rettentő nehéz egy rést létrehozni rajta, 
ami betekintést adhat abba, amiről annyi koan szól :-)
 
berkes- - - -2007-10-15 16:42:36    ( 105 )
Ha beszélgetés közben egyszer csak azt mondod:
- Arról nem is beszélve, hogy...
- Miről? - kérdezik - Miről nem beszélve?
- Nem beszélve róla, azt jelenti, hogy nem beszélve róla.
Erre majd nagyon furdalja őket a kíváncsiság.

Sokszor használjuk ezt a fordulatot: Arról nem is beszélve, hogy... és
elmondjuk, hogy miről nem beszélve és észre sem vesszük, hogy
önmagunknak mondunk ellent.
Előzmény: fogdoki ( 104 ) 
fogdoki- - - -2007-10-15 15:31:51    ( 104 )
"A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után
elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem
elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa 
hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a
legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba.

A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását
kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot 
építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a
misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a
temetéseken. Sok év telt el így.

Egy közönséges mise végeztével, egy kora
tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a 
gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a
templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt
ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! 

A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta,
majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan
tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a 
kíváncsiság. Azt kérdezte:

- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?

A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy
szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és
elszelelt. 

Egy héttel később, megint csak kifele jövet a
templomból a pap megint szembe találta magát a
templomkertben a fickóval. Az így szólt:

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az 
újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a
paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de
rögtön rá is kérdezett:

- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a
fél citrom?

A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a
pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó
kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a
falu végében kifulladt, és csaknem elájult. 

Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös
alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést.
Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel
töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő 
vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A
pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a
fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:

- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot. 

- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap, de kérlek,
áruld el, miért kell neked ...

A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában
volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, 
mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás
nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt
futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott
úszni. Bosszankodva tért haza.

A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a
25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt, ha
már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt
is vett magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már 
biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá.

Vasárnap, ahogy bezárta a templomot,
megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a
futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:

- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?

A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. 
Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton
futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék
szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel
felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön 
maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.

A következő héten a falubeliek furcsállva
nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra
mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán 
viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan
gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt
felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike
futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a 
zsebébe tette.

Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a
misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és
bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen
végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi. 

- Pap, kérlek, légy jó, és ...

A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:

- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?

A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a 
folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá.
Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az
elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára.
A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy 
másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a
szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy
repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta
magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a 
roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált
bejáratot; azt kellett valahogyan kinyitnia.

Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét
minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak 
kinyitásának minden lehetséges módját. Vasárnap futócipőben,
úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett
feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel
tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az 
idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!

- Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben
cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és 
megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?

A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap
kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a
nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, 
futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá,
egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig
sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem
állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, 
és ügyködni kezdett a zárral.

Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva
feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt
a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan
odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, 
barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:

- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap.
Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt
az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked? 

- Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet.
Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek!
A pap jó volt, és nem mondta el senkinek."
 
fogdoki- - - -2007-10-15 15:31:30    ( 103 )
A tükör benned van :-)
Előzmény: Hayashima ( 102 ) 
Hayashima- - - -2007-10-15 11:50:23    ( 102 )
Furcs véletlen, de először hiteltelennek olvastam. :-)
Előzmény: fogdoki ( 101 ) 
fogdoki- - - -2007-10-12 12:33:40    ( 101 )
"Hihetetlen!

Egy kis faluban élt egy férfi, úgy hívták, hogy Hihetetlen. Nagyon 
szerette a családját és a feleségét és rettentően gyűlölte a saját 
nevét. Élete utolsó pillanataiban, a halálos ágyán így szólt a 
feleségéhez.

- Egész életemben szerettelek benneteket, mindig hű voltam hozzád de 
a nevemet rettentően gyűlöltem. Kérelek ne írjátok rá a nevemet a 
síromra!

- Hatalmas embertömeg gyűlt össze a temetésén és a felesége adózva 
emlékének a következő feliratot vésette a sírra:

"Itt nyugszik egy csodálatos ember, aki sohasem csalta meg a 
feleségét!"

És azóta ha az emberek megállnak a sír előtt és elolvassák a 
feliratot, csak ennyit mondanak:

- Ez Hihetetlen!"
 
berkes- - - -2007-10-12 06:11:38    ( 100 )
Mindenkinek azt, kell adni, amit megérdemel! Ne add fel! Egyszer
méltóak leszünk a koanokra is!
Előzmény: fogdoki ( 99 ) 
fogdoki- - - -2007-10-11 00:45:55    ( 99 )
Volt egy mester - az utolsó - szútrákat szeretett volna mesélni a 
tanítványainak. De persze a tanítványok ezeken azonnal elaludtak. 
Ekkor kezdődtek a viccek. A mester ott volt, hogy elmodhassa a 
szútrákat, a tanítványok pedig ott voltak, hogy meghallgassák a 
vicceket. Egy szútra, egy vicc - és a tanítás csodálatosan működött. 
Beugrottak...
Előzmény: berkes ( 96 ) 
berkes- - - -2007-10-07 10:59:15    ( 98 )
A rabbi időnként igazságot tesz a vitás felek között.

Meghallgatja az egyik felet és azt mondja:
- Igazad van, fiam!

Meghallgatja a másik felet és neki is azt mondja:
- Igazad van, fiam!

Erre azt mondja a segédje:
- De rabbi, az nem lehetséges, hogy az egyik félnek is igaza van és a
másik félnek is, amelyik homlokegyenest ellenkező véleményt mond!

Mire a rabbi:
- Neked is igazad van, fiam!
Előzmény: fogdoki ( 97 ) 
fogdoki- - - -2007-10-06 23:15:26    ( 97 )
És egy újabb klasszikus, amit volt szerencsénk a másik sárga öves 
Lacival a kecskeméti Misztika teaházban megízlelni, miközben egy 
fekete démon teát töltött csészénkbe. Ugorjatok be ti is!

„Egyik reggel Csao-csu mester az új szerzeteseket fogadta.
- Jártál már itt? – kérdezte az egyiket.
- Igen.
- Gyere, igyál egy csésze teát.

Aztán a másikhoz fordult.
- Jártál már itt? – kérdezte őt is.
- Még nem.
- Gyere, igyál egy csésze teát.

A rendház felügyelő ekkor félrehívta a mestert.
- Az egyikük már járt itt, erre te megkínáltad teával, a másik meg 
még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez 
valamit?

- Felügyelő! – szólt Csa-csu.
- Tessék.
- Gyere igyál egy csésze teát”
 
berkes- - - -2007-10-06 07:19:56    ( 96 )
Ez olyan, mint amikor egy verset tíz év múlva újra elolvasol, és
hirtelen rájössz, hogy mit akart írni a költő. Ekkor készen álltál
arra, hogy megértsd, tíz évvel előtte pedig még nem.

Ha készen állsz, a vicc mögött meglátod a koan-t, ha nem állsz készen,
akkor a koan is csak vicc...
Előzmény: fogdoki ( 95 ) 
fogdoki- - - -2007-10-05 16:24:41    ( 95 )
Remélem a legújabb vicceken észrevettétek, hogy koanok - és remélem 
a régi koanokon észrevettétek, hogy viccek :-))
Előzmény: berkes ( 94 ) 
berkes- - - -2007-10-05 12:32:45    ( 94 )
Pörög, pörög a topik, de talán Koanok és viccek jobb cím lenne ...
Előzmény: fogdoki ( 92 ) 
berkes- - - -2007-10-05 12:32:15    ( 93 )
Pörög, pörög a topik, de talán Koanok és viccek jobb cím lenne ...
Előzmény: fogdoki ( 92 ) 
fogdoki- - - -2007-10-05 00:35:09    ( 92 )
„Moksában történt, a felébredett emberek kedvenc pihenőhelyén. Egy 
helybeli újságíró, a The Nirvana Timeless munkatársa kétségbeesetten 
keresett valami témát, amivel betölthetné a következő, kétezer 
ötszáz év múlva megjelenő szám középső oldalát. Moksában nem volt 
valami sok hír, így az újságíró hamar ráébredt, hogy neki magának 
kell valamit kitalálnia, ha nem akarja, hogy a középső oldal megint 
üresen maradjon, mint ahogy ez időtlen idők óta mindig történt.

Végül eszébe jutott egy zseniális ötlet: válasszák meg a számtalan 
buddha, arhata, bódhiszattva, krisztus, kutub és egyéb 
megvilágosodott lény közül - akik ott hemzsegtek a Lótusz-
Paradicsomban - a Mesterek Mesterét. Azaz rendezzenek egy 
spirituális Mr. Universe versenyt.

Az újságíró összehívta a megvilágosodottakat, és megkérte őket, hogy 
foglalják össze egy-egy rövid kifejezésben azon tanításuk lényegét, 
amely miatt a Mesterek Mestere cím szerintük őket illetné meg. 
Ötletét, mint mindig, mély csönd fogadta, amely néhány száz évig is 
eltartott.

Végül aztán előlépett egy Zen mester, és jól kupán vágta az 
újságírót. Ezt a többiek jól megérdemeltnek, ám nem túl eredetinek 
titulálták.

Miután eltelt a következő száz év, egy szufi misztikus állt fel, és 
pörögni kezdett. De mivel nem volt benne a gyakorlatban, néhány 
hónap után orra esett, ami igen nagy derültséget okozott a 
haszidista mesterek körében, akik titokban olajat öntöttek a 
padlóra, hogy az öntelt arab biztosan elcsússzon.

Ezután - Manjushree és Subhuti némi noszogatását követően - Buddha 
emelkedett fel szép lassan, és a következőket mondta a 
hallgatóságnak: „Nincs tanítás, és nincs senki, akit tanítani 
lehetne. Nincs mester, és nincs semmi megtanulandó. Nincs semmi 
elmondandó, és nincs senki, aki meghallaná." Majd ujjai között 
feltartott egy szál virágot, mire Mahakashyap szokás szerint vihogni 
kezdett. Buddhát sokan megtapsolták ugyan, de az újságíró úgy 
gondolta, ez még mindig nem az a hír, amitől megvennék az újságját.

Ezt követően sorra egymás után léptek elő a megvilágosodott emberek, 
hogy pályázzanak a címre. Mózes elmondott néhány új parancsolatot. 
Bodhidharma kilencven éven keresztül bámulta a falat. Jézus heggyé 
változtatott egy vakondtúrást, és onnan tartott szentbeszédet. 
Diogenész megmutatta, milyen szépen lebarnult. Síva és Parvati 
bemutatott száztizenkét új pozíciót. Gurdjieff megivott húsz üveg 
brandyt, majd kézen állva átment egy kötélen egy szakadék fölött, 
miközben arcának bal felével mosolygott, a jobbal pedig 
grimaszkodott. Lao Cu hatalmasat röhögött mindezeken a baromságokon. 
Manszúr egyfolytában azt ordítozta: „Ana'1 Haq! Ana'1 Haq!", mígnem 
Vatsyayana demonstrálta hogy a szex és a szamádhi egy és ugyanazon 
energia megnyilvánulásai - és így tovább, és így tovább...

Remény sem volt arra, hogy ki tudják választani, ki kapja meg 
a „Mesterek Mestere" címet, hiszen még az újságíró is réges-rég 
elérte már az ítélkezésmentes tudatállapotot. De aztán végre mégis 
megoldódni látszott a dolog...

Az utolsó mester lépett ki a szobájából, ahol mindeddig csöndben 
üldögélt, és lassan elindult a terem sarkában álló kis márvány 
pódium felé. Döbbent moraj futott át a termen, és még Manszúr is 
elhallgatott. Az összegyűltek arcán a földöntúli béke helyett sötét 
rettegés jelent meg.

Amikor aztán leült, és a mikrofonhoz hajolt, Mahávira 
kétségbeesetten felkiáltott:
- Várj! Várj! Téged nevezünk ki a Mesterek Mesterének, csak kérünk 
szépen, menj vissza szépen a szobádba!

Az utolsó mester erre ártatlan mosollyal felállt, és visszasétált a 
szobájába. A tömeg megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Az újságíró döbbenten fordult Mahávirához:
- Ezt nem értem - mondta neki. - Miért pont ő? Mi az ő tanítása?
- Semmi - felelte Mahávira -, csak legutóbb, amikor elkezdett 
beszélni, hétszáz évbe telt, míg nagy nehezen végre elhallgattattuk, 
és elküldtük Poonába!”
 
fogdoki- - - -2007-10-05 00:12:43    ( 91 )
"Bodhidharma, Buddha egyik leghíresebb utódja az egész országot 
bejárta, mégsem talált egyetlenegy embert sem, akit beavathatott 
volna, mert senki sem tudott megfelelni a feltételeinek. Azoknak 
ugyanis teljesen lehetetlen volt megfelelni; ezért aztán Kínába 
kellett mennie tanítványokat keresni. Ám ott is hiába próbálkoztak 
nála több ezren, ő mindenkit visszautasított. Csak ült a fal felé 
fordulva kilenc hosszú esztendőn keresztül, mondván: „Amíg nem jön 
el a megfelelő ember, rá se nézek senkire."

Százak, sőt ezrek jöttek és mentek, de ő egyetlenegyszer sem fordult 
hátra. Mígnem aztán megjelent egy férfi, levágta a saját kezét, 
odavetette Bodhidharma elé, és azt mondta neki:

- Nézz rám! Különben levágom a fejemet is! Bodhidharma erre aztán 
azon nyomban száznyolcvan fokos fordulatot tett, és így szólt:
- Várj, ne siess annyira. Te vagy az, akire eddig vártam.

Mindössze négy embert avatott be Kínában."
 
fogdoki- - - -2007-10-05 00:07:50    ( 90 )
"Gautama Buddha roppant különös ember volt. Hogy valaki a tanítványa 
lehessen, át kellett esnie egy hosszadalmas beavató procedúrán, és 
számos feltételnek meg is kellett felelnie. Egy napon egy férfi 
érkezett hozzá - Száriputtának hívták -, akiből később az egyik 
leghíresebb tanítványa lett. Száriputta megérintette Buddha lábát, 
és azt mondta neki: - Kérlek, Uram, avass be engem.
- Először meg kell tenned néhány dolgot - felelte Buddha. - Mindent 
megteszek majd - ígérte Száriputta -, de először avass be.
- De hát még a szokásos formaságokat sem csináltad végig - mondta 
erre Buddha.
A szokásos formaság az volt, hogy háromszor meg kellett kerülni 
Buddhát, háromszor meg kellett érinteni a lábát, és háromszor azt 
kellett mondani: „Kérlek, Uram, avass be!" Száriputta így felelt:
- És mi lesz, ha mindeközben meghalok? Vállalod értem a 
felelősséget? Ha elmulasztom ezt az alkalmat, vállalod értem a 
felelősséget? Mert akkor jó, akkor megteszem, amit kérsz. 
Megkerüllek akár háromszázszor is, megérintem a lábad akár 
háromszázszor is - annyiszor, ahányszor csak akarod. De te hajlandó 
vagy vállalni értem a felelősséget? Mert a végén, ki tudja, lehet, 
hogy nem leszek már itt, vagy az is lehet, hogy te nem leszel már 
itt...
Buddha ránézett, és elmosolyodott. És Száriputta lett a legelső 
tanítványa, aki anélkül kapott tőle beavatást, hogy bármiféle 
követelményt is teljesített volna. A többi tanítvány persze roppant 
dühös volt.
- Nekünk bezzeg egy egész évig kellett készülnünk. Ez az ember miért 
más? - méltatlankodtak.
Buddha így válaszolt:
- Belenéztem a szemébe, és láttam benne a vágyakozást... a tiszta 
tüzet. Igaza van, a követelményeknek később is eleget tehet; ezek 
csak üres formalitások, bolondoknak valók. De ő nem bolond, hanem 
mérhetetlenül intelligens."
 
fogdoki- - - -2007-10-05 00:03:40    ( 89 )
"A nagy matematikus már nagyon öreg, és egészsége napról napra 
romlik. Az orvos egy komplett kivizsgálásra küldi. Miután 
megérkeznek a leletek, behívatja az öreget, és nagy sóhajjal belevág:
- Uram, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha teljesen őszinte leszek 
önnel.
- Mondja meg az igazságot, doktor úr - kéri a matematikus.
- Nem könnyű - vakarja a fejét az orvos.
- Ne kíméljen, doktor úr - erősködik elszántan a beteg -, mennyi 
időm van hátra? Egy év?
- Kevesebb - hangzik a felelet.
- Kevesebb? - döbben meg a matematikus. - Akkor mennyi? Fél év?
- Kevesebb - válaszolja ismét az orvos.
- Rendben van, doktor úr, akkor halljuk. Egyetlen hónap? - Sajnálom, 
hogy ezt kell mondanom, de...
- Értem, doktor úr, és elfogadom - bólint a beteg csendesen, és 
kimegy a rendelőből. Az orvos nagyon elcsodálkozik,
hogy az öreg milyen fegyelmezetten fogadta a rossz hírt, és az 
ablakhoz lép, hogy még egy utolsó pillantást vessen rá. A 
matematikus az úttest szélén ácsorog. Ekkor egy halottaskocsi húz el 
mellette, mire az öreg felemeli a kezét, és vadul integetni kezd:
- Taxi! Taxi!"
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:59:52    ( 88 )
"Amikor egy matematikus áthalad a repülőtér biztonsági ellenőrzésén, 
kiderül, hogy a kézitáskájában egy bomba lapul.
- Uram, ön le van tartóztatva - mondja neki a reptéri rendőr.
- Micsoda?! - háborodik fel a matematikus. - De hát miért?! Hiszen 
én nem vagyok gépeltérítő, én egy becsületes matematikus vagyok!
- Akkor mit keres ez a bomba a táskájában? - kérdezi szigorúan a 
rendőr.
- Ugyan már, csak a biztonság kedvéért van ott - feleli a 
matematikus.
- Ezt nem értem - mondja a rendőr zavarodottan.
- Nos, gondoljon csak bele, barátom - magyarázza a matematikus -, 
annak a valószínűsége, hogy két bomba legyen ugyanazon a gépen, 
gyakorlatilag a nullával egyenlő..."
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:57:21    ( 87 )
"A tizedes összehívja a katonáit, és önként jelentkezőt kér egy 
roppant veszélyes küldetéshez.
Néhány pillanatnyi várakozás után odalép az egyik közlegényhez és 
azt mondja neki:
- Gratulálok, katona, maga egy bátor ember! Hallottam már magáról, 
tudom, hogy nagy filozófus. Maga az egyetlen, előre lépett a sorból! 
Ezzel bebizonyította, hogy kemény fából faragták!
A filozófus zavartan körbenéz, majd így szól:
- Nos, uram, az az igazság, hogy a többiek léptek hátra!"
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:55:55    ( 86 )
"Egy férfi bemegy egy kocsmába, keresztülgyalogol a helyiségen, 
felmegy a falra, onnan végiglépdel a plafonon visszafelé, majd lejön 
a túlsó falon, és végül egyetlen szó nélkül kisétál az ajtón.
- Látta ezt? - kérdezi az elképedt kocsmáros a helybeli 
fiozófustól. - Hihetetlen!
- Láttam! - feleli a filozófus. - Valóban elképesztő. Sárga cipő 
rózsaszín zoknihoz!"
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:46:38    ( 85 )
"Egyszer egy ember megvásárolt egy Picasso festményt. Iszonyúan 
drága volt, egymillió dollárba került, de boldogan vette meg, mivel 
teljesen bizonyos volt benne, hogy a festmény valódi - hiszen a 
saját szemével látta, amikor a mester festette. Roppant elégedett 
volt, hogy szert tett egy eredeti Picassóra, és mivel a mestert 
személyesen is jól ismerte, azon nyomban el is ment hozzá, hogy 
elújságolja neki a nagy hírt.
- Megvettem az egyik festményedet - közölte vele büszkén. - Egy 
vagyonba került ugyan, mégis nagyon örülök, mert így végre van tőled 
egy eredeti festményem.
Picasso, miután egy gyors pillantást vetett a képre, azt mondta:
- Ez nem eredeti, ez csak egy másolat.
A férfi megdöbbent. Ezek szerint elloptak tőle egymillió dollárt? !
- De hát miért mondod ezt? - kérdezte a mestertől. - Hiszen a saját 
szememmel láttam, amikor festetted! Ott voltam nálad azokban a 
napokban!
Picasso élettársa is megerősítette:
- Én is emlékszem rá. Ezt a festményt akkor készítetted, amikor ez 
az ember nálunk volt vendégségben.
Picasso azonban azt mondta:
- Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy ez a mű az én kezem 
munkája, de akkor sem eredeti, hiszen ugyanezt a képet már korábban 
is megfestettem. Hogy én készítettem a másolatot vagy valaki más, az 
teljesen mindegy; a másolat akkor is csak másolat. Igen, az én 
munkám, de csak egy ismétlés. Nem mondhatjuk, hogy eredeti..."
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:40:47    ( 84 )
"Két részeg beszélget a kocsmában.
- A nevem Smith - mondja az egyik.
- Ez különös - feleli a másik -, az én nevem is Smith. Te hol laksz?
- Szemben, az utca túloldalán - válaszolja az első.
- Tényleg? Érdekes, én is! - csodálkozik a másik. - És hányadik 
emeleten?
- A harmadikon - hangzik a felelet.
- A szentségit! Hiszen én is a harmadikon lakom! - kiált fel a másik 
részeg.
Ekkor a kocsmáros odafordul egy másik vendéghez, és fejét csóválva 
csendesen megjegyzi:
- A szokásos szombat esti műsor. Az öreg Smith és a fia már megint 
tökrészegek..."
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:39:37    ( 83 )
"Egy építőmunkás üldögél egy épülő new yorki felhőkarcoló 
állványzatának huszonötödik emeletén. Ebédidő van, így hát elővesz a 
táskájából egy doboz szendvicset. Ám amikor beleharap az elsőbe, 
utálkozva mordul fel:
- A nyavalyába! Megint mogyorókrém! - azzal messzire hajítja a 
szendvicset. Ezután megkóstolja a másodikat is, de rögtön ki is köpi.
- A francba! Még egy mogyorókrémes szendvics! - morogja ismét 
mérgesen.
Amikor a harmadikba is beleharap, elégedetten bólint, és jóízűen 
megeszi. Ezután talál a doboz alján még egy negyedik szendvicset is, 
de amikor megkóstolja, újra dühbe gurul. - Fúj! Mogyorókrém! - 
mondja, és azt is eldobja.
Az egyik munkatársa, aki mindezt végignézte, most már nem bírja 
tovább, és megkérdezi tőle:
- Mondd, Mike, mióta vagy te nős? - Tíz éve - feleli Mike.
- És a feleséged még mindig nem tanulta meg, hogy nem szereted a 
mogyorókrémet? - csodálkozik a kolléga.
- Ehhez neki semmi köze - válaszolja Mike -, a szendvicseimet mindig 
magamnak készítem!.."
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:34:33    ( 82 )
"Két barát beszélget:
- A barátnőd igazán nem semmi! - mondja az egyik. - Minden este más 
férfival látom.
- Nem, ez nem lehet igaz! - tiltakozik a másik. - Gyere el velem a 
törzshelyére, és nézd meg magad.
Így a két barát aznap este együtt megy el a lány kedvenc 
szórakozóhelyére, és bizony azt látják, hogy az egy idegen férfival 
csókolózik.
- Na, nem mész oda beverni a fickó képét? Hadd lássa a barátnőd, 
milyen erős vagy! - unszolja a megcsalt férfit a barátja.
- Ne siessük el - válaszolja az -, hátha holnap valami cingárabbal 
lesz..."
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:27:42    ( 81 )
"Egy dervis, egy katolikus pap és egy szannyászin találkozik a 
pályaudvaron, és a vallásaikról beszélgetnek.
- Nos - kezdi a dervis -, mi, szufik vagyunk az iszlám legalapvetőbb 
éltetői. Mi vagyunk a nedv, ami táplálja a fát. Mi töltjük fel a 
régi hagyományokat újra és újra friss meglátásokkal és energiával. 
De persze mivel az iszlám egy roppant konzervatív vallás, az új bort 
régi palackokba kell zárnunk, hogy elfogadhatóvá tegyük a hívők 
számára.
A pap, egy amerikai jezsuita, azt mondja:
- Én ezt nagyon is megértem. A katolikus egyházban mi, jezsuiták 
jelentjük a dinamikus erőt. Mi képviseljük az intellektuális 
képességeket, és mi biztosítjuk, hogy vallásunk lépést tarthasson a 
gyorsan változó világgal. Urunk tanítása természetesen örökérvényű, 
de egyházunknak új formát kell adnunk, hogy a modern elvárásoknak is 
megfelelhessen. Úgy is mondhatnánk, hogy új palackokba zárjuk a régi 
bort, hogy eladható legyen.
A szannyászin csak hallgat, mire a dervis oldalba böki:
- Hát ti, barátom, mit csináltok azzal a híres gurutokkal az élen? - 
kérdezi tőle.
- Ó - legyint a szannyászin -, mi megisszuk a bort, aztán meg 
összetörjük az üveget..."
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:22:22    ( 80 )
"Egy moszkvai állatkertben közös ketrecben tartanak egy oroszlánt és 
egy bárányt azért, hogy velük demonstrálják a békés egymás mellett 
élés filozófiáját. Rengeteg látogató jön el megnézni a ketrecet nap 
mint nap. Hiszen ez igazi csoda! A bárány és az oroszlán békésen 
üldögélnek egymás melett... a bárány amikor mélyen alszik, néha 
olyan közel van az oroszlánhoz, hogy a fejét annak hasára hajtja. Ez 
aztán nem semmi!
Egy kíváncsi fiatal fiú meg is kérdezi az állatkert igazgatóját
- Árulja el, hogy sikerült ezt elérnie? Hogyan idomította be őket?
Az igazgató éppen azon a napon készül nyugdíjba menni, így hát nem 
titkolózik tovább.
- Nincs ebben semmi különös ficskám - mondja. - Nem kell mást 
tennünk, mint minden nap hozni egy új bárányt, ez minden. Nincs itt 
semmiféle csoda. Amikor az oroszlán már nem éhes, megvalósul a békés 
egymás mellett élés."
 
fogdoki- - - -2007-10-04 23:16:54    ( 79 )
"Egy oroszlán és egy mezei nyúl bemegy egy vendéglőbe. A tulajdonos 
elhűlten néz; alig hisz a szemének. Egy pillanat alatt elnémul az 
egész étterem. Pedig rengeteg a vendég, akik mindaddig vidáman 
ettek, beszélgettek, pletykálgattak, de most mind döbbent csendben 
figyelnek. Mi lesz ebből?... Az étteremvezető azonnal odasiet a két 
új vendéghez.
- Mit parancsol, uram? - nyögi ki nagy nehezen a kérdést a nyúlhoz 
fordulva.
A nyúl egy kávét rendel.
- És a kedves barátja mit óhajt? - érdeklődik tovább az 
étteremvezető.
A nyúl felnevet:
- Gondolja, ha a barátom éhes lenne, én itt volnék? Akkor már 
megreggelizett volna engem, és nélkülem csücsülne itt! Mi csak akkor 
lehetünk együtt, ha ő nem éhes..."
 
fogdoki- - - -2007-10-01 15:32:23    ( 78 )
Ez persze én voltam, csak gondolataimmal túlterheltem a szervert :-
)))
Előzmény: ( 77 ) 
- - - -2007-10-01 15:30:36    ( 77 )
Ha már itt vagyunk Koanországban, akkor egy könyvet ajánlanék 
figyelmetekbe - Aldous Huxley: Moksha. Egy kísérletről szól - vajon 
a test zártságából való kiszabadulás elérhető-e kémiai úton is ?
Szemben mondjuk a koanokkal, ahol mindezt szellemi síkon 
próbálgatják :-))

Egy meszkalin nevű vegyület áll a könyv középpontjában (Dél-Amerikai 
kaktusz fajtából származik) és a kisérletet Huxley orvosként saját 
magán kezdi el - hasonlóan mint Jekyl és Hyde. Amerikában vagyunk és 
a Hair korszakában, ezek a vegyületek még nem voltak betiltva. 
Hatalmas lelkesedés kisérte az egyre szélesebb kisérleteket, és egy 
instant karma reménye volt kinézetben.

Bár a hosszan utazóknak az endogén opiátok reményében azóta is 
keményen kell dolgoztatniuk az izmaikat - mégis született egy könyv 
az akkori vízióból 'Szép új világ néven'.

És hogy a dolgok mennyire kapcsolódnak - ekkor Kati kiáltott fel és 
rohant be gyerekkori kedvenc Sci-Fi irodalmához és polcról leemelte 
ezt a könyvet.

>> "Moksha" és "Szép új világ" A. Huxley
>> borítóhoz link ide: www.kabalahu.axelero.net/moksa2.jpg
 
fogdoki- - - -2007-10-01 12:58:53    ( 76 )
Bocs, úgy látszik nem csak néznem kellene, hanem látnom is :-( Benji 
fellapozta az utolsó négy oldalt és azt mondta nincs. Erre én 
felkiáltottam és fellapoztam az utolsó nyolc oldalt, majd eljutottam 
az Epilógusig. Majd én is megállapítottam, hogy nincs. Pedig volt :-)
Előzmény: berkes ( 75 ) 
berkes- - - -2007-09-22 15:20:05    ( 75 )
A legutóbbiban három is van...
Az azelőttiben is a szokásos egy...

Keresni könnyű, találni, na az a nehéz!
Előzmény: fogdoki ( 74 ) 
fogdoki- - - -2007-09-22 15:13:41    ( 74 )
* Köszönöm!

* Ti is észerevettétek, hogy ez a legpörgősebb topic??
:-))

* Az, hogy még marad a nyomtatott hírlevél - nagyon jó. De a 
gyerekek hiába keresték a múlt haviban a koant. Pedig keresték...
Előzmény: berkes ( 73 ) 
berkes- - - -2007-09-22 06:34:32    ( 73 )
fogdoki

Ezt a macskás-patkányos koant már sokféleképpen láttam, de ez a
legjobb változat (bár egy kicsit túl magyarázós). Köszi! Ez lesz az
októberi koan.
Előzmény: fogdoki ( 72 ) 
fogdoki- - - -2007-09-22 01:17:45    ( 72 )
"Sókén vívómester házában egy hatalmas patkány garázdálkodott. A 
mester – megunva az egyre jobban kellemetlenkedő állat üzelmeit – 
macskáját a házba vitte, és rázárta az ajtót. A patkány azonban nem 
ijedt meg a macskától, úgy megharapta, hogy az rémülten menekült. 
A házigazda erre szomszédaitól szerzett néhány bátor macskát, és 
ezeket zárta be a házba. A patkány egy sarokban lapult, de mihelyt 
egy macska közelíteni merészelt, támadott és megfutamította 
ellenfelét. A patkány oly félelmetes volt, hogy a macskák másodszor 
már nem is merészkedtek a közelébe. 
Sókén igen megharagudott, és maga fogott a patkány üldözéséhez. Az 
állat azonban olyan ügyesen kerülte ki a vívómester ütéseit, hogy 
mindig megmenekült. 
Ezután a házigazda ily szavakkal fordult szolgájához: 
– Mondják, hogy él a környéken egy híres patkányfogó macska, menj és 
kerítsd elő! 
A szolga távozott, és nemsokára megjelent a macskával. Az állat nem 
látszott sem különösen okosnak, sem különösen vadnak. Sókén nem is 
remélt tőle eredményt. De mivel mást nem tehetett, ezt is bezárta a 
házába. 
A macska nyugodt léptekkel indult előre, mintha semmi veszélytől sem 
tartana. A patkány összehúzta magát, és mozdulni sem mert. A macska 
lassan folytatta utját, és végül egyszerűen torkon ragadta a 
patkányt. 
Este Sókén házában gyűlést tartottak a megvert macskák. A fő helyet 
az öreg győztes macskának ajánlották föl, és miután tisztelettel 
köszöntötték, ily szavakkal fordultak hozzá: 
– Mi valamennyien jó hírnévnek örvendtünk, mesterségünket 
lelkiismeretesen gyakoroltunk, karmainkat gondosan élesítettük, hogy 
eredményesen küzdhessünk a patkányok és más ragadozók ellen. De soha 
nem gondoltuk volna, hogy ilyen patkány is létezik. Te vajon milyen 
módszert alkalmaztál? Kérünk, ne tartsd titokban tudományodat! 
Az öreg macska elmosolyodott, és ezt válaszolta: 
– Ti, ifjú macskák, valóban derék állatok vagytok, de nem ismeritek 
a helyes utat. Ezért, ha valami váratlannal kerültök szembe, 
elvétitek a célt. No de meséljétek csak el nekem, hogyan 
gyakoroltatok? 
Egy fekete macska így válaszolt: 
– Híres patkányfogó családból származom, és így magam is ezt a 
hivatást választottam. Két méternél magasabbra ugrom, képes vagyok 
kis lyukakba befurakodni. Éberen alszom, és nyomban fölpattanok, ha 
patkány közelít. Eddig még mindig elfogtam ellenfelemet. Ez a 
legutóbbi patkány azonban erősebbnek bizonyult nálam, és én csúfos 
vereséget szenvedtem. Szégyellem magam. 
Az öreg macska válasza így hangzott: 
– Gyakorlási módszered nem volt más, mint fizikai erőkifejtés. 
Szellemedet ez a kérdés foglalkoztatja: miként győzhetek? Ezek 
szerint még célhoz ragaszkodsz! Ha az öregek „technikát” tanítottak, 
úgy ezt azért tették, hogy ezzel az ösvény egy fajtáját ismertessék. 
Módszerük egyszerű volt, mégis a legmagasabb rendű igazságot 
tartalmazta. Az utókor azonban pusztán a technikára helyez súlyt. 
Eközben sok mindent kitaláltak, mint például: ha ezt vagy amazt 
gyakoroljuk, akkor ez vagy amaz lesz az eredmény. És végeredményben 
mi ez? Nem több mint ügyeskedés. És mindenkor ez a helyzet, ha 
technikára és eredményre gondolunk, és közben kizárólag elménkre 
támaszkodunk. Szállj tehát magadba, és gyakorolj megfelelő módon! 
Ezután a tigrisbundájú macska szólalt meg: 
– A lovagi művészetben úgy vélem, a szellem a legfontosabb. Ezért 
gyakorlásaim során mindenkor ezt az erőt fejlesztettem. Szellemem, 
úgy érzem, acélkemény és szabad. Bírja ama erőt, amely a mennyet és 
földet eltölti. Ha ellenfelem szembetalálja magát ezzel az erővel, 
úgy megbénul, hogy a győzelem már eleve biztosított. Szinte 
öntudatlanul támadok, a technikával egyáltalán nem törődöm; ez 
utóbbi önmagától alakul. De ez a rejtélyes patkány alak nélkül 
közelített, és nyom nélkül távozott. Arra, hogy tulajdonképpen mi 
történhetett, nem találok magyarázatot. 
Az öreg macska válasza így hangzott: 
– Az erő, melyet gyakorlásaid során megszereztél, valóban az, mely a 
mennyet és a földet megtölti. De a te birtokodban mégsem volt más, 
mint puszta pszichikai erő, amely nem is mondható kiválónak. Már az 
a tény, hogy a birtokodban lévő erőnek tudatában vagy, 
meghiúsíthatja a győzelmet. Személyes éned részt vesz a küzdelemben. 
Mi történik akkor, ha az ellenfél ereje a nagyobb? Azt képzeled, 
hogy csupán te birtoklod az erőt, és mindenki más gyengébb nálad? A 
te szabad és acélos, mennyet és földet eltöltő erőd nem maga a 
Hatalmas Erő, hanem csupán annak tükröződése szellemedben, Szellemed 
csak bizonyos körülmények között töltődik fel ama erővel, Így a 
Hatalmas Erő, amelyről Mencius beszél, és a te erőd különböző 
forrásból erednek. Egy ősi közmondás szerint a sarokba szorított 
patkány a macskát is megmarja. Ha az ellenfél halálos csapdában van, 
úgy megfeledkezik életéről, bajáról; nem gondol győzelemre vagy 
vereségre. Ennek következtében pedig akarata acélkemény. Hogyan is 
volna tehát vélt szellemi erőddel legyőzhető? 
Ezt követően egy idősebb, szürke macska szólalt meg: 
– Valóban úgy van, ahogy mondod. Még a legnagyobb pszichikai erő is 
formával bíró. És a formával bíró megragadható. Én ezért már régóta 
a lelkemet fejlesztettem. Tehát nem azt az erőt fejlesztettem, amely 
a másik szellemét legyőzi. Nem is bocsátkozom küzdelembe. 
Ellenkezőleg: megbékélni igyekszem ellenfelemmel, szinte eggyé válok 
vele, és semmiképpen sem tanúsítok ellenállást. A patkány, legyen 
bár erős, ha támad, nem találhat esetemben semmit, amire 
támaszkodhatnék. De ez a legutóbbi patkány mégis túltett rajtam. 
Jött, ment – fölfoghatatlan módon –, mint egy istenség. Ilyesmi még 
nem fordult elő velem. 
Az öreg macska azt felelte erre: 
– Amit te megbékélésnek nevezel, nem a lényegiségből fakad, nem a 
Nagy Természet része. Csinált, mesterséges megbékélés, tehát csel. 
Tudatosan igyekszel az ellenség támadószellemét megbénítani. És 
éppen ezért, mert erre gondolsz – bárha csak felületesen is – az 
ellenfél szándékodat fölismeri. Tudd meg, hogy minden tudatos 
szándék akadályozza a Nagy Természet rezgéseit, és ilyenformán 
megakasztja a spontán mozdulat folyamatát. Ha azonban semmire sem 
gondolunk, akkor mozgásunkat e lényegi rezgés irányítja. Ez esetben 
valóban nincs megragadható formád, tehát ellenformaként sem 
jelentkezhet semmi. Hol van ez esetben az ellenfél, aki képes volna 
ellenállni? ..."
 
fogdoki- - - -2007-09-22 01:13:59    ( 71 )
"- Miért iszol üres pohárból??
 - Mert nem vagyok szomjas!"
 
fogdoki- - - -2007-09-22 01:13:08    ( 70 )
"A macskák feszülten figyeltek, s az öreg macska kisvártatva 
folytatta előadását:

– Ne higgyétek, hogy amit tőlem hallottatok, az a legmagasabb rendű. 
Nem is olyan régen a szomszédos faluban élt egy kandúr. Egész nap 
aludt. Olyasmi, amit szellemi erőnek nevezünk, nem látszott a 
megjelenésén. Soha nem látta senki, hogy patkányt fogott volna. De 
ahol tartózkodott, sehol sem volt patkány található. És ahol csak 
megjelent, ahol csak feltűnt, ugyanez volt a helyzet: nyoma sem volt 
patkányoknak. 

Egy alkalommal fölkerestem, és magyarázatot kértem. Nem válaszolt. 
Újra kérdeztem, de ismét csak hallgatott. Nem az volt a látszat, 
mintha nem akart volna válaszolni, hanem inkább úgy tűnt, mintha nem 
tudná, mit is feleljen. „Aki tudja, az nem szól – és aki szól, az 
nem tudja.” Ez a kandúr megfeledkezett a külvilágról, „semmivé” 
vált, és így elérte a szándék nélküliség legfelső fokát. Harc nélkül 
harcolt és győzelem nélkül győzött."
 
fogdoki- - - -2007-09-22 00:49:23    ( 69 )
"Shuzan felemelte a botját:
- Ha ezt botnak nevezitek, szembeszegültök az igazsággal. Ha nem 
nevezitek botnak, szembeszegültök a valósággal. 
Nos, minek nevezitek?"
 
fogdoki- - - -2007-09-22 00:45:50    ( 68 )
"
- Mi az Út?
- Menj!

- Mi az örökkévalóság?
- Ez a pillanat.
"
 
fogdoki- - - -2007-09-22 00:41:26    ( 67 )
„Sou-sanhoz a barát így szólt:
– Kérlek, játssz valamit a húrtalan hárfán!
A Mester néhány percig mozdulatlanul ült, azután azt kérdezte: 
– Hallod? 
– Nem hallom.
Mire a Mester: 
– Miért nem szóltál, hogy hangosabban játsszak?"
 
fogdoki- - - -2007-09-20 13:18:05    ( 66 )
"Jézus és Mózes vasárnap délután elmennek golfozni. Mózes üt először 
és a labda egyenesen a lyuk közelébe érkezik. Jézus felkészül, de az 
első ütése a magas fű közepébe repíti a labdát.

Ó, Mózesem! - kiáltja Jézus. De Mózes, jó barát lévén, felajánlja 
Jézusnak, hogy helyezze a labdáját büntetés nélkül a lyuk közelébe. 
Jézus azonban makacskodik, és elutasítja az ajánlatot. Mózes tovább 
kérleli:

- Ugyan már, Jézus, ilyen magas fűben nem tudod elütni.
- Ha Arnold Palmer meg tudja csinálni - feleli Jézus -, akkor én is.

Majd üt egy hatalmasat, és belövi a labdát - placcs! - egy tóba. 
Mózes következik, és miután a második ütése egyenesen a lyukba 
érkezik, visszamegy, hogy megnézze Jézust, aki éppen a farmerje 
szárát hajtogatja fel.

- Jézus, kérlek! - mondja Mózes. - Könyörgöm, helyezd a labdádat a 
lyuk közelébe. Csoda kellene ahhoz, hogy ez az ütés sikerüljön!
- Ha Arnold Palmer meg tudja csinálni - feleli Jézus -, akkor én is!

Azután nagy léptekkel sétálni kezd a vízen. Egy kertész, aki 
végignézte a jelenetet, odamegy Mózeshez:

- Kinek képzeli magát ez az alak, Jézus Krisztusnak?
- Nincs ilyen szerencsénk - válaszolja Mózes. - Arnold Palmernek!"
 
fogdoki- - - -2007-09-20 10:41:50    ( 65 )
"Bokszolónak mondja az edzője a meccs kezdete előtt:

Figyelj! Megtaláltam az ellenfeled gyenge pontját.

Valahányszor a földre kerülsz, nem védi magát!"
 
berkes- - - -2007-09-20 10:32:55    ( 64 )
fogdoki!

Éjféltájban rádjön az inger, hogy feltegyél tíz-tizenkét koant?
Előzmény: fogdoki ( 63 ) 
fogdoki- - - -2007-09-20 00:28:26    ( 63 )
"Kőnehéz gondolat

Hogen egy kis kunyhóban éldegélt a nagy hegyek lábánál. Egy napon 
négy vándor szerzetes érkezett a környékre, s egyikőjük engedélyt 
kért tőle, hogy kertjében tüzet rakhassanak maguknak éjszakára.
A tábortűz mellett Hogen akaratlanul is tanúja lett a szerzetesek 
vitájának, amelyet a szubjektivitásról és az objektivitásról 
folytattak. Közéjük telepedett hát, és így szólt hozzájuk egy 
ülőalkalmatosságnak használt sziklára mutatva:

– Itt van ez a nagy kő. Nos, szerintetek ez elméteken belül vagy 
azon kívül létezik?

– Buddhista nézőpont szerint minden a gondolat objektivációja – 
felelte az egyik szerzetes –, úgyhogy megkockáztatom: ez a kő csupán 
gondolataimban létezik.

– Szörnyen nehéznek érezheted a fejed – jegyezte meg erre Hogen –, 
ha egy ekkora követ cipelsz benne. "
 
fogdoki- - - -2007-09-20 00:26:44    ( 62 )
Taego Pou 19 éves korában kapta mesterétől a maga koanját, amely így 
szólt: Tízezer dolog tér vissza az egybe, de mibe tér meg az az egy?
 
Pou 14 éven át gondolkodott a megoldáson. A megoldás 33 éves korában 
érkezett el – egyik pillanatról a másikra. Megvilágosodását a 
következő versben örökítette meg:

"Fölhörpöltem mind: Folyót, Hegyet, Buddhát,
s mindeközben a Szám csukva volt."
 
fogdoki- - - -2007-09-20 00:20:28    ( 61 )
"Szón innen és túl

Nincs rá szó, se írás, könyvekben nem leled,
Csuda fura ám ez az üzenet.
A címzett? Ki más, mint maga a gondolat;
Ez segít meglelni önmagad."
 
fogdoki- - - -2007-09-20 00:16:14    ( 60 )
"Embert ruhájáról

Ikkjú egy gazdag kereskedő vacsorájára volt hivatalos. Miután 
azonban koldusgúnyában, szalmakabátban és lábbeliben jelent meg, a 
szolgák elzavarták a háztól. A hátsó bejáraton tessékelték ki, 
persze csak azt követően, hogy illendő módon egy pénzdarabot nyomtak 
a kezébe.
A legközelebbi vacsorameghívásra Ikkjú már rendes öltözetben jelent 
meg a gazdag háznál. Az asztalnál azonban ágyékkötőre vetkőzött, s 
összehajtogatott ruháját a rizsestál elé helyezte.
– De, drága barátom, mit csinálsz? – kérdezte tőle a megrökönyödött 
vendéglátó.
– Az étel nem engem illet, hanem a ruhámat! – mondta Ikkjú mély 
meghajlással, és távozott. Egy szál ágyékkötőben."
 
fogdoki- - - -2007-09-20 00:13:59    ( 59 )
Hszü-tang kérdései egy vándorhoz:

1. „Tisztánlátás nélkül vajon hogyan szabhat bárki is magának 
nadrágot a levegő ritkás szövétnekéből?”

- Festett rizssütemény, mily gonosz tréfa, éhséged nem 
csillapítja... 


2. „Kört húzol magad köré a földön. Hogyan lépsz ki belőle úgy, hogy 
mégis benne maradj?”

- Sosem fáraszt megannyi öröme tavasznak. Hulló virágok, szél 
kavarta szirmok közt múlatom napjaimat.

3. „A tenger partján megszámlálod a homokszemcséket, de hogyan 
maradsz állva a tű fokán?”

- Természetfölötti erővel a tű fokára hághatsz - nagy ügy. A 
mesternek mégis van örököse Japánban. Tanítóm Hszü-tang.
 
fogdoki- - - -2007-09-20 00:03:29    ( 58 )
"Nocsak!

Hakuin mester bölcs és főleg tiszta életű ember hírében állt a 
környéken. Történt azonban, hogy egy fiatal és gyönyörű leány 
teherbe esett, s szülei, módos élelmiszer-kereskedők előtt Hakuint 
jelölte meg a gyermek atyjául. 
A szülők persze szörnyen felháborodtak, s felelősségre vonták 
Hakuint.
– Nocsak! – csóválta a fejét a mester, de ezen kívül mást nem is 
szólt.
Egy héttel azt követően, hogy lányuk egészséges lánygyermeknek adott 
életet, a szülők újra felkeresték Hakuint, s nála hagyták a kis 
ártatlant, mondván, nevelje fel ő, végül is ő az apja.
– Nocsak! – jegyezte meg a mester.
Egyébként nagyon jól gondját viselte a csöppségnek; egyetlen anya 
sem csinálhatta volna jobban: tejet szerzett neki, egyetlen 
pillanatra sem hagyta magára, tisztába tette, egyáltalán, mindent 
megtett, amit ilyenkor tenni kell. A környéken persze odalett a jó 
híre, s az emberek kerülni kezdték.
Így ment ez egy évig, a kislány szépen cseperedett. Érdekes módon a 
szomszédok többször is látták a kislány anyját a környéken 
ólálkodni, mintha gyermekét kívánta volna látni. A lány azonban 
sohasem vette a bátorságot, hogy beállítson Hakuinhoz, csupán a ház 
előtt lődörgött. 
Egy szép napon aztán a fiatal anya nem bírta tovább, s bevallotta 
szüleinek, hogy a gyermek apja nem Hakuin, hanem egy fiatalember a 
halpiacról. 
A nagyszülők azonnal felkerekedtek lányukkal együtt, s elmentek 
Hakuinhoz, hogy bocsánatát kérjék, s hogy visszavegyék tőle a 
gyermeket.
A mester szó nélkül hallgatta hosszas magyarázkodásukat.
– Nocsak! – mondta, amikor átadta a gyermeket anyjának."
 
fogdoki- - - -2007-09-19 23:58:26    ( 57 )
"Antialkoholizmus

Unso, a singon iskola mestere igen komolyan vette Buddha 
rendelkezéseit: sohasem vett magához ételt délelőtt tizenegy óra 
után, és természetesen eszébe sem jutott szeszes italt fogyasztani. 
Tanzan mindebben barátja tökéletes ellentétének bizonyult.
Unso egy alkalommal épp akkor talált betoppanni hozzá, amikor 
barátja éppen szakét iszogatott.
– Üdv, testvér! – köszöntötte vidáman Tanzan. – Kérsz egy pohárkával?
– Tudod, hogy sohasem iszom! – felelte Unso sértett büszkeséggel.
– Ha valaki sohasem iszik, az már nem is ember! – mondta Tanzan.
– Azért, mert nem iszom szeszes italt, azt mered állítani, hogy nem 
vagyok ember?! – fortyant fel Unso. – Akkor hát mi vagyok, ha nem 
vagyok ember?
– Buddha – felelte Tanzan."
 
fogdoki- - - -2007-09-19 23:57:08    ( 56 )
"A kard nélkül küzdő vívómester

A zen mestert, aki kardot viselt az övében, a vásáron párbajra hívta 
egy gazdátlan szamuráj. 
– Vond ki a kardod és küzdj meg velem! – rivallt rá a mesterre a 
ronin. – Hadd lássam, mit tudsz!
– Én kard nélkül küzdök – felelte nyugodtan a mester.
– Nem mersz hát velem kiállni? – kiáltotta dühösen a szamuráj. – Te 
gyáva féreg!
– Itt sok ember van, még megsérülhet valaki – mondta a mester 
rendíthetetlen nyugalommal. – Azt javaslom, menjünk át arra a 
lakatlan szigetre, ott nyugodtan megmérkőzhetünk!
– Legyen kívánságod szerint! – hajolt meg gúnyosan, vérszomjas 
vigyorral a ronin.
A szigetet elérve a szamuráj azonnal kiugrott a partra, és 
vívóállásba helyezkedett. A zen mester viszont ahelyett, hogy 
kiszállt volna, néhány gyors mozdulattal visszairányította a 
csónakot a szárazföld felé. A ronin döbbenten bámult utána, a 
meglepetéstől a szája is tátva maradt.
– Mondtam, hogy én kard nélkül küzdök! – kiáltott vissza mosolyogva 
a mester, és búcsút intett kötekedő ellenfelének."

 
fogdoki- - - -2007-09-19 23:56:46    ( 55 )
"Különös tanítvány

Tadzsima mester a sógun, Tokugawa Ijemicu kardvívó- és zen mestere 
volt. Egy napon megkereste őt a nagyúr egyik testőre, és így szólt 
hozzá:
– Kérlek, fogadj el tanítványodul, a kardvívás művészetét szeretném 
megtanulni tőled!
– Legjobb tudomásom szerint egyike vagy urunk legkiválóbb 
kardforgatóinak – felelte csodálkozva a mester. – Már csak ezért is, 
kérlek, áruld el, melyik iskolához tartozol, mielőtt mester-
tanítvány viszony alakulna ki közöttünk!
– Be kell vallanom, hogy soha, sehol, senkinél sem tanultam a 
kardforgatást – felelte kissé szégyenkezve a leendő tanítvány.
– Hogyan? – lepődött meg még jobban Tadzsima. – Be akarsz talán 
csapni engem, a sógun vívómesterét? Azt állítod, hogy sohasem 
tanultál vívni?
– Így igaz! – mondta dacosan a testőr.
– Ha te mondod, akkor ez biztosan így van. De én tudom, hogy te 
művészi módon forgatod a katanát, áruld hát el nekem, hogyan 
jutottál e művészet birtokába, hogyan váltál mesterré?!
– Ha ragaszkodsz hozzá, elmondom – sóhajtotta a szamuráj. – Egyetlen 
dolog van a földön, amelynek mestere vagyok. Még gyerekként 
elgondoltam, hogy ha felnövök, szamurájként nem szabad félnem a 
halált, s azt is végiggondoltam, hogy miként szabadulhatnék meg a 
halálfélelemtől. Hosszú-hosszú éveken át állandóan csak ez a kérdés 
foglalkoztatott, egészen addig, amíg egyszer csak a probléma 
megszűnt számomra létezni. Lehet, hogy erre célzol?
– Ez az! – kiáltott fel Tadzsima. – Épp erről van szó! Örülök, hogy 
nem tévedtem ítéletemben. Mert tudd meg, hogy a kardforgatás titka 
abban rejlik, hogy megszabaduljunk halálfélelmünktől. Sok száz 
tanítványomat próbáltam már rávezetni erre az igazságra, de ez idáig 
egyikük sem jutott el oda, ahová te elérkeztél. Neked nincs 
szükséged technikád fejlesztésére, te igazi mester vagy! – mondta a 
sógun vívómestere, és mélyen meghajolt a testőr előtt."
 
fogdoki- - - -2007-09-19 23:55:39    ( 54 )
"Zen kiképzés

Matadzsuro Jagju hírneves szamuráj családból származott; apját az 
ország egyik legjobb kardvívójaként ismerték. A fiú azonban nem sok 
tehetséget mutatott e nemes harcművészetben, sőt, olyan ügyetlennek 
bizonyult, hogy az apja mérgében kitagadta. 
Az elkeseredett fiú felkereste a Futara-hegyen épült kunyhójában 
Banzót, a híres zen mestert és kardforgatót, s megkérte, tanítsa meg 
őt vívni. 
Banzó azonban visszautasította, mert úgy látta, hogy a fiú híjával 
van a tehetségnek.

– És ha nagyon keményen dolgozom? Hány évembe telhet, amíg mester 
leszek? – erősködött Matadzsuro.
– Egy egész életbe – felelte Banzó.
– Annyi időm nincs. De ha hűséges szolgád leszek és minden rám 
bízott feladatot elvégzek, akkor mennyi idő kell hozzá?
– Hm. Talán tíz év.
– Az sok. Apám öreg, és hamarosan támogatásra szorul. Ha még sokkal, 
de sokkal keményebben dolgoznék, gyakorolnék, akkor hány évre lenne 
szükségem ahhoz, hogy mester legyen belőlem?
– Húszra.
– És ha éjjel-nappal, a lehető legkeményebben gyakorolnék?
– Harminc évre.
– Hogyan? Hisz az előbb még csak húszat mondtál!
– Ha valakinek ennyire sietős a dolga, nincs rá ideje, hogy igazán 
gyorsan tanuljon.
Matadzsuro lassan kezdte megérteni, hogy a mester tulajdonképpen 
türelmetlensége miatt utasítja el ot. 
– Rendben – hajolt meg mélyen Banzó előtt. – Mindenbe beleegyezem.
Banzó azt az utasítást adta tanítványának, hogy kardot vagy vívást 
szóba se hozzon az ő engedélye nélkül. És a következő év valóban úgy 
telt el, hogy Matadzsuro kardot még csak nem is látott. Főzött, 
takarított mesterére, kertésze, mindenese volt.
Aztán a negyedik év tavaszán, egy szép napon Banzó tanítványa mögé 
lopódzott, amikor épp a kertet gondozta, s fakardjával nagyot 
csapott rá. 
A következő napon ugyanez ismétlődött az ebéd készítése közben. És 
takarításkor. A lehető legváratlanabb helyeken és pillanatokban.
Matadzsurónak, ha nem akarta, hogy állandóan kék-zöld foltokkal 
járjon, a nap huszonnégy órájában résen kellett lennie. A fiú 
azonban gyorsan tanult – és néhány év múlva az ország leghíresebb 
kardforgatója vált belőle. "
 
fogdoki- - - -2007-09-19 23:39:53    ( 53 )
"a Zen mint út...

Nem halok meg,
El sem megyek,
Igaz, itt sem leszek.
Semmit se kérdezz,
Úgysem felelek!"
 
fogdoki- - - -2007-09-19 23:30:40    ( 52 )
"Su Tung-po, a Sung dinasztia ünnepelt költője és hívő buddhista 
volt. Volt egy Fo-ying nevezetű nagyon közeli barátja, egy kitűnő 
zen tanító. Fo-ying temploma a Yang-tze folyó nyugati partján 
állott, míg Su Tung-po háza a keleti parton állt. Egy nap Su Tung-po 
meglátogatta Fo-ying-et, de nem találta otthon, így leült a 
tanteremben, hogy megvárja. Egy idő után beleunt a várakozásba, és 
firkálni kezdett egy papírlapra, amit a padon talált. Írásának 
utolsó szavai ezek voltak:

– …Su Tung-po, a nagy buddhista, akit nem lehet elmozdítani még a 
Nyolc Világi Szél egyesült erejével sem. (Ezek a szenvedélyfeszítők 
a következők: nyerés–vesztés, becsmérlés–hízelgés, dicséret–gúny, 
szomorúság–öröm.).

Azután még egy kicsit várakozott, majd mikor elfáradt, hazament. 
Mikor Fo-ying hazatért és meglátta Su Tung-po fogalmazványát a 
padon, a következő sort biggyesztette hozzá:

– Ostobaság! Amit mondtál, nem jobb egy szellentésnél! – és elküldte 
ezt Su Tung-po-nak.

Amikor Su Tung-po elolvasta azt a gyalázatos megjegyzést, olyan 
dühös lett, hogy azonnal csónakba szállt, átkelt a folyón, és 
visszarohant a templomba.

– Milyen jogon ítélsz el engem ilyen szavakkal? – kiáltotta, 
miközben Fo-ying szorosan lefogta őt. – Nem vagyok-e hívő buddhista, 
aki csak a Dharmával törődik? Hogy lehetsz ilyen vak, amikor olyan 
hosszú ideje ismersz engem?

Fo-ying nézte őt néhány másodpercig, majd elmosolyodott, és lassan 
azt mondta:

– Su Tung-po, a nagy Buddhista, aki azt állítja, hogy a Nyolc Szél 
egyesült ereje sem tudja még egy hüvelyknyit sem elmozdítani, 
megtette az egész utat vissza a Yang-tze folyó innenső partjára a 
végbélnyílás egyetlen fuvallatára."
 
Duracell- - - -2007-08-19 15:30:32    ( 51 )
Pláne olyan tanítványok, akik azért járnak, hogy tanuljanak valamit 
s hogy az életben megáljanak a helyükön. Ez a Sport szerintem az 
életre s az önfegyelemre tanít. Valamint az olyan fajta önuralomra 
ami igen fotos. Nem csak a hétköznapi életben... 
 
berkes- - - -2007-08-04 17:20:25    ( 50 )
Edzést nem csak úgy a levegőbe, hanem valakinek tartunk. Ha nincs
senki, akkor a saját dolgaival foglalkozhat az ember. Egy üres terem
... nos az egy csodálatos dolog. Annál csak az a szebb, ha vannak
benne tanítványok!
Előzmény: fogdoki ( 49 ) 
fogdoki- - - -2007-08-03 21:14:23    ( 49 )
A folyó folyik, erőfeszítés nélkül
Akkor is, ha senki nem sétál a partján
A folyó folyik, mert ez a természete

Ui.: pedig hát Te is beugrottál.

Ha nincs ott senki, az kétfajta minőségben létezhet. Ha csak magad 
miatt vagy ott, akkor külön öröm ha más is ott van, de anélkül is 
teljes vagy. Például egy mester tanítványok nélkül, egy üres 
teremben is örömmel tart edzést, mert ez a természete. A tanítványok 
csak ráadás :-))
Előzmény: Duracell ( 47 ) 
berkes- - - -2007-07-30 17:42:12    ( 48 )
Fogdoki! Nagyon megkönnyíted a munkámat, innen csak kiválasztom a 
hónap koanját, nem kell már keresgélnem! Köszi :-)
Csak így tovább, van jónéhány elgondolkoztató koan a listában!
 
Duracell- - - -2007-07-28 19:18:48    ( 47 )
Doki :) Ugy látom nagyon el vagy. Hoszzú hosszú történetek :) 
Melyekre senki nem ír. Ez nem rossz érzés egy kicsit :) ? Mert én is 
voltam hasoloan :):( Csumi. XD
 
fogdoki- - - -2007-07-27 23:45:03    ( 46 )
Egy férfi elmegy egy mesterhez, majd megkérdezi:
- Mondd mester, mi a hosszú élet titka?

A mester ránéz, majd így szól:
- Ne igyál, ne dohányozz és ne nőzzél!

Mire a kérdező:
- És ettől tényleg sokáig fogok élni?
- Nem, de nagyon hosszúnak fog tűnni!!
 
fogdoki- - - -2007-07-26 12:15:55    ( 45 )
Légy óvatos - az összes koant loptam!!
 
fogdoki- - - -2007-07-26 00:12:33    ( 44 )
"Egy Jüan nevű szerzetes azt kérdezte: 
– Mester, teszel-e valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az 
Utat? 
– Igen – mondta Huj-haj. 
– Mit? 
– Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom. 
– Hát nem ezt tesszük mindnyájan? 
– Nem bizony. 
– Miért nem? 
– Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, 
ezer gondolattól terhes az elmétek – mondta Huj-haj. – Hát ezért 
nem."
 
fogdoki- - - -2007-07-26 00:04:13    ( 43 )
"Egy tenyér hangja

Mokusai, a Kyoto-i Kenninji kolostor Mestere egyszer így szólt egy 
tizenkét éves, Toyo nevű növendékéhez: 
- Két tenyér csattanó hangját hallhatod. Mutasd meg, hogyan szól egy 
tenyér." 
 
fogdoki- - - -2007-07-25 23:57:19    ( 42 )
"Találkozás a tanítványokkal 

Sansho azt mondta egyszer a szerzeteseknek: 
- Én mindig kimegyek az új tanítvány elé, de nem mindig segítek 
rajta. 
Amikor Koge meghallotta, hozzáfűzte: 
- Én nem mindig megyek ki az új tanítvány elé, de akkor segítek 
rajta."
 
fogdoki- - - -2007-07-25 23:56:37    ( 41 )
"Kopogtatás a széktámlán

Nansen kolostorában egyszer Tenza a szakács, meglátogatta a kertész 
szerzetest, Enjut. Egy madár énekét hallgatták miközben ebédeltek. 
Kis idő múlva a kertész megkopogtatta a szék támláját, és a madár 
újra énekelni kezdett. Majd megint kopogtatott, de a madár most 
csendben maradt. 
- Érted? - fordult a szakácshoz. 
- Nem. - válaszolt Tenza. 
Ekkor a kertész harmadszor is kopogtatott a széktámlán." 
 
fogdoki- - - -2007-07-25 23:55:40    ( 40 )
"Millió dolog

Gyosan azt kérdezte Isantól: 
- Ha millió dolog áramlik feléd, mit csinálsz?
- Ami zöld, az nem sárga. Ami hosszú, az nem rövid. Mindennek megvan 
a maga sora, miért zavarnék össze bármit is?
Gyosan tisztelettel meghajolt."
 
fogdoki- - - -2007-07-25 23:53:39    ( 39 )
"A meditáló szerzetes

A könyvtáros észrevette, hogy egy szerzetes hosszú idő óta csak ül 
és meditál. 
- Miért nem olvasod a szútrákat? - kérdezte tőle. 
- Nem tudok olvasni. 
- akkor miért nem kérsz meg valakit, aki tud? 
A szerzetes felállt, két tenyerét összetéve tisztelettel meghajolt, 
s azt kérdezte: 
- Mi ez? 
A könyvtáros nem tudott válaszolni."
 
fogdoki- - - -2007-07-25 23:52:48    ( 38 )
"Keresztül a patakon

Tanzan és tanítványa a szomszéd faluba igyekeztek, de útjukat egy 
megáradt patak keresztezte. Fiatal nő tétovázott éppen a parton, 
mert a víz elsodorta a hidat. Tanzan karjaiba vette és átlábaltak a 
túloldalra, majd folytatták útjukat. 
A tanítvány egész délután ezen az eseten töprengett, hiszen 
szerzetesnek tilos nőt érinteni. Este már nem bírta türtőztetni 
magát, s megkérdezte a Mestert: 
- Miért vetted karjaidba azt a nőt?
- Én a patak túlsó partján hagytam, és te még mindig simogatod!? - 
förmedt rá Tanzan."
 
fogdoki- - - -2007-07-25 23:51:58    ( 37 )
"A Mester eltakarja a fejét

Egy szerzetes lépett Joshu szobájába, hogy tanácsot kérjen, de a 
Mestert ruhájába burkolózva találta. 
A szerzetes távozni készült, amikor Joshu mester utánaszólt: 
- Aztán nehogy azt mondd, hogy nem hallgattalak meg!"
 
fogdoki- - - -2007-07-25 23:48:14    ( 36 )
"Seppo mestert egy szerzetes üdvözölte illedelmesen. 
A Mester öt botütést mért rá. 
- Hol hibáztam? - kérdezte a szerzetes. 
A Mester újra ütött és felordított: 
- Khats!(ébredj fel!)"
 
fogdoki- - - -2007-07-25 23:45:31    ( 35 )
"A Paradicsom kapuja 

Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől:
- Valóban van Paradicsom és Pokol?
- Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin. 
- Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige.
- Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy 
koldus!
Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját. 
- Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a 
fejem?
Nobushige felemelte a kardját. 
- Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin. 
Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt. 
- Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester."
 
fogdoki- - - -2007-07-24 23:17:58    ( 34 )
  Jong Szong zen mester egy történetet küldött el Korea zen 
templomaiba, és arra kérte az ott élő zen mestereket, hogy 
válaszoljanak neki. 

  "Egy vadelefánt üldözött a mezőn egy férfit, aki miután 
megbotlott, egy öreg kútba esett. Zuhanás közben elkapott egy 
szőlőtövet, amely a kút belsejében lógott. Lenézett, és három mérges 
kígyót látott meg a kút aljában, míg odafent az elefánt várt rá. Egy 
fekete és egy fehér egér elkezdte rágcsálni a szőlőtövet. A 
termésből méz csöpögött a férfi szájába. Ha te lettél volna ennek a 
férfinak a helyében, akkor hogyan maradtál volna életben?" 

  Mindegyik zen mester válaszolt: 

Mán Gong: "Az elmúlt este volt egy álmom, ezért felébredtem." 
Hjé Vol: "Ha meg akarod érteni, akkor nem érted meg. Csak nem-
tudom." 
Hjé Bong: "Buddha nem láthatja a Buddhát." 
Jong Szong: "A virág elszárad, len a kertben." 
Bo Vol: "Hogyan esel a kútba?" 
Jun Káng: "Hmmm! Milyen édes!" 
Ko Bong és Jong Gág együtt válaszoltak: "Istenem! Istenem!" 
Csun Szong csak kacagott. 
Hjé Ám: "Már meghalt." 
Thán Ho: "A víz folyik, sohasem áll meg." 
 
fogdoki- - - -2007-07-24 22:52:59    ( 33 )
LÉGYCSAPÓ - a tenyértelen csattanás

„Jött egy szerzetes.
Lin-csi mester felemelte a légycsapóját.
A szerzetes leborult. A mester rácsapott.
Ismét jött egy szerzetes.
A mester felemelte a légycsapóját.
A szerzetes nem tudta, mitévő legyen. A mester rácsapott.


- Ki a Buddha? - kérdezte egy szerzetes.
- Te ki vagy? - viszonozta Paj-csang.
- Én én vagyok!
- No, és ismered azt az ént?
- Persze, hogy ismerem.
A mester felemelte a légycsapóját:
- Látod?
- Persze, hogy látom.
- Akkor nincs több szavam - mondta Paj-csang.


Egy szerzetes megkérdezte Hszüan-sát:
- Amikor a hajdani mesterek felmutatták a légycsapót, 
kinyilatkoztatták ezzel a csan lényegét?
- Nem - mondta Hszüan-sa.
- Akkor mi értelme volt?
Hszüan-sa felmutatta a légycsapóját.”
 
fogdoki- - - -2007-07-24 22:44:38    ( 32 )
Az Igazság Földje
(from Thinkers of the East by Idries Shah)

"Volt egyszer egy bizonyos ember, aki nem hitte, ahogy az emberek 
sem, hogy a hétköznapi világ teljes lehet. A Kor Tanitoját kereste. 
Sok könyvet olvasott, sok körbe járt, sok mester tanitását hallgatta 
már. A legkülönfélébb szellemi gyakorlatokat végezte, melyeket a 
legjobbnak vélte magára nézve. És a különféle tapasztalatok által 
valamennyire elöbbre haladt. Volt, hogy ugy érezte, érti a dolgokat, 
s volt, hogy teljesen zavarodott volt, és nem tudott semmit sem.
Egy nap, mikor saját viselkedését vizsgálta, egy hires bölcs háza 
elött találta magát. E ház kertjében találkozott Khidrrel, a titkos 
vezetövel, aki képes megmutatni az utat az Igazsághoz.
Khidr elvitte egy helyre, ahol szenvedö és szomoru emberek voltak. 
Megkérdezte tölük, kik ök. Ezt válaszolták: "Azok vagyunk, akik nem 
az igaz tanitásokat követték, akik nem tartották meg fogadalmaikat, 
akik önjelölt tanitokat tiszteltek."
Ezután Khidr oda vitte, ahol az emberek boldogok és telve vannak 
örömmel. Megkérdezte tölük, kik ök. Ezt válaszolták: "Mi azok 
vagyunk, akik nem követték az igazi Jeleit az Utnak."
"De ha nem követtétek a Jeleket, hogyan lehettek mégis boldogok?" - 
kérdezte az utazo.
"Mert mi a boldogságot választottuk az Igazság helyett." - mondták 
az emberek - "Ahogy azok, akik az önjelölt tanitokat választották, 
azzal együtt a szenvedést is."
"De hát nem a boldogság az ember célja?" - kérdezte a férfi.
"Az ember célja az Igazság. És az Igazság több, mint a boldogság. Az 
embernek, aki ismeri az Igazságot, bármilyen kedve lehet, amilyet 
csak akar, vagy épp semmilyen" - mondták neki. - "Ugy csináltunk, 
mintha az Igazság lenne a boldogság, és a boldogság az Igazság, és 
az emberek hittek nekünk, ahogy eddig te is azt képzelted, hogy a 
boldogság ugyan az, mint az Igazság. De a boldogság a rabjává tesz, 
és szomoruvá."
Ekkor az ember ujra a kertben találta magát Khidr mellett.
"Teljesitem egy kivánságodat" - mondta Khidr.
"Azt szeretném tudni, hogy miért nem sikerült megtalálnom az 
Igazságot, s ez hogyan sikerülhetne." - válaszolta az ember.
"Csak elvesztegetted az életedet," - mondta Khidr - "mert hazug 
voltál. Hazugságod az volt, hogy önigazolást kerestél Igazság 
helyett."
"És mégis megtaláltalak téged" - mondta az ember- "És ez bizony igen 
kevesekkel esik meg."
"És találkoztál velem" - mondta Khidr - "mert egyetlen öszinte 
pillanatra az Igazságot önmagáért akartad. Ez az öszinteség tette 
lehetövé, hogy válaszoljak hivásodra."
Hirtelen az utazo hatalmas vágyat érzett az Igazság megtalálására, 
mégha meg is kell érte halnia.
Khidr azonban elmenni készült, de a férfi utána futott.
"Nem kéne engem követned" - mondta Khidr - "Mert visszatérek a 
hétköznapi világba, a hazugságok világába, mert ha a dolgomat akarom 
tenni, akkor ott kell lennem."
És mikor az ember ujra körültekintett, észrevette, hogy már nem a 
bölcs kertjében van, hanem az Igazság Földjén."
 
fogdoki- - - -2007-07-24 22:40:39    ( 31 )
"Vén Buddhák útja rögös és sivár,
Csak félreviszik a balga embert.
Mindennek oka a hozott karmád,
Ám nem vagy képes, hogy azt felismerd.
Hiába vágynád, nincs rá semmi mód,
Mert a szív ilyet nem függönnyel rejt.
Ha léteidben küszködve tanulsz,
Látnod kell hozzá a Mestert."

/Si-tö/


"Valójában nem létezik semmi,
Nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
Mért ücsörögnél mélán merengni?"

/Feng-kan/
 
fogdoki- - - -2007-07-24 22:36:41    ( 30 )
"Egy szerzetes a Vutaj-hegyre zarándokolt. Útközben megkérdezett egy 
öreganyót, merre tartson. 
- Csak egyenesen előre. 
A szerzetes úgy is ment. 
- Ez is csak arra tér le - mormogta utána az öreganyó. 
A szerzetes elmesélte Csao-csounak, hogy járt. 
- Kipuhatolom én azt az öreganyót - mondta Csao-csou. 
Másnap maga is megkérdezte tőle, merre menjen. 
- Csak egyenesen előre. 
A mester úgy is tett. 
- Ez is csak arra tér le - mormogta utána is az öreganyó. 
Amikor Csao-csou visszatért, a szerzetesek már várták. 
- Rajtakaptam az öreganyót - biztosította őket Csao-csou."
 
fogdoki- - - -2007-07-21 18:48:12    ( 29 )
Már tudom miért futok - nincs borom!
De hol a vak mester??
Előzmény: fogdoki ( 24 ) 
fogdoki- - - -2007-07-21 18:44:39    ( 28 )
"Van egy hatalmas hegy, ami nagyobb minden más hegynél. Körülötte 
sűrű erdő. Ehhez a hegyhez hétféleképpen lehet viszonyulni.

1. Nem tudok róla
Itt az erdő sűrűjében vagyok, csak azt nézem, ami épp a szemem elé 
kerül.

2. Elkerülöm
Hallottam róla, hogy van ez a hegy, ami nagyobb minden más hegynél. 
De nem érdekel, inkább csak azt nézem, ami a szemem elé kerül.

3. Csak nézem
Szeretnék fölmenni. Tényleg jó lenne. Biztos szép, meg boldogító. De 
én gyenge vagyok hozzá.

4. Elindulok felé
Én a hegy felé veszem az irányt. Biztos egyszer elérem. Majd valaki 
csak megmondja, merre kellene mennem, hogy oda jussak. De olyan sűrű 
ez az erdő, majd egyszer csak oda érek.

5. Megyek fölfelé
Itt vagyok a hegyen, s csak megyek előre. Folyamatosan haladok. 
Nehéz megmászni, de én kitartok, legyőzöm az akadályokat. Tudom, 
hogy a helyes úton haladok. Semmi és senki nem állhat az utamba!

6. A csúcsra megyek föl
Jó ez a hegy. Szeretem. Pár nap és ott vagyok a csúcson. Te is jössz?

7. A csúcson vagyok
Itt vagyok. Mindig is itt voltam. És akkor mi van?

8. A hegy nincs ott és én sem vagyok ott.
Buddha nem láthatja Buddhát."
 
fogdoki- - - -2007-07-21 18:28:51    ( 27 )
Így mondták a régiek:

"Vajon kié a pofon?
S miért kapom?
Jobb ha tudom,
Vagy jobb, ha nem tudom?"
 
fogdoki- - - -2007-07-21 18:28:06    ( 26 )
Ha azt kérded, mi lenne ha nem volna ott tudat, eltévedsz. A kérdés: 
ki az aki kérdez?
Csatt :-))
Előzmény: fogdoki ( 25 ) 
fogdoki- - - -2007-07-21 18:27:12    ( 25 )
"Két ember egy zászló lobogását nézte és azon vitatkoztak, hogy 
vajon a szél mozgatja a zászlót, vagy fordítva. Nem tudtak dönteni, 
s már jó ideje vitáztak, mikor arra jött a Mester. Egy darabig 
hallgatta őket, majd így szólt:
-Nem a szél és nem is a zászló mozog, hanem mindezt a tudatotok 
mozgatja.
S ezzel tovább sétált."
 
fogdoki- - - -2007-07-18 01:26:46    ( 24 )
És egy koan Magyarországról is - A fekete zongora:

"Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora."

Hallgasd meg! http://magyar-
irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/hangok/aezong.wav

Ady Enre
 
fogdoki- - - -2007-07-18 01:20:24    ( 23 )
"Ma-cu remetekunyhojában élt a Heng-hegyen, és éjt-nap belemerült az 
elmélkedésbe. Fel se nézett, amikor Huaj-zsang mester meglátogatta. 
- Miért elmélkedsz? - kérdezte a mester. 
- Hogy Buddha legyek - felelte Ma-cu. 
Huaj-zsang felvett egy téglát, s az ajto elött csiszolni kezdte egy 
kövön. 
- Mit csinálsz? 
- Tükröt csiszolok. 
- Hiába csiszolod, attol nem lesz tükör a tégla! 
- Hiába elmélkedsz, attol nem leszel Buddha! - vágott vissza Huaj-
zsang. 
- Akkor mit tegyek? 
- Ha nem indul el az ökrös szekér, az ökörre kell suhintani vagy a 
szekérre? "
 
fogdoki- - - -2007-07-18 01:18:59    ( 22 )
"- Honnan jöttél? - kérdezett Mu-csou egy szerzetest.
- Liujangból.
- Mit mond a csan mester Liujangban?
- "Mehetsz bárhová, útra úgyse találsz"
- Tényleg ezt mondta?
- Ezt.
A mester kapta a botját és fejbe kólintotta a szerzetest:
- Csak a szavakra emlékszel - jegyezte meg."
 
fogdoki- - - -2007-07-18 01:15:21    ( 21 )
"Lu Keng, Hszüan-cseng kormányzója tanácsot kért Nan-csüantól: 
Egy kő lakik a házamban, és mást se tesz, csak ül vagy fekszik. 
Lehet Buddhát faragni belőle? 
- Lehet. 
- Tényleg nem lehetetlen? 
- Most már az - mondta a mester. - Lehetetlen. "
 
fogdoki- - - -2007-07-05 14:27:21    ( 20 )
"Sherlock Holmes és dr. Watson túrázni mennek, felállítják a 
sátrukat és elalszanak.

Néhány óra múlva Holmes felébreszti hűséges társát:
- Watson, nézzen föl az égre és mondja meg, mit lát!
- Millió csillagot látok.
- És mit mond ez Önnek?

Watson eltöpreng egy darabig.

- Asztronómiai szempontból ez azt jelenti, hogy milliónyi galaxis 
létezik, és potenciálisan milliárdnyi bolygó.
- Asztrológiailag ez azt jelenti, hogy a Szaturnusz az Oroszlánban 
áll.
- Az idő tekintetében ez azt jelenti, hogy körülbelül negyed négy 
van.
- Teológiai szempontból ez a bizonyíték arra, hogy az Úr mindenható 
és hogy mi kicsinyek és jelentéktelenek vagyunk.
- Meteorológiai nézőpontból ez arra enged következtetni, hogy holnap 
gyönyörű napunk lesz.

És Önnek mit mond ez?

Holmes hallgat egy darabig, majd megszólal:
- Watson, maga idióta! Valaki ellopta a sátrunkat!!!"
 
fogdoki- - - -2007-07-05 14:23:04    ( 19 )
„Hallottam egy zen parabolát: Egy király elment egy zen-mesterhez, 
hogy kertészetet tanuljon. A mester három éven át tanította - a 
királynak csodálatos, nagy kertje volt, kertészek ezreit alkalmazták 
ott -, és bármit mondott a mester, a király ment, hogy kipróbálja a 
kertjében. Három év után a kert tökéletesen kész volt, és a király 
meghívta a mestert, hogy nézze meg. A király is nagyon izgult, mert 
a mester igen szigorú volt: „tetszeni fog neki?", egyfajta vizsga 
volt a látogatás. Vajon azt mondja-e: „igen, megértettél"?

Mindenről gondoskodtak. A kert csodálatosan tökéletes volt, semmi 
sem hiányzott. Csak akkor hozta el a király a mestert, hogy 
megnézze. De a mester már az első pillanattól szomorú volt. 
Körülnézett, járkált a kertben ide-oda, és egyre komorabbá vált. A 
király nagyon megijedt. Sosem látta még ilyen komornak: „Miért 
látszik olyan szomorúnak? Annyira rossz lenne valami?"
A mester pedig újra és újra megrázta a fejét, és azt dörmögte: - Nem.

A király megkérdezte:
- Mi a baj, uram? Mi nem jó? Miért nem mondod meg? Miért lettél 
olyan komor és szomorú, és miért rázod a fejed? Miért? Mi a rossz? 
Én nem látok semmi hibát, ez az, amit mondtál nekem, és én 
megvalósítottam a kertben. A mester azt felelte:

- Olyan befejezett, hogy halott. Annyira kész van. Ezért rázom a 
fejem, és ezért mondom, hogy nem. Hol vannak a halott levelek? Hol 
vannak az elszáradt levelek? Nem látok egyetlen száraz levelet sem! -
 Minden száraz levelet eltávolítottak, az ösvényeken nem voltak 
száraz levelek; a fákon nem voltak száraz levelek, egyetlen régi, 
megsárgult levél sem. - Hol vannak azok a levelek?
A király válaszolt:
- Megmondtam a kertészeimnek, hogy távolítsanak el mindent, hogy 
olyan tökéletes legyen, amennyire csak lehetséges.
- Ezért látszik olyan unalmasnak, olyan mesterségesnek. Isten dolgai 
sosem befejezettek.
És a mester kirohant, a kerten kívülre, ahová a száraz leveleket 
felhalmozták. Behozott néhány levelet egy vödörben, szétszórta a 
szélbe, a szél pedig felkapta őket, játszott a száraz levelekkel, 
amelyek mozogni kezdtek az ösvényeken. A mester ragyogott:
- Nézd, milyen élőnek látszik!
És a száraz levelekkel hangok bukkantak föl, a száraz levelek 
zenéje, ahogy a szél játszik velük. Így már suttogott a kert; 
máskülönben unalmas és halott volt, mint egy temető. Az a csend nem 
volt élő.”
 
fogdoki- - - -2007-07-04 09:28:54    ( 18 )
"Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke - mesélte - igen lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom - folytatta eltűnődve -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke 
épp így hitte a maga igazát! -

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én."
 
fogdoki- - - -2007-07-03 14:04:50    ( 17 )
"Nasrudin délután 2 órára hirdette meg az előadást. Óriási volt az 
érdeklődés: az összes jegy elkelt, több mint 600 ember állt kint, 
hogy egy hatalmas kivetítőn nézze az előadást. Pontban 2-kor 
megjelent Nasrudin egyik segédje, és közölte a jelenlévőkkel, hogy 
sajnálatos körülmények folytán az előadás később kezdődik. Néhányan 
méltatlankodva felálltak, visszaváltották a jegyüket, és hazamentek. 
De még így is rengetegen maradtak bent is, kint is. 4 órától kezdve, 
amikor még mindig nem érkezett meg a szufi mester, az emberek 
elkezdtek kifelé szállingózni, sorban hagyták el a termet, 
visszakérték a pénzüket, és hazamentek: elvégre lejárt a munkaidő, 
ideje hazamenni. Este 6 órakor az 1700 emberből már csak 100-an 
várakoztak. Ekkor lépett be Nasrudin. Teljesen részeg volt, és 
elkzdett udvarolni egy csinos lánynak, aki az első sorban ült. Az 
emberek először meglepődtek, aztán fölháborodtak: 4 óráig 
várakoztatja őket, aztán még van képe így viselkedni? Méltatlankodó 
megjegyzések hallatszottak, de a szufi mester nem zavartatta magát: 
folytatta az udvarlást, hangosan ordibálta, milyen szexi az a lány, 
és elhívta magával Franciaországba.
"Miféle mester" - gondolta Veronika. "Még jó, hogy sosem hittem az 
ilyesmiben."
-Miután káromkodott egy sort, és szidta a méltatlankodókat, 
megpróbált felállni, de elvágódott a padlón. A felháborodott 
közönség elindult hazafelé, mondván, hogy szélhámosság az egész, és 
jelenteni fogják a sajtónak, micsoda ocsmány színjátékban volt 
részük. Mindössze 9-en maradtak a teremben. És abban a pillanatban, 
hogy az utolsó méltatlankodó is elhagyta a termet, Nasrudin fölkelt. 
Színjózan volt, messziről ragyogott a szeme, a méltóság és a 
bölcsesség aurája fénylett körülötte. "Azért maradtatok itt, mert 
nektek kell meghallgatnotok a tanításomat" - mondta. "Kiálltátok a 2 
legnehezebb próbát a lélek útján: a türelem próbáját, mert 
kivártátok a megfelelő pillanatot, és a bátorság próbáját, mert nem 
tántorított el, amit láttatok. Hallgassátok hát a tanításomat." És 
Nasrudin megtanított nekik néhány szufi technikát."
 
fogdoki- - - -2007-07-03 13:51:23    ( 16 )
„Egyik délelőtt tanítványai körében és kedvenc karosszékében 
üldögélt a mester. Délelőtti amúgy csendes nyugalmát ma három 
látogató zavarta meg. Látszólag mindegyiket ugyanaz a kérdés 
foglalkoztatta.

 Megérkezett az első és így szólt: - Mondd mester, van értelme a 
meditációnak?

 A mester mozdulatlanul ám lelkében elmosolyodva így felelt: - 
Természetesen, a meditáció gyönyörű, téged ez közelebb tud vinni a 
lényedhez. Az egész tanításom, a leggyakrabban emlegetett szavam 
mindig is a meditáció volt…

 Megérkezett a második látogató és a kérdése ugyanaz volt. A mester 
láthatatlanul egy pillanatra meghökkent mikor ránézett, majd így 
szólt: - Teljesen felesleges a meditáció. Csak egy bot, de neked van 
lábad. Minek használnád? Szaladj, fuss, felejtsd el teljesen és 
szabad leszel!

 A harmadik látogató már nagyon izgatott volt a várakozástól, 
természetesen nem hallotta az előző válaszokat. A mester már 
becsukta a szemét mikor belépett. Mindenki néma csendben ült 
körülötte és az összes tanítványnak is csukva volt a szeme. És ekkor 
hirtelen a látogató el is felejtette miért jött - eszébe jutott 
otthon a kutyája és elszaladt.

 Az egyik tanítvány aki a mester mellett ült, nem bírta tovább és 
kifakadt: - Mester! Minden tanításodat próbáljuk megérteni, 
megtanulni és aszerint cselekedni - de még ilyen egyszerű kérdésre 
is, mint a meditáció különböző válaszokat adsz! Hogyan fogjuk ezt 
megérteni?

 Mire a mester csak ennyit válaszolt: - Te még mindig itt ülsz 
Buddha óta ??”
 
jano- - - -2007-07-02 14:08:00    ( 15 )
ebben nagy igazság van. de nem is olyan könnyű sokszor azt a 
megragadt oszlopot elengedni.
Előzmény: fogdoki ( 14 ) 
fogdoki- - - -2007-06-28 23:04:53    ( 14 )
"Egyszer egy férfi meglátogatta Sheik Faridot, a nagy szufi 
misztikust, aki meglehetősen furcsa ember volt.
- Hogyan szabadulhatok meg a láncaimtól, a kötődéseimtől, az 
ideáimtól, az előítéleteimtől? - kérdezte a látogató. Faridnak 
megvolt a maga sajátos módja, hogy az ilyesfajta kérdéseket 
megválaszolja. Ahelyett, hogy egyszerűen felelt volna, odaszaladt 
egy közelben álló oszlophoz, átölelte, és kiáltozni kezdett:
- Mentsetek meg az oszloptól! Mentsetek meg az oszloptól!
A látogató alig akart hinni a szemének: megőrült ez az ember?... 
Olyan hangosan kiáltozott, hogy az emberek beözönlöttek az utcáról. 
Hamarosan egész tömeg gyűlt össze a házban, és mindenki azt 
kérdezgette Faridtól:
- Mi van veled? Teljesen megbolondultál? Te vagy az, aki szorongatod 
azt az oszlopot, nem pedig az oszlop tart fogva téged! Nyugodtan 
elengedhetnéd, ha akarnád!
A látogató is csak állt értetlenül.
- Én mindig azt hittem - mondta -, hogy ez az ember igazán érti a 
dolgokat, de most úgy látom, egy közönséges őrült! Feltettem neki 
egy igen mély, roppant spirituális kérdést, amit a keresők mindig is 
feltesznek a mestereiknek, hogy hogyan szabadulhatnék meg az 
ideáimhoz, az emberekhez, illetve a dolgokhoz való kötődéseimtől. 
Erre ő ahelyett, hogy válaszolt volna, odaugrott ahhoz az oszlophoz, 
szorosan átölelte, és ordítozni kezdett: „Mentsetek meg az 
oszloptól!"
Farid ekkor ránézett, és így szólt:
- Ha ezt megérted, akkor nincs is szükséged semmiféle válaszra. Menj 
haza, és gondolkodj. Ugyanúgy, ahogy ez az oszlop nem tart fogva 
engem, a te láncaid sem tartanak fogva téged. Te magad vagy az, aki 
szorongatod őket. Én el tudom engedni az oszlopot; nézd csak meg - 
elengedtem, és már meg is szabadultam tőle! Ugyanezt te is 
megteheted a láncaiddal. . .

A férfi minden bizonnyal nagyon intelligens volt - megértette a 
dolgot. Egy pillanatig döbbenten nézett; a válaszadás módja 
megdöbbentette, de éppen e miatt a döbbenet miatt értette meg a 
lényeget, ami egészen a szívéig hatolt. Megérintette Farid lábát, és 
azt mondta:

- Vége! Ugyanezt a kérdést feltettem már számtalan mahatmának, 
számtalan szent embernek, és feleletként mindannyian hosszú 
előadásokba kezdtek. Mégsem történt soha semmi. A te őrültnek tűnő 
válaszod azonban egyetlen pillanat alatt átalakított bennem valamit. 
Most már nem megyek vissza a régi világomba, hanem itt maradok 
veled. Benned megtaláltam azt az embert, akit egész életemben 
kerestem. Olyasvalakire volt szükségem, mint te, aki ilyen erősen 
meg tud rázni, aki képes ráébreszteni a saját ostobaságomra."
 
fogdoki- - - -2007-06-27 22:49:01    ( 13 )
"A tanítvány odalép a mesteréhez:
- Mester! Megtapasztaltam a semmit - újságolja neki boldogan.
Erre a mester arcul üti, és azt mondja neki:
- Menj vissza és meditálj tovább! Elmulasztottad.
- De mester - csodálkozik a tanítvány -, megtapasztaltam a semmit! 
Nem te mondtad mindig, hogy megtapasztalni a semmit - ez a meditáció 
lényege? És én megtapasztaltam!
De a mester újra elismétli:
- Menj vissza és meditálj tovább! Elmulasztottad."
 
Laci- - - -2007-06-25 20:17:16    ( 12 )
Ha már a szabadságról van szó, íme egy kedvenc.

" Fogoly, mondd, ki kovácsolta ezt a szétzúzhatatlan láncot?
Én magam mondta a fogoly. Azt gondoltam, hogy legyőzhetetlen 
hatalmam az egész világot fogságban tartja majd, hogy én 
zavartalanul megmaradhassak szabadságomban.
Ezért éjjel-nappal dolgoztam a láncon hatalmas tüzekben, 
kemény csapásokkal. Midőn végre készen állt a művem és a 
láncszemek tökéletesek voltak, arra eszméltem engem tart fogva
szorításával."
 
jano- - - -2007-06-25 13:19:14    ( 11 )
Ez egy jó megközelítése a dolgoknak, sztem :-)
Előzmény: fogdoki ( 10 ) 
fogdoki- - - -2007-06-25 00:59:16    ( 10 )
Huhh, gondoltam hogy valaki azért olvassa... :-)

Most egy kicsit nehezebb jön a szabadságról, avagy a mesterről és a 
tanítványokról:

"Én nem követelek tőletek semmit, és arra kérlek benneteket - jól 
jegyezzétek ezt meg -, hogy ti se követeljetek tőlem semmit. Én 
kizárólag a saját örömömre vagyok itt; ti is a saját örömötökre 
vagytok itt. Találkozásunknak semmilyen más oka nincs. Ti nem 
énmiattam vagytok itt, én pedig nem miattatok vagyok itt. Magatok 
miatt vagytok itt, és én is magam miatt vagyok itt. Gyönyörű dolog, 
hogy találkoztunk - véletlen egybeesés, hogy itt vagyunk mindannyian.
Megosztozhatunk. Én megoszthatom veletek mindazt, amim van, de nem 
erőltetem rátok. Nem kell követnetek, csak meg kell értenetek. És ha 
ebből a megértésből valami megszületik bennetek, akkor annak a 
történésnek ti vagytok a forrásai, nem pedig én. Még csak hálásnak 
sem kell lennetek érte."

Oshoról - http://www.amrita.hu/
A könyvről, amiből idéztem - http://bookline.hu/control/producthome?
id=60107&type=22
 
berkes- - - -2007-06-24 21:46:27    ( 9 )
Radnóti Miklós: Negyedik ecloga
Előzmény: fogdoki ( 8 ) 
fogdoki- - - -2007-06-22 14:21:42    ( 8 )
A minap egy ballagási tablón olvastam:

"Egész életemben szabad akartam lenni,
s őrök kisértek végig utamon..."
 
fogdoki- - - -2007-06-15 08:40:23    ( 7 )
Sziasztok! Ma egy kis filozófiai kiruccanásra hívlak benneteket, a 
végén az edzőteremben is jól használható idézettel.

Friedrich Nietzsche-ről lesz szó, aki az emberiség szellemének 
fejlődésében lerakott néhány mérföldkövet. Az életét frappánsan az 
alábbi anekdota szimbolizálja.

Egy német kisvárosban sétálva az egyik sikátorban az alábbi híres 
feliratot olvashatod: „Isten halott! - aláírás Nietzsche”.  Még 
mielőtt újból a gondolataidba mélyedhetnél, a következő sarkon egy 
újabb grafiti vár: „Nietzsche halott! – aláírás Isten”.

Nietzsche-t olvasni egyébként veszélyes. Ha érted azért, ha nem 
érted, akkor meg azért. Azonban most egy könyvet tőle mégiscsak a 
figyelmetekbe ajánlanék – „Így szólott Zarathustra” címmel.

És a vége felé az ’Ecce Homo’ részben, az a gondolat, amiért 
idehívtalak benneteket:

„Hálátlan az a tanítvány, aki örökre tanítvány marad…”

:-))

Ui.:
Nietzsche-ről 
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nietzsche

a könyvről: 
http://bookline.hu/control/producthome?id=18525&type=22
 
fogdoki- - - -2007-06-13 09:55:41    ( 6 )
És egy újabb kavics az úton...

"Három monostor állt a hegyek mélyén, és egy nap három különböző 
rendházba tartozó szerzetes találkozott össze véletlenül az úton. 

Fáradtak voltak - a városból jöttek -, ezért megpihentek egy fa 
alatt. Az első szerzetes így dicsekedett:

- Büszke vagyok a monostoromra. Talán nem vagyunk olyan nagy 
tudásúak, mint a ti monostorotok lakói, de puritánság terén nem 
vehetitek fel velünk a versenyt.

A második szerzetes kinevette:

- Felejtsd el a puritánságot! Nem más, mint önkínzás. Ami igazán 
fontos, az a szent iratok ismerete. Senki sem vetekedhet velünk. A 
mi monostorunk a legrégebbi, megtalálható benne az összes szent 
irat, és a szerzeteseink mind tudósok. Mi a puritánság? Hogy 
böjtöltök, nem esztek éjszaka, egyszer esztek egy nap?! Hogy 
merészelitek? Erre bármelyik idióta képes. De milyen bölcsességre 
tettetek szert?

A harmadik szerzetes csendesen hallgatta őket. Majd megszólalt:

- Mindkettőtöknek igaza lehet. Az egyik nagyon megterhelő, kemény 
életet él, feláldozza a testét, de talán a másiknak is igaza van: az 
ő emberei tényleg nagy tudósok.

Ekkor a másik kettő kórusban kérdezte:

- És mi a helyzet veled és a te monostoroddal?

- Mi a helyzet velem és az én monostorommal? Mi alázatban vagyunk 
verhetetlenek!"
 
fogdoki- - - -2007-06-13 09:51:21    ( 5 )
Nagyon szépen megfogalmaztad :-)És ha már úgyis itt vagy, akkor 
mindjárt meg is kérdezem, hogy mit gondolsz a felébredésről. Alszunk?
Előzmény: Hal ( 3 ) 
berkes- - - -2007-06-12 13:07:18    ( 4 )
Ez jó! Beírjuk júliusi koan-nak!

Szabadság = Felismert szükségszerűség
Előzmény: fogdoki ( 2 ) 
Hal- - - -2007-06-12 10:31:05    ( 3 )
 Amikor azt mondod: igen - egyúttal nemet is mondasz.
A kiejtett igazság magában hordozza az ellentétét.
Tehát az őszinteség és a hazugság: csönd.

 
fogdoki- - - -2007-06-11 09:13:47    ( 2 )
most olvastam...

"Egy férfi elment egy mesterhez, hogy megkérdezze tőle, mennyire 
független, szabad az ember? Totálisan szabad, vagy határok 
korlátozzák? Létezik-e olyasmi, hogy sors, végzet, Isten, ami 
korlátot szab, amelyen túl már nem lehetsz szabad?
   A misztikus a maga módján válaszolt - nem logikusan, hanem 
egzisztenciálisan. Azt mondta:

- Állj fel!

     A férfi nyilván úgy érezte, hogy ez elég hülye válasz: „Én 
feltettem egy egyszerű kérdést, ő meg arra kér, hogy álljak fel." De 
belement a dologba: „Lássuk, mi történik." Felállt.
Akkor a misztikus azt mondta:

- Most emeld fel az egyik lábad.
   
A férfi ekkor már biztosan úgy érezte, hogy egy őrülthez jött; mi 
köze ennek a szabadsághoz, a függetlenséghez? De ha már itt volt... 
és tanítványok egész tömegét látta, a misztikust annyira tisztelték; 
ha nem engedelmeskedne, az tiszteletlenség lenne, baja meg nem 
eshetett. Tehát felemelte az egyik lábát a földről, így egyik lába a 
levegőbe került, és a másikon állt.
Akkor a mester így szólt:

   - Nagyon jó. Most még egy dolog. Emeld fel a másik lábadat is.

   - Az lehetetlen! - A férfi nem értette: - Lehetetlent kérsz 
tőlem. Felemeltem a jobb lábamat. Nem emelhetem fel a bal lábamat is!

A mester azt felelte:

   - De hát szabad voltál. Először megemelhetted volna a bal lábadat 
is. Nem volt kötelező sorrend. Teljesen szabadon választhattad meg, 
hogy a balt vagy a jobbot emeled. Én nem mondtam semmit róla, te 
döntöttél. A jobbot emelted fel. A te döntésed tette lehetetlenné a 
bal lábad felemelését. Ne törődj sorssal, végzettel, Istennel. 

Gondolj egészen egyszerű dolgokra."
 
fogdoki- - - -2007-06-11 09:11:49    ( 1 )
Üdv mindenkinek! Nyitottam egy új topikot, ahol egy kicsit a 
koanokról lehet beszélgeni, írni és megérteni. Hiszen a koan nem 
vicc! Bár hasonlít hozzá és szükség van arra is hogy az elméddel 
játszon egy kicsit - vigye egyre tovább és tovább, majd hirtelen 
kitalálhatatlan fordulatot vegyen - de az igazi koan egy botütés a 
fejre. Ha legváratlanabb pillanatban érkezik, lehet hogy felébredsz. 
És ez a mester legfontosabb feladta ebben a meközelítésben. Az edzés 
csak álca :-))
 
Azonosító:
Jelszó:
Regisztrálok
2024 Március
HKSzCs PSzV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

     

Látogatók száma:
9635060963506096350609635060963506096350609635060


Harcművészek az Egészséges Gyerekekért

Levélküldés